Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-29 / 26. szám, csütörtök

/ 1953 január 29 UJ s m Magas szakmai színvonal — bőséges termés Ahol állami gazdaságaink, EFSz-eínk kívá'é káderei tanulnak A KOMAROMI magyarnyelvű szakiskola Komáromtól néhány ki­lométerre fekszik. Az épületet fe­nyők és terebélyes bokrok ölelik körül, a parkot gyalogutak szelik át. A kopár ágak néhol egymásra hajolnak. A beláthatatlan udvar csendes, itt-ott látni egy két fia­tel embert. Sietnek egy távolabbi épületbe, kezükben könyvet szoron­gatnak. Megfeszített erővel tanulnak itt a magyar fiatalok. Készülnek az élet­re korszerű tudománnyal a nagy­üzemi gazdaságokba. Pártunk a magyar dolgozik fiainak is lehető­séget teremtett arra, hogy a külön féle általános műveltséget nyújtó is­kola-tipusok mellett, a mezőgazda­sági szakiskolában is jó szakkép­zettséget nyerjenek. Vessünk csak egy pillantást a fiatalok munkájá­ra. CSOMOR TIBOR Nagyölvedről került az iskolába. Feketehajú, nyú­lánk arcú fiú. Harmadéves . .. Tu­dását rövidesen az EFSz-ek hasz­nára fordítja, öreg diák már és minden erejével az iskola jó írnin.' kájáért küz<f Most a faliújsággal kapcsolatban van megjegyezni va­lója, mert magasba lendíti a kezét és szót kér. — A politikai kérdéseket se ha nyagoljuk el! A faliújságnak tük­röznie kell a fontosabb nemzetközi eseményeket. — Ugy van! — mondják vala­mennyien. Beszélnek az iskolai CsISz-szer­vezet munkájáról is, aztán papirost, ceruzát zsebrevágva, kilépnek a hűvös folyosóra. Következő állomásunk az első osztály. Ondrejka Alfonz elvtárs, a biológia tanára, lelkesen magya­ráz a sejtekről, a protoplazmákról és „citaplazmákról. Ha az ember egy rövid pillantást vet az arcára és villogó szemüvegére, arról győződik meg, hogy már felmérte magában az újtípusú szocialista tanító hatvá­nyozott felelősségét. Igazolja ezt pontos okfejtése és az előadott anyag aprólékos magyarázata. Előtte lányok-fiúk hosszú padso­rokban ülnek. Ragyogó tisztaság, mindenütt. Idegenek vagyunk és a taunlők kíváncsian ťekintenek ránk. Azonban hamar összeismerkedünk és Tarics János elvtárs elbeszélget velünk. Elmondja, hogy apja a bajcsi ál­lami birtok dolgoz&ja, ugyanebben az iskolában kezdte meg a tanulást. De akkor még másképpen mentek a dolgok. Apja a nyári szünetben dolgozott, hogy a következő tan­évben is tovább tanulhasson. Az öreg ma a bajcsi állami birtok nö­vénytermesztési vezetője. Ilyen fe­lelősségteljes munkát csak népi de mokratikus rendszerünkben kapha tott, ahol a munka rriindfn szaka­szán az a jelszó érvényesül, hogy mindenki a képsességei szerint. A fiatal sötétbarna hajú fiú min­den szavában visszakísért a mult, az a sors, amelyről az apja esténként oly sokszor beszélt. Kiérezni minden szavából, hogy megbesüli a köny vet és odaadó pártunk iránt. A könyv fegyver a kezében, amelyből tapasztalatokat merít és a szocia­lista szektorokban észszerűen al­kalmazza őket. EGYSZER MAR elvégezte a két­éves szakiskolát. 