Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-22 / 73. szám, vasárnap

1953 március 22 U J SZÖ 7 BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG A jó politikai, meggyőző munka a kiképzés sikerének előfeltétele Néphadseregünknek bátor, fegyelmezett, politikailag és szakszerűen képzett katonára van szüksége, hogy küldetésének teljes egészében eleget tudjon tenni. Ezen célok elérésének alapfeltétele az oktatók által helyesen alkalmazott különböző és egyre fejlődő nevelési módszerek alkalmazása, amelyek Kalinyin elvtárs szavai szerint a hadseregnél a mindennapi életvisBonyok közt alakulnak ki egy egy csapattestnél, határozott, életteljes formákat öltenek éa a ne velés ügyét szolgálják. Az a parancsnok, aki mindent elkövet, hogy egysége az elsők közé kerüljön, aki munkájába belefekteti teljes erejét és tudását, jutalmul elnyeri a reábízott ifjúság tiszteletét és szeretetét. Néphadseregünknek a munkásosztályból szármaaó új tisztjei már e szovjet tapasztalat álapján végzik nagyjelentőségű munkájukat. Ennek ellenére mégis vannak jobb és gyengébb egységek. Ezt a szocialista versenyfeltételek kiértékelésekor lehet észrevenni a legvilágosabban. Nálunk a közelmúltban kiértékeltük az eddigi munka eredményeit, amelynek során helyőrségünknél nehézgéppuskás egységünk váltotta ki nemcsak a fegyelem, hanem a lövészetben és a kultúrpolitikai munka terén is a legnagyobb elismerést. Ha részletezzük munkánkat, hogy megkeressük sikerünk előfeltételét mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy parancsnokunk minden egyes munkának nemcsak szakszerű, hanem politikai jelentőségét is megvilágítja és felkelti bennünk az öntudatos fegyelem betartásának érzését és ennek véghezvitelére lépten-nyomon segít bennünket politikai meggyőző munkájával, a birálát és önbírálat helyes alkalmazásával. A lövészeti kiképzés fontos helyet foglal el, mivel a dolgozó népünk által készített fegyverekkel védjük a nép érdekeit, biztosítjuk szabadságunkat és békénket. Sztálin elvtárs annak idején felhívta a Szovjet Hadsereg katonáinak figyelmét a lövészeti kiképzés fontossá. gár

a és politikai jelentőségére. Ez a felhívás nekünk is hathatós segítséget nyújt a munkánkban. Azt, hogy a mi egységünk lett a győztes az eddig megtartott lőgyakorlatok alkalmával, annak köszönhet jük, hogy ismeretes volt előttünk a lövészet politikai jelentősége. Fegyvereinket kifogástalanul gondozzuk, elsajátítottuk a lövészet elméletét és amikor azt gyakorlatban alkalmaztuk nyugodtan viselkedtünk. Továbbá megszerveztük az egyéni versenymozgalmat, agitátorunk az eredményeket ismertette és ezzel lelkesítette, bíztatta egységünk valamennyi tagját a jobb eredmények elérésére. A napokban például egy nagyobb méretű menetgyakorlaton vettünk részt, amelyről egységünk a tervezett időnek csaknem fele ideje alatt tért vissza s így ezen a téren is az első helyre kerültünk. Ezzel is bebizonyítottuk, hogy jól felkészültünk a munkára. Valamennyien víg nótaszóval tértünk vissza a laktanyába. Agitátorunk ez alkalommal is, mint mindig dicséretreméltó munkát végzett. Tudatában van annak, hogy mi az agitátor feladata, munkája jő elvégzésével nagy segítséget nyújt oktatóinknak is. Egységünk tagjai nem feledkeznek meg arról sem, hogy a kultú ra is fontos tényezője a