Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-03 / 288. szám, szerda

4 m %w \ 1952 december 3 JÓZSEF ATTILA VAGYONA József Attila — versírásunk Pető­fi és Ady utáni legnagyobb alakja, — a magyarság legszegényebb és legszerencsétlenebb költője volt. E mondat dióhéjban elmond mindent József Attila költészetéről, életéről és koráról. Amikor 15 év előtt Balatonszárszón a vonat kerekei alá futott, halála, csupán egy kibirhatat­lanságig zilált élet tragédiája után tett pontot. Másként nem lehetett. József Attilát megölte a kora, ko­rának uralmon levő társadalmi rendje, annak farizeuskodó hazug­sága, emberkizsákmányoló kímélet­lensége, emberkisebbítö tekintetnél­külisége és álszenteskedő szeretet­nélkülisége. József Attilát megölte, elemésztette „a tőke tátott, sárga szája". 15 évvel ezelőtt a vonat gyilkos, gyors kerekei pillanatok alatt végez­tek egy élettel, mely első versében gyerekes nyíltsággal kimondotta a nagy vágyálmot: „De szeretnék gaz­dag lenni. Egyszer libasültet enni. Jó ruhában járni-kelni s 5 forintért kuglert verni." József Attila gyerek volt. minden jóra, szépre éhes, mo­hó nagyszemü, életre kész ember­palánta, s a zsíros magyar élet pont 'ezt tagadta meg tőle „Rossz a ma­gyar zsebe rég": döbben a félfeudá­lis Magyarország eredendő bűnére, változatlanságára: a kevesek által lefölözött magyar, a nincstelenek hoppon maradt vágyaira: „Sok urunk nem volt rest, se kába, biítokát óvni ellenünk s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk." József Attila élete a nyomor min­den változatát ismeri: fenékig kós­tolt ki mindent. Nem hiába áll ver­sei élén, ezt az egész életet, ezt a nagy költészetet legjobban kifejező pásztor-jelige: „Aki dudás akar len­ni, pokolra kell annak menni, ott kell annak megtanulni, hogyan kell B dudát fújni." Költönk a pokolban járt: a magyar szegénység alvilágában: mindent tu­dott, mindent látott. Élte: tanúság és tanulság. Rettenetes tanúság! A magyar irodalomnak jócskán vol­tak nyomorgó költői és írói. Ismer­jük Csokonai életét és Petőfi éhko­pon, lyukas talppal vándorlásait, de mi volt ez József Attila állandósult nyomor-életéhez képest?! Aki egyetlen egy mindent megvilágosí­tó adattál akarja felfedni Horthy­Magyarország történelmi jellegét, osztálymegkötöttségét, és ennek neobarokk álarcát, annak ezt az el­lenforradalmi megrekedtségét, csak József Attila egyetlen egy levelével kell szembesíteni, hogy vádolni és ítélni tudjon. Alig egy hónapja került elő e döb­benetes kultúr-dokumentum, József Attila kolduló levele költötársához, a Baumgarten-alapítvány félté­keny kezelőjéhez, Babits Mihályhoz. Pénzt kér: ,,Legyen segítségemre az Alapítvány anyagi erejével" Indok: „Feleségemmel együtt ,hosz­szabb idő óta a sző szoros értel­mében éhezünk ... Nem fütiink. Nincs cipőm. Azaz egy 43-as, gombos, betétes lakkcipőben já­rok 39-es lábam van. Szobánk aj­tajának kilincse fél éve le van törve... Az igazság az, hogy pl. tegnap este vacsora és cigaretta nélkül lévén, olyan száraz kenyér­darabokat szopogattam, melyet a feleségem prézlinek rakott el ré­gen. Tartozom azzal, hogy nem az éhség vitt erre, hanem a cigaret­tahiány. Az éhséget megszok­tam ... Egy hétig majdnem 40 fokos lázban feküdtem Egyetlen közönséges keskeny díványunk van, azon alszunk ketten. Lázas beteg mellett vele egy takaró alatt aludni, kevés a szerelem Feleségem a földön csinált fekhe­lyet Magának, derékaljul össze­hajtogatott egy pokrócot és