Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-18 / 69. szám, szerda

r 1953 március 18 U J SZO A Szovjetunió Legfelső Tanácsának 4. ülésszaka Március 15-én Moszkvában, a Kremlben megtartották a Szovjetunió Legfelső Tanácsának 4. ülésszakát. Az ülésteremben jelen vannak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának éa Nemzetiségi Tanácsának küldöttel s igen sok vendég. A páholyokban a diplomáciai testület tagjai, a szovjet és a külföldi sajtó képviselői. Az elnökség páholyaiban helyet foglalnak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagjai vés a miniszterek. A jelenlévők melegen fogadják G. M. Malenkov, L. P. Berija, V. M. Molotov, K. J. Vorosilov, N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics, A. I. Mikojan, M. Z. Szabnrov, M. G. Pervuhin, N. M. Svernyik, P. K. Ponomarenko, L. G. Melnyikov, M. D. Bagirov, M. A. Szuszlov, Sz. D. Ignatyev, N. N. Satalin, M. F. Skirjatov, valamint a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács elnökei és helyetteseik megjelenését az elnökségben. Mihail Jasznov küldött, a Szövetségi Tanács elnöke, aki az illésen elnökölt, az ülésszakot megnyitva, első szavait Joszif Visszárionovics Sztálin ragyogó emlékének szenteli. A szovjet nép — mondja Jasznov, — szivében mély fájdalommal, a pótolhatatlan veszteség érzésével kísérte utolsó útjára szeretett vezérét és tanítóját, Joszif Visszárionovics Sztálint, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttét, a minisztertanács elnökét, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkárát A küldöttek és a vendégek felállással tisztelegnek a vezér emlékének. Az elnök közli, hogy március 14én Prágában meghalt Klement Gottwald, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, a Szovjetunió hü barátja. A Szovjetunió népei a csehszlovák dolgozókkal együtt mélységesen átérzik ezt a súlyos veszteséget Mindenki feláll. A Legfelső Tanács elfogadja a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Klement Gottwald elnök halála alkalmából Csehszlovákia nemzetgyűléséhez intézett részvétnyüatkozata szövegét. Az elnök a következő napirendet javasolja az ülésszaknak megvitatásra: 1. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének megválasztása. 2. A Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének kinevezése. 3. A Szovjetunió Minisztertanácsa összetétele és a Szovjetunió minisztériumainak átalakítása. 4. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége titkárának megválasztása. 5. A Szovjetunió Alkotmánya 70., 77. és 78. cikkelye megváltoztatása és kiegészítése. A napirend első pontjához N. Sz. Hruscsov küldöttnek adják meg a szót, akit a jelenlévők melegen fogadnak. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plénuma, a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa együttes ülésének nevében, valamint Moszkva, Leningrád és Ukrajna küldöttei nevében javasolja. N. M. Svernyik felmentését a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének tisztétől azzal kapcsolatban, hogy őt a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsa elnökének tisztére ajánlják és javasolja, N. M. Svernyik megválasztását a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagjává. N. Sz. Hruscsov javasolja K. J. Vorosílovnak, a nagy Lenin hű tanítványának és a nagy Sztálin harcostársának, a kommunista párt ügye, a kommunizmus szovjetunióbeli győzelme fáradthatatlan harcosának megválasztását a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökévé. A küldöttek hosszantartó tapssal fogadják N. Sz. Hruscsov szavait arról, hogy K. J. Vorosilov megválasztását az egész szovjet nép teljes mértékben támogatja és jóváhagyja. Hruscsov küldött javaslatát egyhangúlag elfogadják. A jelenlévők állva Üdvözlik K. J. Vorosilovot. Az ülésszak áttér a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke kinevezéséről szóló kérdésre. L. P. Berija küldött szólal fel, akit viharos, szűnni nem akaró tapssal fogadnak. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, a Minisztertanács és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizotsága megbízásából javasolja, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé Georgij Makszimiljanovics Malenkovot nevezzék ki. Mindenki feláll. A teremben hosszú ideig nem szűnik a lelkes taps. Pártunk, a munkások, a kolhozparasztok, az értelmiség, a Szovjetunió valamennyi népe, — mondja Berija, — jól ismerik és mélységesen tisztelik G. M. Malenkovot mint Lenin nagytehetségű tanítványát, Sztálin hü harcostársát. A Szovjetunió kormánya előtt nagy és felelősségteljes feladatok állnak, mind az ország külpolitikájának bonyolult nemzetközi helyzetben való vezetésében, mind abban, hogy vezesse a Szovjetunió népeit a kommunista társadalom országunkban való felépítéséért vívott gigászi, hősies harcában. Ügy gondolom — folytatja Berija, — hogy a képviselők általános véleményét mondom ki, amikor azt a szilárd meggyőződést fejezem ki, hogy a szovjet kormány G. M. Malenkov vezetésével úgy fogja vezetni országainkban a kommunizmus építésének egész ügyét, amint Lenin és Sztálin tanította és odaadóan fogja szolgálni népünk érdekeit. (Viharos, szűnni nem akaró taps.) Az ülésszak egyhangúlag határozatot fogad el G. M. Malenkov kinevezéséről a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé és megbízza, hogy tegyen javaslatot a kormány összetételére. A határozatot viharos éljenzés kíséri. Mindenki feláll, lelkesen üdvözölve a szovjet kormány fejét. G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a szónoki emelvényre lép. A teremben ismét éljenzés harsan fel. G. M. Malenkov megköszöni a küldötteknek a nagy bizalmat és megbecsülést, amelyet iránta tanúsítanak és javasolja a kormány összetételének és a jelenleg meglévő minisztériumok egyesítésére irányuló intézkedéseknek megvitatását. Kijelenti, hogy ezek az intézkedések már korábban megértek. Már hosszú ideje, még J. V. Sztálin életében, vele együtt fontolták meg a pártban és a kormányban. Most, — mutat rá G. M. Malenkov, — a szovjet országot ért súlyos veszteséggel kapcsolatban csak meggyorsítottuk a már megérlelődött szervezeti intézkedések végrehajtását. Ezek az intézkedések az állami és gazdasági tevékenység vezetésének további megjavítására irányulnak. Lehetőségünk van arra, — folytatja G. M. Malenkov, — hogy sikeresen megvalósítsuk a minisztériumok egyesítésével kapcsolatos újjászervezést és realizálhatjuk ennek minden előnyét, mert jelentősen fejlett káderekkel rendelkezünk, akik gazdag tapasztalatokat szereztek és az egyesített minisztériumok élére állhatnak. G. M. Malenkov a következő javaslatokat terjeszti a Legfelső Tanács elé: Az államvédelmi minisztériumot és belügyminisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunó belügyminisztériumává kell egyesíteni. A hadügyminisztériumot és a haditengerészeti minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió honvédelmi minisztériumává kell egyesíteni. A külkereskedelmi minisztériumot és a kereskedelemügyi minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió bel- és külkereskedelmi minisztériumává kell egyesíteni. A mezőgazdasági minisztériumot, a gyapottermesztési minisztériumot, a szovhozügyi minisztériumot, a begyűjtési minisztériumot és az erdőgazdasági minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió mezőgazdasági és begyűjtési minisztériumává kell egyesíteni. A felsőoktatási minisztériumot, a filmügyi minisztériumot, a müvészetügyi bizottságot a rádióbizottságot a nyomda- és kiadóvállalatok főigazgatóságát és a munkaerötartalékok minisztériumát egy minisztériummá, a Szovjetunió kulturális ügyeinek minisztériumává kell egyesíteni. A könnyűipari minisztériumot, az