Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-26 / 50. szám, csütörtök

4 uj %w 1953 február 25 Vagy alusznak 9 vagy nem hall ják... Már több mint egy éve annak, hogy az Uj Sző hasábjain foglal­koztam a nagylégi szövetkezetbe befurakodott kulákok aljas szere­pével s megvilágítottam néhány kulák igaz arculatát. Mi történt azőta? A helyi pártszervezet se­gítségével , a tagok eltávolították a szövetkezet vezető helyéről a kulá­kok fökolomposát Cére Győzőt, s vele együtt még egy-kettőnek ki­tették a szűrét. A szövetkezetben azóta a munka javulóban van, amit különösen mult év tavaszán és az aratási, cséplési munkálatokban lehetett tapasztalni. A tagok egy része a cikk meg­jelenésekor öntudatlanságánál fog­va a hirhedt fasiszta-politikus ku­lák méllett tört lándzsát, ami egy­általán nem csoda, hiszen a neve­zett kulák évtizedeken keresztül értette a módját annak, hogy ho­gyan kell lekenyerezni, hálójába keríteni a kis- és középparasztsá­got. Ez még érthető. Annál ért­hetetlenebb azonban az, hogy / párttagok között is akadt olyan elvtárs, illetve elvtársnő, aki egy­úttal a járási pártszervezet tagja, mégis »krokodil«-könnyeket hulla­tott a cikk megjelenésekor s majd­nem siratta a levitézlett fasiszta politikust. De mi történt ezután ? ... A nagylégi szövetkezet tagjai a kulá­kot, aki sok mindenben akadályoz­ta a -szövetkezet fejlődését, eltávo­lították. Ugyanakkor a járás terü­letén lévő csenkel szövetkezetben ' pedig alkalmazásba vették. Vagyis az egyik helyen kirúgták, a másik helyen tárt karokkal befogadták, sőt mi több csézával hordozgatták egész éven át. Ez az egyik dolog, amire röviden rá akarok mutatni. A másik dolog pedig az, hogy amíg az egyik kulákot eltávolítot­ták a nagylégi szövetkezetből, ad­dig a másikat meghagyták agronó­musi pozíciójában. Cére Frigyesről van szó, aki talán egy fokkal sem volt kü­lönb bátyjánál, csupán annyiban különbözött tőle, hogy amíg Cére Győző többszáz főnyi tömeg előtt szónokolt a szentistváni Magyar­ország megszületéséről, a fasiszta hegemónia győzelméről, addig Cére Frigyes a boros poharak mellett és más egyebütt igyekezett meggyőz­ni a kis- és középparasztságot ar­ról, hogy a tengelyhatalmak min­dent-elsöprő erővel kivívják a vég­ifeö győzelmet. A Szovjetuniót, a ' Világ dolgozóinak büszkeségét a leg­aljasabb módon lealacsonyította, gyalázta. Vájjon ki hinné el erről az emberről, hogy most miután Pál­fordulást csinált, jgazi, becsületes építője a nagylégi EFSz-nek?... Aki' ezt feltételezi róla, az csodák­ban hisz!... Márpedig csodák aligha történnek a világon. Úgy érzem kötelességem, hogy lerántsam a leplet a kulák agronó­\ mus igazi arcáról, akiről ma még többen azt mondják a szövetkezet tagjai közül, hogy nagyon jól dol­i gozik és kár volna őt bántam. Mi viszont tudjuk, hogy a kulák, aki érzi hatalmas összeomlását, csupán azért, hogy takarja magát... most jól dolgozik. Azonban—jobb a bajt megelőzni, mint később siránkozni. Jó munkáját Sokan abban látják, hogy a mult év elején 172 koronát irányzott elő egy munkaegységre. Mindez persze rendjén lett volna, j. ha azon igyekezett volna, hogy a kitűzött terveket pontosan a gyakorlatban is végrehajtsák, meggyőzte volna a szövetkezet tagjait az új munkamódszerek be­vezetésének fontosságáról, stb. Ak­kor bizonyára jobb eredménnyel zárhatták volna a mult évi gazdál­kodásukat. Tény az, hogy az elő­irányzott 172 korona helyett 68 ko­rona jutott egy munkaegységre a nagylégi szövetkezetben. Továbbá tény az is, hogy nagy különbségek •mutatkoznak