Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-20 / 18. szám, kedd

t 1953 január 21 UJ szo 3 Anezska Hodinová-Spurná, a csehszlovákiai békevédelmi bizottság elnökének beszédéből Anezska Hodinová-Spurná, a csehszlovákiai békevédelmi, bizott ság elnöke bevezetőjében az álta­lános politikai helyzetről, az ame rikai Imperialistáknak az új világ­háború előidézésére irányuló örült törekvéseiről és a világhatalom kézbekerítését célzó támadó tömb jeiről beszélt, egyúttal azonban ki emelte azt a tényt, hogy a hábo rúról és békéről az imperialisták nem maguk döntenek. »A béke arcvonala bővül és szi­lárdul, — mondotta, — növekszik erősbödik és virágzik a nagy Szov­jetunió. A Szovjetunió és a népi demo­kratikus országoktól távol áll bár­miféle támadó szándék. A Szovjet unió ünnepélyesen hirdeti a minden olyan állammal és néppel való bé­kés élet lenini-sztálini gondolatát amelyektől távol áll minién agresz­szív szándék. A nemzetközi hely­zet egész fejlődése és minden egyes tény napnál világosabban megmutatják az egész emberiség­nek, ki az, aki a békét kívánja és ki a támadó Koreában, Malájföl­dön, Vietnamban, ki kívánja e há­borús tűzfészkek, a háborús tűz­vész ezen fészkeinek az, egész vi­lágra való kiterjesztését. A népek kongresszusa megmu­tatta, hogy a bélÄmozgalom a né­pek és kapitalista államok belse­jében kivívta az összes békeszere­tő erők és az összes társadalmi ré­tegek képviselőinek egyesítését, mindenekelőtt azokban az álla­mokban, ahol eddig a békevédők különböző csoportokra és egyének­re aprózódtak. Például ilyenek Anglia, India, a skandináv orszá­gok és Németország. Sor került mindenekelőtt a nem­zeti függetlenség, a népek szabad­sága és biztonsága kérdéseiben történt nagy nemzetközi egyesülés­re, amely kérdésről nagy szenve­déllyel beszéltek nemcsak a gyar­mati és félgyarmati népek képvise­lői, hanem azok a küldöttek is, akik olyan államokból jöttek, ame­lyeknek kormányai gyarmatosító politikát folytatnak. , * Köztársaságunk' minden polgárá­ra is nagy felelősség hárul azért, hogy országunk békében éljen és virágozzon, hogy valóban népünk boldog otthonává váljon, hogy ter­mészeti gazdagságunk forrásai 'és munkánk gyümölcsei azt a célt szolgálják, hogy mindenki megkap­ja azt, amire szükségé van, hogy oly nagy kor emberének alkotó életét élhesse, amilyen a, mi ko­runk, amelyben valóra váltjuk nemzedékünk vágyait és elődeink évszázados álmait.« Anezska Hodinová-Spurná beszé­de további részében értékelte béke­harcunk eddigi sikereit az első kongresszus óta eltelt időszakban. ,A kongresszus megnyitásának alapján csehszlovákiai békevédel­mi bizottságunk széleskörű orszá­gos tiltakozó akciót fejtett ki Nyu­gat-Németország újrarfelfegyverzé­se és a náci hadsereg megújítása ellen. Ennek az akciónak feladata, hogy először megmagyarázza egész népünknek, mi történik Nyugat-, Németországban és hogyan érinte­nek bennünket ezek az események, másodszor pedig, hogy rámutasson annak a harcnak jelentőségére, melyet az újrafelfegyverzésre irá­nyuló törekvések és a nyugatné­metországi háborús előkészületek ellen folytat a Német Demokrati­kus Köztársaság népe és Nyugat­Németország haladó népe is. Ezt a harcot támogatnunk kell, mert a mi harcunk is, mert eredményei­től közvetlenül függ köztársasá­gunk biztonsága és szabadsága. Harmadszor összes lakosaink előtt meg kell világítanunk az egységei demokratikus és béke­szerető Németországért folytatott harc fontosságát és jelentőségét és azt, hogy mit jelentene a világbé­kére az ország egységének meg­újítása és életének a demokrácia és a béke alapjain való átalakítá­sa. A Nemzeti Arcvonallal karöltve e szellemben rendeztük meg a vá­, rosokban és falvakon a számtalan manifesztációi és ültakozó nyilat­kozatokat, valamint az előadások és beszélgetések százait. A Nem­zeti Arcvonal egyes szervezeteinek gyűléseit, más akcióit és kampá­nyait is kihasználtuk. 