Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-08 / 60. szám, vasárnap

% 1953 március 8 UJSI0 A NAGY SZTÁLIN ÉLETE 1905 decemberében Sztálin, mint a délkaukázusi bolsevikok küldött, je Tammerforsb.a, Finnországba, az első Összorosz bolsevikok konfe renciájára utazik. Ezen a konterencián találkoztak egymással szemé, lyesen Lenin és Sztálin. Sztálint beválasztják itt a konferencia határozatát szerkesztő bizottságba, ahol mint a pártmunkások egy'k legkiválóbbja együtt dolgozott Leninnel. „Azt vártam, — írja erről az első találkozásról Sztálin, — hogy láthatóm Pártunk sasát, a nagy em • bert, a nemcsak politikailag, hanem, ha úgy tetszik, fizikailag is nagyot. — Lenin ugyanis képzel e temben úgy jelent meg, mint egy tekintélyes, jókülsejü óriás. Mekko ra volt a csalódásom, amikor magam előtt láttam egy közepesnél is kisebb termetű embert, akit semmi sem különböztetett meg az egyszerű halandótól! A nagy ember előjogaihoz tartó zik, hogy későn érkezzék a gyülé sekre. hadd várja aggodalommal a megjelenését a gyülekezet. A nagy ember megjelenését mindig „Pszt!" Csend... íme, itt van!..." előz meg. Nos. megtudtam, hogy Lenin jóvai előbb érkezett és az egyik áa rokban a legegyszerűbb beszélgetésbe bocsátkozva találtam a legegy szerübb kiküldöttekkel. Viselkedése nyilván ellentétben állt a bevett szabályokkal. Leninnek ez az egyszerűsége és szerénysége, vágya, hogy észrevét len maradjon, vagy legalább is semmi se domborítsa ki fölényét, egyike volt legerősebb oldalainak. Vezér volt ő, új tömegek vezére, az emberiség egyszerű és nagy tömegei tői követett vezér". Mindez az 1905-i orosz forradalom előestéjén történt. Az orosfcjapán háború kudarcai ezt a forradalmat kissé véletlenszerű, idöelőtti jelentkezésre kényszerítették. Kudarcba fulladt, vérbe fojtott első forradalom volt ez, de azért nem volt céltalan: előjáték volt. mely rettenetes vérfürdő árán nagy tanulságokat hozott. t Sztálin utóbb megmagyarázta, hogy az 1905-i forradalom kimenetele egészen más lehetett volna, ha a mensevikek, akiknek komoly szervezetük volt a munkásosztályban s akik ebben az időben mindent a kezükbe vehettek volna, nem engedik át a forradalom vezetését a polgárságnak abban az elvakultságban, amit Lenin és a bolsevikok, menseviki „sémának" neveztek. E lapos elmélet szerint tekintettel arra, hogy az orosz forradalomnak polgárinak kell lennie, a proletariátus az együttesben csak a „szélső baloldali ellenzék" szerepét játszhatja. A forradalom után végigsepert a megtorlás rettenetes hulláma. Az üldözés mindenüvé eljutott és egyre áradóban volt. 1905 és 1909 között a politikai foglyok évi száma Oroszországban 85.000-röl 200.000-r

e emelkedett, Miklós cár tudatlan ember volt, pópáknak é3 varázslóknak játékszere, épeszű pillanataiban vadállatian kegyetlen. — Senkit se mentsenek fel! ... Ne kérjenek tőlem kegyelmet! — jelentette ki 1905 után az oroszoknak ez a koronás bőrtönőre, akasztatója és agyonlövetője, aki ráadásul személyesen volt felelős a japán háborúért, mert pénzügyi érdekei voltak egy mandzsúriai iparvállalatban. De a bolseviki szocialisták szervezkedése a sikertelen felkelés és a velejáró csalódás után zavartalanul tovább folyik. Egyedül ők nem vesztették el hitüket. „Számoltak a tömeg jövendő lendületével". 