Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-22 / 20. szám, csütörtök

y 1953 január 22 m%io 5 Az EFSz-ekben is harcolni kell a munka termelékenységéért A nniak ellenére, hogy szövetkezeteink az elmúlt év őszén számbelileg és területileg kiszélesedtek, nem mondhatjuk el, hogy ezzel mindent megtettülik szövetkezeti gazdaságaink megszilárdításáért. Nem mond. hatjuk mégpedig azért, mert földműveseink aláirtak ugyan a belépési nyilatkozatot, mégis több esetben csak papíron lettek tagjai az EFSznek és ha be is kapcsolódtak a szövetkezet egyes munkáiba, nem érezteki felelősséget a munka elvégzéséért. Pedig a szövetkezet minden tagjáinaik együtt kell harcolnia a közös célért, a közös vagyon gyarapításáért, a szocialista falu megvalósításáért, minden tekintetben ragaszkodva a közösséghez. Falvainkban megalakultak az EFSz-ek és vannak falvak, melyekben csaknem az egész falu a közös gazdálkodás útjára lépett, mégis azt látjuk, hogy ezekben a szocialista nagyüzemi gazdaságokban még nem mindenütt alakult ki az új szocialista embertípus, amelynek viszonya a munkához is megváltozott. Ez tehát most a legfontosabb feladatunk, hogy felvilágosító és meggyőző munkával ráneveljük szövetkezeti tagjainkat a felelősségérzetre és átformáljuk őket úgy, hogy a szövetkezetet és annak vagyonát magáénak tudja te kinteni, s abban otthonosan mozogjon, annak tudatában, hogy elsősorban is saját magunkén, saját magunknak gazdálkodunk és a közös célért közös erővel végzett munka, egyben az egyéni felemelkedés útja is. Az elmúlt gazdasági év azt mondhatjuk, döntő év volt szövetkezetünk életében; mégis az elmúlt év próbára tette azokat a szövetkezeteket is, amelyek régebben megalakultak, mert a tagok azt gondolták, hogy nekik már minden „jól" - megy és megrészegedve a sikerektől, nem dol goztak azért, hogy szövetkezeteiket mind gazdasági, mind politikai és kultúrális téren magas színvonalra emeljék. Ez az elbizakodottság azután odavezetett, hogy a szövetkezet tagjai elhanyagolták a munkákat, kevéa gondot fordítottak a munkák helyes megszervezésére és nem alkalmazták a haladó agrotechnika új módszereit, ami azután megmutat, kozott az elmúlj; esztendő terméseredményein is. Sok esetben a szövet, kezet tagjai a száraz időjárásra hivatkoznak, miközben megfeledkeznek arról, hogy a szeszélyes időjárás ellen lehet küzdeni, . mégpedig úgy, hogy minden munkát az agrótechnikai időpontok betartásával idejében elvégziink. Sokhelyütt úgy gondolta a tagság, hogy azért van vezetőség, hogy a szövetkezet ügyes-bajos dolgait intézze, viszont arra nagyon kevesen gondoltak, hogyha a munkáiból nem veszi ki részét minden tag becsülete, sen, nem gyarapodhat a közös vagyon és így természetesen kevesebb lesz az egyéni részesedés is és azokat a fokozottabb feladatokat sem tudja a szövetkezet megvalósítani, amelyek a munkás-paraszt • szövetség jegyében reá hárulnak. Ebben az esetben a munkafegyelem lazaságáról beszélhetünk és arról, hogy míg az egyik tag, akinek a megélhetési forrása csupán a szövetkezetben ledolgozott munkaegységek számától függ, addig a másik, akinek a múltból még tar. talékai vannak, csak akkor megy munkába, amikor neki jól esik. És éppen itt nyüvánui meg, hogy mi még mindig nem tudtuk megvalósítani azt, hogy a szövetkezet tagjai valamennyien becsületesen kivegyék részüket a munkából. És a hanyag nemtörődöm szövetkezeti tagok hiányos munkateljesítményei miatt történt meg az, hogy nem végezték idejében a munkákat, s ezért nem érték el a tervezett hektárhozamokat, a szövetkezet nem tudta