Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-19 / 96 . szám, vasárnap

1953 április 19 III SZO 7 B fi SZ K ES ÉG V N K A NÉPHADSEREG iVe legénykedj! Az az ukrajnai november pompás volt De hogy ne túlozzak, csak november elejéről van szó, mert a brigád a Dnyeperen még október folyamon kelt át. De a Dnyeperen túl. a kijevi hídfő küszöbén, egészen pasztellszerű volt a természet. A borókafenyők bojtos koronájukkal o kék ég felé nyúltak, amelynek leheletszerűen szürkés őszi színeződése volt. A katonák derékig nekivetkőzve építették a földbunkereket s mégis úgy folyt róluk az izzadság, mint a legmelegebb nyáron Ilyen volt az akkor, a Kijev elleni támadás előtt. Az Első csehszlovák brigád hangulata pedig egészen júliusi volt. Csupa bujaság és türelmetlenség. Itt fetrengünk. a mindenit, az erdőben és a németek ott vannak a patakon túl. Engedjetek bennünket legalább egy kis rajtaütésre! Hadd tudják meg . . . De hiába, a parancsnokság lakat alatt tartott bennünket. Ezred ezred után érkezett, egyik hadosztály követte a másikát s valamennyi eltűnt ebben a dimerszki fenyves rengetegben, mint valami süllyesztőben. Persze, mi türelmetlenek voltunk, de a parancsnok ságnak megvolt a maga terve. Végül is mi tüzérek nyertünk. Jó sztálingrádi recept szerint tüzérségi támadást hajtunk végre a kijevi felvonulási vonalak ellen, a német állásokat szépen kiegyengetjük, hogy a gyalogságiak ne legyen nagy vesztesége Hiszen tudjátok, az ember a legdrágább kincs, ezt ismételték nekünk állandóan. Befogtuk tehát a tarackokat a gépkocsik mögé és gyerünk a tűz vonalba. Amit aztán az állásunk helyén lát tunk. kissé sok volt számunkra. Ed zett harcosoknak tartottuk magunkat hiszen Szokolovó már mögöttünk volt de itt rájöttünk hogy még nem lát• tunk semmit Amikor ugyanis megérkeztünk a kijelölt szakaszra, nem volt talpalatnyi hely, ahol elhelyezkedhettünk volna. Hosszú, hullámos oldal feküdt előttünk fűvel borítva és az egész végigbarázdálva és széttúrva a legkülönbözőbb tüzérségi állásokkal. Az egyik helyen a „Rettenetes Ivánok" ütege: így hívták a kétszázhármasokat, másutt százhuszonkettesek nehéz aknavetők, „katyusák" és „anHKI Lcc unuuvv-"*, ir — -a drjusák". egyszóval tengernyi ágyúcső úgyhogy az embernek szinte nem volt helye, hogy hova lépjen. Nekünk pedig egy egész tarackösztályt kellett ide beszorítanunk. Végülis találtunk egy négyzetet és reggelig a tarackok be voltak ásva és előkészítve álltak — már csak lőni kellett. A megfigyelő állásokkal már nem volt időnk játszani. Lyukat a földbe, rá néhány fatörzs és egy kis pázsit és már reggel volt. Körülnézünk, cső cső mellett. Hogy mennyi volt kilométerenként. azt már nem tudnám megmondani de majd minden méteren meredezett valami a földből. Alighogy egy tízes távcsővel átnéztem a német oldalra, máris megkezdődött. De nem a mi támadásunk, hanem a németeké A szovjet hadvezetőség keresztülhúzta a számításaikat a támadás órájának állandó változtatásával. És így a friccek reggeltől-estig pazarolták a lőszert teljesen fölösleges előkészület-elleni tüzelésre Ügy dörögtek egész nap, mint űrnapján szokás. Lőtték ugyan az egész arc vonalszalcaszt. mégis mi a fedezékünkben azt hittük, hogy mindez csak nekünk szól. Hiszen tudják, ha az ember először él át ilyen ítéletnapot, bizony nem tudja, mire is gondoljon, óvatosságból még a tizes távcső lencséit is befedtük, mert attól tartottunk, hogy a reggeli nap