1951-ben a legfontosabb és leg­hatalmasabb akció az öt nagyha­talom közti békeegyezményért és Nyugat-Németország -újrafölfegy­verzése ellen lefolytatott népsza­vazás volt. Az ösztönzést erre a Békevilágtanácsnak 1951 februári berlini első üléséről kiadott felhí­vása adta meg és szavazásunk az egész világ népe nagy aláírási kampányának elválaszthatatlan ré­sze volt, mely mindenek fölött új­ra világosan megmutatta a világ­békemozgalom növekvő erejét és a békemozgalom hatását a nemzet­közi események fejlődésére. Kevés kivétellel osztozik ebben köztársaságunk egész lakossága politikai nézetekben való különb ség nélkül, a városok és a falvak lakossága is. A béke, a szabadság és népünk boldogsága nevében 9,020.522 tizenöt éven felüli polgár adta le szavazatát a békeegyez ményre és Nyugat-Németország újabb felfegyverzése ellen. A népszavazásról méltán el­mondhatjuk, hogy békemozgalmunk nagy iskolája és vizsgája volt, mert teljesen megnyilvánultak benne munkánk pozitív oldalai és hiányosságai is, bizottságainknak a Nemzeti Arcvonal akcióbizottsá­gaival, valamint a Nemzeti Arc vonal egyes szervezeteivel, a népi közigazgatással, stb., való együtt­működésének pozitívumai és hiá­nyosságai is. Elsősorban megmu­tatkozott, mily fontos, figyelmet fordítani a rendszeres öntudatosító munkára, ami azt jelenti, hogy nem egyik akciótól a másikig kell csak dolgozni, hanem állandóan, rendszeresen, kezdeményezöen és alkalmas módon kell dolgozni, mi­nél szorosabban össze kell kapcsol­ni a világbékeharc kérdéseit szo­cialista építésünk problémáival. A népszavazás során szerzett gaz­da g és értékes tapasztalatokból me. rítve hozzáláttunk azután a további feladatok teljesítéséhez, amelyek egy­részt hazai problémákból, másrészt a nemzetközi helyzetből adódnak béke­mozgalmunknak. Főleg a Békevilágtanács 1951 no­vemberi ülésén hozott komoly hatá­rozatokat, mint pl. a négy nagyjelen­tőségű kulturális évfordulónak — Victor Hugó, N. V. Gogol, Leonardo da Vinci és Avicenna évfordulóinak világüimepségeiröl — és az 1952. évi békeszünidőröl szóló határozatokat. Az országos konferenciáikról és a nemzetközi konferenciákról szóló ak­kori határozatok különösképpen nagy jelentőséggel birtak a világbékeharc egyes kérdéseire, mint pl á német kérdés békés megoldása, a nemzetkö. zi gazdasági kapcsolatok kédésének megoldása, stb. és munkánkra. A nemzetközi kérdések közül ez időben két igen komoly probléma ál­lott előtérben: a koreai baktériumhá­ború és ismét Németország kérdése, amely Adenauer és a nyugati hatal­mak között kötött háborús általános szerződés elfogadásával Németország békeszerető szomszédai közvetlen ve­szélyeztetésének stádiumába jutott, a német nép és a békevédök világszer­te növekvő harcával az amerikai ál. talános szerződés ellen pedig döntő stádiumába lépett. A baktériumfegyverek koreabeli alkalmazásáról szóló hírek érthetően határtalan felháborodást váltottak ki népünkben, amely az amerikai impe­rialisták és zsoldosaik e barbár gaz. tettére a tiltakozó manifesztáciők tíz­ezreivei válaszolt az üzemekben, vá­rosokban és falvakon, valamint a tiL takoző táviratok és határozatok szá­zaival. Népünk szolidaritása Korea népével emellett gyakorlatilag a Ko. rea támogatására indított gyűjtési akcióban nyilvánult meg, amelyet a Nemzeti Arcvonal összes szervezetei, nek közreműködésével a Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottsága szervezett meg és amely" kapcsolat­ban állott dolgozóink számos munka­felajánlásával. A