Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-08 / 35. szám, vasárnap

1953 február 11 UJSZ0 3 Otlo Grotewohl elvíár^ beszéde a német népi kamara költségvetési vitájában A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája szerdán tartotta meg Johannes Dieckmann elnökletévei 30. ülését, amelyen megvitatásra beterjesztették a kormány által elfogadott 1953-as költségvetési javaslatot. Dieckmann elnök az ülés kezdetén Ismertette Ottó Grotewohl miniszterelnök átiratát és felkérte a képviselőket szavazzanak bizalmat a minisztertanács által kinevezett új minisztereknek: Curt Wach kereskedelmi és közellátási miniszternek, Gerhart Ziller nehéz gépipari miniszternek, Bernd Weinbergernek . a szállítóeszköz- és mezőgazdasági gépipar miniszterének és Helmut Wunderlich általános gépipari miniszternek. Az új minisztereknek a népi kamara egyhangúlag bizalmat szavazott. Az 1953-as költségvetési javaslatról szóló vitát Ottó Grotewohl miniszterelnök beszéde vezette be. Ottó Grotewohl hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban következetesen megvalósítják a potsdami határozatokat. A Német Demokratikus Köztársaság megmutatja az egész német népnek az egységhez és békéhez vezető utat és ezzel elősegíti, hogy a német nép hozzájáruljon a béke megőrzésének ügyéhez. Ottó Grotewohl elmondta, hogy Németország kettészakadásának következtében a Német Demokratikus Köztársaság a német nép nemzeti egységének helyreállításáért, a békeszerződésért vívott aktív harc központja lett. ^Munkánkat — mondotta — hoszszú éveken keresztül az olyan egyezmén" elérés

e iránti hajlíthatatlan akarat vezérelte, amelyet máig sem sikerült elérni, a szakadás és háború bonni politikusainak ellenállása következtében. »Grotewohl emlékeztetett arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormányának és népi kamarájának minden lépése a német nép nemzeti egységének mielőbbi helyreállítására és a Németországgal való igazságos békeszerződés megkötésére irányul, majd hangsúlyozta, hogy sem a bonni kormány, sem a nyugati hatalmait nem válaszolnak a Német Demokratikus Köztársaságnak a német kérdés lehető leggyorsabb békés megoldására vonatkozóan tett javaslatára. Csak a Szovjetunió kormánya mutatta meg az egész világ előtt, hogy kész a német kérdésnek a nemzeti szabadság és szuverenitás magasabb elvei alapján történő gyors megoldására. Ottó Grotewohl rámutatott, hogy a bonni kormány az amerikai és nyugatnémet imperialisták érdekeit szolgáló háborús készülődés politikája következtében teljesen elszigetelődött a német néptől. A Német Demokratikus Köztársaságban — jelentette ki Grotewohl — csaknem 13 millió ember szavazott Adenauer politikája ellen, Nyugat-Németországban pedig a legutóbbi adatok szerint már több, mint 15 millió német férfi és nö szállt síkra a > terror és üldözések ellenére a háborús készülődé^ Adenauer-féle politikája ellen. Ez azt, jelenti hogy 28 millió német mondott világosan és félreérthetetlenül »nem«-et. Adenauer háborús politikájának és a bonni parlament azon törekvésének, hogy ratifikálja a nyugati hatalmakkal kötött háborús egyezményeket. A valóságban még nagyobb azoknak az embereknek a száma, akik fellépnek a bonni politika ellen. Ezt jól tudja Adenauer és a mögötte állók is. Ellenkező esetben nem tiltották volna meg a népszavazást. A hatalmas nemzeti mozgalomban különböző pártokhoz és szervezetekhez, a legkülönbözőbb vallási közösségekhez tartozó férfiak és nők léntek egységre. Most világossá vált, — folytatta Ottó Grotewohl — hogy Németország