Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-04 / 55. szám, szerda

2 UJSZ0 1953 március 4 Dr. Bedrich Václavek (1897 1.10. — 1943 III. 5.) 10 évvel ezelőtt végezték ki Auschwitzban dr Bed. rich Václavek egyetemi tanárt, irodalmi kritikust és történészt. Dr. Bedrich Václavek 1923—1925 között mint kö zépiskolai tanár működött Brnóban. 1925. Január else­jén a brnói egyetemi könyvtár tisztviselője lett. 1933. júliusában áthelyessték az olomouei könyvtárba 1940­töl Prágában élt illegalitásban, ahol 1942. április 29-én a Gestapo letartóztatta. 1943. márcjus 5-éin halálra kinozták az auschwitzi koncentrációs táborban. i . 1946-ban „1939. évi Csehszlovák hadikereazttel" tüntették ki in memoriam Ugyancsak • kitüntették a „győzelemért" cimű rendjellel, mlg 1943 január 1-től visszamenőleg ugyancsak in memoriam a brnói Masa­ryk egyetem cseh irodalomszakának rendes tanárává nevezték ki. Szülővárosa, Čáslavice polgárai emlék­táblával tisztelték meg, amelyet 1948, július 13-án lep­leztek le. A olomouei egyetemi könyvtár épületén 1PÖ2. június 8-án leplezték le B. Václavek emléktábláját. i Öszzegyüjtött írásainak kiadása a Svoboda könyv­kiadó vállalatnál készül Ennyit jegyez fel röviden a törté­nelem dr. Bedrich Václavek egyete­mi tanárról, irodalmi kritikusról és történészről, aki egész munkásságát népe felemelkedésének és a szocia­lista eszmék győzelemre segítésének szentelte. Sokkal többet jegyeztek fel azonban róla kortársai, és sokkal többet tud róla a hálás utókor, amely előtt Bedrich Václavek életútja min­dig példakép marad. A trebiči járás déli szögletében, Čáslavice városkában, borókafenyők közepette álló vadászlakban született 1897 január 10-én Bedrich Václavek, aki szülei szeretetteljes, gondos ne­velése mellett nőtt hazáját szerető, becsületes emberré. A trebiči reálgimnáziumban ta­nult, amelynek diákjai örömmel fo­gadták és a zeneiskolák tanulóival együttes igyekezettel feljegyezték a vándor ""népénekesek népdalait és népmeséit. Bedrich Václavek, az is­kola kiváló tanulója ugyancsak fi­gyelemmel kísérte kora kulturális eseményeit, de mint arról diákkori feljegyzései tanúskodnak, élénken érdeklődött a világ politikai esemé­nyei iránt is. Hír érkezett az orosz forra­dalomról, amely lelkes visszhangra taláat az egész világon Szinte lehetet len, hatalmas dolgot vitt véghez az orosz nép néhány nap alatt, megdön­tői te az évszázados rendszert és szét­törte bilincseit.. Ez a feljegyzés meggyőz minket arról az óriási hatásról, amelyet az októberi forradalom gyakorolt a fia­tal diák gondolatvilágára, aki kato­naévei letöltése után a kardot a tol­lal — ugyancsak fegyverrel szándé­kozott felcserélni s már akkor el­szánta magát, hogy harcolni fog a szocializmusért és nemzete boldogsá­gáért, mint azt a szovjet állam, a Szovjetunió példájából látta. Ez az elhatározása irányította et­től fogva minden tudományos és po­litikai munkáját. Ez vezette el Bed­rich Václaveket a kommunista párt­ba is, amelybe tudományos pályája kezdetén Brnóban jelentkezett, Első feladata mint párttagnak az volt, hogy megszervezze Brnóban az új Oroszországgal való gazdasági és kulturális kapcsolatok társaságát. A párttag ezt a feladatot végrehajtot­ta. Bedrich Václavek ahhoz a kiváló nemzedékhez tartozott, amely az el­ső világháború után került az élre. Legkiválóbb képviselői sorra belép­tek az újonnan megalakuló kommu­nista pártba. \ diákság között nö­vekvő szocialista mozgalom szülötte volt „A szocialista diákság májusi levele 1922 