Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-21 / 19. szám, szerda

f 1953 január 18 m szó 119 Jíetéttaui kegyeletemet íl Jtlenin /Níiuzolcumtuíl r 'A felszabadulás előtt apám gyakran átlapozta a kopott munkásnaptárt és lelkesedéssel mutogatta nekem a dicső bolsevik párt megalapítóinak arcképeit: Lenin és Sztálin elvtársakat. A felszabadulás után pártunk lehetőséget nyújtott nekem arra, hogy meglássájn azt az országot, melynek dicső Vörös Hadserege felszabadította hazánkat. Meglátogathattam azt a népet, amelyet Lenin és Sztálin elvtársak vezettek a győzelemre. Örültem, hogy átadhatom 3 dolgozóink és köztük apám üzenetét a szovjet népnek: szeretjük őket és bízunk bennük úgy, ahogyan Lenin elvtárs is szerette őket és bízott bennük. Láttam a szovjet nép hatalmas erejét. Ahogyan a Szovjetunió szíve felé haladtunk, a gyönyörű ukrajnai síkságon, majd Kieven keresztül, láttam, hogy milyen gye san tűnnek el a háború pusztításának nyomai a szovjet emberek munkájával. Megilletődve mentem el a briansky erdő mellett, ahol a hős partizánok százezrei halálos csapásokat mértek az ellenséges hadseregre. Tudtuk, hogy mindez Lenin elvtárs müvének folytatása és Sztálin elvtárs müve. A szovjet emberek hazájának szívében, Moszkvában a csehszlovák földműves delegáció többi tagjával együtt koszorút helyeztünk a nemzetközi munkásosztály legnagyobb halottjának mauzóleuma fölé a Vörös téren. Hálánkat és szeretetünket fejeztük ki mi is a nagy alkotó előtt, akinek az emlékét az egész munkásosztály .forró szeretete övezi. Lenin elvtárs az elnyomottak vezére volt és felszabadította őket. Fiatal korában megismerte már a nép szenvedését, megismerte az utat, amelyen kivezethette az elnyomottakat a szenvedés és a sötétség birodalmából. Életét áldozta ezért s a szenvedések és üldözései^ nem törték meg vasakaratát, öszszekovácsolta éá~ megtisztította az orosz munkások és parasztok pártját, a Bolsevik pártot. Hosszú harcok árán vezette diadalra népét, szabadságot hozott a cári elnyomás alatt sínylődőknek. Lángésszel irányította a harcot az ellenforradalmi erők ellen. Sztálin elvtárs segítette őt ebben a gigászi munkában, \ mert bástyaként állott mellette, halála után pedig az ö példáját követve vitte teljes diadalra a lenini eszmét. Sztálin elvtárs jelenléte elősegítette az ellenséges elemek megsemmisítését. Leleplezte a fiatal vörös hadsereg soraiban a megalkuvó árulókat, vaskézzel tisztította meg a szovjet földet az idegen betolakodóktól. A polgárháború befejezése után megindult a békés termelő munka a lerombolt országban a világ egyhatodán. Lenin elvtárs irányította az első szocialista építést, kidolgozta a villamosítás tervét s ennek alapján épült fed a nagy Szovjetunió gazdasága és kultúrája. Lenin és Sztálin elvtársaknak köszönhető, hogy > a Szovjetunió népei a legmesszebbmenő emberi szabadságot élvezik. Nagy csapás érte 1924. január 21én a nemzetközi munkásosztályt. Meghalt a bolsevik párt és a szovjet rendszer nagy megalapítója, Vladimír Iljics Lenin. Örültek ennek a kapitalisták, mert azt gondolták, hogy Lenin elvtárs halála után összeomlik a Szovjetunió. Tévedtek. Lenin elvtárs halála után a nemzetközi munkásosztály azzal válaszolt a kapitalisták acsarkodására, hogy szorosabbra zárta sorait, s az öntudatos munkások és parasztok százezrei kérték a Kommunista Pártba való felvételüket. Lenin elvtárs helyébe és örökébe Sztálin elvtárs lépett, hogy végső diadalra juttassa Lenin müvét. Lenin elvtárs sírját naponta tízezrek látogatják. Szovjet munkások, kolhozparasztok érkeznek Moszkvába, hogy leróják tiszteletüket és