Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-15 / 41. szám, vasárnap

4 (II SZU 1953 február 21 A szocializmus építőinek — a szövetkezeti dolgozóknak kongresszusa A köztársasági elnök levele a szövetkezeti dolgozók országos konferenciájához Klement Gottwald köztársasági elnök az alábbi levelet intézte a szövetkezeti dolgozók országos kon­gresszusához : »Drága szövetkezeti dolgozó barátaink! Mindenekelőtt fogadják szívélyes üdvözletemet tárgyalásuk alkalmából, amelynek őszintén sok sikert kívánok. Első országos kongresszusukra jöttek ösz­sze, hogy megtárgyalják és jóváhagyják a minta­szabályzatot és mint földműveseink élcsapata tör­vényt hozzanak, amely segítségükre lesz a szocialista mezőgazdaság építésében. A szocialista mezőgazdaság építésében határozott lépést tettünk már 1948 februárjában, amikor végle­gesen leszámoltunk mind azokkal, akik köztársasá­gunkat az agrár éa kapitalista embernyúzók átkozott uralmának idejébe akarták visszavetni. Akkor, februárban a földművesek kongresszusukon mani­fesztálták a városok és a falvak dolgozóinak azt a szilárd elhatározását, hogy minden földet azoknak a kezébe adjanak, akik rajtuk dolgoznak. Munkássá­gunk és a többi dolgozó rétegek teljesen azonosítot­ták magukat igazságos' követelményeikkel, melyeket a megújhodott Nemzeti Arcvonal kormánya teljesí­tett és akkor szintén földműveseinkhez fordultam és kértem őket, hogy e jelszó szellemében »Munkás a földművesért, földműves a munkásért«, a városok ellátásáról való fokozott gondoskodással mutassák meg szolidaritásukat a városok dolgozó népével, mert a folyamatos közellátás iparunk sikeres mun­kájának egyik fő feltétele, amely Ipartermékeire vi­szont a földműveseknek van szükségük. Világos volt azonban, hogy ez a feladat egyedül úgy oldható meg, hogy földműveseink végetvetnek a kapitalista termelésnek és a felaprózott kisüzemi termelésnek és szövetkezeti úton — a szocialista mezőgazdasági termelés útján fognak haladni a szov­jet kolhozparasztok példájára, mely út jobb életet teremt és több élelmiszert nyújt városunknak is. Ha mai ülésünkön falvaink új útjának eddigi ered­ményeit értékeljük, elmondhatjuk, hogy a mezőgaz­dasági termelés szövetkezetesítésében a párt és a kormány által nyújtott sokoldalú segítséggel föld­műveseink jelentős lépést tettek előre. Ma már a községek mintegy kétharmad részében, valamilyen típusú egységes földműves szövetkezetek léteznek, úgyszólván minden második községben szétszántották a mezsgyéket és a községek 41%-ban már harmadik és negyedik típusú EFSz-ek működnek. Az összesí­tett földterületen van növénytermelésünk fejlesztésé­nek nagyüzemi alapja. Sikeresen fejlesztik a közös állattenyésztést is. Ez önöknek lehetővé teszi a tu­domány és a szovjet mezőgazdaság gazdag tapaszta­latainak jobb kihasználását, a traktorok és gépek jobb kihasználását, a munka jobb megszervezését Nagy segítséget nyújt Önöknek most a mintaalap­szabályzat is. Egyszóval, minden előfeltételük meg­van arra, hogy többet és olcsóbban termeljenek, mint a kapitalizmus idején, és hogy jobban éljenek. Azok a félelmek, kinek és mennyiért adja el a földműves termékét és egyáltalában eladja-e, már a régmúlté. Az állam sem fordított soha annyi gondoskodást a mezőgazdaság fejlesztésére, mint most. És ebből ki­tűnik: dolgozóink élelmiszerekkel való folyamatos és egyre bővebb ellátása biztosításának feladata telje­síthető és ezért teljesíteni is kell. S most néhány megjegyzést az Önök munkájához, valamint ahhoz, hogyan alkalmazzák a jóvőben min­taalapszabályzatukat. Elsősorban: mielőtt beléptek a szövetkezetbe mind­egyikük a maga kis darab földjén többnyire régi módszerrel dolgozott, mint valamikor apjuk és nagyapjuk, mindegyikük magára utalva. A szövet­kezeti termelés előnye és ereje azonban a közös mun­kában és