Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-05 / 56. szám, csütörtök

1953 március 5 U J SZO 3 A. J, Visinszkij a koreai háborúnak amerikai imperialisták által való előidézéséről Itt közöljük Visinszkij elvtárs beszédének első részét: Az ENSz közgyűlésének politikai bizottságában A. J. Visinszkij, a Szovjetunió küldöttségének vezetője március 2-án beszédet mondott a koreai kérdésről folytatott tárgyaláson. Az amerikai agresszorok képmutató beszédei Lodge úr, az Egyesült Államok képviselője, február 25-én bizottságunkban mondott beszédében nyomatékosan hangsúlyozta az amerikai nép békeszerető jellemét és a tartós béke uralomrajuttatására irányuló törekvését, majd kijelentette, hogy úgy tekint az Egyesült Nemzetek Szervezetére, mint e cél elérésének fontos eszközére. Lodge úr, aki az USA-nak úgynevezett új állami igazgatását, azaz új republikánus kormányát képviseli, e komoly kijelentésével nyilván azt akarta bizonyítani, hogy az amerikai kormánykörök is, főleg az USA úgynevezett republikánus pártja ugyanolyan békeszeretők, és ugyanúgy törekszenek a békére, és a békés programnura, mint az amerikai nép. Ha jól emlékszünk, Lodge úr kijelentette, hogy „az amerikai élet minden eleme szenvedélyes békevággyal van eltelve" és hogy az USA a béke érdekében „minden forrását mozgósította és embereit is kiküldte." — Lodge nem mondotta meg, hová küldték őket, azonban világos volt, — és ez a legnagyobb paradoxonként hangzik — hogy arra gondolt, hogy az amerikai kormány Koreába, háborúba küldte embereit. Lodge logikája szerint tehát úgy áll a helyzet, hogy az amerikai intervenciósok által az amerikai nép ellen indított háború az amerikai kormánykörök békeszeretetének bizonyítéka lehet! Ilyen „logikával" nem juthatunk messzire! Lodge kijelentette. hogy az USA-ban nem létezik egyetlen csak kissé jelentékenyebb csoport sem, amely — kijelentése szerint — „ne hinne a békében". Lodge ehhez még hozzátette, hogy elődei éppen azért szavaztak a közgyűlés előző ülésein arra a határozatra, amely szavai szerint „megtestesít a probléma megoldására irányuló minden olyan törekvést, amely félreérthetetlenül a béke mellett van." Ezt a nagyhangú szólamot ismét úgy kell értelmezni, hogy a koreai problémáról van szó. Nincs szükség most arra, * hogy visszatérjünk a koreai kérdésben a VII. ülés első részében hozott határozat elemzéséhez és értékeléséhez. Ha szükség lesz rá, idejében megtesszülp Az amerikai nép békeszeretetéről sem lehet beszélni. Az amerikai nép békeszeretete éppen úgy, mint a többi népek békeszeretete, kétségkívül minden gyanún felül áll. De nem az amerikai népről van szó. Az amerikai kormánykörökről van szó, melyeknek nevében beszélt itt Lodge úr, aki azonban beszédével annak teljes ellenkezőjét bizonyította, amit nyilvánvalóan be akart bizonyítani. Igyekezni fogunk tájékozódni LodAz is ismeretes, hogy koreai és kinai részről a keszoni és panmundzsoni tárgyalások során tett minden engedmény ellenére, amikor a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és kínai önkéntesek képviselői nem egyszer igazságos és értelmes javaslatokat terjesztettek elő a koreai háború megszüntetésére és a koreai kérdés megoldására, annak ellenére, hogy a koreai és kinai rész békeszerető álláspontja folytán Panmundzsonban megegyezésre jutottak a koreai fegyverszüneti szerződés javaslatának minden fejezetében: az amerikai fél a koreai fegyverszüneti szerződés megkötését meghiúsította. Az amerikai kormány egyúttal fokozta légihadereje Korea ellen intézett barbár repülötámadásainak számát, valamint hadirepülőgépeinek kínai terület fölé való