Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-12 / 63. szám, csütörtök

1953 március 12 UJSZ0 Az ENSZ politikai bizottságának legutóbbi üléséről A politikai bizottság folytatta a koreai kérdés vitáját. Skrzeszewski külügyminiszter, a lengyel küldöttség vezetője, aki elsőnek szólalt fel, figyelmeztette a bizottságot, több delegátus képmutató jellegű beszédére, amelyet kifejezésre juttattak Korea újjáépítésére vonatkozó úgynevezett »segítséggel« kapcsolatban. Ma, amikor Koreában háború dúl — mondotta Skrzeszewski, — amikor emberek ezrei halnak meg, amikor az Embereknek a vagyonát, az ország gazdasági erőit megsemmisítik, ilyen formán felvetni különféle általános frázisokat az újjáépítésről minden kritikán felül álló. Az a küldöttség, amely megtagadja a szovjet javaslatot a háborús akciók azonnali beszüntetésére, ez a küldöttség viseli a felelősséget azért, hogy tovább folytatódik ez a bűnös háború, amelyben a legbarbárabb módszereket alkalmazzák. Ezeknek a delegátusoknak meg kell érteniük, hogyha valóban segíteni akarnak Koreának és újjáépítését akarják, akkor mindenekelőtt a háborús akciók megszüntetését kell szorgalmazniuk. A lengye' küldöttség elismeri Korea újjáépítésének szükségességét, mely annyit szenvedett a háborúiban. A lengyel küldöttség azonban úgy ítéli meg a helyezetet, hogy Korea újjáépítésére vonatkozó leghasznosabb segítség, valamint a lakosság számára legmegfelelőbb segitség mindenekelőtt a katonai akciók azonnali beszüntetése. Az ENSz-nek feladata, hogy véget vessen az amerikai agressziónak. Ezt kívánja a világ közvéleménye, ezt kívánja a koreai nép, amely hősi harcával az amerikai beavatkozókkal szemben megmutatta, hogy tudja értékelni szabadságát és hogy sohasem hajtja fejét idegen járom alá. Jelenleg sokkal inkább, mint bármikor nem lehet megengedni — mondotta befejezésül Skrzeszewski, — hogy a politikai bizottság befejezze a koreai kérdés vitáját minden jelentős eredmény nélkül. A szovjet javaslat elősegíti a háborús akciók azonnali beszüntetését és a tárgyalások megújítását, hogy ily módon végül is megoldódjék az egész koreai kérdés. A koreai és kínai küldöttség nem egyszer kifejezésre juttatták hajlandóságukat, hogy a kérdés megoldásánál hajlandók közreműködni. Ez az állásfoglalás a koreai kérdés megoldásával kapcsolatban lehetővé teszi a tárgyalást a, nemzetközi igazságosság légkörében. V. A. Zorin, a Szovjetunió képviselője, aki a kővetkező felszólaló volt, megjegyezte, hogy a politikai bizottságban a koreai kérdésről kialakult vita megmutatta a szovjet küldöttség véleményének helyességét és azt, hogy néhány állam, élén az USA-val, akik résztvesznek a Korea ellem háborúban, ennek a ülésnek a második részében makacsul kitartanak amellett az agreszszív politika mellett, amely az 1952 december 3-i határozatban jutott kifejezésre. Ez a csoport jelenleg minden erejét arra fordítja, hogy kitartson amellett áz álláspont mellett, amelyet december 3án elfoglalt és ne tegyen egy lépést sem előre a koreai kérdés valóban békés megoldása felé. V. A. Zorin figyelmeztette a bizottságot arra, hogy az amerikai küldötteknek és azon országok vezetőinek a beszédei, - akik partnerei az USA-nak a koreai agresszióban, újra megerősítették az amerikai uralkodó köröknek ama szándékát, hogy nem csak folytatni akarják Koreában a vérés háborút, hanem ezt az agresszív háborút ki akarják terjeszteni más ázsiai országokra is. Az amerikai küldött és vele együtt más országok képviselői igyekéinek kiforgatni a hadifoglyok kicserélésének alapelveiről szóló szovjet javaslatok értelmét. A Szovjetunió képviselője figyelmeztetett a szovjet javaslatok lényegére és hangsúlyozta, hogy azok a koreai hadmüveletek tényleges beszüntetésére irányulnak és az egés^ koreai kérdés megoldásának alapját képezik. V. A. Zorin rámutatott Jebb angol küldött kijelentésének helytelenségére, aki szerint »a mostam idő nem alkalmas a koreai kérdés körüli teljes vitára.