Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-08 / 35. szám, vasárnap

1953 február 10 m sm 8 BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Tartsuk be a katonai fegye'em követelményeit Néphadseregünk minden nap erősebb és tapasztaltabb a Szovjet Hadsereg példájára. Napról napra egyre nagyobb lelkesedéssel és tudatossággal sajátítják el a szovjet harcitudományt. Tanulunk a hös szovjet katonák, a hős komszomolisták példájából, akik a Nagy Honvédő Háháborúban gyönyörű példát mutattak a haza és a szocializmus megvédéséért folyó harcokban. Hogy mi is ilyen példás katonái lehessünk szocialista hazánknak, vasfegyelmet kell tartanunk. Ne szünjünk meg egy percre sem tanulni, hogy mind politikailag, mind a szaktudásban magas színvonalra emelkedhessünk. Ennek egyik alapfeltétele a katonai fegyelem, a parancsok és a szabályzazatok előírásainak szigorú betartása. Hol követi el a katona legtöbbször a hibát? A legtöbb hibát ott követik el, hogy amikor elhagyják a laktanya kapuját, néhányan megfeledkeznek arról, hogy ők nem civilek, hanem katonák. Sok esetben előfordul, hogy nem köszönnek elöljáróiknak és feljebbvalóiknak. Amikor ezért felelősségre vonják, természetesen kibeszélik magukat, hogy nem látták őket. Egy ilyen eset fordult elő a nemrégiben. Három tiszt elvtárs beszélgetett az egyik oldalon, a másik oldalon szintén állt két altiszt bajtárs. Kisebb-nagyobb csoportokban katonák haladtak el mellettük, némelyik tisztelgett, a legtöbb azonban nem. Az altiszt elvtársak figyelmen kívül hagyták az esetet, ami bizony hiba volt tőlük, mert tudniok kellett volna, hogy a fegyelem első fontos szabályzati pontja a köszönés, vagyis a feljebbvalókkal szembeni tiszteletadás. Az ilyen esetek azután mélyen aláássák a katonai fegyelem szilárdságát. Egy másik szabályzati pont így szól: „A haza védelmének érdekei megkívánják a katona felettesétől, hogy alárendeltje egyetlen kihágását se hagyja figyelmen kívül, hogy szigorúan megbüntesse a vétkest és megjutalmazza azt, aki arra érdemes kitartásáért, szívósságáért, kiváA sztálini kilencedik csapás ló cselekedeteiért és kitűnő szolgálati teljesítményéért." Sajnos még vannak olyanok, akik megfeledkeznek magukról és megsértik ezt a szabályt. Ez legtöbbször a másodéves katonáknál történik meg, mert felelőtlenül megfeledkeznek kötelességük teljesítéséről. Sok tiszt és altiszt bajtárs egyáltalán nem törődik azzal, hogy az alattvalója milyen fegyelmet tanúsít az utcán, vagy a szórakozó helyeken, azt gondolják, hogy elegendő a fegyelmi szabályzatok be- | tartása a laktanyákban. Figyelmesebbeknek kell lenniök a tiszteknek az alárendeltjeikkel szemben mert a kisebb fegyelmezetlenségekből adódnak a nagyobbak, amelyek kiküszöbölése már nehezebb. Nekünk tiszteknek mindannyiunknak egy a célunk, hogy példás, fegyelmezett katonákat neveljünk néphadseregünknek. A kis hibák helyrehozásával is erősítjük néphadseregünket és emeljük a harci felkészültséget. Kárász Zoltán, hadnagy. Olvassuk, terjesszük a katonai sajtót ! A napokban nagy örömmel üdvözöltük sorainkban körzetünk katonai folyóiratának főszerkesztőjét. Látogatásának különösen azért örültünk, mert előadást tartott nekünk a sajtóról, amely néphadseregünk katonáinak elválaszthatatlan barátja. Nyugodtan merem állítani, hogy a mi egységünknél nincs olyan katona, aki mindennap ne olvasná az újságot és nincs olyan agitátor, aki munkájúnál nem támaszkodna segítőtársára, a napisajtóra, Mi tökéletesen megértettük, hogy milyen sokat jelent az újság katonáink kezében. — Pártunk — mondta előadásában a Dukla katonai újság főszerkesztője, — a sajtón keresztül beszélt néphadseregünk tagjaihoz. A hadseregsajtó azt a célt szolgálja, hogy kicserélhessük tapasztalatainkat, amelyeket a haditudomány tanulásánál, a pártszervezetekben és CsISzcsoportokban végzett munkánál szerzünk. A katonai sajtó bemutatja a harci és politikai előkészítés jól bevált módszerelt, népszerűsíti példás egységeinket, figyelemmel kiséri a pártszervezetek és ifjúsági csoportok határozatainak