koreai nép támogatására indi. tott gyűjtés 260,718.249 koronát ered­ményezett. E pénzösszeget elsősorban egész, ségügyi anyagok vásárlására és to­vábbi olyan anyagi segítség fedezé­sére használtuk fel, amely a koreai nép »zenvedésének enyhítését szol­gálja. . Ami a német kérdést illeti, a né. met kérdés békés megoldására ösz. szehivandó nemzetközi konferencia előkészítésében való tevékeny részvé. telünk feladata állott itt előttünk, amelynek kezdeményezése szintén a békevüágtanács 1951 novemberi bé­csi ülésén indult ki küldöttségünk­től. A német kérdés békés megoldásá­ra alakított nemzetközi kezdeménye, ző bizottság megalakulása után, amelybe Csehszlovákia képviseletében J. L. Hromádka professzort és Gusz­ta Fucsíkovát küldtek, megalakult nálunk a kezdeményező bizottság, amelynek munkája jelentős módon hozzájárult ahhoz, hogy a konferen­cia számos nehézség után végül mult év novemberében megvalósuljon. A fokozott felelősségteljes felada­tok tudatában, amelyek békevédelmi bizottságaink előtt állottak, és jobb teljesítésük • érdekében, járási és ke­rületi bizottságaink munkája na­gyobb aktivitása kezdeményezésének és rendszerességének érdekében haj­tottuk végre a nyári hónapok során e bizottságok újjászervezését, ame. lyeknek soraiba új, tevékeny dolgo­zókat is szereztünk, akik a békemoz­galomban előzőleg kifejtett munká­jukkái már kitűntek. Igyekezetünk bizottságaink és mozgalmunk alapjá. nak legnagyobb méretű kiszélesítésé, re és aktív lakosságunk legszélesebb rétegeinek együttműködésre való megnyerésére irányul. Az újjászerve­zés sikeresen ment végbe és lényege, sen hozzájárult a békevédelmi bizott­ságok munkájának megjavításához. Arra vezetett, hogy bizottságaink e rohammunka helyett akciótól akcióig terv szerint kezdtek dolgozni és fej­tették ki a kerületek adott helyzeté­ből eredő és a kerületek és járások adott szükségleteinek megfelelő kez. deményezésüket. Megjavult a bizott ságok tagjainak részvétele az ülése­ken és a kerületi bizottságok tagjai tevékenyen kezdtek segíteni a járási bizottságok munkájában. Az újjászervezés hozzájárult a bé_ kevédelmi bizottságok és az akció­bizottságok, a Nemzeti Arcvonal egyes szervezetei és a népi közigaz­gatás szervei közti együttműködés megjavulásához, főleg a népnevelés­ügyi bizottságok és népnevelési be­szélgetések és más szervezetek által, mint pl. a politikai és tudományos ismereteket terjesztő Csehszlovák Társaság által. Az újjászervezés után nagy feladat állott bizottságaink előtt: a népeit bécsi békekongresszusának megszer vezése, amelyet a Békevilágtanács hívott össze 1952 júliusában Berlin­ben megtartott ülésének egyhangú határozata alapján. A Népek Békekongresszusának elő. készületei mindjárt júliusban és augusztusban kezdődtek meg, és pedig egyrészt a Békevilágtanács berlini rendkívüli ülése eredményeinek nép­szerűsítő kampányával, másrészt a háborús általános szerződés ellen és Nyugat-Németország újrafelfegyver­zése ellen indított kampánnyal. Tisztelt barátaim, elvtársak és elv. társnők, ha néhány pontba kell fog. lalnunk békemozgalmunk jelenlegi ál. lapotát és bizottságaink muhkaered. ményeit, amint megmutatkoznak az eltelt két év alatt kifejtett tevékeny­ségében, akkor körülbelül ezt mond­hatjuk: Kerületi és járási bizottságaink egészében vőve jelentősen jobban tel­jesítik feladataikat, mint két évvel ezelőtt. Fokozódott tevékenységük, a laza reprezentatív passzivitásból és formaiasságbó] tettrekész, rendszeres és kezdeményező munkára tértek át. Munkájuk sok pozitívumot mutat fel. Ez a megállapítás azonban nem sza. bad hogy önelégültségre vezessen, el lenkezöleg, igyekeznünk kell még jobb és még hatékonyabb munkafor­mákat