Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-13 / 297. szám, szombat

1952 december 13 m s zo i A XIX. kongresszus a sztálini nemzetiségi politike Amikor 1941-ben a hitleri Németország orvul rátámadt a Szovjetunióra, a náci hadsereg vezetősége, a világuralomra törekvő német imperializmus és az egész világ reakciós erői a szovjet állam megsemmisítését remélték. Biztosra vették a ,legyőzhetetlennek" hirdetett náci hadsereg győzelmét a Szovjetunió felett. A győzelembe vetett hitet egyrészt a náci hadsereg addig elért egymásutáni sikereiben látták, másrészt, hathatós támogatást reméltek azáltal, hogy a Szovjetunió sok nemzetiségű -népei „kihasználva" a német hadsereg támadása által előállott „kedvező" helyzetet, felkelnek a szovjet rendszer eli. i legyőzhetetlen életerejéről nép egyenjogúságának és jogainak tiszteletben tartása, — a lemni- sztálini nemzetiségi politika következetes alkalmazása és valóraváltása forrasztotta össze, s az ellenség elleni harcban legyőzhetetlenné tette. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán Berija elvtárs joggal állapította meg: „A háborúban, valamint a békés gazdasági és kulturális építésben a szovjet nép által aratott győzelmek egyik döntő feltétele pártunk bö!cs és messzetekintő nemzetiségi politikája SZOVJETÚNIÓ EGYIPTOM USA INDIA PAKISZTÁN TÖRÖK O. IRÁN A keleti Szovjet köztársaságokban a nyersgyapottermés hozama '951-ben hektáronként átlagosan 21 métermázsa volt. Ugyanakkor Egyiptomban 11.5 métermázsa, az Egyesüli Államokban 8.3 métermázsa, Indiaban 3.4 métermázsa, Pakisztánbán 5.2 métermázsa, Törökországban 7.2, Iranban 4.5 meter mázsa volt a gyapot hektáronkénti termeshozama. len, s igyekeznek ,,megszabadulni" az „orosz elnyomás", „az oroszok igája" alól s „nemzeti felszabadító harcot" indítanak a front háta mögött „az orosz önkény" ellen. A náci vezetőség és a kapitalista világ saját helyzetismeretéből indult ki. Arra építették fel vérmes reményeiket, ami a kapitalista világ nemzetiségi politikáját jellemzi: a nemzeti elnyomásra, a faji megkülönböztetésre, & nemzetek és a népek egymáselleni gyűlöletére. A világ leigázására törekvő német imperialisták és a vele szövetkezett nemzetközi nagytőke urai el sem tudták képzelni, hogy másként is lehet, mint ahogy tiz a burzsoá rendszerben van, hogy egy állam keretén belül élő különféle nemzetek és nemzetiségek a burzsoázia uszítására azt lessék, hogy mikor eshetnek egymás torkának, s uraik nagy örömére és hasznára hogyan árthatnának egymásnak. A nemzetek és népek egymás iránti gyűlölködéséből élősködő burzsoázia el sem tudta képzelni, hogy létezhet olyan államrendszer, amelyben a különféle nemzetiségek ne azt lessék, hogy a másik nemzet vagy nép rovására, annak leigázásával, elnyomásával és kizsákmányolásával, hogyan biztosithatnának a maguk számára előnyöket, uralkodó felsőbbséget. Az események azonban mást hoztak, mint amit a burzsoázia világ urai annyira reméltek. Az események nemcsak a szovjet hadsereg hatalmas erejét bizonyították be, hanem azt is, hogy az „orosz elnyomás", a „szovjet önkény" alatt „nyögő", a Szovjetunió területén élö különféle nemzetiségek — bár a. háború az egész ország népét a legnagyobb megpróbáltatások elé állította — egyáltalán nem „éltek" a náci támadás adta „kedvező alkalommal" s nem keltek fel „nemzeti szabadságukért", hanem összefogva az ország különféle népei és nemzetiségei a háború minden áldozatát és helytállását vállalva, erejük teljes latbavetésével győzelemre vitték a nemzeti szabadság zászlaját, s a támadót saját fészkében zúzták pozdorjává. A szovjet állam sok nemzetiségű összetétele nem a szovjet rendszer Achilles-sarkát jelentette mint aV ogy azt a burzsoavilág remélte. Nem is jelenthette, mivel ellentétben a kapitalista rendszerrel. a nemzetek és a népek