Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-16 / 15. szám, péntek

1953 január 21 UJ szo 3 ? Érdemes egész éven át szorgalmasan dolgozni! Korát meghazudtolóan, egyenes test• tartással bátran s büszkén lépett az emelvériyre Halász János, a bajcsi állami birtok igazgatóságához tartozó farkasdi gazdaság kiváló sertésgondozója. Ezekben az ünnepi percekben senki sem mondta volna Halász Jánosról, hogy immár 60. életévét gyúrja. Az alacsony, zömök, nyílttekintetű — a máskor kissé hajlott testtartása — emberen úgy látszott, mintha 20 évet fiatalodott volna. .. No, de meg van mindennek a magyarázata. Halász János az egykori káptalani birtok kizsákmányolt cselédje most népi demokráciánk szabad, becsületes dolgozója, munkájáról, kimagasló eredményeiről ad számot a nyitrai kerület-állami gazdaságai példás állattenyésztőinek értekezletén •.. — Elvtársak! Tizennégy malacot vélasztottam el átlagban egy anyától a mult évben. Nem is tudok rá szavakat találni, olyan boldog vagyok ezekben a percekben, amikor elmondhatom, hogyan értem el ezt a szép eredményt... Befejezésül ennyit: ha mindannyian igyekezni fogunk s megálljuk helyünket a munka frontján, sohasem lesz háború, békésen, boldogan építhetjük a szocializmust. Hatalmas taps fogadta szavait. Halász János nem papírról olvasta mondanivalóját. Keveset beszélt. De amit munkájáról s életéről beszélt, azok az igazi szívből jövő szavak kifejeztek mindent. Lelkesedést, hazaszeretetet és a békeharc nagyszerű példáját tükrözték ezek az egyszerű, de mélyreható szavak. Hát lehet-e a munkáról, a békéről, közös célunkról, a szocializmus építéséről egyszerűbben, szebben beszélni, mint ahogy Halász János, a maUteválasztásban első díjat nyert sertésgondozó? Lehet-e jobban harcolni a békéért, mint ahogy Halász János harcolt munkájával? Nem, ttz igazi békeharc a becsületes munka, s ezt fejezi ki Halász János újabb elhatározása is, hogy a jövőben még nagyobb odaadással fogja gondozni a reá bízott állatokat és nem tizennégy, hanem még több malacot is elválaszt gottwaldi ötéves tervünk utolsó évének sikeréért Köszönés helyett ezekkel a szavakkal lépett a szobába Halász János, amikor megjött Nyitráról. — Asszony, megkapjuk a hízót. — Ugyan hadd el, vén bolond — korholta a felesége —- hát elhiszel te ilyen ostobaságokat? — Nekem te ne beszél) — vette át a szót Halász János. — Mit tudod te, hogy áll a világ. Azzal elővette az aktatáskából a három gyönyörű könyvet és a csillogó zsebórát, melyet az értekezleten jó munkájáért a verseny győzteseként kapott. — Nézd asszony — mondta kedves hangon. — Kitüntettek. Éspedig azért, hogy jól dolgoztam. Azért, hogy egy anyától az előírt 12 malac helyeit 14 malacot választottam el és neveltem fel. Erre felfigyelt már Halász Jánosné is. — Hát mégis igaz, amit a gazdaság vezetője mondott — gondolta magában. — János, hát hazugság akkor, amit a faluban beszélnek. A minap voltam bevásárolni s egyesek gúnyosan kérHalász Jánosné elcsodálkozott.. • Nézegeti a zsebórát, a díszes kötésű könyveket. — Az óra jó lesz Jánosnak — mondja fennhangon. — A könyveket elküldjük Pistának, hisz ő gazdaságvezetőhelyettes az egyik állami gazdaságban és ezekből sokat tanulhat. Rövid c§end után, de még mindig kételkedve, az asszony megkérdi férjét. — Aztán biztosan megkapjuk a hízót? — Hát ha már nekem se hiszel, öregségünkre képes leszek tőled elválni — mondja félig tréfásan Halász János. — Legjobb lesz, ha még ma. dezgették tőlem. „No, megkapták már a hízódisznót? Oszt arra várhatnak, abból se lesz semmi, csak hitegetik magukatJómagam is azt hittem, hogy tényleg nem igaz, hisz évekig gürcöltél az uraságnál, dolgoztál látástól vakulásig, mégis a szűkös kommencióból kellett élni és sohasem kaptál külön jutalmazást. — Az