® Nagy-Britannia képviselője — mondotta a szovjet küldött, — keresztett vetett a koreai béke biztosításának lehetőségére. Azt véli, hogy most lehetetlen a béke biztosítása és ezért szerényebb feladatként »a koreai polgári lakosság szenvedésének enyhítését tűzi ki«, ahogy ezt Jebb kifejtette. Hogyan »e,nyhítik« az amerikai intervenciósok és brit szövetségeseik a polgári lakosság szenvedését, látja az egész világ, amikor olvassa Észak-Korta békés városai és falvai ellen intézett rendszeres támadásokról, a hátországban lévő nem katonai jellegű objektumok ellen intézett szakadatlan támadásokról, a napalmbomba és baktériumfegyverek alkalmazásáról szóló híreket. A brit küldöttnek a polgári lakosság számára történő segélynyújtásról szóló összes fontolgatásai és végül »a háború által elpusztított ország gazdaságának megújítását« célzó fejtegetései mintha csak gúnyolnák a sokmillió koreai szenvedéseit. A Szovjetunió képviselője bírálta a francia küldött beszédét, aki a világos tények ellenére is az amerikai csapatok koreai operációit csupán »rendöri operációkként« akárta magyarázni. Különös, — mondotta Zorin, — hogy a francia küldött eddig nem vette észre, hogy az ENSz zászlaja alatt Koreában rendszeresen pusztítják a városokat és falvakat, gyilkolják a nőket és gyermekeket, különösen nem vette észre, hogyan próbálja ki az amerikai szoldateszka Koreában a tömeges pusztítást célzó különféle fegyvereket, hogyan szólítanak fel az amerikai tábornokok, beleértve Van Flytet, a 8. amerikai hadsereg volt vezérét is, »teljes gyözelemre« Koreában és hogyan gyilkolják a hazájuk szabadságáért és függetlenségéért küzdő koreaiak millióit. Ily körülmények között a francia küldöttnek »becsületes feltétele« közötti egyezmény elérésére irányuló patetikus felhívásai hamisan hangzanak. A Szovjetunió képviselője lerántotta az álarcot Hollandia és Peru küldötteiről is, akik igyekeztek rágalmazni a Szovjetuniót, a. Kínai Népköztársaságot és a Koreai Népköztársaságot. Végezetül V. A. Zorin kijelentette, hogy a szovjet küldöttség állandó küzdelmet folytat a koreai háború beszüntetéséért, mert mint a béke nagy zászlóvivője, — J. V. Sztálin generalisszimusz mondotta — a Szovjetunió érdeke a koreai háború felszámolása. A szovjet küldöttség meg van győződve arról, hogy az összes békeszerető népek, a béke minden és a népek közti együttműködés minden igaz híve megtalálja az utat a koreai kérdés békés megoldására, az amerikai agresszorok által indított és támogatott eme gaz háború teljes beszüntetésére. / Menőn indiai küÚött ezután kijelentette, hogy az indiai küldöttség úgy mint azelőtt, az 1952 december 3-i határozat, (a hadifoglyok hazaszállításáról) alapelvei mellett tart ki, melyet, mint ismeretes, elvetettek a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányai, mert nem a koreai háború beszüntetésére, hanem a háború további folytatására irányul. Az indiai küldött felhívta a politikai bizottságot, hogy keressen »útat a békére«. Azonban nem tett semilyen javaslatot a koreai kérdés megoldására, csupán arra a kijelentésre szorítkozott, hogy a bizottságnak nem szabad visszautasítania a tárgyalások módszereit, tekintettel arra, hogy ha ez nem eredményez egyezményt a Kinai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőivel, nem lesz béke Távol-Keleten. Lodge amerikai küldött igyekezett a politikai bizottság figyelmét újra eltéríteni a koreai háború azonnali beszüntetésének kérdéséről, képmutató é

