Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-04 / 55. szám, szerda

1953 március 4 Ul %w 5 Miért félnek az igazságtól Ipolyszalkán ? Megindult a lavina. Nem olyan lavi­nára gondolunk, mely a meredek hegyoldalakról pusztítva zúdul a völgybe, hanem amelyet emberi nyelv indít meg és lázba hoz egy egész fa­lut. Még január 13-án történt, hogy a Párkány—Ipolyszalka közötti úton a telt autóbuszban Hornyok Jánosné szálkái szülésznő Ondro Ernő iskola­igazgatóra támadt: — Miért adott ötöst a lányomnak? Most feleljen mindenki fülehallatára?l Majd én megmondom!... A maga fe­lesége nagyságos asszony, akihez doh gozni, pelenkát,mosni, súrolni járnak az iskoláslányok... Az én lányom azért nem kapott egyest, mert nem jár. Azt gondolja, ha iskolaigazgató, hát mindent csinálhat. Jegyezze meg magának, majd én megmutatom, hogy repülni fog Szálkáról! így Hornyákné az autóbuszban. Hornyákék a szálkái Fő-utcán lak­nak, dr. Erős János orvos házában, akinél Hornyák János a legutóbbi he­tekig mint szolga dolgozott. Hornyák­nét az állam fizeti, szülések alkalmá­val soha nem utasítja vissza az 500— 1000 koronás adományokat, miután így fogadkozik: — Jézus nevében imádkozni fogok, hogy ennyi és ennyi dekát hízzon a gyerek! Még aznap, január 13-án este Han­gya Ferencné, Juhász Ibolya, Soós Gyuláné, Csála Ilona s még vagy öten­hatan egymásnak adták át a kilincset Homyákéknál. Tollfosztásra jöttek. Ez jó alkalom a szócséplésre. Hornyák­nénak a délelőtti utazás óta továbbra is viszketett a nyelve. Minden szava ezzel végződött: — Ondro ügyében vizsgálatot indí­tanak! Vagy az igazgató, vagy az es­peres úr menni fog, tehát az esperes úr mellett tartson mindenki! Figyel­meztettem Sotkovszky Lajosékat is, hogy az esperes úr mellett tartsanak ki és mondják azt, hogy a lányuk nagy kannával hordott vizet az igaz­gatónőnek. Végre kibujt a szög a zsákból. Ki­tűnt, hogy a faluban, „keresztes pók" szövi a hálóját, vagyis csak szőtte, amíg álcázhatta magát Most Megsza­kadtak a fonalak. Hornyákné kihir­dette a ostromállapotot": az esperes úr mellett tartson mindenki f És annál is inkább bízott nyilt fellépésének si­kerében, mert felbíztatta rokonát, hogy Ondro igazgató ellen éles táma­dó cikket írjon az U j Szónak. A ro­kon ezt meg is tette. Ahelyett, hogy a valót írta volna meg, a tanítókat tá­madta levelében és ezzel • a falusi klerikális reakciót vette védelmébe. Az ügyet kivizsgáltuk és a követke­ző megállapításokra jutottunk: A felháborodás forrása Nem válna semmi baj a faluban, ha a tanítók Ondró elvtárssal együtt le­térdepelnének az utcán, amikor az esperes úr magasra emelve viszi az olt áriszentséget, vagy pedig ha min­dennap járnának a templomba és tér­det hajtanának a nagy oltárkép előtt. Az egyik nő, aki virágokat szór Jézus sírjába, nagyon ismerős azon a ké­pen. A fiatal, pirospozsgás arcú Kovács Mária így fakad ki: — Hát nem látja a szálkái nép, hogy dr. Erős János helyi orvos volt felesége előtt imádkoznak? Ö dobálja a rózsákat a sírba! A magyar középiskola tanítói, élü­kön Ondróvál, tisztánlátásra és nem sötétségre, nem a babonára nevelik a növendékeket. Elsősorban ez nem tetszhetett a helybeli esperes-plébános­nak, Drozdy Gyula volt párkányi gép­gyáros fiának, aki az ujja köré csa­varta csaknem az egész falut. Ogylát­szik Drózdy esperes úr még hírből sem ismeri a hazafias papok mozgal­mát, hogy annyira távol áll minden­től, ami a falu fejlődését szolgálná. Az ilyen papokról Gárdonyi Géza még 1894-ben így írt: A kántor így szólt a néptanítóhoz: — Hallja öcsém, még ma illik, hogy átmenjünk a paphoz Együtt" Rendjén valónak tartottam magam is Köszöntem a figyelmét. Indultunk azonnal. — Öcsém — szólott Soós Antal, a f plébánia kapujánál — azután el ne felejtsen kezet csókolni. 