1952-ig a baj osi állami birtokon dolgozott mint zoo­technikus. Az iskolában tanultakat felhasználta az állatállomány fej­lesztésére. Az ő érdeme az is, hogy a bajcsi állami gazdaságban nagy mértékben alkalmaznák Malinyinova szovjet fejönő munkamódszerét. Azonkívül a hideg borjúnevelést is népszrüsítette. Sokem megkérdezték tőle, hogy „mi a csoda az"? Pedig nem csoda . . Ezzel a módszerrel a fiateil borjúk életképességét fokoz zuk és életerős, egészséges tenyész­állatokat nevelünk Hogy mi a lé­nyege? Elmondja Tarios elvtárs. „E módszer szerint a borjút az ellés után elviszi^ az anyától és itatják. Az itatásnak előnye, hogy a kifejt tej baktériumait el lehet pusztítani és a tejadagot is ponto­san meg lehet szabni. A hideg borjú­nveléssel, tehát biztosítjuk állatte­nyésztésünk fejlődését és fokozzuk eiz állattenyésztés hasznosságát. Tarics elvtárs így otthon is ta­nult. Különösen a növénytermesztés­ről olvasottak kötötték le a figyel­mét. A növényvilág alaposabb meg­ismerése visszahívta az iskolába. A 19 éves Tarics Jani figyelmes, szeme köré gyülekező ráncok, a csil­logó barna szmek jó felfogó képes­ségéről tanúskodnak. A cél mindig előtte lebeg; elvégezni a szakisko­lát, hogy a bajcsi' állami birtokra kerülve, apa és fia együtt dolgoz­hasson a gazdagabb holnapért. — Szakképzett zoo technikus, vagy agronómus szeretnék lenni, — mondja szemét a padr a függesztve Páratlan benne az akaraterő, so­hasem hátrál meg a nehézségek előtt. Vágya rövidesen teljesül. Népi­demokratiku s rendszerünk minden hónapban 1000 korona ösztöndíjjal támogatja továbbtanulását. Az ét­kezés kifogástalan, ezt a kerek pi­rospozsgás arcok bizonyítják. CSENGETNEK ... Tarics elvtárs és tanulótársai kitódulnak az ud­varra. Esteledik már, a hűvös leve­gő csendjét egy-egy osengőhangú kacagás töri meg. A lányok kéz a kézben csevegve sietnek uzsonnára, a fiúk is utánuk tartanak. Az ebéd­lőben friss kávé és ropogós kifli várja a tanulókat. Jóízűen ropog­tatják a süteményt. Uzsonna után Szliacky elvtárssal, a mesteriskola elsőosztályos tanuló­jával beszélgetünk. A mesteriskola melegkedvelő növények termeszté­sére specializálja a tanulókat, mig a technikum az állattenyésztésre és növénytermelésre. Szliacky elvtárs erre a napra kék munkaruhába bújt. Arckifejezése, komolysága arról győz meg bennün­ket, hogy a 20 évet régen átlépte. Nem tévedünk, mert amint beszéd be elegyedünk vele, megtudjuk, hogy 32 éves családos ember. Fele­ségét és 5 éves kisfiát a búsi egy­séges földműves szövetkezetben hagyta. 32 éves fővel látott a ta­nuláshoz, mert most van lehetősége képességeit felszínre hozni, amelyet a mult rendszer valósággal belefoj­tott. Nyolc elemije van csupán, de páratlan szorgalmával egy-kettőre bepótolta hiányosságait és az osz­tály legjobb tanulója lett. Sétálgattunk a parkban ... Szli acky elvtárs keveset beszél. Elme­reng . .. Multjár a gondol. Irigyked­ve tekintett azokra, akik az elemi után tovább tanulhattak. Ö nem tanulhatott tovább. A szűkös meg­élhetés azonnal munkába szólította. Es teltek az évek ... JÖTT A FELSZABADULÁS nap­ja s később a nagy februári győze­lem. Ez az év eseményekkel volt terhes. A magyar fiú meghallotta, hogy hazájában Gottwald elvtárs és pártja győzött. Még csak nem is sejtette akkor, hogy ez a győzelem mit is hoz az életébe. De amikor ar­ról értesült, hogy szerte a délvidéken magyar iskolák nyílneik, biztoséin tudta; hogy új világ épül itt, amely­hez munkájával neki is hozzá kell járulnia. Azóta úgy néz a pártra és Gottwald elvtársra, mint sorsa irá­nyitójára. Lépten-nyomon érzi a párt segítséget nyújtó kezét. Szliacky elvtárs a mezőgazdasági szakiskola padjaiból tekint a jövő­be. Látja szülőfaluját, az egykori falusi dolgozókat, akik a múltban a munkán kívül jóformán semmiben sem részesültek. Maholnap a szo­cialista haza müveit emberei lesz nek. Búcson is, mint minden falu­ban, nemsokára kényelmesen beren­dezett kultúrotthon és mozihelyiség várja a munkából hazatérő