Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-17 / 300. szám, szerda

1952 december 17 UJSZ0 A Népek Békekongresszusának tanácskozása A kongresszus szombat éjszakai ülése A Népek Békekongresszusa vasár­napra virradóra éjtszakai ülést tar­tott, amelyen Christopher Harrman angol küldött elnökölt.- Harrman ja­vasolta, hogy a kongresszus elnöksé­gét- egészítsék ki Egyiptom, Szudán, Irs, v Sziria, Németország, Chile és Nagy-Britannia további küldötteivel, mert egyes nyugati küldöttek — aki­ket beválasztottak az elnökségbe — a hatóságok gáncsoskodása, útlevél­és vízumnehézségek miatt nem jöhet­tek el Bécsbe. Az elnökség most megválasztott tagjai között vannak Hewlett John­son, Monica Felton ismert angol bé­keharcosok, a nemzetközi Sztálin-bé­kedíj kitüntetettjei is. Az éjtszakai ülésen elsőnek Percy Belcher angol küldött, az Angol Mun­káspárt tagja, az angol dohányipari dolgozók szakszervezetének főtitkára szólalt fel. Élesen bírálta áz ameri­kai imperializmus szekerét toló an­gol kormány békeellenes politikáját. Belcher elmondotta, hogy a Népek Bék kongresszusán résztvevő népes brit küldöttség tetemes útiköltségeit az angol dolgozók körében folytatott gyűjtéssel teremtették elő. Az egy­• re nyomasztóbb anyagi gonddal küz­dő angol dolgozók ezzel az adakozás­sal bebizonyították, hogy nagy jelen­tőséget tulajdonítanak a bécsi kon­gresszusnak és komoly eredményt várnak a népek békeküldötteinek mostani tanácskozásától. Belcher rámutatott, hogy Anglia nemzeti függetlensége — ma sokkal inkább, mint valaha — veszélyben forog. .Az angol nép csak abban az esetben harcolhat sikeresen függet­lenségéért, ha minden más népnek is hajlandó ugyanilyen jogot biztosítani a függetlenségre. Éppen ezért — mondotta Belcher követeljük a koreai, az idokínai és a malájföldi háború haladéktalan megszüntetését. Ezután Kumarappa neves indiai közgazdász lépett a szónoki emel­vényre. Beszédének nagyrészében Ghandi tanításait ismertette, majd jellemezte a mostani nemzetközi hely­zetet. — Az amerikai tőkések maroknyi csoportja — mondta — meg akarja állítani az igazságot követelő néptö­megek öntudatának fejlődését. A kongresszus ezután nagy figye­lemmel hallgatott meg két amerikai békeharcos hangszalagról közvetített üzenetét. A két küldött nem jelenhe­tett meg a Népek Békekongresszu­sán, mert az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma nem adott útleve­let részükre. Williard Uphaus lelkész, az ameri­kai békemozgalom egyik ismert ve­zetője, üzenetében lelkes szavakkal üdvözölte a békeszerető emberiség Bécsben összegyűlt küldötteit és fel­kérte őket, hogy ne azonosítsák az amerikai népet a háborús politikát folytató erkölcstelen washingtoni kormánnyal. Amerika egyszerű em­berei nehéz viszonyok között küzde­nek a békéért és a hatóságok terror­ja ellenére bátran követelik a szé­gyenletes koreai háború azonnali megszüntetését, a Kínai Népköztár­saság törvényes kormányának elis­merését, az amerikai kormány Né­metországgal és Japánnal kapcsola­tos, háborús veszéllyel fenyegető po­litikájának haladéktalan felszámolá­sát. John Pezzari, az amerikai bánya­és kohóipari dolgozók szakszervezete newyorki szervezetének elnöke üze­netében — amelyet ugyancsak hang­szalagról közvetítettek — felszólítot­ta a Népek Békekongresszusát, hogy harcoljon fokozott erővel az ameri­kai kormány bűnös háborús politiká­ja ellen, mely elsősorban Amerika népét fenyegeti pusztulással és nyo­morúsággal. Az amerikai fémipari dolgozók arra vágynak, hogy tankok helyett