a tervezett bevételek és a tervezett kiadások között. Mindez arról beszél, hogy a kulák agronómus rosszul dolgozik. A szövetkezet tagjai közt még akadnak olyanok, akik a fától nem látják az erdőt, az erdőtől a he- j gyet. Nem tudják kiválasztani a konkolyt a búzából, nem tudják megkülönböztetni a kulákot a kö­zépparaszttól. így hát fontosnak tartom rámutatni Cére Frigyes ku­lákságára, eltekintve attól, hogy imádója volt a fasizmus uralkodá­sának. Mind az első burzsoá köztársa­ságban, mind a Horthy-éra alatt a postán dolgozott. Ugyanakkor földjeit szolgákkal, cselédek­kel dolgoztatta. Legalább 6—7 lova volt és vagy 15—20 szarvasmarhája. Mint egy pióca szívta a vérét a szegény cse­lédjeinek, akik majdnem valameny­nyien meggörbülve hagyták ott hí­res gazdaságát, mikor már kipré­selte belőlük munkaerejük javaré­szét. Németh Rudolf, aki ma az ál­lami birtok megelégedett dolgozója, jó pár évig húzta nála az igát. Ké­pesi Mihály, aki ma az EFSz-ben találta meg saját maga és család­ja boldogabb életének építését, Ugyancsak hosszú éveken keresztül ®pl ,obotolt nála, korán tói-későig. Szi­tás Jenő, Lukacsovics Antal és még sokan mások éveken át szolgálták Cére urat. Molnár István bácsi, aki az egyik aratója volt, szintén sokat tudna beszélni »Cére úr« jószívűsé­géről. Most mint agronómus szerepel a nagylégi szövetkezetben, még mindig cselédet tart a házában. Fekete Györgyöt még mindig ki­zsákmányolja. Ugyanakkor, amikor ma lakáshiány van a községben és egyes családok vagy egy szobács­kában, vagy egy konyhácskában laknak, Cére úr ma is 3—4 szobás lakásban van elterpeszkedve. No de menjünk tovább! ... Ha­bár a müncheni árulás tetszett mind az egyik, mind a másik Céré­nek, mégis az általuk is ébreszt getett háború tüzéből igyekeztek kimenekülni. Hadd vérezzenek he­lyettük a meggyötört cselédembe­rek, hisz azok másra úgy sem va­lók ... gondolták. A háború persze nem úgy végződött, mint ahogy ők gondolták. A Szovjetunió történel­mi jelentőségű győzelmet aratott s meghozta dolgozó népünknek is a felszabadulást. 1949—50-ben a februári győze­lem eredményeképpen falvainkon megkezdődött az újjászületés kor. szaka s kis- és középparasztsá gunk országszerte rálépett fokozatosan az EFSz-ek útjára. Arra az egyet­len -helyes útra, amely kivezet a nyomorból, a megalázottságból és elvezet dolgozó parasztságunk fel­emelkedéséhez. Nagylégen is meg­alakult az EFSz. A hiba ott tör­tént, hogy a kis- és középparaszt­sággal együtt a kulákok is mind valamennyien az EFS tagjaivá vál­tak. Ebben persze nem volt köszö­net. Az akkori pártvezetőség rá­adásul még elkövette azt a hibás lépést is, hogy Cére Győzőt-vezető pozicióba helyezte, Cére Frigyest pedig egyéves agronómus iskolára küldte. Amikor az iskolát befejezte, ő lett a szövetkezet agronómusa. Ez pe­dig veszélyes jelenség! Beengedni a kulákot, még hozzá majdnem a legfontosabb pozicióba, ahol sok­félekép módjában áll fékeznie a szövetkezet fejlődését, a tagság felemelkedésének az útját! Jogosan felteszem, nemcsak sa­ját magam nevében, hanem a be­csületes szövetkezeti tagok nevében is a kérdést: hogyan lehetséges a somorjai járásban, hogy a számta­lan párt- és kormányhatározat megjelenése ellenére, az alapsza­bályzat elfogadása ellenére, a ku­lákok mégis a szövetkezetben van­nak ? .. Sőt mi több, ők járnak a járási székhelyre elintézni a szö­vetkezeti gazdaság ügyes-bajos dolgait. Vájjon mindezekről nincs tudomása a járási párt­szervezetnek? ... Ügy hiszem van. Hiszen Oros Mik­lósné, aki ugyancsak