Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-15 / 41. szám, vasárnap

1953 február 15 m%io 5 J^flfeŕíreifeŕji fiíx&fc o Liet 11 ánye Vannak könyvek, dokumentumok, regények, melyek ismerete nélkül nem értjük meg azt a nagy társadalmi és emberalakító folyamatot, amelyet a szovjet valóság 35 éve jelent. E könyvek egyike A. Sz. Makarenko »pedagógiai hőskölteménye*: Az új ember kovácsa, amely magyar fordításban a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjára jelent meg a pozsonyi Magyar Könyvtár kiadásában. Egy nevelő könyve és egy nevelési folyamat eredménye mint »hösköltemény«l A hősköltemény: nagy, sohsevolt események, emberfeletti megoldások műfaja. A hősköltemény a lehetetlen helyzetek elé állított emberek megragadó, meggyőző csodatette. Évezredek óta fegyverek és vitézek hösköltem ényei uralták a teret, most egy nevelő tette és egy nevelés eredménye a pedagógiának kéri és követeli tudatosan e legfelső cimet és rangot. A magyar fordítás — talán mert félt az olvasót visszariasztó »pedagógiai« jelzőtől, — mellőzi az eredeti címet, (»Pedagógiai hösköltemény«) és a talán többet, talán kevesebbet mondó fenti címet használja, mintha mindjárt a címben eredményt akarna összegezni, a nagyfontosságú tényt, hogy itt új ember-alakító folyamatról van szó, amiért Makarenko valójában megérdemli az »új ember kovácsa« jelzőt. Nevelési folyamatról beszélünk és a könyv maga a közösségi érzés és tudat kialakításának és kialakulásának lüktető története. A hős: maga a nevelés, az emberalakítás, de ugyanakkor alig ismerek regényt, mely feszültségben felvehetné vele a versenyt. »Ördöngősen izgalmas olvasmány«: ismeri el Gorkij e pedagógiai könyv hihetetlen érdekességét. Izgalmasabb kezdetet el sem lehet képzelni. íme: a forradalom és polgárháborúk nyomában éhség, otthondúlás, felbomlás következményekép rengeteg gyerek lesz földönfutó és otthontalan csavargó. Ez a hírhedt sbezprizornúkorszak: árva csatangoló gyerekek, züllött fiatalság, mint kis országveszedelem: tolvajok, vagányok, tetves csavargók, útonállók tömege. 1920 szeptemberében az egyik ukrajnai tanfelügyelőségen megbízzák Makarenkót a hulló, züllő fiatalság megmentésével, a csavargók emberrénevelésével. Elsőnek hat kamaszt utalnak be: tolvajokat, zsebmetszőket. »A fiúk első napokban nem igen sértegettek bennünket, csak egyszerűen keresztülnéztek rajtunk«. Este sző nélkül ellógtak a telepről és egy hét múlva a rendőrség letartóztatta az egyik »növendéket« — rablógyilkosságért. Kész! »Dehát, hogy lehetséges ez? Hát lehet ez, hogy egyszerűen fogja magát és gyilkolt?!* rémüldözik a tantestület kis Lidocskája, a tapasztaltabb Grigorjevna azonban rezignáltán mondja: »nem tudom, nem tudom, igazán nem tudom, Anton Szemjonovics ... Talán legjobb volna felszedni a sátorfát... Ehhez én nem vagyok elég okos, ami itt van«. Ki ne rezignálna itt? »Gyilkos népség ez«: figyelmeztette jóelőre a tanfelügyelő Makarenkót. Tolvajokból, züllött munkakerülőkből, sőt gyilkosokból embereket, dolgozókat nevelni, nem ilyet-olyat, de »igazi embert«, aki a »mi emberünk«, tehát szovjetember: ezt a lehetetlennek látszó feladatot vállalja magára Makarenko. És az eredmény? Amikor a hat első »revolveres« növendék egyike elkerül a telepről a magasabb gyárüzemi iskolába, valami ilyesmit dadog: »A gyárüzemi iskola volt álmaink tüzmadara . mégis oly nehéz, olyan kutya nehéz itthagyni a telepet*. A telep otthon lett, embertanya, szívügy, szeretet és becsület alanya és tárgya. Csoda történt? Nem. Makarenkó az adottságból, a lehetetlenségből kiindulva nevelt, alakított: reálisan. Üj, majdnem lehetetlen helyzet elé állítva rájött: »semmiféle tudomány és elmélet nem segít rajtam. Az elméletet nekem magamnak kell leszűrnöm a szemem előtt lejátszódó eseményekből.* É