behatolásainak számát is, melyekét bombázás, valamint a békés kínai lakosság fegyvertüzzel való elárasztása és gyilkolása követett. Az amerikai kormány nem elégedett meg a koreai háború elhúzáságe február 25-ki beszéde tartalmának egész tömkelegében. Lodge a különféle esztelenségek és valótlanságok tömegét halmozta fel, de ahogy elvártuk volna, egy szót sem szólt arról, mit szándékozik az USA a továbbiak során a koreai kérdésben tenni. Ha tényleg figyelmesen elemezzük Lodgenak a koreai kérdésről február 25-én mondott beszédét, ha elemezzük azt a szánalmas beszédét, amelyet programmbeszédképpen mondott, teljesen helyénvaló a kérdés: „Ez az egész, Lodge úr? Többet már nem tud mondani a koreai kérdésről, melyet az ön kezdeményezésére, az USA kezdeményezésére a tárgyalás napirendjére tűztünk?" Hallottuk, hogyan hirdette Lodge képmutató szavakkal és hamis frázisokkal az USA kormányköreinek békeszeretetét, emellett azonban nyilvánvalóan megfeledkezett arról, hogy az egész világ már régen meggyözödöt róla, hogyan fest ez az „úgynevezett" békeezeretet, amely könnyen elképzelhető az USA-nak az ázsiai országokkal és mindenekelőtt a hős Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és aí nagy kínai nép által létrehozott Kínai Népköztársasággal szemben folytatott politikájából. Az USA képviselője beszédében nyilván kerülte, hogy igazat mondjon a mai nemzetközi helyzetről, főleg a már mintegy három éve tartó koreai háborúval összefüggésben. Annál inkább kellene erről beszélnie, mert az amerikai sajtóban éppen ez időben olyan jelenségek ütötték fel fejüket, hogy az USA szándékosan tovább fogja kiélezni a nemzetközi viszonyt. Ez irányban jellemzően inspirálva volt a „New York Post" című lap február 25-i számának cikke: „Az USA új irányvonala: Az ENSz-ben hidegebben, a Távolkeleten pedig sokkal forróbban". A cikk többek között Lodge kijelentésére hivatkozik, aki ígéretet tett, hogy a közgyűlés ezen ülésén szorgalmazni fogja „az új kemény politikát". Lodge azonban beszédében erről inkább hallgatott. Az amerikai sajtó máris kürtöli az USA „új kemény politikáját". Tekintélyes forrásokra hivatkozik és ezzel kapcsolatban leleplezi az állami kormányzat taktikáját: a közgyűlés VTH. ülésszakáig mit sem tenni a koreai kérdésben és ezt az időt — mint írják az amerikai lapok — kihasználni a kommunistákra gyakorolt nyomásra éspedig oly módszerekkel, melyekhez nem kell az ENSz jóváhagyása és amelyek lehetővé teszik, hogy az északatlanti tömb amerikai partnereinek álláspontját összhangba hozzák az új „dinamikusabb amerikai politikával". val, hanem most Intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy megvalósuljon a háború további kiterjesztésének terve a Távol-Keleten. Agresszív politikájának mentegetésére és a közvélemény áltatására e terv kezdeményezői nem rettennek vissza az Amerikai Egyesült Államok biztonságának a Szovjetunió részéről való állítólagos veszélyeztetéséről költött esztelen mende-mondáktól sem. Az USA államtitkári funkciójába lépése után a hetedik napon John Poster Dulles a rádióban és a televízióban beszédet mondott és rágalmakkal árasztotta el a Szovjetuniót, amely kijelentése szerint állítólag arra törekszik, hogy hatalmába kerítse a földgömb különböző részein az ellenőrzést, beleértve Közel., Középés Távol-Kelet országait is. Egyúttal azonban Dulles, Lodge közvetlen főnöke nem tudta eltitkolni, nyugtalanságát, vagy ahogy beismerte, „különös nyugtalanságát" afelett, mit hozhat eredményül az USA agresszív politikája. Dullesnak, a szenátus külügyi bizottságában Az amerikai, politikának ez a ,dinamikussága" a