Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-22 / 47. szám, vasárnap

4 (II SZU 1953 február 21 FUCSIK EMLEKEZETE „A hős olyan ember, aki sorsdöntő pillanatokban kész minden áldozatra. hogy megtegye azt, amit meg keli tennie az emberi társadalom érdekében. A mi korunk hőse a proletariátus. Ez és csakis ez teremt az emberből hősöket. A proletariátus mindenütt kitermeli a hősöket: a katasztrófák pillanataiban, a harcban és a munkában, . ott, ahol szabad a munka. Az ilyen hősök mindig egyszerű emberek, cselekedeteikben nincs semmi rendkívüli, ezek egészen természetesek." Ezt irta Július Fucsík, a cseh nép nagy fia és mártírja az új ember

T ről, korunk új hősi fiáról, a Szovjetunióban tett első látogatása után. Visszatérve az épülő szocializmus boldog országából, a cseh üzemekben és falvakban számtalan előadást tartott a szovjet tervgazdálkodásról és a csodákat művelő hős .szovjet népről. Cikkeiben s „Ahol a ma már a múlté" című müvében megmutatta feltartóztathatatlanul előremenetelő és boldog jövőjét építő Szovjetuniót, megmutatta a munkás kezdeményezéseket, az első szocialista munkaversenyek születését, a Volgosztroj és Dnyeprosztroj nagyszerű építőit, az igazi szovjet embereket. Minden sora és minden szava arról az új emberről adott híradást, akinek egyik legragyogóbb megtestesítője ö maga lett. Július Fucsík a szocialista munkának tollával rettenthetetlen bátorsággal küzdő, börtönt és nélkülözést vállaló új embere volt. Amíg élt, hőssé, korunk egyik legnagyobb hősévé nőtt, amikor a náciterror hosszú hónapokig kegyetlenül kínozta, hogy vallomásra bírja és a cseh nép nagy mártírjává magasztosult, amikor tíz esztendővel ezelőtt 1943. szeptemberében kivégezték. „Egyet kérek, ti, akik majd túlélitek ezt a korszakot, ne felejtsetek. Ne felejtsétek sem a jókat, sem a rosszakat. Gyűjtsetek gondosan tanúbizonyságot azokról, akik magukért és értetek estek el. Egy szép napon a ma múlttá válik. Beszélni fognak róla, mint nagy időről, beszélni fognak névtelen hőseiről, akik történelmet csináltak. Szeretném, ha tudnátok, hogy a hősök nem voltak névtelenek. Hogy emberek voltak, névvel, arccal, vágyakkal és reményekkel, fis köztük a legutolsó fájdalma sem volt kisebb a

z első áldozaténál, akinek nevét majd megőrzik. Szeretném, ha valamennyien közel éreznétek őket magatokhoz, mint ismerős embereket, rokonokat, sajátmagatokat." Ezt írta Július Fucsík, amikor tudta már, hogy a bestiális fasizmus elleni harcban az életét kell adni az új emberért. A Gestapo pribékjel összezúzhatták testét, de élete utolsó erejével a mély és megingathatatlan emberszeretetet hirdette. Fucsík szerette az életet és annak szépségéért ment a csatába. „Szerettelek benneteket emberek, boldog voltam, ha szeretetemet viszonoztátok, szenvedtem, ha nem értettetek meg. Akit megbántottam, bocsássa meg nekem ... Szomorúság soha ne tapadjon a nevemhez!" — írta. Igen, szomorúság ma se tapadjon a nevéhez, amikor születésének ötvenedik évfordulóján mi, köztársaságunk egész dolgozó .magyarsága megpróbáljuk magunk elé idézni oly végtelenül rokonszenves és oly végtelenül emberies hősi alakját. Hogyan lett a cseh hazának ez a nagy fia hőssé, a világ minden népének példát mutató közös hősévé? Ügy lett azzá, ahogy maga írta: egyszerűen és természetesen. Ügy lett hőssé, mintaképünk, hogy min. dig volt ereje a népek érdekét szolgáló nagy tettekhez és minden pillanatban kész volt minden áldozatra az emberi társadalomért. Július Fucsík elviselte az elviselhetetlent. Erőt ehhez neki az egyszerű emberek, a nép iránti kiolthatatlan szeretete és az elnyomók elleni gyűlölete, kommunista világnézete adott. , 1942 április 24-én hosszú évek szívós és ernyedetlen harca és veszélyes illegális munkája után a Gestapo pribékjeinek karjaiba került. A pankrácl fogházban egy Kolinszky nevü cseh fegyőr papírt és ceruzát ad neki és a teleírt lapokat titokban kicsempészi a fogházból. És Fucsík írt. Feljegyzett mindent, amit a börtönben átélt. Hogy azok az emberek, akik a helyére állnak