élelmiszeripari minisztériumot, a hús- és tejipari minisztériumot és a halipari minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió könynyü- és élemiszeripari minisztériumává kell egyesíteni. A vaskohászati minisztériumot a színesfémkohászati minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió kohóipari minisztériumává kell egyesíteni. Az autó- és traktoripari minisztériumot, a gép- és műszergyártás! minisztériumot, a mezőgazdasági gépgyártási minisztériumot és a szerszámgépgyártási minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió gépipari minisztériumává kell egyesíteni. A közlekedési gépgyártási minisztériumot, a hajóépltésipari minisztériumot, a nehézgépgyártási minisztériumot és az építési és útépítési gépgyártási minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió közlekedési és nehézgépipari minisztériumává kell egyesíteni. A villamoserőmüvek minisztériumát, a villamossági ipari minisztériumot, a pósta- és rádióipari minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió villamoserömüveinek és villamosiparának minisztériumává kell egyesíteni. A fegyverzetügyi minisztériumot és a repülőipari minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió honvédelmi ipari minisztériumává kell egyesíteni. A faipari minisztériumot és a papír- és fafeldolgozóipari minisztériumot, egy minisztériummá, a Szovjetunió fa- és papíripari minisztériumává kell egyesíteni. A nehézipari vállalat építkezési minisztériumot és a gépgyártóvállalat építkezési minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió építésügyi minisztériumává kell egyesíteni. A tengeri flottaiilgyi minisztériumot, a folyami flottaügyi minisztériumot és az északitengeri út főigazgatóságát egy minisztériummá, a Szovjetunió tengeri és folyami flottaügyi minisztériumává kell egyesíteni. A földtani minisztériumot meg kell szüntetni, feladatát annak megfelelően kell átadni a kohóipari minisztériumnak, a szénipari minisztériumnak, az ásványolajipari minisztériumnak és más minisztériumoknak, ahogyan a kitermelőipar azok hatáskörébe tartozik. Meg kell szüntetni a gépkocsiközlekedési minisztériumot és hatáskörét a közlekedésügyi minisztériumnak kell átadni. A Szovjetunió Minisztertanácsának a népgazdaság anyagi és technikai ellátásával foglalkozó állami bizottságát és a minisztertanácsnak az élelmiszer és ipari áruellátással foglalkozó állami bizottságát egyesíteni kell a Szovjetunió állami tervbizottságával. G. M. Malenkov a következő javaslatot teszi kormány összetételére: A minisztertanács első elnökhelyettese és belügyminiszter I. P. Berija; a minisztertanács első elnökhelyettese és külügyminiszter V. M. Molotov; a minisztertanács első elnökhelyettese és a Szovjetunió honvédelmi minisztere N. A. Bulganyin, a Szovjetunió marsallja; a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese L. M. Kaganovics; a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettese és bel- és külkereskedelmi miniszter A. I. Mikojan; mezőgazdasági . és begyűjtési miniszter A. I. Kozlov; a kulturális ügyek minisztere P. K. Ponomarenko; könnyű- és élelmiszeripari miniszter A. N. Koszigin; szénipari miniszter A. F. Zaszjagyko; ásványolajipari miniszter N. K. Bajbakov; kohóipar! miniszter I. F. Tevose.jan; vegyiipari miniszter Sz. M. Tyhomirov; gépipari miniszter M. Z. Szaburov; közlekedési és nehézgépipari miniszter V. A. Malisev; villamoserőművek és a villamosipar minisztere M. G. Pervuhin; honvédelmi Ipari miniszter D. F. Usztylnov; építőanyagipari miniszter P. A. Jugyin; fa- és papíripari miniszter G. M. Orlov; építésügyi miniszter N. A. Digaj; közlekedésügyi miniszter B. P. Bescsev; póstaügyl miniszter N. D. Pszurcev; tengeri- és folyami- flottaügyi miniszter Z. A. Saskov; pénzügyminiszter A. G. Zverjev; egészségügyi miniszter A. F. Tretyakov; igazságügyminiszter