s mik ezek az események? A növendékek eleinte tovább folytatják régi életüket, lopnak, részegeskednek, kártyáznak, éjszaka kilógnak, az országutakon felsikolt a »Segítség«. Javíthatatlanok. De nem mindegyik. Van jó mag is. És továbbmenve: Mindenkiben van valami a jő magból. Ezt kell kitapintani, eltalálni és felszínre segíteni. É

3 ime a lopások, kiruccanások egyre inkább magánvállalkozásokká törpülnek és egy szép nap a lassan, észrevétlenül ébredező, majd kibomló közösségi érzés fronttá tömörül és lecsap, leleplez, szégyenít, büntet és kiközösít. Ettől a pillanattól kezdve a nevelő már csak irányít, a dolgok menetét a kollektíva határozza meg.*' Makarenko megadta a kezdőlökést, a többi a nehézkedési törvény dolga és müve: a kollektíva önmaga erejét és szépségét élve, most már önsúlyából, önerejéből, önvalóságából kiindulva, sugározza maga elé a helyes utat. Makarenko pedagógiája: a közösségi érzés kialakítása. A kollektíva egymást neveli, erősíti a dolgosak, a lustálkodókat, az okosak a nehezebben kapiskálókat, a régiek az újakat. És ez már nem csoda. Ez a kitermelt »ojtóanyag« hatása és müve. Erősít, összeköt, egységesít, egyenlít. A Gorkij-telep így lesz lassan a szovjet élet megnyilatkozása, pozitív tartozéka. Valami, amivel számítani lehet, amit be lehet ágyazni a felnőtt életbe: továbbadni, továbboltani. Amikor az első csavargók szégyenítették és terrorizálták a telepet, ezek megfékezése, átalakítása Makarenkó egyéni müve volt. Amikor Makarenkó mintatelepét átköltöztetik Kurjazsba az ottani teljesen lezüllött intézet megrendszabályozására, feljavítására, már egy 180 főnyi mintaközösség alakít át a maga képére egy 300 főnyi anarchiát. Amit évekkel ezelőtt a Gorkij-telep első hat tolvaja müveit, azt a kurjazsiak háromszázan még mindég gyakorolják. A telep egy nagy rablótanya és ugyanakkor egy teljesen elzüllött, eltetvesedett lakóhely. Szeméttelep anyagban és emberben. És az ojtóanyag — a testben, lélekben tiszta 180 főnyi Gorkijkollektíva — munkája és példája nyomán bekövetkezik az »átlényegülés«: »felöltözve, kitisztítva, a kurjazsiak, akárcsak a lábadozók, lankadtan engedelmeskedtek*. Ez volt a nagy próba és a siker Makarenkót igazolta, akivel a hivatalos tanügyi körök »nemcsak idegenkedve, de egyenesen gyűlölködve bántak«. A nyugtát sem a bürokraták adták meg, de Gorkij, a pátronús: »a maga meglepően sikerült pedagógiai kísérletének világ. — Oszt minek nektek ez a nagy gazdaság ? — Hát maga nem tudja? Máskép napszámosnak kéne mennünk, így meg nem kell. Hát maga nem tudja?!: micsoda fölény nyelvel itt, micsoda tudat, micsoda eredmény! Egy kis srác megmagyarázhatja, mert a nevelés felnőtté, munkafelelőssé alakította. És ez Makarenkó könyvének legnagyobb erénye: gyerekekről szól, ifjúságról, de a nevelés maga nem reked meg gyermekcipőben, a könyv, mint szerves, élő nevelési folyamat, tovább hat és alakít. Embernevelés, tehát