Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-22 / 20. szám, csütörtök

1953 január 23 \ U I SZ O 3 DÉL-KOREA HÓHÉRJAI Valamennyi becsületes emberben haragot és felháborodást kelt a yankee gestapo-banditák Kocse­do. és Pongan-szigeteken és má­sutt Koreában lévő amerijjai halál­táborokban elkövetett hajmeresztő gaztettei. Az amerikai szoldateszka és liszinmanista bérencei azonban nemcsak a hadifoglyok ellen kö­vetnek el borzalmas gaztetteket. Ugyanolyan borzalmas és szadista gyilkosságokat követnek el közvet­lenül az amerikai csapatok háta mögött is Dél-Korea békés lakos­ságán és a koreai haza szabadsá­gának és függetlenségének önfel­áldozó harcosain, a hős koreai partizánokon. Az amerikai reakciós sajtó arra törekedve, hogy bagatellizálja a hatalmas partizánmozgalom által a megszállókra mért csapások ere­jét, hasábjain a partizánok elleni xtevékeny hadműveleteket*. propa­gálja. A koreai háború kezdetén, mint ismeretes, a megszállók saját csapataik és a liszinmanista had­sereg reguláris osztagai segítsé­gével igyekeztek elnyomni a parti­zánmozgalmat. Miután kudarcot vallottak, taktikát változtattak. Elhatározták különleges rendőri osztagok megszervezését a liszin­manista fejvadászokból és ezeknek bevetését a nép bosszúállói ellen. Az amerikai sajtó egyre gyak­rabban kényszerül irni a partizán­mozgalomról, akaratlanul is elárul­va ezzel az USA kormányköreinek félelmét. Mindjárt a koreai há­ború kezdetétől — ismeri be a »New York Times« cimü lap, — a partizánok folytonosan igen sok nyugtalanságot okoztak az Egye­sült Nemzetek parancsnokságának, értsd az amerikai parancsnokság­nak. Az amerikai szoldateszka őrült kísérletei, hogy elfojtsa vagy meg­gyöngítse a koreai nép hazafias harcát, semmi eredményre nem ve­zetnek, sem a fasiszta terror, sem a tömeggyilkosságak, sem a nagy­számú megtorló osztagok. — ahogy magukat cinikusan nevezik, — nem segítenek a megszállókon. Egyre gyakrabban futnak akná­ra az amerikai páncélvonatok, re­pülnek levegőbe ráktárak és fegy­vertárak, semmisülnek meg rend­örosztagok és vezérkarok és bűn­hődnek meg a koreai nép árulói, a liszinmanisták. »A partizánok min­dig aktívan működtek az imperia­listák csapatainak háta mögött és várható, hogy ez folytatódni fog mindaddig, amíg véget nem ér a háború" — írja ismét a New York Times című lap. Az amerikai gyilkosok »a parti­zánháború* ürügye alatt Dél-Korea számos körzetében ostromállapotot hirdettek ki, ezzel leplezve, hogy a békés lakosok ezreit halomra gyilkolják, és falvakat gyújtanak fel, amelyeknek lakóit a partizá­nokkal való .együttműködéssel*, gyanúsítják. Az amerikaiak szolgá­latában álló liszinmanista hóhérok­nak azonban mégsem sikerült megtörniök Dél-Korea . dolgozóinak fokozódó ellenállását A megszállt körzetek lakossága fokozza ellen­állását a megszállókkal szemben és ezzel hozzájárul a koreai nép­nek hazája szabadságáért és füg­getlenségéért vívott önfeláldozó harcához. A megszállókban dühödt haragot kelt az, hogy a partizánmozgalom­ban nemcsak a férfiak, hanem a nők is tevékenyen részt vesznek A New York Times például a kö­vetkezőket írja: »A partizánoszta­gokban számos nő van, akik gyak­ran jelentős szerepet töltenek be a partizántevékenységben.