Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)
1953-03-01 / 53. szám, vasárnap
1953 március 1 UJ szo 3 Az amerikai haditengerészeti légierő két magasrangú tisztjének vallomása az amerikai hadsereg Koreában folytatott baktériumháborújáról Az »Uj Szó« tegnapi számában közölte az »Új Kina« híriroda pekingi jelentése alapján Frank H. Bley őrnagy vallomását. Az alábbiakban közöljük a vallomások befejező részét: Clark ezredes ezután elmondta, hogy a Jerome tábornok által öszszehívott értekezleten megbeszélték a baktériumhadviselés célpontját képező térségeket is. A JOC (Joint Operational Center, közös hadmű veleti központ) elhatározta, hogy a koreai félszigeten keresztül, messze az ellenséges vonalak mögött fertőzött övezetet kell létesíteni, amelynek ki tyell terjednie az ellenség legfőbb utánpótlási vonalaira is. A közös hadműveleti központ rendelkezése szerint a haditengerészeti légierő 1. csoportjának mindkét alosztálya a 33. és a 12. alosztály is részt vesz a terv végrehajtásában. A 33. alosztályhoz tartozó VHJ 1 és VMP 513. raj nagyobb méretekben tovább folytatja a baktériumbombák alkalmazását. Ezen túlmenőleg az alosztály F-9-F (»párduc«) rajait is elő ..ell készítenünk és készenlétben kell tartanunk, hogy — ha a közös hadműveleti központ erre parancsot ad — ezek a rajok is bekapcsolódhassanak a baktériumhadviselésbe. A csoport 12. alosztályának, A— D (j,fellegrohamozó«) típusú gépekkel felszerelt rajai kis méretekben azonnal megkezdik a programm végrehajtását, a K—8-as támaszpontra repülnek, ahol baktériumbombákat vételeznek fel és onnan indulnak bevetésre mindaddig, amíg az Egyesült Államokból különleges elosztóalakulat nem érkezik. Az A— D ( ;>fdSegroliamozó«) rajok azután nagy méretekben vesznek majd részt baktériumtámadásokban és a baktériumbombákat saját K—6-os pjöngtaki támaszpontjuk bombaraktárában vételezik fel. Clark ezredes, azután elmondotta, hogy milyen megbízatásokat kell a lehető legrövidebb idő alatt teljesítenem. Lépjek érintkezésbe a légierő Tagúban állomásozó 6405 utánpótlási csoportjával és beszéljek meg velük értekezletet, amelyen megtárgyaljuk az azzal kapcsolatos kérdéseket, hogy a K—3-as támaszpont a jövőben nagyobbszámú baktériumbombát igényel. Az értekezleten ki kell 'térni továbbá arr a is, hogy milyen rendszabályok válnak szükségessé akkor, ha a ,K—6-os támaszpontot is el kell látni baktériumbombákkal. Clark ezredes megbízott továbbá azzal, hogy a K—3-as és a K—6-os támaszpontokon ellenőrizzem a bombaraktározási lehetőségeket. Utasított, hogy ellenőrizzem a 33. alosztály bombaraktárában — a baktériumbombákat itt raktározzák —- érvényben lévő biztonsági rendszabályokat és készítsem elő a 12. alosztály bombaraktárának tisztjét, hogy készüljön fel a fokozott biztonsági rendszabályokra, arra az időre, amikor majd az ö raktárában is felhalmoznak baktériumbombákat. Clark ezredes külön hangsúlyozta, hogy a biztonság kérdésében a legnagyobb óvatossággal kell eljárni. Hangsúlyozta, hogy a szervezési osztályok és az összekötő tisztek hivatalai írásban semmit sem bocsássanak ki ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy az összes utasításokat szóbelileg kell kiadni, kivéve a szükséges igényléseket és a jelentéseket. Az ezredes végül, mielőtt távoztam volna, ezeket mondotta: » Tudom, Bley, hogy ez kellemetlen megbízatás, de elvárom, hogy legjobb képességei szerint teljesíti azokat a feladatokat, amelyek a terv keretében önre hárulnak.