persze a közös felelősségben van. Ez azt jelenti, hogy minden tagnak segítenie kell a vezető­séget a szövetkezet fejlesztésében és szilárdításában. Továbbá azt is jelenti ez, hogy minden tagnak be­csületesen kell dolgoznia, helyes viszonyban kell len­nie a szövetkezeti tulajdonhoz, a szövetkezeti va­gyont szemefényeként kell őriznie. A szövetkezetek gazdasági eredményei összes tagjaik munkájának eredményei. Ha a szövetkezetek minden tagja jól dolgozott, a munkaeredmények is jók és a tagok is jól élnek. Őszintén szólva, a világon minden szabály­zat és minden dolog érvénytelen, becsületes munka. a munkában való gondolkozás és fáradozás nélkül. Nyilvánvaló persze, hogy itt is érvényesülnek a mun­káért való szocialista jutalmazás alapelvei. Annak, aiki többet és jobban dolgozik, aki nagyobb érdemeket szerzett a szövetkezet eredményeiben, nagyobb juta­lom is jár. Persze ehhez szükséges, hogy a szövetke­zetek helyesein szabják meg és következetesen be­tartsák a munkanormákat. A szövetkezeti tagok közti helyes kapcsolat és alkotó együttműködésük azonban csak akkor alakul­hat ki, ha a szövetkezeti tagok leszámolnak a kulá­kokkal és segítőtársaikkal, akik a szövetkezetekbe befurakodtak és akik belülről bomlasztják a szövet­kezetet. A szövetkezeteknek erőteljesen le kell ráz­niok testükről e piócákat. Ugyanúgy le kell számol­niok a javíthatatlan naplopókkal, akik kárt tesznek a szövetkezeti vagyonban és kerülik a munkát. Másodszor: a szocialista termelésben a gazdálko­dás szakképzett dolgozókat, szervezőket és szakkép­zett specialistákat igényel. Ehhez tanulni kell, ki kell használni a szovjet kolhozparasztok tapasztala­tait, el kell sajátítanunk az agrotechnika és zootech­nika alapjait. A reményteljes szövetkezeti dolgozók­nak magasabb szakképzettséget kell nyujtanunk, hogy a növénytermesztés és állattenyésztés igazi mestereivé váljanak. Ezek a feltételei annak, hogy szövetkezeteink és szövetkezeti tagjaink jómódúakká váljanak, hogy a kis- és középparasztok további ezrei és százezrei kövessék példájukat és egyre több élelmiszer kerüljön dolgozóink asztalára. Szeretném azonban felhívni figyelmüket még né­hány kérdésire. A szövetkezetekben jelentős szerepet játszanak a nők, akik a tagok számának több, mint felét teszik ki. A mi asszonyainknak aranykezük és jó eszük van. A szövetkezetek vezetésében azonban kevéssé számítanak rájuk. Azt hiszem, az ügy javára szol­gálna, ha a tehetséges nőket kiemelnék a szövetke­zetek vezető helyeire. Úgyszintén biztosítanunk kell szövetkezeteink jö­vőjét a földműves ifjúságról való gondoskodással. Meg kell nyernünk az ifjúságot, lelkesedést kell belé öntenünk a jövőbeni kilátásokkal és olyan politikai és szakműveltséget kell nyujtanunk, hogy szövetke­zeti mozgalmunk egyik mozgatóerejévé váljék. Végül sokkal több figyelmet kell fordítanunk a kis- és középparasztok azon nagy részére, akik mind­eddig egyénileg gazdálkodnak. Minden' becsületes gazdálkodót meg kell nyernünk a szövetkezetbe való belépésre, a szövetkezeti munka előnyei folytán szer­zett saját tapasztalataink alapján. Ennek fontos előfeltétele azonban az, hogy a szö­vetkezeti tagok és a kommunisták is, a nemzeti bi­zottságok funkciónáriusaí és a még eddig nem szö­vetkezeti tag, földművesek közéleti dolgozói ne ítél­jék el őket, hanem jó viszonyban legyenek velük. A gyűlölködés, az elkeseredettség, a szemrehányások vagy kigúnyMás politikája rossz politika. A barát­ság, a türelmes felvilágosítás és meggyőzés politi­kája, — ez a mi politikánk. A szocialista mezőgazdaság felépítésére persze szükséges az iš, hogy az állam egyre nagyobb anyagi és szakmai segítséget nyújtson a szövetkezeteknek, a gép- és traktorállomások közvetítésével. Ez irány­ban is javulásra van szükség. Szükséges lesz, hogy a gép- és tráktorállomások és nemzeti