Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-22 / 47. szám, vasárnap

1 UJ $20 1953 február 22 Részlet Alexander Bek: „A volokalamszki országút" című művéből Megvártam, míg Dordia befejezi. Aztán megkérdeztem egy vöröskatoná­tól: — Tudod, hogy mi a haza? — Tudom, zászlóaljparacsnok elv­társ. / — Nos felelj... — A mi Szovjetuniónk, a mi föl­dünk. — Helyes, ülj le! Megkérdeztem egy másiktól: — Hát te, hogy válaszolnál erre? — A liaza az a hely, ahol születtem. Hogy is- mondjam t. az a vidék ... — Ülj le. És te?. — A haza? A mi szovjetkormá­nyunk ... Vegyük, mondjuk Moszk­Ivan VaszUjevics Panfilov tábornok, a Szovjetunió hőse. Moszkva védel> mének legendás alakja. Az ő had­teste védte a volokalamszki ország­útat. vát... Azt, amit most védelmezünk ... Én nem voltam benne.. Én nem lát­tam, de ez a haza •. — Szóval nem láttad a hazádat? A katona hallgatott. — Mi hát akkor a haza? Kértek, magyarázzam meg. — lót van, megmagyarázom ... Va­lamennyien helyesen mondtátok, de... Élni akarsz? — Akarok. — Hát te? — É n is. — Hát te? Aki nem akar élni, emelje fel a kezét. Egyetlen kéz sem emelkedett fel. De a fejük már nem kókadt le, a katonák­ban felébredt az érdeklődés. Ezekben a napokban sokszor hallották a „ha­lál"-t, én pedig az életről beszéltem nekik. — Mindnyájan élni akartok? Helyes. Fogj meg egy szúnyogot és kérdezd meg tőle >,Akarsz élni?" s azt zümmö­gi: „Akarok". És mit csinálsz, szúnyog, hogy életben maradj?" ,,Vért szívok." Hát te katona mit fogsz tenni, hogy életben maradj? A vöröskatona hallgat. Kérdem tőle: — Te nős vagy? — Igen. «•— Szereted a feleségedet? Zavarba jött. ^ — Felelj, szereted? — Ha nem szeretném, nem vettem volna el. — Helyes. Vannak gyermekeid? Igen, egy fiú, meg egy lány.., — Házad van? — Van. — Jó ház? — Nekem jó... — Akarsz-e hazamenni, gyermekei­det, féleségedet megöletni? — Most nem jöhet szóba a hazame­netel ... harcolni kell. — Hát a háború után? Haza akarsz menni? — Ki az, aki nem akar? — Nem, nem akarsz!... — Hogy-hogy nem akarok? — Tőled függ, hogy visszatérsz-e vagy sem. Minden rajtad áll. Életben akarsz maradni? Akkor el kell pusztí­tani azokat, akik téged akarnak meg­ölni. De mit tettél, hogy a harcban megőrizd életedet és a háború után hazatérj? Puskával jól lősz? —7 Nem.. , — No látod... Akkor nem ölöd m*g a németet. Az öl nieg téged. Nem fogsz élve visszatérni. Tudsz gyorsan előrefutni? •— Megy valahogy ... — Jól kúszol a földön? — Nem. — No látod... lelő a német. Akkor hát miért mondod, hogy élni akarsz? Tudsz-e jól gránátot dobni? Jót tudod-e álcázni, beásni magad? — A beásással nincs baj. — Nem igaz. Csak úgy immel-ám­mál ásod be magad. Hányszor kellett kényszeríteni, hogy bontsad szét a fe­dezéked tetejét? < f — Egyszer... — És ezek után azt állítod, hogy élni akarsz? — Megkérdeztük a szúnyogtól. „Mit csinálsz, hogy életben maradj?" „Vért szívok", — felelte. — É s te vöröska tona mit teszel? Felelj! Hallgatsz? Nem, te nem akarsz élni Igaz, elvtár­sak? Vájjon akar-e élni? I Márlátom: mosolyognak. Kissé könnyebb leit a szivük. A vöröskatona pedig így szól: — Igen. élni akarok, zászlóaljpa­rancsnok élvtárs. — Nem elég akarni... Az akaratot tettekkel kell támogatni. Csak mondod, hogy akarsz. De