« Június 9-én Mc Garryvel együtt felkerestem a 33. alosztály bombaraktárának tisztjét és megszemléltem a baktériumbombák raktározásának körülményeit, amelyeket kielégítőnek találtam. A tiszt elmondotta, hogy a baktériumbombákat a különleges műszerész csoport igényli közvetlenül a légierőtől. Utasítottam őt; Jiogy gondoskodjék nagyobb raktározási területről, mert a felhasználandó baktériumbombák száma növekedni fog és a jövőben valószínűleg kétszer — vagy háromszor annyi baktériumbomba megy át a kezén, mint eddig. Június 13-án a K—6-os támaszpontot kerestem fel, hogy megszemléljem a 12. alosztály bombaraktárát és beszéljek az alosztály összekötő tisztjével, mik a tervei arra az esetre, ha esetleg baktériumbombákat kell elraktároznia a támaszponton. Megkérdeztem tőle, tud-e arról, hogy tervbe vették, hogy a 12. alosztály is alkalmazza a különleges fegyvert, a baktériumbombát. Válaszában elmondotta, hogy Gaylor ezredes alosztályparancsnok, mintegy tíz nappal ezelőtt tájékoztatta őt erről, Gaylor ezredes utasította őt, hogy bombaraktárának személyzetéből válaszszon ki mintegy tíz embert — olyanokat, akiket megbízhatónak tart és akikről úgy véli, hogy kiállhatják a biztonsági célokat szolgáló titkos priorálást — de ne legyenek köztük a rendszeres bombakezelő személyzet legfontosabb tagjai. Gaylor ezredes utasította öt, továbbá srra, hogy az ilyen módon kiválasztott tíz embert küldje a K— 6-os támaszpontra, ahol a 3. bombázó csoport keretében kiképzést kapnak. A tíz embert június 11-én mintegy négyheti időtartamra elküldték a K—8-as támaszpontra. Ellenőriztem a 12. alosztálynál a baktériumbombák raktározásával kapcsolatos intézkedéseket és tájékoztatás biztonságának szavatolását. Elmondottam az összekötő tisztnek, hogy a VMJ 1. raj miként szerzi be a baktériumbombáit, de kifejtettem, hogy majd többet tudok közölni ezzel kapcsolatban, ha Clark ezredessel együtt megbeszélést folytatok a légierő utánpótlási csoportjának tagjaival Teguban, mire néhány napon belül sor kerül. Végül utasítottam a 12. alosztály összekötő tisztjét, hogy tegyen látogatást a K—3-as támaszponton, ismerkedjen meg az/ottan i berendezésekkel és amikor ideje lesz, keresse fel a K—8-as támaszpontot is, hogy megtekintse a baktériumbombák * raktározásának ottani módszereit is. Június 16-án Teguba repültem, hogy tanácskozást folytassak a légierő 6405 utánpótlási csoportjának tisztjeivel a haditengerészet 1. csoportja számára teljesítendő fokozottabb baktériumbombaszállitások kérdéseiről. Clark ezredes nem tudott elkísérni utamra. A megbeszélés a 6405 utánpótlási csoport parancsnokának irodájában folyt le, ahol találkoztam a csoport összekötő tisztjével is. A megbeszélésen értesültem arról, hogy az utánpótlási csoport 1951 decembere óta szállít baktériumbombákat a K—8-as támaszponton állomásozó 3. bombázó csoportnak, mégpedig kezdetben kis mennyiségben, azután pedig nagyobb tételekben. 