Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-24 / 48. szám, kedd

2 U J $20 1953 február 34 Azért, hogy hazánk még erősebb legyen r A Bodva völgyének Tornától r£lmásig terjedő része magasbatörő ko­pár mészkőhegyeivel, amelyeken csak imitt-amott tud megkapaszkodni egy­egy csenevész bokor, lágyan elterülő rétekkel, szántóföldjeivel, kristálytiszta, csörgedező patakjaival, böventermö szőlőkertjeivel egyike volt a haza vér­keringéséből, a forgalomból legjobban kieső területeinek. A gyümölcsösökkel övezett falvakat egyedül a völgyet végigszelő országút kapcsolta be a Kass a és Rozsnyó félé irányuló közle­kedésbe. Ezen az úton bonyolódott le a forgalom. Assióta az autóbuszjáratot bevezet­ték. lehetőség nyílt arra, hogy a bod­vavölgyl falvak lakosai ne gyalog­szerrel tegyék meg a városba vezető utat. Már amikor van hely az autó­buszon. Mert bizony sokszor előfordul, hogy hiába várnak türelmesen az utca szélén órákhosszat. Az autóbusz túl­zsúfoltan tovarobog. Régebben, a fel­szabadulás előtt ugyan nem egyszer előfordult, hogy alig lézengtek néhá­nyan a ritkán közlekedő autóbuszokon. De hány olyan emberi mellőzött él ak­kor árjában, aki gyalogszerrel, vállra­vetett csizmával igyekezett a város felé ügyes-bajos dolgait elintézni. Munkalehetőség nem volt a közélben, a rozsnyói bányák nem adtak elegen­dő munkát még az ottlakó öreg bá­nyászoknak sem. Otthonától sokszáz kilométerre volt kénytelen munkát ke­resni az, akinek odahaza egy talpalat­nyi földje sem volt, amiből legalább a szűkös, betevő falatját kitermelte vol­na. Mire hazakerült, ha kapott is mun­kát. maradt is. nem is a keresetéből családja számára. Dt nem volt sok­kal jobb helyzete az ittlakó parasz­toknak sem. A magas adók, a kifizetet­len kamatokkal egyre szaporodó bank­adósságok hínárjában vergődve, hol itt, hol ott szólalt meg az udvarokon a végrehajtó kalapácsa. Nem csoda, hogy akkor üresen jártak az autóbu­szok. Ritkán látott vendég volt a pénz, nem lehetett elvesztegetni a jegy ári­ra. • Rozsnyó-Torna között a távol­ság nem egészen 40 kilométer. Mé­gis, ha valaki vasúton akar utazni. Rozsnyóról Kassán keresztül Tornára többszáz kilométer hosszá körutat kel­lett megtennie, míg célhoz ért. Hason­ló volt a helyzet az árufogálom terén is. Tervezték itt a vasút építését már az Osztrák-Magyar Monarchia idején, tervezték az első köztársaságban és a magyar megszállás alatt ts. Dt a ter­vek csak tervek maradtak. Megvalósu­lásukat gátolta a völgy nyugati oldar lát teljesen elzáró háromezer méter szélességű hegyvonal, amelynek olda­lát gyümölcs és szőlőkertek borítot­ták, a belseje azonban gránitkemény­ségű szikla. Egyik kormány sem áldo­zott annyit a vidék felvirágoztatására, a lakosság jólétének emelésére, hogy ezt a. sziklát áttörve vasútat építsen a völgyben. Erre csak mosi került sor, amkior hazánkban a dolgozó nép vette kezébe a hatalmat, a párttal és a dol­gozók kormányával az élen. Amikor 1951 nyarán az első. mint­egy 25 emberből átló vasútépítő cso­port megjelent a völgyben, az egyes községek lakosai reménykedve, de még kissé bizalmatlanul tekintettek rájuk. Annyi ideig vártak a lasútra, most szinte nem ts akarták elhinni, hogy végre tényleg megkezdődik az