Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-09 / 8. szám, péntek

1953 január 1 1 UJ SZÖ Népi színjátszásunk és a kritika kérdéséről Hozzászólás Sziies Béla bíráló cikkeihez A magyar színjátszó csoportok szereplése a kerületi kultúrversenye­ken, Szűcs Béla elvtárs kritikája az Uj Szóban a színjátszó csoportok teljesítményéről, a Csemadok - kerü­leti vezetőségének kifogásai Szűcs elvtárs bírálatával szemben, végül pedig Szűcs elvtárs válasza az Uj Szóban ,,Önkritika vagy sértődés" címen, felvetették népi színjátszá­sunk problémáit, de egyben a kriti­ka kérdését is. Mint a Csemadok dolgozója, megkísérlem hozzászólá­sommal megvilágítani a problémá­kat a gyakorlati kultúrmunkás szem­szögéből nézve. Azt hiszem, nem fe­lesleges ennek a kérdésinek többol­dalú megvilágítása, sőt ez hatéko­nyan hozzájárulhat népi színjátszá­sunk színvonalának emeléséhez. Szűcs elvtárs utóbbi cikke újból leszögezte színjátszásunk hibáit és hiányait. Ezek: a politikai monda­nivaló elsikkadása, a^táncok életteli előadásának hiánya, az énekkarok hivatása nemzeti kultúránk szem­' pontjából és a színészi átélés jelen­tősége. A politikai mondanivaló elsikkadá­sa helyrehozhatatlan hiba, sőt bűn. Igazat kell tehát adni Szűcs elvtárs­nak. hogy ebben az osztályellenség kezét kell keresni! De nem minden esetben. Sokszor, sőt leggyakrabban, még egyébként jószándékú szinicso­portvezetőinknél és színjátszóinknál is megtörténik, hogy a színdarabból és a szerepből kellő szakmai vagy eszmei felkészültség hiányában nem képesek kihozni a ibenne lévő politi­kai tendencáit. A politikai tartalom felismerése szaros kapcsolatban van a színészi átéléssel is, amely komoly művészi követelmény és "sok hiva­tásos színésznél nincs még meg olyan mértékben, mint azt a'realista •színjátszás megkövetelné. Sztanisz­lavszkij, a realista színjátszás mód? szerének megteremtője hosszú évek lélektani-technikai gyakorlatától tette függővé a színészi átélés teljes kibontakozását és nem hinném, hogy az ilyen magas követelmény alkal­mazása helyes lenne népi színját­szóinkkal szemben. Ez azonban nem jelenti azt. hogy a politikai monda­nivaló nem a legfontosabb és leg­szükségesebbb követelmény a népi színjátszás Vonalán. Kidomiboritásá­ban legfőbb szerep jut rendezőink­nek. akiknek még a kevéssé gyakor­lott, vagy politikailag nem elég fej­lett színjátszóknál is oda kell hat­niok, hogy a politikai tartalom a kellő átélés hiányában se sikkadjon el. A rendezőnek eszmeileg kell hat­nia a szereplőkre, ki kell emelni a szerepét,, a darab politikai irányza­tát, tudatosítania kell a kul túrmun­ka osztályjellegét. Az ilyen politi­kailag és művészileg képzett rende­zők még nem állnak kellő számban színjátszásunk rendelkezésére. Re­méljük, hogy a Csemadok tavasszal meginduló színicsoport-vezetöi tan­folyama segítségünkre lesz az ilyen rendezők kine velősében. Nem vitás Szűcs elvtárs cikké­nek az a része, amely a kritika és önkritika szükségességével és ezek­nek építő szerepével foglalkozik. A kritika és önkritika lendítő ereje nélkülözhetetlen minden tevékeny­ségünkben, akár gazdasági, akár társadalmi munkáról legyen szó. Van azonban a kritikának egy ha­tárvonala, amelyen eldől maga a lényeg: hogy épitő-e a kritika, vagy romboló. Ez a határvonal a szempontok szigorú meghatározásá­ban és alkalmazásában állapítható meg. A bírálónak más szemponto­kat kell érvényesítenie hivatásos színészekkel és másokat kezdő szín­játszókkal szemben. A bírálatnál figyelembe kell vennie, hogy kit. milyen körülmények között dolgozó, milyen fejlődési fokon álló együtt­test bírál. A lelkes, de kezdő mun­kás vagy paraszt színiegyüttese el­bírálásánál a legnehezebb a bíráló helyzete, mert a szereplők embe­ri érzékenységével is számolnia kell. nehogy a kritika építő szándéka el­lenére is