dolgo­zókat. A mi hazánkban öröm a ta­nulás, Szliacky elvtárs szorgalma­san tanulmányozza a szakkönyve ­ket, hogy tudását az EFSz-ek felvi­rágoztatására fordítva, minden ere­jével kivegye részét a gazdag jö­vő építéséből. — A magyar szakiskoláért hálá­val tartozom: a pártnak — mondja. — Azon leszek, hogy jó tudással hasznára legyek a szocialista társa dalomnak. x Mosoly bujkál a szemében és a szájaszélén. Mielőtt eüköszönne, még ennyit mond: — Az iskolában ie a kisfiam jö­vőjén munkálkodom. A MEZŐGAZDASÁGI szakiskola épületeiben és a komáromi hajó­gyár környékén villany égők ragyog nak. Az utcán nyargaló csípős szél a fák száraz ágait rázza. A távozó Szliacky elvtárs kopogását már nem hallani. Eltűnt az épület köze­lében ... Ismét könyvet fogott a ke­zébe, hogy százharminc tanulótár­sával a maga és az egész dolgozó nép jövőjén munkálkodjék. Máos József. Megtanuljuk, hogyan kell a természet erőit leküzdenünk Mielőtt a 2 hónapos mezőgazda­sági kurzusra mentem volna, sokat gondolkoztam azon. vájjon lesz-e en­nek az iskolázásnak valami eredmé­nye, tanulok-e majd ott valamit, hj. szen a gazdálkodás minden ágát is­merem már Most be kell vallanom. \ hogy tévedtem, mert minden napnak, sőt minden órának meg van a maga érdekessége. Nincs olyan nap, ninos olyan óra, amikor valami újat, va­lami olyat ne hallanék, ami eddig gyakorlati életemben, nem fordult elő. ( Most tudom értékelni azt az igeiz­ságot: Minél többet tanulunk, annál inkább rájövünk arra hogy milyen keveset tudunk. Most látom igazán, hogy agrobiológiai tudásom nem ki­elégítő és még sokat kell tanulnom, hogy a szocialista társadalom érté­kes tagjává váliak Erre minden le hetöségem még van a leleszi gazda sági iskolában Tanítóink és előad-, ink minden igyekezetükkel arra töre­kednek, hogy tudásukat minél töké­letesebben átadhassák nekünk. Ha majd az iskola véget ér, és haza­megyünk Szlováki a különböző részei­be. az itt tanultakat átadjuk szövet­kezeti társainknak. Tudjuk azt na­gyon jól, hogy mezőgazdasági ter­melésünket csak úgy tudjuk fokozni, h a nem elégszünk meg azzal, amit tudunk, hanem tudásunkat állandó­an növeljük. Mjndég szem előtt kell tartanunk azt a mondást: Tudásban és összetartásban van az erő. Mi azért vagyunk most itt a leleszi Iskolában, hogy tanuljunk. Tanul­juk meg azt, hogyan kel] a termé­szet erőit leküzdenünk és úrrá lenni fölöttük, A Micsurin agrobiológia el­sajátításával és annak alkalmazásá­val a gyakorlatban óriási lehetősé­gek állnak előttünk Fokozatosan emelhetjük a hektárhozamokat és olyan növényeket honosíthatunk meg hazánkban, amilyenek a kapitalista társadalomban lehetetlennek tűntek fel Célunk az. hogy mind a szövet­kezeti dolgozóknak mind a többi becsületes szocializmust építő mun­kásnak állandóan emelkedjék az életszínvonala. N^m elégedhetünk meg az eddig elért eredményeinkkel. | mert ahogyan az igényeink növeked­nek, úgy kell a termelésnek is emel­kednie. Végül azokhoz a szövetkezeti el­nökökhöz fordulok, akik a leleszi geizdasági iskolába behívót kapnak a tanfolyam elvégzésére, hogy n e le­gyenek kételyeik afelől, hogy itt nem sok újat lehet tanulni. Azt a gondolatot, hogy ők már mindent tudnak, vessék ki a fejükből és öröm mel jőjjenel? az iskolába. Tartsák szem eltftt azt, hogy mezogazdasá gunk továbbfejlesztése és előbbre­vitele politikailag szakmailag fejlett dolgozókat követel. Szövetkezeti elnökeinknek tanulni kell. hogy ők is többet tudjanak, hogy gazdatár­saikat taníthassák és