Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-12 / 11. szám, hétfő

1953 január 13 UJ sw Antonín Zápotocký kormányelnök beszéde ma 171.785 személlyel növekedett és a hivatalosan feljegyzett munkanélküliek száma elérte az 1,687.719-et. ®PPÚgy növekszik a munkanélküliség más kapitalista államokban is. Nem jobban festene a helyzet nálunk sem, ha sorsunkat a régi világ imperialista hatalmaival főztük volna össze. Hálásak lehetünk, hogy ettöí a felbomló régi világa tói politikailag és gazdaságilag elváltunk, hála a szocializmus épité. sének, fejlődik termelésünk és emel. kedik külkereskedelmünk is. Ezért a fejlődésért ismét a Szovjetunió és a népi demokratikus országok felé irányuló új orientálódásunknak lehetünk hálásak. Képzeljék el, hogy festene nálunk a helyzet, ha sikerült volna a Szlánszky, Frejka s hasonlók bandájába tartozó kártevők és árulók müve, akiknek törekvése arra irányult, hogy bennünket a kapitalista államoktól gazdaságilag és kereskedel. mileg továbbra függőkké tegyenek. Terveik nem sikerültek. Meghiúsult gaztetteik bizonyítékaképpen elég egyetlen tényt felemlíteni: a kapitalista államokba irányuló kivitelünk éS onnan való behozatalunk, amely 1948-ban még több, mint 70 száza, lékot tett ki, míg a Szovjetunióba és a népi demokratikus országokba irányuló kivitelünk és behozatalunk 30 százalékot sem tett ki, ma már teljesen ellentétes arányt mutat fel. A Szovjetunióba irányuló kivitelünk és onnan való behozatalunk 1952 ben több mint 70 százalékot, a kapitalista államokba irányuló kivitelünk és onnan való behozatalunk nem egész 30 százalékot tett ki. Ezért fejlődik nálunk a termelés is, ma nincs és a jövőben sem lesz semilyen félelem, válság és munkanélküliség miatt. Ha viszonyaink gazdaságban és a kereskedelmi kapcsolatokban nem változtak volna meg, ha kivitelünk 70 százalékában még ma is a kapitalista államokra volnánk utalva, akkor talán már nálunk is éppúgy, mint Nyugat-Németországban és más nyugati kapitalista államokban, százezrekre menő munkanélküli lenne. Sok közélelmezési nehézségünk ezzel elesne. Ha az embereknek nem lenne munkájuk, pénzük sem lenne nem tudnának vásárolni s akkor gyakran lenne fölöslegük úgy, ahogy az az első köztársaság alatt volt az olyan árucikkekben, amelyekben ma állandóan szűkön vagyunk. Az életszínvonal azonban az ilyen látszólagos fölösleg és bőség mel. lett lesüllyedne. Ilyen fejlődést határozottan nem kiván dolgozó né pünk és soha többé nem engedi meg. Csupán néhány példát említek fel: Tej: 1932-ben és 1933-ban az egy lakosra eső átlagos tejfogyasztás Prágában 0.30—0.35 litert tett ki naponta. Ma az átlagos tejfogyasztás napi 0.5 liter. A tejfogyasztás tehát 60 százalékkal növekedett. Többen felvetik, hogyan lehetsé. ges, hogy akkor minden tejcsarnokban volt tej, mindenki vásárolhatott amennyit akart, ma pedig nincs? Az igaz, mindenki vásárolhatott, akinek pénze volt rá. Mivel azonban embe. rek ezrei és családok tízezrei voltak, akiknek nem volt pénzük és akik nem kaptak pénzt, ezért nem vásárolhattak tejet. Azok számára, akiknek pénzük volt, tetszés szerinti mennyiségben volt tej. Ma mindenkinek van pénze tejre és ezért nincs elég tej. Nálunk a mai állandó hiány mellett növekszik az átlagos tejfogyasztás. Növekszik azért, mert ma mindenki fogyaszt tejet, de valamikor a kapitalista viszonyok között sok ember és főleg munkáscsalád volt kizárva a tejfogyasztásból. Ez legjobban a gyermekek táplálkozásán és a csecsemőha. ladóságon