évre", amelyhez Bedrich Václavek is hozzájárult „Az új mű­vészetről" eimü érdekes értekezésé­vel, amelyben már megnyilatkoznak harcos és amellett mélyen átgon­dolt módszerei. „ Dr. Václavek azon igfekezptt, hogy segítse a cseh értelmiséget a világ kulturális eseményei közt való tájékozódásban, mert nálunk, épp­úgy, mint egész Európában — a po­litikai reakcióval lépésről lépésre ha­ladt a kulturális reakció is. Foga­lomzavar, opportunizmus, az alkotó munka bizonytalansága, felületes műveltség jellemezte ezt a korsza­kot. Csodálatra méltó Václavek han­gyaszorgalma, kezdeményező ereje és munkája egyidőben számos folyó­iratban, Václavekkel mintha meg. újult volna Morvaországban S. K. Neumann művészeti és elemi forra­dalmiságának egykori ereje. Václa­vek friss mozgást hozott Brnóba. Bedrich Václavek szorgalmasan gondoskodott a cseh haladó írók cso­portosításáról. Ebbe az Jrókollektív­,be jelentkezett Ivan. Olbracht, Marié Majerová, Jar, Kratochvtl, Marié Pujmanová és jelentkeztek a fiata­lok is. Václavek irodalmi estéket, előadásokat és vitákat szervezett, A cseh szerzők művészi alkotásaival harcolt a fasizmus ellen, a szocia­lista holnapért. Bedrich Václavek ismételten visz­sžatôrt a Szovjetunióhoz. 1037 végén a spanyolországi események és a né­metországi politikai helyzet sürgető nyomására rádió-adást szervez, de „Mindennel szemben 1' eimü csehszlo­vák lírai antológiáját már Petr Bok álnéven kellett kiadnia. 1939, március 15-én megfosztot­ták Bedrich Václaveket könyvtári állásától, és ezzel lezárultak a do­kumentáris adatok életéről és mű­ködéséről. Ez a valóban becsületes és müveit ember a halálthozó fasiz­mus karjaiba került, i „Szeressétek egymást ás járjatok az én utatnon." > Ezt a jelszót véste be Bedrich Václavek az órájába. Szavai ma élőbben és hangosabban szólnak hoz­zánk, mint abban az időben, amikor véste ás írta őket. Václavek dereka­san helytállt és tettel is ezeket a sza­vakat hirdetik. Járjunk mi is az ő útján, akinek szavátt a tudás, a megismerés és az igazság töltötte be, lássuk a kapita­lizmust úgy, ahogy Bedrich Václavek látta, . tanuljunk meg megalkuvás nélkül igazat mondani a népnek. 1943, március ö-re emlékezve tanul­junk meg gyűlölni is, gyűlölni a gyil­kosokat, a fasizmus hordozóit, azo­kat?, akik nem átallják Václavek mártírhalála után alig tíz esztendő­vel hazaáruló kezüket saját szülő­földjük és a Szovjetunió elleni mun­kához segítségül nyújtani, hogy ez­zel aláássák a béke és szabadságunk alapjait. AZ UJ SZÓ POSTÁJÁBÓL A tanulás kiértékelése előrelendíti a diákok munkáját nuláknak meg kell becsühtók a népi demokráciában biztosított tanu­lási lehetőséget és ezt ki kell hasz­nálniok A szocializmus építéséhez tanult, fejlett emberekre van szük­ségünk. Rámutatott arra, hogy a nutUbnn nagyon sok olyan gyermek volt, aki szívesen tanult vo:na, Az akkori burzsoá rendszer tanitoi nem törődtek azonban a gyermek előme­netelével, mert az volt a céljuk, hogy < minél elmaradottabb' és sötétebb le­gyen a munkásifjúság. Tanulságos volt az egye s osztá­lyok caopor tbiaal mlj a inak kritikája é s önkritikája az elért eredmények­ről és hibákról. A tanulók egyönte­tűen megfogadták, hogy a jövőben jobban és eredményesebben fognak tanulni, hogy a szocíaKftta építés bátor harcosai lehessenek. Bolczer Lús/.Iq, Komárom Komáromban, az általános magyar középiskolában februárban nagygyű­lést tartottak. A feldíszített tornate­remben megjelentek a szülők, a véd nökségi-üzem kiküldöttei és a tanuló­ifjúság. A gyűlés