Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-19 / 44. szám, csütörtök

4 ÖJSZ0 1953 február 19 El a kézzel Németország Kommunista Pártjától! Adenauer kancellár, ez az ame­rikai bábú, semmitől sem riad visz­sza, amikor arról van szó, hogy Nyugat-Németországban katonai diktatúrára térjen át. Nyíltan fity­tyet hány még a bonni alkotmány népi demokratikus jogokat biztosító cikkelyeinek is. Ugyanez az Ade­nauer és klikkje a tények arcátlan meghamisításával, antidemokratikus tevékenységgel vádolja Nyugat­Németország kommunistáit, és gör­csösen igyekszik, hogy betiltsa Né­metország Kommunista Pártját, hogy megsemmisítse a német nép nyugat-németországi nemzeti sza­badságharcának vezető erejét. A reakciós bonni kormány 1951 novemberében hamis vádak alapján beadvánnyal fordult a karlsruhei szövetségi alkotmányjogi bíróság­hoz Németország Kommunista Párt­jának betiltása miatt. A kormány követelését Lehr, az Adenauer-kor­mány hírhedt belügyminisztere ír­ta alá, az a Lehr, aki már düssel­dorfi föpolgármestersége idején 1933-ban is kitűnt ádáz kommunista gyűlöletével és antiszemitizmusával. Lehr ma az amerikai agresszív tö­rekvések és az újjászülető német imperializmus revanskisérleteinek bajnoka, 1932-ben ö mutatta be Hit­lert a német gyárosok egyik érte­kezletén, s később a legnagyobb buz­galommal szolgálta a nácikat. Érthető, hogy Németország Kom­munista Párt szálka a német, nép ilyen ádáz ellenségének szemében. Hiszen Nyugat-Németországban ép pen a kommunisták a nép demokra­tikus jogainak legkövetkezetesebb é.-, legelszántabb védelmezői. Önfeláldo­zóan és kitartóan harcolnak a bon ni és a párizsi egyezmény ratifiká­lása, a bonni bábkormány aljas, nemzetáruló politikája ellen. Né- ! metország Kommunista Pártja aka­dályozza a németek testvérháborúját, s küzd az újabb világiháború kirob­bantársának megakadályozásáért. A német nemzeti egység helyreállításá­nak programmja, amelyet Német­ország Kommunista Pártjának köz­ponti vezetősége javasolt a lakos­ságnak, egyre újabb erőket vont és von be a nyugat-németországi ha zafias mozgalomba. Az NKP köz­ponti vezetősége négyfüzetes Tájé­koztató Közlönyt adott ki, hogy tá­jékoztassa „a világ közvéleményét Németország Kommunista Pártjának legális működésért vívott harcáról". A közlöny címe: Harc Németország Kommunista Pártjának tervezett betiltása ellen, a békéért, a demo­kráciáért, a nemzeti egységért és a függetlenségért!" ,,Kölntől Karlsruheig — kommu­nistaellenes perek száz évvel ezelőtt és ma" — ez a bulletin egyik cik­kének címe. „Kölntől Karlsruheig" — olvassuk a cikkben — „ez a német reakció útja! Ezen haladva igyekezett és igyekszik megsemmi­síteni a kommunistákat és a kom­munizmust". Ma a bonni kormány alkalmazza azokat a módszereket, amelyeket a porosz reakció százesztendeje Köln ben alkalmazott s melyekhez azután Bismarck, Hitler és Göring folya. modott. Adenauerék szívesen elsö­pörnék a föld színéről Németország Kommunista Pártját. Csakhogy a kommunisták pártja ma már nem kis csoport: a kommunista eszmék ma már milliók elméjét hódították meg. A bonni kormány javaslata Né­metország Kommunista Pártjának betiltására, mondotta Max Reimann, Németország Kommunista Pártja központi vezetőségének elnöke, „újabb lépés a fasiszta kormány­zati módszerek alkalmazása útján .:. Mint 1932-től 1933-ban, amikor a kommunisták üldözésével megterem­tették az ország újrafe'fegyverzé­sére és a második világháború ki­robbantására alkalmas feltételeket, ma is Németország Kommunista Pártjának betiltásával kísérleteznek, hogy a német nép akarata ellené­re nyugat-német zsoldos hadsereget alakítsanak s Nyugat-Németorszá­got a harmadik világháború előké­szítése végett betereljék az Atlanti, blokkba". Adenauerék, az amerikaiak talp­n.valói igyekeznek hogy Német.or szág Kommunista Pártjának esetle­ges betiltásával az összes társadal­mi rétegekre kiterjedő nemzeti moz­galmat megfosszák vezető erejétől, a Kommunista