látható. A gyermekek egészségi állapota egyre javul, a cse. csemöhaladóság csökken. Hogyan festett a gyermekről való gondoskodás az első köztársaságban és hogyan fest ma, arra beszámolóm további sészében térek ki és szolgáltatok róla bizonyítékokat. Bérek Most röviden bérkérdésünket sze. retném érinteni a háború előtti évek. kel összehasonlítva. Már felhoztam, hogy a bányászbé rek átlaga 1932—33 években napi 40 koronát tett ki, ami kb. havi éfeer koronának felel meg abban az esetben, ha valamennyi műszakot ledolgozták. A bányászbérek mai havi átlaga eléri a több mint hétezer koronát. A mezőgazdaságban, ahol az átlagos havi bér 200—250 koronát tett ki, ma a mezőgazdasági munkások átlagos bére, akár nőké akár férfia. ké, havonta kb. 4500 koronát tesz ki. Ez azt jelenti, hogy az 1930—31—32 évekkel szemben a bérek tizenkétszeresükre emelkedtek. Nem fogok itt részletesen foglalkozni a bérkérdéssel. Már többször szóltam róla. Üjra meg újra felhívtam a figyelmet arra, hogy mai béreink nem felelnek meg a munka termelékenységének. Nem ajánlom és soha sem ajánlottam a bérek csökkentését. Azonban határozottan újra, meg újra szólni kell a teljesítmény növelésének szükségéről, a szo. cialista versenyről, a normák meg. szilárdításáról, a munkaidők kihasz nálásáról, a munkafegyelem betartásáról, a munkamulasztások és a munkaerőhullámzás megszüntetésé, ről és a munkatermelékenység növeléséről. hogy a mai bérek valóban hozzájárjanak a termelés emeléséhez, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Kitértem már arra, hogyan védekeztek a munkások a volt köztársa, ságbar- a kapitalista rendszer alatt a munkából való kidobás ellen, mivel minden kénytelenségből kihagyott műszak a fizetés kisebbítését és csökkentését és gyakran a létfenntartás közvetlen veszélyeztetését jelentette. Ma ennek épp ellenkezőjével van dolgunk. A munkások és alkalmazottak a kötelező munkamüszakokat gyakran indokolatlanul lekésik és ünnepelnek. Azt követik el ma. ami ellen valamikor harcoltak és ami ellen védekeztek Az elhanyagolt és ünnepléssel eltöltött műszakok nemcsak az egyének, hanem a közösség létét is megkárosítják és csökkentik az életszínvonalat. Termelékenységünkön elkövetett súlyos bűntett ez, jobb jövőnk és a szocializmus építése felé vezető útunk szabotálása. Ennek az áldatlan és mindnyájunkat megkárosító jelenségnek megakadályozása az új állami és munkafegyelem kérdése. Hogyan tartották fenn a kapitalista munkafegyelmet? Korbácsrendszerrel, minden alkalommal a munkából való kidobás fenyegetésével és az éhségnek kényre-kedvére való kiszolgáltatással. 1930-ban a parlamentben megtárgyalták a kisiparos törvény novellizáciőját. Érdekes, mit javasoltak e növeli izációnál, amelyről a kormánypárti szocialisták részéről azt állították, hogy az eddigi állapotot kell megjavítania: „A munkás azonnal, felmondási határidő és bármilyen kárpótlás nélkül elbocsátható a munkából: „Eddigi más munkaviszonyáról való minden tévútra-vezetéséért," ,,munkaképtelenségért," ,, részegeskedésért," „minden bűntettért," „a kereskedelmi titok elárulásáért," „kötelességeinek elhanyagolásáért," ,.engedetlenségre való rábeszélésért," / „az üzem tulajdonosával való' ellenszegüléséért," „a vállalkozó és családtagjai, vagy a" munkaadó segédei becsületének megsértéséért," stb. Hogyan használták ki e jogukat a munkások nyomorbasüllyesztésére az üzem igazgatóságai, arra egy példát hozok fel. A pozsáryj állami erdő igazgatósága 1930 május 2-án hirdetményt