s cinikus módon »a Korea megújítására* nyújtandó úgynevezett amerikai segítségről beszélt, míg azonban az egész világ tudomással bír az amerikai légierőknek a békés városok és falvak, koreai kórházak ellen intézett barbár repülőtámadásairól és az amerikai megszállók barbár- gaztetteiről, akik a békés koreai lakosságot gyilkolják é

s baktériumfegyvereket alkalmaznak. Mivel Lodge nem tudta megcáfolni azokat a tényeket, melyeket beszédeiben a Szovjetunió, az USZSZK, az FFSZK, Lengyelország és Csehszlovákia küldöttei hoztak fel é

s amelyek leleplezik az USA véres koreai agresszióját, az amerikai imperialisták * közkedvelt módszereihez folyamodott és kijelentette, hogy az úgynevezett »szabad világ« folytatni fogja a koreai háborút győzedelmes befejezéséig és az Egyesült Államok minden lehetőt elkövetnek, hogy minél gyorsabban kivívják a győzelmet. Az amerikai küldött ezzel újr

a bebizonyította, hogy az USA kormányköreinek nem érdeke a koreai háború befejezése, ha.nem tovább akarják folytatni a vérontást. • / Március 9-én a politikai bizottság délutáni ülésén megkezdték a görög panasz tárgyalását, amely a tárgyalási napirendben „Panasz az iránt, hogy a görög fegyveres erők tagjait feltartóztató államok nem tartják be a 382. (V.) határozat cikkelyeit, melyet a közgyűlés 1950 december 1-én fogadott el és amely a görög fegyveres erők valamenynyi azon tagjának hazaszállítását ajánlja, akik hazaszállításuk iránt kérelmüknek adnak kifejezést" cím alatt van feltüntetve. A görög küldött indokolás nélkül azt állította, hogy a népi demokratikus országokban állítólag £000 görög katona van. Kijelentette, hogy a polgárháború idején Görögországban a görög partizánok elfogyták a hadsereg ezen tagjait és a Görögországtól északra fekvő országokba szállították őket és most állítólag ezek az országok erőszakos módon visszatartják a görög hadsereg tagjait, akik haza akarnak térni. A görög küldött állításának nem helytállása abból is látható, hogy maga sem tudott egyetlenegy tényt felhozni állítására és kijelentette, hogy „nem említheti meg információinak forrását". Az USA, Anglia, Peru és Franciaország küldöttei, akik ezután felszólaltak, ismételték a már régen leleplezett értelmetlen állítást, hogy görög katonákat „erőszakosan viszSžatartanak" a népi demokratikus országokban és a Szovjetunióban és kitalálásaikat a béke és demokrácia tábora ellen irányuló rágalmakkal (Folytatás a 4. oldalon) a testvérpártok valamennyi képviselőjének fölszólalását, valamint a csehszlovák küldöttség tagjainak — Gottwald, Zápotocky és Siroky elvtársaknak — a XIX. pártkongreszszus eredményeiről mondott beszámolóit. Ezt a gyűjteményt csehül 600.000, szlovákul 130.000, magyarul, németül, ukránul és lengyelül pedig összesen 29.000 példányban adtuk ki. Még e gyűjtemény megjelenése előtt külön brosúrakép 150.000 példányban csehül és 15.000 példányban szlovákul kiadtuk Sztálin elvtárs munkáját. Külön brosúrakép nagy példányszámban adtuk ki Malenkov és Szaburov elvtársak előadói beszédét, valamint Gottwald elvtársnak a XIX. pártkongresszusról mondott beszámolóját. Ezenkívül I a Nova Mysl cimü marxista-leninista folyóirat 138.000 példányban megjelent különszáma közölte Sztálin elvtárs munkáját, a kongresszusi beszámolókat és a kongresszus egyéb dokumentumait. Ugyanilyen tartalommal jelent meg „A szocializmus zászlaja álatt" cimü szlovák folyóirat 35.000 példányban. A pártoktatásban résztvevők segítségére különféle szemléltető propagandaanyagot is kiadtunk. Az a körülmény, hogy Sztálin