riagylégi, a jáťäsi pártszervezet tagja, bizo­nyára nagyon jól ismeri a meg­bújt osztályellenséget. Nézzük meg, hogyan teljesít-; az ilyen párttag a kötelességét? Cikkem -elején már szólottam arról, hogy »krokodil« könnyeket ejtett, amikor egy évvel, ezelőtt megmutattam a nagylégi kulákok igaizi arcát. Vájjon nem lenne e kötelessége Oros elvtársnő­nek leleplezni és megtisztítani a nagylégi szövetkezetet a megbújt osztályellenségtöl ?! Nagyon is kö­telessége lenne! Akkor miért nem teszi ezt? ... Egyszerűen azért, mert a nevezett kulákok jó barátainak számítanak. No meg lehetséges az is, hogy úgy gondolja, vannak a rossz kulákok mellett'jó kulákok is! Annyi bizo­nyos, hogy az ilyen nézeteknek és az ilyen viselkedéseknek egyszers­mindenkorra véget kell vetni. Oros elvtársnönek alaposan át kell tanul­mányoznia pártunk új alapszabály­zatát, amelyben az áll, hogy az a párttag, aki a párt- és kormány­határozatokkal szemben passzív magatartást tanúsít, nerp igyekszik azokat a gyakorlatban megvalósí­tani, nem való a párt soraiba. Ez csak az egyik eset, amit meg­világítottam, de lehet, hogy több kulákbarát is akad a járási székhe­lyeken. < A nagylégi EFSz tagjainak orvo­solniok kell a még fennálló hibákat, hogy a szövetkezeti gazdaság fej­lődése sokkal eredményesebb legyen. Tudatosítaniuk kell magukban azt, hogy a kulák a szövetkezetbe nem való. Klement Gottwald köztársasági el­nökünk a szövetkezeti dolgozók I. országos kongresszusához intézettle­velében ismételten megvilágította az EFSz-ek továbbfejlődésének útját, ismételten felhívta a szövetkezetek tagjait arra, hogy távolítsák el az EFSz-böl az oda befurakodott kulák elemeket. Az üzenetben többek kö­zött ezeket mondotta: „A szövetke­zeti tagok közti helyes kapcsolat és alkotó együttműködésük azonban csak akkor alakulhat ki, ha a szö­vetkezeti tagok leszámolnak a kulá­kokkal és segítőtársaikkal, akik a szövetkezetekbe befurakodtak és akik belülről bomlasztják a szövet­kezetet. A szövetkezeteknek erőtel­jesen le kell rázniok testükről a pió­cákat. Ugyanúgy le kell számolniok a javíthatatlan naplopókkal, akik kárt tesznek á szövetkezeti vagyon­ban és kerülik a munkát". Gottwald elvtárs ezen üzenetéből az következik, hogy nagyon, de na­gyon itt volna az ideje, hogy szö­vetkezeteinket megtisztítsuk az oda befurakodott kulákoktól. Ezt fonto­lóra kell venniök mind a somorjai járás pártszervezetének, mind a nagylégi helyi pártszervezet tagjai­nak. Mert csakis a kulák-nyügtöl megszabadulva építhetjük EJFSz-ein­ke^ erőssé, gazdaggá, a tagságot pe­dig jómódúvá és kultúrálttá tehet­jük. Ha mindezt megtesszük, de nem úgy, mint ahogy Cére Győzővel tör­tént, akkor hathatósan elősegítjük szocialista mezőgazdaságunk előre­haladását s akkor elmondhatjuk, hogy valóban munkába vettük a tar­tós béke alapfeltételeinek megterem­tését, hazánkban a szocializmus győzelmének biztosítását. Farkas Kálmán. Az EKSz-ek I. országos kongresszusa határozataival a tavaszi munkák sikeréért Az EFSz-ek első országos kon­gresszusára kiküldött Suszter And­rás a nagyidai EFSz-ből — amely szövetkezet 1660 hektárnyi földterü­lettel a kassai kerület legnagyobb EFSz-ének egyike — a kongresszu­son szerzett tapasztalatait átadja községe valamennyi szövetkezeti tagjának. Útmutatóul szolgálnak a nagyidai szövetkezeti tagok gazdál­kodásában a kongresszusi nyilatko­zatok és beszámolók, valamint a kongresszusi határozat és mindenek­előtt a köztársasági elnök levele, amely megmutatta az osztálysza­bályzatok szerinti helyes és jöve­delmezőbb gazdálkodás útját. „A ni. típusú EFSz üzemi szabályzata szerint á magasabb típusba való át­térésnél számos hiányt örököltünk, de már a mintaalapszabályzátok megvitatásakor intézkedtünk, hogy ebben az évben jól gazdálkodhas­sunk" — mondja az elnök. A téli hónapokban a szövetkezeti tagok felkészültek a tavaszi munkálatok­ra. Tóth András példás szövetkezeti tag gondoskodott arról, hogy a ta­vaszi munkákat idejében elvégezzék, így a mezőgazdasági gépeket megja­vították. A szövetkezeti tagok eddig már 9.