traktorokat, gyilkoló eszkö­zök helyett munkaeszközöket gyárt­sanak — mondotta Pezzari. Pezzari rámutatott üzenetében, hogy az általa vezetett szakszerve­zet tagjai — az amerikai nép érde­keiből kiindulva — követelik: baktériumfegyverek és más tömeg­pusztító fegyverek bevetése érdeké­ben mesterkednek. Ez ellen a veszély ellen azonban ott küzdenek a béke­mozgalomban -a világ jóakaratú em­berei s a békeharcosok sorai egyre gyarapodnak. A sejk ezután tolmácsolta a Szov­jetunióban élö muzulmánok követelé­seit, amelyek között első helyen sze­repel minden idegen csapat kivonása Koreából. A népek függetlenségének és biz­tonságának megőrzéséről szóló vita következő felszólalója az osztrák bé­kemozgalom közismert harcosa, Dob­retsberger, a gráci egyetem profesz­szora volt. Ausztria a hidegháború következ­tében súlyos gazdasági helyzetben van — mondotta Dobretsberger pro­fesszor. — Egyre több nyersanyagot hurcolnak el az országból nyugatra, mindinkább felszámolják a tárgyalá­si lehetőségeket a kelettel. Az ameri­kai imperialisták katonai támasz­ponttá változtatják az országot és minden erővel a fasizmus feléleszté­sére törekednek. Az osztrák nép nagy tömegei azon­ban nem osztják az imperialisták és az őket kiszolgáló klerikális-jobbol­dali szocialista kormány véleményét. Az osztrák nép kívül akar maradni a háborús szerződéseken, nem akar­ja, hogy hazája haditámaszponttul szolgáljon, meg akar szabadulni a háborús politika következtében je­lentkező gazdasági és katonai terhek­től. Az osztrák nép nagy tömegei a megszállás megszüntetését, az állam­szerződés megkötését és határozott semlegességi politikát követelne!*. 1. a koreai háború haladéktalan beszüntetését, 2. a tárgyalások megindítását az ENSz közvetítésével az öt nagyhata­lom között, a Kínai Népköztársaság részvételével, minden alapvető nézet­eltérés rendezése céljából, 3 Az ellenőrzött leszerelést és a tö­megpusztító fegyverek minden fajtá­jának eltiltását. Ezután Ilja Erenburg, a kiváló író és békeharcos, a szovjet küldöttség tagja lépett a szószékre. A kongresz­szus résztvevői helyükről felállva hosszasan ünnepelték a szovjet nép harcos békeküldöttét, a nemzetközi békemozgalom egyik vezetőjét. Eren­burg beszédében — amelyet gyakran szakított félbe dübörgő taps — rá­mutatott, hogy a történelem még nem ismert olyan széles és az egész emberiséget átfogó mozgalmat, mint amilyen a nemzetközi békemozgalom, amelynek soraiban egy célért, a béke megmentéséért és biztosításáért küz­denek a legkülönfélébb politikai, val­lási, bölcseleti és gazdasági felfogá­sok képviselői. Erenburg a szovjet küldöttség ne­vében javasolta: mondja ki a kon­gresszus, hogy minden népnek elvi­tathatatlan joga van nemzeti függet­lenségre, továbbá arra, hogy saját módján, saját felfogása szerint éljen és ne legyen kénytelen idegen pa­rancsnoknak engedelmeskedni. A nagy békeharcos szovjet írót fel­szólalása befejeztével a kongresszus ismét viharos, percekig zúgó tapssal ünnepelte. (Ilja Erenburg beszédének ismertetésére visszatérünk.) Az éjtszakai ülésen végül Cook ar­gentin küldött és Jesus Lara bolíviai költő, a félgyarmati helyzetben síny­lődő latinamerikai országok kizsák­mányolt népeinek egyre erősbödő szabadság- és békemozgalmáról szá­molt be. A koreai küldött megrázó szavai A vasárnap délelőtti ülés A Népek Békekongresszusa vasár­nap délelőtt folytatta munkáját. A vasárnap délelőtti ülésen Szun Csin­lin asszony elnökölt, aki a megnyitás után javaslatot tett az elnökség ki­egészítésére. Javaslatára