hálájukat a nagy vezér és felszabadító emlékénél. Ez is igazolja, hogy: Lenin élt, Lenin él és Lenin élni fog! Azok, akik eljönnek tízezer kilométerről, hogy lássák ezt, erőt merítenek Lenin elvtárs életéből, müveiből és ezt felhasználják a nagy mű, a kommunizmus felépítése érdekében. Én úgy láttam Lenint, a nagy alkotót. Láttam a szovjet emberek tízezreit, akik fegyelmezett sorokban vonultak megtekinteni a nagy halott emlékmüvét. A szovjet emberek határtalan szeretete övezi körül Lenin elvtárs emlékét. Amikor megtekintettük azt az épületet, ahol Lenin elvtárs utolsó napjait töltötte és azt a szobát, ahol meghalt, kísérőnk meghatottan mondta: ez a szoba a szovjet nép legdrágább emdékkincse, ebben a szobában. halt meg a bolsevik párt és a szovjet haza megalapítója. Ügy őrzik itt Lenin elvtárs emlékét, mint a szemük fényét. — Miért ez a határtalan szeretet? A felelet egyszerű: mert szabaddá lett 200 millió ember Lenin elvtárs életműve következéében. Szabaddá lettek azok, akik háromszoros rabigában szenvedtek, s akiket Lenin munkája és működése előtt csak beszélő szerszámnak neveztek. Ma ez a nép már a világ legműveltebb, legszabadabb népe.^Ezt köszönik Lenin elvtársnak. És az ő nyomdokain haladó, az ö életművét követő Sztálin elvtársnak is. Sztálin elvtárs és vele együtt az egész szovjet nép Lenin halála után megfogadták, hogy tovább vezetik á harcot a szocializmus, a kommunizmus felé s ezt az ígéretet be is váltották. Ma Lenin elvtárs halálának 29. évfordulóján büszkén mondhatjuk hogy Sztálin elvtárs tartja kezében a világbéke zászlaját s ö őrködik tovább a világ dolgozóinak békéje és boldogulása felett. Bozó Jenő. emvi mozdonya de A Nagy Októberi Szocialista Fórra dalom elöestjén az „U—127"-es hosszú, személykocsikból álló szerelvénnyel futott Finnország felé. Éjjel egy óra tíz perckor kellett befutnia a Petrográdtól nem messze levő Ugyelnája állomásra. A mozdony vezetője kipróbált, régi harcosa volt a bolsevikok Pártjának Nagy és komoly feladatokat végzett már, de ezen az útján, úgy érezte, élete legfontosabb pártmegbízatását teljesíti. LENIN ES A BEKE N. K 0 L E S Z N Y I K 0 V Á Amikor az imperialisták 1914-ben lángragyujtották az első világháborút, az egész földgolyón végighangzott V. I. Lenin hangja. Az összes népek előtt felfedte e háború természetét. Bebizonyította, hogy igazságtalan-imperialista háborúról van szó, amelynek célja a piacok meghódítá sa, idegen országok kifosztása. Leninnek az összes háborút vezető országok katonáihoz 1917 májusában intézett felhívása szenvedélyes felhívás volt a békeharcra. „ Katona-testvérek! Valamennyiiin. ket elgyötört a szörnyű háború, amely milliónyi életet oltott ki, az emberek millióit tette nyomorékká, hallatlan nyomorúságot, pusztulás és éhséget hozott magával. És egyre nagyobb azoknak a száma, akik felteszik maguknak a kér. dést: miért kezdték, és miért viselik ezt a háborút?" Milyen célból vezetik tulajdonkép pen a háborút? — kérdezte Lenin. Miért kell az összes országok katonáinak oly súlyosan szenvednie? Azért, hogy a kapitalisták milliárdos profitokat zsebelhessenek be. A munkásoknak és parasztoknak sem új földterületek meghódítása, sem pedig tőkés profitok megvédel. mezése nem érdekük és éppen ezért ők azok. akiknek a háború végetvetéséért, az igazságos, demokratikus békéért harcolniok kell. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előestéjén Lenin a békeharc konkrét programmját állította fel. Amint a hatalom a szovjetek' kezébe megy át. — írta — a szovjet kor mány az összes népeknek és azok kormányainak haladéktalanul demokratikus alapokon nyugvó általános békét fog javasolni. Minden népnek joga lesz. hogy maga döntsön sorsa felett, hazájában azt a társadalmi rendet állítsa fel, amelyet akar. Ezt a lenini programniot a szovjet kormány fennállásának mindjárt az első napján tetté váltotta, amikor kiadta a „Békedekrétumot". Ezzel a lenini Bóke.dekrétummal megvetették a szovjet állam békés külpolitikájának alapkövét, amely politikát ma is következetesen és rendíthetetlenül folytat. Ezzel a dekrétummal a Szovjetunió az őszes háborút vezető népeknek és kormányaiknak azt javasolta, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat az igazságos és demokratikus békéről. A külpolitikai kapcsolatok történelmében először fordult egy államhatalom nemcsak a kormányokhoz, hanem a népekhez is. A mi feladatunk segíteni a népeknek abban, hogy befolyást gyakoroljanak e kérdés eldöntésére: háború vagy b'éke? — tanította Lenin. A szovjet kormány véget vetett a titkos doplomáciának; a más kormá. nyokkal folytatott összes tárgyalásait nyíltan folytatta és részletesen közzétette az összes titkos szerződése ket. Több mint két éven keresztül a fiatal szovjet állam a leghatalmasabb imperialista országok egyesült arcvonalával győztesen szembeszállt. Ebben az időben Lenin mint a népbiztosok tanácsának elnöke, ismétel, ten a béke megkötését javasolta a kapitalista országok kormányainak. Aszovjet hatalom békejavaslataínak az a kívánság volt az alapja, hogv a munkások és parasztok életét kímélje és megteremtse a békés felépí tés lehetőségét. Az imperialista kormányok, amelyek ezeket a javaslatokat a szovjet haatlom gyengesége jelének tartották, nem feleltek rájuk és intervenciójukat kettőzött erővel folytatták. A pusztító csapások, amelyeket az intervenciósokra a hős Vörös Hadsereg és a partizánok mértek, valamint a dolgozó tömegek rokonszenve a szovjet állam iránt végül is az inter. venció feladására kényszerítették az imperialistákat. Lenin rámutatott arca: míg or. szágunk kapitalista körülzárásban van, az imperialista támadásoktól nem lehet biztos és ezért szükséges minden esetleges agresszió visszave. résére felkészülve lenni. 1921 decemberében Lenin a IX. Összorosz Szov. jet Kongresszuson kijelentette: „Kijelentjük Oroszország sokmillió főnyi munkás- és paraszttömege előtt, hogy a békét továbbra is minden erőnkkel megőrizzük és a leg. nagyobb lemondásoktól és áldozatok, tói sem riadunk vissza azért, hogy ezt a békét megóvjuk!" Lenin, a nagy forradalmi vezér a két különböző rendszer — a szocialista és a kapitalista rendszer — békés egymás mellett élésének lehetőségéből indult ki, — a békét minden erőnkkel megőrizni, de a haza védelmére felfegyverkezve lenni — így hangzik Lenin hagyatéka a szovjet néphez. Amikor'a náci Németország 1941 június 22-én megszegte a meg-nem. támadási szerződést és megrohanta a Szovjetuniót, a nagy Sztálin Lenin hagyatékához híven a szovjet né pet hazája szabadságának és függetlenségének megvédésére hívta fel. A Honvédő Háború a szovjet nép hősies harca volt hazájáért, az egész világ békéjéért Sztálin felülmúlhatatlan vezetése alatt. A lenini hagyaték volt a szovjet javaslatok alapja is. amelyeket a jaltai és potsdami konferenciákon elfogadtak. A Szovjetuniót a többi álla mokkái kötött szerződéseinél a világ béke megszilárdítására való törekvés vezeti. Ma a békét ismét orvul megzavar, ták, ezúttal az amerikai agresszorok. Véres háborút indítottak Koreában, felfegyverzik Nyugat-Németországot és Japánt és támadásra ké. szülnek a Szovjetunió, a népi demokratikus országok és a Kínai Népköztársaság ellen. A dolgozó tömegek — az egész világ népeinek milliói harcba szálltak a béke meg-védéséért. Sztálin, Lenin hü tanítványa és müvének lángelmé. jü folytatója, e békéért harcoló tömegeket erővel és bizalommal tölti el, megmutatja az emberiségnek a békéhez vezető utat. „A békét megőriz, zük és megszilárdítjuk, ha a béke megőrzésének ügyét a népek veszik kezükbe és azt mindvégig, megvédelmezik" — tanítja Sztálin. A „Pravda" tudósítójának kérdéseire a^ott válaszában Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy a Szovjetunió védelmi készsége az amerikai-angol agresszorok oldaláról jövő támadással szemben, akik a Szovjetuniót védtelennek szeretnék látni, hatalmas fegyver a világbékéért folytatott harcban. Világszerte milliók és százmilliók fogadták az elmúlt esztendő utolsó napjaiban határtalan örömmel a nagy Sztálin szavait újra arról, hogy a békét meg lehet és meg kel] őrizni s a Szovjetunió — és Sztálin elvtárs személyesen — a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében kész közreműködni a békés megegyezés útját elő. segítő tárgyalásokban. A Népek Békekongresszusának sikere és felhívása a kormányokhoz és a világ népeihez is azt bizonyítja, hogy a békeharcosok sorai állandóan növekednek és a békemozgalom ereje egyre hatalmasabb. Lenin hagyatéka él, Lenin hagyatéka győz! A megbeszélés szerint Ugyelnája állomásra érve, a perron végén állította meg gépét, ott, ahová nem hat el a villanylámpák fénye. Itt a fűtőnek le kellett ugrania, hogy helyét Vladimír ,Iljics Lenin foglalja el. Ha látta volna, most akkor se ismert volna rá: Lenin leborotváltatta a szakállát, a fején parókát viselt és ingujjra gyűrkőzve nekilátott a munkának. De mikor a vonat megállt és a fűtő leugrott a sötétben, Vladimír Iljics olyan fürgén és olyan biztonsággal kapaszkodott föl a vashágcsón, hogy a mozdonyvezető nem kérdezett semmit. Tudta, hogy ez Lenin. Vladimír Iljics egy szögre akasztotta a kabátját és ingujjra gyűrkőzve nekilátott a munkának. A nedves fahasábokat a rostélyra rakta száradni, aztán a tűzbe hányta. így érték el Bjeloosztrov állomását. Ott volt a határ. Azon túl kezdődött Finnország• Az összes utasok írásait megvizsgálták. Átkutatták az egész vonatot. A mozdonyvezető gyorsan leereszkedett a hágcsón, odaszaladt az első kocsihoz és lekapcsolta a mozdonyt. Aztán a víztoronyhoz vezette, vizet fölvenni. Lassan, kényelmesen végezte dolgát. A pályaudvaron már harmadikat csöngettek indulásra, de a mozdony még mindig ott álldogált a víztoronynál. Lélekszakadva futott a fővonatkísérő a mozdonyvezetőhöz és sípját mutatva jelezte, hogy mans indulnia kell. Erre gyorsan rákapcsolta gépét a vonatra és a fővonatkísérő megadta az indulási jelet. A pályaudvaron egy tiszt állt és szemeit merően a mozdonyvezetőre szegezte. És nyilván rájött valamire, mert a kezével intett valakinek. Katonák rohantak a mozdonyhoz... A vonat azonban már mozgásba jött és pöfögve robogott ki az állomásról. A forradalom után sokat és jól dolgozott 'az „U-127"-es mozdony a vasúton. Utasokat és árut szállított, leggyakrabban pedig szénnel megrakott vonatokat a moszkvai gyárak részére. A vasutasok pedig tiszteletbeli mozdonyvezetővé választották a mozdony egykori „fűtőjét" Lenint. Az U—127-es 1924. januárjában indult el utolsó útjára Mély gyásznap volt ez az egész nép számára: Aznap halt meg Gorkíban Lenin elvtárs. Gyászlobogókkal feldíszítve vitte be az „U—127"-es mozdony Moszkvába tiszteletbeli mozdonyvezetője holttestét. ^ Úgy őrzik azóta a vasutasok ezt a mozdonyt, mint a szemük fényét — mint azt, ami még ennél is drágább nekik: — Lenin^emlékét.