teljesíteni beadási kötelezettségét és a szövetkezet tagjai nem kaptak cukor-, szappan jegyeket. Itt is hiányzik a meggyőző tevékenység, ami arra ve. zetett, hogy szövetkezeteink a kezdeti sikerek után nem fejlődtek tovább és nem folytattak kellő osztályharcot sem. Sztálin elvtárs „A leninizmus kér dései" című könyvében a Szovjetunió agrárpolitikájáról beszélve a szovjet kolhozparasztok kérdéseire válaszolva, hogy vannak-e a kolho. zokban az osztályharcnak elemei, ezt írja: „Igenis, vannak. Lehetetlen, hogy a kolhozokban ne legyenek elemei az osztályharcnak, ha ott . még vannak individualista, sőt kulák. pszichológiai csökevények, ha ott még van bizonyos egyenlőtlenség." Ez az egyenlőtlenség pedig nálunk megvan szövetkezeteinkben és gyakran mutatkoznak a kulák lelkül"tnek a csökevényei is. Ennek megszüntetéséért kell a szövetkezeteken belül az oszitályhaircot folytatná és hogy az egyenlőtlenséget megszüntessük, rá kell vezetni a szövetkezet tagjait, hogv a munkából mindenki egyformán vegye ki a részét, mindenkire egyformán legyen érvényes a szövetkezet házirendje és azt mindenki úgy tartsa be, ahogy azt a közösség érde_ ke megkívánja. Előfordultak olyan esetek is, hogy az állatok közös istállóban való elhelyezésénél az EFSz tagjai vonakodtak beadni a tervezett állatállományt, valamint ezek részére a takarmányt, lóval a szerszámot, s a gazdasági felszereléseket. Mi ez? És hogy gondolják egyesek? Talán"úgy, mint ahogy azt sokan meg is tették, hogy beléptek az EFSz-be, átadták a földjüket és azt gondolták, hogy „a többi már magától megy". Sokan úgy gondolkodtak, hogyha a földjüket a szövetkezetnek adják és más munkahelyet keresnek, akkor megszabadulnak a földjeiktől és a beadási kötelezettségük teljesítésétől. Az osztályharcot tehát a szövetkezeten belül ilyen irányban, a munkafegyelem megszilárdításáért ém a felelőtlenség megszüntetéséért kell fokozottabban fejleszteni, hogy az eddig mutatkozó hiányosságokat kiküszöbölhessük. Ha ezt sikeresen folytatjuk és irányítjuk, akkor nem fordul elő a jövőben, hogy a iqunkaegységek értéke lecsökken és nem fogunk a jövőben decemberben vet. ni, kukoricaszárat vágni, hanem minden munkát idejében el tudunk vé. gezni, nem , úgy, mint az idén tették Búcson, Bátorkeszin és a párkányi járás többi szövetkezeteiben is. Gondolják meg szövetkezeti tag. jaink továbbá azt is, hogy mi lenne akkor, ha a munkát továbbra is ilyen hiányosan végeznék el. Ebből az következne, hogy megbénulna a közellátás. És ha a mezőgazdasági szektor nem teljesítené a feladatát, ennek hátrányát a szövetkezet tagsága is megérezné. Ezeknek tudatára kell ébredni és érezni kell azt, hogy a szövetkezet, melyben dolgozunk a miénk, és ebben az-életünk olyan lesz, amilyent magunknak munkával kiharcolunk. Van azonban egy másik káros jelenség is szövetkezeteinkben. A középparaszt helytelen kezelése. Tud. nunk kell, hogy szövetkezeteink felépítésének, a falu szocialista átalakításának a középparaszttal szövet, ségben kell. történnie. Nem kell azért mindenkit kuláknak tartani, akinek földje van, mert az a középparaszt, aki a múltban mint önálló gazda családjával együtt művelte meg a földjét, ha esetenként időszaki munkák idején alkalmazott is idegen munkaerőt, hasznos tagja lehet a szövetkezetnek. Azzal, hogy megkülönböztetjük a középparasztokat az EFSz többi tagjaitól, elvesztik a munkakedvüket és idegennek érzik magukat a szövetkezetben. Pedig kell, hogy ezek az emberek tagjai legyenek a szövetkezetnek. Különbséget kell tennünk végre a kulák és a középpara-szt között. Meg