visszaverődik róluk és ezt a németek meglátják így üldögéltünk megfigyelő helyünk aljában és szüntelenül ráztuk sapkánkról és gallérunkról a homokot. Olyan istenítélet volt, hogjj az ember még a kisujját sem dugta volna ki a lyukból szivesen. És a villámlás, dörgés, visítás és süvöltés között beugrott hozzánk egy szovjet alezredes Amint íuondani szokás — hogy meg ne sértődjön — „középtermetű" ember volt. Kis szakálla őszbe csavarodó, de a szemei vagy húsz évvel fiatalabbnak látszottak, kerek,ötven événél. Felegyene sedtünk. már amennyire ezt a gyeptető megengedte, s amíg 6 méregetett bennünket, mi zubbonyán az érdemrendeket számolgattuk'. Volt már neki jócskán. Miután szemeivel végigmért bennünket. így szólt: — Ki itt a parancsnok? Velem jön a hadosztály-megfigyelőre. A telefonhuzalt megrongálták, ezért útközben beszóltam érte. igen ám, de a parancsnokunk éppen nem volt a megfigyelő helyen. Elment megnézni a lőállásokat, nehogy valahol valami fennakadás álljon be. Arról volt ugyanis szó, hogy a tüzérségi bemutatkozásunkat valahogy el ne rontsuk. Ráeszméltem, hogy a parancsnok után rangban én következem. Vagy kétszer száraz szájpadlással nyeltem és egészen szerényen jelentkeztem Egyben megjegyeztem, hogy nem tudom, hasznos tudok-e lenni Bár nem tudtam, hói van a hadosztály megfigyelő helye, de arra a gondolatra, hogy most kell sétálgatnom a puszta oldalon, a hideg végigfutott a hátamon. — Teljesen rendben van, '— mosolyodott él az alezredes — jöjjön ön. Helyes, ha a parancsnok minden tekintetben törődik a gazdaságával. Hát jöjjön, sétálunk egyet. Alig fejezte be mondókáját, már kiugrott és a megfigyelő helyből felfelé tartott. Ügy néztem vissza a bajtársakra a fedezékbe, mintha utoljára látnám őket. És ők, a jó lelkek, úgy simogattak a tekintetükkel, hogy úgy éreztem, mintha négy fiatalember lakkozott koporsóban bocsátana le a frissen ásott gödörbe Az alezredest nem hagyhattam várni és ezért nyugodt közönyösséggel vetettem oda „Sok szerencsét, fiúk ..." és feltornásztam magamat a vendég után. %z alezredes a szomszédos tüzérezred parancsnoka volt. Valamennyiünknek a parancsnoki megfigyelőre kellett mennünk, valamilyen utolsó utasításokért Egészen lassan a német árkok felé tartott, ahonnan egy pillanatra sem szünetelt az eszeveszett tü zelés. Az a néhány méter amit meg kellett tennem, hogy utóiérjem, még nem okozott különösebb nehézséget. Sokkal rosszabb volt, amikor lépést kellett vele" tartanom és kétségbeesve erőlködnöm, hogy ne menjek gyorsabban. Al-megfigyélö helyek közStt mentünk. Ide majdnem kizárólag akna csapott be. Tudják-e, hogyan tud üvölteni a nehéz akna? Iííuuujiáááhah, vagy hijúuuááá-krach. Ugyan, dehogy! Olyan betűink egyáltalán nincsenek, amelyek visszaadnák, ahogyan ezek a dögök vijjongnak. De hát csak megyünk és az alezredes a legkülönbözőbb dolgokról kérdez ki. Attól kezdve, hogyan ízlik a köleskása, egészen a gárda aknavetők közkedveltségéig. Én csak hajtogatom: „Da, da, nyiet, nyiet" — a fejem egészen a nyakamba húzom, szemeimet a repülő aknák hangja után forgatom és a hátam alsóbb részén különös, csavaró érzésem van. Egyszerre csak: bumm! Egy legalább százhuszas robbant fel, vagy harminc méterre tőlünk. Az alezredes még csali meg sem hajólt, mindössze furcsán elmosolyodott. Most már dühös voltam rá. Mondom magamban: „Persze, te itt könyen korzózol... Vagy ötvenéves vagy, esetleg még öregebb, nem veszítesz