ellenkező hatást érjen él. Kezdő színjátszók megbírálásakor vigyáznunk kell a kritika hangjára, és ez a háng a dunaszerdahelyi színjátszók ^bírálásánál soksizor nem volt szerencsés. A Csemadok kultúrmunkásai min­den esetben igyekeznek csoport­jainkkal megértetni a kritika javító szándókát, és keresztül vinni a hi­bák és hiányok kiküszöbölését. Szűcs elvtára kritikájának egyes erösebb kitételeit azonban nem si­került elfogadhatóvá tenni a du­naszerdahelyi színjátszók előtt. Rossz hatást keltett a dunaszerda­helyi színjátszóknál az is, hogy a kerületi versenyek hivatalos bíráló bizottsága Sztíes elvtárs cikkével ellentétben pozitíven, sőt dícsérőleg értékelte előadásukat. Nem hin­ném, hogy az ennyire különböző két bírálat hasznosan járulhatna hoz­zá a csoport munkakedvéhez és fej­lődéséhez. önkéntelenül felmerül náluk a kérdés: kinek van igaza, kit kövessünk, ha jól akarunk ját-' szani. A Csemadok központ • kultúrosztá­lya tudatában van a kispolgári be­fölyás elleni állandó harc fontossá­gának. Minden felmerülő esetben A komáromi dolgozók ellátásának javítása A pozsonyi Pravda 1958. január 8-1 számában megjelent é» a komáromi dolgozók ellátásáról szóló cikkéből vesszük az alábbi (fent­ieteket. alatt csak véletlenül, egyszer-két­szer ült össze és egyáltalán nem volt ideje arra,- hogy a kommunisták út­ján a traktorállomás dolgozóit a terv teljesítésére serkentse. Hasonló a helyzet a komáronji traktorállomá­son is, ahol az üzemi munkaiskolá­ban dacemberben hat előadás elma­radt és a pártoktatási év úgyszólván egyáltalán nem folyik. A politikai tömegmunkáról az üzemi pártszer. vezet bizottsága az agitátorokkal nagyon keveset törődik. Érthető, hogy így a dolgozóknak sem politi. kai, sem szakmabeli ismeretei nem emelkedhetnek és lehetnek bármi­lyen magas teljesítményű gépeik, ezek tönkremennek és nincsenek ki­használva. A csallóközcsütörtöki, du. naszerdahelyi vagy nemesócsai trak­torállomásokon a kommunisták he lyesen értelmezik a káderek neveié, sének szükségességét és biztosítják a traktorállomások dolgozóinak rend­szeres további fejlődését. Ez első­sorban abban nyilvánul meg, hogy a kommunisták az idénymunkákban is rendkívüli figyelmet szentelnek a brigádközpontnak. Rendes megbe­széléseket szerveznek a dolgozókkal, brigádosokkal a műhelyekben, aho­va a legjobb kommunistákat küldik, akik a dolgozókat megismertetik a traktorállomások -legfontosabb prob­lémáival, a munkaverseny és a terv teljesítés eredményeivel. A nemes, ócsai traktorállomáson a traktoro. sok segítségére szakembereket küld­tek a műhelyekből, akik segítettek a traktorosoknak a gépek helyes ápo­lásában és karbantartásában A medvedovszki traktov-silomás üzemi pártszervezetében minden bri­gád számára agitátor van, akiket agitációs-propaganda munkájukban az igazgató politikai helyettese rend­szeresen irányít. Az üzemi pártszer­vezet a munka után a brigádokban szemináriumokat rendez külső témák, ról, ahol a traktorosoknak újítók, szakemberek adnak elő, hogy segít­séŔ a brigád dolgozóit feladataik tel. jesítésében. Az agitátorok a közpon­tokban és műhelyekben gondoskod­nak a sajtó olvasásáról, a traktor, állomás dolgozóit megismertetik az aktuális cikkekkel, a szakirodalom­mal és brosúrákkal. Az agitátorok széleskörűen érvényesítik a dolgo­zók körében a bírálatot a fogyaté.. kosságok, a naplopás, a felelőtlen, ség ellen és az egész kollektívát harc. ra vezetik a hiányosságok kiküszö­böléséért, a tervek teljesítéséért. Tel­jesen ellenkező a helyzet számos traktorállomásunkon, ahol az 1952­as év valamennyi idényben meg­szegték az EFSz.ekkel kötött két. oldalú szerződéseket és a tervek ki. dolgozásában számos formaiság mutatkozott. Számos esetben a gé­peket felelőtlenül javították meg és emellett nagyon kevéssé leplezték le ezeket a