5 — Ha ő is kezet csókot nekem, — Jeleltem — én is kezet csókolok... Más alkalommal a pap belép az is­kolába. A kalap a fejér* A néptanító figyelmezteti: — Plébános úr, — szóltam hozzá halkan — a kalapját •.. — Mi a baja a kalapommal? — kér­dezte nyersen. — Gondoltam, fenn tetszett felej­teni. — Hallja, maga, vörös, — szólt pulykamérgesen, — fogja be a száját. Az iskolában én vagyok az úr. Maga pedig a szolga• Menjen ki 1-* Ezt, o szerepet akarja talán most, Szálkán betölteni Drózdy Gyula espe­res úr? Még most is úr szeretne lenni az iskolában? Ű akar az ifjúság neve­lője lenni? Ezen a ponton történt az összeüt­közés. Ez indította meg a nagy haj­szát a faluban a haladószellemű taní­tók ellen. Amikor látták, hogy On­drónénak, aki szintén tanító, a szülés után a fiatal diáklányok szívesen se­gítenek a háztartásban, — magunk is meggyőződtünk róla, hogy önként és örömmel tették, — kihasználták ezt arra, hogy általános támadást in­tézzenek a kommunista iskolaigazgató ellen azon a címen, hogy dolgoztatja az iskolásgyerekeket. Feltűnő, hogy ez a támadás éppen Hornyákéktól in­dult ki. Hornyák János ugyanis, hogy ne kelljen résztvennie tevékenyen a szocializmus építésében, továbbra is az orvos szolgája maradt. A munkaszer­ződését a járási nemzeti bizottság csak most bontotta fel. Amikor az imaórák fontosab­bak a tanulásnál A tanítók és a pap között már de­cemberben olyan volt a helyzet, mint fülledt nyári napon a vihar előtti csend. A tanítók lassan rájöttek a pap mesterkedéseire. A diákoknál általános tanulmányi hanyatlást tapasztaltak. Ekkor elsősorban önmagukban keres­ték a hibát. Aztán szülői értekezletet hívtak össze. Az értekezleten a szülők általános ellenszenvével találkoztak. Többen kijelentették: — Nem bánjuk, ha a gyerekek tizenöt ötöst is hoznak haza. — Mi az oka? Mit csinálnak a diá­kok az iskolán kívül? — kutatták a tanítók. Rájöttek arra, hogy a diájcokat dél­után otthon különféle munkákkal fog­lalkoztatják, este pedig többüknek, mint az egyházi egyesületek tagjainak kötelességévé tették, hogy templomba, imaórákra, szőnyegszövésre járjanak el Az esperes ugyanis a diákok kö­zül többet felvett az egyházi szerve­zetekbe. a Mária-lányok, a kongregá­ciósok kózé és december 8-án felavat­ta őket a templomban. A tanítók til­takoztak ez ellen, mert épp az ifjúság nevelésébe való egyházi beavatkozás idézte elő a tanulmányi hanyatlást. Az esperes úr írásban megígérte ugyan, hogy a diákok részvételét az egyházi szervezetekben nem kivánja, de ennek az ígéretnek a mai napig nem tett eleget. E diáklányok közé tartozott Hornyák Terka is, aki az is­kolai pionír-szervezet alelnöknője volt. A polgári neveléstanból többször rossz osztályzatot kapott. A Mária­kongregációba való belépését a taní­tók előtt eleinte tagadta, aztán illetlen szavakkal beszélt előttük, amiért ma­gaviseletből hármast kapott és a pio­nír-szervezetből is kizárták. Hogy mi igaz abból, amivel az anyja vádolta Ondro igazgatót, erre így felelt: — Engem a tanító elvtársnö nem hívott mosni, nem is dolgoztam nála é- emiatt ötöst nem is kaptam. Ezzel Terka maga cáfolta meg az anyja és az apja állításait is, akik éle­sen kikeltek a tanítók, de különösen Ondro igazgató ellen. Ilyen messzemenő hatása volt a helybeli pap beavatkozásának az ifjú­ság nevelésébe. Drózdy esperes úr azzal is édesgette magához a fiatalo­kat, hogy játékszereket, ping-pong asztalt bocsátott rendelkezésükre. Ez­zel a faluban gátolta a CsISz és a pionír-szervezetek tevékenységét és a fiataloknak széleskörű bekapcsolódá­sát a szocializmus építésébe. A