Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)
1953-01-17 / 16. szám, szombat
ÜISZ0 1953 január 17 A szocializmust építő társadalom fidókötelessége szabályozásának alap. követelménye, hogy az adómegterhelést egyenlő arányban vessék ki min. den dolgozóra. Ezzel a követelmény, nyel együtt jár* az is, hogy az adórendszer reformjának keresztülvitelénél újra szabályozzák a mezőgazdasági adót is, mivel éddigi jogi állapota nem volt kielégítő. Jogi tekintetben formálisan bizonyos esetekre nézve érvényben volt a földadóról szóló 76/1947. Sb. sz. régi törvény, normálisan azonban a mezőgazdasági termelés a 49/1948. Sb. sz. törvény szerint esett földadó alá, me. lyet úgy szerkesztettek meg, hogy a földművelők túlnyomó többségét (több mint 90 százalékát), amint azt megállapítja az új törvény indokoló Pésze, a gyakorlatban mentesítették a földadótól. Ezzel aránytalan helyzetet idéztek elő a bérmunkások adómegterhelésével szemben, akiknek béradót kellett fizetniök és az a tény, hogy a földművesek általános vásárlási adóval voltak megterhelve, sem egyenlítette ki megfelelően ezt az aránytalanságot. A 77/1952. Sb. sz. új törvény megszünteti az eddigi állapotot és a földművesek megadóztatását úgy szabályozza, hogy a mun. kások és a hivatalnokok egyenlő ará. nyű megadóztatásával, a 76/1952 Sb. sz. béradótörvénnyel következetesen az egész bért adó alá veti és meg. szünteti a munkaidőn túl végzett munkáért és a magasabb teljesítményekért járó béradómentességet. Až a tény, hogy az adódijszabások a régebbi állapottal szemben lényegesen csökkennek, megkönnyíti az új adószabályozást, amelynél a földművesek összes bevételeinek összegét úgy adóztatják meg, hogy ez az adómeg. terhelés megfeleljen a bérek és fizetések béradó által való megterhelésének. Az adómegterhelésnek ez a kiegyensúlyozása a munkások és a kisparasztok szövetsége szilárdságának további megerősödését fogja jelenteni. , Szocializmust építő társadalmunk meggyőzéssel igyekszik minden kisés középparasztot a mezőgazdaság szocialista formájára, mint a gazdálkodás magasabb és termelékenyebb formájára való áttérésre vezetni és ezért az adómegterhelést is oly mó. don szabályozza, hogy ez késztesse őket a szövetkezeti gazdálkodásra, a szövetkezét! gazdálkodás alacsonyabb formáiról a magasabb formákra való áttérésre, a szövetkezeti gazdálkodásra nézve előnybehelyezett adódíj szabások rendezése által. Nem esnek adózás alá az állami szocialista szektor ínezögazdaságai, mivel tiszta bevételüket közvetlenül az államnak utalják át. Az új mezőgazdasági adót a me. zögazdaság egyetlen adójaként szabják meg és ezért a földműveseknél elesik az általános adó. Az adódíjszabást úgy állapították meg, hogy a legkisebb földművesek, akik létfenn. tartásukban kizárólag a mezőgazdaságból eredő bevételükre vannak utal va, mentesüljenek az adótól, hogy a kis. és középparasztok ugyanúgy legyenek megadóztatva, mint a munkások és a hivatalnokok a béradó által és hogy a falusi gazdagoknál le. hetőséget nyújtsanak tekintettel nagyobb birtokukra, magasabb jöve dolmeikK és más bevételeikbe, adójuk emelésére. Az adó szabályozását olyan módon hajtják végre, hogy az egyénileg gazdálkodó földművesek, nek a szövetkezetbe való belépése előnyt jelentsen a megadóztatásban és hogy a magasabb típusú szövetkezetek adóbelileg jobb helyzetbe ke. rüljenek, mint az alacsonyabbtípusú szövetkezetek. Ez irányban az adóztatás egész módjában következetesen különbséget tesznek a II. és III. ti pusú szövetkezetek között, mint azt a továbbiakban ki fogjuk mutatni. Az adókötelesség megszabásánál a törvény nincs tekintettel a földtulajdonhoz való