Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-11 / 62. szám, szerda

1953 március 11 UJSZ0 5 A NAGY SZTÁLIN ÉLETE A földesurak és tőkések, akiket a győztes forradalom megfosztott a további kizsákmányolás lehetőségétől, tárgyalni kezdtek a többi országok kapitalistáival arról, hogy katonai beavatkozást szervezzenek a szovjetek országa ellen. Tizennégy nemzet intervenciós hadserege kezdi pusztítani a szovjetek földjét és az idegen hódítókhoz a burzsoá és földesúri fehérgárdista bandák csatlakoznak. Megkezdődött a polgárháború és az intervenció. A szovjet kormány az egész dolgozó népet harcba hívja. Ha a polgárháború frontján valahol nagy volt a veszély, oda Sztálint küldték. Sztálin szervező zsenialitása most hadvezéri zsenialitással párosul. >1918—1920-ig Sztálin volt az egyetlen ember, akit a Központi Bizottság egyik frontról a másikra küldött, a forradalom legveszélye' sebb helyeire.« (Kalinin.) »Ha valahol a Vörös Hadsereg meghátrált, vagy az ellenforradalmi erök kibővítették sikereiket és az izgalom meg a rémület egyik pillanatról a másikra katasztrófával fenyegetett, odaérkezett Sztálin. Egész éjjel virrasztott, szervezett, kezébe vette az irányítást, szétzúzta az ellenállást, kitartott és végül kicsikarta a fordulatot, egyensúlyba hozta a helyzetet.® (Kaganovics.) Ez volt Sztálin pályafutásának egyik legcsodálatraméltóbb, de egyben legkevésbbé ismert oldala. Magatartása, amelyet tanúsított és a sikerek, melyeket a háborús fronton két év alatt elért, elegendőknek bizonyulnának ahhoz, hogy minden hadvezérnél híresebbé tegyék. Mindenütt győz, ahol megjelenik: a pétervári fronton Judenics támadása alkalmával, a szmolenszki nyugati fronton, ahol a lengyel ellentámadás nyert tért, a déli fronton Denikin ellen, majd ismét a lengyel nyugati fronton Zsltomir környékén és végül újból a déli fronton Wrangel ellen. 1918-ban a helyzet katasztrofális. Moszkvában a szociálforradalmárok felkelésre készülnek. Nyugaton Muraviev elárulta a forradalmat. A legdélibb szakaszon az angolok Baku irányában törnek előre. Köröskörül minden lángokban áll, mikor Sztálin Cáricinbe (a mai Sztálingrádba) érkezett. Cáriéin helyzetének döntő jelentősége volt. Cáricin elvesztésével bezárult volna Északkaukázus gazdag magtára. elveszett volna a baku-: olaj és a fehérek a doni ellenforradalmárok kai egyesülve megindulhattak volna Moszkva ellen. Sztálin, aki voltaképpen az élelmiszerellátás szolgálatának vezetője volt. kezébe vette a katonai vezetést. Első tette: vaskézzel megtisztítani a várost a fehérgárdista öszszeesküvöktől és jelentékeny menynyiségü élelmet szerezni és küldeni az éhező városokba. Könyörtelenül megtörte az ellenforradalom szakemberei ellenállását, akiket Trockij támogatott: gyors és határozott rendszabálvokkal átszervezte a szétaprózott csapatokat és meggyorsította Vorosilov csapatainak megérkezését Éleslátása és vasakarata megmentette Cáricint, nem engedte meg a fehéreknek, hogy áttörjenek Moszkva felé. Cáricin védelmének hőskölteménye összeesett a német imperializmus összeomlásával Ukrajnában. 1918 novemberében kitört a forradalom Németországban és Ausztria-Magyarországon. A Központi Bizottság megbízza Sztálint, hogy szervezze meg az ukrán frontot az ukrán munkások és parasztok megsegítésére. Sztálin Vorosilov segítségével ezt a feladatot is bámulatos hadvezéri tehetséggel oldja meg. 1918 végén kivédi Derzsinszkivel a permi katasztrofális helyzetet, meghiúsítja az intervenciós csapatok kísérletét arra. hogy Kolcsák fehérerárdistáival egyesüljenek. 