teljesítését, ezáltal elősegíti azok időbeni pontos betartását. A hadseregsajtó behatol egységeink életébe, bírálja az esetleges hiányosságokat, megdicséri példás katonáinkat és azokat, akik a harci és politikai előkészítés során kitűnő eredményeket értek el. Azonkívül segít terjeszteni nagy tanítónk és példaképünk, a Szovjet Hadsereg gazdag tapasztalatait, harcol a katonai eskü és előírások pontos betartásáért, harci felkészültségünk fejlesztéséért, néphadseregünk építéséért és a dolgozó néppel fennálló szoros szövetségünk elmélyítéséért. Ilyen nagy szerepet tölt be a katonai sajtó, ezért szükséges, hogy olvassuk és terjesszük egységeinknél. Mi jő példával járunk elöl, mert nálunk a pártszervezetek jó munkája eredményeképpen nem csak hogy előfizetői, de ami a legfontosabb, rendszeres olvasói vagyunk sajtónknak. D. V. Agitátoraink munkájáról Mindig örömmel fogadjuk köreinkben a katonai agitátorokat. A gyakorlat elvégzése után hármas csoportokra oszlunk és agitátoraink megkezdik a felvilágosító munkát. Nagyon fontos seámunkra, hogy figyelmesen hallgassuk az előadó elvtársakat, mert nagyon sokat tanulhatunk tőlük. Az előadott anyagot minden egyes alkalommal közösen megvitatjuk, ekkor tűnik ki, hogy ki mennyire figyelt és hogyan tette magáévá az előadottakat. Néphadseregünk minden egyes tagja számára fontos, hogy tisztában legyen a mai kül- és belpolitikai eseményekkei. Fontos, hogy a múltra is visszatekintsünk, hogy különbséget tegyünk a mult és jelen életünk között. Az agitátorok közül meg kel] említeni Olexa és Perduk elvtársakat, akik mindig becsületesen teljesitik feladatukat ós iparkodnak nekünk a legtöbbet és a legjobbat nyújtani. Örömmel végzik ezt a munkát a többi elvtársak is, kihasználnak minden pillanatot, hogy fejlesszék tudásukat harcászati és politikai téren. Brezina László, közkatona. A sajtó nagy segítséget nvujt néphadseregünk katonáinak A délelőtti foglalkozás után, amikor visszatérünk a gyakorlótérről, alig várjuk, hogy szabadidőnkben kezünkbe vehessük a napilapokat. Kíváncsian olvassuk, hogy megtudjuk belőlük az eseményeket. Sokan nem is tudják, hogy milyen fontos a hadseregben az újságolvasás. Ez az egyik nevelőeszköz. Megismerkedünk dolgozó népünk életével, megismerjük a messze földön harcoló koreai katonák bátor és önfeláldozó harcát. Lehetősége van minden egyes katonának írni és kapcsolatot tarthat fönt a sajtóval szlovák vagy magyar nyelven. Nálunk külön újságolvasó-körök alakultak szlovák és magyar nyelven. Délelőtt a gyakorlótéren is a tízperces szünetekben rövid felolvasásokat tartunk a napilapokból, amelyek után élénk vita fejlődik ki a katonák között. így fejlődik politikai és kulturális tudásunk. Az agitátorok munkáját Is megkönnyíti a napilapok olvasása, mert sokkal jobban kifejlődik az előadóképességük és szélesebb körű lesz a tudásuk. A napilapokból kivehetik és pontosan kidolgozhatják a politikai , előadások anyagát. Láthatjuk tehát, hogy milyen hasznos az újságolvasás a hadseregben. Éppen ezért szabad időnkben és a foglalkozás közötti szünetekben olvassuk a szlovák és magyar nyelvű újságokat. Buús László, őrvezető. Dolgozóink bizalma erőt ad nekünk Hazánkban a dolgozó nép munkája nyomán egyre örömteljesebb, szebb az élet. A munkásosztály örökre lerázta magáról a kizsákmányolók bilincsét, felszabadult erővel építi a Szovjetunió önzetlen segítségével hazánkban a szocializmust. Mi a néphadsereg katonái örömmel fogadunk minden egyes sikert, melyet dolgozóink a többtermelés területén elérnek. Ezek a sikerek minket is jobban ösztönöznek katonai kötelességeink teljesítésére, a nagyobb fegyelemre, az előírások betartására, parancsnokaink tiszteletére és a parancsok pontos és gyors teljesítésére. Tudjuk azt, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet kiéleződése, a béke fenntartásáért folytatott harc bátor, hazáját minden körülmények között megvédő, egész embert követel, kemény öntudatos katonát, aki tisztában van azzal, hogy kit és mit védelmez. Példaképünk a Szovjet Hadsereg, amelynek