Ö00 mázsa istállótrágyát hord­tak ki földjeikre. Áz új alapszabály­zat szerint ezekben a nációkban négy 37 tagból álló állandó munkacsopor­tot létesítenek. Továbbá szocialista versenyzést is szerveznek a szövet­kezeti tagok és egyét) szövetkezetek között a szomszédos szacsai EFSz segítségével a tavaszi munkálatok idejében való és példás elvégzésére. Emellett nagy súlyt helyeznek a ga­bona hektárhozam növelésére. Míg Nagyidán ,a mult évben a hektár­hozam csupán 16 mázsa volt hek­táronként. a szövetkezetesek ebben az évben 21 mázsát terveznek egy hektárnyi területre. Ebben az évben először vetnek el zöldségfélét 10 hektárnyi területen, amelynek gon­dozására 7-tagű női csoportot ala­kítottak. A gabonanemü vetésénél szüksoros vetési módszert is alkal­mazzák. Az ipolyviski szövetkezet zárszámadásának tükrében Az ipolyviski szövetkezet évzáró mérlegének az eredményét Kádas István fejő évvégi részesedésének a tükrében láthatjuk. Kádas István a ledolgozott 700 munkaegységéért a következő részesedést kapta: 38.000 korona készpénzt, 21 mázsa búzát, 980 kg árpát, 580 kg kuko­ricát, 950 kg takarmányrépát és 300 gyapjúpontot. Ezenkívül háztá­ji gazdaságában felnevelt két ser­tést, amelyektől 9 darab malacot adott el. Egy sertést saját szük­ségleteire vágott le, egy hízósertést pedig 9.000 koronáért közellátá­sunknak adott. A pénzből gyönyö­rűen felruházkodott. Kádas István jó munkájáért meg is érdemelte a szép jutalmat. Mint kommunista példásan elvégzi kötelességét és munkára buzdítja társait is. A szö­vetkezet egyik legjobb dolgozója. A vezetőség kitüntetésre terjesz­tette fel és bizony ez Kádas Ist­vánnak kedves meglepetés. Világ­életében dolgozó ember volt, saj ­nos munkája eredményét mindig a tőkések zsebelték be. Kádas István most is azon a bir­tokon dolgozik ahol a felszabadulás előtt dolgozott azzal a különbség­gel, hogy most a szövetkezetben magának és a dolgozó népnek ter­mel. A múltban Horváth földbir­tokos volt itt az úr. Az istálló mellett családjával egy szűk föl­des szobában lakott. Ezer korona volt a havi fizetése. Ma a földbir­tokos házában lakik és szépen be­rendezett tágas, világos szobája van. Három éves kisfiának ninós olyan nyomorúságos gyermekkora mint neki volt. Fiára szabad bol­dog élet vár népi demokratikus rendszerünkben. Kádas István mun­kájának ma lett igazi értelme. Ér­zi is, hogy örömteli életét a fel­szabadító Vörös Hadseregnek és di­cső Kommunista Pártunknak kö­szönheti. Kádas István tudja, hogy becsületes munkájával szocializmust építő népünket és a világ dolgozói­nak a békéjét védi. 1947-ben lett a párt tagja. Azőta nagyobb felelős­aéggeil végzi munkáját. Egyetlen fájdalma, hogy akadnak dolgozók, akik félreértik igyekezetét. Azt mondják, hogy „hízelegni akar". Ki­Hogyan kaptak vetőmagot a vágfarkasdi kulákok Ha áttekintjük a vágfarkasdi ku­lákok névsorát, itt található ifj. Gu­las György és id. Gulas András ne­ve, akik apjukkal együtt gazdál­kodnak 25—26 hektár földterületen. Már negyedik éve adósai az