vezethessék így a szocialista nagyüzemi gazdál­kodás termelési feladatait minden téren /teljesíteni tudják. A tulajdo nukban lévő termelési eszközök jó kihasználásával, a lehető legolcsób­ban minél többet termeljenek és ez­zel segítsék elő hazánkban a szocia­lizmus mielöbh felépítését. György Imre, Lelesz A podbrezovai martinászok már töbtn mint 1200 tonna acéllal adtak többet hazán;nak Még a napokban is arról beszél­tünk, hogy milyen példamutató kötelezettséget vállaltak a podbre­zovai Sverma-vasgyár acélmunká­sai, amikor az 1953. évi tervükről tárgyaltak, — mely szerint a mult évivel szemben a régi agregátokon 11.3% -kai, az új agregátokon 17 százeilékkal növekedtek feladataik, emellett még csaknem 3%-kai meg is szilárdították normájukat — és május 1. tiszteletére mégis felaján­lották, hogy a tervet nemcsak tel­jesítik, hanem 1200 tonnával több acélt adnak hazánknak. Mily büsz­kén hangzik most jelentésük: — Január 27-ke reggelén már 1208 tonna acéllal termeltünk többet! Az ember hinni sem akarja, hogy ez megtörtént és mégis így van! Dolgozóink alkotókezdeménye­zése nem ismer korlátot, megdönti a műszaki előírásokat és túllépi azt a határt is, amit az ezévj ma­gas tervfeladatok szabnak meg. Jól tudják a podbrezovai martiná­1 szok is, hogy az acél a szocializ­must építő hazánk véderejének, a béke megőrzésének egyik legfőbb alapja. Azért termelnek többet, hogy valamennyien boldogabban él­hessünk. Az év elejétől 1 kezdve az aeél­üzeni dolgozói már 113.8%-ra teljesitik tervüket és azóta 47 gyorsolvasztást értek el, melyek révén 272 tonna acéllal termel­tek többet. Amikor legutóbb a IV. martin­kemencénél dolgozó Hosko elvtárs olvasztár csoportjával 4 óra 55 perc alatt olvasztott, 63%-kai tel­jesítették túl az acélkitermelés óranormáját és emellett 386 kg szenet is megtakarítottak, ami egy jól fűtött, nagy háztartás havi szükségletét elégíti ki. Látjuk ezek­ből a példákból is, hogy milyen gazdasági előnyöket jelentenek a gyorsolvasztások. Bohácsik, Szlimák elvtársak és a többi olvasztárok is kezdeményező módon harcolnak az olvasztási határidő megrövidíté­séért, a több acél kitermeléséért. A podbrezovai acélüzem dolgo­zóinál még soha nem tapasztaltunk ily nagy alkotókezdeményezést, mint most. Azelőtt egymás között soha nem beszéltek annyit a gyors­olvasztási lehetőségek kihasználá­sáról és azelőtt oly ritkán történ* meg, — ami most nap-nap után mindig megismétlődik, — hogy az olvasztárok eljárnak az egyik kemencétől a másikhoz, érdeklődnek az olvasztás mene­téről és kicserélik a munka­közben szerzett tapasztalataikat. Amikor vizsgálni akarjuk a pod­brezovai olveisztárok első idei nagy munkagyözelmének titkát, hogy rö­vid hetek alatt hogyan adhattak több mint 1200 tonna acéllal töb­bet népi demokráciánk erejének további megszilárdításra, Zápotoc­ky elvtársnak, a Központi Szak­szervezeti Tanács legutóbbi plená­ris ülésén mondott beszédére gon­dolunk, aki a következőket mon­dotta: »A legjobb verseny a konkrét célokra, a gyönge pontok kikü­szöbölésére, vagy a legégetőbb szükséges feladatok teljesítésére irányuló verseny.