1919 márciusában kinevezik az állami ellenőrzés népbiztosává, de már korábban ténylegesen helyettese Leninnek az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottságban. Az antant, miután első hadjárata vereséget szenvedett a magyar, bajor, észt és lettországi szovjet leverése után, 1919 őszén új, második hadjáratot indított. Ismét Sztálinra hárul a megmentés em berfeletti feladata. A forradalom hadvezére megszünteti a frontok zűrzavarát és fejvesztettségét és sztratégiai tervet dolgoz ki a győzelem megszervezésére. Mindazokat, akik munkájában gátolják, Trockij kreatúráit, elkergeti a vezér karból, maga válogatja ki a pa> rancsnokokat és politikai funkció náriusokat. A sztálini haditerv sikerül. Denikin ellenforradalmi hadserege megsemmisül, de Sztálin nem pihenhet babérain, 1920-ban a Központi Bizottság a délnyugati frontra küldi a lengye! urak ellen, akik az antant harmadik hadjáratát kezdték meg a szovjet köztársaságok ellen. A polgárháború frontjain szerzett érdemeit Lenin kezdeményezésére az S SSR Központi Végrehajtó Bizottsága 1919 november 27-én kü lön határozatban emelte ki, melyben ez áll: sA halálos veszedelem percében, mikor minden oldalról ellenségek szoros gyűrűjétől körülzárt szovjet hatalom az ellenség csapásainak kivédésén fáradozott; abban a percben, mikor a Munkás és Paraszt Forradalom ellenségei 1919 júliusában Vörös Petrográd alatt állottak és már elfoglalták a Vöröshegy-erődöt, ebben a Szovjetország számára oly nehéz órában Joszif Visszárionovios Dzsugaszvili (Sztálin), kire az összoroszországi Központi VégTehajtó Bizottság felelős harci feladatot bízott, erélyével és fáradhatatlan munkájával tömöríteni tudta a Vörös Hadsereg megingott sorait. Maga is a harcvonal körletében tartózkodva, a harci tűzben személyes példájával lelkesítette a szovjet köztársaságért harcolók sorait. Petrográd védelme körül szerzett érdemének, valamint később, a déli fronton teljesített önfeláldozó munkájának elismeréséül, az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság elhatározta, hogy J. V. Dzsugaszvilit (Sztálint), a »Vörös zászló«-renddel tünteti ki. Sztálin nevelte ki és vezette azokat a katonai megbízottakat, akik nélkül, Lenin szavai szerint, nem lett volna Vörös Hadsereg. Sztálin neve a Vörös Hadsereg legragyogóbb győzelmeivel forrt össze. Győztesen befejezve az intervenciósok elleni háborút, a szovjet hatalom megkezdte az átmenetet a békés gazdasági építömunkára. Tömérdek volt a tennivaló s ami még nehezebb, mindent újjá kellett szervezni. Miután a polgári apparátust eltávolították, bevezették a »háborús kommunizmust®, vagyis egy olyan alkalmi szabályozást, mely csak egy részét vette igénybe, azoknak a gazdasági elemeknek, amelyeket az állam kisajátított. »Diu|ra, központosított szervezet volt ez. amelynek az volt a feladata, hogy a háború, a forradalom és a szabotázs által szétzüllesztett iparból kisajtolja a termékeknek azt a minimumát, mely szükséges volt ahhoz, hogy a városok és a Vörös Hadsereg éhen ne haljon ...