s már a jobb kort megélik, ne felejtsék el azokat a bajtársakat, akik hűségesén és becsületesen dolgoztak odakint és ide- | bent és ne felejtsék el azokat, akik elestek. Embernek lenni: ez továbbra is hősi szivet kiván majd, — hirdette. Feljegyzései minden sorából a jövőbe vetett hit sugárzik. A világirodalom legmegrázóbb üzenetét veti a kusza papírokra. Fucsík ír és üzen. s kimondja jövendőlését, a győzelem a sza iadság harcosaié lesz. Ír Jelinekékvöl, a bátorszívü összekötőről, Lidáról, akinek sikerült átvészelni ezeket a rettenetes véres éveket, ír az Apkóról, Petsek tanítóról, aki a kínzások után eszméletre téríti,, ápolja, gennyező sebeit mossa, lázas homlokát borogatja és éjtszakákat virraszt szalmazsákjánál. És megindító költői szépséggel ír Augusztáról, a feleségéről. Az írás kelte: „1943 május 19." „Ma éjjel viszik el Augusztámat „munkára" Lengyelországba. A gályára, a tifuszhalálba. Nekem pedig néhány hetem, talán két-három hónapom van még hátra, irataimat ugyanis átadták már a bíróságnak. Tehát talán még négy hétig ülök itt vizsgálati fogságban a Pankrácon s azután még két-három hónapom marad ..." „Ő, apiberek, el tudjátok-e képzelni, hoj^an élnénk, ha újból meglátnók egymást e sok nélkülözés után! Ha újból találkozhatnánk a szabad, és tágas, teremtő életben! Ha majd meglesz mindaz, ami után vágyódtunk, amire törekszünk, és amiért most a halálba megyünk! Igen, minden bizonnyal holtan Is élni fognnk valahol, boldogságtok egy kis zugában, hiszen arra tettük fel egész életünket, ez ad most örömet, ha szomorúak vagyunk, mert búcsúznunk kell." A költő, a hős, a halálrakészülő Fucsík látnoki hittel jól jövendölte: valahol a boldogságunk zugában holtan is él. Elevenen és valóan, mint kiolthatatlan fáklyaláng. Ezer gyökérrel él az ifjú szívekben, akiket munkára, emberszeretetre és hazafiságra hevit. És dobban azokéban is, akiknek vére már lassúbb ütemre lejt. De mind mély megilletődéssel gondolunk a szabadság hitvallójára, a szovjet föld és a szovjet nép nagy, szerelmesére, aki törhetetlenül bízott a dolgozó emberben és győzedelmes igazságában. Amikor Fucsik tudja, hogy a vég elkerülhetetlen és Berlinbe viszik kivégezni, ezt mondja a sötétség bar- c bár szolgáinak: „Egy ember halála semmit sem változtat meg. Én és a Pártom akkor is élni fogunk, amikor a világ népei már régen eltemették magukat ... A jövő a miénk, a kommunistáké!" Milliók pusztultak el a fasizmus elleni harcban és omló vérükből kihajtott szabadságunk virága. Milliók és millió ember értelméhez és szívéhez szól ez a kiontott vér és Fucsík halhatatlan szava: a jövő a miénk...! . Üzenete végén ott a-a intés: „Szerettelek titeket , emberek, legyetek éberek!" Éberek vagyunk, Július Fucsík, éberen őrizzük elnyert szabadságunk minden vívmányát, s őrizzük ezt a szép s szabad hazát. Őrizzük és építjük, mert ez is a te üzeneted értelme. Építjük gyárainkat, szövetkezeti falvainkat és hűséggel szállunk a bányák és tárnák mélyébe és szerte a hazában derű és boldogság és énekszó fakad. Te mondtad: énekszó nélkül nincs élet, mint ahogy nap fény nélkül nincs. És te mondtad, hogy szeretet kell. Igen, szeretjük azokat, akik velünk együtt törnek a fény felé és gyűlöljük a te gyűlöleteddel a tiszta szabad élet megrontóit. A világ békeszerető embereinek varsói találkozóján a béke díját nem vehetted át, de üzeneted, amelyet az akasztófa árnyékában küldtél nekünk, az élőknek, diadalmasan zengett a varsói Színházpalotában, a Béke Híveinek H. Világkongresszusán és diadalmasan cseng tovább 800 millió békeharcos szívében. Üzeneted nem marad pusztában kiáltott szó. Élő és mozgosító, harcra lelkesítő, a szebb jövőbe vetett hited minden igazságával van eltelve és bátorít és lelkesít, hogy éberen vigyázzuk az ember leghőbb vágyát — a békét! A te üzeneted, Július Fucsík, megérteti velünk, hogy nincs az az erő, amely megbonthatná a béketábor egységét és meghiúsíthatná a népek száz és százmillióínak harcos békeakaratát. * Arra az esetre, ha elesnék, más lép a helyedre, írtad.