viszonyra, hanem megadóztat minden egyént és EFSz-et, amely a -saját vagy a mezőgazdaság közös számlájára akár a saját föld. jén, akár bérelt, akár másképpen megművelés alá vett földön dolgozik. Földműves gazdaságnak az összes birtokban léyö tárgyak és jogok ösz szességét tekintik, amely gazdasági egységet alkot és állandóan a mezőgazdaságot, erdészetet vagy halgazdaságot szolgálja. Ez a meghatározás arra szolgál, hogy megakadályoznák a mezőgaz. Új mezőgazdasági adótörvény daságok mesterséges felosztását, alacsonyabb megadóztatás elérése céljából (pl. egy mezőgazdasági vállalatban több személy úgy osztaná fel a gazdaság működését, — amint az indókoló magyarázatban áll — mintha csak egy bizonyos térületen doldozna és azt állítaná, hogy adót csak az után a terület után kell fizetnie, amelyen gazdálkodik). Mivel a mezőgazdaságból eredő összes bevételek egyedüli megadóztatásáról van szó, a törvény kimondottan ide sorolja art a mellék termelési is, amely a saját gazdaság termékeinek feldolgozásá. ra (pl. a tej feldolgozása más tejtermékekre), a saját mezőgazdaság termékeinek eladására (a beadási és a beadáson felüli termékek eladására), a mellékfoglalkozásra (fuvarozás, bérszántás) és az EFSz-eknéi általában tevékenységük más fajtáira vonatkozik. A gazdaságból csak az értékpapírokat és takarékbetéteket ve. szik külön s ezért ezeknek jövedelme nem foglalható be a mezőgazdasági adóalapba. Az adóalapot képező bevételt nem a valóban elért bevétel szerint számítják ki, mivel ez a kisebb gazdaságoknál technikailag úgyszólván le. hetetlen lenne, mert az egyénileg gazdálkodó kisparasztok nem vezetnek könyvelést éa' lehetetlen számukra ilyen kötelességet megszabni. Ezért az adó alapja az átlagos hozamnormák szerint kiszámított jövedelem lesz. Ez azt jelenti, hogy a termelési területek, a föld termelékenysé. ge és a növénytermelési és állattenyésztési feladatokra valí> tekintettel megszabják az egy bektár me. zőgazdasági terület utáni hozamnormát. E normákat minden évben a kormány szabja meg és amint az kitűnik az indokoló magyarázatból, az átlagos norma megszabásánál a növénytermelésben csakis az összes gazdasagokban rendszeresen termelt növényeket, az állattenyésztés terén pedig a normális terjedelmet veszik tekintetbe. A csupán egyea vidékeken termelt terményekre (pl. szőlő, dohány, paprika, zöldség) külön átlagnormákat szabnak meg. Az állattenyésztésben való specializálódásra-az adóalap különleges emelkedése lesz érvényben s erre még kitérek. Tehát až adóalapot úgy fogják megállapítani, hogy a gazdasági megművelésre alkalmas összes földterületek terjedelmét megszorozzák az átlagos hozamnormával, melyet az illetékes területre szabtak meg. Ott, ahol külön termelnek nagyobb hasznot hozó terményeket, a földterület szerint és az erre meghatározott norma szerint kell kiszámítani e föld hozamát, a többi terület hozamát pedig az átlagos norma szerint és e hozamokat össze kell adni. A járási nemzeti bizottságnak joga lesz arra, hogy átlagos hozamnormák szerint kiszámított adóalapot a helyi nemzeti bizottság vagy saját megállapítása alapján növelje az adó. zó magasabb rendkívüli bevételeire való tekintettel. Az átlagnormával ugyanis soha nem lehet azokat a kü. lönféle viszonyokat lerögzíteni, amelyek csak egy kisebb körzetben vagy egyénileg ez egyes gazdaságokban adódnak és amelyek az ilyen gazdaságokra nézve lényegesen magasabb bevételt jelenthetnek. Ez pl. ott fordul elő, ahol a gazdálkodó fuvarral foglalkozik vagy melléktermelésének termékeit eladja, vagy pedig más, jövedelmező mellékfoglalkozást űz. Te hát a törvény tekintetbe véve, hogy az ilyen helyi