fogyatékosságokat. Az üze­mi pártszervezetek nem nevelték a kommunisták útján az összes dolgo­zókat a feladatok következetes tel­jesítésére, ami gyakran a hektárho­zamok csökkentésére vezetett. Ezért biztosítani kell, hogy minden trak. torállomás üzemi pártszervezete a já rási párbizottság segítségével rend­szeresen foglalkozzék a káderek ne­velésével. A lévai ikrásban 1952-ben a trak­torállomás három igazgatóját cse­kötelességszerüen állást foglal ilyen kisiklásokkal szemben és kiküszö­böli az ellenséges befolyást a népi alkotó munkákból. Ez azonban nem sikerült minden esetben hiánytalanul és azonnal, a helyi viszonyok miatt és legfőképpen a megfelelő vezető káderek hiánya miatt. Káderképzö tanfolyamaink és rendszeres napi felvilágosító munkánk arra irányul­nak, hogy színjátszásunk és minden más kultúrtevékenységünk megsza­baduljon a káros eszmej és sze­mélyi befolyásoktól. Színjátszó csoportjaink most a mennyiségi fejlődés fokán állnak és szervezetünkre az a nem csekély fel­adat hárul, hogy a tánc, ének, ol­vasókörököm kívül több mint 200 színjátszó csoport munkáját irányít­sa eszmei és gyakorlati vonalon. Ezt a munkát megnehezíti az a körül­mény is, hogy a központi kultúr­osztály sem rendelkezik elégséges és minden tekintetben jól képzett káderekkel. Az ilyen komoly szak­mai és eszmei tudást követelő te­vékenység a jószándéknál és lelkese­désnél többet kíván. Tánc- és ének­csoportjaink hibái hasonló okokban gyökereznek ' Itt még inkább érezhe­tő a kellő politikai és művészi szín­vonalon álló csoportvezetők hiánya. Szűcs elvtárs nem' ismeri eléggé a helyzetet, ha azt állítja, hogy nincs káderhiány. Tánccsoportjaink fejlő­dése egyébként biztató, amit ki­hangsúlyozott a kerületi bíráló bi­zottság is. • Fontos problémát képez műsor­politikánk, amelynek legfőbb törek­vése kiküszöbölni csoportjaink műso­rából a reakciós irányzatú, népelle­nes „alkotásokat". Ezen a téren is küzdelijjet folytatunk az osztályel­lenséggel és a kispolgári befolyás­sal. E küzdelmünk eredményeként ma már mindinkább kitisztul cso­portjaink kultúrműsora. Színicsoportjaink irányítása sokré­tű és sok figyelmet, nagy éberséget kívánó tevékenység. Különféle ob­jektív és szubjektív akadályokkal találkozunk ezen a téren. Áz aka­dályok leküzdésében nagy szerepe Van az építő kritikának és önkriti­kának, amely helyesen alkalmazva a helyes úton vezeti színjátszóinkat. Lehetővé teszi, hogy megszűnjenek a hiányok és színjátszóink tevékeny-, sége eredményesen állhasson a szo­cialista társadalomépítés szolgála­tába. Népi színjátszásunk kiépítésében fontos az alulról jövő kritika is. Benne kell viszatükrözödnie annaik a hatásnak, amelyet színjátszásunk a dolgozó tömegekre gyakorol. rélték ki, a mihalovcei'járásbeli Vra­novban 1952-ben két igazgatót cse­rélték ki és több ilyen eset is van, ami azt bizonyítja, hogy a járási pártbizottságok nem fordítanak kel­lő figyelmet a káderek kiválasztásá­ra és gyakran, ha ki is választanak jó kádereket, nem fordítanak rájuk kellő figyelmet, nem segítik őket, ami a vezető káderek felelőtlen cse­rélgetéséhez vezet. Hyen eljárással nem lehet biztosítanunk a traktorál­lomás kádereinek növekedését nem lehet biztosítanunk, hogy a traktor állomások teljesítsék a pánt- és kor­mányhatározatokat. A vranovi já­rásbari a járási pártbizottság jóvá­hagyta, hogy Vavra elvtárs legyen a traktorállomás igazgatója, jól le­het Vavra elvtárs nem aJkart a trak­torállomás igazgatója lenni, amit az­zal indokolt meg, hogy nem isme­ri a traktorállomás szervezését és ezért nem is láthat el- iljjpn fontos funkciót. Azonbap az ilyen káder­munka eredményei főleg a tervtel­jesítésben mutatkoznak meg. A já­rási pártbizottságoknak sokkal több figyelmet kell szentelniök a káde­rek kiválasztásának a traktorállo­másokon lévő üzemi pártszer­vezetek