1906-ban Stockholmban gyűltek össze kongresszusra, ahol Sztálin Ivanovics név alatt, mint a tifliszi szervezet bolseviki szárnyának kül döttje szerepelt. Ezen a kongreszszuson kezdte meg Lenin harcát a mensevikek ellen. Lenin hibátlan okfejtésével, támadó, lenyűgöző világossági beszédeivel sorra rontotta le érvelésüket. Mindamellett a stockholmi kongresszuson a mensevikek szerezték meg a többséget. A bolsevikok vereséget szenvedtek. Elsőízben láttam Lenint a legyőzött szerepében", irja erről a vereségükről Sztálin. „Nem volt levert. A jövő győzelmére gondolt". A bolsevikok kissé meg voltak döbbenve Lenin felrázta őket: „Ne siránkozzatok, elvtársak. biztosan győzni fogunk, mert igazunk van". A következő évben Sztálin Berlinbe megy és egy ideig ott marad, hogy Leninnel értekezzék. 1907-ben új kongresszus London ban. Ezúttal a bolsevikok győztek ,, .. . Most láttam első ízben Lenint a győző szerepében, — írja ek kor Sztálin, — de csöppet sem hasonlított azokhoz a vezérekhez, akiket a győzelem megmámorosít. A győzelem még körültekintőbbe és éberebbé tette. A köréje csoportosuló kiküldötteknek ennyit mondott: — Először is nem szabad győzelmi ujjongásban kitörni; másodszor: célunk az ellenség megsemmisítése, mert vereséget szenvedett ugyan, de nincsen kiirtva. És Lenin kigúnyolta azokat a küldötteket, akik könnyű lélekkel azt állították, hogy „ezentúl nem lesz dolgunk a mensevikekkel". 1907 vége felé, a londoni kongresszusról való visszatérés után, Sztálin Bakuban telepszik le, ahol a „Bakui proletár"-t szerkeszti és két hónap leforgása alatt a bakui szociáldemokrata szervezet többségét a bolsevikok táborába hozta át. Ugyanebben az évben Leninnel együtt heves harcba bonyolódott a baloldali odzovistákkal, majd újra letartóztatja az ochrana. Nyolchavi börtön után Szlovicsegodszkba száműzik, ahonnan már 1909 június 24-én megszökik és visszatér Bakuba, az illegális munkához. A következő évben tovább folyik a felvilágosító munka és a hősies harc. A párt kebelében a hívek száma egyre nőtt. 1910-ben Sztálin ismét a cári rendörpribékek karmaiba kerül. Bakuból féléves börtön után visszaviszik a szlovicsegodszki száműzetésbe. Itt a száműzetésben Sztálin kapcsolatot talál Leninnel, 1910 végén levelet írt neki, teljes egészében támogatja a lenini taktikát, amely arra irányul, hogv pártblokkot hozzon létre azokból, kik az illegális proletár párt fenntartásának és megerősítésének hivei. 1910 végén Sztálin harmadszor szökik meg a száműzetésből és Pétervárra utazik. Pétervárott megszervezi és irányítja a harcot a mensevikek, likvidátorok és trockisták ellen, tömöríti és erősíti Pétervárott bolsevik szerkezetét. 1911. szeptember 9-én ismét letartóztatják és száműzik a vologdai kormányzóságba, ahonnan 1912 februárjában sikerül megszöknie. A prágai konferencián, amely 1912 elején nyilt meg, Sztálin nem volt jelen. Ez a konferencia nagy fordulatot jelent a szocialista mozgalom történetében: itt vált ugyanis Lenin befolyása alatt végleges sé a bolsevikok és mensevikek közötti szakítás. Az OSzDMP prágai konferenciája kiűzte a párt soraiból a mensevikeket és megvetette alapját az újtipusú pártnak, a leninizmus pártjának, a bolsevik pártnak, Sztálint, noha nem volt jelen, az új párt végrehajtó bizottságának tagjává nevezték ki. Lenin a legnagyobb figyelmet szenteli mindannak, amit Sztálin ír. íme, hogyan nyilatkozik 1911-ben: „Koba cikkei a legnagyobb figyelemre méltóak. Nehéz elképzelni ellenfeleink reményeinek és véleményeinek jobb cáfolatát". Lenin ugyanekkor hozzáfűzi: „Trookij és a hozzá hasonlók minden felszámolónál rosszabbak. Ezek ugyanis nyiltan kimondják gondolataik, míg Trockij úrék tévedésbe ejtik a munkásokat, leplezik a bajt és lehetetlenné teszik felfedezését és gyógyítását. Mindazok, akik Trockij csoportját támogatják, azt a munkásokkal szemben folytatott hazug és szemfényvesztő politikát, pártfogolják, mely a felszámolási irányzat álcázására szolgál!" Sztálinnak már régóta — helyesebben a