épités. Az első csoport feladata a táborhe­lyek kijelölése és építése volt, hogy az utánuk érkező munkások már otthonra találjanak. A feladat nem voh könnyű• A baraktáborok legnagyobb része lej­tős helyen fekszik Sokszáz köbméter földet kellett kézierővel megmozgatni, amíg egy-egy tábor elkészüli• Aztán, ahogy egymásután nőttek ki a földbő' a fehérfalú alacsony épületek, úgy teltek meg további lakókkal Az ország minden részébő jöttek az önkéntes vasutas brigádok Hogy munkájukkal hozzájáruljanak e fontos mi elvégzé­séhez amely közel"bb hozzt egymás­hoz Kelet és Nyugat-Szlovákiát, egy erős szállal ismét szorosabbra fűzi el­téphetetlen barátságunkat felszabadí­tónkkal védelmezőnkkel és a szocia­lizmus építésében hű segítőtársunkkal, a Szovjetunióval. Amikor a vasút építésének munkálatai megkezdődtek, egymás­után érkeztek n helyszínre hazai és szovjet gyártmányú gépek, nagytelje­sítménuű bágerek szkripperek. buldo­zérek kisebb és nagyobb vontatómo­torok A csendes völgyet betöltötte zú­gásuk, Tornától Rozsnyóig brigádosok dolgoztak elszórva a hosszú vonalon, csákánnyal, lapáttal a kezükben, fe­szülő izmokkal. Munkájuk nyomán omlott a föld a domboldalakon, a ke­resztbefutó dombokat a bágerek hatal­mas szája vágta ketté, pöfögő vontató­motorok húzták maguk után a földdel teli hosszú csillesort. Valamennyi mun­kást az előttük álló nagy cél elérése lelkesít, betartani az építési munka be­fejezésének a kormánytól kitűzött ha­táridejét. A közeli községek lakói eleinte csak kíváncsiságból jöttek megbámulni az építők munkáját. Kis idő múlva aztán csoportosan jelentkeztek munkára. Megértették, milyen jelentősége van számukra a vasút építésének és lelke­sen kapcsolódtak be a munkába. Bri­gádokat szerveztek, nők, férfiak, diá­kok örömmel vették ki részüket a mun­kából Az alagút építésén, a vasút­építés legnehezebb munkaszakaszán ma már nagy részben a helybeli lako­sok dolgoznak. Olyanok, akik nemré­gen még az eke szarvát fogták, ma már mint kitanult, képzett aknászok, biztos kézzel dolgoznak a fúrógép mel­lett. Az almási alagútépítők szálláskör­lete a völgy szintjétől jó párszáz mé­ter magasan terül él. Mint a fecske­fészkek az eresz alatt, úgy húzódnak meg a deszkából épített barakkok a meredek hegyoldalon. Közöttük szer­pentinutak kanyarognak. Jól fűtött, tiszta szobák állnak a dolgozók ren­delkezésére, akiknek kényelmét az üzemi konyha, áruház, kantin és más szociálit berendezés is szolgálja. Az alagút tátongó szájához a izélés térségen kitűnő rendben tar­tott sínpárok vezetnek, észszerűen él­helyezett kitérőkkel Ezek úgy vannak elkészítve, hogy az alagútból kifélé tartó megrakott csillék szállítását soha ne akadályozzák a befelé tartó üres csillék. Az építkezésen példás rend arálkodik. A különféle építkezési anya­gok szépen osztályozva várják, hogy sor kerüljön a munkahelyre történő szállításukra. Kint is. a műhelyekben ts serény munka folyik. A gépek jó karbantartása, nemcsak kezelőjüket hanem a javítóműhely munkásainak jó munkáját is dicsérik. Az állandóan futó vontatómotorok még egyszer sem álltak hosszabb ideig üzemzavar miatt. Hiba azonban, hogy a műhelyekben dolgozók számára nem biztosítják az anyagot. Hiány van a