a kongresz­szus résztvevői a finn, a norvég, az amerikai, az indiai és az uruguay-i küldöttség több tagját beválasztot­ták az ülés elnökségébe. Szu Csin-lin asszony közölte, hogy a napirenden a népek függetlenségé­nek f s biztonságának kérdése szerepel s kérte, hogv a küldöttek e kérdés­hez szó'janak hozzá. Elsőnek Gabaldon tábornok, Vene­zuela képviselője szólalt fel. Fiainknak nem szabad Koreába menniük! — jelentette ki a résztve­vők viharos tapsa közepette az idős venezuelai tábornok. — A kormá­nyok és nem a népek küldték fiaikat ebbe ;»•- őrült háborúba, amely az amerikai imperializmus érdekeiért folyik. Mi nem adjuk és nem is ad­hatjuk beleegyezésünket ehhez a há­borúhoz Latin-Amerika népe azt akarja, hogy a földkerekség ne le­gyen csatatér. Azt akarja, hogy La­tin-Amerika békében él^en s elutasít minden szerzó'dést, minden olyan egyezményt, amely háborúhoz vagy gazdasági és kulturális megkülönböz­tetéshez vezet. Követeljük kormá­nyainktól, hogy ne küldjenek kato­nát Koreába! Venezuela népe a ti oldalatokon, a békeharcosok sokszáz­milliós táborának oldalán áll" — hangsúlyozta Gabaldon tábornok, majd a következő szavakkal fejezte be felszólalását: „Le a háborúval! Éljen a béke!" — ez a mi jelszavunk! Ezután Aga Djavai oglü sejk-ül­Iszlam (muzulmán sejk) a Szovjet­unióban élö muzulmánok nevében kö-' szöntötte a Népek Békekongresszu­sát. Rámutatott arra, hogy hazájá­ban, a Szovjetunióban hatalmas bé­kés alkotómunka folyik. Ebben az or­szágban a fiatalok arra töreksze­nek, hogy minél többet tanulhassa­nak, hogy minél több tudással járul­hassanak hozzá népük további föl­emelkedéséhez, a nagyszabású építő­munkához. Vannak azonban a világon olyanok — folytatta a sejk — akik keveslik a koreai és vietnami háborúk meg­próbáltatásait és véráldozatát. Ezek «z emberek a háború kiterjesztése, a Dobretsberger professzor, ^ osztják békeharcos felszólalása után fehérru­hás koreai asszony lépett az emel­vényre: Kim Hen Szu, a koreai bé­keharcosok képviselője. — Amikor a koreai nök Bécsbe küldtek, megbíztak engem azzal, hogy mondjam el, milyen hősiesen küzd a mi népünk szabadságáért és függetlenségéért. Megbíztak, hogy mondjam el azt is, milyen barbárok, milyen embertelenek azok az ameri­kai katonák, akik hazánk földjét pusztítják — kezdte megrázó szavait Kim Hen Szu. Ezután példákat sorolt fel arra, milyen kegyetlenséggel irtják az amerikai agresszorok az országa füg­getlenségét és szabadságát védelme­ző koreai népet. Egyetlen tartomány­ban 12.000 ártatjan embert gyilkol­tak meg az amerikai megszállók, amikor átmenetileg benyomultak Észak-Koreába. Egy tömegsírban 70 meggyilkolt apró gyermeket találtak. Egy koreai leendő anyának az ame­rikai vadállatok levágták egyik ke­zét és lábát, felmetszették hasát és a magzatot kitépve testéből, szét­szaggatták, majd a szerencsétlen asszonyt több lövéssel meggyilkol­ták. Egy másik koreai anyának a kar. jai közül tépték ki gyermekét és szemeláttára verték szét puskatus, sal az ártatlan csöppség fejét, sze. mét rohamkéssel kivájták és ara-a kémyszeirítették az anyát, hogy egye meg saját halott gyermekének sze­mét. ' Borzalmak ezek — folytatta a ko. reai küldött megindult hangon. De ezek a borzalmas kegyetlenségek sem tudják megtörni a koreai har­cosokat. Gyermekotthonokat , bombázták szét az amerikaiak, anyákat és öre. geket gyilkoltak halomra a légi -ka. lózok s amikor a koreai nép ennek is bátran ellenállt, fertőzött tárgya, kat dobáltak le, hogy baktériummal mérgezzék meg az