kábá­tokkal takaródzott. Mire a lázam 38 alä csökkent, a feleségemnek volt 39. ő feküdt a díványra és én a földre. Most nap mint nap az fekszik a díványon, aki rosszab­bul van. Aki lázasabb, aki job­ban köhög, vagy aki jobban izzad. — És így tovább." És igy tovább — a balatonszár­szói tragédiáig. Ne feledjük: Ma gyarország akkor élö legnagyobb József Attila költészete sugárzó és toborzó erő, mely elér a szegény­ség peremére: összeköt, egybever, ^tudatosít. A nyomorfalta költő a költőjéről volt szó, kit haláláig a nyomortól véglegesen senki és sem­mi sem szabadított fel. Meg kellett halnia, meggyilkolták! József Attila a szegénység költője volt, ami egy­magában nem elég, ha ez a költé­mondanivalójává. József Attila ver­se abban a pillanatban vált költé­szetté, amikor rádöbbent, hogy éle­te — szegénysége, nincstelensége — három millió magyar közös sorsa­Verse ezen a ponton lett küldetés: szet nem válik a szegénység közös i szegénységszüntető erő: „Nem sietünk, erősek vagyunk, rengeteg az elevenünk, a halottunk, tanácsot állunk a dombon, melyre pincéből, bányából, kubikos gödörből feljutottunk... Vers, eredj, légy osztályharcos! a tömeggel együtt majd felszállsz!. .. Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra, Elvtárs ? / szegénység erejévé, szószólójává tisztul. Verse a munkásság törté­nelmi mozgósítása: „Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! és búvunk érte, mint az üldözött. Költészetében nyoma sincs a de­magógiának, a kelleténél nem mond sem többet, sem kevesebbet, frázist nem ttir, szavát az értelem kormá­nyozza: „Szolgabíránk az agyunk, nem parancsol más nekünk"... .Emberek, nem vadak — elmék va­gyunk". És amikor a barbár értel­metlenség rohama, a hitlerizmus szennyese önti el Magyarországot, „a tudásnak tesz panaszt" és „túl­lép e mai kocsmán az értelemig és tovább". Csak ez a József Attila, ez a nyomortól űzött „hangtalan va­cogás", kinek szíve „a semmi ágán ül", szövegezhette gőgös elvetéssel a maga, a mindenki akkori korpa­rancsát: „A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat" Szegény volt, de tudta kincsét, vagyonát: megtartó, megváltó hal­hatatlanságát: „Rám tekint pártfogón e század: rám gondol, szántván a paraszt, engem sejdít a munkás teste két merev mozdulat között; rám vár a mozi előtt este a suhanc, a rosszul öltözött." i Életét igazolásra, a „proletár utó­korba" ágyazta, „hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az Em­ber öntött csillagát!"... Ha József Attila ma élne, egy megváltozott világ nevetne rá: a dolgozó, zakato­ló gyárakon csillag ragyog, a pa­raszt vízálló köpenyben szánt, lánya színes nylonköpenyben neveti az esőt, a munkás hubertuszt hord és a „suhanc" montgomeryben feszít. Megszűnt a szegénység, elszállt a nyomor, de megmaradt egyik leg­nagyobb vagyontétele: József Attila költészete. És ez a nyomorban szü­letett nagy vagyon becsben, hatás­ban óriásra nőtt. Tegnap még „tá­borokba gyűlt bitangok" üldözték „versei rendjét", dugni, rejtegetni kellett őket, éjjel lopva röplapként terjeszteni, országhatárokon át­csempészni ... és ma az ország el­ső tudományos intézménye, a Ma­gyar Tudományos Akadémia, az Irodalomtörténeti Társasággal kar­öltve hímes tojásként, országos kincsként kezeli a vagyont. Készül, készítik a nagy kritikai kiadást, amelybe minden eddig rejtőző vagy lappangó vers és írás belekerül. Ma tudósok, írók, barátok egy-egy vesz­szőn vitatkoznak, egy rövid vagy hosszú „u" miatt zsugoriskodnak: oly nagy a kincs, oly drága, becses lett a József Attila-vagyon. József Attila kora Magyarorszá­gának egyik- legszegényebb embere volt és ma már mindenki tudja, hogy a legnagyobb vagyont hagyta hátra: a szegénység elkötelező örök­ségét, történelmi szerepét: „Papok, katonák, polgárok után így lettünk végre mi hü meghallói a törvényeknek; minden emberi mű értelme ezért búg mibennünk, mint a mélyhegedű. József Attila vagyonával, örök­ségével — szegénységben, nyomor­ban, üldözésben, harcban szerzett tökéjével — jól sáfárkodjatok! Jó­zsef Attila vigyáz benneteket: hal­hatatlansága zálogát, „a proletár utókort"! Fábry Zoltán. .KOZMUVELODESI HÍREK. Száz éve halt meg Pavel Fedotov nagy orosz festő November végén volt száz éve, hogy meghalt Pavel Fedotov, az orosz festészet kritikai realista irányzatának nagynevű megalakí­tója. Fedotov-vásznain és rajzaival a XIX. század első felének Orosz­országáról adott tipikus képet, rendkívüli gúnnyal mutatva rá a cári Oroszország laza erkölcseire és a z egyszerű emberek keserves sorsára. Különleges helyet foglal el Fedotov munkásságában az arc­képfestés. Kifejlesztette az orosz arcképfestők nemzeti jellegzetessé­gét és az emberi méltóságba vetett hitét Handlován, majd Osztraván szerepelt a grúz állami népi táncegyüttes A hazánkban óriási sikereket arató grúz állami népi táncegyüt­tes november 29-én Handlován fe­jezte bé szlovákiai körútját. Fellé­pését a handlovai kultúrházban az egész környékről összegyűlt bányá­szok forró lelkesedéssel üdvözölték A vendégeket Kovács Pál bánya igazgató köszöntötte, Iliko Szu­chisvili Sztálin-díjas nemzeti mű­vész válaszát a bányászok hosszan­tartó tapsvihara és Sztálin, vala­mint Gottwald elvtársak lelkes él­tetése követte. A szlovákiai körút után a grúz művészek Morvaországba utaztak, ahol elöször Osztravában léptek J fel. A Beskyd-cirkuszban össze­gyűlt osztravai dolgozók két ízben is gyönyörködhettek az együttes egyedülálló teljesítményében. A vendég művészeknek Miroszlav Mach, a helyi Nemzeti Bizottság alelnöke mondott köszönetet, majd átnyújtotta nekik az osztravai dol­gozók ajándékait A grúz együttes fellépése Osztraván is a csehszlo­vák-szovjet barátság nagyszerű manifesztációjában csúcsosodott ki, Rendkívüli az érdeklődés Kassán a szovjet könyv iránt A Csehszlovák-Szovjetbarátok Szö. vetségének kassal szervei az üze­mekben, az iskolákon és a hivata­lokban a saovjet könyv és sajtó termékeiből 106 kiállítást rendez­tek a Csehszlovák-Szovjet Barát­ság Hónapja keretében. A népne­velök és kultúrelőadók a kiállítá­sok látogatóival megismertetik a gazdag szovjet irodalmat. Hogy a kiállítások milyen érdeklődésre ta­láltak, azt legjobban a szovjet könyvek kelendőségében mutatkozó eredmények tanúsítják. A vasút­igazgatóságon eddig 60.000, a vas­útállomáson pedig 15.000 korona értékben adtak el szovjet könyve­ket. A Keletszlovákiai Gépgyárak keretében működő »Munkatartalé­kok szakiskolája*. a kiállításon megvásárolta a tanintézet számára a szovjet irodalom összes szlovák és magyar fordításait. Egyes üze mekben és vállalatoknál az alkal­mazottak versenyeznek a szovjet könyv propagálásában. Söpörjék ki a kulákokat a bátovcei szövetkezetből! Pártunk és kormányunk az egysé­ges földműves szövetkezetek megszi­lárdításáról és továbbfejlesztéséről szóló határozatában világosan rá­mutat arra, hogy szövetkezeteink csak akkor haladhatnak a helyes úton, ha a tagság leleplezi