pap most már hajlandó békejobbot nyújtani Amikor Drózdy Gyula esperes-plé­bános már érezte, hogy kenyértörés­re kerül a sor és tudomást sz&rzett arról, hogy a tanítók komolyan fog­lalkoznak, a klerikális reakció üzérke­désének leleplezésével, január 12-én felkereste a tanítókat és közölte velük, hogy békejobbot kegyeskedik nekik nyújtani­Azt gondolja talán, hogi/ezzel be­kötheti az emberek szemét és elfelej­teti velük, hogy-amikor a faluban ha­zafias megmozdulásról volt szó, meg­kondíttatta a templom harangjait és eg^fiázi beavatkozással akadályozta meg ňkerét. Jgy volt ez tavaly a csép 7 lés előtti időszakban is, amikor a kö­zös szérű felépítésének megbeszélésé­re hívták össze a falu népét. A fa­lusi klerikális reakció pontosan ugyan­abban az időben egyházi ünnepséget tartott, Vagy december 21-én, amikor az egész országban dolgozó népünk legszeretettebb tanítójának, Sztálin elvtársnak 73. születésnapját ünnepel­te nagy lelkesedéssel, ekkor természe­tesen a falusi klerikális reakció újra működésbe lépett. Este, amikor a he­lyi akcióbizottság s a tanítói kar a pionír-szervezettel karöltve ünnepsé­get akart rendezni, az egyik diák a következőket adta a tanítók tudtára:, — Tanító elvtárs, az emberek és a tanulók úgysem jönnek el, mert ma este a „szent család" jár az egyes há­zakhoz és azt várják az emberek. így is volt. Az egyházi szervezet tagjai, a ferencrendiek ellátogattak a családokhoz. így akadályozta meg ek­kor is a klerikális reakció a dolgozók hazafias megnyilvánulását. És amikor a kormányrendelet hatályba lépett, hogy karácsonykor szombaton lesz az ünnepnap, és vasárnap rendes mun­kanap, Drózdy plébános úr ezt sem tartotta be és épp az ellenkezőjét cse­lekedte. Drózdyról fiatálkorában azt híresz­telték, hogy tehetséges ember. Most úgylátszik, tehetségét épp arra hasz­nálja, hogy ravasz módon kivonja ma­gát a hazafias papok mozgalmából, hogy nem írja alá a katolikus akciót, hogy nem lép be a Szovjetbarátok .Szövetségébe, hogy távol tartja magát a békemozghlomtól. Nagyon furcsán hat ezek után, hogy éppen ő akar bé­kejobbot nyújtani a tanítóknak a „szent békesség" érdekében. Ez ellen természetesen nem volna senkinek ki­fogása és mindnyájunknak örömére szolgálna, ha szabad, népünket szerető hazafias pappál állnánk szemben, mint ahogy hazánkban száz és száz ilyen hazafias pap válóban a nép ügyét szolgálja becsületes tevékenységével. Miért a legelmaradottabb falu Ipolyszalka a járásban Egyszerű a felelet. Mind a járási nemzeti bizottság, mind a járási párt­bizottság teljesen elhanyagolták eddig a falut s nem törődtek azzal, hogy a falu dolgozói tevékenyen bekapcsolód­janak a szocializmus építésébe. A já­rási párttitkár elvtárs elismeri, hogy pártunk országos konferenciájáig rit­kán látogatták ki Ipoly szálkára éppen­úgy,. mint a többi helyi szervezetek­be. A helyzet azonban az, hogy Ipoly^ szálkát továbbra is elhanyagolják. Ha a tömegpolitikai munka erösebb, szer­vezettebb lett volna, nem burjánzott volna el ennyire a klerikális reakció és nem élesedett volna ki ennyire a helyzet a község maradi lakosai és a magukra hagyott tanítók között. A szocializmus építése kemény harc­cal jár és ebben a harcban nemcsak az ellenséget kell lelepleznünk, ha­nem a törpegszervpzetekben és a népi szervekben dolgozók hibáit is. Hogy Ipolyszalkán akadályokba ütközik az EFSz kiépítése s az ifjúság szocialista nevelése is és hogy ennyire felüthette fejét a faluban a klerikális reakció, az elsősorban a járási nemzeti bizottság, a helyi nemzeti bizottság és a tömeg­szervezetek hiányos tevékenységének tulajdonítható. A falú dolgozóinak meggyőzésére és felvilágosítására nem használták