sajtó hírei szerint a koreai fronton fokozott katonai nyomásban, Franciaroszágnak Indokinánába, Angliának Malájföldre és a Csang Kai-seknek küldött segítség fokozásában, Japán újrafelfegyverzésében és a „lázas üldözés" engedélyezésében, azaz annak megengedésében nyilvánul meg, hogy az amerikai repülök megsértsék a mandzsúriai határokat. Egyúttal tervezik, hogy Csang Kai-sek az USA-tól repülőgépeket és hajókat fog kapni, melyeknek legénységét amerikai oktatók képezik ki. Csang Kai-sek amerikai kiképzésben részesült repülői azután berepüléseket fognak végrehajtani kinai területre és hatalmukba kerítik a kínai kikötőkbe befutó hajókat. Mindezt inkább a kínai polgárháború fokozódásáról, mintsem a koreai háború elharapódzásáról szóló beszédekkel fogják álcázni. Az állami kormányzat feltételezi, hogy mindez határozottan sokkal engedékenyebbé teszi a koreai és kínai felekeí. Ha ez őszig nem sikerül, kijelentésük szerint az USA néhány valóban kemény javaslatot kész előterjeszteni a közgyűlés VIII. ülésszakára. Ez a* USA kormányprogrammja, ahogy erről az amerikai sajtó ír, a Távol-Kelet, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság tekintetében. A legszellemesebb élceskedök sem mernék e programmot békeszeretőnek nevezni és' békeszeretőnek nyilvánítani azt a kormányt, amely ily programmot akar megvalósítani. Eddig azonban Lodge beszédében azt állította, hogy „az amerikai élet minden eleme szenvedélyes békevággyál van telve" ée hogy az „USAban egyetlen jelentékenyebb csoport sincs, amely nem hisz a békében". Nem kell kételkednünk abban, hogy maga Lodge sem tekinti e beszédét készpénznek és nem veszi komolyan. Hogy rámutassunk, mily komolytalan Lodge kijelentése, elég megemlítenünk az olyan „csoportot" is, amilyen sajnos az a nagyszámú csoport, amelyhez maga Lodge is tartozik — a republikánus pártot, amelynek célja, amint már ezerszer bebizonyult, nem a béke támogatása és megszilárdítása, hanem ennek teljes ellentéte. Igen. maga Lodge is világosan tudtul adta ezt a bizottságban mondott beszédében. Nem véletlen, hogy Lodge és kormánya a Truman-Acheson kormány vonalán haladnak a koreai kérdésben, amely kormány előkészítette és végrehajtotta a koreai intervenciót és barbár rablóhadjáratot indított a koreai nép ellen. mondott beszédéről készített gyorsírásos jegyzetből kitűnik, milyen események nyugtalanítják annyira Dullest és mi készteti az állami kormányzatot a mai amerikai politika revíziójára és „átértékelésére", hogyan ígérgeti Dulles ezek megvalósítását, jobb külpolitikával akarván — mint kijelentette — "helyettesíteni ezt a politikát. Saját beismerése szerint azonban nem akar felhagyni ezzel a politikával, vagy pedig semmiképpen sem akarja lényegesen megváltoztatni. Dulles azonban egyúttal tudatában van e politika veszedelmes sikertelenségének és valamiféle eszközöket szándékszik keresni a további, még komolyabb kudarcok elkerülése végett. Az állami kormányzat nyugtalanságának okát, ami Lodge február 25-i beszédében is megmutatkozott, szintén maga Dulles leplezte le. »Ha figyelmesen megnézzük a környező világot, — jelentette ki Dulles, — a szenátus bizottságában — akkor láthatjuk, hogy most például az európai csapatok, amelyekre támaszkodtunk, kisíklanak kezünkből, hogy a bomlásnak és nem az egyesülésnek irányzata került felül.