és kizár­ja a sorai közé befurakodott osz­tályellenséget, a kulákokat. Ezért minden szövetkezetben fokozottabb éberséggel kell ügyelni arra, hogy a szövetkezetbe ne vegyenek be egyetlen egy kulákot sem. A lévai járásban lévő bátovcei szövetkezetben is ideje volna, ha a körmükre néznének a kulákoknak. Bátovcén 9 olyan kulák furakodott be a szövetkezetbe, akik, hogy megszabaduljanak az állam irán­ti kötelezettségük teljesítése alól, szövetkezetbe menekülve mentik bőrüket. Érezni is a bátovcei szövetkezetben a kulákok aknamunkáját, melynek következtében a szövetkezetben la­za a munkafegyelem. Egyes tagok nem tartják be a csoportvezetők utasításait, visszafeleselnek, hogy nincs szükségük „parancsra", hisz ők jobban tudnak mindent, mint a csoportvezető. Az ilyen esetek több­nyire olyan csoportokbari fordulnak elö, ahol a kulákok aknamunkája következtében a csoport többi tag­jainak munkafegyelme is meglazult. A szövetkezet vezetősége és a be­csületes tagok már több esetben próbálták népszerűsíteni a szocialis­ta munkaversenyt, de ez mindmáig nem sikerült, mert az osztályellen­ség, a kulákság ellene beszélt és fél­revezette a szövetkezet tagjait. Rendet kell teremteni a háztáji­gazdálkodás céljaira adott földek­ke] is. Egyeseknek két-három hek­tár földjük 1 van háztáji gazdál­kodásra. És ebben a tekintetben is a kulákok vezetnek. Igy pl. Kevicky János 30 hektáros kulák, aki emellett még hentes is volt, életében sohasem dol­gozott a gazdaságában és állandóan idegen munkaerőket zsákmányolt ki. Most, mivel nem engedélyezték neki, hogy cselédet tartson, belépett a, szövetkezetbe és nagy bőszen meg- ­tartott magának háztáji gazdálko­dásra négy é s fél hektár földet. A másik jómadár idősb. Michalo­vics Mihály, aki á múltban ugyan­csak tudta hajtani a munkást és ba­góért dolgoztatta meg 20 hektár földjét. Mivel több esetben nem teljesí­tette az állam iránti kötelezettsé­gét, büntetve is volt. Ezt a kizsák­mányolôt még mindig tűrik a szö­vetkezetesek soraikban. Vagy ott van a szövetkezetben Bru­nák Sámuel, volt cséplőgéptulajdo­nos. Két garnitúra cséplőgépje mel­lett hatalmas szerelőműhelye volt, ahol állandóan két idegen munkaerőt zsákmányolt ki, azonkívül mezőgaz­dasági gépek kereskedésével is fog­lalkozott. Bent van a szövetkezetben továbbá Szlaninka Pál 20 hektáros, Hama­liák Samu 19.5 hektáros, Prán­dorfi Dániel 22 hektáros kulák. Ezek a kulákok természetesen alattomosan végzik felforgató mun­kájukat. Igyekeznek a kis- és kö­zépparasztokat lebeszélni arról, hogy állandóan járjanak dolgozni, rontják a munkafegyelmet, végső célúk pe­dig odavezet, hogy minden formában akadályozzák a szövetkezet fejlődé­sét és megszilárdítását. ; Szükséges volna tehát, hogy a he­lyi pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet vezetősé­ge megtegye a kellő lépéseket an­nak érdekében, hogy a bátovcei szö­vetkezetből haladéktalanul söpörjék ki a kulákokat. < D u sek Jaroszláv, Nyitra. Helyes takarmányozással növelfűk a hústermelést A csallóközaranyosi állami gazda­ságban Olajos Péter és Szedlák Já­nos elvtársak a malacok elválasztá­sánál ez év január 1-től november l-ig elérték a 9.9 átlagos választási súlyt, de elhatározták, hogy ezt az év végéig 12—13 kg-ra emelik. Ola­jos elvtárs arra a kérdésre, hogyan tudta ezt a teljesítményt elérni, a következőképpen válaszol. — Tudatában vagyunk mindany­nyian aiwiak, hogyha többet terme­lünk, a gyárban dolgozó elvtársaink és sajátmagunk