a Munka Dalával kezdődött, majd Bódi elvtárs, az is­kola igazgatója beszámolt az iskola mult évi és ez évi eredményeiről. A legjobb tanulókat megdicsérték és Morvái elvtárs a védnökségi Köz. ponti Műhely példás dolgozója em­lékérmekkel jutalmazta meg őket. Hangsúlyozta a tanulás fontosságát és Lenin elvtárs örökbecsű szavajt idézte nekik ,,Tanulni tanúin:, ta nulni". Rámutatott arra. hogy üze- | münk dolgozói, akik védnökséget j vállaltak az iskola növendékei fölött, j boldogok és büszkék lennének, ha j minél több jó tanuló lenn© köztük. Szláv elvtárs, a szülői tanács elnö­ke beszédében kifejtette, hogy a ta Pártunk éberen őrködik Medvosalja öntudatos dolgozói nemrégiben nagy lelksedéssel ünne­pelték a februári győzelem 5-ik év fordulóját. Mede, Menyhért a Nem­zeti Arcvonal akcióbizottságának helyt elnöke, nyitotta meg az ün­nepélyt, majd a középiskola tanulói értékes kultúrműsorral léptek fel Reisz Gyula igazgató ismertette az ünnepély jelentőségét. Beszédében rá­mutatott arra, hogy hogyan akarta hazánkat átjátszani a nyugati tőké sek kezére a Benestől vezetett bur­zsoázia. Számítása azonban nem si­került, mert dicső Kommunista Pár­tunk, Gottwald elvtárssai /Lz é:en, le* leplezte árulásukat és a nép meg­szilárdította hatalmát. Pártunk ma is éber szemmel őrködik és lesújt minden olyan hazaárulóra, aki békés építésünket és szocialista fejlődésün­ket szabotálja Mindannyian békét akarunk, ve'i' iialadnak a népi de. mokratiku országok dolgozói is és a hatalmas Szovjetunióra támeszko. • dunk. Egy a célja mindannyiunknak a világbéke megvédése én megtartá­sa örökre. Mede Sándor, Egyházbástya Oroszka dolgozói ünnepeltek Az 1948-as februári győzelem év- I focdulója megünneplésére az orosz­kai cukorgyár dolgozói és az összes tömegszervezetek nagy lelkesedéssel készültek Az ünnepj műsorról a ta­nulóifjúság gondoskodott. Az ünneplő közönség zsúfolásig megtöltötte a kultúrtermet, ami azt bizonyítja, hogy Oroszka dolgozói megértették a felszabadulás és az 1948 as februáiri győzelem jelentősé, gét. A közönség hosszan éltette Sztá­lin és Gottwald elvtársakat, akik le­hetővé tették számunkra, hogy sza­bad hazában építhessük az új életet, a szocializmust. Ezt úgy tudjuk mél­tóképpen meghálálni, ha teljes oda­adással ég minden erőnkkel bekap­csolódunk a szocializmus építésébe. Az oroszkai dolgozók az ünnepély alkalmával megfogadták, hogy a leg­jobb tehetségük szerint azon lesznek, hogy az 5 éves terv utolsó évének feladatait 100 százalékra teljesítsék. Hegedűs Ferenc, Oroszka A szovjet nép, a Kommunista Párt vezetésével, Sztálin elvtársnak ,,A szocializmus közgazdasági pro­blémái a Szovjetunióban" című mü­vének zseniális eszméivel ós a XIX, pártkongresszus határozataival fel­vértezve, szilárdan építi a kommu­nista társadalmat. Sztálin elvtárs említett müvében meghatározza a szocialista közgaz­daság fejlődésének tudományos alap. ját és megmutatja a szocializmusból A VÁROS ÉS A FALU KÖZÖTT LÉVŐ KÜLÖNBSÉG FELSZÁMOLÁSÁRÓL Irta: J. Karnauchová a kommunizmusba történő fokozatos átmenet útját. Sztálin elvtárs e mű­ben elsőízben foglalkozik a város (ipar) ós a falu (mezőgazdaság) kö­zött lévő különbség felszámolásának problémájával, ami elsőrendű jelen­tőségű a kommunizmus építésében. A kapitalizmus elmélyíti a város és a falu közti ellentéteket A város és a falu között lévő kü­lönbség felszámolásának problémá­ja nem újkeletü kérdés, de gyakor­latilag először a Szovjetunió szocia­lista építése vetette fel. Régebben a marxista