a világ, az urak világa már rég letűnt, most miénk a gazdaság, a földek és az épületek. És ha jól dolgozunk, jobban is élünk, mert a haszon nem az urak zsebébe kerül, hanem a mi jobblétünket szolgálja. Nyomasztó csend, következik, míg végre az asszony megszólal: — No, apjuk, aztán nagy lesz az a hízó? — kérdi az asszony kíváncsiskodva. — Százötvenkilós — feleli röviden Halász János. bemégy az igazgatóságra, ahol magad is meggyőződhetsz arról, hogy Halász János farkasdi sertésetető prémium fejében 150 kg-os hízót kap jutalmul jó munkájáért... * Halász János mindezt akkor mesélte el, amikor meglátogattuk őt a szebbnél szebb anyasertések és a fiatal növendékmalacok birodalmában. Elmondotta azt is, hogy nemcsak az asszonynyal volt ennyi baja, míg elhitte, hogy tényleg kapnak egy hízót, hanem egyes dolgozó társai is kételkedtek abban, hogy ilyen gazdag jutalomban részesül. Ha a faluba ment Halász bácsi, ott is minden oldalról a kérdések özönével árasztották el. Különösen a szövetkezet sertésetetSi hallgatták nagy érdeklődéssel, amikor elmesélte,,hogyan tudott 14 malacot egy anyától Vgy év alatt elválasztani Halász János az egész gazdaság büszkesége Ax utolsó vödör moslékot vitte Halász János, amikor a farkasdi állami gazdaságba értünk. Megmondtuk jövetelünk célját. — Addig, amíg János bácsi be nem fejezi az etetést, nehéz vele beszélgetni, — adták tudtunkra az irodában lévő elvtársak. Kisvártatva azonban megjött Halász bácsi és szemtől szemben álltunk a bajcsi állami gazdaság legjobb sertésgondozójával,.. Söprögeti munkaruháját, melyen a takarmányozás alatt lerakódott árpadara fehéres foltokat hagyott, őszülő haja belevegyül a munkaruha jellegzetes szürkés színébe. Rövidesen megbarátkozik és beszédbe. elegyedik. i— Meg is nézhetik ám az elvtársak az én gyönyörű anyadisznóimat. Olyan nagyok, akár a borjú. Halász Jánosból csak úgy ömlik a szó, büszkén és többször kiemeli, hogy az ,,én anyadisznóim". — Nem találni ilyeneket az egész gazdaságban. Egészségesek, mint a makk. Büszke is Halász bácsi arra, hogy kerületi méretben az első heilyre jutott a sertésgondozók között. Lassan nagy csoport ember vesz körül bennünket. Valamennyien figyelemmel hallgatják Halász bácsi beszédét. Ott vannak a mezei csoport dolgozói a tehenészek, s a csoportvezetők. Meg is jegyzi Cucor József a mezőgazdasági csoport vezetője: — Olyan erős, életképes, egészséges malacokat, Halász bácsin kívül, még senki sem nevelt, gazdaságunkban. Mi, a mezőgazdasági csoport dolgozói is büszkéik vagyunk Halász bácsi sikeréire. Hisz célunk közös, a gazdaság a miénk, így a siker is m imdannyiunkié. — Örülök annak — mondja Halász János — hogy nem néiznek rám „ellenséges" szemmel. Mert az úgy volt az uraság idejében, hogy ha valamelyikünk jobban dolgozott, arra görbe szemmel nézett és haragudott mindenki. Meg is szólták, miért töri magát, azért, hogy több legyen az uraknak dáridóra? ... És igaz, hogy ákkor nem volt érdemes jobban dolgozati, mert aki csak a napot lopta, az is megkapta a kommencióť, de aki becsületesen dolgozott, az sem kapott többet. Tizennégy szaporodási átlag egy anyától Huszonnyolc anyadisznót gondozott Halász János a mult évben. Minden anyától elválasztott 14 egészséges, 15 kg-os átlagsúlyú malacot. A tervét túlteljesítette, mert ju előirányzott 12 helyett többet választott el. Becsületes és jó munkát követelt meg ez az eredmény. De Halász János nem ismert fáradságot. Ha szükséges volt* ^z ellésnél éjtszakákon át figyelte és gondozta a gyengébb állatkákat. Arra is ügyelt, hogy az anya nehogy eltapossa őket. Megfigyelte azt is — mert volt rá több eset, hogy egy anya tlzenkettöt-tizenhármat malacozott — hogy az anya elülső emlőihez jobban ragaszkodnak a malacok. Mégpedig azért, mert