Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-25 / 49. szám, szerda

Világ proletárjai egyesüljete k l SZLOVÁK TA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1953 február 25, szerdia 2 Kčs W. évfolyam, 49. szám c/l mai mámban : Biztosítsuk a gazdasági munkát a politikai munka fokozásával (2. old.) Az amerikai haditengerészeti légierő két magasrangú tisztjének vallomása az amerika; hadsereg Koreában folytatott baktériumháborii.iáról (3. old.) Nagy-Britannia Kommunista Pártjának nyilatkozata az izraeli eseményekről (4. old.) A csehszlovák dolgozók február; győzelmének 5. év­fordulójára (5. old.) Beszélgetés a februári események résztvevőivel (6. old.) A párt ideológiai, politikai és szervezési munkájának fokozása feladataink teljesítésének döntő feltétele (7. old.) Előre, egy lépést sem hátra! (8. old.) A februári győzelem kötelez Nem kétséges, hogy hazánk éle­te, sorsa 1945-tel, a dicső Szovjet Hadsereg által való felszabadulá­sunkkal dőlt el. Örök hálára köte­lez bennünket a Szovjetuniónak, Sztálin elvtársnak s a Vörös Hadse­regnek ez a hatalmas áldozatokat jelentő hőstette, amely meghozta szabadságunkat. Ennek csakis en­nek a felszabadulásénak köszön­hetünk mindent és minden, ami azóta történt népi demokratikus ha­zánkban, az eredmények, amelyeket elértünk, a békés, szabad élet. a har­cainkban aratott győzelmek, mind csak azért voltak lehetségesek, mert 1945-ben a felszabadító Szovjet Had­sereg' a munkásosztály és a dolgozó parasztság kezébe adta a hatalmat. .Ellenségünk kezéből kiütötte a leg­hathatósabb fegyvereket, hogy meg­könnyítse további útunkat, hogy le­hetővé tegye a mi hazánkban is a boldog, békés szocialista haza megte­remtését. Ennek köszönhetjük azt is, hogy 1948-ban, a dicső februári napokban olyan megingathatatlan biztonsággal győztünk a reakció ellenforradalmi puccskísérlete fölött. Ez a győzelem a Kommunista Párt által vezetett munkásosztály hatalmának megerő­södését jelentette. Ha a februári ese­mények előtt a kormányban ülő re­akciós elemeknek, a nyugati impe­rializmus bérencpinek még voltak holmi ködös reményeik, hogy meg­döntik a dolgozó nép hatalmát, ak­kor a februári események meggyőz­hették őket arról, hogy Csehszlová­kia dolgozó népére semmi hatással nem voltak, hogy egész népellenes összeesküvésük, hála pártunk éber­ségének, az árulók csoportjának szük keretét nem lépte túl. A nyugati imperialista ügynöksé­gek, akik erre az áruló bandára épí­tettek, ugyancsak meggyőződhettek arról, hogy néhány kispolgári elemen, néhány balga bürokratán kívül ez a puccskísérlet sem a cseh, sem a szlo­vák nemzetnél nem talált visszhang­ra. Itt elsősorban a cseh és szlovák munkásosztály józanságát kell mél­tatnunk és éppen ezért sohasem sza­ban megfeledkeznünk a cseh és a szlovák munkásosztály kimagasló szerepéről a februári napokban, ami­kór a volt köztársasági elnökkel, Be­nessél az élén egy reakciós ellenfor­radalmi banda megpróbálta a szocia­lizmus szekerének rúdját visszafordí­tani. Nyíltan felvetődött a kérdés: a kapitalizmus, a munkanélküliség, az elnyomás, a sortüzek, avagy előre a szocializmus útján hazánk iparosítá­sáért, mezőgazdaságunk gépesítésé­ért: a dolgozók, vagy a kizsákmá­nyolók hazájáért? A kérdés felvető­dött ugyan, azonban a felelet nem volt kétes. A nép akarata törvény