kezdet kezdete óta — nem volt magánélete. Útlevél nélkül, nap mint nap arra kényszerült, hogy 1905-1917 lakóhelyét változtassa. De semmi sem akadályozta meg. azt a mun kát, melyet a bolseviki pártnak az illegalitásban való megszervezéséért folytatott.. . Külföldön tartózkodva megirja: „A marxizmus és a nemzeti kérdés" című tanulmányát. Ez a mü a bolsevizmus programmnyilatko zata lett a nemzeti kérdésben. Sztá lin megadta munkájában a nemzet marxista elméletét, megformulázta a bolsevik álláspont alapjait a nemzeti kérdés megoldására, (annak követelése, hogy a nemzeti kérdést úgy kelj tekinteni, mint a proletárforradalom általános kérdésének egy részét, elszakíthatatlan kapcsolatban az imperializmus korszakának egész nemzetközi milliöjével) meg.lapozta a munkások nemzetközi tömörítésének bolseviki elvét. 1913-ban Sztálint egy hangversenyen ismét letartóztatják és a távoli turuháni vidékre száműzik négy esztendőre. Egyideig a Kosztinó nevü telepen él, majd még északabbra viszik „a rettenetes Visszárionovicsot", aki már annyiszor hagyta faképnél a poroszlókat, mintha különös tehetsége lenne a csendőrök karmaiból való szabadulásra. Ezúttal aztán alaposan gondoskodtak róla. Egy Kurejka nevű telepre szállították, mely 20 kilométerre völt a Sarkkörtől, mindössze két-három házból állt s évente legfeljebb ugyanannyi hó nélküli hónapja volt. A befagyott tundrában valóságos Robinson módjára élt. Halász-és vadász-szerszámokat gyártott magának, a hálótól és a horogtól egészen a szigonyig és a jégtörő fejszéig Egész nap ^halászott, vadászott, tűzifát vágott, főzött magának. Egész nap. Ám a kunyhó durván összetákolt asztalán, a száműzött szemmel1' •tartására kirendelt külön őr vizsgaés ostoba tekintete előtt folyvást halmozódtak a nagy problémákkal foglalkozó papírlapok. Közben 1914 nyarán megkezdődött az első imperilista háború. A II. Internacionálé pártjai szégyenletesen elárulták a proletariátust, átmentek az imperialista burzsoázia oldalára. Csak Lenin, csak a bolsevikok maradtak hívek az intornacionalizmus harci lobogójához, csali a bolsevikok pártja tűzte ki azonnal és ingadozás nélkül az imperialista háború elleni eltökélt harc zászlaját. Elvágva a világtól, Le nintöl és a párt központi szervezeteitől, Sztálin a háború, a béke és a forradalom kérdéseiben a lenini internacionalista álláspontot foglalja el. Levelet ír Leninnek (1915), beszédet mond a száműzött bolsevikok gyűlésén Monasztorkoje nevű faluban, amelyben megbélyegzi azt a gyáva és áruló magatartást, melyet Kamenyev tanúsított a bolsevik „ötös csoport" — a negyedik Birodalmi Diyna képviselői — bírósági tárgyalásán. 1916 decemberében Sztálint Krasznojarszkba, majd pedig Ácsinszk városába toloncolják. Itt éri a februári forradalom híre. Nem sokkal ezután Sztálin elutazik Ácsinszkból, az útról üdvözlő táviratot küld Leninnek Svájcba. íme, ez volt első szakasza Sztálin forradalmi pályafutásának. ,,Az öreg bolsevik típusa" jellemzi őt Kaganovics egyetlen mondatban a visszafojtott lelkesedés hangjában és hozzáfűzi, hogy Sztálin egész politikai működésének legjellemzőbb és a legfigyelemreméltóbb vonása, hogy sohasem távolodott el Lenintől, nem ingadozott sem jobbra, sem balra. 1917 márciusában Sztálin, a turuháni száműzetés minden nélkülözését bátran átélve, újra Pétervárott terem Oroszország forradalmi fővárosában. A párt Központi Bizottsága még aznap Sztálinra bízza újságja, a Pravda vezetését. Lenin 1917 április 3-án, (16-án) sok évi száműzetés után Németországon keresztül leólmozott vagonban tért haza Svájcból. Hazaérkezése után másnap elmoňdja híres a Áprilisi téziseit«, melyek zseniális haditervet adtak a pártnak a burzsoá demokratikus forradalomnak a szocialista forradalomba való átmenetéért folytatott harcában. Lenin tézisei a cárizmus megdöntése után előállt új harci helyzetben új orientációt adtak a pártnak. 