katona életének. Kultúr-téren is az élre kerültünk. Pakos Pál, közkatona. A szovjet népek Nagy Honvédő Háborújában történt... A Dnyeperen való átkelésnél a csernyigovi kerületben lévő Radulj városka körzetében az élenhaladó gyalogsági egységgel együtt az ellenség erős tüze közben az elsők között Iván Kologyij rádiós is átkelt a folyón. A Dnyeper nyugati partjánál egy lövedék robbanása összetörte Kologyij csónakját. A rádiós néhány sebet kapott, s közülük egy súlyosat a hátán. Leküzdve fájdalmát, és utolsó erejét megfeszítve, úszva, rádióállomásával együtt a Dnyeper nyugati partjára ért át. A parton Kologyij kibontotta rádióállomását, s bár vérzett, felvette az összeköttetést az üteggel, leadta a tüzérségi tűz irányítására vonatkozó parancsokat. A nagy .vérveszteségtől a merész rádiós néhányszor elvesztette eszméletét, mégis egész idő alatt, az ellenség erős tüzében folytatta a tüzérség irányítását. Ezért a hőstettéért Iván KoloSztálini hősök gyij't, a félelmet nem ismerő rádióst, a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. A harc tetőfokán Mologyin rádiós őrmester antennáját lövedék zúzta szét s rádióállomása annyira megsérült, hogy teljesen üzemképtelenné vált. Az egység az ellenség által bekerítve, összeköttetés nélkül maradt. Ez idő alatt a harckocsikkal támogatott fasiszta német csapatok szüntelenül támadtak. Sürgősen közölni kellett a helyzetet s harckocsikat kellett hívni. Ekkor Mologyin a tábori konyhát vontató lóra ült s hét kilométert lovagolt az ellenség tüzében álló úton. A ló rövidesen megsebesült. Az úton egy német teherautó tünt fel. A merész katona — kikerülve a teherautóból kimászott német géppisztolyosokat — elrejtőzött az erdőben s kúszva jutott el a szovjet harckocsikhoz. Kuznyecová rádiósnő, akit 1942 tavaszán egy szovjet repülőgép dobott le Malaj a-Buszlovka falu körzetében, az ellenség háta mögött, kapcsolatba lépett a földreszállt C3apat tagjaival és felvéve a rádióösszeköttetést a front törzskarával, megkapta az utasítást a csoport további mozdulataira vonatkozólag. Később a csoport osztaggá alakult át s az ellenség hátában működve támogatta a Szovjet Hadsereget, Irányítása kizárólag rádión keresztül történt. Igy sikerült az osztagnak 60 kilométert harcok között megtenni az ellenség által meg' szállt területen s rövidesen egyesülnie a Szovjet Hadsereg csapatai' val. Bátorságáért Kuznyecová katonát a Vörös Zászló-érdemrenddel tüntették ki. A DUBOVICSI DÍSZSZEMLE Részlet Kovpak: „A brjanszki erdőtől a Kárpátokig'

4 című művéből. Dubovicsit o nagy szlouti erdőség veszi körül. A partizánok az erdei utakon különböző időben, különféle irányból érkeztek; ki gyalogszerrel, ki sítalpakon, lóháton vagy szánon jött. A képviseletnek persze nem voltak szigorúan megszabott feltételei. Mindenki ott akart lenni a díszszemlén és a legtöbb harci csoport mindazokat a harcosokat kiküldte képviseletében, akiknek nem kellett egyebütt szolgálatot teljesíteniök. Amikor Dubovicsi utcáin a lövészek, géppisztolyosok, géppuskások, aknavetők, sízők, lovasok felsorakoztak és „az alakulat öszszes hodcsoportjainak képviselői"-ről jelentést tettek nekem, majd megemlítették, hogy a „biztosító őrségek mindenütt a helyükön vannak", — a díszszemlén joggal gondolhatta a néző, hogy igen jelentékeny partizán erők felett rendelkezünk. Ünnepünkön, amit harmincfokos hidegben, zeneszó mellett a nyílt utcán tartottunk, mintegy kétezer kolhozparaszt és parasztasszony vett részt. Először négy harmonikás és egy hegedűs muzsikált, később pedig, amikor valahonnan előkerült egy rádió, felszereltük az izkola előtt, s azután Moszkva szolgáltatta a zenét. Ezalatt egy magyar osztag közeledett TuUgnlovhnz. Tuligolov Dubovicsitfil néhány kilométernyire fekszik az e