függesztett ki az üzemben, hogy azonnali hatállyal, azaz 1930. május 2-ával 20%-kal csökkentik a munkások bérét, a napszámbérben akkordbar nedig 10%-kai. érvénytelenítik a kollektív szerződés' megszüntetik az érvényben lévő egyhetes felmondást és bevezetik az azonnali hatályú felmondást, felére csökkentik a munkaidőn túl végzett munkáért járó díjat és azo kat a munkásokat, akik nem egyeznek bele ezekbe a határczatekba, azonnal elbocsátottaknak tekintik. Ez volt az első köztársaság korbácsfegyelme. Ilyen korbácsfegyelmet mi nem vezetünk be és nem is fogunk bevezetni. Ezért annál inkább ki kell tartanunk az önkéntes állami és munkafegyelem betartása mellett. Üzemi tanácsainknak az üzemek szervezeteinek és igazgatóságainak meg kell találniok az eszközöket a munkafegyelem megerősítésére, hogy termelési terveinket ne bontsa meg és ne károsítsa meg a munkamulasztás, a hanyagság és a megszabott munkarend be nem tartása. Az elhenyélt első műszakok számos ágazatban ma hallatlan százalékot tesznek ki nálunk. Az üzemek igazgatóságai. szervezetei és az üzemi tanácsok mit sem tesznek gyakran annak érdekében, hogy véget vessenek ennek az állapotnak, amely megkárosítja termelésünket, csökkenti a munka termelékenységét és gátoljá az életszínvonal további emelkedését. Ismét csak egy "esetet említek fel itt. Ez a Munkaerőügyi Minisztérium ellenőrzéséről szóló jelentés iparunk egy nagy és új üzemében, amelynek termelése igen fontos és amely rendszeresen nem teljesíti termelési tervét. Egy fejezetet veszek ki a jelentésből: „A munka megszervezésének hiányosságai." Az üzemben számos hiányosságot állapítottunk meg, melyek a termelési feladatok nemteljesítését okozzák, növelik a munkaerők szükségleté{, a kereset megszabásánál hibákat okoznak és a munkaerő hullámzás fő okainak egyikét képezik. A komoly hiányosságok egyike pl. a munkaidő be nem tartása. 1952. november 12., 13. és 14. napjain a műszakok ellenőrzésénél megállapítottuk, hogy a gyakorlatban a műszak/ elején a dolgozók csak negyedórás késéssel jönnek össze és a munka csak félórával a műszak kezdetideje után kezdődik. Ugyanígy a műszak vége egy félórával van az új műszak megkezdése előtt. Ez idő alatt átadják a szerszámokat a raktárba, az alkalmazottak már negyedórával a műszak vége előtt mennek a ruhatárba és a mosdóhelyiségekbe. A legrosszabb helyzet a veszteségekben az éjjeli műszaknál van. Itt a munka kiosztása a munkások számára 23 óra 30 percig tart a mesternek. A munka kiosztása után a munkások a szerszámokért mennek, úgyhogy 24 órakor érkeznek munkahelyükre. Az I. részlegen 23.30 perckor eddig 22 alkalmazott nem dolgozott, itt-ott csoportokban álltak és vitatkoztak. A mesterek sem tanúsítottak érdeklődést az iránt,vhogy a munkásokat figyelmeztessék, hogy a műszakot kezdeni kell. Éjjel két óra tájban az ellenőrzés megállapította, hogy az I. üzemszakaszon a ruhatárban rajtakaptak munkásokat asztalok mellett ülni ós aludni, beleszámítva a ruhatár őrét. is. Az V. üzemszakaszon további ruhatárakban mintegy 15 munkást értek ugyanezen, akik nem hagyták igazoltatni magukat és a figyelmeztetésre sem hagyták el a ruhatárat. Az V. üzemszakaszon az asztalosműhelyben a terv szerint 20 munkásnak kellett volna dolgoznia, közülük azonban egyik sem volt a müszakbai