1952 márciiisában megkezdődött a baktériumbombák szállítása a K—3-as támaszpontra is. A légierő 6405. utánpótlási csoportjának parancsnoka közölte velem: a FEAMCOM (Far-East Matéria! Command, Távolkeleti Anyaggazdálkodási Parancsnokság) június elseje táján tudomására hozta, hogy a haditengerészeti légierő 1. csoportjának a K—3-as támaszponton állomásozó kötelékei fokozottabb piennyiségben fognak baktériumbombákat használni és hogy a K—6-os támaszponton is baktériumbombákat fognak raktározni. Az értekezleten megbeszéltem az igénylés és a szállítás, titkosírás használat és a jelentések öszszeg részleteit. Megegyeztünk abban, hogy a VMJ 1. raj továbbra is egymaga küldi el a baktériumbomba igénylését mindaddig, amíg a baktériumbombaraktár létesül a K—6-os támaszponton. Azután a mindkét alosztály számára szükséges baktériumbombákat én fogom igényelni a haditengerészeti légierő 1. 'Csoportjának főhadiszállásáról. Erre augusztus körül kerül majd sor. Az értekezleten hozott határozatokat szóbelileg közöltem Clark ezredessel és az összes érdekelt tisztekkel. Július 7-én Clark ezredes közölte velem, hogy értekezletre hívja öszsze a 12. és 33. alosztály szervezési és összekötő tisztjeit, valamint a VMJ 1. raj különleges műszerészcsoportjának néhány tisztjét. Közölte, hogy a július 10-én megtartandó értekezleten a baktériumbombák növekvő számban való alkalmazásával kapcsolatos problémákat fogjuk megtárgyalni. Július 8án a haditengerészeti légierő 1. csoportjának vezérkari főnökével, Schwable ezredessel együtt felkerestem a -os támaszpontot és előzetes megbeszélést folytattam a 12. alosztály összekötő tisztjével. Az összekötő tiszt tudomásomra hozta, hogy kész biztosítani a baktériumbombák raktározását, mihelyt a baktériumbombák kezelésére kiszemelt csoport kiképzése a K—8as támaszponton befejeződött. Ez július 12-ke körül várható. Ugyanezen a napon, vagyis 195^ július 8-án, amikor Schwable ezredessel együtt visszatérőben voltam a K—6-os támaszpontról, a K—3-as támaszpontra, eltévesztettük az útirányunkat és Észak-Korea fölött, az arcvonal mögött, a szárazföldről leadott lövésekkel lelőtték gépünket. Észak-Korea, 1&53 január 21. Roy H. Bley 010450 — őrnagy, Egyesült Államok haditengerészeti légierői. Megnyílt a Szakszervezeti Világszövetség végrehajtóbizottság*nak ülésszaka Bécsben február 25-én megnyílt a Szákszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottságának Xülésszaka. Az ülésszakon Franciaország, Olaszország, a Szovjetunió, a Kinai Népköztársaság, Hollandia, Csehszlovákia, India, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia, Libanon, Ausztrália, Magyarország, Luxemburg, Irán, Belgium, Anglia, Finnország, Indonézia, Jamaika, Japán, Kuba, Görögország, Ausztria, Mexiko és más országok szakszervezeteinek képviselői vesznek részt. Az ülésszak munkájában részt vesznek a tengerészek, közlekedési dolgozók, bányászok, a kohászok, a pedagógusok, a vegyiipari dolgozók, az építőipari munkások és a mezőgazdasági dolgozók nemzetközi szak. mai szövetségeinek (az SzVSz tagozatainak) képviselói. Az ülésszakot Lombardo Toledano, a Szakszervezeti Világszövetség alelnöke, a Latinamerikai Dolgozók Szövetségének elnöke nyitotta meg. Toledano javaslatára az ülésszak részvevői egyhangúlag határozatot hoztak, hogy üdvözlő táviratot intéznek Giuseppe di Vittoriohoz, az SzVSz elnökéhez, az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség főtitkárához, akinek az olasz hatóságok nem adtak lehetőséget, hogy résztvegyen a végrehajtó bizottság munkájában. Az SzVSz végrehajtó bizottsága táviratot intézett Alain Le Léap-hoz, az SzVSz alelnökéhez, a francia CGT főtitkárához. Az ülésszak résztvevői a táviratban biztosították Alain Le Léap-ot, hogy a világ munkásosztálya