Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-18 / 17. szám, vasárnap

1953 január 18 U J SZ0 7 BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Néphadseregünk tüzérségének napja hadseregünk szilárdítására szólít A napokban, január 15-én ünnepelte Néphadseregünk és valamenynyi dolgozónk a csehszlovák tüzérség napját. A jelenlegi nemzetközi helyzetben különösen nagy jelentősége volt ennek a napnak, mivel dicső katonai hagyományainkat elevenítette fel. Ennek a napnak a megünneplése még szorosabbá tette a hadsereg és a dolgozó nép közti kapcsolatot. A tüzérség íagy ütőhatású fegyvernem, amely a Nagy Honvédő Háború során bebizonyította, hogy döntő erejű csapásokat tud mérni az ellenségre. A Szovjet Hadsereg egyik fő erejét képezte. A mi hadseregünk tagjait is büszkeséggel tölti, el az a tudat, hogy a szovjet egységek kötelékében ott harcoltak a mi első csehszlovák tüzéreink is. A harcok során a csehszlovák tüzérek nem vallottak szégyent és éppen a Nagy Honvédő Háborúban felmutatott eredményeikre támaszkodik ma is néphadseregünk tüzérsége. Nyolc évvel ezelőtt a győzedelmes Szovjet Hadsereg ádáz harcot folytatott a hitlerista hadseregekkel a Balti-tengertől kezdve egészen a magyar Alföldig. Ugyanekkor az Ardennákban a nyugati imperialisták hadseregei, a fasiszta egységek erős ellenállásába ütköztek. Megkezdődött az amerikai-angol egységek rendezetlen Visszavonulása. És ebben a helyzetben kérte Wintson Churchill közvetlenül Sztálin elvtárstól a szovjet offenzíva megkezdését, hogy így megmentsék a nyugati fronton előállt helyzetet. A szovjet parancsnokság gyors • ütemben új offenzívát szervezett meg és ezknek a hadmüveleteknek sikere mentette meg az angol-amerikai hadakat a vereségtől. A nemzetek nem feledkeznek el arról, hogy míg a nyugati • imperialisták a végsőkig halogatták a második arcvonal létesítését, addig a Szovjet Hadsereg segítségére sietett szövetségeseinek. Az offenzíva során nagy feladat állt a 38. szovjet hadsereg előtt, amelynek kötelékében a csehszlovák hadtest is harcolt. Kroszno-JaszlóGorlice irányában kellett áttörnie az ellenség védelmét. A szovjet parancsnokság ide összpontosította a tüzérségi egységeket. A csehszlovák tüzérségi egységek is elhelyezkedtek állásaikban Jaszló városától keletre és délkeletre. Január 15-én moszkvai idő szerint 8.45 órakor kezdődött meg a tüzérségi előkészítés, amely 65 percig tartott. Ezután beavatkozot a szovjet légierő és 9.50 órakor tám'ádásra indult a harckocsikkal támogatott szovjet gyalogság. Áttörte a német arcvonalat és így a szovjet-' egységek győzelmet arattak a fasiszták felett. A mi tüzérségünk is becsülettel teljesítette feladatát és a szovjet hadtestparancsnokok köszönetüket fejezték ki tüzérségünknek nagyszerű munkájáért. A tüzérségi egységeket a sztálini hadparancs is említette és a 2., 4. és 5. tüzérségi ezredet jaszlói ezrednek nevezték el.' Ez a nap vált a csehszlovák tüzérség napjává. Ezen a napon szükséges, hogy tüzéreink tudatosítsák felelősségüket a harci politika; feladatok teljesítésénél és tudatában legyen annak, hogy csak harckészségünk fejlesztése segítségével biztosíthatjuk szeretett hazánk védelmét. Ennek a feladatnak teljesítésénél nagy felelősség hárul a parancsnokokra, a párt és a CsISz alakulati szervezeteire. Ezeknek az a feladatuk, hogy mozgósítsák a katonákat, hogy személyes