K. P. Gorsenyin; állami ellenőrzési miniszter V. N. Merkulov; a Szovjetunió Minisztertanácsa állami tervbizottságának elnöke G. P. Koszjacsenko; a minisztertanács állami építésügyi bizottságának elnöke K. M. Szokolov. G. M. Malenkov megerősítés végett a Legfelső Tanács elé terjeszti a kormány összetételére vonatkozó javaslatot és kiemeli, hogy a kormány egész tevékenységében következetesen folytatni fogja a párt által kidolgozott kül- és belpolitikát. A szovjet kormánynak ez az álláspontja kifejezésre jutott már a március 9-én tartott gyászünnepségen elhangzott beszédekben is. G. M. Malenkov viharos taps közepette rámutat: a szovjet kormány számára törvény az a kötelezettség, hogy fáradhatatlanul gondoskodjék a nép javáról, anyagi és kultúrális szükségleteinek maximális kielégítéséről, a haza szocialista életének további felvirágoztatásáról. A külpolitikát illetően G. M. Malenkov hangsúlyozza, hogy a párt és kormány vezetőinek nyilatkozataiból a következő világlik ki: A szovjet kormány változatlanul a béke megőrzésére és megszilárdítására, a Szovjetunió biztonságának és védelmének biztosítására irányuló kipróbált politikáját folytatja, a valamennyi országgal való együttműködés • az érdekek kölcsönös figyelembevételének alapján nyugvó gazdasági kapcsolatok fejlesztésének politikáját. A szovjet kormány a jövőben is szoros politikai és gazdasági együttműködést folytat s megerősíti a testvéri barátság és szolidaritás kötelékét a nagy k inal néppel, valamint a népi demokratikus országok valamennyi népével. G. M. Malenkov e szavait ismét lelkes taps fogadja. A szovjet békepolitika — folytatja G. M. Malenkov — a többi országok — nagyok és kicsinyek — népei jogainak tiszteletbentartásán s az elismert nemzetközi szabályok betartásán alapszik. A szovjet külpolitika alapja: a Szovjetunió más országokkai kötött valamennyi szerződésének szigorú és feltétlen betartása. G. M. Malenkov ezután hangsúlyozza, hogy jelenleg nincs olyan vitás vagy megoldhatatlan kérdés, amelyet ne lehetne békés úton megoldani az érdekelt országok közötti kölcsönös megegyezés alapján. Ez vonatkozik a Szovjetuniónak valamennyi állammal, köztük az Amerikai Egyesült Államokkal való viszonyára is. A béke megőrzésében érdekelt államok — mind a jelenben, mind pedig a jövőben — bízhatnak a Szovjetunió szilárd békepolitikájában. — jelenti ki G. M. Malenkov. (Taps) G. M. Malenkov beszéde befejező részében hangoztatja, hogy a szovjet kormány minden erejével harcol a kommunista társadalomnak a szovjetországban való felépítéséért a szovjet nép szabad és boldog életéért. »A párt, a kormány és a szovjet nép szoros egységében, a Szovjetunió valamennyi népének összefor. r ott testvéri családjaként haladunk előre a kommunizmus útján.® (A teremben felzúg a hosszantartó taps.) • G. M. Malenkovnak, a minisztertanács elnökének javaslatát egyhangúlag elfogadják. Az ülés jóváhagyja a Szovjetunió minisztériumainak átalakításáról szóló törvényt. Hasonlóképen egyhangúlag elfogadja G. M. Malenkov javaslatát a Szovjetunió Minisztertanácsának összetételére vonatkozóan is. Az ülés a továbbiak során a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkárául N. M. Pegovot választja meg. Jóváhagyja az ülés a Szovjetunió Alkotmányának megváltoztatását és kiegészítését is, amely a minisztériumok átalakításáról szóló törvényből következik. Az ülés végül határozatot fogad el, hogy V. V. Kuznyecovot felmenti a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége tagjának tisztsége alól, mivel külügyminiszterhelyettesé ne. vezték ki. A. A. Andrejevet megválasztják a Legfelső Tanács Elnökségének tagjává. Az elnöklő Mihail Jasznov küldött ezzel befejezettnek nyilvánítja a Szovjetunió Legfelső Tanácsa 4. ülésszakát. A küldöttek felállva hosszantartó tapssal üdvözlik a Szovjetunió újonnan megválasztott kormányát