kell egyeznünk a középparaszttal, szövetségre kell vele lépnünk, mert a szövetkezeti munka alapja a munkás és szegényparasztság szövetség ge a középparaszttal, a kulák ellen. Ez a szövetkezetek további fejlő désének az alapja és ehhez szükséges a középgazdákat átformálni, vagy ahogy Lenin elvtárs mondta, meggyógyítani. Erre azonban megfelelő anyagi bázist kell teremteni é§ a gyakorlatban bebizonyítani azt, hogy becsületes munkával a rendelkezésükre bocsátott technika és a gépek rendszeres alkalmazásával hallatlan eredményeket tudnak elérni a termelésben, pár. tunk és népi demokratikus rendszerünk állandó támogatása mellett. U j szocialista embertípusra van ehhez szükségünk, amely szakítani tud a maradi gondolkodással és az „enyém" helyett örülni "fog a „mienknek", a közös vagyonnak, melyhez becsületes munkával hozzájárul. A szövetkezeti tagok öntudat, ra nevelését szolgálja a szövetkezeti tagság most megkezdődött iskoláztatása és ezekből az elvekből indul ki a földmüvelésügyi minisztérium által kiadott új alapszabályzattervezet is. Ebben nagyon helyesen van megszövegezve többek közt a 20. cikkely, melyben az áll: „A szövetkezet minden tagja köteles személyesen dol. gozni a szövetkezetben, rendesen és gondosan végezni munkáját, szem előtt tartani a szövetkezet eWíokének, a munkacsoportok és csapatok vezetőinek utasításait, betartani a munkafegyelmet és úgy teljesíteni fel. adatait, hogy magas terméshozamokat érjenek el, magasfokú hasznos ságot érjenek el a gazdasági állatoknál, és a gépek és fogatok teljes ki. használását is elérjék." Ne várja azért egy szövetkezet tagsága se, hogy majd másvalaki segít az ő helyzetükön, azt maguknak kell megjavítani munkával, s akkor lesznek virágzó szövetkezeteink, melyekben a munka becsület dolga lesz. Soóky Lajos, a búcsi EFSz elnöke. A haiadó mezőgazdasági tudomány elsajátításával a nagy termésért Az új esztendő a bélai mezőgazdasági iskolába is új életet hozott. Hatvan szövetkezeti dolgozó iratko zott be azzal a céllal, hogy alaposan elsajátítsa a magasabl termést biztosító új mezőgazdasági módszereket. Viliams elmélete' szerint tanulmá. nyozzák a talajt, a szovjet kolhozparasztok tapasztalatai alapján, hogy a szövetkezet földjein nagy termést érjünk el. Lis^enkónak. a Szovjetunió niagy tudósának az elméletével is megismerkednek: a füvesvetésforgó, a szemcsés trágyázás, a helyes talaj. müvelés, erdősávok létesítése, az öntözés és nemesített fajták termesz, tésének az alkalmazásával. Ha ezeket a tényezőket szövetkezeti gazdaságunkban helyesen alkalmazzuk, akkor előirányzott tervünket mindenkor százszázalékig teljesítjük. Pártunk és kormányunk határozatot hozott, hogy a szövetkezeti dolgo. zókat be kell vonni a mezőgazdasági szakismeretek világába. A szövetkezeti tagok megértik e határozat jelentőségét és a legjobb dolgozókat szakiskolába küldik. Itt lehetőségük nyílik a szovjet kolhozok alakulásával és fejlődésével megismerkedniük és a mi gazdasági életünkben felme. rülő hiányosságokból Is okulniok. A tanfolyam hallgatói nagy szorgalommai tanulnak, mert egyre világosabb előttük, hogy a helyes talajelőkészítést és növényápolási munkát csak akkor lehet jól elvégezni, ha a munka módszerét alaposan ismerik. Tanítók és tanulók azon vannak, hogy közös erővel a mezőgazdasági szakiskola befejezésével, nagy hasznára váljanak népi demokratikus rendszerünknek. (Levelezőnktől.) Beszélgetés egy E¥Sz-taggal A komáromi kórházban találkoztam vele, sárgabajszú, alacsony, 63 év körüli ember. Nagy Ferenc a neve, a csallóközaranyosi