rdö m>íx*k szélén Arról, hogy a magvarok nincsenek messze és még ma itt lesznek, mindenki tudott. Reggel ä kolhozparasztok nenj* nagyon hitték, hogy valóban díszszemlére készülünk; inkább harcra gondoltak. Amikor azonban látták, hogy válóban díszszemlére és nem harcra sorakozunk, a nagy fagy ellenére is azonnal megkezdődött az ünnepély. Amint a moszkvai rádió zenéjét meghallották, már nem is gondoltak többé a magyarokra. A falu egyszerre olyan lett, mintha a szovjet hatalom egy napra sem távozott volna el a községből. Egyszerre valaki elkiáltotta magát: — Csend! Sztálin elvtárs parancsa..-. Hogyan fejezzem ki, mit jelentettek embereinknek, akik a támadó magyarokkal való harc előestéjén a Vörös Hadsereg ünnepélyére Dubovicsibe jöttek, a Moszkvából ide hallatszó sztá lini szavak, a hozzánk intézett sztálini üdvözlet: „Éljenek a partizánok és partizánnők!" Bizony, kevesen tudják, hogy Ukrajnában, Szumi környékének északi részén, a gluhovi kerületben van egy Dubovicsi nevű község. De a mi számunkra, akik most Dubovicsihen hallgattuk a moszkvai bemondó hangját, aki Sztálin elvtárs parancsát tolmácsolta, a Szovjetföld térképén csak két pont létezett: Moszkva és Dubovicsi. Moszkvában Sztálin elvtárs, Dubovicsihen mi, — és díszszemlénk alkalmából Sztálin elvtárs szól hozzánk. Az egész szovjet nép a Vörös Hadsereget ünnepli, amely Moszkva alatt szétzúzta az ellenséget, de nem feledkezett meg rólunk sem, akik Szumi város környékének erdőségében vagyunk. Sztálin elvtárs szól hozzánk és üdvözöl bennünket. A Vörös Hadsereg a frontokon és mi az ellenség hátában: egyetlen elszakíthatatlan egész vagyunk! A Vörös Hadsereg erői egyre nőnek és vele együtt növekednek a mi erőink is. Hányan vol tunk azon a decemberi éjtszakán, amikor az ellenség gyűrűjéből kivágtuk magunkat, s elhagytuk a szpadsanszki erdőt, hogy — amint a partizándal hirdeti — „Messze útra, hősi tettre" induljunk? És lám, hányan vagyunk most? Kis csoportokban harcoltunk az ellenséggel Putyivlnál, Gluhovnál, Saliginnál, Krolovecnél, Konotopnál, — mindegyik a maga erdejében üldögélt s azon tépelődött, hogy vájjon hol is vannak a többiek, mit csinálnak, miért nem adnak életjelt magukról. Egymást soha nem láttuk, — de látott bennünket, fiait, mindannyiunkat édesanyánk, szovjet hazánk, amely most a Nagy Földről szól hozzánk és valamennyiünket, ukránokat, oroszokat, bjelorusszokat, itt gyűjtött egybe. A Vörös Hadsereg már támad és mi, akik parányi részecskéje vagyunk, itt, az ellenség hátában, ugyancsak a magunk kezébe vesszük a kezdeményezést. Vérünk egy a Vörös Hadseregével, egy anyánk van: a Haza. Egy édesapánk: Sztálin elvtárs. Forró szavakkal válaszoltunk vezérünknek azon a gyűlésen, amelyen a partizánokkal együtt Dubovicsi egész lakossága részt vett. Minden felszólalás után rázendített a zenekar. A