egész népet. Kim Hen Szu asszony ezután fel­hívással fordiult amerikai asszonyok, hoz és feleségekhez, hogy egységes, harcos fellépésüklfcl akadályozzák meg a gyilkos ko­reai háború továbbfolytatását,, kö. veteljék az amerikai csapatok visz. szavonását az országból. ,,Az ame. rikai barbárok már két és fél éve tiporják Korea földjét, de megtör­ni sohasem tudják ezt a népet. A koreai nép szabadságáért és füg­getlenségéért küzd s ezért győz! A koreai nép követeli, vonjanak ki minden idegen csapatot Koreá. bői, az öt nagyhatalom kössön bé. keegyezményt a népek közötti bé­ke fenntartása érdekében. Éljen a béke az egész világon!« — fejez, te be felszólalását a koreai nép küldötte. A szónoki emelvényről lelépő koreai asszonyt lelkes ünneplésben részesítik. Az ünneplő tömegből egy fiatal amerikai békeküldött lép ki, magához öleli a koreai asz szonyt és megcsókolja. Egymás, után jönnek hozzá forró kézfő, gásra, néhány szóra afrikai ara­bok", vörös fezükben és fehérm­• has indiaik. Az ünneplő tömeg fölé emelik koreai küldöttet és lelkes éljen. zés közben kisérik helyére. Fe­lejthetetlen pillanatok ezek. A vi­lág minden népének képviselői ott állanak a koreai asszony körül, a hős koreai anya körül és egysy.e. rű, keresetlen szavakkai támoga­tásukról, együttérzésükről bizto. sítják. Az elnöklő Szun Csin.lin asszony egyetlen mondatban fejezte ki mind. azt, amit most itt e teremben ezá. zak éreztek szívükben: »Kívánjuk, hogy a koreai nép csakhamar újra békében élhes. sen!« Ezután Iwaskiewicz lengyel ktíl. döfct szólalt fel, aki Lengyelország békésen dolgozó népének üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak. A szónok a továbbiakban megemlítet­te a Lengyel Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között egyr" jobban elmélyülő jóvi. szonyt mint annak példáját, hogy testvéri szellemben minden vitás kérdést meg lehet oldani. »A lengyel nép épít és keményen harcol az új háború szervezői el. Ien!« — hangoztatta befej "*ésül. A görög nép készen áll, hogy igaz ügyét győzelemre vigye A következő felszólaló Petrosz Kokkalisz athéni egyetemi tanár, volt görög miniszter, elmondotta: a görög nép a békeharcosok hatalmas tömegeivel halad együtt. A görög népnek az az elhatározása, hogy megvédi a békét, ami ma fontosabb, mint bármikor, mivel Görögország­ban egy militarista klikk ragadta magához a hatalmait. Papagosz tá. boiTiok nyíltan hangoztatta, hogy a görög hadsereg állandóan készenlét­ben áll. hogy meghúzza a ravaszt. Ez a tábornok előkészületeket tesz Albánia és Bulgária, megtámadására. Nem vélet'.cnül rendeztek nagysza. bású hadgyakorlatokat a Maardöa.fo­lyó mentén, szoros együttműködés­ben a törö\ vezérkarral. Ezen a né. pi demokratikus Bulgária elleni provokáción szemlélőként jelen volt a vérszomjas Ridgway amerikai tá­bornok is. Nem véletlen, hogy ez így történt, mint ahogy nem vélet. len az sem, hogy Görögország költ. ségyetésének 52 százaléka háborús előkészületeket szolgál. Görögország népe azonban a bé­kéért küzd. Nyújtsatok támoga. tást a görög népnek békehareá. ban! A görög nép készen áll igaz ügyének győzelemre vitelére. Békét a világnak! Le a háborúval! — fejezte be beszédét a szónok. A délelőtti ülés befejező részében Todor Pavlov, a Bolgár Tudományos Akadé. ia elnöke és Briston asszony, az Angol Munkáspárt tagja beszélt. Pavlov professzor Sztálin szavait idézte: „A béke fennmarad és tajr. tós lesz, ha a népek kezükbe ve­szik a béke megőrzésének ügyét éa végig kitartanak mellette.