már semmit. A kenyered javát már megetted. De én még harminc se vagyok és nagyon szeretném a fejemet épen visszavinni Náchodba..." Bumm' Ügy tűnt fel nekem, hogy ezúttal valamivel még közelebb vágott be „Az kéne még csak, hogy a friccek észrevegyenek bennünket" — futott át az agyamon És mindez emiatt az alak miatt, e miatt a felvágó öreg miatt. Persze, harcolt már Mongoliában, Finnországban, a betolakodók ellen pedig a kezdet kezdetétől s most már túlfeszíti a húrt... Ha rajtam múlna, hason csúsznék addig az ő megfigyelő helyükig. Hiszen háború, van, nincs helye semmi fölösleges legénykedésnek... Most két, vagy három akna j ódarabra tőlünk robbant, de amint süvítettek, az alezredes rámsandított, mintha csak azt akarta volna megtudni, hogy mit is szólok az egészhez. Köptem egyet és megfogadtam, hogy nem szabad megtudnia, mit érzek a hátamon. Éreztem ugyanis, hogy az izzadság állandóan patakokban fut végig a gerincemen. Még néhány lépést tehettünk, amikor hirtelen olyan vijjogás támadt hogy önkéntelenül a főidre vetettem magam. Alig feküdtem le. már robbant is. Valahol egészen mellettünk vágódhatott be. Éreztem, hogy a sapkám megemelkedik, forró léghidlám csapott meg, mint valami forrasztólámpóból és a hátamon csak úgy doboltak a hulló földgöröngyök. Lassan visszanéztem is az alezredest kerestem. Mellettem feküdt, mintha ikertestvérem lenne és sűrűn pislogott. - Végre — mondom magamban megelégedve — ö is levágódott. Szereti ő is az életét. Az alezredes fekve kihúzta a zsebkendőjét, sarkával kihalászta szeméből a homokszemeket, kétszer köpött és így szólt: r Miért nem hasalt le már előbb, elvtárs? Nem fél? — Ami a félelmet illeti, alezredes elvtárs — feleltem világosan és érthetően — már ahogyan vesszük... A lehasalást ületöen pedig azt mondtam magamban, hogy ön már fronttapasztalt ember, hallás után meg tudja mondani, hogy Hora csap be az akna és hogy idejében lefekszik, ha szükség van rá. Én pedig követni akartam ... Az' alezredes elfújta a fűszálat amely az orrát csiklandozta, a fejét csóválta és elmosolyodott. Egyre jobban nevetett és közben ezt mondta nekem: — ... én pedig önt figyeltem. Mondom magamban — zöldfülü és nézze meg az ember, hogyan lépeget. És én. öreg kozák, én meg hajladozzak? Még hozzá külföldi előtt, az anyja mindenit! Azt mesélje aztán náluk otthon, hogy ő úgy ment, mint a gyertya, a vén Nyecsitajlo pedig, akinek kitüntetései vannak a Chassantótól, Víborgtól és Moszkva védelmétől, lehasalt, amint valahol pisszentett valami. így bizony, fiam. Büszkeségünk mindkettőnk fejébe kerülhetett volna. Már anntü a másodiknál is, csak éppen, hogy el nem talált valami repesz. Ebben a pillanatban bocsánatot kér tem magamban az öregtől mindazok ért az átkozódásért, amellyel eddig ü lettem. Lassan felültünk, rágyújtottunk és folytattuk útunkat. Űtközben ismét lehasaltunk néhányszor, de már csak inkább tréfából. így érkeztünk meg a megfigyelő helyhez. Közvetlenül a bejárat előtt az ález redes megfogott a könyökömnél fogva és félig atyailag, félig mint parancsnok ezt mondta: — A fejedre, fiam, vigyáznod kell. Soha többé ne ismétlődjék meg az, amit mi ma ketten végigcsináltunk! A fejeinkre, fiam, még szükségünk lesz — nekünk és a hazának egyaránt! Ezzel beléptünk a tágas fedezékbe és jelentettük érkezésünket a hadosztályparancsnoknak. Nyolc órakor azután abból a sokszáz csőből hullani kezdett az áldás a hitleristákra. Néhány percen belül a német állások felett szürkésfekete füstfal képződött és ezt csak a rob banó gránátok és aknák újabb fel lobbanásai tépték fel. Két nap múlva Kijevben voltunk. (Ján Mares: „A győzelem útja'

