Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-19 / 70. szám, csütörtök

A Szovjetunió hűséges barátja írta: Borisz Polevoj 1944 telének elején történt. A kárpáti csúcsok már hósapkát hord. tak, de kissé lejebb még zöldeltek a fenyőerdők és még alantabb, a völgyekben, ahol a zuhogó hegyi patakok mentén hosszan húzódtak a szlovák falvacskák, sárgán ragyo­gott a bükkfák és gyertyánfák lombja. Lenn a völgyekben még tartott a hűvös, nedves ősz, de fönn, a hegyhátakon már megkezdő­dött a tél. Mindez rendkívül meg­nehezítette a csehszlovák partizánok hadműveleteit, akik az ellenségre a front mögött mérték csapásaikat és ezzel segítették elő a Szovjet Hadsereg nagyarányú offenzíváját. A havon az ellenség észrevette a partizánosztag minden egyes moz­dulatált. De a csehszlovák területre előnyomuló szovjet katonák lépten­nyomon érezték testvéreik táimo gatását, akik az ellenséges arcvonal mögött küzdöttek. Ezekben a napokban különösen kitüntette magát az a partizán csoport, amely Klement Gottwald nevét viselte. Ez az osztag majd Szlovákia zord szurdokaiban, majd az Osztrava környéki erdős domb­vidéken, majd pedig Csehország lankás völgyeiben mérte csapásait az ellenségre, megrohamozta a me netoszlopokat, felgyújtotta a lő­szer éis üzemanyagraktárakat, betört a repülőterekre és kisiklatta az ellenséges utánpótlást szállító vona­tokat. Levegőbe repültek a benzines tartályok. A falusi házakban, ahol fasiszta tisztek tanyáztak, tankel. hárító gránátok robbantak. A szov. jet tisztek, akik értesültek a 2> Kle­ment Gottwald" partizánosztag hadműveleteiről és térképükön fel­tüntették, hol működnek a parti­zánok, mindig csodálták ennek az osztagnak a mozgékonyságát, azt hogy milyen mesteri ügyességgel mért . csapásokat hol itt, hol ott, néha pedig több helyen egyszerre az ellenségre. A »Klement Gottwald « partizán, osztag titkára csak akkor derült fény, amikor a Szovjet Hadsereg offenzívája során Csehszlovákia túlnyomó részét felszabadította. Kiderült, hogy több partizánosztag, harcicsoport és illegális szervezet viselte ezt a nevet. Ezek a csopor tok az ország különböző vidékein működtek, gyakran nem is tudtak egymásról, de közös dicső nevük, amelyet mindnyájai, büszkén visel­tek, szinte egységes fegyverténnyé kovácsolta harci sikereiket. Mély­értelmű jelképet láttam abban, hogy a csehszlovák dolgozók, akik fegy­vert ragadtak és élet-halál harcot vívtak az emberiség közös ellensé­ge, a fasizmus eüen, harcuk zászla­jára Klement Gottwald nevét írták. A csehek és szlovákok szeretete és határtalan tisztelete nyilvánult meg ebben nagy és dicső vezérük iránt, az a hitük, hogy a kommu­nisták vezetésével, Klement Gott­wald vezetésével a nép kiharcolja szabadságát a fasizmus ellen, e harc­ban visszaszerzi hazájának becsü­letét és függetlenségét. Ezek a harci csoportok, ezek a partizánok, akik a szlovák hegyek között és Csehország lankáin Kle­ment Gottwald . nevével indultak harcba, ju ottak most eszembe, amikor a rádió Prágából azt a gyászos hírt jelentette, hogy Kle­ment Gottwald meghalt, hogy Cseh­Szlovákia Kommuni. a Pártja el­vesztette harcos vezérét, Lenin és Sztálin hűséges tanítványát és fegy­vertársát, hogy Csehszlovákia baráti népei elvesztették szeretett vezérü ket, akit nép; demokratikus hazájuk atyjának neveztek. Számtalanok Klement Gottwald érdemei, amelyeket Csehszlovákia népének szolgálatában szerzett. Kis. paraszt fia volt, gyerekkorától kezd ve ismerte a testi munkát, mint asztalosinas kapcsolódott be a for­radalmi mozga'omba és Lenin első művei, amelyeket serdüli legényke korában o' asctt, a kommunizmus nagy ügyének harcosává