ki fogja vívni szabadlábra he. lyezését. Az ülésszak résztvevői egyúttal tiltakozó táviratot intéztek a francia kormányhoz, amelyben követelik, hogy azonnal bocsássák szabadon Alain Le Léap-ot. Újabb véres terrorhullám a írancoísia Spanyolotszágban A L'Humanité című lap újabb véres terrorhullámról ad hírt Franco Spanyolországában. Barcelónában a francoisták három antifasisztát lelőttek, Granadában pedig lelőtték Jósé Munyoz Losa n hazafit és néhány napra rá Sevillában a francoisták további három hazafit gyilkoltak meg. Asturiában a dolgozók százait tartóztatták le. Franco hivatalai új bünpert készítenek elő Gregorio Lopez Raymundo kommunista hazafi ellen, akit ki akarnak végeztetni. A L'Humanité hangsúlyozza, hogy a spanyol nép elleni terror fokozódik abban az időben, amikor Spanyolországot az amerikai imperialisták háborús támaszpontjává választják. Spanyolország lakossága határozottan szembeszáll a francoista hóhérok terrorjával és a bebörtönzött hazafiak szabadonbocsátását követeli. ítélet az albániai kémperben Tiranában a katonai bíróság Ítéletet mondott az angol, jugoszláv és török hírszerző szervezet szolgálatában állott kémek éa diverzánsok csoportjának perében. Tyiazim Szulejman Dzsakiját éa Ndue Dzson Vnkszanit, a jugoszláv kémszervezet ügynökeit halálra ítélték. A többi bűnöst 2—2 évi börtönre, választójoguk elvesztésére és vagyonelkobzásra ítélték. / KÉT LÁTOGATÁS MARGÓJÁRA Amikor Északnyugat-Európa partjait az utóbbi évtizedek legsúlyosabb katasztrófája pusztította, amikor a holland parasztok a nyugat felől földjeikre zúduló tenger hullámainak pusztító csapásai elöl menekültek, hogy maguk és családtag— Kérem, én hangsúlyoztam Excelenciádnak, hogy én nem saját és kormányom véleményét tolmácsoltam, hanem... — Hanem?! Vegye egyszersmindenkorra tudomásul a holland kor] mány, hogy a „hanem" mögött álló jaik puszta életét megmentsék, a > emberek véleményére fütyülünk. Az holland kormány lázas izgalommal készülődött az amerikai trösztök és hadimilliomosok dédelgetett kedvencének fogadtatására. Dulles úr, Eisenhower külügyminisztere, Stassen az amerikai segélyakció igazgatójának társaságában érkezett a holland fővárosba. — Térjünk a tárgyra, — utasította Dulles gúnyos mosollyal kimérten Willem Dreest, Hollandia miniszterelnökét. Bennünket amerikaiakat az ilyen apróságok, mint ez az árvíz, nem nagyon érdekel. — Mister Dulles, de ilyen körülmények között a fegyverkezési programm további fokozása csak elmérgesítené helyzetünket... A nép haragja úgy elsöpörhet bennünket, mint a tenger áradata mosi a házakat, vagyonkákat és emberi életeket. Vegye tekintetbe a sokszázezer hajléktalan helyzetét, a tömegek hangulatát. Az Önök követelése — legalábbis ezekben a percekben — időszerűtlen ... W. Drees maga is megijedt a nagynehezen kinyögött szavaktól és éppen ezért most alázatosan hozzátette: — Kérem, én nem a magam és kormányom véleményét, hanem a lakosság hangulatát tolmácsoltam most, hogy excelenciád tiszta képet nyerhessen. — Tiszta képet, tiszta képet, azt láttam idejövet, a magasból. A pilótának megparancsoltam, szálljon alacsonyabbra. Ésdekes volt, felette érdekes az a versenyfutás, mi Stassen? fordult most társához Dulles, majd így folytatta: A rohanó ár előtt megrémült emberek, futó gyermekek, asszonyok, öregek. Nagyszerű film-téma lenne ez Hollywood számára. Prím a üzlet — és csettintett nyelvével, — de ha már üzletről van szó, hallja Willem Drees, nem szeretem, ha így elérzékenykedik. Elvégre maga a mi emberünk. 