mit cselekszel? Magad dőlsz önnön sírodba. Pedig én horog­gal húzlak ki onnan. Mindenki felnevetett. Két nap óta először hallottam tiszta szívből jövő kacagást. Folytattam: — Mikor fedezéktek hevenyében ké­szült fedelét szétszedetem veletek, a ti érdeketekben teszem. Hiszen nem én ülök ott. Amikor szidlak, hogy nem tisztítottad meg a fegyvert, a ti érde­ketekben teszem. ' Abból a fegyverből nem én tüzelek. Minden, amit követe­lek tőletek, minden parancs, a ti érde­keteket szolgálja. Tudod, hogy mi a haza? — Nem, zászlóaljparancsnok elvtárs! — A haza ti vagytok. Pusztítsd el, aki téged akar elpusztítani. Kinek az érdeke ez? A tied! A féleségedé, apádé, gyerekedé! Mi a haza? Te magad, a családod, a feleséged, a gyereked. A katonák hallgatták szavaimat. A mellettem ülő Dordia fejét hátra hajt­va, rám függesztette szemét. Néha-né­ha, amikor egy-egy hópihe a szempil­lájára-ereszkedett, hunyorított, időn­ként önkénytelen mosoly ült az arcán. Beszédem neki is szólt. Szerettem volna, hogy Dordia politikai megbízoti, aki a többivel együtt készült az első harcra, meggyőződik arról, hogy a há­ború kegyetlen alapigazsága nem a „halj meg", hanem az „öld meg" szó­ban rejlik. Nem használtam az ,,ösztön" kifeje­zést, de azért az életfenntartás e min­dent betöltő érzésére gondoltam. Szerettem volna ezt az ösztönt élet­re kelteni és elmélyíteni bennük, hogy győztesen kerüljünk ki a harcból. ! — Az ellenség el akar pusztítani téged is, feleséged is — folytattam. — Azt, amire tanítalak, az amit ki •telek tőletek a következő: pusztítsd el! Ta­tiuld meg. hogyan kell elpusztítani az ellenséget, mkrt nekünk élni kell. Va­lamennyien, valamennyien ezt követel­jük, ezt parancsoljuk: pusztítsd él, mi élni akarunk. És te is követeld, köve­telned kell bajtársaidtól — ha élni akarsz — öld meg az ellenséget! Kö­veteld a-többitől: ne hagyd magad megölni, éltenben légy azon hogy te végezz az ellenséggel! Jól mondtad, hogy a haza, az a Szovjetunió. Moszk­va. De a haza azonkívül te is, én is, mi valamennyien, családunk, anyánk, feleségünk és gyermekünk. Ők követe­lik tőled, hogy élj és ölj! Lehet, hogy mégis elér majd a golyó. Mindegy: előbb ölj. Pusztíts, amennyit csak el tudsz pusztítani! Ezzel megmented őt is, őt is, őt is (itt uj-jai mutattam a katonákra). Elvtársak, foglaljátok el helyeteket a lövészárkokban, vegyétek kezetekbe fegyvereteket. Én, aki pa­rancsnokotok vagyok, eleget akarok tenni asszonyaink és anyáink követélé­sének — és ez népünk követelése is — harcba akarlak vinni benneteket, de nem meghalni, hanem azért, hogy él­jetek! Megértettétek? Rendben van! Századparancsnokok! Vezessék fel az embereket a tüzelőállásokba. Egymásután hangzottak fel a ve­zényszavak: „Első szakasz — sora­kozz!" ,,Második szakasz — sorakozz!" A katonák felugrottak, futott min­denki a helyére, előírásosan igazodtak egymáshoz. Az ide-oda hullámzó szu­ronysor gyorsan kiigazodott. Érezte az ember: ezek igazi katonák. Fegyelme­zett, irányitható erő. Ügy tünt fel, mintha az egyes szakaszok közötti hé­zagokat láthatatlan szoros kapocs fog­ná össze. Lehet, hogy beszédem egy kissé naív t volt, de abban a pillanatban úgy érez­tem, hogy elértem célomat. Az emberek anélkül, hogy