tették. A kapitalizmus ellen, a munkásosztály érdekeiért és szabadságáért vívott kemény harcokban, bátor kis és nagy sztrájkokban acélozódott meg tehetsége, a győzhetetlen kommu­nista szervező tehetsége. Lenin és Sztálin müveiből, a Szovjetunió Kommunista Pártjának nagy ta­pasztalataiból merített eröt és böl cseséget a nép e szabadságáért vívott harcban. Azok, akik akkori­ban kezükben tartották az ország kormányát,, s»a Keletet a Nyugattal összekötő híd« jelszavával port hintettek a nép szemébe, a valóság­ban pedig az országot a nyugati imperialistáknak szoligáltatták ki. Ugyanaltkor azonban Klement Gott­wald és az általa vezetett Kommu­nista Párt nagy államférfiúi böl­csességről tett tanúbizonyságot, a népet harcra mozgósította a haza szabadságáért és függetlenségiéért és e sizabadság alapját Csehszlovákia népeinek és a nagy szovjet népnek bará tságában és egyenjogú szövet­kézében látta. Sohasem felejtem el azokat a varázslatosan szép májusi napokat, amikor a felszabadítását öröm­ujjongva ünneplő Prága Klement Gŕottwaldot fogadta A nép atyjaként üdvözölte őt életének a boldog órá­jában. Az emberek vállukon vitték Gottwald elvtársat a gépkocsiból a szónoki emelvényre. És már ezekben a boldog 1945. évi májusi napokban végigzengott az országon Gottwald bölcs jelszava. Az a jelszó, amely visszhangra talált minden dolgozó cseh és szlovák ember szivében, az a jelszó, amely az ország politiká­jának szerencsésen megválasztott alapja lett és ezen az alapon mesé­be illő gyorsasággal nő fel, erősbö­dik és soha nem látott méretekben épül, teremt magának új erőket a népi Csehszlovákia. »A Szovjetúnióvai minden időkre!« Klement Gottwald jelszava, amely akkoriban zengett a napsütötte prá. gai tereken, ma az egész országban zeng — a miniszterek dolgozószo­bájában éppúgy, mint a hegyekben eldugott apró viskókban. Ezzel a jelszóval érik el a nemzeti vállala­tok olvasztárjai sztahanovista csúcsteljesítményeiket, ezzel a jel­szóval indulnak ki a földekre a parasztok, akik csak nemrég léptek be az egységes földműves szövetke­zetekbe, hogy megtegyék az első lép íst munkájuk társadalmasítása felé ( felszántsák a mezsgyéket, ame. lyek eddig szétválasztották vékony földsávjaikat. Ezzel a jelszóval szivükben szakítják szét a művé­szek a nyugat előtti haj bókolás pókhálóját és új stílusban, művé­szetük dicső hagyományainak sze­lemében írnak, színgazdag eleven képeket festenek, amelyek a szocia­lizmus építőinek lelkes, örömteli munkáját jeleiütik ráeg előttünk. Ez a jelszó lelkesíti az exkavátor­kezelöket és betonozókat, akik Szlo­vákia vadregényes hegyei között és Osztrava szénporos dombjain hallat­lan teljesítményeket érnek el a munkában és az építésben. A ba.átság a Szovjetunióval, va­lamennyi népi demokratikus or­:ggal, amelynek lelkesítője Sztá­lin elvtárs hűséges harcos társa és Csehszlovákia népeinek vezére, Kle­ment Gottwald volt, nagyszerű eredményeket hozott. Csehszlovákiá­ban lépten nyomon látjuk ennek a barátságnak a gyümölcseit: Ezt bizonyítja a kultúra hallatlan föl­virágzása, a tömegek széleskörű részvétele az új kultúra megterem­tésében, a könyvek és folyóiratok magas példányszámai, amelyek az előtt elképzelhetetlenek voltak, a fiatal földműves szövetkezetek . ered­ményes munkája, a régi cseh ipar eredményes átalakulása új. hatal mas szocialista iparrá, a csehek és szlovákok között még nemrég érez­hető bizalmatlanság gyors leküzdé se, Szlovákia iparának gyors fejlő lése, és végül a szocializmus építke­zéseinek gyors előrehaladása, ame lyek Csehszlovákia népének büszke­ségei Mindezt, hazájának hallatlanul nagy sikereit az űj