« Az ilyen formájú verseny beve­zetése lett a podbrezovai eicélmun­kások alkotókezdeményezésének előrelendítöje. A vashulladékmezön dolgozó darusok a Martin-kemen­cék segédmunkásaival együtt a gyorsberakodás sikeréért, a meste­rek és a műszaki dolgozók a gyors hevítés sikeréért, az olvasztárok is a műszaki előírások pontos betar­tásáért, a gyorsolvasztás sikeré­ért versenyeznek. A feladatokat így pontosan ellenőrizik és kiérté­kelik. Az élért eredmények álleindó jobb munkára serkentik az itt dol­gozókat. Supka Vladimír elvtárs, vállalati igazgató ajánlatára most tervet dolgoznak ki a rendszeres tervszerű gyorsolvasztások elérésé­re, hogy ne legyen úgy, mint ed­dig, amikor csak akkor értek el gyorsolvasztást, ha a körülmények, megengedték. így készülődnek a podbrezovai acélmunkások újabb munkagyőzelmükre, a dicső májusi napokat köszöntő újabb kötelezett­ségek vállalására, hogy minél több acélt termeljenek ki terven felül, népgazdaságunk továbbfejlesztésé­re, a szocializmus és békés építő hazánk véderejének további növe­lésére. PetrSei Bálint. A gömori ércbányák bányászai kiegyenlítik a hiányt Az a mód, ahogy a gömöri érc­bányaüzemek dolgozói a . fejtési tervet az utóbbi napokban teljesí­tették, bizonyítja a gömöri bányá­szok fokozott lendületű munkáját. Habár az év kezdetétől fogva a gömöri vasércbányáknak csak két üzeme, Dobsina és Dernö teljesí­tették a tervet 100%-on felül, az utolsó napokban egy üzem sem maradt a fejtésben 100%-on_ alul. A mult hét péntekén az üzemek az egész vállalatban 111.9%-ra tel­jesítették a napi fejtést. Hétfőn, január 26-án a gömöri bányászok a hetet ismét a napi fejtés kitűnő teljesítésével kezdték meg. Az egész üzem 100%-on felül végezte napi fejtését. Hétfőn a legjobb üzem Dobsina volt, amely 115.3%­ban fejtett. Az alsósajói bányászok 108.5%-ra, a vashegyi bányászok 107.3%-ra, és a rozsnyói üzemek bányászai 107.2%-ra teljesítették a napi fejtést. A gömöri vasércbányák vala­mennyi üzemében élénk kampány kezdődött a májustköszöntő szo­cialista felajánlások terén. A gö­möri vasércbányák valamennyi üze­mének dolgozói versenyezni fognak abban, hogy 11 hónap alatt telje­sítsék a tervet. A rozsnyói bányá­szok a vashegyi bányászokkal fog­nak versenyezni, a dobsinaiak a dernőiekkel. Az alsósajói üzem dol­gozói versenyre hívták ki a szepe­si vasércbányák mlynki-i bányájá­nak bányászait. A nováky-i szénbányákban már a harmadik rzem teljesítette a januári szénlejtési tervet A szlovákiai szénbányák között ez évben a nováky-i Béke-bánya dolgo zöi végzik a legsikeresebb munkát, mert már január 14-ike óta a febru­ári feladatok teljesítésén dolgoznak. A februári terv teljesítéséhez már csak néhány tucat csille szén hiány­zik. A legfiatalabb nováky-i (ízem nek. a Lehotának bányászai -is már két nap óta a februári terv teljesí­tésén dolgoznak A tervbevett fel­adatok teljesítésére és túlteljesítésé re irányuló törekvésben az I. bánya munkásai sem maradtak le Ennek az üzemnek bányászai a januári terv utolsó csille szenét hétfőn, január 26-án a délutáni műszak alatt ter­melték ki. A siker elérésében külö­nös érdemeket szereztek a 151, 152, 153 sz. munkahelyek bányásza:, ame. lyekben Ján Šesták, Ján Benyo és Ján Malárik élőmunkátok vezetése alatt folyik a munka. Munkájukban nagy segítséget jelentenek a Szov­jetunióból kapott szállítási eszközök. Hétfőn, január 26-án valamennyi nováky-i üzem 100 százalékon feiül teljesítette feladatát Az év kezdete óta a tervet 13 száza ékkai teljesí­tették túl. A legjobb üzem. a Béke­bánya hétfőn széniejtési tervét 224 százalékra teljesítette es az év kez­detétől számítva 222 száza'ékra. A' nováky-i bányászok az uto s ó napok­ban megmutatkozó. munkaütemükkel az egész vállalat januári tervét már folyó évi lanuár 28-án. vagyis három nappal korábban teljesítették. 1 V

Next

/
Thumbnails
Contents