bizottságok valóban szakszerű segítséget nyújtsanak a szövetke­zeteknek, hogy segítsenek a munkálatok gépesítésé­nek fokozásában, a nagyüzemi termelés megszerve­zésében, hogy segítséget nyújtsanak a termelés nö­velésében és gazdaságossá tételében, hogy segítsenek a szövetkezetek összes nehézségeinek megoldásában, egyszóval, hogy a szövetkezetek állandó jó tanács­adóivá és segítőtársaivá váljanak. Szövetkezeti dolgozó barátaink! A mintaszabályzat, melyet megtárgyalnak, közös gazdálkodásunk alaptörvényévé válik. Most Önöktől, minden szövetkezeti dolgozótól függ, hogy e sza­bályzatot tartsák szemük előtt, hogy így erőtelje­sebben előrehaladjanak és hogy első országos kon­gresszusuk valóban határkővé váljon az egységes földműves szövetkezetek építésében falvaink jólétéhez vezető úton, mezőgazdasági termékeink bőségéhez vezető úton. Gottwald.® Mihalik László 32 éves magas ter­metű ember. Szeme rendíthetetlen nyugalmának és a boldog jövőjét építő ember gondolatvilágának tük­re. A falu közepén új házban la­kik... Az épületben kényelmesen berendezett szoba, konyha, az aszta­lon nagy rádió, a sarokban füleki tűzhely és mellette a múltjába visz­sza-vissza pillantó 85 esztendős öreg­anyja. Az elnyomatás mindenféle fajtáját a bőrén érezte. Hja ez ak­kor volt — mo3t öreges mosolygás­sal tűnődik el — az új világban szü­letett dédunokáján és boldog családi életén. Mihalik elvtárs igen barátságosan fogadott bennünket. Kint az udva­ron dühöngött a szél, nagy robajjal /ontott végig az udvaron és néha egy lélekzetvételre el is hallgatott. Beszélgetés után kitekintett az abla­kon. Arcvonása és magatartása nyu­godt volt. Egységes földműves szövetkezete­ink életét történelmi esemény gaz­dagítja, az EFSz-ek első országos kongresszusa. Erre a kongresszusra a mikolcsányi IV. típusú EFSz-ből Mihalik Lászlót küldték. Nagy meg­tiszteltetés ez, amelyet csak néhány évi jó munkával lehetett kiérdemelni. Erről beszélget velünk Mihalik elv­társ visszapillantva életére, egészen a felszabadulásig. Mihalik László a 1949-ben a szövetkezeti mozgalom 1 idején közgyűléseket szervezett. Csa- : ládos ember, gyermeke is van, s ide- j jének a nagyrészét velük tölthette i volna. De nem ezt tette. Kitartó i munkával szervezte az embereket az 1 EFSz-be. Az agitációs munkára ala- ! posan felkészült, ez vezette a siker- ! hez. 1950 július 3-án a közös aratást is megszervezte. Első esetben gör- 1 dűltek ki a traktorok az önkötöző- i gépekkel a kalászokkal dús földre. ] Öt nap alatt befejezték az aratást és a mikolcsányi kis- és középpa- í rasztoknak tetszett a gép munkája, i Mihalik továbbvégezte szervező 1 munkáját. A traktorokkal ő is ment 1 a földeket összeszántani. A barázdá- 1 kat hantok takarták el és a mikol- i csányi földekről úgy tűntek el az év- 1 százados barázdák, mint eső után : szivárvány az égen. Mihalik elvtárs 1 egyre figyelmesebb lett az osztály- 1 ellenség munkájára is. Tudta, hogy i a közös munka megkívánja ezeknek 1 az elszigetelését a kis- és középpa- i rasztoktől. 1 ősszel megalakult a második tipu- 1 sú EFSz, itt még a munka megszer- i vezése nem járhatott komoly siker- < rel. Iparkodott megértetni az embe- ' rekkel, hogy saját érdekükben át kell : térniök a III. típusra. Kezdeménye­zését a mikolcsányi szövetkezeti ta­gok valóra váltották. Nagy lelkese­déssel láttak hozzá a tyúkfarm kiépí­téséhez. A dolgozók egyre világosab­ban látták, hogy új világ van náluk születőben, hát nagyszerűen végezték a munkájukat. 1951 tavaszán már 27 sertést dob­tak piacra. A szövetkezet jövedelme a sertésekből 551.000, baromfikből pedig 341.000 korona lett. A szövetkezet dolgozói a búza és gabona termelésében is hatalmas eredményeket értek el. Búzából hek­táronként a tervezett 16 mázsa he­lyett 19 mázsát, gabonából 12 mázsa helyett 14 mázsát termeltek. A ma­gánszektor ugyanolyan minőségű földön csupán 8—9 mázsát ért el. Ez az eset sok önálló gazdát az EFSz­be vezetett. A szövetkezet megalaku­lásakor Mihalikot a kulákok megfe­nyegették. hogy a kútba dobják. De nem félemlítették meg ezzel; még derekasabban küzdött a párt irányvonalának a megvalósulásáért. Elmondhatták egyesek „majd lesz ez másképpen is", nem lesz ez min­dig így. Ezek a szavak az igazság­talan multat juttatták az eszébe, és megsokszorozódott erővel küzdött a (Folytatás az 1. oldalról.) módszerekkel azokat belülről felfor­gathassák. E nagy és kemény küz­delem folytatódik és az EFSz-ek ál­tal bármely községben és bármely járásban elért sikerek következté­ben egyre jobban kiéleződik. Az a tény, hogy a mult év végén 8.858 EFSz alakult meg, annak meggyőző bizonyítéka, hogy a kis- és — a mi különösképpen nagyjelentőségű — a középparasztok tömegei megértették Gottwald köztársasági elnök taná­csait, meggyőződésből és önkéntesen tömegesen léptek be és lépnek be a régi és az újonnan alakult EFSz­ekbe. Annak érdekében, hogy az EFSz­ek e növekedése és további fejlődé­se még szilárdabb és gyorsabb le­gyen. sok függ attól, hogyan fognak tudni az újonnan alakult szövetke­zetek gazdálkodni és egyre növekvő hektárhozamokat elérni és hogyan fogják tudni fokozni az egész gazda­sági állatállomány hasznosságát, ör­vendetes jelenség, hogy amint a ta­valyi eredmények mutatják, ezrével vannak az olyan EFSz-ek, melyek ennek példáját mutatják vagy pedig már jó úton haladnák, hogy az idén ilyen jó példákat mutassanak. Sajnos, tény az is, hogy jelentős számban vannak olyan EFSz-ek, ahol máskép van ez és ahol a tavalyi év gazdasági eredményei elégtelenek és rosszak. Azért van ez így ezekben az EFSz-ekben, mert sok hiányosság fordul elő a növénytermelésben és főleg az állattenyésztésben, mely hiányosságok a munka rossz meg­szervezéséből, a rossz munkaerkölcs­ből, a szövetkezeti tulajdonhoz való rossz viszonyból erednek, amelyet sok helyen megrabolnak, mert hely­telen módon történik a szövetkeze­tekben a jutalmazás stb. és mert számos esetben sikerült a kulákok­nak befészkelni magukat, és ezek raffinált módon fenntartják és szapo­rítják e nehézségeket és hiányossá­gokat. Mindezekkel le kell számolniok az EFSz-eknek és becsületes tagjaik­nak és e törekvésükben kell, hogy hatékony segítséget nyújtsanak ne­kik a népi igazgatás és a párt dol­gozói minden faluban és minden já­rásban. Hogy jöjjenek rá, mit kell csinál­ni és mit kell azonnal megkezdeni fordulat elérése érdekében és azért, hogy elérjék minden EFSz sikeres fejlődését és megszilárdulását? E megoldás súlypontja és kulcsa min­den szövetkezeten belül keresendő. Azt kell szem előtt tartaniok, amit Gottwald elvtárs mondott az orszá­gos pártkonferencián tartott beszá­molójában ée ott kitűzött 10 pontjá­ban. Amint tanácsolja, nekünk sokkal nagyobb mértékben ki kell használ­nunk sokoldalúan a haladó agrotech­nikában és zootechnlkában elért gaz­dag tapasztalatokat. Jól és Idejében meg kell művelni minden talpalatnyi mezőgazdasági földet az ország bel­sejében és a határszéleken, határo­zottan és habozás nélkül a hektár­hozamok növelésének útjára és a gazdasági állatállomány hasznossága fokozásának útjára kell lépni. Kle­ment Gottwald köztársasági elnök­nek azon szavai ezek, melyekkel mint jó gazda utat mutat nemcsak hazánk' valamennyi dolgozója növek­vő életszínvonalának biztosítása felé, hanem megmutatja az egyedüli sike­res utat, mely arra vezet, amint mondotta, — hogy az EFSz-ek való­ban szocialistává, a szövetkezeti ta­gok pedig jómódúakká váljanak. A földműves szövetkezeti tagok első kongresszusának küldöttei, akik résztvettek a mintaszabályzat körül kifejlett nagy kongresszusi vitában, vitafelszólalásaikban határozottan értékes tanácsokkal fognak szolgál­ni EFSz-eik elért sikereikből és gaz­dag tapasztalataikból vett számos példával mindazon hibák és hiányos­ságok megoldására, amely tapaszta­1 latokat a kongresszus utáni kam­pányban az új mintaszabályzat beve­zetésénél és főleg alkalmazásánál kell felhasználni már a tavaszi mun­kák megkezdésének időpontjában. A tavaszi munkák gyors és jómi­nöségű elvégzésének ilymódon való megkezdésével, szervezési biztosítá­sukban lelkes munkaverseny indítá­sával és az EFSz-ek elfogadott min­taszabályzatának teljes alkalmazá­sával harcba lépünk a gazdag ter­mésért és az EFSz-ek kifejlődésé­ért azon községek ezreiben, ahol még nem alakultak meg. A földműves szövetkezeti dolgo­zók I. országos konferenciája tehát az egész Köztársaság minden kis­és középparasztjának és családjának nagyjelentőségű napja lesz. Az ő nevükben szólalnak fel a kongresz­szus küldöttei. Az ö nevükben tár­gyalják meg és hagyják jóvá az EFSz-ek fejlesztésének és megszi­lárdításának alaptörvényét — a min­taszabályzatot. Az ő nevükben feje­zik ki a munkások és földművesek szilárd szövetségéhez való hűségüket a. CsKP vezetésével. Az ő nevükben fejezik ki nagy szeretetüket és há­lájukat a legjobb gazda, a munkás­osztály és minden dolgozó leghűsége­sebb fia, Klement Gottwald köztársa­ságai elnök iránt. Az ő nevükben fe­jezik ki manifesztáclős módon szere­tetüket és hűségüket a Szovjetunió iránt és köszönetüket állandó támo­gatásáért. A z 6 nevükben fejezik ki nagy szeretetüket és forró hálájukat a béke zászlóvivője, a világ minden dolgozójának gondos atyja — a nagy Sztálin iránt. mikolcsányi szövetkezet küldötte szocialista holnapért. A szövetkezeti tagok a sertésistállót is felépítették már, amikor a faluba megérkeztek a villanyszerelők. Mikolcsányban nemsokára kigyúlt a villany, hirdet­ve az új társadalom győzelmét. Mi­vel a szövetkezet megalakulása óta a szocialista versenyben mindig az első helyet érték el járási viszony­latban, falujuk a mintaközség elne­vezést kapta. A dolgozók büszkék is erre a megtisztelő címre. — Küldtek engem a mezőgazda­sági dolgozókkal a Szovjetunióba is, — mondotta Mihalik László — saj­nos, nem mehettem, mert az EFSz elnöki teendői lekötötték minden idő­met. Édesapám ment el helyettem. Elmondja, hogy az apja maga akarta látni, mennyit változott 1917­től a Szovjetunió. Volt Moszkvában, Gorkijban, Nizsnij Novgorodban és másutt. — Az első világháború Ide­jén Oroszországban rengeteg meg­müveletlen földet látott, ma ezek mind termőföldek már. Ötvenöt éves apja a szovjet embereknél a község­hez való mélységes ragaszkodást ta­pasztalta és azt, hogy valamennyien vidámak, megelégedettek. Hazatérve, a járás minden községében beszélt a Szovjetunióban látott nagyszerű eredményekről. Emléket is hozott haza magával; karórát gramofont, asztal- és ágyterítőt. Apjának nagy élmény volt útja a Szovjetunióba. És Mihalik János prá­gai útja Is élmény lesz. Ahogy az útr a terelődik a sző, ennyit mond: — Azért küldtek az országos konfe­renciára, hogy saját tapasztalatai­mat elmondva, segítsek az elvtársak­nak. Közös erőfeszítéssel kell meg­teremtenünk az előfeltételeket a szo­cialista gazdálkodás nagy feladatai­hoz. Ha visszatérek a prágai útról, felfrissülve fogok majd a munkához, hogy falunkban minta EFSz-t épít­hessünk. Mire elbeszélését befejezte, a szél­vihar is alábbhagyott. Bent a meleg szobában Mihalik elvtárs kisfia hom­lokát simogatta. Szeretettel néz rá, mintha csak azt mondaná: „Érted teszek mindent, hogy neked sokkal boldogabb legyen az életed, mint apádnak volt." Mikolcsányban új világot építe­nek a szövetkezeti dolgozók, amely gazdagabb a réginél és a dolgozókat egyre magasabb feladatok megvaló­sítására serkenti. — És az eredmé­nyek elérésében Mihalik László elv­társnak van a legnagyobb része. Mács József.

Next

/
Thumbnails
Contents