az elülső emlőkben több tej van, mint a hátulsókban. Na már most a gyengébb malacokat mindig elnyomták a csecstől az erősebbek. Ezek szerint a gyengébbek nem fejlődhettek volna, sőt gondtalamság esetén elpusztultak volna, ha ezt Halász János az ö ügyességével meg nem akadályozza azonnal. — Csakis jó ápolással nevelhettem olyan malacokat — mondja Halász János, — hogy még a szomszédos gazdaságokból és községekből is csodájára jártak. Nem is pusztult el az én kezem alatt teszi egyetlen egy állat aem, hozzá nyomatékosan. — Mennyi volt egy anyának egyszeri ellésre? — Volt amelyik 12-őt, 13-at is malacozott, de előfordult különösen az elöhasú anyáknál, hogy csak 3— 4 malac lett egyszeri ellésre. — Hogyan maradtak életben azon anyadisznók malacai, amely mondjuk 13-at ellett? — Azt mindig - számontartottam, illetve bejegyeztem a könyvbe, hogy melyik anyának mikor telik le az ideje. Többnyire két vagy három anya egyidőben malacozott. Ha anynyira aránytalan volt az ellési átlag, hogy az anya nem bírta egyedül felnevelni, viszonylagosan már az ellés napján elosztottam a fiatal állatokat. Ezzel az eljárással biztosítottam, hogy anyatej hiányában egyetlen egy se pusztuljon el. Nagy súlyt fektettem a fiatal állatok elválasztás utáni gondozására is. Pontos takarmányozás, jó bánásmód a siker titka. — Ugy bizony — vág közbe a gazdaság helyettes vezetője — Halász elvtárs ügyelt arra is, hogy a malacok ne ,.kínozzák" hosszú ideig az anyákat. Négyhetes malacokat már ..kieresztett". „Kiereszteni" annyit jelent, hogy különválasztotta az anyától és enni adott nekik. Milyen takarmányt kapnak a választott malacok? — Legkedvencebb takarmányuk a pörkölt árpa. Amellett, hogy a pörkölt árpa jő és tápláló takarmány, nagyon jó illata van. Szinte csalogatja a fiatal állatkákat a vályúhoz és teljesen megfeledkeznek az anyatejről. — És az anyák? — Az anyasertéseket ugyancsak kimért adagokkal tákarmányozoin. Jobb eleséget kapnak az anyák akkor, amikor már csak hetek választják el őket az elléstöl. Legfontosabb tehát a jó bánásmód és a pontos takarmányozás. De ami még elmaradhatatlan, szeretni kell az állatokat és szeretiíl kell a munkát. Előttem pedig állandóan az a tudat lebeg, hogy magamnak dolgozom, az én ,,anyadisznóim'' ezek. Halász János eredményes munkája után becsületes jutalmazásban részesül az egész esztendőben. Havonta megkeresett 4500—5000 koronát. A ledolgozott munkanapok után megkapta a kenyérgabonát a gazdaságba. Élelme egész évben biztosítva volt. A keresetből pedig ruhát, cipőt és egyéb a háztartásban szükséges dolgokat vásárolt. Az év végén pedig, amikor számot adott munkájáról pártunk és kormányunk határozata szerint 150 kg-os hízót kapott prémium fejében. — Neveltem én hízót is, hisz megkaptam az állatokra a takarmányt. Amit otthon neveltem az 130 kg-os, amit a gazdaságban kaptam 150 kgos. Ha nagyobb volna a család levágnánk mind a kettőt, de nincs rá szükségem és a nagyobbikat szabadpiacra viszem. Tizenötezer koronát kapok a hízóért t — Meg is mutatom, hogy mekkora hízót kaptam — mondja — mert az asszonnyal is úgy jártam, hogy addig nem akarta elhinni azt sem, hogy kitüntettek, míg ki nem nyitottam előtte az aktatáskát, meg el nem