példát mutatva, öntudatos fegyelemre tanítsák őket és megtanítsák a fegyver mesteri kezelésére. Nem kevéebbé . Ínagyjelentőségű feladat áll hadiiparunk dolgozói előtt, mert ők fegyverzik fel hadseregünket és nagymértékben tőlük is függ hazánk védelmi képességének biztosítása. Sztálin elvtárs arra tanít mimket, hogy a hadsereg fegyverzete a győzelem egyik ható tényezője. Tehát hadiiparunk munkásainak, müszakiainak és tervezőinek tudatosítani kell munkájuk óriási jelentőségét a béketábor szilárdítása szempontjából. Az eddiginél többet kell tanúiniok és arra kell igyekezniök, hogy teljesítsék a termelési tervet, fokozzák azt és a hadseregnek mind jobb fegyvereket adjanak. Csepicska miniszter elvtárs pártunk országos konferenciáján rámutatott arra, hogy a Szlánszky által Vezetett összeesküvő központ alá akarta aknázni hadiiparunk termelését, hogy így gyengítse köztársaságunk védelmi képességét. Hadiiparunk azonban már jelentős mértékben helyrehozta a kártevők által okozott károkat és a Szovjetunió testvéri segítségével hadseregünknek elsőrendű fegyvereket ad, amelyek katonáink kezében megsemmisítenek bármely ellenséget, aki meg merné támadni népi demokratikus hazánkat. Hadüparunkban azonban még vannak hiányok. A kommunistáknak, a párt üzemi szervezeteinek, az üzemi tanácsoknak, a munkásoknak, műszakiaknak és valamennyi elvtársnak ezen a szakaszon fokozott harcot kell folytatniok a tervteljesítéséért. A jaszlói hagyomány is arra kötelez, hogy katonáink még jobban fokozzák a fegyverek mesteri kezelését, még következetesebben teljesítsék a harci és politikai felkészülés tervét, valamint az anyagi ellátás tervét. Ez a nap nagyszerűen szimbolizálja örök teátvéri szövetségünket • a 'Szovjet ' Hadsereggel. a szovjet néppel amely Sztálin elvtárs vezetésével kiharcolta szabadságunkat és kiizd a világbékéért. Munkával és hadseregünk erősítésével harcolunk a bégéért Tegnapelőtt Prágában 1600 küldött részvételével megnyílt a békevédök második kongresszusa. Nemcsak gyáraink, üzemeink és EFSz-eink dolgozói, hanem néphadseregünk katonái is feladataik példás teljesítésével^ készülődtek erre a nagy napra. Egységünk katonáit nagyon fellelkesítette beszélgetésünk Milan Lajcsiak államdíjas költővel, aki a kon. gresszus előtti napokban ellátogatott laktanyánkba. A vitaesten kérdések tömegével árasztottuk el Lajcsiak elvtársat, aki Bécsben a Népek Békekongresszusán mint küldött képviselte kerületünket. Lajcsiak el/társ örömmel válaszalt kérdéseinkre. Nagy lelkesedéssel mondta el nekünk, hogy mily nagyon örülnek az imperialista és gyarmati államok dolgozói a Szovjetunió vezette béketábor erejének, milyen nagyon örül. nek annak, hogy néphadseregünk ereje s a Szovjet Hadsereg legyözhe. tétlenségé megfékezi a háborús uszí. tők terveinek megvalósítását. Minél erösebb lesz néphadseregünk, minél jobban fogjuk kezelni fegyvereinket és ismerni a haditudományt, annál biztosabb és szüárdabb a béke. Nálunk nincs olyan katona, ki ezt nem érteiné. Csodálkoztunk azon, mikor Lajcsiak elvtárs elmondotta, hogy Belgium küldötte a Népek Békekongresszusán szűk látóköre miatt nem tudta megérteni katonáink békeharcát. Belgiumban ugyanis a dolgozók úgy harcolnak a békéért, hogy szem. beszállnak .az állam politikájával, mert a tőkéseket védi. Belgiumban a dolgozók tüntetnek a fegyverkezés ellen, sztrájkolnak és szabotálnak