Csehszlovákia a nagy Szovjetunióval való barátság politikájának köszöni, amelyet kö. vetkezetesen valósított meg dicső elnöke, a Szovjetunió igaz barátja, Klement Gottwald. Az, aki a háború után legalább egyszer látogatást tett Csehszlová kiában, tudja, milyen drága a dolgo­zó népnek Klement Gottwald neve. Azt -;s tudjuk, mennyire gyűlölik ezt a nevet, a nemzetközi munkásmoz­galom egyik vezető képviselőjének nevét a tengerentúli imperialisták és európai lakájaik, akik semmiképpen sem akarnak beletörődni, hogy el­vesztették a Szovjetunió és a népi demokratikus államok elleni tárna dásra oly előnyös „csehszlovákiai felvonulás; területet". Nincs olyan aljasság, amelyet ne használnának fel a reakció és imperialista gazdái, hogy a történelem kerekét visszafor gassák és Csehszlovákia népét ismét imperialista rabságba döntsék. A re. akció minden harci eszközét felhasz nálta Csehszlovákia nép e ellen — gyujtogatásoktjl, különféle kataszt­rófák előidézésétől kezdve egészen a legaljasabb imperialista ügynöksé­gig — Tito Udíbájáig és a Joint vé­reskezű bandájáig. És a legfőbb cél. amelyre a reakció csapást akart mérni, amely ellen Szlánszkynak és társainak aljas bandája tört, a Szovjetunió és Csehszlovákia népei, nek barátsága volt, az a barátság, amely a fasizmus ellen vállvetve ví­vott harcokban született és amelyet a béke idején a Szovjetunió önzetlen barátsága és a két ország szoros, mindkét fél számára előnyös együtt­működése szilárdította meg. Mindezek a piszkos hullámok azonban, amelyeket a reakció haj tott előre, megtörtek Klement Gott­wald köztársasági elnök bölcs, előre­látó politikáján. Azok, akik 1948 történelmi februári napjaiban Cseh Szlovákiában voltak és látták, mily szorosan tömörül a nép kormánya, kommunista pártja és Klement Gott­wald körül, milyen szervezetten és határozottan zúzta szét a reakció államcsínyét, amelyet az óceán túl­só partjáról érkezett parancsra ter­veztek, — azok méltán értékelik Klement Gottwald nagy szervezői képességeit és határtalan tekinté. lyét, amelynek Csehszlovákia egész népénél örvendett, mint a nép igazi vezére. Nehéz napok voltak ezek. Benes Eduard akkori köztársasági elnök, a ravasz imperialista róka segített megszervezni az állam, csínyt, mert remélte, hogy sikerül nyugtalanságokat előidéznie az or­szágban és így ürügye lesz arra, az ú. n. szövetségesektől fegyveres támogatást kérjen. Mint akkoriban az amerikai pénzen kiadott reakciós szennylapok kifecsegték, az amerikai tankokat Csehszlovákia határáig tol ták előre Még arról i s beszéltek, hogy az amerikaiak atombombát dobnak Prágára, h a Csehszlovákiá­ban a dolgozó nép győz. Ezekben a mozgalmas napokban Klement Gott wald bölcsen, nyugodt kézzel vezette a csehszlovák állam ügyeit és tán. torithatatlanul végrehajtotta a kom­munista párt ós az egész nép aka. rátát, amelyet szilárddá tett barát­ságának tudata a szovjet néppel. Emlékszem a történelmi jelentő ségű népgyűlésre, amely a prágai Óvárosi téren folyt le. Eljött az egész dolgozó Prága, a dolgozók nemcsak a teret, hanem a környező utcákat is ellepték. Amikor Gott wald megjelent a szónoki emelvé­nyen, a teret környező középkori épületek falait viharo s éljenzés ren gette meg. De amikor kezével in­tett. a tér hirtelen elcsendesedett. Noha az áruló miniszterek még ott ültek kabinetjeikben, noha az összeesküvés erőit még nem nyom ták el. Gottwald beszéde nyugodt volt és áthatotta a győzelem hite. Ebben a beszédében mondta Gott wald elvtárs azokat a történelm: szavakat, amelyek eldöntötték a harc kimenetelét: „Éberségre és készenlétre szólít lak fel mindnyájatokat! Egységre és egyetértésre