irodalom állandóan vizs­gálta a város és a falu között lévő ellentét megszüntetésének kérdését. Marx és Engels még a „Német el­mélet"-ben megírták, hogy a város és a falu közötti ellentét akkor jött létre, amikor ellenséges osztályokból álló osztálytársadalom keletkezett. A kapitalizmus korszakában ez az ellentét elérte legnagyobb fokú el­mélyülését. ,,Ennek az elméletnek a gazdasági alapja — mondja Sztálin elvtárs — az, hogy a kapitalizmusban a várog kizsákmányolja a falut, a parasztsá­got kisajátítják és az ipar, a Keres­kedelem és a hitelrendszer fejlődé­sének egész menete tönkreteszi a fa­lusi lakosság többségét. Ezért a kapitalizmusban a város és a falu közötti ' ellentétet érdekellentétnek kell tekinteni. Ezen a talajon jött létre a falu ellenséges érzülete a várossal és általában a „városi em. berekkel" szemben," A jelenlegi monopolkapitalizmus a maximális profit biztosítása érde. kében egyre fokozza a falu kizsák­mányolását. A monopolisták magas árat szabnak meg az ipari gyárt, mányokra és alacsony árakat álla­pítanak meg a mezőgazdasági ter­mékekre. Magas földárakkal, uzso­rahitelekkel, a föld bérbeadásának jobbágyformáival, a napszámosok­nak fizetett koldusbérekkel tönkre­teszi őket. Ugyanekkor a kapitalista országok parasztsága -viseli a köz­gazdaság militarizálása folytán ha talmasan növekvő állami kiadások terhének nagy részét. Mindez a kapitalista országok pa­rasztságát tömegesen elszegényíti és koldusbotra juttatja. Az USA-ban például csupán 1945-től 1950-ig 713 ezer farmergazdaság ment tönkre és szűnt meg létezni. A gyapottermelö vidékeken a bérlők száma az összes farmerek 60—65 százalékát teszi ki. Állandóan szegényedik Franciaor­szág, Olaszország és más marshal­lizált országok parasztsága is. Még jobban kirabolják a gyarma­ti és függő országok parasztságát, mely országokat a világvárosok me zőgazdasági nyersanyag forrásává tették. India. Afrika, Latin-Ameri­ka koldusbotra jutott milliói állán dóan éheznek és hihetetlen nélkü­lözéseknek vannak kitéve. A falu és a város között lévő el­lentét abban nyilvánul meg, hogy a kapitalizmusban a mezőgazdaság je­lentősen lemarad az ipar mögött a termelőerők fejlődése terén. „A mezőgazdaság — jegyezte meg Lenin — elmarad fejlődésében az ipar mögött; olyan jelenség ez, amely minden tőkés országra jellemző és a nemzetgazdaság különböző ágai kö­zötti arányosság megzavarásának, a • • • válságoknak és a drágaságnak egyik legfontosabb oka." A kapitalizmus válságában még erősebben fokozódik a mezőgazdaság termelőerőinek hanyatlása, csökke­nése, még jobbajn elmélyül a, város és a falu között tátongó szakadék. A földek kizsákmányoló módon történj kihasználása a termékeny­ség romlására vezet. Jól lehet, a kapitalista országokban sok millió ember éhezik,, mégis, óriási területek kihasználatlanul hevernek. Dél-Olasz­országban például több mint kétmil­lió hektár föld hever parlagon, de ugyanakkor több mi;nt egy millió parasztnak e^y talpalatnyi földje sincs. A föld magántulajdonának mono­póliuma a földárak és a földjáradék révén óriási mennyiségű anyagi esz­közt von el a gazdag földbirtokosok élősdi szükségleteire. A kapitalizmus körülményei kö­zött egyre jobban elmélyül a város és a falu között a kultúrális szaka­dék re. A falusi lakosság tömegei a városi kultúra vívmányaitól elsza­kítva, sötétségben és tudatlanságban élik le életüket, puszdilásra ítélve. Már Marx rámutatott a falusi élet elmaradottságára. A kapitalista és gyarmati országok parasztságának tömegei