J és az egész üzemszakasz ennek ellenére meg volt világítva. Az éjjeli műszak terve szerint szerdán 1952 november 12-én az üzemben 337 munkásnak kellett volna lennie, a valóságban azonban csak 167 volt, ami azt jelenti, hogy ennek a műszaknak 50%-os abszenciája volt. A délelőtti műszakban arcnak ellenére, hogy meg vannak állapítva tízórai hordozók, a dolgozók maguk vásárolják tízóraijukat a Zdroj el árusító helyén, 8 órától kezdve é3 10 óra tájban az elárusító hely any nyira tele van, hogy a dolgozók várakozással háromnegyedórát veszítenek, míg kiszolgálják őket. A normaalkotó csoport által össze állított munkanap-vizsgálat niegál lapította, hogy az üzem 239 alkal mazo ttjánál 22.1% a személyes időveszteség A veszteségi idők öszszesem 43%-ot tesznek ki. E vizs gálát alapján nyilvánvaló, hogy dolgozók tervezett számát 900-al lehetne csökkenteni. Az alkalmazottakkal folytatott beszélgtés fo lyamán az alkalmazottak panaszkodnak az elégtelen munkamegszervezésre és a' hiányos anyagbiz tosításra. Hangsúlyozzák, hogy szá mos esetben magíknak kell az anyagot biztosítaniuk, néha maguk nak kell munkát keresniök, hogy legyen mit dolgozniok.".^ Ebben az üzemben a távolmara dások 11—25% között mozognak A nem igazolt távolmaradások né melyik osztályon elérik a 16%-ot is. Ilyen körülmények között a terv pontos teljesítése és a munkatermelékenység emelése majdnem lehetetlen. Az ehhez hasonló hanyag személyek ellen harcolni kell és azokat a tényezőket, akik őket eltűrik, felelősségre kell vonni. Ha Csehszlovákia Kommunista Pártja, Nemzeti Arcvonalunk veze tő pártja új alapszabályzatában kijelentette, hogy a párt- és állami fegyelem mindenki számára kötelező és azt be kell tartani, úgy vélem, hogy ezt ki kell jelentenie csehek es szlovákok egész Nemzeti Arcvonalának és minden alkotórészének. Az állami és munkafegyelem mindenkire kötelező és azt be keil tartani a minisztertől kezdve a vállalati és üzemi igazgatón, a müsza ki vezetőségen és a mestereken keresztül egészen a munkahely utolsó munkásáig. ' Az államnak és a Nemzeti Arcvonal kormányának, valamint valamennyi alkotórészének kell annyi erőt összeszednie, hogy az állami és munkafegyelem betartása az egész köztársaságban feltétlenül biztosítva legyen. Ez érdekében áll termelésünk kifejlesztésének, a terv'teljesítésének, a béke biztosításának, még számos mai nehézség kiküszöbölésének és a boldog jövő felé való további békés fejlődésünk biztosításának. A gyermekekről való gondoskodás az elsó' köztársaság aiatt —, és a gyermekről való gondoskodás ma Ellenségeink nagyon gyakran krokodilkönnyeket hullatnak gyermekeink mai sorsa felett. A gyermekeknek állítólag nincs senami örömük és nincs semmi fiatalságuk. Ilyesmit csak az állithat, aki kifejezetten rágalmazni, hazudni akar és aki behúnyja a szemét a valóságelőtt. Érdekünkben áll a gyermekek jő egészségi állapota, kulturális nevelése, előrehaladása és fejlődése. Teljes felelősséggel kijelenthetjük, hogy mindezekben gyermekeink még sohasem álltak olyan magaslaton, olyan színvonalon, mint ma. Öröm ma apróságainkra néZfii. Örömtelién élik mai életüket, vidáman tekintenek a jövőbe, szorgalmasan tanulnak és valóban új ifjúság — gottwald ifjúság — növekedik belőlük. Tanulságul azoknak, akik nem emlékeznek és cáfolatul azoknak akik szándékosan felejtenek és kiforgatják a tényeket, néhány tanulságos példát hozok fel. Húsz évvel ezelőtt történt az első polgári köztársaság parlamentjében, amikor kezdtek megnyilvánulni a kapitalista gazdaság növekvő válságának következményei. Ennek következménye volt a gyerekekről való akkori teljesen elégtelen gondoskodás rosszabbodása is. Akkoriban mondotta Fránya