keresni, főleg ott. ahol még nem minden megy úgy, ahogy kellé, ne. Ami csehszlovákiai békevédelmi bi. zottságunkat illeti, be kell ismernütik. hogy munkájában sok komoly hiá­nyosság van, amelyek sokszor a ke­rületek hiányosságainak okai voltak és most is azok. Bizottságunknak nem minden tagja veszi ki tevéke­nyen részét munkánkból és sok az fllyan, akik feladataikat teljesítettnek tekintik azzal, hogy résztvesznek ple­náris üléseinken. A további hiányosság a Központi Bizottságnak és elnökségének a ke­rületi és járási békevédelmi bizottsá. gokkal való kapcsolata. Habár ez a kapcsolat az utóbbi időben jelentősen megjavult azáltal, hogy az elnökség soraiból oktatókat jelöltek ki egves kerületek számára, nem lehetünk semmiképpen sem megelégedve a je­lenlegi állapottal és utakat kell ke­resnünk a megállapított hiányossá­gok minél gyorsabb kiküszöbölésére. Igen lényegesen megjavult a Nem­zeti Arcvonal akcióbizottságaival va. ló együttműködésünk. Főleg arról van itt szó, hogy a békemozgalom egybekapcsolódjon a Nemzeti Arcvo. nal és szervezetei összes akcióival, hogy a békemozgalom, valamint /a Nemzeti Arcvonal akcióbizottságai­nak közös igyekezete legyen annak állandó magyarázása, mily szorosan összefügg a békeharc a párt és a kormány törekvésével, országunk minden polgárának törekvésével, a szocializmus szilárd alapjainak fel­építésére nálunk. Hangsúlyoznom kell, hogy a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalomnak pozitív a viszonya a békemozgalom, hoz és az egész Nemzeti Arcvonal ál­tal megvalósított egyes békeakciók, hoz és hogy résztvesz ezek biztosítá­sában. Tisztelt barátaim, elvtársak és elvtársnök, áttérek most azokra az új feladatokra, amelyek az idén várnak békemozgalmunkra. A békevédök mozgalmának az egész nép legszélesebbkörü moz­galmává kell lennie, mivel a béke ügye egyesíti ma az egész emberi­ség többségét a háborús uszítók maroknyi csoportja ellen. Klement Gottwald köztársasági elnökünknek a tömegmunkáról adott utasításai szellemében igye­keznünk kell minden polgárunkat a béke tevékeny harcosává tenni. Ezért elsősorban a következő feladatok hárulnak ránk: 1. Még sokkal messzebbmenően kell fokoznunk a Nyugat-Német­ország újrafelfegyverzése, a hábo­rús általános szerződés és az úgy­nevezett európai védelmi közösség­ről szóló egyezmény megvalósítása elleni harcot. Széles körben ki kell fejtenünk a német nép iránti nemzetközi szo­lidaritás akcióit. 2. Tovább kell fejlesztenünk slz öt nagyhatalom közti békeegyez­mény megkötéséért folytatott har­cot. Minden alkalommal hangot adunk követelésünknek, hogy az öt nagyhatalom képviselői konferen­ciára üljenek össze és kezdjék meg a tárgyalást. 3. Támogatnunk kell a kóreai barbár háború befejezéséért és a malájföldi, vietnami, stb., háborúk befejezéséért folytatott harcot. Kö­nyörtelen küzdelmet fejtünk ki a baktériumháború és a tömegpusztí­tó fegyverek használata ellen. 4. Egész népünket megismertet­jük a kongresszus határozataival, amely kimondotta, hogy minden nemzetnek és államnak joga van a szabad és független életre. A további feladat, amely ebből az első feladatból következik, ön­tudatosító munkánk fokozása és elmélyítése. A figyelmet a világ­békeharc problémáira és céljaira kell fordítanunk. Ez azt jelenti, hogy konkréten munkába fogunk é s pedig azzal, hogy: 1. kerületi bizottságaink a Nem­zeti Arcvonal Akcióbizottságaival karöltve még januárban összehív­ják bövitett üléseiket, hogy ezeken kiértékeljék a II. csehszlovákiai kongresszus határozatait és a funkcionáriusok további százainak átadják békeharcunk feladatait. 