<i Az utóbbj időben a külföldi sajtó új amerikai »tervet« közöl: a yan­kee gestapo-banditák készülnek az összes táborokban elhelyezett ha­difoglyokat átadni liszinmanista cinkosaiknak. Még mult év decem ber 19-én közölte a Francé Presse ügynökség, hogy a Liszinman-kor­mány .nemzetvédelmi* miniszteré­nek beismerése szerint most tanul­mányozzák az amerikai védnökük táboraiban elhelyezett hadifoglyok átadásának tervét a liszinmanista banditák kezébe. Amint látható, az amerikai gestapo-banditák liszin­manista tanítványai annyira .bele­jöttek*, a Dél-Korea békés lakos­sága ellen elkövetett kegyetlen gaztettek gyakorlásába, hogy a megszálló yankeek készek most rájuk bízni a haláltáborokban lakó koreai és kínai hadifoglyok továb­bi elpusztítását is. Ugyanebben az időben az ameri­kai agresszorok jnyilván arra igyek­szenek. hogy a védtelen hadifog­lyokon elkövetett piszkos munká­juljian délkoreai cinkosaik háta mögé bújjanak. Igyekeznek e te­rületen megvalósítani az USA-ban most divó jelszót: .Ázsiaiak ázsiaik ellen folytatott háborújának- jel­szavát, amely jelenleg az idegen kezek által vezetett háború régi imperialista jelszavaként merül fel. Számukra az a fontos, hogy a megszálló yankeek néhányszáz vagy ezer fejvadászt toborozzanak a koreai nép árulóiból, akik készek felbérelt hóhérokká válni. A| má­sik fontos dolog pedig az, hogy az USA kormánykörei a koreai hábo­rú súlypontját bábjuknak. Liszin­man-nak vereséget szenvedett .had­seregére.. akarják áthelyezni. A délkoreai .köztársasági el­nök . mint ismeretes, hóhéri mun­káját az utóbbi napokban Tókió­ban. Clarck tábornoknak, a Koreá­ban harcoló amerikai csapatok pa­rancsnokának vezérkarában folyta­tott tárgyalásokkal tetézte be. Titkos tárgyalásokat folytatott •Toshida japán miniszterelnökkel. Az USA reakciós sajtója nem tit­kolja, hogy Liszinman japán csa­patoknak Koreában történő széles­körű felhasználásáról tárgyalt Clarck tábornokkal. Végül az amerikai propaganda­vezérek mennyi hasonló demagóg közléssel áltathatják a széles ame­rikai tömegeket, akik között ria­dalmat keltettek az USA fegyve­res erőinek a Koreában elszenve­dett súlyos vereségei. Az USA kormányköreinek sohasem fog si­kerülni terveik megvalósítása. Még Liszinman tókiói tartózkodásának^ ideje alatt a Japánban élő koreaiak társadalmi szervezetei határozott tiltakozásukat fejezték ki a ko­reai-amerikai bérencek érdekében való átszállításuk és felhasználá­suk tervei. elleti. Szilárd határo­zottsággal mutatta meg elszántsá­gát a japán ifjúság is, ,mely nem akar résztvenni a koreai háború­ban. Ily módon a pentagoni fő­sztratégusok számításai, hogy min­den erejükkel meghosszabbítsák »ázsiai« bérenceik koreai háború­ját, nyilván kártyavárra alapsza­nak. Hisz az amerikai megszállók abbeli igyekezetét sem koronázta siker, hogy a hátuk mögött kibon­takoződott partizánmozgalmat a liszinmanisták segítségével fojtsák el. Igen. még a legborzalmasabb Kegyetlenség sem segít a gyilkoso­kon. A partizánharc lángja a meg­szállók háta mögött egyre erőseb­ben tör fel. A nép olthatatlan gyű­lölete az amerikai megszállók és liszinmanista bérgyilkos banditák iránt fokozódik. Az imperialisták­nak sohasem sikerül térdre kény­szeríteniök Korea hős népét. Wilhelm Pieck elvtárs beszéde Németország dolgozóihoz Kari Liebknecht és Rosa Luxemburg sírjánál A Német Szocialista Egységpárt nagyberlini bizottsága Kari Lieb­knecht és Rosa Luxemburg vérta­núhalálának 34. évfordulója alkal­mából vasárnap kegyeletes ünnep­séget rendezett a berlini friedrichs­feldi temetőben a német munkás­mozgalom nagy halottainak síremlé­kénél. y Az emlékünnepség hatalmas tün­tetéssé szélesedett, amelyen a né­met főváros valamennyi övezetéből jött több, mint százezer ember tett hitet Kari Liebknecht és Rosa Luxemburg eszményei: a béke és a szocializmus mellett. A síremlék megkoszorúzása utján Wilhelm Pieck beszédet intézett a hatalmas tömeghez. A többi között a következőket mondotta: — Kari Liebknecht és Rosa Luxemburgnak ezerszer igaza volt akkor, amikor élesen szembehelyez­kedett a