békeszerető demokratikus erői nincsenek többé egyedül A német kérdés békés megoldását célzó nemzetközi éi' ekezl^ten nemcsak Kelet- és Nyugat-Németország megegyezésre kész német lakosai nyújtottak testvéri kezet egymásI nak. Ezen a konferencián egyesültek 14 nemzet képviselői is, hogy támogassák Németország népét a háborús szerződések ellen, a német kérdés békés rendezéséért és a békeszerződés megkötéséért folytatott harcában. A népek bécsi béke kongresszusa is követelte a német kérdés lehető leggyorsabb békés megoldását. Még világosabbá vált, hogy Németország dolgozó lakossága egyáltalán nem kívánja, hogy továbbra is odakötözzék Adenauer háborús szekeréhez. A Német Szociáldemokrata Párt tagságának széles körei egyre erösebb ellenállást tanúsítanak a párt jobboldali vezetőinek szégyenletes áruló politikájával szeiyben, akik — élükön Ollenhauerrel és társaival — csak beszélnek a békéről, zárt ajtók mögött azonban titkos tárgyalásokat folytatnak Adenauerrel "a háborús egyezményekről. Egyre több dolgozó követi a kommunista pártot és az akcióegység megteremtésére irányuló felhívását. Wilhelm Pieck elnök nyilatkozata arról, hogy a Német Demokratikus Köztársaság sohasem engedi meg, hogy a német és a francia nép újabb háborúba keveredjék, arra buzdította a két ország munkásosztályának h£l°r'6 erőit a Francia Kommunista Pártot, Németország Kommunista Pártját és Németország Szocialista Egységpártját, hogy együttes baráti lépést tegyenek az új háború veszélyének elhárítására. Együttesen kinyilatkoztatták, hogy készek harcolni egy új háború felvonulási területének megteremtése, a fegyverkezési verseny és az amerikai imperializmus ellen. A francia és német nép harci szolidaritása nagyjelentőségű a bűnös háborús tervek megakadályozásában. Az 1952-es év eseményei, — jelentette ki Grotewohl — nem hagynak kétséget aziránt, hogy a békeszerető és haladó Németország ügye, a nemzeti felszabadulás, az egység és a béke ügye egyre hatalmasabbá és erösebbé válik. Ottó Grotewohl a továbbiakban a Német Demokratikus Köztársaság 1953. évi állami költségvetéstervezetét elemezte. Összehasonlította a Német Demokratikus Köztársaságnak a népi kamara elé megerősítés végett beterjesztett költségvetését, a Nyugat-Németországban elfogadott bonni költségvetéssel é

s rámutatott, hogy a Német Demokratikus Köztársaság költségvetése kizárólag békés célokat szolgál, ugyanakkor a bonni kormány költségvetése az újrafelfegyverzés és a háborús készülődés költségvetése. Nyugat-Németországnak 1951-ről 1.3 milliárd márka deficitje van, ugyanakkor a Német Demokratikus Köztársaság 1951. évi költségvetésében a bevételek 910 millió márkával haladták túl a kiadásokat — mondotta. A bonni költségvetés bevételeinek 90%-a adókból áll (ezeknek az adóknak 70%-ät a lakosság fizeti). A Német Demokratikus Köztársaságban az állami kiadásokat csak 50.6%-ban fedezik a lakosság adóiból, 28.2%-ban % pedig a népgazdaság szocialista szektorából folyó bevételekből. Amíg a legutóbbi bonni költségvetés előirányozza, hogy a költségvetés 26 milliárd márkányi összegéből 13 milliárd márkát költenek katonai célokra, a Német Demokratikus Köztársaságban 10.9 milliárd márkát a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelésére fordítanak. A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti jövedelme — hangsúlyozta Ottó Grotewohl — szüntelenül emelkedik és biztosítja a köztársaság dolgozói anyagi és kulturális színvonalának emelését. Amíg 1952-ben a Német Demokratikus Köztársaság államháztartásához a szocialista gazdasági szektor 500 millió márka felesleggel járult hozzá, 1953-ban a tervek szerint a szocialista gazdasági szektor 2,6 milliárd felesleggel zárja az évet. Természetes aggodalommal, de nyugodtan és józanul figyeljük a köztársaságunk határain folyó eseményeket, amelyek Adenauer kormányának provokációival, agreszsziv kijelentéseivel és militarista készülődéseivel kapcsolatosak — folytatta Ottó Grotewohl. Elnökünk, Wilhelm Pieck még 1952 május 1én világosan figyelmeztetett arra. hogy a különszerződés megvalósulása esetén szükségessé válik a Német Demokratikus Köztársaság fegyveres védelmének megszervezése. Ez komoly figyelmeztetés volt. amely komoly munkát követel tőlünk. A nemzeti fegyveres erők megteremtése nem jelent fenyegetést, más népek felé, mivel e fegyveres erőknek soha nem lesznek agreszsziv céljai; egyedül a béke biztosítását és sikereink védelmét szolgálják majd. Barátságban élünk minden békeszerető néppel és az árucsereforgalom révén segítséget kapunk tőlük. Különös jelentőséggel bír számunkra a nagy és hatalmas szocialista Szovjetunióval való barátság, — fejezte be beszédét Ottó Grotewohl. Az 1953. évi állami költségvetésről szóló törvénytervezetet dr. Hans Loch, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese és pénzügyminisztere indokolta meg. Többek között elmondotta, hogy a törvénytervezet szerint a költségvetés bevétele 34 milliárd 698,5 millió márka. A mult évhez viszonyítva 16.4 százalékkal nö a bevételek és kiadások nagysága. Ez az a emelkedés a nemzeti jövedelem növekedésének kifejezője. Polliit elvtárs íe;htvása az angol nénhez Harry Pollitt, Nagy-Britannia Kommunista Pártja főtitkára Eisenhower amerikai elnök legutóbbi kongresszusi üzenetével kapcsolatban a párt politikai bizottsága nevében felhívást intézett az angol néphez. — Itt az ideje — hangsúlyozza a felhívás — hogy az angol nép cselekedjék. Kényszeríteni kell a kormányt, hogy küldjön ultimátumot Blisenhowerhez, amelyben a következőket jelelenti ki: 1. Soha semmi körülmények között nem támogatja a K>nai Népköztársaság elleni háborút. 2. Anglia haladéktalanul kivonja valamennyi csapatát Koreából, követel-; a tüzelés haladéktalan megszüntetését, a fegyverszüneti tárgyalások folytatását, valamennyi hadifogoly hazabocsátását Anglia semm; szín alatt nem vesz részt új koreai offenzívában. 3. Angija feltétlenül szembeszáll Dulles támadó külpolitikájával. — Követeljék — emelj ki végül Harry Pollitt, — hogy az amerikai repülőgépek és az amerikai csapatok azonnal hagyják el hazánkat. Itt a cselekvés ideje a béke megmentésére. Éhínség Brazíliában A sajtó jelentése szerint Brazüia sok vidékén éhínség tombol. A „Correjo da Manha" című lap szerint Carili vidékén a lakosság fűvel táplálkozik, hogy éhen ne haljon. Az „Imprensa Popular'' című lap azt írja, hogy Amazonasz állam városának utcáin nők és gyermekek ezrei koldulnak Piracicaba városában Benedita Leandrona 24 éves anya az éhség miatt elkeseredetten a folyóba dobta 3 napos csecsemőjét. Brazília köztudomás szerint a világ egyik leggazdagabb, legtermékenyebb országa. Miért éheznek hát a brazíliai dolgozók? Azért, mert Brazília felett is azok a monopóliumok gyakorolják az uralmat, amelyek maximális profitjukat az adott ország lakossága többségének kizsákmányolása. tönkrététele és nyomorba döntése útján, más országok, különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján biztosítják. Élesedik az amerikai és az angol olajtársaságok harca az olaj források ért A második világháború után az amerikai olajmonopóliumok felhasználták az angol olajtársaságok pénzügyi nehézségeit, Anglia gazdasági és politikai pozícióinak meggyengülését és visszaszorították az angol olajtársaságokat a világ olajpiacain. A „World Petroleum" című amerikai folyóirat szerint az Egyesült Államok 1939-ben a világ olajtermelésének 37 százalékát ellenőrizte (a kapitalista világot számítva az Egyesült Államokon kívül). Ezzel szemben 1952 közepén a világ olajtermelésének már 59 százaléka állt amerikai ellenőrzés alatt. Ugyanezen idő alatt az angol olajtársaságok részesedése a világ olajtermelésében 49 százalékról 30 százalékra csökkent. A második világháború után az amerikai töke megindította akcióit, hogy megszerezze a fontos nyersanyagforrásokat, köztük az olajforrásokat is. Dewis, az „Arabian—American Oil Company" alelnöke közölte, hogv a külföldön eszközölt amerikai tőkebefektetésnek. amelynek célja az hogy 1927-től 1952-ig elérjék a 20 milliárd dollárt. A latinamerikai országokban az amerikai olajmonopóliumok uralkodó helyzetbe kerültek és második helyre szorították az angol olajtársaságokat. A Közel-, Közép- és TávolKeleten azonban az amerikai monopolisták az angol monopóliumok elkeseredett ellenállásába ütköznek, bár az angol monopóliumok pozíciója itt is erősen meggyengült. 1939-ben az amerikai monopóliumok az említett területek olajkitermelésének csupán 17 százalékát tartották kezükben, 1952-ben viszont a részesedésük már 59 százalék volt. Ugyanezen idő alatt az angol olajtársaságok részesedése ezeken a területeken 76 százalékról 33 százalékra csökkent. Az angol olajtársaságok azonban nem adták fel tervüket, hogy elhódítják a piacokat az amerikai monopóliumoktól. A „Royal Dutsh-Schell" és az Angol—Iráni Olajtársaság nagyarányú olajkutatást indított meg Indiában, Pakisztánban, Trinidadban, Egyiptomban. Kenyában, Tanganyikában, Szicília szigetén és fokozza az olajtermelést Irakban és Venezuelában. Pekingi megfigyelő Eisenhower íizeneféről Pekingi megfigyelők megállapítják, hogy Eisenhowernek „az ország helyzetéről" szóló kongresszusi üzenete a koreai háború kiterjesztését, a háborús előkészületek fokozását és más országok leigázásának programmját jelenti be. Eisenhower a koreai háborúval kapcsolatos „külön megjegyzésében" közölte, hogy ezt a háborút az ázsiai nének nemzeti felszabadulási mozgalma ellen irányuló általános katonai offenzívává kívánja kiszélesíteni. A koreai háború — mondotta — •része a vietnami és malájföldi imperialista gyarmati hadjáratnak és ugyanabból a „stratégiai helyzetből" fakad, mint Taivan amerikai megszállása és a Kuomintang-maradvány.ok felhasználása. Kijelentette, hogy „a koreai háború katonai megoldásának kidolgozása elkerülhetetlenül érinti midezeket a területeket." Az üzerret leleplezi, hogy Eisenhower a kínai Taivan megszállásának fenntartásával és a megmaradt Kuomintang-bandának a kínai anyaország ellen irányuló támadásra uszításával Trumah agresszív politikáját kívánja folytatni. Az amerikai kormány imperialista külpolitikája számára kitűzött harc „meghatározott" irányelvben Eisenhower üzenete elárulja az új kormány összeesküvését az agresszió meggyorsítására: 1. Eisenhower köztársasági kormánya folytatni akarja a hírhedt „kétpárti" politikát, az egész világ leigázására. 2. Az új kormány politikájának „összefüggő globális politikának" kell lennie. Eisenhower értelmezése szerint ez azt jelenti, hogy Ázsiában is a „szabadság" ugyanolyan imperialista rendjét kell bevezetni, mint Nyugat-Európában és a két Amerikában, ami kifosztást és rabszolgaságot jelent. 3. Eisenhower azzal a kijelentésével, hogy kormánya „nem ismeri el" az Egyesült Államok előz6 kormányai által a múltban aláírt nemzetközi megállapításokban vállalt kötelezettségeket, elárulta, hogy kormánya szét akarja tépni a nemzetközi szerződéseket. Már a választási hadjárat során is hangoztatta kifogásait a jaltai, a potsdami és m£s megállapodásokkal szemben. Most nyíltan bejelentette, hogy valóra váltja elgondolásait. 4. Eisenhower felszólította a „kölcsönös biztonság" amerikai tervének keretébe tartozó országokat, hogy a lehető legnagyobb áldozatokat hozzák az amerikai vezető körök „biztonságáért". Eisenhowert felbőszítette, hogy az amerikai csatlósállamok vonakodnak feláldozni magukat az Egyesült Államok érdekeiért. Szitkozódott, hogy ez „lelki szegénység". 5. Követelte a nyugateurópai országoktól „a Wall Street által diktált egységet". Ez az egység azt jelentené, hogy a szóbanlevő országoknak ki kell árusítaniuk gazdasági, katonai és politikai szuverenitásukat az Egyesült Államok javára. 6. Az új elnök leleplezte, hogy kormányának külpolitikája az amerikai monopoltőkések számára „profitszerző" áru- és tőkekiviteli piacokat, valamint nyersanyagforrásokat akar biztosítani. Kijelentette ugyanis, hogy „barátainknak kezdeményezniük kell szélesebb piacok és szilárdabb valuták megteremtését". Ennek az a célja, hogy más országok engedjék meg az amerikai monopoltőkének iparuk és kereskedelmük ellenőrzését és szuperprofit kisajtolását az idegen országok népeiből. Az idegen országok elözönlése és kifosztása céljából Eisenhower fokozni akarja az Egyesült Államokban a fegyverkezési hajszát, nemzetgazdaság militarizálását, az amerikai nép még könyörtelenebb kizsákmányolását és Amerika fasizálását. Az amerikai nagytőkének ez az új ügynöke kihirdette tehát az amerikai reakció világuralmi törekvéseit. A háború kiterjesztéséről szóló vad őrjöngésének egyetlen eredménye azonban — mint a „Reuter" iroda megállapítja — csak a „kommunistaellenes" arcvonal összeomlása és az ENSz angol-amerikai tömbjén belül mutatkozó ellentétek kiéleződése lesz. Az áruló Csang Kai-sek aljas nyilatkozata A banditavezér Csang Kai-sek kedden kérte az Egyesült Államokat, hogy felhasználhassa az amerikai haditengerészetet és a légierőt a Kínai Népköztársaság megtámadására. Csang Kai-sek ezt az alávaló nyilatkozatot Eisenhower ama bejelentése után tette, hogy a Wall Street továbbra is megszállva tartja a kínai Taivant és a Kumintang-banditák maradványait a kínai szárazföld megtámadására bujtogatja és segít nekik. Az áruló Csang Kai-sek keddi nyilatkozatában „Amerika legtisztességesebb és legragyogóbb lépésének" nevezte Eisenhower beavatkozását Kína belügyeibe, és Taivan megtámadására tett célzását. Csang Kaisek bizonvítékát adta annak hogy Ml eszköze akar lenni az „ázsiaiak harcoljanak az ázsiaiak ellen" Eisenhoweri tervnek. Csang Kai-sek nyilatkozata nyilvánvalóan Washington utasítására hangzott el. A nyilatkozat elhangzását megelőző napon John Alison amerikai külügyi államtitkár határozott utasításokat adott Wellington Koo-nak, a Kuomintang washingtoni nagykövetének. így tehát a lakáj Csang Kai-sek nyilatkozatában látott napvilágot az amerikai agresszoroknak az a terve, hogy haditengerészetüket és légierejüket továbbra is arra használják fel, hogy megakadályozzák a kínai népet Taivan felszabadításában és hogy agressziót hajtsanak végre a kínai nép ellen. A világ békeszerető népeinek éberen őrt kell állaniuk a Wall Street-i összeesküvésével szemben.