'Azt fogja tenni, amit mi akarunk, Atlanti Egyezményből eredő kötelezettségeiket minden körülmények között teljesíteniök kell. Igen, igen, fokozni a hadiipar termelését, a békeipar róvására. — És a lakosság közellátása?, az árvizsújtottak segélyezése ? — Ne hozzon ki a türelmemből és hagyjon fel ezekkel a szentimentális mesékkel. Vegyen inkább példát Adenauertöl. Nem a 700.000 árvízsujtotta a fontos! S az ezernégyszáz halott? Mondja már. És arról se feledkezzék meg miniszterelnök, hogy ebben a kellemesen párnázott fotejben addig van csak, amíg a Wall Street és a Fehér ház hozzájárulását élvezi. Elvégre a mi emberünk, nem? — Teljes mértékben — hajolt meg alázatosan Willem Drees most Dulles és Sťassen előtt. Pár órával Dulles látogatása után W. Drees személyi titkára halkan besuhant a miniszterelnök dolgozószobájába. — Kegyelmes uram Zajcev van itt, a Szovjetunió nagykövete. A holland miniszterelnök arca idegesen megrándult, nem szeretett ezzel a kommunistával találkozni. Valahányszor összejött vele, az volt az érzése, hogy a szovjet nagykövet előtt még a legtitkoltabb gondolatai sem ismeretlenek. Kelletlenül tört hát elő belőle a szó. — Kéretem. Az ajtó kinyílt, s a szovjet diplomata belépett. — Miniszterelnök úr — törte meg a csendet Zajcev — hazáin kormánya és a szovjet nép mélységes együttérzését szeretném tolmácsolni önön keresztül a holland dolgozóknak, az árvízsújtotta népnek, az elpusztultak hozzátartozóinak, Egyben engedje meg, hogy átnyújtsam a szovjet nép ajándékát, melyet a nagy Szovjetunió munkásai, a kolhozparasztok és az értelmiségi dolgozók , küldenek a kártszenvedettek támogatására. Az összeg 1 millió aranyrubelt tesz ki. Az össz-szövetségi szakszervezeti tanács 500.000, a szövetkezetek központi szövetsége 250.000, a szovjet nők antifasiszta bizottsága 100.000, a szovjet Vörös Kereszt végrehajtó bizottsága pedig 150.000 arany rubellel kíván a szerencsétlenül jártak megsegítésére sietni... Amint látja, Excelenciád, hazám széles tömegeit képviselő szervezeteink egyöntetű óhajának megnyilvánulását jöttem tolmácsolni. Egyben biztosítani a holland népet, hogy a Szovjetunió és nagy vezére, Joszif Visszarionovics Sztálin, a népek közötti igaz barátság fenkölt gondolatát fogja mindenkor szolgálni. W. Drees, Hollandia miniszterelnöke, elsápadt, remegő kézzel vette át az 1 millió aranyrubelről szőlő ajándékozási okiratot, a szovjet nép ajándékát. Dullesre és Stassenra gondolt s az azokkal való legutóbbi beszélgetésére. Majd egyszerre a szégyen hulláma pirosra festette arcát. Hátán hideg borzongás futott végig. • Késő este volt. A hárlemi iskolában, ahol a hajléktalanok egy maroknyi csoportját helyezték el, a férfiak és asszonyok a rádiót hallgatták. A holland rádió bemondója szűkszavú hírben beszámolt az amerikai Dulles és a szovjet Zajcev látogatásáról. Az emberek arcán először a sötét harag fénye gyúlt ki, majd a hála forró érzése töltötte el a szíveket. Elsőnek Houden, egy vontatóhajó matróza szólalt meg. — Sztálin, Sztálin. látjátok, nem. feledkezett meg rólunk sem. Aztán kirobbant a taps. Hosszú, hosszú perceken át dübörgött, betöltve a szobát és a kis város csendes utcáit. A holland nép fiai Sztálint ünnepelték, a népek szeretett vezérét (n. j.\ v