kötelességüket megszeg­ték és becsületükön csorba esett vcUna, megszabadultak az agyukba tolakodott nyomasztó „meghalni" szótól. ÜdvÖziőJevél a Szovjet Hadsereg megalakulásának 35. évfordulója alkalmával Dr. Alexej Gepička tábornok, kormányelnökhelyetteg és nemzet­védelmi miniszter következő üdvözlő levelet küldte A. M. Vaszilevszkij­nek, a Szovjetunió marsaljának és hadügyminiszterének: ,,A. M. VASZILEVSZKLJ elvtárs, a Szovjetunió marsalja ég hadügyminiszterének. | Tisztelt miniszter elvtárs; Nagy megtiszteltetés számomra, hogy szerencsét kívánhatok önnek és a dicső Szovjet Hadseregnek 85. év-fordulója alkalmával A hősi szovjet néppel és a Szovjet Hadsereggel együtt megünnepli ezt a nevezetes évfordulót egész dolgozó népünk és népi hadseregén!;, hálát mondva a Szovjet Hadseregnek és lángeszű vezetőjének, szeretett és drága elvtársunknak, Jozef Visszarionovics Sztálinnak a fasiszta el­nyomás alól való felszabadításért és azokért a harci tapasztalatokért, amelyeket a Szovjet Hadsereg önzetlenül nyújt nekünk. ' A Szovjet Hadseregnek az imperialista és hitleri betolakodók elleni valamennyi győzelme, erejének és harcképességének megszilárdulása számunkra végtelen erőt jelentenek és segítséget új népi demokratikus hadseregünk fejlesztésében, amely rendületlenül áll a béke, népünk sza­badsága é s hazánk függetlenségének őrhelyén. Meg vagyok róla győződve, hogy a csehszlovák hadseregnek szilárd barátsága és szövetsége a Szovjet Hadsereggel, mindjobban megerősödik, nemzeteink igazságos harcában, amelyet a világbéke érdekében a szocia­lizmus és béke valamennyi ellensége ellen folytat. ALEXEJ ÚEPICKA tábornok, , kormányelnökhelyettes a Csehszlovák Köztársaság nemzetvédelmj minisztere Hadseregoarancs a Szovjet Hadsereg megalakulásának 35. évfordulója alkalmából Dr. Alexej Čepiéka tábornok, kormányelnökhelyettes, nemzetvédel­mi miniszter a Szovjet Hadsereg megalakulásának 35. évfordulója alkal­mával a következő napiparancsot adta ki: ,,Katona, tizedes, altiszt elvtársak! Tiszt és tábornok elvtársak! A Szovjet Hadsereg megalakulásának 35. évfordulóját ünnepli. Csehszlovákia népe és hadserege szeretettel ünnepli a Szovjet Hadsereg megalakulásának 35. évfordulóját amely hadsereg kiharcolta szabadsá­gunkat és önállóságunkat. A Szovjet Hadsereg, amelyet a kommunista párt és annak nagy vezetői, V. I. Lenin és J. V. .Sztálin a Nagy Októberi Szocialista For­radalom nagy vívmányainak és a szovjet kormánynak — a munkások és földművesek első kormányának a világon, — védelmére alakítottak. Harmincöt éiv alatt dicső győzelmi utat tett meg. A Szovjet Hadsereg a nemzetközi imperialista reakció állig felfegyverkezett hadserege ellen folytatott legsúlyosabb harcokban is megvédte a szovjet-haza becsületét, szabadságát és függetlenségét, páratlan hősiességet, népéhez. Leni,, és Sztálin pártjához és a szovjet kormányhoz való határtalan odaadást tanúsított. A Szovjet Hadseregnek nagyszerű győzelme az idjegen beavatkozók és a belső ellenforradalom hordái felett az 1918—1920. években és világ­történelmi jelentőségű győzelmei a német fasiszta megszállók és a japán imperialisták felett, a nagy Honvédő Háborúban meggyőzően bizonyítot­ták, hogy a szovjet fegyveres erő megbízható