Zeminová, nemzeti szocialista képviselőnő: * „Javaslatot teszünk, az ifjúságról való gondoskodás állami dotációinak 25 millió koronával való emelésére, hogy megmentsük azokat az intézményeket, amelyek a fenntartási segélyek beszüntetésével összeomlanának. Továbbá patetikusan felkiáltott: ,,Dte mi lesz a gyermekekkel. Az alig megszületett, elhagyott, elhanyagolt, beteg, árva és nyomorék gyermekek, ezek a szerencsétlenek nem tudnak védekezni. Ezért mi, nemzeti szocialista képviselőnők, a nemzet lelkiismeretéhez, valamint az egész képviselőház felelősségtudatához és érzetéhez folyamodunk. .Szavazzatok velünk, a mi szerencsétlen, szűkölködő ifjúságunk védelmére, hogy a jövő nemzedékei ne átkozzanak el bennünket." Hogyan festett az akkori gondoskodás az ifjúságról ? Állami gondoskodás egyáltalán nem volt. Volt úgynevezett polgári jótékonyság, egyesületek, országos és községi intézmények, amelyeknek az állam csupán dotációkat juttatott. E dotációknak csupán 25 millióval való emelését kérte akkor Zeminová képviselőnő. A Csehszlovák Köztársaság statisztikai évkönyve .amelyet az Állami Statisztikai Hivatal ad ki, ezzel kapcsolatban a „Jellemző adatok az ifjúságról való gondoskodás céljait szolgáló egyesületekről, intézetekről és intézményekről® cimü fejezetben a következő adatokat közli 1931-ből: •>Az ifjúságról gondoskodó egyesületek: bevétel

f

c94,710.901 korona kiadás 87,685.282 korona intézetek és intézmények: bevétel 252,078.038 Kč kiadás 248,303.952 Kő Összesen tehát az egész köztársaságban .az ifjúságról való gondoskodásra fordított bevételek 346,788.939 Kč-t és a kiadások 335,989.234 Kč-t tettek ki. Ezekben a számokban már bennfoglaltatnak az ifjúságról való gondoskodásra juttatott kormánydotációk. A 25 millió koronányi emelést, amelyről Zeminová asszony beszélt, sem az 1931. év, sem pedig a következő évek költségvetésébe nem került bele. A nemzeti szocialista miniszterek, jóllehet a kormányban voltak, nem gondoskodtak erről. Hogy festett a gyermekek egészségi állapota erre elegendő csak egy tényre rámutatni. Az élve született gyermekeik csecsemő halandósága akkoriban a következő volt: 1000 gyermek közül meghalt: 1930-ban első életévében 137,36 1931-ben első életévében 133,85 1932-ben első életévében 137,71 Ma minálunk 1000 élve született gyermek közül a mult év második félévi kimutatása szerint 55 hal meg. Ez azt jelenti, hogy a csecsemőhalandóság csaknem 60 százalékkal csökkent. Arról, hogy gyermekeink egészségi állapota hogyan javult, pontos adatokat hoztam fel egy évvel ezelőtt 1951 decemberében a Nemzeti Arcvonal ülésén mondott beszámolómban. Csak arr

a mutatók rá, hogy ma népi demokratikus köztársaságunk milyen összegeket fordít a gyermekről való állami gondoskodásra. Elsősorban a családi pótlékok ezek, amelyekre az 1951-es évben 2,376.900 gyermekre összesen 6,475,100.000 korona, 1952-ben 2,418.500 gyermekre összesen 6,605.800.000 koronát fizettek ki. Ez azt jelenti, hogy minden gyermekre évente 2700 koronát fizettek ki, vagyis 225 korona havi eltartási- pótlékot, nem számítva bele ebbe azokat az adóengedményeket, amelyek a béradó kiszámításánál a gyermekekre esnek. Számítsák ehhez, hogy az egészségügyi minisztérium 1952-ben a bölcsődékre, amelyekben 31,156 gyermek volt elhelyezve 840,698.000 koronát fizetett ki és 1953-ban ugyanerre a célra mintegy 925,000.000 korona kiadást irányoz elő. Az iskolaügyi minisztérium a gyermekekről való gonloskodásra a következő összegeket adta ki: r\