jólétét is emeljük. Nagyobb darab hús kerül asztalunk­ra. Ezért kerestük tehát a lehető­séget, hogy egy anyadisznótői minél több malacot tudjunk felnevelni. A malacok gondozására is nagy gon­dot fordítottunk. Ha a kis malac már elérte kéthetes korát, etetni kezdjük, hogy az anyát ne tegye tönkre és így a malacok is jobban fejlődjenek. A kis malacoknak ár­pát adunk, kevés faszénnel keverve, hogy könnyebben megemészthessék a takarmányt. Azonkívül herét is keverünk a malacok takarmányába, hogy a vitamindús fehérjétől csont­jaik erősödjenek. Igy sikerült ebben a hónapban elérnünk, hogy egy anyadisznótől 11 malacot választot­tunk el, súlyuk 4 hetes korukra 15.1 kg volt. De így sorolhatnánk fel az összes disznókat, melyekről Olajos elvtárs könyvében pontos feljegyzést vezet. Olajos elvtárs szerint nagy súlyt kell fektetnünk még a disznók szál­lásainak tisztántartására is és nem szabad megfeledkezni a szellőztetés­ről sem, mert csak így tudunk egészséges malacokat nevelni. Szép Lajos tehenész, aki e hónap­ban elérte a 13.1 literes tejhozamot, 13 tehenet gondoz. Szép elvtárs a következőket felelte arra a kérdés­re, hogyan tudta elérni ezt a szép eredményt ? — Még ezze] az eredménnyel nem elégszem meg, hanem mindig azon törekszem, hogy magasabb átlagos tejhozamot tudjak elérni. Ebben az elhatározásban az is segít, hogy tár­saimmal versenyben állok és bizony ők sem maradnak tőlem nagyon messze. Ezt az is bizonyítja, hogy a fejési átlag jelenleg átlagosan 9.5 litei" naponta. Szép elvtárs Malinyinova szovjet fejőnő munkamódszerével dolgozik. Naponta háromszor fej, alkalmazza a tögymasszázst és bevezette az egyedi takarmányozást. Szép elvtárs tudja, hogy ha töb­bet fejünk, gyermekeink több tejet kapnak, és neki is emelkedik a fi­zetése. E hónapi fizetését éppen most számolja le Nagy elvtárs, az állat­tenyésztési csoport vezetője. Az eredménnyel Szép elvtárs is meg van elégedve, mert a végösszeg 7.600 korona. Szép elvtárs meg van elégedve a helyzetével, mert rajta­kívül még két fia is dolgozik a sze­relőműhelyben és egy lánya az igaz­gatóságon, mint hivatalnoknő. Tud­ja, hogy ma munkájáért megkapja a megérdemelt jutalmat. Meg kell még említeni Vass Ven­del elvtársat is, aki a hízómarhák­nál napi 1.30 kg-os napi átlagos súlygyarapodást ért el. De elhatároz­ta, hogy a jövő hónapban még na­gyobb teljesítményt ér el, vagyis az átlagos hízási súlyt napi 1.50 kg-ra j emeli. Kollár László. Eugen Suchon „Örvény" című operája Pozsonyban A pozsonyi Nemzeti Színház pén­teken, december 5-én este 19 óra­kor a Csehszlovák-Szovjet Barát­ság Hónapja keretében bemutatja Eugen Suchon tanár, államdíjjal kétszeresen kitüntetett zeneszerző •>örvény« című operáját, amely az utóbbi idők legkiválóbb szlovák opera-alkotása. Az »örvény«-t üj változatában Juraj Fiedler rendezi és Zdenko Chalabala, a pozsonyi N'emzeti Színház vezető karmeste­re tanította be. A szövegkönyvet az opera szerzője és Stefan Hoza dolgozták át. A Vít Nejedlý hadsereg­művészegyüttes ismét Prágában A Vít Nejedlý államdíjas had­sereg-müvészegyüttes a Kínai Nép­köztársaságban és a Szovjetunió­ban való vendégszereplése után ez évi sikeres művészi tevékenységét november 25-én fejezte be a prá­gai Iparpalotában megtartott fel­lépésével. A dolgozók, az ifjúság és a katonák ezre) töltötték meg az Iparpalota hatalmas termét, hogy lássák és üdvözöljék hazánk legkiválóbb katonai művészegyüt­tesét.

Next

/
Thumbnails
Contents