felnőtté nevelés. Egyforma és osztatlan. Ez a könyv, ez a tett közös nevezőre hozza íróját, anyagát és olvasóját A Gorkij-telep kollektívája az olvasás nyomán kiszélesül, továbbhat és továbbnevel. A könyv írója, gyerekserege és olvasója együtt és i egyszerre nevelődik és növekedik, így lesz mindennél nagyobb pedagógiai pozitívum: olvasóig, felnőttig érő nevelési folyamat. Valami, ami 1920 szeptember 20-án kezdődött és ami addig tart, amíg ezt a könyvet emberek olvassák és átélik. Makarenkó könyve nemcsak előre mutat, de visszafutón és visszahatőn is megvilágítja az útat. Ne feledjük el: 150 évvel Makarenkó előtt történt már egyszer hasonló kísérlet. Pestalozzi, a pedagógusok legnagyobbika, az ugyancsak utcáról felszedett koldúsgyerekek emberkovácsa akart lenni. Zürichben gazdag szövő üzemek virágoznak, de a falvakon a munkanélküli, alkoholizált takács'ok gyerekeiket az utcára zavarják koldulni és lopni, ha a gyárosok helyettük olcsó munkaerőként nem alkalmazzák őket. Pestalozzi ezeket a gyerekeket akarta egyrészt az elzülléstől, másrészt a gyári kizsákmányolástól megmenteni. Termelőszövetkezetbe tömörítve közösségi munkára próbálja a csavargókat nevelni. De a városi tanácstól felbújtatott részeges szülő és az olcsó munkaerőtől elesett gyárosok aknamunkája csakhamar meghiúsítja a neuhofi kísérletét. Pestalozzi egymagában csak önerejére támaszkodva tehetetlen e rohammal szemben. A kísérlet megbukik, vagyona elúszik és az emberiség legnagyobb pedagógusa bukettan, de egy tapasztalattal gazdagabban vándorolhat tovább. Sírkövén azonban gyilkos gúnyként — többek között — Szovjet munkamódszerek segítik az érsekújvári Elektroszvit dolgozóit Az érsekújvári Elektroszvit-üzem munkásai a dolgozók legszebb ünnepére, május l-re szocialista fogadalmat tettek, hogy ötéves tervünk utolsó évében sem maradnak adósai az államnak. Ez azt jelenti, hogy még odaadóbban és lelkesebben harcolnak a terv minél előbbi teljesítéséért, a szovjet sztahanovista munkamódszerek bevezetéséért. Az ötéves terv utolsó évében minden igyekezetünk arra Irányul, hogy tervüket minden hónapban egyenletesen teljesítsék. Az ötéves terv utolsó évében tovább folytatják jő munkájukat. A szétírt üzemi tervet minden csoporttal és minden egyes munkással közölték. A műhelyekben feltüntették a havi tervet, dekádok és napok szerint, hogy mennyi darabot kell előállítani minden egyes munkásnak. A műhelyvezetők egy kartotékon tüntetik fel, hogy a gépnél dolgozó munkás vagy munkásnő hány százalékban teljesíti a napi tervet. Ha valamelyik csoport vagy dolgozó nem teljesítette tervét, azonnal meg lehet állapítani, mi az oka, például az anyag egyenlőtlen elosztása, vagy a mester részéről történt hanyagság az oka ennek. Minden dolgozónak a gépén egy kartoték van, amelyen az anyagellenőr minden nap feltünteti a selejtet. Ha a dolgozó több mint egyszázalék selejtet csinál, altkor megvizsgálják, kinek vagy minek a hibájából történt. A • szocialista munkaversenyről szóló kormányhatározat előírja, hogy az üzemi párt- és szakszervezet támogassa a dolgozók kezdeményezését, hogy harcot indítsanak a hiányosságok ellen. tat: »A szegények megmentője Neuhofban« ... Pestalozzi kísérlete a tömegnevelést és szegénységszüntetést tudatosan elgáncsoló tőkés társadalomban csak pedagógiai rémregénnyé torzulhatott, Makarenkó tette a mában hőskölteménynyé magasodott. És ez a döntő különbség Makarenkó leghitelesebb történelmi igazolása. Fábry Zoltán. Ji a mar rászóló jelentősége van«. És ugyan- mai is olvashatod a vádló monda csak Gorkij fedi fel e mü társadalmi távlatait: »Történelmi időkben élnek a növendékek, amikor különösen nagy szükség van a munkaszeretetre, mert ez kell ahhoz, hogy boldog, új életet honosítsunk meg a földön. Üdvözlöm a dolgozókat —• ők az emberiség történetében a legnagyobb hősök, mert a cél, amire törekszünk: szabadság és boldogság*. Munkaszeretet: ez, ennyi a Makarenkó-kollektiva hajtóereje. És ez, ennyi a szovjet-pedagógia célja. Ez, ennyi »az örömteli holnapok* titka. »Talán főként abban rejlik a legfőbb különbség a burzsoá nevelési rendszer és a mienk között, hogy minálunk egy gyermekközösségnek okvetlen fejlődnie és gazdagodnia kell, szebb és jobb holnapot kell maga előtt látnia és derűs erőfeszítésével afelé is kell törekednie... Az embernevelés nem egyéb, mint annak a távlatnak a kiépítése, amely az ö holnapi örömét tartalmazza« szögezi le pedagógiai tételét Makarenkó, ami a növendékek nyelvére lefordítva aztán így hangzik: »Szépen fogunk élni, okosan, örömösen, mert emberek vagyunk, helyén van az eszünk és mert erősen akarjuk. És ki akadályozhat meg minket ebben? Nincs senki, aki elvehetné tőlünk a munkánkat és annak gyümölcsét, keresetünket*. íme, a munkaközösség titka. A gyermek megérti, éli, tanulja és szereti, de a felnőtt — jelen esetben a kulák kit a gorkijisták »hörcsögnek« hív nak, — értetlenül bámul: — Aztán mondjátok gyerekek igaz, hogy ti vagytok a gazdák? — Hát ki más? Az érsekújvári Elektroszvit-iizemben helytelenül jártak el amikor a dolgozók közt sokszorosított lapokat osztottak szét, ahol kilenc pontban összefoglalták a vállalandó kötelezettségeket. Ez az egész versenyt rossz vágányra terelte, amennyiben a kilenc pont csupa olyan kötelezettséget tartalmaz, amelyek minden rendes dolgozóra amúgy is kötelezőek. A bürokratikus elintézés nemhogy előmozdítaná a dolgozók egyéni kezdeményezését, hanem úgyszólván megbénítja. Figyelembe kell venni a vállalásokat, melyek a szovjet módszerek elsajátítása és alkalmazása alapján a magasabb teljesítmények elérésére, a terv minél előbbi teljesítésére és túlteljesítésére irányul. A munkaversenyt minden nap ellenőrizni kell műhelyek és csoportok szerint. A legjobb dolgozók neveit fel kell tüntetni minden nap a versqnytáblán, hogy a műhely dolgozói láthassák, hogy ki a mühelyrészleg, vagy csoport büszkesége, de egyben azt is fel kell tüntetni, ki az, aki gátolja a tervteljesítést. Ha az érsekújvári üzemben minden műhelyben minden nap feltüntetnék a legjobb dolgozók nevét, akkor még szélesebb méretekben bontakozna ki a munkaverseny és következményeként még jobb eredményt tudnának felmutatni mind a selejtcsökkentésben, mind a gépek gazdaságosabb kihasználásában. A présmühelyben még mindig azoknak a nevei vannak a versenytáblán, akik decemberben a legjobb eredményeket érték el, pedig azót$. már több, mint egy hónap is elmúlt. A kormányhatározat előírja, hogy »lcüzdeni kell az olyan kötelezettségvállalások ellen, amelyek nem konkrétek, amelyek kicsik és nem felelnek meg a már elért sikereknek. A nem konkrét és nem mozgósító felajánlások formaiságra vezetnek a versenyben, nem segítenek a versenyben, nem segítenek a tartalékok