császár háborújával. Amíg Kari Liebknecht és Rosa Luxem­burg a német nép szociális és nem­zeti érdekeit képviselte, a jobbolda­li szociáldemokrata és szakszerve­zeti vezetők elárulták a munkás­mozgalmat és népünk nemzeti ér­dekeit, a háborús kormánnyal és a háborús pártokkal együtt uszítot­tak más népek ellen és így a hábo­rúban nyerészkedő tőkések fizetett lakájaivá váltak. De nem elég csu­pán megállapítani a tényeket. A történelemből le is kell vonni a ta­nulságokat. Ezért mindenkinek tud-, nia kell. hogy Nyugat-Németország ban ma ugyanazok az iparmágnások vannak uralmon akik felelősek a két világháborúért, akik nyeregbe segítették Hitlert. Az amerikai monopoltökések pa­rancsára szervezett nyugatnémet zsoldoshadsereg sohasem a nép ér­dekeit fogja szolgálni, hanem kizá rólag a fegyvergyárosokét. Ezért a bonni és a párizsi háborús szerző dések ratifikálása ellen folytatott küzdelem legfőbb nemzeti köteles­ségünk. — Ebben a nagy küzdelemben, amely végeredményben nemzetünk egységéért, népünk békéjéért és demokratikus fejlődésünk biztosí­tásáért folyik, a béke erői diadal­maskodni fognak a háborús gyújto­gatók felett. A munkásosztály a Német Demokratikus Köztársaság­ban a Német Szocialista Egység­párt vezetésével nagy lelkesedéssel látott hozzá a szocializmus alapjai­nak megteremtéséhez. A szocializ­mus felépítése Németországban egyszersmindenkorra szétzúzza, a német imperializmus anyagi és po­litikai alapját. A szocialista Német, ország nem lesz soha az imperialis­ta erők háborús ; tűzfészke. Ezért nem véletlen, hogy a német és as amerikai tőkések által pénzelt és megszervezett ügynökök és terro­risták igyekeznek megzavarni épí­tőmunkánkat. De vegye tudomásul az egész vi­lág: a Német Demokratikus Köz­társaság munkásosztálya nem en­gedi meg, hogy újra elragadják tő. le a hatalmat! A béke és a szocia­lizmus ellenségei -jegyezzék meg maguknak: a demokratikus á'lam­rendünk, Német Szocialista Egység­pártunk és a munkás-paraszt szö­vetsége ellen irányuló támadásokat teljes erőnkkel visszaverjük, a tá madókat pedig megsemmisítjük. — Az amerikai imperialisták kár­tevő- és kémszervezeteinek egyik központja ma Nyugat-Berlin, ame­lyet a harmadik világháború előké­szítői hídfőállássá építettek ki. Ez­ért újra megismétlem: ha a német népnek nem sikerülne megakadá­lyozni a háborús szerződések ratifi­kálását és Nyugat-Berlin bevonását a nyugati hatalmak háborús tömb­jébe, a Német Demokratikus Köz­társaság és Berlin demokratikus övezete kénytelen lenne megfelelő óvintézkedéseket tenni az ellensé­ges merényletek és provokációk el­hárítására és a bűnöző elemek be­szivárgásának megakadályozására. — Békeszerető, szorgalmas lakos­ságunknak és nagy halottainknak is tartozunk ezzel. Megfogadjuk, hogy Kari Liebknecht, Rosa Luxemburg és Ernst Thälmann bátorságával, a fasiszták által meggyilkolt munká­sok ezreinek önfeláldozásával győ­zelemre visszük harcunkat a szo­cializmus felépítéséért a Német De­mokratikus Köztársaságban, nemze­tünk egységének helyreállításáért és a béke biztosításáért. Kivívjuk a győzelmet, mert velünk van a béke tábora, élén a nagy Szovjetunióval és mert népünk legjobb barátja, nagy tanítónk, a bölcs Sztálin ve­zet bennünket — fejezte be emlék­beszédét Wilhelm Pieck. Négy eve alakult meg a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Négy esztendeje alakult meg — kezdetben hat ország, a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Ma­gyarország, Románia és Bulgária részvételével — a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa. Az alakuló ér­tekezlet kimondta: „A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa nyílt szervezet, amelybe beléphetnek Európa más országai is, ha egyet­értenek a Kölcsönös Gazdasági Se. gitség Tanácsának alapelveivel és — Mindenki, aki ma nemet mond j részt kívánnak venni a fentemlített a háborús szerződésekre. Kari Lieb knecht és Rosa Luxemburg szelle­mében cselekszik. Azok viszont, akik bármilyen indokkal támogat­ják a háborús paktumokat, a leg­aljasabb árulást követik el a német munkásosztály és az egész német nép ellen. — A német munkásmozgalom nagy halottai még egy fontos ta­nulságot hagytak ránk: azt, hogy csak a dolgozók együttes harca biz tosíthatja a nép szociális és nem zeti érdekeinek védelmét. Erről a helyről, nagy halottaink sírja mel lől szólítom fel a nyugatnémetor­szági szociáldemokrata, kommu raista és pártonkívüli munkásokat, hogy teremtsék meg a városokban és falvakban, az üzemeikben és szakszervezetekben az egységes har­ci frontot. Ennek az akcióegységnek célja a bérkövetelések teljesítésének kiharcolása, a háborús szerződé.* ratifikálásának megakadályozása és az Adenauer-kormány lemondási A. Puchov cikkéből. | nak kikényszerítése. Eisenhower belépett hivatalába Január 20-án Washingtonban Dwight D. Eisenhower tábornok elfoglalta az Egyesült Államok el­nökének hivatalát. Eisenhower az Egyesült Államok 34-ik elnöke és húsz év után az első republikánus elnök. Miután Eisenhower a Legfelső Bíróság elnökének, Vinsonnak ke­zébe letette az esküt, elmondotta programmbeszédét. Ezután Know­land szenátor kezébe az új alelnök, Richárd Nixon szenátor tette le az esküt. Az amerikai Kongresszus veze­tőivel. rendezett villásreggeli után. amelyet a washingtoni Kapitolhan rendeztek, Eisenhower és Nixon a Fehér Házba vonultak, ahol meg­tekintették a katonai díszszemlét és felvonulást, amely három órán át tartott. Eisenhowernek az elnöki hivatal­ba való ünnepélyes bevezetésér mintegy nagykövet és diplomá ciai főnök vett részt azokból az államokból, amelyekkel az USA diplomáciai kapcsolatokat tart fenn Megjelent G. N. Zarubin, a Szov­jetunió nagykövete is. * Az elmúlt napokban Eisenhower az amerikai kongresszus elé ter­jesztette jóváhagyás végett kormá­nya tagjainak jegyzékét, akik az elnökkel egyidejűleg lépnek funk­ciójukba. Eisenhower kormányának tagjai a következők: külügyminisz­ter John Foster Dulles, honvédel­mi miniszter Charles E Wilson pénzügyminiszter George Humph­rey, igazságügyminiszter Herbert Brownell, kereskedelemügyi minisz ter Sinclair Weeks. belügyminiszter Dougles Mac Kay, postaügyi mi­niszter Arthur E. Summerfield földmüvelésügyi miniszter Ezra Taft Bensőn, munkaügyi minisz ter P. Durkin Eisenhower kabl nettjének tagjai, továbbá a bizton ság kölcsönös biztosítása hivatalá nak vezetői: Harold E. Stassen és a főbiztosító hivatal vezetője Oveta Culp Hobby asszony. országokkai való széles gazdasági együttműködésben." A Tanácshoz a későbbiek során az Albán Népköz. galma évről évre növekszik. 1948.tól 1952-ig a Szovjetunió és a népi de­mokráciák közötti árucsereforgalom több mint megháromszorozódott, 1952 első kilenc hónapjában pedig to­vábbi 24 százalékkal emelkedett az előző év megfelelő időszakához ké­pest. A Kölcsönös Gazdasági Segitség Tanácsának közreműködésével ala­kult ki a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok gazdasági együttműködésének új formája: a tn. dományos és műszaki együttmükö. dés. A KGST országai kölcsönösen kicserélik egymással tudományos és társaság és a Német Demokratikus műszaki eredményeiket, elősegítik Köztársaság is csatlakozott. ' saját módszereik alkalmazását a ba­A Szovjetunió és a népi demokra- ráti országokban. Ez az együttmü­tikus országok gazdasági