segítségével, a politikai igazgató-helyettes segítségével ar­ra kell vezetniök őket, hogy bizto­sítsák a technikusok és agronómu­sok, a brigádosok és más káderek helyes kiválasztását és széthelyezé­sét. A Szovjetunió traktorállomásai­nak tapasztalatai azt mutatják, hogy a traktorállomás vezető funkcioná­riusai magas politikai és szakmabe­li színvonalúak. A Szovjetunióban a kraszr.odarszki kerületben, ahova ,,Komárom már régóta nem az a Komárom, ami valamikor voilt. Kikötővárosból iparváros lesz, ahol egyéb fontos vállalatokon kívül ott van a köztársaság legnagyobb hajó­gyára, amelyben napról napra több munkás dolgozik. Komáromban elsősorban kevés üzlethelyiség van. Mégis számos volt üzlethelyiségben irodák stb. vannak elhelyezve. A felelős ténye­zők nagyon kevéssé gondoskodnak a komáromi hajógyár üzemének és az attól nem mesze épült telepnek élel­mezéséről. A hajógyár alkalmazot­tai- részére felállított két élelmiszer­elárusító hely nem szolgálja kielé­gítő módon a dolgozókat és a ha­jógyár munkásainak minden apró­ságért, amelyet más kereskedelmi vállalatok árusítanak, mint például a Zdroj, kénytelenek bevásárolni a városba bejárni. Komáromban van a ruhakereske­delemnek csecsemöszükségleteket árusító üzlete, amelyben pontokra adnak el. Hogy az elosztó szervek kereskedelmi vállalataikról miként gondoskodnak, látjuk az elárusító­helyen uralkodó helyzetről, ahol pe­dig rendkívüli gondossággal kelle­ne dolgozni, mert hiszen gyerme­keink szükségleteiről van szó, akik­nek a legjobbat kell nyújtanunk ab­ból, amink van. Nagy hiba az, hogy az elárusítóhely nem maga rendeli meg az árut, hanem hogy számára a nyitrai kerületi üzemben „terve­zik", hogy mennyi árura van szük­sége. így aztán megtörténik, hogy norma feletti készlet van valamely áruból, éspedig olyanból, amelyet alig lehet eladni. mint például a csecsemők részére való „mackóru­hákból". Ebből kétszáz darabjuk van. Ezeket viszont csak ak­kor lehetne eladni, hogyha ketté választanánk, külön a kis kabátokat és a kis nadrágocskákat, mert a kis kabátok másfél éves gyerme­kek számára valók, a nadrágocskák pedig három hónaposok részére. Az alulról jövő kritika fórumának kiépítését a színielőadások után meg­tartandó vitaesték útján kell meg­oldani. Ezeknek a vitaestéknek, no­ha a kerületi versenyek alkalmával már folyamatban voltak, nincs még meg a tömegbázisuk. Arra kell tö­rekednünk, hogy minél szélesebb tö­megek részvételét biztosítsuk a vi­taestéken. Népi színjátszásunk kérdése tehát szorosan összefügg a kritika kérdé­sével. Kritikánknak meg kell talál­ellátogatott a Csehszlovák Köztársa­ság kutatóinak küldöttsége, minden traktorállomás vezetőjének mezőgaz­dasági főiskolai képzettsége volt, a technikusok, mérnökök az agronó­musok magasképzettségü dolgozók. Ezt csak azért érhették el, mert eze­ket a kádereket nem cserélgetik ki minden évben, hanem rendszeres fi­gyelmet szentelnek nekik, amint ezt az ,.Aratás" című könyv mutatja. A kassai kerület t rak tor állom ásain nincsen olyan igazgató, aki már 1951­től működne ezeken a helyeken. Ezek a főokai traktarállomásaínk hiányosságainak a kassai kerületben. Az 1952 márciusi párt- és kor­mányhatározat azt mondja, hogy az igazgatók és politikai helyetteseik gyakori kicserélése súlyos nehézsé­geket okoz a traktorállomások mun­kájában és ezért' e bajok kiküszö­bölése céljából e kicseréléseket ,a mezőgazdasági miniszter fogja jó­váhagyni, a vezető agronómusok és technikusok kicserélését pedig a ke­rületi nemzeti bizottság IX. ügyosz­tálya. Ezt a határozatot azonban nem tartják be minden járásban, ami a párt- és állami fegyelem felelőt­len megszegését jelenti. Csupán a párt- és kormány határozatainak következetes teljesítésével lehet úgy ahogy azt Gottwald elvtárs a párt­konferencián előadott tíz pontjában