Párttól, hegy azután súlyos csapást mérjenek a bonni kormány valamennyi többi ellenfelé­re. Ezen a szitán még a burzsoá sajtó is átlát. A dél-németországi nagyburzsoázia lapja, a Deutsche Zeitung, 1952. október 15-i száma így írt: -,Mi biztosítja, hogy a mai kommunistaellenes rendszabályokat holnap nem fordítják-e a többi po­litikai ellenfél ellen." A Tájékoztató Közlöny megcáfol­hatatlan dokumentumokkal bizonyít­ja, hogy az Adenauer kormány fa­siszta intézkedései valóban minden becsületes német ellen is irányulnak, mindazok ellen, akik nem helyeslik az amerikai imperializmus által dik­tált militarista politikát. Amire a mai körülmények között a szabad­ságszerető és békeszerető németek törekszenek, az pontosan megfelel a német kommuni^ák harci céljai­nak is. Németország Kommunista Pártja kitervelt betiltásának ürügyéül Adenauerék arra a tényre is hivat­koznak, hogy Németország Kom­munista Pártjának végső célja a szocializmus. A párt központi veze­tősége a következőket írja a terve­zett betiltásról a szövetségi alkot­mányjogi bírósághoz intézett vála­szában: Köztudomású, hogy Németország Kommunista Pártja, mint Németor­szág szociáldemokrata pártja is Né­metország egyik legrégibb pártja. E pírt a közvélemény előtt sohase tit­kolta sem végső célját, sem a fel­merülő konkrét feladatok megoldá­sára tett javaslatait. Németország Kommunista Pártjá­nak végső célját világosan ismerte az a hatmillió választó is, aki 1932. novemberében az akkori Reichstag választásokon Németország Kommu­nista Pártjára szavazott. S világo­san ismerték ezt a célt azok a szer­vek is, amelyek 1945. május 8-ika után a potsdami egyezmény alapján megengedték Németország Kommu­nista Pártjának, mint demokratikus politikai pártnak, hogy szabadon működjék. „A Németország Kommunista Pártja betiltására vonatkozó javas­lat — olvassuk Németország Kommunista Pártja központi veze­tőségének levelében — intelem né­pürik hazafias és demokratikus erői számára. Azok az érvek, amelyeket a szövetségi kormány ma Németor­szág Kommunista Pártja ellen fel­sorol, rendkívül hasonlítanak azokra az érvekre, amelyekre a hitleristák hivatkoztak, amikor nemcsák Né­metország Kommunista Pártját, ha­nem Németország szociáldemokrata pártját, sőt aztán a polgári párto­kat is betiltották és üldözték." Az Adenauer-kormány — egyik legújabb merényleteként — 9 kom­munista képviselő mentelmi jogának felfüggesztését követelte a Bundes­tagtól. De a bábkancellár a Bundes­tag január 22-i ülésén szégyenletes vereséget szenvedett: a parlament nem ugrott be Adenauer szennyes terveinek. A jogfosztó javaslat szó­többséggel visszakerült a Bundes­tag illetékes bizottságához. Kudarc­ba fulladt Adenauernak' az a kísér­lete is, hogy keresztülhajszolja az új antidemokratikus választási tör­vényt. A Bundesrat (a bonni szövet­ségi parlament felsőháza) február 6-án Adenauerék reakciós választási törvénytervezete ellen foglalt álást. Az Adenauer-klikk törvénytelen, fasiszta rendszabályai ellen Nyugat­Németország lakossága élénken til­takozik. Nyugat-Németország szo­ciáldemokrata pártjának tagjai, a Keresztény-Demokrata Unió tagjai; az üzemi tanácsok pártonkívüli tag­jai, vállalatok egész kollektívái, az értelmiség képviselői — mindinkább sikra szállnak a komunista párt be­tiltását célzó kísérletek ellen. Wal. ter Nagel, a kaiserlauterni „Pfapp. Werke" üzemi . tanácsának egyik tagja igen találóan fejezte ki a kol­lektíva véleményét: „Amikor Né­metország Kommunista Pártját véd­jük. a békét védjük." Nem Németország Kommunista Pártja, hanem Adenauer és Lehr tűnik el a történelem süllyesztőjé­ben. j \V. Ewert. A Tartós békéért — népi demokráciáért című lapból, t Vaszil Levszkij — a bolgár nemzeti demokratikus forradalom elméleti tudósa és vezetője Ez év február 19-én van 80. évfor­dulója Vaszil Levszkij halálának, aki a bolgár nemzeti felszabadító forra­dalom ideológusa és vezetője volt. A bolgár nép szívósan és kitartóan