védője szovjet hazája szent határainak és hű oltalmazója a szocializmus országa államérdekelnek. A Szovjet Hadseregben valamennyi szabadságszerető nép azt a fel­szabadító hadsereget látja, amely az emberiséget megvédte a fasiszta barbárság ellen és most a nemzetek békéjét és biztonságát őrzi. A Szovjet Hadsereg, amely a legsúlyosabb harcokban acélozódott meg, amely a legkorszerűbb technikával van felszerelve, amelynek a leg­tapasztaltabb parancsnoki testülete van amely mesteri módon megta­nulta a sztálini haditudományt és katonai művészetet m a őrségen áll a Szovjetunióban a kommunizmus építésénél és legyőzhetetlen akadály az amerika; imperialisták ég azok követőinek minden támadó tervével szemben. Katona, tizedes és altiszt elvtársak! Tiszt ég tábornok elvtársak! Szerencsét kívánok nektek a Szovjet Hadsereg megalakulásának 35. évfordulója alkalmával. Tanuljátok lelkiismeretesen a haditudományt a hősi szovjet katonák és parancsnokok példájára és legyetek mesterek a magatok fegyvernemében! Harcoljatok azért, hogy a katonai és politikai előkészületben a leg­nagyobb eredményt érjétek el, fokozzátok szorgalmasan hadseregünk hadi rátermettségét, hogy méltó legyen a Szovjet Hadsereggel való harci szö­vetséghez! Dicsőség a Szovjet Hadseregnek — a világbéke védőpajzsának! Éljen szeretett Klement Gottwald elvtársunk, a csehszlovák véderő főparancsnoka, a köztársaság elnöke és Sztálin tanítványa! Dicsőség a nagy Sztálinnak, napjaink legnagyobb hadvezérének, a Szovjetunió generalisszimuszámak! Prága, 1953. február 21. Dr. ALEXEJ CEPlCKA tábornok, a Csehszlovák Köztársaság nemzetvédelmi minisztere. Ünnepi akadémia Besztercebányán a Szovjet Hadsereg megalakulásának tiszteletére Pénteken, február 20-án este a besztercebányai Nemzeti Házban ün­nepi akadémiát rendeztek a dicső és legyőzhetetlen Szovjet Hadsereg megalakulásának 35. évfordulója al­kalmával. Az akadémián résztvettek az üze­mek, a vidéki szövetkezetek dolgozói, valamennyi típusú iskola tanulói, a hadseregnek és a Nemzetbiztonsági Testületnek tagjai. Jozef Boublik tá­bornok ünnepi beszédben vázolta a világ leghatalmasabb hadseregének történetét, amely hadsereget minden nemzet sokszázmillió dolgozója sze­ret, mint a vUágbéke és hal«dás leg­biztosabb védőpajzsát. Az est kul­túrrészében a csehszlovák hadsereg I tagjai gazdag ének-, szavalat és táncmüsort nyújtottak. A Nemzet­biztonsági Testület tagjai az est mű­sorát Jánosik-táncokkal és dalokkal tarkították. A besztercebányai ünne­pi akadémiát az Internacionálé el­éneklésével fejezték be. A népi milíciák szemléje február 22-én a Hviezdoslav-téren A vüág legjobb katonád — békénk sztkia&zUfcnd #mí. Dolgozó népünk az áruló reakció felett aratott februári győzelme ötö­dik évfordulójának megünneplésére, amely ezen jelszó alatt fog folyni: „Gottwald elvtárs vezetése alatt elő­re az ötéves terv teljesítéséért, a vi­lágbékéért" és i legyőzhetetlen Szov­jet Hadsereg megalakulása 36. év­fordulójának ünnepségére Szlovákia dolgozói lelkesen készülnek. Pozsonyban ez alkalomból 195S. február 22-én ^10 órakor a Hviezdo­slav-téren megtartják a népi mül­cíák szemléjét és azután 11 órakor a Sztálin-téren az ünnepélyes felvo­nulást

Next

/
Thumbnails
Contents