! Nem egy, hanem millió és millió harcos lépett a helyedre a béke frontján. És a te példád, a te üzeneted nyomán holnap is és mindenkor az Ifjak újabb serege vonul fel a fény oldalára. így maradtál élő, így maradtál halhatatlan az új emberért és békéért vívott nagy és szent harcunkban, Július Fucsík! Egri Viktor. A kormány jóváhagyta az EFSz-ek mintaalapszabáiyzatát A kormáfny két nappal az EFSz-ek I. országos kongresszusa után jóváhagyta az Egységes Földműves Szövetkezetek mintaalapszabályaatát abban a szövegezésben, ahogy azt 1953. február 15-én az I- országos kongresszuson elfogadták. Ezek általánosan érvényes alapszabályok lesznek, és a földművelésügyi minisztérium a hivatalos lapban közzé fogja tenni. Az. hogy a kormány azonnal jóváhagyta a mintaalapszabääyzatot és ahogyan az EFSz-ek kongresszusa azt ajánlotta és elfogadta, földműveseink kezébe erős fegyvert ad a nagyobb hozamért és az állatok nagyobb hasznáért való harcra, minden eddiigi nehézség és hiba ellen-: harcra fegyvert ad kezükbe a kulákok elleni és kis. és középföldmüvesek többi ellenségei ellen viselt harcra. így a kormány által jóváhagyott najntaalapszabályzat tényleges törvény lesz az EFSz-ek és azok tagjai élete "és munkája szániára. és hatalmas segítséget jelent falvainkon a szocializmus építésében. A Szlovákiai Szakszervezeti Tanács teljes ülése Pozsonyban a Szakszervezeti Házban pénteken, február 18-án folyt le „A szocialista verseny új módszereivel előre a gottwaldi ötéves terv teljesítésére" jelszó alatt a Szlovákiai Szakszervezeti Tanács teljes ülése, amely megtárgyalta a kormánynak és a Központi Szakszervezeti Tanácsnak a szocialista versenyzésről kiadott határozatából folyó feladatokat. A teljes ülést Jozef Valuska, a Szlovákiai Szakszervezeti Tanács titkára nyitotta meg. A fő beszámolót František Zupka, a Szlovákiai Szakszervezeti Tanács elnöke terjesztette elő. Beszámolója után élénk vita fejlődött ki, amelyben 28-an vettek részt. Valamennyi felszólalás annak a törekvésnek a jegyében hangzott el, hogy az új versenyzési módszereket ki kell fejleszteni az üzemekben, különösen a szénés ércbányákban, az általános gépiparban, az építési és élelmiszeriparban. Az ülés végén határozatot hoztak, amely egyebek közt hangsúlyozza, hogy a munkát főképpen a bányászati, kohászati, általános és nehézgépipari, energetikai, építő és vegyiipari termelési feladatok teljesítésére és túlteljesítésére kell összpontosítani. Áttörték a Szövetségi Vasútvonal bujanovi alagútját Csütörtökön este 26 óra után a bujanovi alagútépítés irányaknáiban rendkívül élénk élet folyt. Az alagútvájó munkások a gránitszikla utolsó métereit vájták, amelyek még hiányoztak a köztársaság legnagyobb kétvágányú alagútjának áttöréséből. Gardarica, Kubek, Králik aknászok és Dancek, Funjak, Mikolaj^ Kuris és Hadvábny kihordok megkezdték műszakuk munkáját. Még sohasem dolgoztak ekkora hévvel. A kanalas rakodó gép az ó munkájukkal egy óra alatt körülbelül 15 köbméter közetet szedett fel és Kubek elvtárs az „Atlas" felrakóval mindig néhány perc múlva megrakta a billentő csillét. Fent már virradt, amikor a roloviak lent a bányában a 21. robbantőlyukat fúrták. Ekkor észrevették a „bórát" — a ruzsini robbantók hosszú fúrórúdját. „Áttörtük az irányaknát" — ez az örömkiáltás hangzott el az alagút munkahelyein. És a szűk 3.5 méter hosszú furaton az alagútban végzett két évi munka után először váltottak egymással szót a ruzsini és rolovi