és szívük mélyéből gyűlölik a kapitalista hadsereget. Az említett belga küldött maga is fegyházban sínylődött, mert négyszer megtagadtá, az engedelmességet és nem lépett be a háborúra készülő hadseregbe. Ezzel nagyban segítette legyengíteni a háborús uszítók táborát, ellenben nem tudta megérteni azt, hogy miért erősödik nálunk a néphadsereg. — Megmagyaráztuk a belga békeharcosnak, és a kongresszus valamennyi résztvevőjének — * mondta Lajcsiak elvtárs, — hogy nálunk a néphadsereg azért erősödik, mert né. pünket veszélyeztetik a háborús uszí. tók tervei, mert veszélyeztetve van dolgozóink építő munkája és a világbéke. A Szovjetunió és a népi demokratikus államok békepolitikája elismerést nyert a Népek Békekongresszu. sán, mert az ott elfogadott határo. zat a védelmi háborút igazságosnak Ítélte. Eszerint elismerték, hogy nép. hadseregünk harcképességének fejlesztése erősíti a béketábor erejét, és a gyarmati államok joggal folytatják felszabadító harcukat. Mi katonák tehát katonai eskünk, szabályzataink és előírásaink, pontos betartásával védjük népünk boldog életét és örömteli jövőjét. Állandóan fejleszteni ikell a békeharcot, mert nemcsak dolgozóinktól, hanem néphadseregünktől is függ, hogy a világbéke tartós és szilárd legyen. Drábek Viktor, törzsőrmester. M g kitartóbban fogunk tanulni Már ötödik éve annak, hogy Alexej Csepicska elvtárs átvette a csehszlovák néphadsereg vezetését. Ezalatt az idő alatt hatalmas változáson ment át a hadsereg. Teljesen új hadsereget, létesítettek, ami a nagy Szovjet Hadsereg mintájára épült fel. ' Hadseregünk tagjai ma magas színvonalon állnak mind politikai, mind katonai művészet és kulturális téren is, ami eddig csak' a Szovjet Hadseregben volt meg. Ma egészen más h'vatása van a katonának. Minden katona tudja, hogy miért szolgál a néphadseregben és tudja, hogyha becsületesen teljesíti kötelességét, a népnek szolgál. Hadseregünk tagjai tisztában vannak azzal, hogy becsületesen kell megállni helyüket és teljesíteni a parancsokat, mert a dolgozó nép érdeke így kívánja. A mai katonának alkalma van, hogy képezhesse magát szakmai vonalon és a hadseregben, vagy pedig tanulhat a tiszti iskolában, mert ma már nincsenek kivételek és kiváltságosok. Most az új év kezdetén mi, a csehszlovák néphadsereg katonái, csehek, szlovákok és magyarok megfogadjuk, hogy még kitartóbban fogunk tanulni, még , figyelmesebben fogjuk hallgatni parancsnokaink előadását. Minden nehézséget leküzdünk, hogy a ránk bízott feladatokat minél gyorsabban és jpbban teljesíthessük. Buns László, őrvezető. Igazságos társadalmi rendet védünk Népidemokratikus köztársaságunk a világ haladó országai közé tartozik, a béke és haladás táborának alkotórésze. Hazánkban igazságos társadalmi és gazdasági rend épül, amelyben minden hatalom a dolgozó nép kezében van. Minden egyes polgárnak egyenlő jogai vannak alkotmányunk szerint nem csak papíron, mint a mult kapitalista világban, hanem a valóságban is. Néphadseregünk őrt áll népünk szabadsága és alkotómunkája felett. Egy arcvonalban áll a legyőzhetetlen Szovjet Hadsereggel, a kínai néphadsereggel, a többi népidemokratikus államok hadseregével és velük együtt őrzi a világbékét. Agócs Jenő, közkatona. Részlet Vera Inber: „Leningrád ostroma" c. müvéből 1943 január 18. Ezen a napon, tíz évvel ezelőtt a Szovjet Hadsereg, a hősi város, Leningrád alatt, áttörte a német fasiszta ostromzárt. Az elmúlt éjszaka, nyomban az „utolsó hírek" után, megindult a rádió-adás. Első gondolatom volt — a rádióhoz. De nem volt a