« »Igen, — mondotta a professzor — a népek békét akarnak és csupán a kannibálok, a kultúra és az élet gyűlölői, az agresszorok álmodoz­nak egy harmadik világháború ki­robbantásáról,« Briston angol küldött rövid be. szédében utalt arra, hogy Angliában ma egyre rosszabb a helyzet. Az árak állandóan emelkednek, a mun­kalehetőség pedig egyre kevesebb. Ennek oka a háborús előkészületek fokozódása. aHiszem — hangoztatta a küldött — hogy ennek a békekongresszusnak igen komoly eredményei lesznek. Hiszem, hogy a népek közös erő­vel meg tudják védeni a békét.« A délelőtti ülés ezzel véget ért. A vasárnap délutáni ülés Vasárnap délutáni ülésen az olasz Giuseppe Nitti elnökölt. Az első fel­szólaló, Maniel Cruz, a Fülöp-szi­getek népének küldötte drámai ere­jű beszédében arról szólt, milyen tűrhetetlen viszonyok uralkodnak hazájában, amely 500 évig a spanyol hódítók igáját nyögte, ezután pedig az amerikai imperializmus gyarma­ta, kegyetlenül kizsámányolt nyérs­anyagbázisa és katonai hídfőállása lett. Jóllehet az amerikai képmutatók formailag függetlenséget adtak ha­zámnak — mondotta — a Fülöp­szigeteken a valóságban amerikai intervenció folyik. A nép között pusztítanak a betegségek. A hivata­los statisztika szerint is átlagosan 15 percenkint hal meg egy-egy em­ber tbc-ben a Fülöp-szigeteken. A Fülöp-szigetek népe nem adja fel a szabadságharcát és a többi csendesocaáni néppel együtt el­szántan küzd az amerikai impe­rialisták elnyomó rendszere és há­borús tervei ellen — mondotta Manuel Cruz. Georges Zalambrea, columbiai író, arról számolt be, hogy hazájának uralkodó körei rendőrterrorral és az amerikai leigázók segítségével ra­gadták kezükbe a hatalmat. A diktatúra bevezetése óta száz­ezer hazafit gyilkoltak meg, százez­ret vetettek börtönbe és háromszáz­ezret kényszerítettek emigrációba — moidotta. Az amerikai imperia­listák segítségével felszámolták Co­lumbiában a nép, elsősorban a mun kásság és a parasztság demokrati­kus jogait és szabad kezet adtak a Wall Street tőkéseinek az ország mérhetetlen természeti kincseinek és a lakosság munkaerejének kizsák­mányolásához. A béke érdekei az amerikai im­perializmust kiszolgáló latiname­rikai diktatúrák felszámolását kö­vetelik. Columbia népe fokozódó erővel küzd szabadságáért és ezzel egyben a bé­ke biztosításáért is harcol — fejez­te be felszólalását Georges Zalam­brea. San Szuat Hong asszony, maláj­földi küldött a hazája népe ellen fo­lyó brit agresszióról beszélt és el­mondotta, hogy az angol támadók Malájföldön ed­dig több mint 50.000 hazafit gyil­koltak meg. A brit gyarmati kormányzat a ré­gi japán minta szerint kollektív sar­cot vet ki egész vidékek lakosságá­ra — így rabolja el a parasztok ter­ményeit, igásállatait és utolsó ingó­ságait is. A megszállt területeket féktelenül kizsákmányolják. A brit tőkések 1950-ben és 1951-ben 630 millió dollár profitot zsebeltek, be malájföldi érdekeltségek révén. Ma. lájföld ma az új világháború kirob­bantásának egyik legveszedelmesebb tűzfészke. Az ország sokat szenvedett népe önrendelkezési jogot és a külföldi csapatoknak azonnali kivonását, va­lamint öthatalmi békeegyezmény megkötését követeli, mert csak ez biztosíthatja mind Malájföld, mind az egész világ békéjét. Essen, nyugatnémetországi evan­gélikus lelkész, felszólalásában hangsúlyozta, milyen mélyreható változások mentek végbe 1945 óta a német nép életében és lelkivilá­gában. A német nép túlnyomó több­sége belátta, hogy fejlődésének útja nem a háború, hanem a béke, nem I

Next

/
Thumbnails
Contents