fel a meggyőző munka egyik legerősebb fegy­verét, a néppel való beszél­getések rendszeres megtartását » A kulákok a legutóbbi időkig is a markukba nevethettek Elítélték őket népellenes magatartásukért, üzelmei­• kért, de a járási nemzeti bizottrág nem hajtotta végre idejében a rájuk kisza­bott ítéletet. így volt ez Molnár Lu­kács, Kovács István, Környi Sós Ka­talin kulákok ügyében, akiket a já­rási nemzeti bizottság büntetőügyi osztálya beszolgáltatás i kötelezettsé­gük folyamatos nemteljesítése miatt börtönbüntetésre és vagyonuk elkob­zására ítélt el. Az ítéletek végrehaj­tása felöl érdeklődtünk a járási nem­zeti bizottság VI. ügyosztályánál és amikor belenéztünk az aktákba, súlyos mulasztásokra döbbentünk rá. A Kör­nyi Katalin elleni ítélet már 1952 má­jusában, a Molnár Lukács elleni Ítélet pedig 1952 novemberében vált jog­erőssé. A járási nemzeti bizottság vi­szont csak ez év februárjában hajtotta végre a vagyonelkobzást mindkét ku­láknál. Ami Kovács István kulák ese­tét illeti, az elítélt fellebbezést nyúj­tott be. A fellebbezést a járási nem­zeti bizottságnak továbbítania kellett volna a nyitrai kerületi nemzeti bi­zotisághoz, de ezek az iratok 1952 no­vemberétől ez év február közepéig a járási nemzeti bizottság irattárában porosodtak és csak a mi figyelmezte­tésünkre jöttek rá az illetékesek erre a súlyos mulaszfpsra. Nem menthetik magukat azzal, hogy nagy volt náluk a munkatorlódás. Ki felelős mindezekért? Eljött az ideje, hogy végre Ipoly­szalkán is tisztázódjék a helyzet és~ száz és száz falunk példájára itt is megindítsák a békés, de harcos szo­cialista építőmunkát. Ebben a harc­ban fel kell tárnunk az igazságot, a hiányokat és erősen küzdenünk a fo­gyatékosságok kiküszöböléséért. A já­rási pártbizottság támogassa hatéko­nyabban az ipolyszálkai helyi pártszer­vezetet, amely ezideig nem töltötte be a faluban hivatását. A járási nemzeti bizottság tegye lehetővé, hogy a helyi nemzeti bizottság jól működhessen, mert ép a járási nemzeti bizottság ha­nyag munkája miatt nem látogatják rendesen és tervszerűen az oktatók és az egyes ügyosztályvezetők a falut, az utóbbi időben nem is gyűlésezett a he­lyi nemzeti bizottság. Egyes bizottsá­gi tagok nem is emlékeznek arra, hogy mikor hívták őket össze utoljára és ezért csak egy-két emberre hárul a falu ügyeinek intézése. A helyi nemze­ti bizottság elnökéről, Schmid Ferenc­ről nem sok jót mondanak a faluban. Az illetékes hatóságoknak utána kel­lene nézniök, hogy Schmid Ferenc mi­lyen deszkát adott el 16 ezer koroná­ért Molnár Mihálynak, mily módon jutott 20 ezer koronáért egy elkobzott házhoz, hogyan adhatott ki tavaly két koronákért „élesztő-cédulákat", ho­gyan tette lehetővé, hogy a helybeli templom részére fiatál, erdőt irtsanak ki, amikor tudhatta, hogy a templom tatarozására államunk ez évben külön 50 ezer koronát utalt ki. Csodálkozhatunk-e ezek után azon, hogy Szálkán a mult évben nem tel­jesítették az őszi mezőgazdasági mun­kálatokaé, hogy a mult őszről több mint száz hektár megműveletlen ma­radt terület még műst is parlagon he­ver, hogy a falu határát eddig csak 40 százalékban művelték meg? Ki a felelős mindezekért? Hogyan telje­sítheti így a* falu az állam iránti köte­lességét, a mezőgazdasági termékek beadását? Ott, ahol felütötte fejét a reakció, a klerikális reakció s ott, ahol a tömeg­szervezetek és a népi szervek nem se­gítik kellően a falu öntudatos dolgozóit az építő f eladatok teljesítésében, — ott ilyen helyzettel találjuk magunkat szembe, mint Ipolyszalkán. S most csak az a kérdés, hogy ez Ipolyszalkán meddig fog tartani? Elsősorban is a kommunistákra vár a feladat, hogy a falu öntudatos dolgozóival