elvtárs munkája és a XIX. kongresszus anyaga ilyen'óriási példányszámban jelent meg, arról tanúskodik, hogy nemcsak a párttagok, hanem a főiskolák hallgatói, a szakszervezeti funkcionáriusok és tagok, "iúsági szövetsége tagjai, s áltaa köztársaság dolgozói is I. .AÍVÜI éredklödnek irántuk. Sztálin elvtárs zseniális munkája „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban", óriási eszmei befolyást gyakorolt az SzKP XIX. kongresszusának egész munkájára, s mélyreható tanulmányozása hozzásegít bennünket, hogy pártunk ideológiai munkáját új, magasabb fokra emeljük. De itt az eddigieknél sokkal többet kell tennünk, hogy az ideológiai munkát egybehangoljuk a párt új szervezeti szabályzatának követelményeivel, s az egész párt figyelmének középpontjába állítsuk. Sztálin elvtárs munkájának és a XIX. kongresszus anyagának tanulmányozásában és propagálásában nagy szerepük van a megyei és járási pártbizottságok mellett szervezett Pártoktatók Házainak. A Pártoktatók Házainak tevékenysége az SzKP XIX. kongresszusa után megjavult. A Pártoktatók Házaiban rendezett előadások hallgatósága jelentősen megnövekedett. Különösen sok hallgatója volt a XIX. kongresszussal és • Sztálin elvtárs munkájával foglalkozó előadássorozatnak. „A nemzetközi helyzet Sztálin elvtárs munkájának megvilágításában" című előadás például több, mint ezer hallgatót vonzott a prágai Pártoktatók Házába. A českébudejovicei területen a XIX. kongresszus eredményeiről elhangzott három előadáson 5000 ember gyűlt össze. Valamennyi Pártoktatók Háza állandóan rendez ilyen előadásokat. 1952 utolsó negyedében a prágai Pártoktatók Házának előadásain és konzultációin több, mint 48.000 ember vett részt. A központi és vidéki pártsajtó egyaránt külön cikkekben ismerteti az SzKP XIX. kongresszusának anyagát és Sztálin elvtársnak „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban." cimü munkáját. De sok cikknek ugyanazok a fogyatékosságai, amelyek ellen pártunk nevelő- és propagandamunkájában küzd. A legelső fogyatékosság, hogy a párttagok nem tanulmányozzák elég elmélyülten a marxizmus-leninizmus alapjait, az SzKP gazdag tapasztalatait, s gyöngén alkalmazzák azokat a mi viszonyainkra. Ilyen fogyatékosság az is, hogy nevelő- és propagandamunkánk többé-kevésbbé most is elszakad pártunknak a szocializmus építésében végzett mindennapi, gyakorlati munkájától. Emeljük még magasabbra az ideológiai munka színvonalát Még sok olyan elvtársunk —' akárhány vezető pártfunkcionárius is — nem tartja meg a párt utasítását, hogy emelje eszmei politikai képzettségét, s alaptalanul „idöhiánynyal" mentegeti hanyagságát. Bár a megyei pártbizottságok a kommunisták eszmei nevelésének fokozása végett sok intézkedést tettek, számos járási pártbizottság még nem eszmélt rá, hogy a pártoktatás vezetésében a pártoktatás eszmei színvonalára kell összpontosítanunk a fő figyelmet. A központi sajtó mindeddig nem eléggé vált a marxista-leninista eszmék harcos támadószellemü propagandájának szócsövévé, nem világítja meg harcunk valamennyi elvi kérdését, kevéssé segíti a megyei sajtót, ritkán bírálja kellő szigorúsággal a vidéki sajtó fogyatékosságait. Az ideológiai munka minden szakaszán — különösen a politikai gazdaságtan, a történelem, a művészet, stb. ágaiban — alkotó szellemű, termékeny vitákat kell" szerveznünk, hogy ezek a viták Sztálin elvtárs munkájának és a XIX. kongresszus anyagának nagy eszméi fényében segítsék égető problémáink megoldását, s a sorainkban még föl-fölbukkanó burzsoá ideológiai befolyás ellen vívott következetes harcot. Fogyatékosságaink leküzdése végett teljes erővel fejlesztenünk kell az elvi bírálatot és az