1917 április 24-én nyílt meg a bolsevikok VII. értekezlete, amelyen Sztálin, Lenin vonaláért harcolva, kíméletlenül visszaverte a kapitalizmus rejtett védelmezőit, Kamenyevet és Rykovot. Ugyanitt kifejezte a következetes marxista-leninista álláspontot a nemzeti kérdésben, megalapozta a bolsevizmus nemzetiségi politikáját, megvédte a nemzetek önrendelkezési jogát és ezzel biztosította a párt számára az eddig elnyomott nemzetiségek támogatását a Nagy Októberi Forradalomban ... »A polgári forradalom leglényegesebb feladata abban áll, — mondja ekkor Sztálin, — hogy megszerezze a hatalmat és a fennálló polgári gazdasághoz hangolja; ezzel szemben a proletárforradalom leglényegesebb feladata, hogy a hatalom megszerzés^ után új, szocialista gazdaságot teremtsen.« Jós szavaknak mondanók ezt a sztálini tételt, ha nem tudnók azt, hogy könyörtelen vaslogikából, a történelmi materializmus törvényszerűségének legmélyebb felismeréséből születtek, mint valamennyi lenini és sztálini tétel, amely 1917 forradalmi hónapjaiban a föld egy hatodán megvetette egy új, igazságos élet, egy megdönthetetlen új rend alapját. Sztálin, mint a politikai helyzet előadója, a kongresszuson hevesen tiltakozott egy Trockijtól sugallt módosító javaslat ellen, .amely a szocializmus felépítését a nyugateurópai proletárforradalom kitörésétől teszi függővé. Sztálin vigyázott az orosz proletárforradalom valamennyi kilátására. »Miért ne lehetne Oroszország a példaadó ?« Lenin és Sztálin előre látták azt, amiben hittek. A módosító javaslatot elvetették. 1917 őszén az orosz katonák milliói a szennyes és sáros lövészárokban lázadozva kérdezték: Vájjon még egy negyedik telet is ott kell tölteniök övéiktől távol, idegen kapitalista érdekekért vérezve? A falvakban riasztóan kongtak a félrevert harangok ég tűzvészek fénye festette vörösre az eget. A dolgozó parasztság felgyújtotta a nemesi birtokokat, elfoglalta az urasági földeket és felosztotta a felszerelést, amikor látta, hogy a burzsoá ideiglenes kormánytól nem kap földet. A városokban egyik sztrájk a másikat követte, mind nagyobbra nőve, mint hullámok vihar idején. Közeledett az új forradalom, amelyet Lenin megjósolt, várt és előkészített. így festi le a Nagy Októberi Forradalom előestéjét a nagy proletárforradalomról szóló történeti mü. A társadalom két, egymással, élesen szemben álló táborrá oszlott. Az egyik táborban: a burzsoázia, a földesúrak, a parasztok és kozákok zsírosparaszti felső rétege a kadett-párt vezetése alatt, a mensevikekkel szövetségben. Ez volt az ellenforradalom tábora, amely sietve készítette elő a polgárháborút a proletáriátus ellen. A második táborban: a proletáriátus és szegény parasztság a bolsevik párt vezetése alatt. Es e táborhoz csatlakoztak egyre nagyobb tömegben a katonák is. Miután a bolsevikok mindkét főváros, — Petrográd és Moszkva munkás- és katona-tanácsában többséget kaptak, kezükbe vehetik és kell is venniok az államhatalmat, jegyzi meg Lenin a forradalom alapelveit kifejtő levelei egyikében. »A válság megérett — írja, — egy kártyára van feltéve az orosz forradalomnak egész jövője... A nemzetközi munkásforradalom egész jövője a tét. A válság megérett...« »Az Októberi Forradalom előestéjén, — mondja Kalinin, — Sztálin egyike azoknak a keveseknek, akikkel Lenin elhatározza a felkelést.