együtt vé­get vessenek ennek a helyzetnek és meggyőző munkával rávezessék a falu egész lakosságát a szocialista építőfel­adatok becsületes teljesítésére. P e t r či c i Bálint. A Nemzetközi Nőnap ünnepségei Pozsonyban „A nemzetek közti békéért, a szo­cialiamus építéséért hazánkban és gyermekeink boldogságáért" jelszó szellemében pénteken, március 6-án 17 órakor találkozna^ Szlovákia fő­városának dolgozói a pozsonyi kiállí, tási csarnokban, hogy méltóképpen megünnepeljék a Nemzetközi Nőna­pot — a dolgozó nők ünnepnapját. A manifesztáción, amelyet a cseh­szlovákiai nöbizottság szlovákiai bi­zottsága és a Szlovák Nemzeti Arc­vonal Központi Akcióbizottsága ren­dez, dr. Ján Púhi, a Megbízottak Testületének alelnöke, továbbá a szovjet nök antifasiszta bizottságá­nak képviselőnője mondanak besaé­det. A kékkői bányászok vezetnek a szénbányászok versenyében A szlovákiai szénbányák területi igazgatóságának versenyében a leg­jobb vállalat elméért inditátt ver­senyben februárban a kékkői szén­medence érte e l az első helyet és így megnyerte a vándordijat. A kékkői bányáiszok 1952, decem­beréhez viszonyítva 14.3 százalékkal felemelt tervüket februárban 121,3 százalékra, az év elejétől pedig 110.1 százalékra teljesítették. A verseny, ben a további helyen a vándordíj ed­digi birtokosa, a nováki szénbányák dolgozói állnak. A februári szénfejj tési tervet, mely decemberhez viszo­nyítva 15.4 százalékkal magasabb, 12.7 százalékkal teljesítették túl. az év eleje "óta pedig legsikeresebben teljesítik a szlovákiai szénbányák közül és pedig 113.9 százalékra. A handlovai bányászok is 4.5 százalék­kal felemelt feladatokkal birkóztak meg februárban. Az elaő februári napok lemaradásai után havi tervü­ket ök is 101.2 százalékra teljesítet­ték. Tervüket e bó eleje óta 0.9 szá­zalékkal túlteljesítették. A legjobb szlovákiai szénmedencé­ért indított sikeres verseny, az új bér- és fizetési szabályozás, további új munkaformák bevezetése, a köz­vetlenül a munkahelyen történő kü­lönleges műszakváltási módszerek figyelemreméltó sikerrel jártak. Gondoskodjunk a hulladék­vasgyűjtés jó megszervezéséről A pozsonyi Kovosrot nemzeti vál­lalat közli a podbrezovai Sverma­vasmüvek felhívását, amelyet az iparvállalatokhoz küldött hulladék­anyaggyűjtés és szállítás megszer­vezésére. A felhívás megemlíti, hogy a téli hónapokban ellanyhult a vas­hulladék gyűjtése, ezért kérik, hogy az üzemekben vizsgálják felül az összes munkahelyeket és a hulladé­kokat azonnal küldjék be a Kovo­srot vállalathoz, hogy onnan minél előbb a Sverma-vasmüvekhez kerül­jön. A felhívás szerint ezzel az egyes ipari üzemek saját magukon is segítenek azzal, hogy kitisztítják a munkahelyeket és így munká­saiknak megkönnyítik a munkát, ki­küszöbölik az esetleges balesetek ve­szélyét és a vasmüvek dolgozóinak is segítséget nyújtanak. A dolgo­zóknak szem előtt kell tartaniok, mily fontos a tervteljesítés a kohá­szatban, mert csak ha a kohók tel* jesltik a tervet, tudják az üzemek dolgozói is tervfeladatukat elvégez­ni. A Kovosrot vállalat megemlíti azt is, hogy az egységes földműves szö­vetkezetek tagjai is mily nagy megértéssel fogadták a hulladék­anyag beszolgáltatására való felhí­vást, mert tudják, hogy az iparnak éltető eleme az acél, amely a föld­művelésnek is eszközöket szolgáltat sikeres munkájához. Felemlíti, hogy az EFSz-ek közül legelső sorban állnak a Pozsony járásbeli járfa. lusi EFSz 10.000 kg, a Vysoká pri Morave EFSz­e 30.000 kg, a zohori 10.000 kg és az oroszvári szintén 10.000 kg, valamint a malackai gép­és traktorállomás 10.000 kg hulla­dékanyag szállítására tett kötele­zettségvállalásukká*

Next

/
Thumbnails
Contents