hívok fel minden jó csehet és szlovákot... Alakítsatok a községekben, járásokban és kerü­letekben ... akcióbizottságokat! Fojtsátok el csírájában a reakció ügynökeinek mindennemű provo­kációját! Legyetek egységesek és el­szántak — igazságotok győzni fog!" És az igazság győzött! Az össze, esküvést puskalövés nélkül elnyom­ták. Csehszlovákia földje fölött fel­virradt a szocializmus hajnala. Csehszlovákia népei, drága kommu­nista pártjukat és nagy vezérüket követve, szüárd elszántsággal meg -Indultak a szocializmus útján. Tavaly novemberben a Csehszlo­vák-Szovjet Barátság Hónapjában a szovjet küldöttség tagjaként Cseh­szlovákiába látogattam. Ez a hónap népeink barátságának ünnepe volt. É s bárhol is jártunk, a CsKD-Szta lingrád.gyár hatalmas csarnokaiban, egy kis földműves szövetkezet gyű­lésén valahol Pilzen mellett, Közép. Európa legrégibb egyetemének, a prágai Károly-egyetemnek bolthajtá sos termeiben, a pozsonyi Üttörő palotában, egy régi osztravai bálnya dísztermében, ahol az éjszakai mű szakra készülő bányászokkal beszél, gettünk, vagy az árvái nagy viz­duzzasztógát építkezésén — egyszó­val mindenütt, mindenfelé olyan em­berekkei találkoztunk, akik lelkesen építik a szocializmust és nagy hálát, őszinte, szívélyes barátságot éreznek a Szovjetunió iránt Bárhol i s vet­tünk részt gyűléseken, ezek a gyűlé­sek mindig azzal értek véget, hogy a résztvevők felálltak helyükről és hosszan, lelkesen kiáltották: „Sztá- j lin! Gottwald! Béke!" Ezzel a három j egyszerű szóval fejezték ki Csehszlo ; vákia dolgozói szeretetüket és hálá- i jukat a szocializmus nagy országá nak, hálájukat e barátság megte­remtőjének. A Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjának végén Klement Gott­wald köztársasági elnök fogadta a szovjet küldöttséget. Hosszan elbe­szélgetett velünk a köztársaságban tett ötünk benyomásairól, a Szovjet­unióról, a kommunizmus építkezései röl, az új moszkvai egyetemről, or­szágunk életéről. Végül megajándé. kozott bennünket beszédeinek és-cik­keinek egy kötetével, amelynek címe ,,A Szovjetunióval minden időkre!" „Ez életem legnagyobb műve", mondta. Azokban a napokban, amikor eltá vozott tőlünk a nagy Sztálin, né. Pünknek ezekben a rendkívül nehéz napjaiban eljött hozzánk Klement Gottwald, a Szovjetunió népeinek barátja, diszőrséget állt tanítójának ravatalánál é s ott állt a mauzóleum erkélyén, amikor utoljára vettünk búcsút a nagy Sztálintól. Utolsó be. szédében Klement Gottwald ezeket mondta: Éppen Sztálin elvtárs tani. tott bennünket arra, hogy semmi­féle szerencsétlenségnek sem szabad bennünket kishitűekké tenni, semmi­féle szerencsétlenségben sem szabad elvesztenünk fejünket. Ezért Sztálin örökét teljesítjük azzal is, hogy — bár mérhetetlen fájdalommal szí vünkben — magasra emeljük Lenin és Sztálin zászlaját és határozottan tovább haladunk előre az úton, ame. lyet Sztálin mutatott nekünk a szo cializmus felépítésének útján ha­zánkban és a béke megőrzéséért ví vott harc- útján." Ezeket a szavakat, a kemény kom munistának, Lenin és Sztálin egyik legdicsőbb tanítványának szavait is­mételjük ma mi, szovjet emberek, Csehszlovákia népeinek őszjnae ba rátái Klement Gottwald ravatalánál E nehéz, gyászos pillanatokban visz­szaemlékezünk dicső életére, amelyet állandó harcok és munka töltöttek be. a csehszlovákiai nép igazi harcos vezérének életére és fogadjuk, hogy folytatjuk életének legfőbb művét ós ezt a művet tovább fejlesztjük az zal, hogy minden időkre megszüár iítjuk Csehszlovákia é s a Szovjet, mi/. -ién«jr, P h barátságát. Moszkva, 1953. márciu^ 15. Soha nem térünk le a gottwaldi útról Mi, Olgpya község szövetkezeti dolgozói és a község lakói, mély megrendüléssel értesültünk a szo­morú hírről. Gottwald elvtárs, akit oly forrón szeretünk, eltávozott sorainkból. Tudjuk, hogy legjobb vezérünket, atyánkat vesztettük el az ő személyében. Sokat, nagyon sokat köszönhetünk GottwaH elv­társnak. Neki köszönhetjük azt, hogy ma egybeforrva cseh és szlo­vák dolgozó testvéreinkkel szaba­don és boldogan építhetjük falunk új, szocialista életét. Az utat ö mutatta meg nekünk. 