® De vanr.ak a cselekvésnek ellenzői. Zinovjev és Kamenyev. akik tagjai voltak a Központi Bizottságnak, ellenezték a felkelést. »Ebben az időben, — mondja Sztálin — nyíltan hirdették, hogy a felkelés megszervezése vesztünkbe sodorna, hogy meg kell várni r az alkotmányozó nemzetgyűlést, hogy a szocializmus számára szükséges feltételek még nem értek meg és egyhamar nem .is érnek meg. . Trockij azt állította, ha a forradalom nem tör ki és nem győzedelmeskedik Nyugat-Európában is, az orosz forradalom nem állhat ellen a konzervatív Európának. Aki kétségbevorfta ezt a trockista véleményt, azt nemzeti szüklátókörüséggel vádolták^ Zinovjev és Kamenyev annyira mentek az ellenszegülésben és a fegyelmetlenségbsn. hogy egy hírlapi cikkben nyiltan 'megtámadták a felkelést elhatározó döntést, amelynek természetesen titokban kellett volna maradnia. Ez az árulás lehetővé tette Kerenszkijnek, hogy fegyveres ellenrendsza-bályokról gondoskodjék. Lenin Zinovjevet és Kamenyevet » sztrájktörőknek « bélyegezte és a pártból való kizárással fenyegette meg. Végülis mindketten elhagyták a Központi Bizottságot. Mint minden mensevik, Trockij is lehetségesnek tartotta a békés megoldást. Halogató taktikájával felfedte a forradalom kártyáit az ellenség előtt és rontotta a harcba tóduló tömegek hangulatát. Ezekben a sorsdöntő és az új világot formáló októberi napokban a Központi Bizottság Sztálint a forradalom politikai irányítására és a forradalom megszervezésére hivatott kollégiumokba delegálja Október 24-én korán reggel Kerenszkíj, az Ideiglenes kormány feje, parancsot adott a párt központi orgánumának, a »Rabocsij Puty«-nak. (Munkás útja) betiltására és páncélos gépkocsikat küldött ki a szerkesztőségi és nyomdahelyiségekhez. De reggel 10 órára Sztálin utasítására vörös gárdisták és forradalmi katonák viszszaszoritották a páncélautókat és 11-re megjelent a »

R ab o esi j Puty« aznapi száma Sztálin vezércikkével: »Mire van szükségünk ?« A cikk a tömegeket a burzsoá Ideiglenes Kormány megdöntésére hívta fel. Ugyanekkor a Pártközpont utasítására elkezdődik a felkelés és 24 órán bellii győz. Október 25-én esti? megnyílt a Szovjetek II. Kongreszszusa, mely az egész hatalmat a szovjeteknek adta át. Sztálin tagja lett a Népbiztosok első Tanácsának, amely Leninnel az élén az Októberi Forradalom győzelme után a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusán alakult meg. A Nagy Októberi Forradalom gyökeres változást hozott, a világot két rendszerre, a kapitalizmus és a szocializmus rendszerére osztotta.. A bolsevikok pártja új viszonyok közé került s új feladatokat kellett megoldania. Gyökeresen megváltoztak a munkásosztály harcának formái is. A szovjet kormány létezésének első napjától kezdve egészen 1923ig Sztálin a nemzetiségek ügyeinek biztosa, ö írta a történelmi jelentőségű sDeklarációta Oroszország népeinek jogairól, mely új' rendszer kezdetét jelentette a népek egymásközötü viszonyában. Az uralkodás és alárendeltség, az elnyomás és erőszak helyébe teljes egyenjog-úság lépett, teljes bizalom és barátság a nagy szovjet föld népei között. A munkások és parasztok Lenin és Sztálin vezetése alatt a cári gyarmatok helyébe, szabad és virágzó szovjetköztársaságokat létesítettek. Nincs egyetlen szovjetköztársaság sem, amelynek megszervezésében Sztálin ne vitt volna aktív és vezető szerepet. Sztálin vezeti a harcot az ukrán szovjetköztársaságokért, ö vezeti a Bjelorussz köztársaság és a dél-kaukázusi és középázsiai szovjet köztársaságok létesítésének ügyét, ő segíti a szovjetország nagyszámú nemzetiségét abban, hogy felépítsék a maguk autonóm szovjet köztársaságaikat. Lenin és Sztálin sugallói, szervezői és megalkotói a nagy szovjet szövetségnek.