harcolt a török elnyomók ellen. A mult század 60-as és 70-es éveiben a bolgár nemzeti felszabadító harc megerősödött és tömegmozgalommá fejlődött, A török gazdaságban elő­állott mély változások és a krími há­ború (1853—1856) következménye A bolgár kispolgárság és a pa­rasztság törekvéseinek kifejezője és eszmei vezetője G. Sz. Rakovszkij volt. A bolgár nép forradalmi és fel­szabadító harci taktikáját, amelyet Rakovszkij dolgozott ki, továbbfej­lesztette a demokratikus forradalmi irányba Vaszil Levszkij. Vaszil Levszkij 1837-ben született. Szülei kisiparosok voltak. Kisgyer­mek korában elvesztette édesapját és már saját bőrén érzi a török elnyo­ISwfill volt ez. A nyugateurópai töke és iparcikkek beáramlása Törökország­ba, és az a tény, hogy a török biro­dalom lássan a nyugateurópai tőkés­államok gyarmatává változott, to-. vábbá a török feudalizmus folyama­tának fokozása és a török feudális­bürokratikus állam alapjainak meg­lazulása, mindezek a tények erősen visszatükröződnek elsősorban az el­nyomott népek, közöttük a. bölgár nép helyzetében, amély mind nehe­zebbé és nehezebbé vált. A bolgár nép helyzetének megjaví­tására az egyetlen kiutat abban lát­ta, hogy a török hűbéri elnyomás alól felszabaduljon és megalakítsa a független bolgár államot. Ebből a harcból elsősorban a pa­raszttömegek vették ki részüket, amelyeknek helyzete a legnehezebb volt. A parasztságnak nem volt föld­je. (A föld a török hűbérurak tulaj­dona volt.) Megnyomorító magas adók nehezedtek a parasztságra és ezenfelül még a törökök hivatalos zsarnoksága is sanyargatta őket. más borzalmait és a bolgár nép ki­zsákmányolását. Nehezen küzd, hogy fenntartsa életét. Levszkij kénytelen szerzetesnek menni, mert nagybáty­ja megígérte, hogy ebben az esetben elküldi Oroszországba tanulni. Azon­ban rövidesen kiderül, hogy nagy­bátyja becsapta. Levszkij megtudta, hogy Rakovszkij egy nagy bolgár csapatot szervez Szerbiában, hogy annak élén behatolva Bulgária terü­letére, lázadást szervezzen. Levszkij ledobja a reverendát és életét a for­radalomnak szenteli. Levszkij mint Rakovszkij légiójá­nak tagja, résztvesz Belgrádban a török katonái állomás elleni harcban. Később Panatoja Chitov csapatával a Sztára-Planyina hegyekben harcol. Visszamegy Szerbiába és Belgrádban a katonai iskola hallgatója lesz. (1867—1868). Itt ismerkedik ínég a hires orosz forradalmi demokraták elveivel és sokat vitázik erről bará­taival. Levszkijnek műveltsége még ekkor alacsony volt, azonban ennek ellenére forradalmi tapasztalatai A Volga—Urai-csatorna építkezésén Február ... Napokon át tart néha a hóvihar. Ezekben a nehéz téli na­pokban is lelkes munkairamban él a volgai építkezés munkaközössége. Szakadatlanul folynak a munkálatok a sztálingrádi vízierőmüveken és a Volga—Urai-csatorna vonalán. Az országút meredeken vezet fel a hegyre, átszeli az építők városkáját és beletorkollik a végtelen volgai sztyeppékbe. A Volga—Urai-csatorna vonalát könnyű felismerni, magas földhányások jelölik ezt az irányt, amelyet az exkavátorok a csator­na medencéjéből kiástak. A hatalmas földásógépeket mesz­sziröl nem lehet látni, mert mély me­dencében dolgoznak. Ugy tűnik fel, mintha a föld \alól bukkannának elö a teherautók, almelyek a kiásott föl­det hordják. A csatorna medencéjéhez közele­dünk. Ezen a szakaszon dolgozik az „Uralec 573-as" exkavátor, amelyet a Volga—Don-csatorna építője, a Szocialista Munka Hőse, D'.mitrij Alekszejevics Szlepucha vezet. — A Volga—Don-csatorna építke­zésén az „Uralec" teljesítményét si­került felemelnem 105 ezer köbméter föld kiásására egy hónap alatt. Most a gép már 108 ezer köbméter földet ás ki. De ez még nem a végső határ — mondja Szlepucha elvtárs. A Volga—Urai-csatorna építkezé­sén dolgozó exkavátorvezetök sok al­kotó kezdeményezést mutatnak és szivrsan törekednek a rendelkezé­sükre álló technika legtökéletesebb kihasználására. A csatorna gépészei között nagy népszerűségnek örvend „I. F. Netajev exkavátoros harca a másodpercekért" című brosúra. Ne­tajev munkatapasztalatait és magas technikai tudását tanulmányozza az építkezés valamennyi gépésze. alapján kiforrott benne a demokra­tikus forradalom elmélete, és a bol­gár nép nemzeti felszabadító harcá­nak új taktikáján gondolkodik. Levszkij ideológiájának alapja a nemzeti és szociális kérdések meg­oldásánál a megalkuvás teljes kizá­rása volt. A Balkán félszigeten tör­ténő embertelenségekröl és a török hatalom túlkapásairól Levszkij a kö­vetkezőket mondja: „ . .. Széles népi alapokon szervezett forradalmi meg­mozdulással a jelenlegi deszpotikus és tiráni államhatalom gyökeres megváltoztatását kell keresztülvinni és demokratikus köztársaságot biz­tosítani, a nép hatalomrajutását ki­vívni." Levszkij figyelmezteti a népet, hogy a demokratikus köztársaság el­lenségei a nép ellenségeinek számíta­tanak. A haza ellenségeit halállal kell büntetni. „Bulgáriában nem lesz cár, hanem népi kormány. Szabadság és köztársaság kell a népnek." Lev­szkij éles harcot folytat a népek kö­zötti barátságért és az egyenjogúsá­gért. Egyik levelében a következő­ket írja: „A mi bolgár hazánk nem lesz olyan, mint a mai Törökország. Népei tiszta és szent törvények jo­gán fognak együtt élni." Levszkij az elnyomott balkáni népek egyesítésére törekszik, valamint a délszlávok és a nagy orosz nép testvéri kapcsolatáért harcol. Egy alkalommal kijelentette, hogy a bolgár nép nemzeti zászlaján a következő felirat lesz: „Tiszta és szent köztársaság". Levszkij még hozzáfűzi: „Ezt kívánjuk a szerb, a csernogori, a román és más testvé­reinknek is". Levszkij forrón együtt­érez az orosz forradalmárokkal, aki­ket a cár bilincsekben tart. Levszkij a bolgár dolgozó nép ér­zéseinek és törekvéseinek tudatában megalkotta a forradalmi mozgalom taktikáját, amely a felszabadító harc újabb szakaszának felelt meg. Ez a taktika az össznemzeti lázadás meg­szervezésének programmja volt, ame­lyet egy egészséges vezető központ fog végrehajtani. „A legfontosabb dolog — mondja Levszkij — az erök egyesítése. Ha ez megtörténik, nem állítja meg őket a legerősebb ellen­ség sem. Miután Levszkij a gyakorlatban is átvitte taktikájának elméletét, hatal­mas munkát fejtett ki összeesküvő központok létesítésével. Ez a mun­kája nagy veszéllyel járt, mégis si­került neki Bulgáriában egy hatal­mas földalatti mozgalmat megszer­vezni. Az ország nagy részében for­radalmi bizottságok hálózata műkö­dött, amelyeket a bolgár központi forradalmi bizottság irányított. Levszkij, mikor a törökök elfog­ták, hősiesen viselkedett rabtartói előtt, mert érezte felelősségét a nép­pel szemben. Elvtársai közül egyet sem árult el és a szembesítésnél egyiket sem ismerte meg. Minden igyekezete ebben a helyzetben is arra irányult, hogy a forradalmi szerve­zet ép maradjon. Hősiesen halt meg a török hóhérok kezétől a forrada­lom és népe nevével az ajkán. Szó­fia külvárosában akasztották fel. Emléke a bolgár nép lelkében ma is él. Levszkij munkájának óriási jelen­tősége van. Ö volt á bolgár nép fel­szabadító harcának elméleti tudósa, forradalmi demokrata volt és a bol­gár forradalmi párt megalakítója, valamint a központi forradalmi bi­zottság vezetője. Az 1876 áprilisában •lezajlott lázadás is, amikor a bolgár nép megmutatta az egész világ előtt akaratát, hogy szabadom akar élni, az ő nevéhez fűződik. Az áprilisi felkelést a vagy orosz nép támogatta és rövidesen felszaba­dította Bulgáriát a török elnyomás alól. Vaszil Levszkij legendás munkája lelkesítette a bolgár népet további harcában is, amelyet a monarcho­fasiszták és a hitleri megszállók ellen vívtak. Georgij Dimitrov egyesítette a bol­gár népet egységes népi frontba és a testvéri Szovjet Hadsereg segítsé­gével fegyveres felkeléssel lerázta a fasiszta bandák uralmát és saját ke­zébe vette sorsa irányítását. Lev­szkij eszméi nalhatat^m élő tényék­ké váltak a mai Bulgáriában. I

Next

/
Thumbnails
Contents