harmonikátok, hogy meg ne fagyjanak, felváltva muzsikáltak, kettő az utcán, kettő az iskolában. A hegedűs egyedül volt, így váltás nélkül húzta a nótákat. A szokolovói győzők nyomában 1943 március elején a Szovjet Hadsereg egységei nehéz harcokat folytattak Harkovnál. A nácik 30 új hadosztályt vetettek be az ellentámadásba. A 62-ik gárda-hadosztályban, amely a Mzsi-folyőn való átkelést védte, a csehszlovák katonák egyik zászlóalja is harcolt. A nácik a támadás fősúlyát hirtelen Szokolovő falura helyezték át, melyet Jaros kapitány, első megerősített csehszlovák százada védett a szovjet tüzérség támogatásával. A nácik hatalmas túlerejükkel behatoltak Szokolovóba. A csehszlovák katonai egység tagjai derekasan és nagy hösieséggel verték vissza a támadásokat. A szakaszok egyike sem vonult vissza, még akkor sem, amikor már körülzárták őket és csak 12 ember maradt. A század parancsnoka, Jaros kapitány ezekben a harcokban hősi halált halt. Szokolovő védői becsülettel teljesítették feladatukat. Alexander FagyejeV szovjet író erről így Irta: »Teljesen bízni lehet a csehszlovák katonák adott szavában, akik hösieségükkel halhatatlanokká váltak.« Néphadseregünk minden egyes tagjának példaképül szolgáljanak a szokolovói hősök, akik életüket áldozták azért, hogy a Szovjet Hadsereg oldalán hazánkat felszabadítsák a fasizmus igája alól. Mi, a néphadsereg tagjai jól fel vagyunk készülve arra, hogy bármikor megvédjük hazánkat, a népi demokratikus köztársaságot, amelyre felesküdtünk. Férfiasan és a legjobb tehetségünk szerint, becsületesen és méltóan fogjuk azt védelmezni szükség esetén, nem fogunk habozni a végső győzelem érdekében életünket is kockára tenni. T'dvardy Béla, altisztjelölt. Falmik agitátor munkájáról Szakaszunk cseh, szlovák és magyar nemzetiségű katonái Salmlk agitátor bajtárs felhívására szintén bekapcsolódtak a rajok közti versenybe. A verseny bevezetése napjától szakaszunk napról napra szabb eredményeket mutatott fel fegyverünk beállításánál. Az elért eredmények még jobb munkára ösztönözték, lelkesítették szakaszunk tagjait. Salmik agitátor bajtárs kérésére a parancsnok elvtársak rámutattak az egyes elkövetett hibákra. Megmagyarázták, hogy minden a helyes és észszerű fogásoktól függ. A tanács alapján a rajokat átszerveztük és minden fogást megfigyelve kezeltük fegyvereinket. Ezzel elértük azt, hogy egyik csoportunk a kitűzött 90 másodperces beállítási időt 82 másodpercre csökkentette. Az addig kételkedőket konkrét példával győztük meg. Rövidesen elértük azt, hogy szakaszunk minden raja elérte a kitűnő eredményt. Salmik bajtárs az addig előforduló kisebb hibák feltárása után kijelentette az egyik napon: »Fiúk, ma el kell érnünk a 60 másodperces eredményt.« Két csoport állt ki a versenyre. Az első csoport Salmik, Skulányik, Széles, Sztrhál, a második csoport Benes, Horky, Kamen és Kohut elvtársakból állt. A fiúk lázas igyekezettel dolgoztak, izgatottan vártuk az eredmény kihirdetését. Végre megtudtuk, hogy az első csoport 42 másodperc, a második csoport 48 másodpercre csökkentette a fegyverbeállítás idejét. Kimondhatatlanul örültünk az elért eredménynek. Megfogadtuk, hogy tapasztalatainkat átadjuk minden egyes rajnak, hogy azok is elérjék ezt a szinvonalat. Skulányik Benő, altisztjééit: .Ital Mintaszerűen, lelkesen