együttmü. ködése a KGST megalakulása előtti években is rendkívül termékeny volt és döntő mértékben hozzájárult a baráti országok gazdaságának ta,lp­raállitásához és fejlődéséhez. A Köl csönös Gazdasági Segítség Tanácsa m eggyorsította a fejlődést, erősebbé és tervszerűbbé tette a Szovjetunió és a népi demokráciák gazdasági kapcsolatait, az együtmüködés és a kölcsönös segítségnyújtás új lehető­ségeit nyitotta és valósította meg. A KGST.ben résztvevő országok arra törekszenek, hogy többéves gaz­dasági megállapodásokat kössenek egymással. A hosszúlejáratú megál­lapodásoknak a többi között az a je­lentősége, hogy egybehangolják a népgazdasági terveket. A Szovjetunió és a Román Népköztársaság 1951. ben például , olyan több esztendőre szóló megállapodást kötött, amely a korábbi évekhez képest több mint 50 százalékkal növeli az áruforgalmat. A megállapodás értelmében a Szov­jetunió egész gyárakat szállít, egye. bek között egy olyan kohómü teljes felszerelését, amelynek termelése többszörösen meghaladja a román kohóipar 1938. évi kapacitását. A tervszerű együttműködést és a Szov­jetunió önzetlen segítségét bizonyít, ja, hogy a kommunizmus alapjait építő ötödik ötéves terv elkészítése, kor messzemenően figyelembe vették a népi demokráciák szükségleteit is. ,,Az új ötéves terv — mondotta Szít burov elvtárs az SzKP XIX kon­gresszusán — elő fogja segíteni a Szovjetunió és a népi demokratikus országok gazdasági együttműködésé, nek és testvéri barátságának további megszilárdítását és kiszélesítését." Szaburov elvtárs a többi között azt is bejelentette, hogy az ötödik ötéves terv előirányzatainak megfelelően ilyan mennyiségben gyártják a leg­tökéletesebb típusú gépeket és be­rendezéseket hogy abból a népi de. mokráciák szükségleteit is fedezni r'idják A KGST országainak árucserefor­ködés lehetővé tette a népi demokrá­ciák számára az élenjáró szovjet tu. domány és technika vívmányainak átvételét. A KGST kezdeményezésére szoros együttműködés alakult ki a részvevő országok között a szabvá, nyosítás és a szállítások egybehan­golása terén is. Magyarországon a Sztálin.Vasmű és a földalatti gyorsvasút olyan al­kotások, amelyeket a Szovjetunió se­gítsége nélkül nem volna lehetséges megvalósítani. Szovjet segítséggel épül Lengyel­országban a Nowa Huta, nálunk Szlovákiában a nagy vaskohászati kombinát,a romániai Duna—Fekete, tenger.csatonna. a bulgáriai Sztálin­vegyészeti kombinát és a Cservenlcov elvtársról elnevezett hőerőmű. A köl. csönös segítségnyújtás egyre nagyobb mértékben érvényesül a népi demo. kráciák egymásközti kapcsolatában is. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megalakulása új sza­kaszt jelent a szocializmus táborába tartozó országok együttműködésé­ben. Ez a szervezet, amely feladatá­hoz híven közreműködik a gazdasági és műszaki tapasztalatcserében, meg. szervezi és állandóan bővíti az áru­cserét, kiszélesíti a gazdasági együtt­működés módjait, valamint egymás megsegítését nyersanyaggal, élelmi, szerrel és gépekkel, a benne résztve­vő országok teljes egyenjogúságán épül fel. A KGST az új típusú gaz­dasági kapcsolatokat fejlesztette to­vább, amelyek a Szovjetunió és a né. pi demokráciák együttműködését már a Tanács megalakulása óta is jellemezték. A KGST megalakulásá­nak és működésének döntő jelentő­sége abban van, hogy biztosítja a népi demokráciák számára a legszé. lesebbkörű szovjet segítséget, ami le­hetővé tette és teszi számunkra a szocializmus építését A KGST mind­emellett szorosabbra fűzte a szocia­lizmus táborát alkotó országok gaz. dasági tömörülését és me^zilárdí. totta a szocialista világpiacot.

Next

/
Thumbnails
Contents