z éjszakai járathoz engedélyem. Kiderült, hogy ezen az éjszakán nem kérték az engedélyt. Aztán atttól féltem, hogy elkések: hiszen a rádióközpont messze van tőlünk. Nem tudtam, hogy ezen az éjjelen három óráig működik a rádió. De otthon ülve, feljegyeztem szin- j te az összes előadókat. Sirokov (munkás) ezt mondta: „Tudom, hogy most ebben a pillanatban senki nem alszik." (Igaza volt. Ki tud ilyenkor aludni?) Olga Bergholz: „Amikor az elmúlt esztendő januárjában a fagyott földbe temettük társainkat és meztelenül, minden katonai disz nélkül helyeztük el őket a közös sírba, búcsúzkodás helyett megesküdtünk, hogy az ostromzárat át fogjuk törni. Győzni fogunk." Mnuchina munkásnö: „Éppen, hogy megjöttem a műhelyünk gyűléséről,- pontosabban: gyárunk műhelyeinek gyűléséről. Mi van . ott,, elvtársak! El nem mondhatom.- Nem találok rá szavakat! Ezentúl még jobban fogunk dolgozni, bár már most is olyan erődöket építettünk, amelyeket a legnagyobb elismerésekre érdemesítettek." Szokolov, a N. számú gyár mérnöke: ,,E percben, amikor önökhöz szólok, lakatosaink újabb hádigépe^ zetet szerelnek fel. Éljen, — akinek nevében harcolunk, dolgozunk és győzünk, — a mi Sztálinunk!'" Hja Alexandrovics Gruzdév: „Elvtársak! Polgártársak! Honfitársak! Az ezerszer átkozott ellenség ezekben a napokban megérezte a Vörös Hadsereg hatalmas erejét, az orosz nép hatalmas erejét. Felemeljük köszöntő szavunkat — Leninhez, a történelem legnagyobb sztratégájához, Sztálinhoz, Lenin lángeszének örököséhez!" Jerlikin repülő: „A fasiszták érmet készítettek katonáiknak ilyén felírással: „Leningrád elfoglalásáért." Sokszor töjtek „Junkers"-eiken és ,.Messerschmitt"jeiken városunkra. De Leningrád ege szovjet volt és az is marad. Éljen, — akihez most első gondolatlink száll, — Sztálin elvtárs!" Cvetkov vöröskatona: „Engedjék meg, hogy elmondjam, hogyan harcolt századom Leningrád ostromzárának szétzúzásánál.' Két nappal ezelőtt megrohantunk egy munkástelepet. Tankjaink felvonultak az ellenség ellen, utánuk zászlóaljunk — „Sztálin elvtársért! Lenin városáért!" -— kiáltással vetette rá magát a fasisztákra. Kivertük az átkozottakat a jól megerősített helységekből, melynek minden épülete egy-egy kísérőd volt. Rohamozás közben egy ellenséges golyó fejen talált, a vér elöntötte arcomat. A zászlóalj parancsnoka utasított, hogy menjek a kötözőhelyre. Parancsnok eltvárs, — mondtam — engedélyt kérek, hogy a kitűzött harci feladatot végrehajtsam és az ütközet színhelyén maradhassak. Január 17-én reggel a I telep birtokunkban volt. Aztán elmentem a tábori kórházba. A Lenin városáért folytatott harcban háromszor tüntettek ki. Háromszor egymásután ontottam véremet azért, hogy könynyítsünk magunkon. De kész vagyok odaadni végleges győzelmünkért az utolsó csepp véremet is." Tánya Szerova, az N. számú gyár munkásnője: „Miosoda boldog éjszaka ez a mai! Milyen sokáig vártunk rá. De megértük végre. A mi erőnk széttépte azt a fekete hurkot, mellyel az ellenség meg akarta fojtani városunkat. Elvtársak! Mi szintén részesei vagyunk a nagy támadásnak. Tiz nap és tíz éjjel alvás és pihenés nélkül szerelték gyárunk munkásai a maguk harci gépeit. Ezek a gépek a frontra