1 című és a napokban a „NA SE VOJSKO" kiadásában magya rul megjelenő katonai novellagyűjteményéből. ) A példamutatóan végzett munka meghozta gyümölcsét Népi demokratikus hadseregünknek, amely a dicső Szovjet Hadsereg évtizedes tapasztalatainak alapján van felépítve, egyik legfontosabb feladata a haditechnika é« a politikai felkészültség minél tökéletesebb elsajátítása. E cél ér. dekében minden eszköz a rendelkezésünkre áll, úgy a legtökéletesebb fegyverek, mint a jó parancsnoki káderek részéről, amelyek szilárd alapját képezik hadseregünknek. Hadseregünk minden egyes tagja tudatában van annak, hogy a haditudomány és technika elsajátításával az új társadalmi rendszert építő dolgozó népünk vívmányait védi. A jelenlegi nemzetközi helyzet kell, hogy minden egyes katonát az eddiginél még fokozatosabb munkára serkentsen Nem szabad egy pillanatra sem elfelejteni, hogy a békében jól felkészült hadsereg az esetleges háború idején sokkal kevesebb emberveszteséget jelent, mint egy olyan hadsereg, amelynek katonái a békében hanyagul teljesítették a kiképzés feladatait. A napokban elég nehée terepen, 25 km-es gyalogló gyakorlaton vettünk részt. Mielőtt elindultunk, egyes bajtársak máris hangoztatták, hogy nem fogják kibírni a gyaloglást A politikai parancsnokunknak, Deraj őrvezető elvtársnak. és az agitátorainknak jó munkája eredményeképp elértük, hogy a menetgyakorlat napján egy elvtársunk sem jelentett beteget. Hurtik elvtárs, aki bár igazán beteg volt, mégi

8 . részvett a menetelésben és így példamutató cselekedetével bebizonyította a többi ingadozónak és egyúttal meg is győzte őket a menetgyakorlatban válj részvétel fontosságáról. Ezért a oselekede'éért Hurtik elvtárs az egész egység előtt dicséretet kapott; parancsnok elvtársunk mint példaképet állította a többi elvtársak elé. Skulányik Benő altisztjelölt Nagy segítségünkre van a Hadsereggel Együttműködés Szövetségében végzett munka „ Igazán csak akkor tudjuk értékelni a Hadsereggel Együttműködés Szövetségének munkáját, amikor már a hadsereg soraiba kerülünk. Ekkor tapasztalhatjuk, hogy milyen fontos az, hogy a katonaság előtt álló ifjúság aktívan bekapcsolódjék a Szövetség munkájába Hogy milyen nagy segítségünkre volt a Hadsereggel Együttműködés Szövetségének előzetes kiképzése, a fegyverrel való bánásmód elsajátítása, a testnevelési gyakorlatok és a politikai nevelés, most láthatjuk és érezhetjük ennek hatását, amikor tényleges katonai szolgálatunkat teljesítjük. Az alakulatunknál nagyon jó Példáját látjuk a Szövetség eredményes munkájának. Vannak egyes bajtársak, akik szorgalmasan látogatták otthon a heti oktatási órákat s ennek meg is van az eredménye, öntudatosak, bátran vállalják a legnehezebb feladatokat ls és mindig * * az elsők a parancsok teljesítésében. A politikai előadásokon is a legjobb előmenetelt tanúsítják és a vita során értékes felszólalásaikkal járulnak hozzá, hogy a többi bajtársak megértsék az előadott anyagot_ Rasztgyörgy Ernő közkatona A Szovjet Hadsereg nyqmdokain haladunk Büszke vagyok arra, hogy a néphadsereg katonája lehetek. Minden lehetőségünk meg van arra, hogy tanulhassunk, hogy képezhessük magunkat mind szakmailag, mind kulturális