mondotta — traktorállomásainkat mezőgazdaságunk feladatainak szín­vonalára emelni. Ezért, hogy emeljük a traktor­állomások dolgozóinak politikai és szakmabeli színvonalát, szükséges, hogy az igazgató politikai helyet­Igy azután az áru a raktáron- fek­szik és arra vár, hogy mikor eszik meg a molyok. Vagy az elárusító­hely 400 pár egyenlő nagystágú ha­risnyát kap, jóllehet, kétségtelen, hogy egyéves gyermeknek nincs ak­kora lába, mint egy ötévesnek. Ugyanez vonatkozik a harisnyanad­rágokra is. Ilyenek ugyanis ©sa-k 6—7 éves gyermekek számára va­lók vannak az üzletben. ' Egésaen apró gyermekek anyái tehát hiába hajszolnak nadrágocskákat, mert nem kapnak és a nagy nadrágocs­kák ott hevernek az. iialetben. Az elárusító helyen néhány különböző­fajta csecsemökésziet van. főképpen árak tekintetében. Egyébként azon­ban csupa egyenlő fajta csecsemő­készlet, egyenlő minőségben, ame­lyeknél csak a raktári szám külön­bözik és különböző áraik vannak, melyek 267—301 koma közt mozog­nak. Ez a néhány megjegyzés tá­volról sem meríti ki mindazokat a hiányosságokat, melyek a csecse­mő szükségleti cikkek elárusító he­lyén vannak." < • A cikk aztán az árwlosztással kapcsolatos néhány más konkrét példával rámutat arra, hogy Komá­romiban e téren még erősen garáz­dálkodik az osztályellenség, majd igy fejezi be cikkét a pozsonyi Prav­da: „A komáromi üzletekben más hi­bák is vannak. A dolgozók gyakran felháborodnak azon, hogy egyes he­lyeken egy koronán aluli aprópénzt nem adnak vissza, hogy az elárusí­tó helyeken nincsenek kiírva a nyi­tási és zárási órák stb. Nem le­hetne mindezeket a hiányosságokat a komáromi elosztás terén kiküszö­bölni? Bizonyára, mert csak az kell hozzá, hogy a párt szervei és a né­pi igazgatás szervei ezekkel a kér­désekkel rendszeresen és komolyan foglalkozzanak és rendszeresen el­lenőrizzék az ellátásra vonatkozó határozatok teljesítését." nia a helyes bíráló szempontokat, és a helyes mértékegységet, amely azonban nem lehet merev, hanem a színjátszás fejlődésével fokozato­san kell emelkednie. A jól megvá­lasztott szempontok, a kritikai hang és természetesen az eszmei és szak­mai ismeretek a legfőbb kívánal­mak, melyek népi alkotásunk mai helyzetében ópítöleg járulhatnak hozzá fejlődéséhez. Perl E. a Csemadok központi munkatársa. tese, a traktroállomások üzemi párt­szervezete rendkívüli figyelmet szen­teljen az üzemi munkaiskolának és a dolgozók mezőgazdasági gépesített tanfolyamokra való kiküldésének. Az érsekújvári traktorállomásokon lévő elvtársak tudják, milyen jelen­tősége volt annak, hogy a traktor­állomás egyik dolgozóját a csoportos javítás megszervezésének tanfolya­mába küldték, ahol mechanikusain­kat a szovjet mechanikusok taní­tották. A traktorállomásokon ma a javításokat 24 csomópontban vég­zik, ami biztosítja a javítások jó minőségét és ezzel a traktorosok ne­velését is, akik a javítási munkála­tokban résztvesznek. És több ilyen traktorállomások számára rendezett tanfolyam is van. Hiányosság mutat­kozik azonban abban, hogy a trak­torálllomásokról csak 65 százalékban küldenek ki dolgozókat a tanfolya­mokra és a tanfolyamokra való be­osztásnál gyakran olyan dolgozókat választanak ki, akik ezt nem érdem­lik meg. Ezért csakis ott, ahol traktor411o­másainkat az üzemi pártszervezetek a járási pártbizottságok segítségé­vel az EFSz-ekkel való szorosabb együttműködésre fogják vezetni és együttesen fogják megoldani nem­csak a földek megművelését, hanem a traktorosok kiválasztását is és együttesen fognak gondoskodni a traktrosok anyagi ellátásáról, élel­mezéséről, elszállásolásáról, politikai és szakmabeli színvonaluk növeke­déséről, csakis ott tudják teljesíte­ni traktorállomásaik feladatukat az EFSz-ek fejlesztésiben és megszi­lárdításában. Ferencej István.

Next

/
Thumbnails
Contents