minden egyes katonája, a második világháború idején a nehézségeket legyőzve hősies bátorsággal tudva azt, hogy harcuk igazságos, Berlinig űzték a fasiszta ellenséget. Hitler világuralmi törekvései megbuktak, de őrült gondolatát, amely sokmillió ember életébe került, ma új Hitlerek, az amerikai imperialisták vették át. Céljuk világos, nem is rejegetik, új világháborút akarnak kirobbantani, világuralomra törekednek, a szocialista eszme „megsemmisítésére". Sötét gondolataik, aljas szándékaik keresztülvitelére minden eszközt felhasználnak. A kémek és a diverzánsok ezreit küldik hazánkba és a többi népi demokráciákba azzal a céllal, hogy békés építésünk előrehaladását megakadályozzák. Azonban minden törekvésük, amelyet az ötödik hadoszlop létrehozára tesznek, megsemmisülnek pártunk és a dolgozóink ébersége folytán. Nincs olyan erő, amely hazánkat újra a kapitalizmus karmaiba rántaná. Mi, a néphadsereg tagjai tudjuk, hogy mit jelentene számunkra a kapitalizmus visszatérése, épp azért szilárd elhatározással fogadjuk, hogy méltók leszünk a dolgozó nép belénk vetett bizalmára. Dolgozóink elvárják tőlünk, hogy amiért évtizedeken át harcoltak és ami most megvalósulóban van hazánkban: a szocializmust megvédjük minden imperialista támadástól. Skulányik Benő altiszt-jelölt. A második és harmadik ukrán, arcvonal katonái Malinovszky és Tolbuchin marsall vezetésével felszabadították Romániát, Jugoszláviát és 1944 év végén Magyarország fővárosához, Budapesthez értek. Budapest körülzárásával a hős Szovjet Hadsereg Sztálin elvtárs zseniális haditerve alapján, a küencedik csapást mérte a fejvesztetten menekülő fasisztákra. 1944 december 25-én katlanba zárták az ellenség 170.000 katonából álló csoportját. A német katonák és a nyilaskeresztes rablók még mindig nem adták föl a reményt. Csodára vártak. Az éter hullámain a nyilasok „kitartásra" buzdították a katonákat. Az épületek falain „lesz még kikelet" és más hasonló jelszavakkal fejezték ki, hogy még mindig nem okultak az eddigi veszteségen. Budapest dolgozóinak nagy része ellenben, köztük a Vörös Csepel öntudatos munkássága tudta, hogy kikelet valóban lesz, de azt is tudták, hogy a szabadság eszméjét és a város felszabadítását csak keletről, a Szovjet Hadseregtől várhatják. A körülzárt fasiszták, amikor már nem reménykedhettek, hogy segítség érkezik, mert a Tatabánya felől érkező német tankokat szétmorzsolta a Szovjet Hadsereg,, utolsó rohamról beszéltek. A budapesti rádióban egy eszeveszett költő v 1t szavalta: „ .. . mikor az uto

1 rohamra megyünk, még a csecsszopóknak sem kegyelmezünk". És valóban, a farszták a leggyalázatosabb dolgoktó; sem irtóztak. Gyilkolták a népet és romboltak mindent, amit az emberi ész és a dolgos kéz alkotott. A Szovjet Hadsereg meg akarta kimélni Budapest lakosságát az utcai harcok borzalmaitól és meg akarta kímélni a város műemlékeit. Ezért megadásra szólította föl a fasisztákat. A szovjet katonai parancsnokság nyílt várossá akarta nyilvánítani Magyarország fővárosát. A Szovjet Hadsereg parancsnoksága repülőkből ledobott röpcédulákon és rádión keresztül előre tudatta a feltételeit. A szovjet katonák beszüntették folyamatban lévő támadásaikat és az arcvonal minden szakaszán leállították a harcot. A szovjet parlamentöröket azonban, akik fehér zászlóval akartak átmenni egyezkedni, a fasiszták agyonlőtték. így 1945. év elején megkezdődött Budapest ostroma. A szovjet katonák hősiesen harcoltak. A város minden utcájáért, minden házáért, minden talpalatnyi földért. A szovjet katonák hősies harcukkal legyőzté