téren. Egységünknél nagy súlyt fektetnek a katonák politikai nevelésére, hogy bátor, öntudatos harcosokká nevelt katonák védjék szabad hazánkat az esetleges betolakodó háborús .uszítók ellen. A Szovjet Hadsereg példája nyomán és az ő tapasztalataikból merítve egy olyan néphadsereget építettünk fel, amely a dolgozók érdekeit és alkotásait védi, nem pedig a kizsákmányoló tőkések vagyonát mint a kapitalista országok katonái. Iparkodunk elsajátítani minél jobban gyakorlatban és elméletben a katonai tudományokat és a harci technikát, hogy hadseregünk elérje a Szovjet Hadsereg színvonalát. így válhatunk igazán a béke őreivé, ha mindenben követjük parancsnokaink utasításait és megtartjuk az eskü szavait. Kalázi Béla közkatona. Jól felkészülünk a tavaszi vizsgákra Büszkén készülünk a tavaszi vizsgákra, amelyeken megmutatjuk hogy oktatóinknak és parancsnokainknak nem volt hiábavaló a munkájuk, amikor tanítottak és oktattak minket. Tudásunkkal megmutatjuk vezérünknek és hadseregparancsnokunknak, dolgozó népünknek, hogy fel vagyunk készülve békés hazánk megvédésére. Büszkén és boldogan mondhatjuk mi, akik a néphadseregben szolgálunk, hogy olyan hadsereg katonái vagyunk, amely mindenben a nép akaratát és kívánságát teljesiti. Békés és boldog életünk megtartására olyan hadsereg áll az ország vártáján, aki mindenkor, mindenre elszántan kész megvédeni a dolgozd nép kitermelt javait és az ország határait az esetleges támadások ellen. Alakulatunknál parancsnokaink meg vannak elégedve az egység tagiaiaak mint gyakorlati, mind elméleti előmenetelével. Pár nappal ezelőtt ezredparancsnokunktól dicséretet kaptunk eredményes munkánkért és a prancsok hü teljesítéséért. Ez a dicséret arra késztette alakulatunk tagjai. hogy nem elbizakodva, de mind®^ bátran és öntudatosan fogják teljesíteni a rájuk rótt feladatokat. Sloboda István őrvezető Egyre szélesedik a Példás Katona mozgalom Á mi népi hadseregünkben katoná inkát a jó elért eredményekért a politikai és harci felkészültség terén, többféleképpen jutalmazzák meg. A legnagyobb és á legszebb kitüntetés a »Példás katona* jelvény. Naprólnapra gyarapodik azoknak a száma akik ezt a jelvényt viselik. Ezek a katonák képezik a hadseregünk gerincét, ők járnak elöl példával a politikai és harci felkészültség elsajátításában és a parancsok idején való példás teljesítésében. Maga ez a név is »Példás Katona* kifejezi e jelvény viselőjének jellemét. A példás katonák a parancsnokok legjobb segítőtársai. Sok függ azonban a parancsnoktól is. hogy ho gyan neveli és képezi a katonákat. Magának a parancsnoknak kell pél dát mutatnia és mindenben segítsé géie lenni a katonának. A mi alakulatunknál Lehotán tiszt elvtárs maga is hadseregünk egyik legkiválóbb parancsnoka. A Szovjet Hadsereg soraiban harcolt a fasiszta németek ellen vívott harcban és több ízben kitüntette magát. Egyenruháján ott fénylenek a szovjet kitüntetések, amelyeket a háborúban szer-, zett. Egységünknél már sok példás katonát nevelt néphadseregünknek, és minden tettében megnyilvánul az az igyekezet, hogy napról-napra növelje számukat. Mi újoncok is megfogadtuk, hogy a?on fogunk lenni, hogy minél előbb elérjük ezt a kitüntetést hogy megszerezzük a »Példás Katona* jelvényt,. Alakulatunknál nyolc elvtárs kötelezettséget vállalt, hogy május 9. tiszteletére úgy fognak iparkodni és olyan szorgalmasan fognak tanulni, hogy megkapják e jelvényt Boldls Gyula agitátor \