önbírálatot, amelyet az elméleti munkában ed]dig elhanyagoltunk. Gottwald elvtárs a prágai Leninmúzeum ünnepélyes megnyitásán mondott beszédében nyomatékosan hangsúlyozta, mennyire fontos elsajátítanunk Lenin és Sztálin tanítását, az SzKP történetét és győzelmes tapasztalatait. Gottwald elvtárs ebben a beszédében fölvetette ideológiai munkánk különösen időszerű kérdéseit: beszélt a háborúról és a békéről, az amerikai imperializmus agresszív jellegéről, a falu szocialista átalakításáról, a lenini-sztálini munkastílus elsajátításáról, a szocializmus harcosainak lenini-sztálini tulajdonságairól. Gottwald elvtárs a leninizmus nemzetközi jellegéről és a Szovjetunió tapasztalatairól szólva ezt mondotta: „A szovjet tapasztalat egyre szélesebbkörü és mélyebbreható felhasználása, s következésképpen a szovjet minta mind teljesebb megközelítése, a népi demokratikus országok fejlődésének egyik fő törvénye." A kommunisták kezdeményezésére az egyes tudományos intézmények, az egyetemek, a kulturális, a szakszervezeti, az ifjúsági és egyéb szervezetek hozzáfogtak, hogy tanulmányozzák és a tömegekkel megismertessék Sztálin elvtárs zseniális munkáját és a XIX. kongreszus anyagát. A történészek értekezlete például azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a csehszlovák történelemtudománynak milyen tanulságokat kell levonnia Sztálin elvtárs klasszikus munkájából. A mezőgazdasági szakemberek második értekezletén elhangzott előadások Sztálin elvtárs munkája alapján megvilágították mezőgazdaságunk gazdasági és politikai kérdéseit. Most készítik elő a csehszlovák közgazdák elméleti konferenciáját. Prágában, Osztravában, Brnóban és Pilsenben a miniszterhelyettesek, az ipari központok vezetői, a vállalatvezetők, stb. háromnapos szemináriumon fogják tanulmányozni Sztálin elvtárs munkáját. E szemináriumoknak az a céljuk, hogy javítsák a népgazdaság vezetőkádereinek munkáját, hogy megvilágítsák a gyakorlat kérdéseit a közgazdasági problémák mélyenszántó sztálini elmélete szempontjából. Sztálin elvtárs valamennyi beszédére mindig százmilliók figyeltek föl világszerte. Sztálin elvtárs zseniális éleslátással mindig idején hívta fel a figyelmet a legfontosabb döntő és életbevágó kérdésekre, csodálatos logikai erővel és kristálytisztán világította meg korunk legbonyolultabb problémáit, megjelölte a ránk váró feladatok megoldásának kizárólag helyes útjait. A világ dolgozóinak milliói ezért látják Sztálin elvtársban tanítójukat, akinek klaszszikus munkáiból tanultak, tanulnak és fognak tanulni. Az ő klasszikus munkáiból tanulják meg, hogyan kell sikeresen harcolniuk a? osztályellenség ellen, hogyan kell előkészíteniük a feltételeket, hogy kivívhassák a végső győzelmet a népek ragyogó jövőjének megteremtéséért vívott harcban. A csehszlovák nép legszélesebb rétegei az ország politikai, gazdasági és kulturális életének minden területén tanulmányozzák Sztálin elvtársnak „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" cimü müvét és az SzKP XIX. kongresszusának anyagát. Minél többet merítsünk ebből a kiapadhatatlan forrásból a magunk és szocialista építésünk javára — ezt az igen fontos feladatot tűzte ki Gottwald elvtárs pártunk és egész népünk elé. A párt és a párt vezetésével egész népünk nyomban hozzáfogott e feladat megoldásához, s szorgalmasan dolgozik megvalósításán, mivel tudja, hogy ez a világtörténelmi jelentőségű anyag most és még hosszú évekig hatalmasan előrelendíti a szocializmus csehszlovákiai építését és a mindennapi harcot a végső cél, a kommunista társadalom felépítéséért vívott küzdelemben. (A „Tartós békéért, népi demokráciáért" legújabb számából.) I