különlegességeket leg. jobban a helyi, esetleg a járási nem. zeti bizottság ismeri legjobban, lehetőséget nyújt nekik, hogy növeljék az adózás alá eső bevételt, mivel az ilyen esetekben az átlaghozam szerinti adómegterhelés nyilvánvalóan aránytalan lenne és a többi adófize tökhöz viszonyítva indokolatlanul alacsonyabb lenne. Az adó megszabá. sára nézve döntő tények, főleg a földek terjedelme, azon év január l.i állapota szerint bíráltatik el. amely évre az adót kivetik. Ez azért van, mivel az adóbevallást január 31-ig adják be. tehát az adót már az év elején kivetik. . Az adódíjszabás progresszív módon fokozódik, úgyhogy 2 százaléktól (fcO.OOO korona alap mellett) növekszik és nem éri el a 40 százaié, kot (200.000 koronán felüli alap mellett az adó 24.300 koronát tesz ki és 40 százalékot a 200.000 koronát meghaladó alapból. így pl. 72.000 korona alap után az adó 2340 koronát tesz ki, 250.000 korona után 44.300 koronát). Az adófizető szociális helyzetét úgy veszik tekintetbe, hogy azokra a földművesekre, akik létfenntartásukkal kizárólag a 15.000 koronánál alacsonyabb adóalapú mezőgazdaságukból eredő bevételre vannak utalva, nem vetnek ki adót. Itt az a feltétel, hogy-az adófizető nem végez mezőgazdasági tevékenysége mellett még más tevékenységet is, amely más adó alá eső jövedelmet hozna számára (pl. béradó alá esö jövedelmet) : az ilyen személyektől az állam sem kívánja a közköltségekhez való hozzájárulást, mivei bevételeik nem haladják túl a megszabott legkisebb batárt. A rendes adódíjszabás vonatkozik a nős egygyermekes adófizetőkre. A gyermektelen adófizetők adója 10 százalékkal emelkedik, a többgyermekes adófizetők .adója a második és további gyermek után 15 százalékkal, legfeljebb azonban 45 százalékkal csökken (négy vagy több gyermek után) és legföljebb 6000 koronával kisebb. E határt azért szabták meg így, mert a ma. gasabb adóengedmény indokolatlan az aránylag magasabb bevételű adófizetőknél (45 százalékos adócsökkentés ugyanis csak a körülbélül 155.000 korona adóalapú adófizetőknél haladhatná túl a 6000 koronát.) A járási nemzeti bizottság önszántából vagy a helyi nemzeti bizottság indítványára 30 százalékkal is emelheti a kulákok adóját,- mivel itt nem saját munkából eredő bevételről, ha. nem más alkalmazott személyek munkájából eredő bevételről, tehát idegen munkakizsákmányolásból eredő bevételről és a kulákok gazda, ságába beruházott töke * hozamából eredő bevételről van szó. ]N agy jelentőséggel bír az EFSz. tagok megadóztatása kérdésének megoldása. Az I. és II. típusú EFSzek tagjainál adózás alá esik mezőgazdaságukból eredő bevételük, beleértve a szövetkezetbe vitt földterületeiket is. Ezt az indokolja meg, hogy a szövetkezetek gazdasága rendszerint a közös munka megszervezésére korlátozódik, túlnyomóan a növénytermelés terén, a munka eredményeit azonban vagy az egyes tagok egyenként teszik pénzzé, vagy a gazdáság jövedelmét szétosztják a szövetkezetekbe vitt földterületek mennyisége szerint. Tehát a társas gazdálkodás bizonyos formájáról van itt sző, azonban e módszer gazdasági eredményeiben még nem különbözik oly áthatóan az egyének önálló gazdálkodásától, hogy célszerű lenne a szövetkezetnek, mint egységnek a jövedelmét megadóztatni. A II. típusú EFSz.ek tagjainak azonban 10 százalékos adókedvez, ményt nyújtanak az I. típusú EFSz. ek buzdításául a magasabb típusú munkaszabályzatra való áttérésre. A III. és IV. típusú-EFSz-ek tagjainál ezzei szemben nem esik adó alá a közös gazdálkodásban való osztályrészük, amit a munkaegységek szerint pénzben vagy természetben fizetnek ki nekik, hanem náluk az adó alá esö bevétel