oldalról dolgozó alagútépitök Mindkét akna pontosan szélességében és magasságában egyezve találkozott. Péntek reggeli 7 óra volt, amikor huszonegy üdvlövéssél több mint 40 kg lőszert lőttek ki és azután további robbantásokkal összekötötték a bujanovi alagút irány aknájának két részét, ölelések, örömteljes kemény kézszorítás azok közt, akik ezt a hatalmas művet elvégezték. A ruzsiniak részéről Chamal csoportja üdvözölte Sztarony csoportjának munkásait. Itt az aknászok és a kihordók két év alatt 30.000 köbméter kőzetet vájtak ki és csütölökön csaknem U métert haladtak előre. Ezek a számok kifejezik törekvésüket, hogu hazánkban a szocializmust építsék, kifejezik szeretetüket a testvéri szovjet nép iránt és értékes hozzájárulásukat a békeharchoz. A bujanovi alagút két ellenkező irányának találkozása után pénteken kiszállították a nagymennyiségű robbantott kőzetet, erős ácsölással biztosították az aknát és előkészítették a munkahelyet az utolsó ünnepélyes robbantásra, amelyen a párt és a kormány képviselőt is részt fognak venni. Csehszlovák jégkorongjátékosok Leningrádban A csehszlovák sajtóiroda moszkvai tudósítója a csehszlovák jégkorongjátékosok moszkvai látogatásáról beszélgetést folytatott azok edzőjével, E. Fardával, aki így nyilatkozott: „Moszkvai tartózkodásunkat két napra félbeszakítottuk, mert a leningrádi sportolók meghívtak bennünket gyönyörű városukba. Valamennyien vágyódtunk arra, hogy megláthassuk ezt a hősi forradalmi várost, amelynek történetével szorosan összefügg a szovjet nép útja. A Szmolnij Téli-palota, a Péter-Pálerőd, az Aurora-cirkáló és számos más nevezetesség mindnyájunkra mély és felejthetetlen benyomást tett. Figyelmes vendéglátóink lehetővé tették, hogy este kultúrelőadáson vehessünk részt, amelyeken újból meggyőződtünk a szovjet művészet magas színvonaláról. * Nem feledkeztünk meg azonban elsőrendű feladatunkról sem, amellyel a Szovjetunióba jöttünk, tudniillik a jégkorong-világbajnokságra való előkészülésünkről. A Dinamó Leningrád stadionjában edzést tartottunk, majd csütörtökön délután barátságos mérkőzést tartottunk a leningrádi csapattal, amelyet három moszkvai játékossal erősítettek meg. A mérkőzést 6:2 (2:0, 3:0, 1:2) arányban megnyertük. Ezen a mérkőzésen is látni lehetett a szovjet jégkorongsport előnyeit. A játék állandó hóesés közben kemény iramban folyt. Játékosaink nagyon jól játszottak és fölényüket a gólütéseknél mutatták meg. Ugyanekkor nagyszerűen érvényesítették mindazokat a tapasztálatokat, amelyeket a moszkvai mérkőzéseken szereztek. A leningrádi csapat gyorsan és célszerűen játszik, azonban különösebb technikai szépségek nélkül. Az önfeláldozás és győaniakarás, amely velükszületett tulajdonságuk és amely számunkra is például szolgál, volt a leningrádi játékosok legnagyobb előnye velünk szemben. A szovjet néppel való minden találkozásunk. — fejezte be szavait E. Farda — akár a jégpályán, akár máshol, mindig megmutatta nekünk a szovjet emberek hatalmas erkölcsi erejét és törhetetlen akaratát, ho&y megtartja és megőrzi a világbékét. Női gyorskorcsolyázó-világbajnokság A norvégiai Lillenhammer városban szombaton és vasárnap, február 21-én és 22-én tartják meg a nők gyorskorcsolyázó világbajnoki küzdelmeit. Ezen a bajnoki versenyen a Szovjetunió válogatottjai is megjelentek, élükön R. Zsukovával, aki a női ahszolut világbajnoki cím védője. A norvég sajtó igen nagy figyelmet fordít a szovjet női gyorskorcsolyázók rajtolására.