szövetkezet tagja. — Hol dolgozott míg egészséges volt Nagy bácsi? — Most lesz két éve, hogy a csallóközaranyosi EFSz-nek vagyok a tagja. Takarmánysilózásnál dolgoztam. Én hánytam a kocsira a silózott takarmányt a siló gödörből •. . Valamikor ezek a silógödrök a nagy gazdáké voltak, de ma az EFSz tulajdonát képezik. Csak egy hiba van, mégpedig az, hogy a szövetkezet vezetősége még eddig nem gondoskodott csigákról, melyek segítségével könnyebb volna a silózott takarmányt a gödrökből kiszedni. — És a jutalmazás? — Nem lenne azzal semmi baj, aki dolgozik, az szép jövedelemben részesül. Én sem engedhettem meg valamikor azt magamnak, amit most. Amióta szövetkezeti tag vagyok, már építkezni is tudtam, ruhára, élelemre is jut bőven. Pedig háromtagú a családom. A baj csak ott van, hogy most nem tudok dolgozni, mert megbetegedtem. A lábamban az erek felmondták a szolgálatot. Láttam, hogy nagyon elborult az arca az öreg barátomnak, hát igyekeztem gyorsan tréfával elütni a dolgot. — Lehet, hogy sokat táncolj fiatal korában, Nagy bácsi, azért fájnak most a lábai. — A fene, nem táncoltam én még kétszer sem egész életemben. — A szavak után kissé elgondolkodott, aztán folytatta. — Korán árvaságra jutottam és a gazdag rokonaim vettek magukhoz, aztán kiskoromtól fogva dolgoztattak mint egy igás állatot. A sok munkának most aztán meglátszik a nyoma. De jobb is, hogy most betegedtem meg, mi lett volna velem a múltban, ha ilyen beteg lettem volna, mehettem volna koldulni. Most azonban gondoskodnak az emberről. Ingyen kezelésben részesülök, mégpedig- igen gondos kezelésben. — Amikor bementem a kórházba, bizony féltem egy kicsit, de talán nem is a kezeléstől, hanem attól, hogy milyen emberek közé kerülök. Nagyon meglepődtem Polónyi főorvos szavain, amikor ezeket mondotta: „Majd én elbánok a maga bajával. Az ő gondos szeretete teljesen visszaadta az életkedvemet. Az ápolónők is úgy bánnak velem, mintha az édesapjuk lennék. — Várom, hogy meggyógyuljak és tudom meg fogok gyógyulni, mert jó kezek között vagyok és a főorvos úr is ezt mondta ... Tize/ikétéves jiam is van, a házamat most helyeztem tető alá. Dolgozni akarok, meg aztán hazatérésem után szeretném a faluban mindenkinek elmondani azt a nagy gondosságot, amivel a komáromi kórházban a betegeket kezelik. Móz&i Ferenc, Komárom Szorosabb együttműködést a szövetkezetek és traktoráUomások dolgozói között! Gottwald elvtárs a Csehs2aovákiai Kommunista Párt országos komferen ciáján meghatározta azt a vonalat, melyen haladni kell traktonállomásainknak. Az Uj Szó január 9_iki számában lévő cikket, melyet Ferencei István írt a traktorállomások munkájáról, figyelmesen áttanulmányoztam. Amikor a lévai traktorállo. másról szóló részhez értem, olvastam, hogy ott a legnagyobb hiba az volt, hogy gyakran cserélték a veze. töket. Például 1952-ben háromszor cserélték ki az igazgatót. Megjegyez, tem még azt is, hogy a traktorosok 30 százalékának nincs meg a hajtási engedélye. így volt ez a kálnai traktorállomáson is. Ezek utián röviden szeretném ismertetni a kálnai traktorállomás és az alsószecsei EFSz viszonyát. Kezdem az egész évre ki. dolgozott munkaterv elkészítésével és a traktorállomással kötött szerződéssel. A munkaterv és a szerződés nagyon szépen papírra volt fektetve. A munkák agrotechnikai időben való elvégzését a traktorállomás agronó. musa a szövetkezet agronómusával együtt naptári időpontokra osztotta fel. Kezdetben ment is a munka jól. De az őszi munkáknál és különösen az őszi mélyszántásnál nagyon viszszaesett a munka. Ha az