« A parasztság a polgárháború befejezése után elégedetlenkedett a gabonarekvírálások rendszerével. (»A parasztgazdaságok feleslegének kényszerű elvételével«.) Az éhség és fáradtság következtében a munkások egy részének soraiban is felbukkant az elégedetlenség. Az osztályellenség igyekezett kihasználni az ország nehéz gazdasági helyzetét. A Párt az előtt a feladat előtt állt, hogy az ország gazdasági életének összes kérdéseiben új irányvonalat dolgozzon ki. A Központi Bizottság számára világos volt, hogy nyugodtan meg kell tennie azt, amit két évvel ezelőtt, semmi áron nem akart megtenni, vagyis, hogy a háborús kommunizmus módszereiről áttérjen a piac módsze1918-1924 reire. így hívták életre az új gazdasági politikát. Ez a Leinin és Sztálin által vezetett új gazdasági politika.'' zseniálisnak bizonyult. A születő szovjet hatalom formulája ez volt: »Ha kell, engedményeket fogok tenni, de csak akkor, amikor én leszek az úr, nem előbb.* »Az aratási felesleg elvételét* terményben fizetendő adóval helyettesítették és engedélyezték a feleslegek szabadpiacon való értékesítését. A pénzforgalom helyreállt. A rubel értéke stabilizálódott. S mivel a fiatal szovjet állam úgy találta, hogy több vállalat van a kezében, mint amennyit maga is igazgathat, bizonyos számot meghatározott időre bérbeadott magánvállalatoknak. Lenin és Sztálin politikája volt ez: egy lépést hátra, hogy kettőt tehessünk előre. Lenin egészségét az 1918-as merénylet és a szüntelen megfeszített munka aláásta. 1921 végétől kezdve Lenin egyre gyakrabban volt kénytelen munkáját megszakítani. A Párt vezetésének egész munkája Sztálinra hárult. Ezekben az években Sztálin óriási munkát végzett a nemzeti szovjet köztársaságok létesítése, majd pedig az összes szovjet köztársaságoknak egy szövetséges államban, a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségébe való egyesítése körül. Ennek a Szövetségiek létesítése a lenini-sztálAii nemzeti politika nagy győzelmét jelentette. Sztálin ünnepélyesen kijelentette, hogy a Szovjetunió első pillére a munkások és parasztok szövetsége, a köztársaság második pillére a különféle nemzetiségek, oroszok, ukránok, baskírok, fehéroroszok, georgiaiak, asszerbejdzsániak, örmények, dagesztániak, tatárok, kirgizek. üzbégek, tadzsikisztániak, türkmének szövetsége. Sztálin hatalmas müve volt a »Nyilatkozat Oroszország népeihez«, mely Oroszország valamennyi népének egyenlőségét és függetlenségét iktatta törvénybe, egészen az elszakadásig és független állam alapításáért menő önrendelkezési jogot s a régi Oroszország területén élő nemzeti kisebbségeknek és népi csoportoknak szabad fejlődést biztosított. Az eredeti népi jelleg, a nemzeti kultúra, a nemzeti lélek, mindaz, ami a hagyományban, a népművészetben, a családi érzületben jut kifejezésre, mindaz, amire az anyanyelv szolgál, nemcsak hogy fennmarad, hanem még gazdagodik is. nem csupán nemzeti, hanem regionárius szempontból is. Moszkvai tudósok Sztálin rendelkezésére ábécéket szerkesztettek azért, hogy évezredes szellemi hagyományokat áthassanak és megőrizhessenek távolban tanyázó kis nemzetiségek számára és lehetővé tegyék ezelfcnek, hogy öntudatra ébredjenek újjá szülessenek, tetszésük szerint növekedhessenek. Közigazgatási, gyakorlati anyagi természetű kötelékek biztosítják a csatlakozó részek egyetemének az erőt és az egészséget a legbelsőbb államvezetés, — a hadsereg, a pénzügy é