egyre világosabban felisme­rik, hogy a földbirtokosok és a tő­kések ellen vívott elszánt küzdelem­ben csak a munkásosztály vezetésé­vel szabadulnak meg a nyomortól és éhségtől, a müveletlenségtöl és a po­litikai jogfosztottságtól. A szocializmus felszámolja a város és a falu között lévő ellentétet A Nagy Októberi Forradalom győ­zelmének és a szocializmus felépí­tésének eredményeképpen a Szovjet­unióban örök időkre megdőlt a város és a falu, az ipar ős a mezőgazda­ság között lévő érdekellentét. A mezőgazdaság kollektivizálása utat nyitott a szovjet parasztság előtt a müveit és jómódú élet felé. A szov jet parasztság a szovjet állam ré­széről nyújtott segítség révén óriási anyagi javakhoz jutott. A földbir­tokosok és a kulákok felszámolása felszabadította a parasztokat a ki­zsákmányolás alól. A szovjet állam a kolhozföldeket bérmentesen örök használatra adta át nekik. Elsőren­dű traktorokkal és más gépekkel felszerelt állam; gép és traktorál lomások végzik a kolhozok összes alapvető és nehéz munjiáit. Az ál. lam hatalmas anyagi eszközöket bo csát a kolhozfalu kultúrájának fej­lesztésébe, a népmüvelődésre, egész­ségvédelemre stb. A szocialista vá­ros részéről a szocialista falunak nyújtott segítség eredményeképpen még jobban megszilárdult a munkás osztály és a parasztság szövetsége, tartós és megdönthetetlen barátsággá vált közöttük. A munkásosztály és a parasztság érdekei egy általános vo­nalat követnek — a szocialista rend­szer és a kommunizmus győzelme megszilárdításának vonalát. A kolhozok éipitésének a Szovjet unióban elért győzelme a falu régi kapitalista termelési viszonyainak új, kollektív termelési viszonyokkal való felváltását Jelentette. Ez biz­tosította mezőgazdaságunk termelő erőinek óriási méretű fejlődését és a parasztság azelőtt sohasem látott anyagi jólétének és kultúrájának fellendülését. Örök időkre felszámol­ták a mezőgazdaság évszázados el­maradottságát, a parasztság elsze­gényedését és nyomorát. A Szovjetunió mezőgazdasága a világ leghatalmasabb és technikai, lag legjobban fe'.szere.t mezőgazda­sága. A régebbi felaprózódott 20 millió parasztgazdaság helyett 97 ezer hatalmas kolhoz működik. Ezeknek több, mint ezer gép. és traktorállomás áll rendelkezésére. 1952-ben a gép- és traktor állomá­sok a kolhozok mezei munkálatainak több, mint háromnegyed i-észét vé­gezték el: az egész szántás és veté3 80 százalékát. A szocialista földművelés minősé­gileg más, termelékenyebb; egyre tcbb árúterméket nyújt 1952-ben az össztermés 8 milliárd pud gabonát tett ki, vagyis .128 millió tonnát a forradalom előtti 4—5 milliárd pud helyett. Ezzel véglegesen és vissza­vonhatatlanul megoldódott a gabo­na-probléma. 1951 oen a gyapot össztermelés 46 százalékkal túlha­ladta az 1940-es színvonalat, a for­radalom előttihez viszonyítva ,pedig annak ötszöröse volt. A kolhoz-rendszer fejlesztésében elért sikerek megtör Hitették a me • zőgazdaság sokká: nehezebb felada­tai megoldásának előfeltételét. Az ötödik ötéves tervben újabb hatal­mas fellendülést ér el a szocialista földművelés: a gabonatermelés 40— 50 százalékkai, a nyersgyapotterme- ' lés 55—65 százalékkal, a !<m terme­lés 40—50 százalékkal, a cukorrépa­termelés 65—70 százalékkal stb. fog emelkedni. Szüntelenül növekszik a kolhozparasztok anyagi jóléte. A pa­rasztok egy dolgozóra eső reáljöve­delme 1951-beif átlagosan 60 száza­lékkal haladta meg az 1940 es szín­vonalat. Az ötödik Itéves terv ével alatt a parasztok jövedelme nem \

Next

/
Thumbnails
Contents