és szeretettel Néphadseregünk állandóan erösebben és jellemzőbben mutat fel olyan tulajdonságokat és sajátosságokat, amelyek a világtörténelem folyamán először a Szovjet Hadseregnél nyilvánultak meg. Hadseregünk ma hazánk felszabadított munkásainak és parasztjainak hadserege, amely a nép harcaiból, a Szovjetunió oldalán nőtt fel. Néphadseregünk a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmi tényezője, amelynek sikereit és fejlődését a kapitalista országok dolgozói is figyelemmel kisérik épúgy, mint a Szovjet Hadsereg elért eredményeit. A Szovjet Hadsereg példájára nálunk nagy figyelmet fordítanak az új parancsnoki káderek nevelésére. Hadseregünk minden egyes tagjának meg van ma a lehetősége arra, hogy elnyerjen bármiféle funkciót. Nekünk, magyar nemzetiségű katonáknak is meg van a lehetőségünk arra, hogy parancsnoki rart got, vagy bármiféle funkciót tölthessünk be. Természetesen ehhez I az szükséges, hogy az államnyelvet elsajátítsuk, hogy példás katonák legyünk. Minden egyes katonának szem előtt kell tartania, hogy a parancsokat teljesítve olyan katonává váljék, akire dolgcfeó népünk mindenkor büszke lehet. Népi demokratikus hazánk védelmezőjének lenni, a népet szolgálni, a legmegtisztelőbb feladat. A csehszlovák katon

a tudatában van ennek a megtiszteltetésnek és éppen ezért teljesíti katonai kötelezettségeit mintaszerűen, lelkesen ős szeretettel. * Csóka István, közkatona. Az „Ifjú gárda" szerzőjéről Ifjúságunk soraiban alig akad I A polgárháború kezdetén a parti1 O Ír í nlri r>« /->"? i rn r*f n Trnlnn írnirrr : 1-1 -i T^ i- . — 4- X valaki, aki ne olvasta volna, vagy filmen ne látta volna Fagyejev müvét, az »Ifjú gárdát«. Ebben a műben a krasznodoni Komszomol tagjainak cselekedetem keresztül a szovjet ifjúságnak a Nagy Honvédő Háborúban tanúsított hősiességét örökítette meg Fagyejev Alexandrovics Alexandrov. Ez a könyv a legnagyobb és a legolvasottabb irodalmi remekmüvek egyike, a filmen való feldolgozása is nagyban hozzájárul az ifjúság és néphadseregünk tagjai helyes, szocialista neveléséhez. Példát mutat a hazaszeretetre s az ellenség iránti gyűlöletre és a békés boldogulásunk érdekében végzendő kitartó munkára. Sok ifjú katona a könyv egyik hősét, Kosevoj Olegot választja magának példaképül. Az 1901-ben Tverszk vidékén született Fagyejev. Vlagyivosztokban kereskedelmi iskolát végez. 1918-ban belépett az oroszországi kommunista bolsevik pártba. Résztvett % párt földalatti munkájában. zánokkal harcolt együtt a távolkeleten, majd a Vörös Hadsereg rendes tagjává lett. Résztvett Kolcsák és japánok elleni küzdelemben, és a polgárháború vége felé a kronstadti lázadás leverésében. Súlyos sebesülést is szenvedett. Bányászakadémián is tanult, tanulmányait azonban félbeszakította, hogy a kommunista párttól reábízott feladatokat betölthesse. Fagyejev mindegyik müvében a maga élményeit írta le s egyúttal az igazságot örökítette meg. Erről tanúskodnak az »Ifjú gárdá«-n kívül az »Árvíz«, jAz áram ellen«, a »Vereség« című munkái, stb. A » Vereség* című s a később megjelent »Az utolsó Udegge* — című regényedben is a hazaszerető emberek szabadságért folytatott harcát írja le. A maroknyi partizáncsoport túlerővel szemben vállalt hősies harcait örökíti meg ezekben a müvekben. Mucha Antal.