csupán a háztáji gazdálkodásuk utáni bevételük és a III. típusú EFfez-ek tagjainál az a bevétel is, amit a szövetkezet a szövetkezetbe való belépésnél általuk bevitt föld használata után kárpót. lásképpen fizet ki nekik. Emellett a természetbeniekben kifizetett jöve. delmeket a begyűjtési ár szerint értékelik. Tehát a III. és IV. típusú szövetkezetek tagjainak megadóztatásában nyilvánvaló előnybehelyezésröl van sžó az alacsonyabb típusú szövetkezetek tagjaival szemben. Mivel e személyeknél csak bevételeik egy bizonyos részét és a szövetkezettől a munkaegységek szerint kapott jövedelmük bizonyos részét adóztatják meg és a szövetkezettől a munkaegység szerint járó jövedelmük adómentes, aránytalan lenne, ha az adóminimumot "Csak a háztáji i gazdálkodások után eredő bevételük szerint állapítanák meg. Ezért nem vetnek ki adót a III. és IV. típusú szövetkezetek olyan tagjaira, akiknek háztáji gazdálkodásuk után adózás alá eső bevételük, ha hozzászámítják is a munkaegységek szerint kifizetett bevételeiket, nem lépi túl a 15.000 korona összeget. [VI ágasabb típusú EFSz.ekre va. lő áttérés meggyorsítását támogatja az a meghatározás Is, hogy ha a földműves az év folyamán az eddiginél magasabb típusú EFSz tagjáwá válik, az eddig, még nem esedékes adó részleteire úgy számítják át adóját, hogy mindjárt elejétől fogva e magasabb típusú EFSz tagjára történő adókivetésit vegyék tekintetbe. Ezen alapelv következménye és a szocialista gazdaság magasabb for. máinak védelme az a meghatározás is, hogy ha a földműves az év folyamán megszűnik EFSz.tag lenni, adóját erre az évre mint egyénileg gazdálkodó földművesnek szabják meg az EFSz-ből számára kiadott földterület szerint. Maguknak az EFSz.eknek megadóztatásánál is hasonló megkülönböztetésre kerül sor a magasabb és alacsonyabb típusú szövetkezetek közt..Mivel az I. és n. típusú EFSz. eknél a bevitt földeik utáni bevételt a szövetkezet egyes tagjainál adóztatják meg, az EFSz-nél csupán a közösen megművelt földterületek azon mennyiségének megfelelő bevétel esik adózás alá, amely földterületet e szövetkezet másként szerezte, mint saját tagjaitól. Tehát rendszerint községi, egyházi földek, konfiskált, vagy gazdátlan, a szövetkezetnek kötelező bérletbe adott földekről van itt szó. Itt az adóalap 3 százalékát teszi ká az adó s a H. típusú szövetkezeteknek ebből 10 százalékos kedvezményt nyújtanak. A ül. és IV. típusú szövetkezeteknél adó alá esik az összes közösen megművelt földterületek mennyiségének megfelelő bevétel (tehát a tagoknál csak a háztáji gazdálkodás utáni bevételüket adóztatják meg) és az ádódíj szabás 2 százalékót tesz ki. Azoknak a III. és IV. típusú szövetkezeteknek, amelyek elfogadják az EFSz-ek min. taszabályzatát, ezenfelül 50 százalékos adókedvezményt nyújtanak a két éven keresztül kivetett adóból. Ezért azok az EFSz_ek is, amelyek az év folyamán magasabb típus, ra térnek át, az eddigi, még nem esedékes adó részleteire olyan átszámított adót fizetnek, mint a maga. sabb típusú szövetkezetekre kivetett adó. Különben az EFSz-ek megadóztatásánál i a alapvetően döntőek az azon év január 1-i viszonyok, melyre az adót kivetik. Az adórészletek megszabásának és átszámításának különös jelentősége van, mivel az adófizető köteles maga kiszámítani az adót és megfizetni azt részletekben az illetékes járási nemzeti bizottságnak. Az adórészletek összege é s a fizetési határidők a mezőgazdaság viszonyainak megfelelően vannak kivetve. Az első 20 százalékos ad 6 részlet kifizetése április 30-ig, a másik 30 százalékosé • július 31-ig, és az utolsó, a legnagyobb 50 százalékosé a folyó év november 30-ig van