« Dulles sajnálattal állapította meg, hogy Franciaország, amely háborút folytat az indokínai nemzeti felszabadító mozgalom ellen, e háborúra való tekintettel nem játszhatja azt a szerepet az »európai hadseregben , amilyent Dulles nézete szerint vinnie kellene. Dulles ebben látja annak a bomlásnak egyik okát, amelyről már szó volt, nem szólva a többi nem kévésbbé lényeges okokról, amelyek megakadályozzák, hogy Franciaország az úgynevezett európai védöközösségbe lépjen. Dulles nincs megelégedve A.nglia és Nyugat-Németország hűvös állásfoglalásával sem az európai védelmi közösségben való részvételűk tekintetében: Dulles szavai szerint az utóbbi időben éppen ezért akadt meg e terv végrehajtása. Dullesnak be. kellett ismernie, hogy e terv nem talál támogatásra a francia és a nyugatnémet nép között, mivel Dulles kijelentése szerint a francia nép bizonyos iésze és a német nép bizonyos része a maga eltérő útján akar haladni.® Es éppen ez kelt nyugtalanságot az USA kormányköreiben, mivel ezzel kudarcba fullasztják az úgynevezett európai hadsereg tervét, amely az USA-nak a Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok ellen szőtt agresszív tervei végrehajtására van rendeltetve. Éppen e helyzetre való tekintettel mint ismeretes. európai útra kellett indulnia Dulles-nak, hogy a helyszínen kikényszerítse NyugatNémetország és Franciaország, valamint Anglia engedékenységét és a bonni szerződés ratifikálásának biztosítását; továbbá, hogy elérje az úgynevezett európai hadsereg kialakítását. Az is ismeretes, hogy Európába indulása előtt Dulles számolva ezen országok ellenállásával, 'az amerikai terv ellen, kijelentette, hogy ilyen esetben elöáH annak szüksége, hogy Amerika nyugateurópai külpolitikáját egy kissé felülvizsgálja. Ez Amerika partnereinek nyílt megfenyegetése. Tudjuk, hogy az a terv, hogy a nyugatnémet hadosztályokat a hitlerista megtorlásra váró tábornokok vezetésével bevonják az úgynevezett európai hadseregbe, annak érdekében, hogy szükség esetén újra felhasználják őket a Szovjetunió ellen, azonos az első és második világháború közti időszak tervével, aimá Dulles régi terve. Mégsem tagadható, hogy Németország veresége után IS—20 év alatt lábra állt ós nagyhatalommá emelkedett az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia segítségével, melyek a katonailag erős Németországot a Szovjetunió ellen akarták felhasználni. Ebben nem kis mértékben része volt az USA mostani államtitkárának, John Foster Dullesnak is. Az amerikai kormánykörök agresszív terveiről és szándékairól tanúskodik Dullesnak a felsőház külügyi bizottságában február 26-án tett ama kijelentése is, mely a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni rágalmazó támadásokkal van tele. Erről tanúskodik a nemzietek úgynevezett felszabadításának« egész politikája is. amelyet a mostam állami kormányzat hirdet, az a politika, amelyet az amerikai kormánykörök most még buzgóbban szorgalmaznak, mint Truman és Acheson alatt. Február 25-i beszédében is említést tett erről Lodge és emellett nem rettent vissza a Szovjetunió ellen koholt rágalmaktól sem, amely állítólag üldözi a keresztényeket, amohamedánokat és a zsidókat. Ismeretes, hogy épp olyan agresszív jellegű az USA mostani elnökének 1953 február 2-án a Kongresszushoz intézett üzenete is. Ez az üzenet ugyanolyan agresszív hangzású az együttműködésről és az ú. n. biztonság védelméről és megszilárdításáról szóló hamis frázisok köpenye alatt. Az USA VII. hadihajóhadának az a parancsa, hogy hagyja el a Taivan-szorost, fényesen bizonyítja az amerikai kormánykörök igyekezetét a háború Távolkeleten való kiterjesztésére, bárhogyan is igyekezzenek emellett az amerikai kormánykörök tagadni az említett intézkedések agresszív céljait, melyekkel az USA mégis teljesen szabadkezet adott Csang Kai-sek taivani banditáinak. Mindezen tényekkel nem egyeznek Lodgenak az amerikai