állam­nak, ugyanis kontingensüket egy év­ben sem teljesítették. így történt ez a mult évben is, de, mint mondják — minden embernek akad jóbarátja — így a farkasdi spekulánsok is ba­rátot leltek a vágsellyei járás agro­nómusa, Medovanszky Pál személyé­ben. Ez, megsajnálva a farkasdi ku­lákokat, engedélyt adott 18 méter­mázsa búzavetőmag vásárlására és így a vetőmagot mázsánként 500 Kčs-ével kapták meg az említettek. Persze a kulákok ennek nagyon­nagyon megörültek, mert az állam az előíráson felül beszolgáltatott bú­záért 600 Kčs-t fizetett, ők pedig a búzát 500 Kes-ért vásárolták. A vág­sellyei agronómus azonban — a ku­lákok pártfogója — elfelejtette, hogy csak a kis- és középföldmüvesek kaphattak ellenértékben vetőmagot és semmi esetre sem kaphattak a kulákok, akik a cukorrépa termést szarvasmarháikkal etették meg, azonban beszolgáltatási kötelezett­ségüknek nem tettek eleget. Ezért fontos volna, hogy a járási pártbi­zottság és járási nemzeti bizottság nagyobb gondot fordítson a hibák elkerülésére. Pál Kálmán, Vágfarkasd. nek?... Hiszen ma már nem áll a háta mögött a földesúr korbácsos' ispánja. Igyekezete csak a szövet­kezeti dolgozók életszínvonalának az emelésére irányulhat. Igen! Kádas István ,, hízelegni" akar! Hízeleg­ni az összes munkástestvéreknek! Azt akarja, hogy a dolgozók egytől egyig megértsék, hogy saját jövő­jüket építik; hát össze kell fogniok. Tanulniok kell, hogy egyre töb­' bet termeljenek. Ahol olyan dolgozók vannak mint Kádas István, úgy zárul a gazda­sági év mint az ipolyviski szövet­kezetben. Vadkerti János a szövet­kezet könyvelője és Kovács György, gazda büszkén beszélnek a nagy­szerű eredményekről. A szövetke­zeti tagok örömét Bartal Lajos el­nök a prágai I. mezőgazdasági kongresszusra is elvitte. De beszél­jenek az adatok: Bevétel: állati termékekből mezőgazdasági termékekből egyéb jövedelem 1,815.000 KČS 2,214.000 Kés 336.000 Kčs összesen 4,365.000 Kčs Kiadás: vetőmagalapra 145.000 Kčs takarmányalapra 150.000 Kčs gazdasági kölcsön törlesztésére 94.000 Kčs koniSlzolidációs hitelre 14.000 Kčs oszthatatlan alapra 770.000 Kčs tagok részesedése 650.000 Kčs Ezek a számok világosan bizonyít­ják, hogy a tagok nem úgy tekinte­nek a szövetkezetre mint valami idegen tulajdonra, hanem úgy hogy az az övék, mindnyájuké. Ahol így gondolkodnak a szövetkezeti tagok, ott nem marad el a jó eredmény még sikkor sem, ha az időjárás ked­vezőtlen. Az eredmények világosan bizonyítják, hogy a szövetkezeti gazdálkodás minden körülmények között biztosítani tudja a szövetke­zet tagjainak a nyugodt megélhe­tést. Meggyőződött erről Tóth Ferenc a konyhakertészet dolgozója is, aki a 404 ledolgozott munkaegységei utáir 22.000 Kčs pénzjutalmai, 1214 kg , búzát, 465 kg árpát, 290 kg kuko­'ricát, 540 kg takarmányrépát és 184 gyapjúpontot kapott a mult évben. Nézzük csak meg milyen jövedelem­ben részesült Tóth Lajos és lánya. Tóth Lajos 418, munkaegységet dol­gozott le a. mult évben. Kapott 23.000 korona pénzbeli jutalmat, 1254 kg búzát, 585 kg árpát, 300 kg kukoricát, 550 kg takarmányt. A leánya ledolgozott 248 munka­egységet. Kapott 13.600 korona kész­pénzt és a munkaegységek után já­ró termés jutalmazást és apjával együtt 350 gyapjúpontot kaptak. Szalatnyai István is megkapta becsületes munkájáért a jutalmat. Csala István a szövetkezet sertés­gondozója sem panaszkodik. Szor­galmas munkájáért olyan jutalom­ban részesült, amilyenről az egyé­nileg gazdálkodók még álmodni sem mernek. Kugier Emánuel, Zsolna.

Next

/
Thumbnails
Contents