pótgépalkat­részekben. különféle gömb és lapos­vasakban és más anyagokban is. — Ma is két órát kellett szaladnom egy alkatrészért, — panaszkodik Zsóri elvtárs, a műhely fiatal vezetője. — De ez még csak hagyján t Csak más baj ne legyen. Mindig attól rettegünk, hogy egyszer törés vagy kopás miatt tönkremegy valamelyik gépen egy al­katrész kicserélni meg nem tudjuk, mert egyáltalán nincs tartalékunk. At anyagbeszerzési és szétosztási osztály dolgozóinak a legnagyobb fi­gyelme' kell fordítaniok a javítómű­hely munkájára. Nem szabad megtör­ténnie, hogy a keresgéléssel feleslege­sen időt veszítsenek és esetleg olyan nehézségek adódjanak munkájukban, amit helyes anyagbeszerzéssel könnyen ki lehetne küszöbölni. Jó munkamegszervezés tapasztalha­tó a betonozási munkálatoknál. Az alagútból kifejtett közel a züzómalom­ba kerül. A hatalmas vashengerek pil­lanatok alatt megörlik és osztályoz­zák a csillékből bedöntött követ Innen egyenesen a közeli fedett helyiségben felálltíoit két nagy betonkeverőgépbe kerül a kavics, ahonnan már mint kész betonkeverék az alant síneken futó csillékbt ömlik. Nem egészen két óra leforgása alatt a kifejtett kő nagyrésze beton alakjában visszakerül a hegy gyomrába, ahol a szorgoskezű betono­zok az ácsok által előkészített zsaluk közé töltik Az alagú• sötéten tátongó szájába hosszú csillesori húz maga után egy vígan pöfögő vontatómotor Az új vál­tás dolgozóinak készítik elő az iires csilléket Bent a hegy gyomrában, az alagút boltivei alatt élénk munka fo­lyik. Betonozok, ácsok, aknászok ing­ujjra vetkőzve szorítják a fúrógép fog­gantyúját a lapát nyélét• Fejük felett párszáz méterre még hó fedi a bérc tetejét csípős, hideg szél fúj De bent a föld mélyén kellemes meleg honol A serény munkában lekívánkozik az emberekről a kabát. Az úgynevezett széles hajtásban az alapszint fölött harmincöt év kö­rüli sovány, magas férfi dolgozik. Vet­rák Márton csoportvezető, a legjobb szakmunkások egyike, 'akit nemrégiben az üzem legjobb dolgozója címmel tüntettek ki. Az alacsony, bolthajtásos üreget, amelyet csak néhány karbid­lámpás sárga fénye világít meg, telje­sen betölti a fúrógépek mennydörgés­szerű robaja. Vetrák Márton szaksze­rűen irányítja a munkál. Jó példaadás­sal lelkesíti a többieket is. Kora gyer­mekségétől kezdve a föld mélyében dolgozik, rengeteg tapasztalatot szer­zett, amit most kitűnően hasznosít. Május elseje tiszteletére csoportjá­nak tagjaival együtt a napi teljesít­ménynek 10 csillével való felemélését tűzte ki célul. Ezenkívül közösen elha­tározták. hogy versenyre hívják ki Id­csov a Mihály aknászcsoportját. De vannak sokan, akik csak itt is­merkedtek meg a földalatti munkával, akik egyenesen a kapa, kasza nyelétől jöttek az alagút építéséhez, ahol meg­találták a továbbtanulás lehetőségét. Aknásztanfolyamokon vettek részt és m a már kitűnő eredménnyel dolgoznak. Az élhajtásban a legfontosabb munka­szakaszon dolgozó Zsebik Gyuia ak­nász, csoportvezető• Alig 25 éves, moz­gékony fiú. Rövid idő alatt kivívta magéinak jó munkájával az elismerést. A májusi munkaversenyben kötelezett­séget vállalt, hogy csoportjával min­den nap eléri az 1.60 méteres előreha­ladást. A csoport legjobb fúrógépkeze­lője a zömök, erős