1951 nyarán egész községünk kds­és középparasztsága a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás útjára lé­pett. Azóta bátran haladunk ezen az úton, napról napra szem előtt tartva Gottwald elvtárs iránymuta­tását, hogy többet, jobbat és ol­csóbbat termeljünk, hogy életün­ket szebbé és gazdagabbá tehes­sük. Tudjuk, hogy jó munkánkkal a béke ügyét hathatósan elősegít­jük, s ezért mindannyian készek vagyunk minden áldozatot meghoz­ni. Most Gottwald elvtárs ravata­lánál ismét megfogadjuk: Soha nem térünk le a gottwaldi útról. Min­den erőnket összpontosítjuk arra, hogy a hazánk szocialista építésé­ből ránk háruló feladatokat a leg­becsületesebben teljesítsük. Méltók leszünk a rohambrigád kitüntető nevére. A szövetkezeti tagság nevében: Nagy Sándor és Kuruc/, Károly. Gottwald elvtárs bennünk él Egy héttel ezelőtt hallgattuk gyászbeszédét a rádióban. Ekkor búcsúzott a tanítvány a tanítótól, a fiú az apától. Mindnyájunk nevé­ben szólt, mintha csak bennünket támogatott volna meleg szavaival a nehéz, fájdalmas pillanatokban. Beszédén megéreztük a vissza­fojtott könnyeket, amelyek meg­rendítették a harcos társ és barát, Klement Gottwald szívét. A Szakszervezetek Házának osz­lopcsarnokában díszörséget állt egy lépés távolságban attól, akinek szí­ve a világ szíve volt. A maozóleu­mon is ott állt a közös fájdalom­ban elvtársai oldalán akkor, ami--or a Vörös-téren tömegek sírtak, ágyúk díszlövései hangzottak el a halott tanító és vezér tiszteletére. És most, amikor a márciusi nap szórja fényét az utcára, agyszer­csak megpillantom arcképét. A szeretett köztársasági elnök képét fekete keretben, mindjárt a nagy Sztálin képe mellett, s felettük fe­kete zászlók. Az emberek csende­sek, szótlanok, mintha csak mind­ezt nem akarnák elhinni. Végsőt dobban a rohambrigád zászlóvivő­jének, Klement Gottwaldnak szive, a zászló ma félárbocon leng. Szlovákia földjén kezdte meg po­litikai munkáját, és e föld jogaiért a harcot. Abban az időben, amikor még itt a kapitalista fosztogató er­kölcs uralkodott, írta meg Kle­ment Gottwald »A kommunista er­kölcs törvényeit, című müvét. »Az emberiséget egy nagy munkáshad­seregaek képzelem el, amely az igazság templomát építi« — írta Klement Gottwald. »Én velük élek és dolgozom. Az én testem gép, amely dolgozik, elhal, atomokra esik szét, de munkám értéke itt marad. Számomra elégséges a tu­dat, hogy én, a jelentéktelen, név­telen dolgozó segítettem az igazság nagyszerű épületének felépítésénél, amelyet az emberiség öröktől fog­va épít. S minden kődarab, ame­lyet munkámmal az épülethez jut­tattam. maradandó.* Klement Gottwald. hazánk első munkása, egész életén át építette az igazság e nagy épületét. Nem köveket, de nagyszerű gránittöm­böket hozott oda. Szlovákia valaha a drótosok, kivándorlók hazája, köves földjével — szemünk láttára változik az új üzemek é s vízierő­művek hazájává Egész köztársasá­gunk, amelyet ő vezetett a szabad­ság és a szebb jövő felé, virágzó kertté, büszke, legyőzhetetlen or­szággá változott S ö örökké élni fog benne, mert az ft munkájával és életével függ össze itt minden. Miro Prochászka.

Next

/
Thumbnails
Contents