külpolitika békés céljairól szóló képmutató szavai és ama kijelentése, hogy .pártállás különbsége nélkül minden amerikai szereti a békét.Az ilyen kijelentéseket megcáfolja Lodge republikánus és demokratapártbelí munkatársainak számos nyilatkozata, amelyek állandóan a koreai háború folytatására uszítanak és felszólítást intéznek eme embermészárszékeken a legbarbárabb és legembertelenebb fegyverek alkalmazására. Különösen nagy buzgalmat fejt ki ez irányban •Styles Bridges republikánus szenátor, aki nemcsak szenátor, hanem az amerikai szenátus vezető republikánus egyénisége és a szenátus költségvetési bizottságának elnöke is. Az iparmágnások pennsylvániai szövetségének évzáró gyűlésén tartott beszédében Styles Bridges magáévá tette Eisenhower elnöknek a 7. amerikai hajóhadról szóló döntését és kijelentette, hogy teljes haditengerészeti blokád alá kell venni a Kínai Népköztársaság partjait. Bridges fenyegetésként intézte az USA-nak eme intézkedés ellen tiltakozó szövetségeseihez azon szavait, hogy »eljött az az idő, hogy kérnünk kelljen barátainkat, keljenek fel, hogy megszámlálhassuk öket.« Cinikusan követelte. az atombombának a koreai nép elleni alkalmazását és kijelentette, hogy semilyen okát nem látja a koreai viszályban ezen embertelen fegyver használata elleni tiltakozásnak. Ugyanez a Bridges már azelőtt kijelentette, hogy az USA a világuralomért harcol. Ami a koreai háborút illeti, Bridges szóról szóra kijelentette: »Amikor a koreai háborúba kezdtünk, nem létezhet számunkra béke e szerencsétlen félszigeten, a végső világgyôzeäem keretén kívül.« Bridges kitart a koreai háború további és hosszú időn át tartó folytatása tervének kidolgozása mellett és e háborúban az amerikaiak győzelmét a »végső világgyőzelem« egyik előfeltételének tekinti. E győzelem örült gondolata teljesen uralmába kerítette Bridgest és társait. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy éppen a republikánusok, akikhez, mint ismeretes, Lodge is tartozik, aki az amerikai küldöttség vezetője, ezen az ülésen, határozati javaslatot nyújtottak be az USA felsőházának külügyi bizottságához, amelyben az atomfegyver alkalmazásával a koreai háború leggyorsabb befejezését javasolják. Mindezek a tények, teljesen megcáfolják Lodge képmutató és hamis frázisait az USA kormányköreinek állítólagos béketörekvéseiröl. Ellenkezőleg, ezek a tények megdönthetetlenül azt bizonyítják, hogy e körök előbbi makacsságukkal továbbra is folytatni szándékoznak ama agresszív politikájukat, melynek célja a koreai háború további folytatása, kiterjesztése, új világháború előkészítése és előidézése. A koreai háború kiterjesztésére és új világháború előidézésére irányuló amerikai tervek ma napról napra egyre nyilvánvalóbbak és fenyegetőbbek. Egyre világosabb, hogy az USA tervbe vette Csang Kaisek csapatainak a Kínai Népköztársaság elleni harcra való alkalmazását, amely csapatokat az Egyesült Államok képezett ki. A s New York Post« című lap nemrégen közölte, hogy »Eisenhower elnök új koncepció alapján messzemenő politikai terveket formulázott meg a koreai háború és a Vörös Kína tekintetében.« Ennek az új »koncep oiónak« alapja a »tengeri arc vonal on« Kínára gyakorolt katonai és gazdasági nyomás fokozásának terve, hogy a Kínai Népköztársaság elleni háború súlypontját ezzel a szárazföldről a tengerre tegyék át. Ennek az úgynevezett »új koncepciónak® célja, — amint maga az amerikai sajtó közli, — »hogy kézbe kerítse a kezdeményezést, agresszív gazdasági, katonai és lé(Folytatás a 4. oldalon). Az amerikai agresszorok azzal fenyegetődznek, hogy kiterjesztik a háborút Ázsiában