testalkatú Hóder­marszki szintén nem régen lépte át huszadik életévéi. Most dolgozik elő­ször hasonló munkán, s máris az alag­út egyik legjoVb munkásának ismerik. Mindketten környékbeliek. Ugyancsak a közelből, Körtvélyesról került ide Kocsis István, aki nem is olyan régen még a kulák szőlőjében kapált keser­ves napszámért. Ma jólkereső aknász. megelégedett ember, boldog család­apa. aki jól végzett munkájával sok­száz társával együtt a vidék jólétének emeléséért harcol. A múltra már csak mint rossz álomra emlékezik vissza. — Nyolc koronáért hajnaltól sötétig kellett a szőlőben görnyednie a kapa felett — mondja, — persze csak ta­vasztól őszig. Télen ritkán fordult elő, hogy munkát kaptunk. Meglódítja a lapát nyelét. Nagy lendülettél dobja a lerobbantott kavi­csot a csillébe. Példáját követik társai. Percek alatt telik meg a csille. Tovább­lódítják. Oreset tolnak a helyébe. A serény munka közben Kocsis Ist­ván egy pillanatra felnéz munkájából: — Nem sok idő múlva összetalálko­zunk a hárskúti oldalról felénk törő elvtársakkal. Akkor aztán elmondhat­juk, hogy győztünk. Legyőztük az akadályt, amely eddig elzárt bennün­ket a világtól. — Ez a gondolat fűt, lelkesít még jobb munkára mindenkit. Betartani a kormánytól kitűzött határidőt, győze­delmeskedni a technika erejével, kitar­tó munkával a kemény szikla fölött. A májust köszöntő munkaver­seny széles méretekben bontakozik ki az alagútépítés minden szakaszán. Nap-nap után gyönyörű eredmények születnek az igyekvő munka nyomán. Szlovák, cseh, magyar nemzetiségű dolgozók közös igyekezete folytán egy­re mélyebben hatolnak be a hegy gyomrába, egyre közelebb a túlsó oldal felől közeledő társaikhoz. Mindenki örömmel gondol a közelgő találkozás­Szlovákia valamennyi kerületében folynak az előkészületek a Nemzet­közi Nőnapnak — március 8-ának előkészítésére, amely ebben az év­ben ezen jelszó alatt folyik: „A nemzetek közti békéért, a szocializ­musért hazánkban, gyermeink bol­dogságáért." A csehszlovák nők szlovákiai bizottsága Szlovákiában a Szlovák Nemzeti Arcvonal alakula­tainak és a népi igazgatás alakula­tainak segítségével ezen a napon minden községben manifesztációkat és nyilvános üléseket rendez, ame­lyek kifejezik a dolgozó nép szilárd elhatározását, hogy nagyobb telje­sítményekkel fognak küzdeni a szö­vetkezeti földeken és szorgalmasabb ra. amikor az utolsó méter kőzetet át­törve, üdvözölhetik hárskúti bajtársai­kat Az év elejétől több mint 300 mé­teres előretörést értek el. A májusi munkaversenyben tett felajánlások tel­jesítésének eredményeképpen a követ­kező hónapokban ez a teljesítmény előreláthatólag még tovább emelkedik Az építők büszkén számolnak be ered­ményeikről, amellyel a terv teljesítésé­hez hozzájárultak Urbancsek elvtárs csoportja egy műszak alatt 50 csille követ termelt ki, az élhajtók nemes ve­télkedésének eredményeképpen 11-én a három műszak 4.8 métert hajtott ki, 13-án az első műszak már tovább fo­kozta teljesítményét és 1.7 métert haj­tott, s így lehetne tovább felsorolni Táborek, Madai József. Csunderlik. Bató, Máriássy Pál és még sok más munkás kiváló teljesítményét. Misutka Ferenc, a délutáni váltás műszaki vezetője egyike a legtapasz­taltabb. legjobb