s a külpolitika irányítása — a központ kezében maradt. A Szövetség valamennyi természeti kincsét és gazdaságát közösen használják. Az ilyen tervezet lehetővé teszi a közös alkotásokat, a nagyszabású gazdasági terveket, a közérdekű munkákat, az észszerű irányítást, as egyetemes jólétnek és minden egyén jólétének gyarapodását a közös tevékenység kiterjedésének arányában. S még hozzáfűzhetjük, a szövetség biztosítja valamennyi államának, még a leggyengébbnek ls, a nagy katonai erőt s ezzel a legteljesebb fejlődés lehetőségét, békéje megvédéséért. Hála a sztálini vezetésnek és segítségnek, a visszamaradt országrészek sok fejlődési fokot átugorva szinte csodás gyorsasággal léptek át a haladás, a jólét legmagasabb síkjára. • 1922-ben, a Párt XI. kongresszusa után Sztálint az Orosz Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárává választják. 1923 áprilisában folyt le a Párt XII. kongresszusa, mélyen Lenin betegsége miatt nem vehetett részt. A kongresszus munkáját Sztálin vezette és erélyesen visszaverte azokat, akik az új gazdasági politikát úgy igyekeztek beállítani, hogy az viszszavonulás a szocialista hadállásokból s akik azt javasolták, hogy vegyék mag^ilq-a a kapitalizmus jármát. A kongresszus megbélyegezte a trockisták és bucharinisták áruló és kapituláns javaslatait. Alig ért véget ez a kongresszus, a láthatáron máris újalbb veszedelem tűnt fel. Angliában és Franciaországban a burzsoázia legreakclósabb elemei vették át a hatalmat és újabb hadjáratot igyekeztek megszervezni a Szovjetunió ellen. A Párt ebben az élére állított helyzetben Sztálin vezetése alatt nagy győzelmet aratott a diplomáciai fronton. A fenyegetéseket és ultimátumokat 1924-ben a Szovjetunió elismerésének egész sora váltotta fel, Európa összes nagy kapitalista állama részéről. Ugyanekkor Sztálin új feladatokat tűzött ki. A gazdaság súlypontjának az ipar felé kell eltolódnia, mondotta. Elgondolása, amely azonos Leninével az, hogy nem elég kimondani, hogy az ipar útjára kell lépni. Egyes iparágakat ki kell emelni a többi közül. Az iparosítás nem jelenti az egész ipar általános fejlődését. Ahhoz, hogy az ipar a maga egészében gyarapodhassék, jelenti ki Sztálin, a nehéz ipar (fémek, üzemanyag, közlekedés) kifejlesztése, vagyis a »termelőeszközök termelésének fejlődése® szükséges. A jövő logikája és türelme Sztálin száján azt mondja: ha a könynyüiparral kezdenők, némi azonnali kielégüléshez juttatnők a városi és falusi lakosságot. De azután? Egyedül a nehézipar szolgálhat az ország ipari megújhodása alapjául. Egyedül a nehézipar fejlődése teheti lehetővé a mezőgazdaság fejlesztését, a falu gépesítését és szocializálását, azaz a nagy társadalmi eredményeket. És ott van a honvédelem kérdése, amely nehéz ipart követel. Amikor Sztálin néhány évvel később nagyvonalúan összefoglalta az eseményeket. azt mondotta, hogy a szovjetállam harmadik pillére a Vörös Hadsereg. Sztálin zseniális előrelátása, a Vörös Hadsereg kiépítése mentette meg másfélévtizeddel később a szovjetek földjét a fasiszta hordáktól. Sztálin volt az ötéves terv sugallója is. Hogy a tervgazdaság eszméje kizárólagosan szovjet eszme, annak oka nem az elsőbbségben, hanem a szervezettségben van. A kapitalista országokban a magánkezdeményezés és a magánkiváltság, a gazdasági tevékenységben szereplő érdekek sokasága és ellentétessége lehetetlenné tesz minden átfogó tervet. Máskép áll a dolog a szocialista államban, mely szigorú logikával, tiszta közérdekből építkezik s ahol maga az irányító kollektivitás a törvénykező, a végrehajtó, a tulajdonos és a haszonélvező. A tervgazdálkodás rugója a munkáért való lelkesedés, — ez is sztálini felismerés és tanítás. Szocialista rendszerben a munkás távolról sem az állampolgárnak az a fajtája, mint a kapitalista rendszerben. A kapitalista rendszerben a munkás fegyenc. Kedve ellenére dolgozik, mert nem magának dolgozik. A szocialista rendszerben a munkás szervezetten dolgozik a maga és a közösség életszínvonalának emeléséért. A munk