#k a fasisztákat és 1945 február lc-án szétmorzsolták a budai várba tömörült és esztelenül védelmező fasisztákat. A budai vár tetején vörös zászló hirdette a város felszabadítását. A Szovjet Hadsereg lehetővé tette, hogy a magyar munkásság hatalomra kerüljön és hogy soha többé ne ismétlődjék meg a Horthy-rendszer Magyarországon. A magyar nép szabadon építheti boldog szocialista .jövőjét, miközben éppúgy mint a mi csehszlovák köztársaságunk, a szovjet nép tapasztalataira és nagyméretű segítségére támaszkodik. Drábek Viktor, törzsőrmester. Egy anya levele Bucska elvtárs kommunista, jó katona. Kötelességeit becsületesen teljesíti és mint párttag példájával hatást gyakorol környezetére, megnyeri azt meggyőző tetteivel. Előtte is, mint bajtársai előtt felmerült a kérdés, hogy vájjon megmaradjon-e a hadseregben, bekapcsolódjék-e annak építésébe, vagy visszatérjen a civiléletbe és az üzemben dolgozzon. Komoly kérdés ez, egyik gondolat a másikat kergeti, az ember állandóan összehasonlításokat tesz a civil, és a katonaélet között, a gyár és a hadsereg, a munkás élete és a katona élete között és fontolgatja, mérlegeli mi a fontosabb, mi az előbbrevaló. Egyesek azt állítják, hogy nélkülük nem menne jól a munka a gyárakban, hogy nekik vissza kell térniök az egységes földműves szövetkezetbe, mások szüléikre hivatkoznak, akik nélkül nem tudnának jól megélni, meg hogy az anyjuk nem engedi, és hasonlókat hangoztatnak. Sokat gondolkozott, sokat fontolgatott Rucska elvtárs is, éppúgy njint a többiek és elhatározta, hogy a hadseregben marad- Bekapcsolódik a hadsereg építésébe, mert tudatában van annak, hogy Milyen fontos feladatot tölt- be ma néphadseregünk, mert tudatában van annak, hogy kiváló, szilárd hadsereg nélkül nem építhetnénk nyugodtan köztúrsaságunkat. ®s mit válaszolt az anyja, amikor elhatározását közölte vele... „... döntésed nem lepett meg, én ezt vártam, de ennek ellenére már örültem annak, hogy ősszel hazajössz Már számolgattam a hónapokat. Olga meghökkent, Lidka sírt, amikor megtudták, hogy mit határoztál. Lidka örült annak, hogy amikor visszatérs* lesz kivel tanulnia, így azonban egyedül marad. De te jól tudtad, hogy a haza és az otthon az ugyanaz. Hogyha nincs otthonunk. nincs hazánk. Ezt érezted n megszállás éveiben is, habár fiatal voltál, de valószínűleg a szívedbe markolt az a felismerés, hogy a hozzánk betolakodott fasiszták célja az volt, hogy szétrombolják hazánkat, családaink életét. Nem feledkeztünk meg azokról a borzalmakról, amelyeknek tanúi voltunk. Én magam is, ha valamire sor kerülne, az első sorokba állok. Azt hiszem elhatározásod helyes volt. Ilyen esetben nem szabad várakozni, nem szabad ingadozni." Igy értékeli katonafiának tettél anyja. Igy értékeli azt a tettet, amelylyel Rucska elvtárs hozzájárult a béke szilárdításához, mindenki boldogságának biztosításához, anyja jövőjének biztosításához. Teszárek tiszt Lelkiismeretesen teljesítjük feladatainkat Becsülettel és jókedvvel teljesítünk minden parancsot, mert tudjuk, hogy eleget kell tennünk kötelességünknek, amelyet hazánk, munkásnépünk követel minden egyes katonától. Ma már nem kell félnie dolgozó népünknek, hogy újra visszatér a kapitalista rendszer, ahol rabszolgaként szolgálták a kizsákmányolókat. A mi hadseregünk felfegyverkezve a marx-lenini eszmékkel, tudja, hogy miért kell becsületesen szolgálni a dolgozó népet. A Szovjet Hadsereg mintájára felépült hazánkban is az új néphadsereg, a harci technikát elméletben és gyakorlatban a Szovjet Hadseregtől sajátítottuk el. Tapasztalhattuk a második világháborúban, hogy ezek a módszerek a legjobbak, és hogy csakis ilyen tudással őrködhetünk hazánk biztonsága felett. Mi katonák, akik népidemokratikus hazánk iránti mérhetetlen szeretet szellemében nevelkedünk, becsülettel teljesítjük az eskü szavait, „esküszöm, hogy hazámat, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságot férfiasan, bátran, és becsületesen fogom védelmezni és habozás nélkül teszem kockára az életemet az ellenség feletti teljes győzelem érdekében". Ezek a szavak mélyen emlékezetünkbe vannak vésve. Csak így biztosíthatjuk hazánk nyugalmát és védhetjük népünket a háborús úszítók támadásaitól. Kötelességünknek tartjuk lelkiismeretesen teljesíteni a parancsokat és kötelességünknek tartjuk, hogy mesterien tudjunk bánni a fegyverekkel. Mi vagyunk a haza védelmére, hogy megvédjük hazánk és népünk vagyonát, hogy az soha többé kapitalista kezekbe ne kerülhessen. Gál László, közkatona.