szakembereknek az építkezésen Staré-Horkáról jött ide dolgozni, hogy gazdag tapasztalatai­val, amelyet hosszú évek munkája so­rán a különböző alagútak építésén szerzett, hozzájáruljon e nagyjelentő­ségű mű megvalósításához. Szívből jövő szavakkal beszéli él, hogy itteni munkahelyén az a lelkes együttműkö­dés és szoros kapcsolat ragadta meg, amelyben az ország különböző vidékei­ről jött cseh, szlovák és magyar nem­zetiségű munkások dolgoznak. A háború előtt a harmaneci alagút építésén dolgozott. A reggeli szünet alatt elbeszélget társaival azokról a munkaviszonyokról, amelyek ott ural­kodtak. Négy évig tartott az alagút építése, — meséli — Csupán kézierő­vel dolgoztunk. Űgyszólván semmi gépesítés nem volt. Az életünk biztosí­tásával sem sokat törődtek. 144 halá­los kimenetelű baleset történt az alag­út építése közben. — Nálunk a mai napig még egyet­len baleset sem fordult elő, — jegyzi meg az egyik segédmunkás. — A ml hazánkban az ember a leg­nagyobb érték, — feleli komolyan Mi­sutka elvtárs. — A biztonsági szabá­lyok betartása mellett aem fordulhat élő baleset. — Munkanélküliség volt-e akkor is? — érdeklődik egy fiatal munkás. — Ezrek vártak arra, hogy munkát kapjanak. Az embereket akkor a leg­kisebb ok miatt is elbocsátották, csak a fizikailag legerősebb embereket tar­tották meg. Engem is azért küldtek el. Aznap azon a munkahelyen, ahol a beszélgetés lefolyt, sokkal nagyobb lendülettel folyt a munka. A műszak végéig hét csille kővel küldtek ki töb­bet, mint az előző nap. — Azért, hogy hazánk és népi de­mokratikus rendszerünk még erősebb legyen, — jelentette ki a csoport leg­fiatalabb tagja. Az építkezés valamennyi dolgo­zója telkiismeretes munkával dolgozik azon. hogy Iptáridőre elkészüljön a nagy mű. Az irodában a tervek és gra­fikonok fölé hajló idős építésvezető, Nazarov elvtárs főmérnök, régi mű­szaki dolgozó, Predanóci műszakveze­tő nemcsak a munkát irányítják, ha­nem az alkalmazottak politikai meg­győzését is fontos feladatnak tekintik. A hosszú pályán dolgozó telkes brigá­dosokat, az alagút aknászait, betono­zóit, ácsait ugyanaz a célkitűzés buz­dítja még jobb munkára még szebb sikerek elérésére. GAL LASZL.0 munkával harcolnak az üzemekben a világbéke fenntartásáért. Már most aktívákat rendeznek az ösz.­szes járásokban, amelyeken a nő­bizottságok, a tömegszervezetek és a népi igazgatás női funkcionáriusai ismertetik a nőkkel azokat a felada­tokat, amelyeket a nemzetközi nő­nap ünnepségei sikeres lefolytatásá­ra kell végezni. Vasárna.p, február 22-én az első agitációs párok fel­keresik a dolgozókat otthonukban és beszélgetnek velük a mostani nem­zetközi helyzetről, a szocialista ver­seny jelentőségéről és a májust kö­szöntő felajánlások elfogadásáról. Pozsonyban már 45 agitációs köz­pontot állítottak fel. A Csehszlovák Nőbizott­ság üléséről Szombaton, február 21-én Prágá­ban megtartották a Csehszlovák Nő­bizottság II. teljes ülését, amelyen megtárgyalták a csehszlovák nők to­vábbi feladatait a világbékéért folyó harcban. A tárgyalást Irena Ďurisova. a Csehszlovák Nőbizottság helyettes elnöke és a Csehszlovák Nőbizottság szlovákiai elnöke nyitotta meg. A népek bécsi békekongresszusá­nak eredményeiről és a csehszlovák nők