lett a februári napokban s a nép aka­rata az volt, hogy Gottwald elvtárs vezetésével bátrabban előre a szo­cializmusért, a békéért! A csehszlovákiai magyar dolgozók szívesen.kötik össze a csehszlovákiai magyarok egyenjogúságának elisme­rését a februári eseményekkel. Eb­ben a feltevésben van némi igazság, azonban mégis szükséges a történel­mi hűség kedvéért rávilágítani arra, hogy a kérdés ilyen formában való felvetése némileg elrajzolja a való­ságot s túlságosan leegyszerűsíti. Ahogy a februári események nem végződhettek volna ilyen biztos győ­zelemmel 1945-ös felszabadításunk nélkül, anélkül, hogy a felszabadító Szovjet Hadsereg a kapitalizmus „nehéz tüzérségét" le ne fegyverezte volna és fegyvereit ne adta volna munkásosztály kezébe: ugyanúgy le­hetne azt is mondani, hogy a februári győzelem nélkül a munkásosztály ha­talmának megerősítése nélkül a to­vábbi eredményeket sem érhettük volna el. Mindez igaz. A magyar kér­dés azonban nem kapcsolható össze ilyen mechanikusan a februári győ­zelemmel. Ahogy tudjuk, a kapitalizmus 1945­ben nem adta fel minden reményét sem nálunk, sem a többi népi demo­kratikus országokban, így Magyar­országon sem. Nagyon jól tudjuk, hogy a magyarországi kapitalisták ugyanúgy felvették a harcot a hata­lomra jutott nép uralma ellen régi pozícióik, vagyonuk visszaszerzésé­ért, mint nálunk. Ugyanúgy egyetlen reményük és támaszuk a nyugati im­perializmus volt. De nemcsak Ma­gyarországon — ez volt a helyzet a többi népi demokratikus országokban is; de csak egyben; Jugoszláviában sikerült ádáz tervük megbízottjuk, a felfuvalkodott trockista kém, haza­áruló imperialista ügynök. Tito se­gítségével. A népi demokratikus Magyaror­szág bátran és megalkuvás nélkül, le­számolt a nyugati imperialisták által megbízott reakciós ellenforradalmi elemekkel, akik a kormányba befura­kodtak s igyekeztek visszaállítani a régi irredenta, revíziós, kapitalista Magyarországot — Nagy Ferencék­kel. Ez volt az első jeladás számunk­ra, csehszlovákiai magyarok számá­ra az első nagy segítség, mert mind pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja, mind kormányunk előtt vilá­gos lett, hogy a népi demokratikus Magyarország útja többé nem kétsé­ges, bizalommal tekintettek a népi demokratikus Magyarország felé és jogos bizalommal, mert az új népi demokratikus rendszer sorozatosan kézzelfogható bizonyítékát adta an­nak, hogy egymás után felszámolja mindazokat a felforgató kémügynök­ségeket, amelyeknek célja a régi ka­pitalista Magyarország visszaállítá­sa volt. Felszámolta a klerikális re­akció ügynökségét Mindszentivel az élén, ugyanúgy, mint a pártba, vagy a kormányba befurakodott áruló­két. Ezek az események és tények kész­tették pártunkat arra, hogy 1948 őszén napirendre tűzze a magyar kérdés megoldását Csehszlovákiában. Kétségtelen, hogy a februári napok­ból győztesen kikerült párt és mun­kásosztály megteremtette az előfel­tételeit annak, hogy a magyar kérdést Csehszlovákiában rendezzük. Egyol­dalúan állítanók be azonban a kér­dést akkor, ha ezt úgy könyvelnénk el, mint a februári események ter­mészetes következményét. Ehhez szükséges volt az is, amint említet­tem, hogy pártunk és kormányunk teljes bizalmát megnyerte a szocia­lizmus útján haladó Magyar Népköz­társaság. Ez indította pártunkat és kormányunkat arra a lépésre, hogy bizolammal tekintsen a csehszlová­kiai magyar dolgozókra is. A munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság kezében a februári győze­lemmel megerősödött hatalom lehe­tővé tette, hogy hazánk szocialista ipara, mezőgazdasága, kultúrája gyors ütemben fejlődjék. Természe­tes, hogy ennek az óriási fejlődésnek eredményeit és gyümölcsét az azóta egyenjogú csehszlovákiai magyar dolgozók is élvezik. Megkezdődött az ipar kiépítése a valamikor elhanya­golt Szlovákia délvidékein is. napról napra erősödik és fejlődik a szövet­kezeti mozgalom a szocializmus útjá­ra lépett falvainkban: a kulturális! fejlődésből ugyancsak bőségesen jut j a csehszlovákiai magyar dolgozók­nak is. 1948 decemberében megszületett a csehszlovákiai magyar sajtó első ter­méke, az Uj Szó. 1949 márciusában megalakult a. Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete. Megnyíl­tak fokozatosan a magyar nemzeti iskolák. Később, 1950 után, mikor a szlovák kommunisták Szlovákia Kommunista Pártja IX. kongresszu­sán leszámoltak saját soraikban a burzsoa-nacionalista elemekkel, a magyarnyelvű alsó- és középfokú is­kolák valamint felsőbbfokú szakis­kolák hálózata soha nem látott szé­lességben épült ki. A magyar könyv­fogyasztás Csehszlovákiában túlszár­nyalta a volt Horthy-Magyarország könyvfogyasztását. Nem egész egy hónappal ezelőtt magyar területi sínház nyílt meg Komáromban. Mind­ezeket az eredményeket elsősorban pártunknak és nem utolsó sorban a februári napokból győzedelmesen kikerült cseh és szlovák munkásosz­tálynak köszönhetjük. Mindezek az eredmények világosan bizonyítják, hogy a csehszlovákiai magyar dolgo­zók saját hazájuknak tekinthetik és kell, hogy tekintsék a népi demokra­tikus Csehszlovák Köztársaságot. Mindezekhez szükségesnek tartom befejezésül néhány kritikai megjegy­zést hozzáfűzni. Ugyanakkor, mikor a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság a csehszlovákiai ma­gyar dolgozóknak biztosítja teljes nemzeti egyenjogúságukat, jogosan elvárhatja tőliík a kötelességek tel­jesítését is. Az elsőt mindenki öröm­mel és megnyugvással fogadja; jo­gaink biztosítását. A másodiknál, a kötelességek teljesítésénél már> nem látjuk ugyanezt a lelkesedést. Mi, a népi demokratikus Csehszlovák Köz­társaságban bátran és büszkén vall­hatjuk nemzeti hovatartozandósá­gunkat, nemzeti öntudatunkat, azon­ban milyen nemzeti büszkeség és ötudat élhet bennünk akkor, ha azokban az üzemekben, ahol túlnyo­mó többségben magyar dolgozók dol­goznak, lemaradunk az ötéves terv teljesítésében. Milyen nemzeti öntu­dat élhet bennünk akkor, ha egyes falvaink, szövetkezeteink, állami bir­tokaink nem teljesítik hazafiúi köte­lességüket a beszolgáltatás terén. A szocialista hazafiság, amely él és N kell, hogy éljen minden csehszlová­kiai magyar dolgozóban is, kell, hogy elsősorban abban nyilvánuljon meg, hogy szociális és kulturális életünk alapját és előfeltételét, a gottwaldi ötéves tervet teljesítjük és túltelje­sítjük. Ha a komáromi hajógyár le­marad a terv teljesítésében, szégyene ez minden csehszlovákiai magyar dolgozónak, ugyanúgy, mint ahogy jogosan büszkeségünk, ha a rozsnyói bányák teljesítik tervüket. Minden előfeltételünk meg van ahhoz, hogy pártunk és kormányunk bizalmát ne veszítsük el, ha hűen kitartunk a februári győzelem eszméi, pártunk irányvonala mellett, ha magunkévá tesszük és megvalósítjuk azokat az irányelveket, amelyeket szeretett ve­zérünk, Gottwald elvtárs Csehszlová­kia Kommunista Pártja országos konferenciáján tíz pontbán lefekte­tett. A győzelmes februári esemé­nyek ötödik évfordulóján kell, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók hazafias és nemzeti büszkesége ab­ban nyilvánuljon meg, hogy teljesí­tik a hozzájuk fűzött reményt, a jo­gok elfogadása után a kötelessége­ket is és bátran haladnak Gottwald elvtárs vezetésével előre az ötéves terv teljesítéséért, a világokéért. Lőrincz Gyula Szlovákiában 42 traktorállomás befejezte a gépjavítást A gép- és traktorállomások dol­gozói a tavaszi munkálatokra való előkészület utolsó hetébe léptek, ugy|inis e hó 28-ig kell befejezniök a traktorok és a kapcsolható be­rendezés javítását, össze kell állíta­niok a szükséges számú agregátot és e hő 25-ig kell a tavaszi munká­latok tervét kidolgozniok. Ez év február 20-ig Szlovákia gép- és trak­torállomásai a traktorjavítási tervet 94.3 százalékra teljesítették és ezt a tervet 42 traktorállomás teljesí­tette eddig. Az általános javítást szlovákiai méretben 104.8 százalék­ra teljesítették, a közönséges javítá­sokat 115.8 százalékra és a techni­kai gondozást 67.2 százalékra, A nyitrai kerület után, ahol már 16 gép- és traktorállomás fejezte be ed­dig a traktorok javítását, a követke­ző helyen a besztercebányai kerület áll 99.4 százalékkal 8 felkészült ál­lomással, a harmadik helyen a po­zsonyi kerület 94.5 százalékkal és 9 gép- és traktorállomással. A többi helyeken a következő a sorrend: eperjesi kerület 86.9 százalék és 4 gép- és traktorállomás, kassai kerüi­let 86.2 százalék, 3 gép- és traktor­állomással, zsolnai kerület 86.1 szá­zalék, 2 gép? és traktorállomással. A tavaszi munkálatokhoz szükséges kapcsolható berendezés javításával az eperjesi kerület 96 százalékra ké­szült el, a pozsonyi kerület a tervet 95.3 százalékra teljesítette. A gép­és traktorállomások eddig 390 föld­művelő agregátot készítettek elő és 370 vetőagregátot, — amelyek a ta­vaszi munkálatokhoz szükségesek. A pozsonyi kerületnek van a legtöbb agregátja, mégpedig 173 agregát, amely a föld előkészítéséhez szük­séges és 176 vetöagregát. A nagymagyari szövetkezet tagjai szocialista munka versennyel készii nek a tavaszi munkákra A nagymagyari IV. típusú EFSz dolgozói örömmel készülnek a tava­szi munkákra. Megszervezték a me­zei csoportokat és az egyes csopor­tok között a szocialista munkaver­senyzést is bevezették. Puc János elvtárs, az első mezei csoport vezetője versenyre hívta ki Mucska Bélát, a második csoport ve­zetőjét, hogy a tavaszi munkákban a csoportjában dolgozó tagok mun­kaegységét összhangba hozzák és ez­zel a tervezett hektárhozamot 100 kg-al emeljék. A szövetkezeti tagok kihasználták a téli fagyot és a trá­gyahordást 100 hektár földön befe­jezték. Minden szövetkezeti dolgozó l_ kiveszi részét a munkából, mert az új mintaalapszabályzat biztosítja a dolgozóknak az igazságos munka el­osztását és az igazságos jutalmazást. A szövetkezeti tagok, hogy a tavaszi munka aökkenö nélkül folyjék, a fogatokat is szépen rendbeszedték. A szövetkezeti tagok terve: Borsóból 15 hektár, tavaszi bük­könyből 15.19, kukoricából 19.13, he­réből 26.10, árpából 70.08 és zabból 18.00 hektárt vetnek el. Az árpát 50 hektáron keresztsorosan vetik, mert a mult évben meggyőződtek arról, hogy ezzel a módszerrel hektáron­ként 2 mázsával több terem. Mészáros Béla dohányos boldogan beszél arról, hogy a kertészetben már elkészítették a melegágyakat. E hó 26-án már 3 hektár földön ültetik el a magot. A szövetkezeti tagoknak az a része, amelyik melegágyakon dol­gozik, a komposzok alapos előkészí­tésével a palánták mielőbbi kifejlődé­sét segíti elő. Keresztsoros vetéssel a nagy termésért A galántai állami gazdaság dolgo­zói, akik a pozsonyi kerület mult évi — a legjobb állami gazdaságért — versenyében a második helyre ke­rültek, ebben az évben elhatározták, hogy az agrotechnikai intézkedé­seket még szélesebb méretekben fogják végrehajtani, mint eddig és így az egyes veteményeknél a hek­tárhozamot alapjában növelik. Pél­dául a gabonában a hektárhozamot a tavalyi évvel szemben 35 száza­lékkal emelik, az árpánál 7 száza­lékkal, a cukorrépánál 92 százalék­kal, a burgonyánál 134 százalékkal stb. Mivel e hozamokat csak az ag­rotechnikai határidő pontos betartá­sával és az agrotechnikai intézkedé­sek alapos érvényesítése mellett ér­hetik el, elhatározták, hogy a birtok valamennyi gazdaságában a tavaszi búzát százszázalékban keresztsoro­san vetik el, a tavaszi árpát 70 szá­zalékban. Ezenkívül a galántai, ko­súti és hidaskürti gazdaságok a ve­tőmagot javorizálják és a tavaszi vetésterület 70 százálékán kizárólag nemes vetőmagot vetnek. A burgonya és kukorica fészkes ültetését a mult évvel szemben a hidaskürti gazdaságon 20 hektárnyi földterületre szélesítik. Fokozott hektárhozamokat cukorrépában, bur­gonyában és zöldségfélében, a föld minöségteljes megmunkálásán kívül e növények vegetációs ideje alatt he­lyes gondozással és mesterséges ned­vesítésével szándékoznak elérni. A rimaszombati járásban az idén 20.000 mázsa gabonával többet termelnek A rimaszombati járás valamennyi községében befejezték az 1953. évi mezőgazdasági terv szétírását, — a kormány által megállapított határ­időn belül. A járási nemzeti bizottság IX. ügyosztályának dolgozói és a helyi nemzeti bizottságok példás gondot fordítottak a szétírásra és naponta ellenőrizték a szétírt tervek teljesí­tését. A községben megvitattuk az új szétírási terveket a szövetkezeti tagokkal, a kis- és középföldmüve­sekkel. A járási nemzeti bizottság vál­toztatás nélkül jóváhagyta az össze­állított tervet. Február 23-ig 55 köz­ség közül 38 községben írták alá a szétíró összegezéseket. Járási vi­szonylatban a tavalyi évvel szemben a gabona vetésterületét csökkentet­ték, ezzel szemben növelték a mű­szaki növények földterületét. A ha­ladó agrotechnikai-intézkedések ér­vényesítésével, különösen a kereszt­soros vetéssel, a fészkes kiültetéssel, csíráztatássai stb., valamint a föld jobb megművelésével szándékoznak az EFSz-ek és a földművesek a hek­tárhozamot 5—10 százalékkal növel­ni. A gabonanemüeknél'a hektárho­zamot járási viszonylatban 200 hek­tárnyi földterület csökkentése mel­lett is 6000 mázsával, árpánál 7000 mázsával, kukoricánál 7000 mázsá­val emelik. A műszaki növényeknél a földterületet 50 180 százalékkal növelték. A lennél 250 hektárról 450 hektárra szélesítették a földterületet, a cukorrépánál 38 hektárról 83 hek­tárra stb.

Next

/
Thumbnails
Contents