EFSz agronómusa a brigádvezetőkhöz for. diult, hogy orvosolja a hibákat, az aiz. zal kedte a nehézségeket magyarázni, hogy a traktorok nagy része üzemképtelen. Egyik nap kihozták a javítóműhelyből, a másik nap vitték is vissza. Ha elment a traktorállo. másra, azzal fizették ki, hogy felelőtlenek a traktorosok, és át kell nevelni őket. Bizonyos fokig igazuk van ezeknek az elvtársaknak, hogy vannak még olyan traktorosok, akik fe. lelőtlenül végzik munkájukat. Ez a nehézség azonban a traktorosok munkaegységre történő jutalmazásául rövidesen ki lesz küszöbölve. Mi, az EFSz tagjai javasoljuk, hogy kössenek a traktorállomások olyan szer. zödést a szövetkezettel, hogy ha valamelyik fél a szerződésben lefektetett agrótechnikai munkák idejét elmulasztja és ha ebből bármelyik félnek kára származik, ezt közösen vizsgálják ki és megállapítják az ebből származó kárt és a mulasztást előidéző fél legyen köteles megtéríteni azt Pl. hogyha az EFSz nem készíti elő a szántásra kerülő területet és a traktorállomásnak ebből kára származik, vizsgálják ki és állapítsák meg ezt a kárt és a szövetkezet tartsa kötelességének a kárt megtéríteni. De viszont, ha a traktorállomás hibájából történik a mu. lasztás, ez is hasonlóképpen legyen elintézve, és a megállapított kárt 4 traktorállomás fizesse meg. így nemcsak a traktoristák, hanem a traktorállomás összes dolgozói köz, vetlenül érdekeltté lesznek téve abban, hogy idejére legyenek a szövetkezetekben a munkák elvégezve. így nem fog megtörténni az, ami megtörtént a múltban. Pl. szövetkezetünk a munkaterv szerint kihordta'á trágyát a cukorrépa földre, abban a hiszemben, hogy a traktorállomáa nyomban traktort küld a föld felszántására. Ez azonban nem Így történt, mert a trágyát még ma is kint áztatja az eső és emiatt nem válhat értékes növényi táplálékká. Ha vizsgálódunk, ehhez hasonló esetekkel nagyon sokkai találkozunk. A mulasztásokból eredő károk nagy összegeket tesznek ki. Az EFSz.eknéi is nagyrészt a traktorállomások hibáiból származik az, hogy az év végén/sok helyen nem'lesz osztalék. A traktorállomás nem végezte el idejében az egyes munkákat és emiatt a szövetkezet nem érte el a tervezett hektárhozamokat. Ha a dolgot más oldalról is meg. nézzük, meg kell állapítanunk, hogy még a szövetkezeti tagok között is vannak olyan emberek, akik elnéznek a nehézségek fölött és nem törekednek arra, hogy az agrotechnika helyes betartásával emeljék a terméshozamot.. Vannak olyan esetek is, hogy még mindig fölöslegesnek tart. ják az új káderek kinevelését Az ilyen szövetkezeti tagok nem tanulmányozták át a szovjet kolhozok alakulását és még kevésbbé a mi gazdasági szakkönyveinket A Szovjetunióban már minden kolhozelnöknek gazdasági iskolája van. Minden agronómus és zootechnikus ismeri az agrobiológiát, a zoológiát és figyelemmel kíséri a nagy szovjet biológusokat és ezeknek a tapasztalatai nyomán igyekeznek fejleszteni a kol. hozokban a minőségi és mennyiségi termelést. Meg vagyok győződve, hogy azok a szövetkezeti tagok belátják, hogy tévedtek akkor, amikor gátolták egyes szövetkezeti tagtár. salkat az iskolázásban és továbbra nem lesznek gátlói az iskoláztatás, nak. Példát keli venniök a kálnai traktorállomás javítóműhelyéről, ahol belátták, hogy csak tudásuk állandó fokozásával tudják megállni helyüket a szocialista mezőgazdaságban. Verebes elvtárs leveléből kitűnik az, hogy az 1953 as esztendőben új munkamódszerrel jól felkészülnek és meg vannak győződve, hogy a traktorok Javításában ezek után már nem lesz fennakadás. Henzseí Mihály, Béla.