/ küldtem az igazgatóságra, hogy nézze meg mekkora hízót kapunk. — Ezek szerint nem kell válni öregségünkre ? — Eszünkben sincs. Az asszonyai együtt már azt is kiszámítottuk, hogy a szabadpiacra kerülő hízónkért 15.000 koronát kapunk és egy gyönyörű rádiót veszünk és még pénzünk is marad. Azt meg majd a fiammal megbeszélem, hogy a többi pénzen mit vásároljunk. Az ember hirtelen nem is tudja mire fordítsa ezt a temérdek pénzt? Bútort, ruhát, lábbelit már beszereztünk, arra nincs gondunk jópár évig. Eközben még Halász báósi megmutatja a kis könyvecskéjét, amelybe mindig bejegyzi az anyák pároztatási napját és előre kiszámítja az el lések idejét. Nemsokára megszaporodott megint a sertésállományunk ami azt mutatja, hogy az idén még nagyobb lesz a fialási átlag. És ehhez csak annyit mondhatok: sajátmagamon tapasztaltam, hogy érdemes egész éven át szorgalmasan dolgozni! Egy hízót neveltem, egyet jutalmul kaptam. És ezt népi demokráciánknak köszönhetem!... Mióta a Szovjetunió felszabadított bennünket, könnyebb az életünk és népi demokratikus rendszerünk biztosltja számunkra a boldogulást, a békés örömteli életet. Méry Ferenc. Szövetkezeteink megszilárdításáért Mi, a leleszi mezőgazdasági iskola hallgatói az iskolában szerzett tudásunkat nem tartjuk meg magunknak. Járásunk különböző típusú szövetkezeteit felkeressük és előadásokat tartunk, melyben megismertetjük a szövetkezeti tagokat az agrotechnika legújabb vívmányaival, amit az iskolában megtanultunk. Az ilyen előadásokon mi is megismerkedünk az egységes földműves szövetkezet problémáival, tudomást szerzünk arról is, hogy milyen hiányosságokkal küzdenek. Az előadások folyamán meggyőződtünk arról, hogy a hibák egész sorozatát a vezető tényezők követik el. Ez abból származik, hogy a szövetkezetek vezetői még nem rendelkeznek kellő szak- és politikai tudással, ezért nem tudnak tökéletes meggyőző munkát kifejteni a szövetkezeti tagok között. Nem tudják a tagokat megismertetni a növénytermelés új módszereivel, a munka helyes megszervezésével és a szovjet tapasztalatokkal. A mezőgazdasági szakelőadásokat nem veszik komolyan, sőt maguk a vezetők nem tartják érdemesnek az előadáson való megjelenést. Ha pedig a vezetőség ilyen példát mutat, akkor mit kívánhatunk a tagságtól. Mi az előadásokon arra törekszünk, hogy minél vüágosabban és érthetőbben adjuk elő a számunkra kijelölt anyagot. Hegedűs Lóránt, Lelesz. Szövetkezeteinkben csak a becsületes dolgozóknak van helyük A guszonai EFSz tagjai elérkezettnek látták az időt arra, hogy a szövetkezetbe befurakodott munkakerülőknek kitegyék a szűrét, Fazekas István munkakerülőt eltávolították a szövetkezetből. Fazekas István aízt hitte, hogy azzal meg van oldva a dolog, ha a földjét beadja a szövetkezetbe és tjjvább nem törődik semmivel. Fazekas István ráfizetett a spekulálásra. A szövetkezeti tagok, amikor látták, hogy Fazekas István nem hallgat a szép szóra, és a szövetkezeti. munkában nem akar résztvenni. hanem egész nap a kocsmában dőzsöl, a nyilvános gyűlésen kizárták a szövetkezetből. Egyhangúlag kijelentették, hogy az ö szövetkezetükben munkakerülőkre nincs szükség, náluk csak olyan emberekre van szükség, akik a munkában is becsületesen megállják helyüket. Az állatállomány jó átteleltetéséért Állami gazdaságaink nagy részében kellő gondot fordítanak az állatok átteleltetésére. Egyes állami gazdaságaink élenjáró dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy a pontos téli takarmányozással, az állatok gondos ápolásával fokozzák az állattenyésztés hozamának hasznosságát. Népszerűsítik a szovjet munkamódszereket. A zselizi, csallóköz. aranyosi állami gazdaságban csaknem minden tehénápoló alkalmazza Malinyinova szovjet fejönő munkamódszereit, a fejés előtti és utáni tőgrymasszázst. A bajcsi állami gazdaságban takarékosan bánnak a takarmánnyal, így biztosítják az állatok helyes áttelel te tését. A száraz takarmányok mellett nagymennyiségű silótakarmánnyal rendelkeznek. Ősszel megsilózták az összes kukorica és cirokkórót, a répakarajt és répaszeletet, így elérték, hogy az állatokkal egész télen át finom, tápdús takarmányt etethetnek. A lándori gazdaságban annak ellenére, hogy nincs „friss" zöldtakarmány és sllótakarmányt etetnek, a tehenek napi át« lagos tejhozama több mint 10.5 liter. \