meghatároz, va. A legnagyobb részlet tehát arra az időre esik, amikor a földművelő már összes növényi terményeit pénzzé tette, míg a két kisebb részletet lehetősége van az állattenyésztés bevételeiből fedezni. Mindenki, aki mezőgazdasági adót köteles fizetni, köteles adóbevallomást beadni minden évben január 31-ig az illetékes nemzeti bizottság, hoz. Azok a személyek, akik nincsenek ezen adó fizetésére kötelezve, (akik nem érték el az adóminimumot) nem kötelesek a határidő alatt benyújtani az adóvallomást, azonban adóvallomást kell benyujtaniok, ha őket erre felhívja a járási nemzeti bizottság. Ha az adófizető npm adja be idejében adóbevallását, adóját 10 százalékkal emelhetik. A helyi nemzeti bizottság Körzetében az adófizetőket tömegesen az előírt jegyzék által értesítik Iki az adó előírásáról, amelyet a nemzeti bizottság köteles beérkezése után hét napon belül nyilvános megtekin.tés végett kifüggeszteni. E jegyzék, nek 30 napig kell kifüggesztve lennie (lásd az indokoló magyarázatot) és hasonló hatálya van, .mint az adófizetőnek kézbesített fizetési meghagyásának. Az adó előírásának e módja lehetővé teszi minden adóelőírás nyilvános ellenőrzését a lakos, ság által és hatékony segédeszköz le^z javítás eszközlésére, ha az adó kivetésénél valamilyen helytelenség fordulna elő, mert mindenlKinek lehetősége van rámutatni a helytelen, ségre és azt megvitatni. Az adóelőírás ellen fellebbezést lehet beadni. A fellebbezést a járási nemzeti bizottságnál kell beadni. Ha fellebbezésben nem jogi kérdésről van szó és ha az adóalap nem haladja meg a 250.000 koronáit, akkor maga a járási nemzeti bizottság intézheti el. Ha valamilyen jogi kérdés megoldásáról van szó, vagy ha az adóalap meghaladja a 250.000 koronát, vagy ha a járási nemzeti bizottság nem akar helyet adni a fellebbezésnek teljes terjedelmében, aüc kor a kerületi nemzeti bizottsághoz keli beterjeszteni, amely erről véglege g hatállyal dönt. A fellebbezési határidő 45 nap, az adókivetési jegyzék kifüggesztésének napjától számítva, tehát 15 nap a 30 napos határidő lejárása után, amint azt az adókivetési jegyzékek kifüggesztésére vonatkozó indokoló magyarázat feltünteti. Ha a jegyzékek hosszabb ideig maradnak kifüggesztve, ennek nincs hatása a határidőre nézve. Hasonlóképpen fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy az adókivetési jegyzék kifüggesztésének ténye nincs semilyen befolyással az adprészletek fizetésének kötelezettségére és hogy ezeket akkor is fizetni kell, ha még talán nem történt volna, meg az adó előírása. A kormány meghatalmazást kapott intézkedések tételére, amelyekkel gátat vet annak az aránytalanságnak és kíméletlenségnek, amely a törvényből keletkezhetne; e meg. hatalmazást azért kapta, hogy a törvény rugalmas legyen és alkal. mazkodhassék a gazdasági és társadalmi viszonyok állandó fejlődéséhez a mezőgazdasági termelés szakaszán és hogy megállapítsa azokat a tényeket, amelyek pl. csak átmeneti időre nézve bírnak különös jelentőséggel, főleg az EFSz-eknél. (Pl. amint az indokoló imagyarázat^mlíti, hogy tekintetbe vegyék azt a tényt, hogy az EFSz eddig parlagon heverő földet művelt meg.) Általában a törvény igen jelentős lépést jelent előre, mivel nemcsak kiegyenlíti az általános közköltségekhez való hozzájárulások összegét a bérért dolgozóknál és földműveseknél, hanem azért is, mert a mezőgazdálkodásban az egyéni gazdálkodásról a szocialista szövetkezeti gazdálkodás magasabb típusaira való áttérésnek buzdító eszköze és elég lehetősége van arra, hogy helyesen legyen alkalmazva mint a kulákok adómegterhelése rendezésének osz. tályeszköze. Dr. Hromada Juraj. i \