mentek — győzni." A beszédek dalokkal, versekkel váltakoztak. Külföldre tárcát írtam: „Egyesültek." Ezt írtam: ,,Még a legádázabb éjjeli bombázás és ágyúzás alatt sem állt meg; az éjszakai váltás munkája a leningrádi üzemekben, noha csak egyetlenegy nyomdában, egyetlenegy éjszaka 47 sebesült volt a lámpák, ablakok és ajtók szilánkjai ég a lehulló vakolat következtében." * Az ostromzár áttörését megelőző héten Leningrád ugyanúgy élt, mint a többi 16 hónap alatt, Ezen a héten két nagy' hangverseny volt: Szkrjábin és Csajkovszkij. A Vörös Hadsereg Háza színpadán Szimonov „Orosz emberek" cimü darabját adták elő. A „Zene-komédia" színházban a balti tengerészek életéből vett, „Széles, végtelen a tenger" című színmüvet játszották. A mozikban számos szovjet filmmel együtt két amerikait is bemutattak. A „Leningrádszkája Pravda" január 14-i számában cikket olvastunk, mely összegezi az elmúlt iskolaév felét; kiderült, hogy a tankötelesek 60 százaléka kitűnően és jól" fejezte be, tanulmányait annak ellenére, hogy nemrégen egy kisfiú elmondta, mint kapott ,,elégtelent" számtanból — egy „robbanó bomba" következtében. A minap a 49. számú iskola IV. osztályának tanítónője rádióelöadást tartott az iskolásgyerekek részére. Címe: „A galamb —

r mint hadifényképező." Vova Kiszelov az 52. számú iskolából — „az egészségügyi kutyák tanításáról'..tartott, előadást Január 17-én a hét éves Ljalja Pritvic közölte anyjával, egy angol nyelvtanárnövel, hogy holnap, vagy holnapután okvetlenül áttörik az ostromzárat. Erről az óvodát az a katonai csapattest értesítette

1, mellyel az óvoda elvtársias levelezésben áll. „Az ezred áttöri az ostromzárat és édes pogácsákat hoz nekünk" — mondta Ljalja anyjának. És amikor január 18-án rádión, közzétették: .,Az ostromzárat áttörtük," Ljalja hálóingben kiugrott az ágyból. És ez a sápadt, kis leningrádi gyerfek, aki átsínylette Leningrád ostromzárát, a hidegtől fogvacogva, teljes izgalomban felugrott a székre (hogy magasabb legyem) és a széken állva csengő hangon elszavalta az óvodában az aznap megtanult verset: „Hitler „nem kerüli el a megtorlást.'.' Január 18-ról 19-re virradó éjszakát semmi sem törölheti ki azok emlékezetéből, akik átélték. Egyikmásik közülünk már örej£ mások még fiatalok. Valamennyiünkre öröm és bánat vár még az életben. A hitlerista Németország teljes szétzúzásának, országunk teljes felszabadításának boldogsága vár reánk. Ezt a boldogságot, Leningrád felszabadításának boldogságát, nem felejtjük el soha. Üzemeket, gyárakat, a helyi légvédelmi parancsnokságokat, utcákat és hadikórházakat,\ melyekben sebesültek feküdtek — az egész várost egyetlenegy kurta mondat rohanta végig: „Egyesüljetek!" Ez azt jelenti, hogy leningrádi arcvonalunk csapatai Leningrád irányából támadva, egyesültek a Leningrád iránvába támadó volhovi arcvonallal. E

z azt jelenti, hogy az ostromzár gyűrűje szétroppant. UJ ázo Szlovákia Kommunista Pftrtláiak natillaola - ' Szerkpztflsre Bratislava Jesenského 10 IVlefnn <uf) 16 352—10 FVWrkpyztr ' .Artncz Ovula — r<1adrthlvatal Pravda lanklartrtvállaita Tesenskéhr 12 Telefon (Izeim elrtizetés és laoárusltás 374—74 •trvéni »lö'/etés 2B2-77 Az DJ neeren-lelhetfl onstal kŕzhBsftflknŕl vaerv s oa=t*htvaI"knn Is EWflzetŕsl dľ V. *vre 120 f^ía. 'ladô és tránvftň oostahlvatal Bratlsla° f

I ~ Nvomia „ Pr)lTd

a „ . nvomdála Bratislava