feladatairól a békeharcban Bo­zsena Machácsová-Dosztálová képvi­selőnő, a Csehszlovák Nőbizottság el­nökségi tagja számolt be. Lila Hojcsová, a Csehszlovák Nő­bizottság szlovákiai titkárnője beszá­molt az 195S'. évi Nemzetközi Nőnap előkészületeiről. Ezután Bohuszlava Vanicsková, a Csehszlovák Nőbizottság titkársága külügyi osztályának vezetője beszá­molt a csehszlovák nők küldöttsége gazdag benyomásairól, amelyeket 1953 januárjában szereztek a Szov­jetunióban tett látogatásukkor. Az ülésen egyének és kollektívák részéről számos értékes kötelezett­ségvállalást jelentettek be, amelyek a mezei munkákban való segítségnyúj­tásra, a mezőgazdasági és állatte­nyésztési hozamok emelésére stb. vo­natkoznak. A vitában elhangzott va­lamennyi hozzászólás Csehszlovákia népe elszántságát mutatta, hogy biz­tosítják gyermekeik boldog jövőjét és minden erővel hozzájárulnak a világ­béke fenntartásához. Végezetül a konferencia egyhangú határozatot hozott, amelyben a Cseh­szlovák Nőbizottság valamennyi tag­ja egyebek között kötelezettséget vállal, hogy hozzájárul ahhoz, hogy az idei Nemzetközi Nőnap ünnepsé­gei sikeresen folyjanak le, hogy hoz­zájárulnak a Csehszlovák Vöröske­reszttel való közreműködésükkel or­szágunk honvédelmi képességének emeléséhez és hogy ezért kampányt indítanak a m. nöi világkongresszus előtt. Ünnepi ülés Budapesten Zdenek Nejedlý 75. születésnapjának tiszteletére A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete péntek délután ünnepi ülést tartott Zdenek Nejedlý, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke 75. születésnapja tiszteletére. Az ünnepi ülésen meg­jelent Major István, a Csehszlovák Köztársaság budapesti követe és a követség többi tagja. Molnár Erik elvtárs külügyminisz­ter megnyitó szavai után Kovács Endre, a történettudományok kandi­dátusa mondott ünnepi beszédet. Is­mertette Zdenek Nejedlý életének és történetírói munkásságának fő állo­másait, méltatta a legnagyobb élő cseh tudós kimagasló érdemeit. František Kulik cseh­szlovák szerelőcsoportjá­nak hőstette a magyar­országi „November 7"­erőmű építésén A magyarországi „Népszava" írja pénteki számában. A „November 7" erőmű magyar és csehszlovák szere­lői gyakran találkoznak olyan nehéz­ségekkel, amelyek elhárításához ko­moly hősi erőfeszítés szükséges. Egyik legutóbbi vosárnap éjjel az erős szélvihar a védőberendezés elle­nére százméteres darabon ledobta és megrongálta a szénszállítóhoz tar­tozó l-es számú hossz-acélszalagot. Fennállt a veszély, hogy ha a szala­got reggelre nem állítják helyre, sú­lyos kiesés lesz az erőmű már mű­ködő gépegységeinek termelésében. A szalag megjavításánál a hősi helytállásnak és testvéri együttérzés­nek gyönyörű példáját mutatta Fran­tišek Kulik csehszlovák szerelőcso­portja. A csoport tagjai éjjel 1 óra­kor a szalaghoz siettek és a dühön­gő orkánban erejük megfeszítésével dolgoztak. Reggelre már annyira ha­ladtak a hiba kijavításában, hogy az üzem működését biztosították. Reg­gel Hagl János „Duclos" szerelőbri­gádja sietett a hős csehszlovák sze­relők segítségére és közös munkával még aznap minden hibát kijavítottak az acélszalagon. A Nemzetközi Nőnap előkészületei Szlovákiában

Next

/
Thumbnails
Contents