a dicsőség, mely a munkás hatalmát és felemelkedését szolgálja. A munkás versenybe fog a maximális teljesítmények érdekében, — mondotta már Lenin, — a szocializmus, nemhogy kioltaná lelkességét, hanem éppen ellenkezőleg, felszítja, felbátorítja .. . És a sztálini meghatározás: »A szocialista verseny az előrehaladott bajtársak testvéri segítsége a visszamaradottak, az általános haladás érdekében.« Ez is olyan meghatározás, amely két évtized múltán a mi életünk arculatát . is forradalmivá, sorsdöntőén átalakította és újabb milliókat és százmilliókat terelt az emelkedő jólétnek és békés fejlődésnek sztálini útjára. Azután egy napon, 1924 január 21-én Gorkiban, Moszkva közelében, 54 éves korában meghalt Lenin, a bolsevikok pártjának vezére és alapítója, az egész világ dolgozóinak tanítója és vezetője. Lenin diadalmas zászlaját a párt és a Kommintern zászlaját. Sztálin, a bolsevik párt legjobb fia, Lenin méltó utódia és ügyének nagy folytatója vitte magasra emelve tovább. Sztálin már a szovjethatalom első lépései óta Lenin másik énje volt és maradt aztán is, hogy Lenin megszűnt élni. A Párt nevében Sztálin nagy fogadalmat tett: » ... Nincs nagyobb tisztesség, mint tagja lenni annak a pártnak, melynek alapítója és vezetője Lenin elvtárs...« » .. Mikor elment tőlünk Lenin elvtárs, örökbe hagyta ránk, hogy őrizzük pártunk egységét, mint a szemünk világát...« »Mikor elment tőlünk Lenin elvtárs, örökbe hagyta ránk, hogy legyünk hívek a Kommunista In ter-' nacíonále elveihez. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy életünket se kímélve erősíteni és fejleszteni fogjuk a világ dolgozóinak szövetségét: a »Kommunista Internacionálé^. A bolsevik párt esküje volt ez vezérének Leninnek, aki örökké élni fog. Ezt a fogadalmat a párt Sztálin vezetése alatt becsülettel teljesítette és teljesíti. A szocializmus ellenségei Lenin halála után igyekeztek letéríteni a pártot a lenini útról, hogy ezzel a kapitalizmus visszaállításának feltételeit előkészítsék Különösen bőszen vetették magukat a pártra, Trockij és cimborái. Sztálin bebizonyította, hogy a trockizmus szétverése elkerülhetetlen előfeltétele annak, hogy a további győzelmes előnyomulás a szocializmus felé biztosítassék. A trockizmus eszméi szétverésében, a leninizmus megvédésében, megalapozásának és továbbfejlesztésének terén különösen nagy jelentősége van Sztálin 1924-ben megjelent »A leninizmus alapjairól* c. elméleti munkájának. Az egész világ bolsevikjeit ellátta ez a mű — és ellátja ma ls — a marxistaleninista elmélet éles fegyverével. Ebben a zseniális munkában a leninizmus alapjai vannak lefektetve, vagyis az az új és különös, ami Lenin nevéhez fűződik, amivel Le- ' nin a marxista elméletet továbbfejlesztette Sztálin a lenini örökség egész eszmei tartalmát össze- . gyűjtötte, az új történelmi korszak szemszögéből vizsgálat alá vette és ezzel óriási lépéssel vitte előre a szocializmus ügyét eszmei síkon ís. »A szocialista szervezetben rendszerint mindenki azt a helyet foglalja el. amelyet a benne rejlő szilárdság és érték szerint megérdemel. Olyan kiválasztódás ez, amelyet egyedül a dolgok kényszere hajt végre. Az ember abban a mértékben válik vezetővé, amilyen mértékben megérti és magáévá teszi a marxizmus ellenállhatatlanságát.® (Barbousse.) »Sztálin. — mondja Kerorin — egyszerűen az elméletben és a gyakorlatban tanúsított f elsőbbsége következtében lett vezérünkké.® Sztálinnak sikerei vannak és azért vannak rkerei mert oldalán van az igazság.