2. Februárban összehívjuk a bé­kevédök járási aktíváit és felada­tul tűzzük ki a funkcionáriusok nak. hogy ismertessék meg a né pek kon passzusának és a béke védők IT csehszlovákiai konerpoz­szusának határozatait a falvak la­kosságával és az üzemek dolgozói­val. 3. E célból a Nemzeti Arcvonal összes szervezeteivel gyűléseket és beszélgetéseket fogunk megszer­vezni az üzemekben, városokban és falvakon. 4. A Nemzeti Arcvonal összes szervezeteihez fordulunk, hogy ha­tározatainkat taggyűléseik tárgya­lásának napirendjére tűzzék. 5. Március 15-e évfordulójának napjaiban összes polgárainknak is­mét emlékezetébe idézzük azt a veszedelmet, amely az újrafelfegy­verzett Németország részéről fe­nyeget bennünket, valamint annak szükségességét, hogy ne lankad­junk a köztársaságunkat fenyege­tő veszedelem elleni küzdelemben. 6. Az idei nemzétközi nőnapon legyen minden békevédő becsület­beli kötelessége lakosságunk fi­gyelmét az ez alkalommal n, n­dott beszédekre felhívni. 7. A gyárakban, az építkezése­ken, a mezőkön és a hivatalokban 1953 dicső május elseje alkalmából tett munkafelajánlásokat a béké­ért és az emberiség ; boldogságáért folytatott nagy világküzdelemben a győzelem kivívása iránti igyeke­zet szellemében teljesítsék. A csehszlovákiai békevédök moz­galmának eddigi munkája és ered­ményei azt bizonyítják, hogy min­den előföl t ételünk megvan további munkánk sikeres elmélyítésére és teljes kifejtésére. Értsük meg, hogy köztársaságunk különösen fontos helyet tölt be a béke világ­arcvonalán. Nyugati határaink a jelen időben a szocialista világ ha­tárai is. Mögöttük, Domazslirénél kezdődik az amerikai agresszió és a háborús előkészületek világa. Ha becsülettel teljesíteni akar­juk békevédelmi kötelességeinket, — s ezt meg kell mutatnunk, — akkor még jobban el kell mélyíte­nünk munkánkat. Minden polgá­runknak, minden nőnek, kivétel nélkül minden embernek meg kell mondanunk, hogy a békeharc nemcsak az a követelmény, hogy szüntessék meg a borzalmas ame­rikai háborút Koreában, amely tő­lünk földrajzilag több tízezer kilo­méter távolságban dúl, abban a Koreában, amellyel együttérzünk, és amelynek mielőbbi győzelmet kívánunk azon gyilkosok és rablók fölött, akik csillagos zászlók és az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlaja alatt a legborzalmasabb gaztetteket követik el a koreai népen. Meg kell tudnunk győzni minden polgárunkat, minden nőt hazánkban, hogy a békeharc gyá­raink ,és városaink, falvaink és otthonaink védelméért, az iskolá­kért, melyekben gyermekeink ta­nulnak, bölcsőinkért, melyekben csecsemőink alszanak, a családi asztalért, amely körül vacsorájára összegyűl a család, folyó harc. Nincs olyan anya és apa, aki ne szeretné gyermekeit és nincs olyan ember, aki számára a gyermek idegen lenne. Ha azt akarjuk, hogy gyermekeink boldogságban, nyugalomban és örömmel teli ké­nyelemben nőjenek fel, hogy ne kelljen pincében rejtözködniök a bombák és golyószórók elöl. ak­kor mindnyájunknak közösen kell védelmeznünk és megvédenünk a békét. Nincs olyan ifjú ember, aki ne szeretné az iskolákat, a játszó­pályákat, sportpályákat, internátu­sokat és tudományos intézeteket. Csehszlovákia ifjúsága, ha védeni akarod és meg akarod védeni eze­ket, velünk együtt kell haladnod a tevékeny harcban a béke védel­méért! Munkás, szereted gyáradat és gépeidet s akarod őket védelmez­ni? A békeharcosok élenjáró so­raiban kell- tehát lenned! Nincs olyan földműves és nincs olyan ember, ak; ne szeretné a virágban pompázó réteket, ültet­vényeket, mezőink- tábláit, szülő­földünket, amely kenyeret ád né­pünknek és mindent, ami őt meg­illeti. Védeni akarjuk és mesrvérie­ni ezeket s ezért a dolgozó pa­rasztiknak velünk kel] v ,ila-" ,#iiok (Folytatás a *. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents