Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-10 / 36. szám, kedd

4 UJ %W 1953 február 10 Szövetkezeteink tagjai készülnek az EFS z-ek I. orsz ágos kongre sszusára Új életet hozott számunkra a szövetkezeti gazdálkodás FODOR JÖZSEF 44 éves, munká­tól keménykezű ember. Amikor Diós­patonyban kezdetét vette a szövetke­zeti mozgalom, az elsők között lépett t)e S is. Meggyőződött arról, hogy a fhldmüoesek élete csak akkor válhat szebbé, boldogabbá, ha áttérnek a kö­zös gazdálkodásra, pártunk és népi demokratikus kormányunk útmutatása szerint. Fodor József már gyakorlatból is ismerte a nagyüzemi mezőgazdaság előnyeit, hiszen volt része benne, ami­kor mint alkalmi munkás, mint cseléd, később mint béresgazda dolgozott Bleier Miklós földbirtokosnál. A hiba azonban ott volt, hogy hiába ért el Bleier Miklós földesura magasabb hek­iárhozamokat, mint a kis• és közép­gazdák, a cselédei mégis nyomorúsá­gos helyzetben éltek. A haszon a föl­desúré volt, csak a munka a cselédéké. A felszabadulás után, amikor a Vö­rös Hadsereg elűzte hazánkból a föl­desurakat, Fodor József is hozzájutott 4 hektár földhöz. Azt azonban nem tudta, hogy mit kezdjen ezzel a föld­del, csak a szövetkezet megalakulása húzta ki a kátyúból. A szövetkezet megalakulása után munkájával bebizonyította a közös gazdálkodáshoz való ragaszkodását. Minden munkából becsületesen kivette részét. A földbirtokosnál eltöltött évek alatt szerzett tapasztalatait könyvek segítségével állandóan bővítette. Meg­ismerkedett a Szovjetunió mezőgazda­sági termelésével. Napi munkája után rendszeresen tanult és tanul még ma is. Szorgalmas munkájával rés állan­dóan növekvő tudásával teljesen meg­nyerte a szövetkezeti tagok elismeré­cP V sét. Későbben a szövetkezet tagjai ag­ronómusnak választották meg. Mint agronómus a szovjet lapsztalatokra támaszkodva és a szövetkezeti tagok segítségét igénybevéve szép eredmé­nyeket tudott felmutatni. Bevezette a keresztsoros vetési módszert, amivel lényegesen emelte a szövetkezet átla­gos hektárhozamát. A munkák idejében való elvégzésében is nagy érdemei vannak Fodor Józsefnek. Mindig meg­találta a kivezető útat a legkedvezőtle­nebb helyzetből. Odaadó munkájáért ma abban a megtiszteltetésben része­sül, hogy az EFSz-ek első országos kongresszusára küldöttnek választot­ták. — Boldog vagyok — mondja Fodor József — hogy munkámmal kiérdemel­tem azt a megtiszteltetést, hogy részt vehetek a I. országos szövetkezeti kon­gresszuson. Örülök, mert számomra a szövetkezeti gazdálkodás új életet nyi­tott meg. Gyermekeim tanulnak, olyan szakmát választhatnak, mely tudásuk­nak, képességeiknek megfelel. Igaz, egy kicsit izgatott vagyok, de hát nemcsak egyedül megyek a kongresszusra, min­den szövetkezetből lesz ott egy pár elvtárs, akik munkájukkal kiérdemel­ték ezt a nagy megtiszteltetést. J gaza van Fodor Józsefnek, valóban nem lesz egyedül. Ott lesz a kongresz­szuson Oravec Rozália is, a vásárúti EFSz elnöke és az első csoport veze­tője. is és rajta -kívül még sok száz kiváló szövetkezeti tag. ORAVEC ROZÄLIA özvegyasz­szony, két gyermeknek anyja. Férje a háború áldozata lett. A kétgyermekes anya a szövetkezet megalakulása után becsületesen bekapcsolódott a munká­ba. Szorgalmával és példamutatásával mintaképévé vált a gyermekei boldo­gabb életéért, a béke megvédéséért küzdő anyáknak. Bebizonyította, hogy nemcsak a munkában, hanem a veze­tésben is megállja helyét. A mult év­ben az I. számú munkacsoport veze­tőjeként szerepelt, majd a tagok alel­nöki tisztséggel bízták meg. Csoportja a mult évben a szocialista munkaver­seny élére került. Ebben nagy része volt Oravec Rozáliának is, mint cso­portvezetőnek és ezért részesüli abban a megtiszteltetésben, hogy részt vehet az EFSz-ek I. Országos kongresszu­sán, hogy az ott szerzett tapasztala­toknak alkalmazásával még haszno­sabb tagjává váljon a vásárúti szövet­kezetnek és törhetetlen harcosává a világbéke megszilárdításáért harcoló anyák táborának. Sz. I. Az idei termelési tervet a minfaalapszabályzat szedni készítjük el i Szövetkezetünkben az EFSz-ek mintaalapszabályzata alapos megvi­tatása után elkészítettük az évvégi mérleget. A zárszámadásnál kitűnt, hogy az elmúlt esztendőben hiányos­ságok mutatkoztak különösen a mun­kaszervezésben, és ennek tudható be az is, hogy december első felében kukoricánk egyrésze még lábon állt. A mintaalapszabályzat részletes tag­lalása után határozatot hoztunk, hogy idei termelési tervünket a min­taalapszabályzat szerint készítjük el. Elhatároztuk, hogy minden tagnak 0.5 hektár földet hagyunk meg ház­táji gazdálkodásra, beszámítva a házkörüli kert nagyságát is. A ter­melési terv kidolgozását rövidesen be­fejezzük, ezt úgy állítottuk össze,hogy megerősítettük a munkacsoportokat, s kijelöltük részükre a földterület 10 évi állandó megművelésre és elláttuk őket igásállatokkal, valamint mező­gazdasági gépekkel. Az idei évben nagy súlyt helyezünk a kapásnövények ápolására é a úgy osztjuk fel a kapásokkal bevetett földterületet, hogy minden tag fele­lős a ráeső részen való munkáért a kapálástól egészen a betakarításig. Ezenkívül minden tag felelős a ter­melési tervben megszabott hektár­hozamok termeléséért. Ezzel az el­járással kiküszöböljük azokat a hiá­nyosságokat, amelyek a mu lt eszten­dőben mind a növényápolási mun­káknál, mind a betakarításnál előfor­dultak. Tervbe vettük, hogy 10 hek­tár területen négyzetesen vessük el a kukoricát. Ez előnyös, mert a ka­pálását géppel végezhetjük és pedig keresztben és hosszában, így a tava­szi munkák során jelentős munka­erőt takaríthatunk meg. A termés­nél pedig hektáronként 8—10 mázsa többletre számíthatunk. Hiányosságaink ellenére jó ered­ményeink :is vannak. A zárszámadás visszatükrözte szövetkezetünk elmúlt évi fejlődését. Egy évvel ezelőtt mindössze 260 szarvasmarhánk volt, s most a zárszámadásnál pedig 421 darabot könyveltünk el. Úgyszintén növekedett sertésállományunk is, mert 460-ról 840-re emelkedett szá­muk. Beadási kötelezettségeinket gabonaneműekből teljesítettük, a tej­beadási tervet pedig túlteljesítettük. Lemaradtunk a hús, valamint a to­jásbeadásban. Ennek az volt az oka, hogy nem rendelkeztünk megfelelő állatállománnyal, illetve nem volt tyúkfarmunk. Az idén minden erőnkkel azon leszünk, hogy az állam iránti kötele­zettségeinknek eleget tegyünk. Az alapot már megteremtettük, állatál. lományunkat közös istállóba helyez­tük és a tavaszj vetés megkezdéséig felépítjük a baromfifarmot és így a baromfitenyésztést növeljük. A tavaszi munkákban alkalmaz­zuk az új módszereket, s ahogy már terveztük a zabot százszázalékban, az árpát pedig 50 százalékban ke. resztsorosan vetjük el. Horváth Béla, Nagylég A csallóközaranyosí szövetkezeti tagok az EFSz-ek I. országos kongresszusa előtt A csallóközaranyosi szövetkezeti tagok örömmel üdvözlik az EFSz­tagok I. országos kongresszusának összehívását és tiszteletükre érté­kes szocialista kötelezettséget vál­laltak. Tóth Béla zöldségtermelő csoportja felajánlotta, hogy az EFSz-ek I. országos kongresszusáig 300 ezer zöldségpalántát, salátát, kalarábét és káposztát kipikiroz. Az építöcsoport felajánlotta, hogy február 28-ig a munkásosztálynak a reakció felett aratott győzelme ötödik évfordulójáig befejezi a 200 férőhelyes sertéshizlalda építését, Melyben a meghatározott időre el­helyezik a sertéseket. A befejezés előtt álló' új istállóban az EFSz-ek országos kongresszusáig száz szarvasmarhát helyeznek el. A csal­lóközaranyosi szövetkezeti tagok további felajánlásaikban elhatároz­ták, hogy az anyasertések tenyész­tésének nevelésére február 15-ig 50 férőhelyes istálló építését befe­jezik, 128 hektárnyi rétet rendbe hoznak, a tavaszi vetés céljára pe­dig kitisztítják és csávázzák az összes vetömagvakat, hogy ezzel biztosítsák a magas hektárhozamo­kat. Orlicky Ágnes^ Petrik Anna és Sárkány Júlia az EFSz-ek I. országos kongresszusának küldöttei Ma már sok olyan földműves asszony van, akik odaadóan be­kapcsolódtak az EFSz-ek építésé­be és szilárdításába, hogy munká­jukkal megteremtsék a boldog bé­kés életet. Ezért az EFSz-tagok járási konferenciáin, melyeket az első napokban valamennyi járási székhelyen megtartottak, a konfe­rencia résztvevői az egyes EFSz­ekben működő legjobb szövetkezeti nödolgozókat is megválasztották a február 14-én é s 15-é,n Prágában tartandó EFSz-ek I. országos kon­gresszusának küldötteivé. A nagyszombati járásból a kon­gresszuson résztvesz Orlicky Ágnes a modrankai EFSz etető és fejő­nője, aki mint legjobb dolgozó résztvett a csehszlovák Békevédök II. kongresszusán is, Orlicky Ág­nest a múltban falusi gazdagok és spekulánsok zsákmányolták ki és már 7 éves korában árvaként az egyes udvarokon dolgozott a szarvasmarhák és a baromfiak mellett. Ma 35 éves és lelkiismere­tesen törődik 18 tehénnel, melyek­nél naponta darabonkénti 6 liter átlagos tejhozamot ér el. Munká­jában a szovjet tapasztalatokat — a tőgymasszázst, a takarmány íze­sítését, stb. alkalmazza. A mult évben 700 munkaegységet dolgozott le, ami az egész szövetkezet leg­jobb eredménye. A tehenek gon­dozásán kívül a mezei munkákban is résztvett. A nagyszombati járás szövetke­zet nőtagjainak sorából megválasz­tott második küldött Petrik Anna, a bresztovani EFSz 17 éves tagja, aki mint kiváló sertésetetö napon­ta 0.80 kg darabonkénti súlytöbb­letet ér el. Petrik Anna lelkes szövetkezeti tag és már akkor el­határozta, hogy az EFSz-ekben fog dolgozni a falu szocialista építésé­nek fejlesztése érdekében, amikor még iskolába járt. A középiskola elvégzése után a bresztovani álla­mi gazdaság zöldségtermelésében dolgozott, majd átment a szövetke­zetbe, ahol a dohánytermelő cso­port munkájából vette ki a részét. 1952 márciusától 1952 végéig 320 munkaegységet dolgozott le, leg­többet az összes bresztovani szö­vetkezet nötagjai közül. Január 13 óta a sertések etetésével foglal­kozik. Hetven süldő van gondjaira bízva, melyekkel lelkiismeretesen törődik és ez a sértések súlygya­rapodásából is látható. AZ U J SZÓ POSTÁJÁBÓL A rozsnyói tanfelügyelőség mostohán bán a káderekkel A mult év folyamán befejeződött a trencsénteplici magyar tanítói tanfolyam, amelynek én is hallga­tója voltam. Ezen a tanfolyamon iparkodtam elsajátítani minél több tudást és jó eredményt elérni. A tanfolyam befejezésekor meg­kaptuk a beosztást járások szerint. December 24-én azzal bocsátottak el bennünket a tanfolyamról, hogy minden egyes hallgatónak, * aki eredményesen végzett, a tanítási helye biztosítva van. Jelentkezni kellett a tanfelügyelöségen, amely az elhelyezést intézi. 1952 december 27-én én is jelent­keztem' a rozsnyói tanfelügyelösé­gen, de nem intézhettem el ügye­met, mert a tanfelügyelő szabad­ságon volt. Azt a feleletet kaptam, hogy újból jelentkezzek 1953 január 5-én. A megadott időpontban el­utaztam Rozsnyóra és a tanfel­ügyelőségen Vidová nevü községbe osztottak be azzal az ígérettel, hogy pőstafordultával megkapom az írásbeli kinevezést is. Január 19-ig vártam, de semmiféle értesí­tést nem kaptam. Üjr a elmentem a tanfelügyelőségre. Érdeklődésiem­re azt a választ kaptam, hogy az említett községbe nem mehetek ta­nítani, mert ott van munkaerő a szomszéd községből. Ideiglenesen az egyik tanító jár át helyettesíte­ni. Azt mondották, hogy ha en­gem odahelyeznének, nem voln a a fizetésem biztosítva. Megnyugtat­tak, hogy várjak türelmesen. Én is és a szüleim is megúntuk a hosszú várakozást és édesapám személyesen feutazott Kassára, a kerületi tanfelügyelöséghez. Ott szintén azt a választ kapta édes­apám, hogy várjunk január 23-ig, amikor is értekezlete lesz a járási tanfelügyelöknek, ahol majd elin­tézik beosztásomat. Január 27-én a járási tanfelügyelőségre siettem, azonban hasztalan volt minden fá­radságom, mert az értekezleten nem intéztek el semmit. Annak ellenére,* hogy az értekezlet előtt megmondottam, hogy ha a rozs­nyói járásban nem tudnak elhe­lyezni, szívesen megyek bárhová tanítani, hogy kötelességemnek eleget tehessek. De ezt sem vették figyelembe. Már több mint 5 hete hibámon kívül munka nélkül vagyok. Nem csak rólam van szó, a járásunkban még többen is vannak, akiket így várakoztatnak. Alexa Magda, Csúcsom. Szerk. megj.: Helytelen a tan­felügyelőség eljárása, mivel nem gondoskodik annak biztosításáról, hogy az új tanítók, akiknek képzé­sére államunk nagy gondot fordít, elhelyezkedhessenek. Ez annál na­gyobb hiba, hogy nagy szükségünk van tanítókra. Ezért hasonló ese­teknek nem szabadna előfordulniok. Nem gondoskodnak a kitermelt fa elszállításáról 1952-ben az Egységes Földműves Szövetkezet engedélyt kapott, hogy szükségleteire a Kis Duna melletti fűzesekben fát vágjon ki. Ugyan­akkor bizonyos mennyiségű iparfát is fel kellett dolgozniok a faipar részére. Az EFSz tagjai eleget tet­tek ennek a kötelezettségüknek, sajnos azonban a faipar részére feldolgozott fa még mai napig is ott van az erdőben. Ugyanakkor egy rendelet értelmében a favágást és a fák tisztogatását is az állami erdészeti hivatal megtiltotta. Ez az intézkedés nem helyes, mert a szö­vetkezeti tagoknak a téli időszak­ban több idejük lett volna a í&z munkálatokra. A tavaszi munkák megkezdésével erre már nem ke­rülhet sor. Kérjük az állami erdészeti hiva­tal vezetőségét, intézkedjék, hogy a malinovói füzesekből a kidolgo­zott fát minél előbb szállítsák el rendeltetési helyére. Mac.hán Béla, Malinovo. És újra a dunaszerdahelyi JNB Az Uj Sző január 10-i száma »Miért nem tartotta be adott sza­vát a dunaszerdahelyi JNB« cím alatt bíráló cikket közölt, amelyben rámutatott arra, hogy a duna­szerdahelyi JNB nem gondosko­dott arról, hogy a ' felsöpatonyi EFSz erdömunkán résztvett dolgo­zói megkapják a megígért pénz­jutalmat és természetbenit. Kritikánkra választ kaptunk a dunaszerdahelyi JNB építkezési elő­adójától, aki beismerte, hogy a munkásoknak brigádra indulásuk előtt tényleg megígérték a pénzbeli és természetbeni jutalmat, azon­ban, hogy ezt nem kapták meg, annak oka az, hogy a liptovské­hrádoki erdöigazgatóság nem érte­sítette őket, hogy az egyes brigád­csoportok milyen eredményeket ér­tek el és nem küldte el a meg­ígért fakontingenst. Az állami bank ugyanakkor nem volt hajlandó a kitermelt fára előleget adni. Az erdöigazgatóság megígérte, hogy az ügyet január 15-ig elintézi. Az ügy azonban nem intéződött el, amit bizonyít az is, hogy a na­pokban levelet kaptunk Nagy Lász­ló elvtárstól, a bösi EFSz dolgozó­jától, aki rfiost a bösi brigádmun­kások nevében szólalt fel és ugyan­azokra a hibákra mutatott rá, amelyekkel levelükben a felsöpato­nyi EFSz dolgozói foglalkoztak. Ennek alapján meg kell állapítani azt, hogy a dunaszerdahelyi JNB eljárása helytelen volt, amikor J előre nem biztosította az ígért szó betartásának* előfeltételeit és így azt okozta, hogy nagyobbszámú szövetkezeti dolgozó több hónap után sem kapta meg megérdemelt jutalmát. A dunaszerdahelyi JNB , illetékes osztályának ezt az ügyet rendeznie kell, hogy kielégítse a bírálók jogos követelését. Miért nem mehet dolgozni a podbrezovai vasüzembe? Katonai tényleges szolgálatom letelte után hazajöttem. Most sze­retnék elmenni a podbrezovai vas­üzembe dolgozni. Ott fel is venné­nek, de a tornaijai járási Nemzeti Bizottság munkaeröügyi osztálya nem akarja ezt engedélyezni. Tu­dom, hogy a szocializmus építésé­nél nagy szükség van arra, hogy minél többen bekapcsolódjunk a nehézipari üzemek munkájába és ezért helytelenítem a munkaerö­ügyi osztály eljárását. Kártik István, Drškovce. Osztályellenségnek nem jár állami segély A pozsonyi járadékbiztosítási hi­vatal (Slovensky úrad dôchodkového zabezpečenia) anélkül, hogy kér­dést intézett volna a helyi Nemzeti Bizottsághoz, kiadta Szóld Lajos felsöszeli lakosnak az aggkori se­gélyről szóló végzést. Szóld Lajos a múltban kizsákmányolta a dol­gozókat. Nem beszélünk magyar­országi birtokáról, de itt Felsösze­liben ís több majorja volt. így pél­dául a Dögös, Körtvélyes, Sziget, Alsórét. Ezenkívül kisebb gyárai is voltak. Érdekes az is, liogy Szóld Lajos, aki soha becsületesen nem dolgozott, havonként 2510 ko­rona segélyt kap. Feltétlenül szükséges, hogy a fentemlí­tett hivatal intézkedését felülvizs­gálja és megvonja a volt kizsák­mányolótól, osztályelleh^égünktő) a segélyt. Tomkó József, HNB titkár, Felsöszeli.

Next

/
Thumbnails
Contents