feltárásában és nem jáfucl om Azt hittem eddig balga fejjel az a hős, kinek mellén rendjel csillog s páncélból van a ruhája, sisakja van vagy koronája s csendes tereken áll a szobra, bodros a haja, sas az orra. Akkor még nem tudtam, hogy az anyám, akinek a haja szürke lett már, aki reggeltől estig dolgozott, éjjel rongyos ruhákat foltozott, szintén hős volt: a munka hőse. Feje felett a vasaló gőze megpihent s körülölelte lágyan a kicsi, sötét, párás szobában. Ma már tudom, kik voltak a hősök! Anyám! A szívemben nagyra nőttök mindannyian: te és többi társad, akik a barna földek, vagy kormos gyárak mélyéről most jöttek a fényre. Ajkatokon e drága szó: Béke. Ozsvald Árpád. rulnak hozzá az üzem tervteljesítéséhez.* Az érsekújvári üzem vezetősége és a szakszervezet vezetői megtanulhatnák mire vezet az, hogyha sokszorosítva állítják elő a kötelezettségvállalást és olyan felajánlásokat tesznek, amelyek minden dolgozónak becsületbeli kötelessége. Ezek a kötelezettségvállalások nem mozgósítják a dolgozókat a magasabb teljesítmény elérésére, a minőség megjavítására. A munkaverseny csak akkor lesz eredményes, ha a dolgozók felajánlásaikkal nem általános, hanem konkrét dolgok teljesítését tűzik maguk elé. A présműhelyben dolgozók százszázaléka • kapcsolódott bele a szocialista munkaversenybe. S mégis, amikor megkérdeztük, hogy ki a legjobb munkás a présműhelyben, a mester ezt a választ adta: — Nehéz lenne megmondani, mert mindnyájan jól dolgoznak. A présműhely versenytábláján nincs feltűntetve a présműhely legjobb dolgozójának neve, mert könnyebb a művezetőnek, vagy a mesternek azt mondani. »nálunk mindenki jól dolgozik®, mint rámutatni azokra akik nem teljesítik minden nap az előírt tervet. Ez akkor tűnt ki, amikor Szudor József műhely részleg-vezető elvtárs a napi teljesítményt ellenőrző cédulákat végignézte és megállapította, hogy nem minden dolgozó teljesíti minden nap százszázalékra a tervet. Itt tehát kitűnt, hogy vannak jó és vannak hanyag munkások. Ezt a kettőt nem szabad egy kalap alá venni és úgy beszélni róluk, hogy nálunk mindenki jól dolgozik. Kitűiine hamar ki a jó és kl a legjobb dolgozó, ha a versenytáblán naponta feltüntetnék az élenjárók nevét és azokét is, akik hátul kullognak. Az üzem munkássága megsínyli ezt a hanyagul előkészített és megszervezett munkaversenyt. Vannak eredmények az érsekújvári üzemben, ezt bizonyítja a januári eredmény, amikor is 107%-ra sikerült a tervteljesítés. És az is bizonyltja ió munkájukat, hogy törekszenek elsajátítani az élenjáró szovjet dolgozók munkamódszereit. A présmühelyben a dolgozók kötelezettségvállalásokat tettek, hogy május l-ig 44 munkaerőt takarítanak meg azzal, hogy áttérnek több gépre. Ezeket a felszabadított munkaerőket felhasználják más munkahelyeken. Ugyancsak vállalták a présmühely dolgozói, hogy Zsandárová módszere szerint fognak dolgozni, hogy a gépet menetközben adják át, hogy ezzel se veszítsenek időt. Ezek a konkrét felajánlások már eddig í

s szép eredményt hoztak, amennyiben a januári hónapban Zsandárová munkamódszerével a préselők 10.100 órát takarítottak meg, a bakelitműhelyben pedig 7020 órát. Ebből láthatjuk, hogy az érsekújvári üzemben lehet konkrét kötelezettségvállalásokat is tenni, ha az üzem vezetősége magáévá teszi a szocialista munkaversenyről =zólő kormányhatá rozatot. Kelemen Béla,