egymásiránt mesterségesen táplált gyűlöletével, a más népek leigázására való törelrvésével, a nemzetek közötti egyenlőtlenség kiélezésével és elmélyítésével, s az uralkoďó nemzet és az uralkodó faj megteremtésére való igyekezetükkel a Szovjetunió több mint 60 nemzetét, nemzetiségét és népcsoportját az egymásiránti tisztelet és megbecsülés, a kölcsönős bizalom és az egymásiránti őszinte segítés óhaja, a minden nemzet és volt." Ez a nemzetiségi politika pedig „a nemzeti kérdés helyes, tudományosan megalapozott elméletén épül fel, amely a proletárforradalomról szóló lenini tanításnak a része." . Berija elvtárs kongresszusi beszédében mélyreható elemzését adta a lenini-sztálini nemzetiségi politika hatalmas életerejének nemcsak a Szovjetunióban, hanem a szocializmus építésének útjára lépett népi valamint a szovjet államnak a nemzetiségi •politika terén szerzett gya korlati tapasztalatai alapján szaba tos, pontos megfogalmazását adta annak, hogy mit jelent és mit foglal magában az élenjáró szocialista nemzet fogalma. Berija elvtárs ezt a következő öt pontban foglalta öszsze: „Először is a világ leghaladottabb társadalmi és államrendjének megléte, amelyben nincsenek kizsákmányolt osztályok és minden hatalom a népé. Másodszor: magasan fejlett szocialista ipar és nagyüzemi szocialista mezőgazdaság megléte. Harmadszor: a lakosság általános műveltsége, a gyermekek kötelező oktatása, fejlett felsőoktatási rendszer, amely biztosítja a nemzeti szakkáderek képzését a gazdasági élet és a kultúra minden területe számára; a tudomány éa a művészet virágzása. Negyedszer: az egész lakosság életszínvonalának rendszeres emelése, a munkások és alkalmazottak reálbére és a parasztok jövedelme biztosításának útján, az áruforgalom fejlődésének, a városok fejlődésének és rendezésének, a lakásviszonyok megjavításának útján; a nép egészségvédelmét biztosító egészségügyi Intézmények széleskörű hálózata. Ötödször: valamennyi faj és nemzet egyenjogúsága ideológiájának, a népek barátsága ideológiájának győzelme." A cári Oroszország a nemzetek börtöne volt. A gyarmati és félgyarmati sorsban tartott, a legnagyobb nemzeti elnyomatásban, teljes állami jogfosztottságban sínylődtek a különféle nemzetiségek. Az állami életbe és a közügyekbe a nép egyáltalán nem szólhatott bele, nem él*UKRAN SzSzK* FRANCIA* OLASZ OHSZ. Szovjet-Ukrajna ma másfélszer több szenet termei, mint Franciaország és Olaszország együttvéve, majdnem háromszor annyi traktort gyárt — teljesítőképességüket számítva —, mint Franciaország és Olaszország együttvéve demokratikus országokban is, amelyek > üj életük építésében felhasználják a soknemzetiségű szovjet állam építésének és megszilárdításának gazdag tapasztalatait", valamint a kapitalista országok, a gyarmatok és függő országokban is, mert „a szocialista nemzetek fejlődése terén a sok nemzetiségű, egységes szovjet állam rendszerében elért sikerek nemzetközi jelentősége felmérhetetlen. A kapitalista országok munkásosztálya — mondotta Berija elvtárs — .... a gyarmatok és függő országok népei a mi példánkból látják azt az utat, amely az elnyomástól és a jogfosztottságtól a szabadsághoz és függetlenséghez, a nemzetek közötti gyűlölködéstől és ellenségeskedéstől a népek testvéri barátságához, az éhezéstől és nyomortól a jómódú élethez, az írástudatlanságtól és kultűrális elmaradottságtól a kultúra, tudomány és művészet virágzásához vezet." A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének eredményeképen, a lenini-sztálini nemzetiségi politika következetes megvalósításával felszámolták a Szovjetunió népei közötti egyenlőtlenséget, megszüntették az egyes nemzetek, népcsoportok. különösen a határvidékek népeinek elmaradottságát, amely népek a szovjet hatalom ideje alatt a kultúrálatlan, elmaradott, a legelemibb technikával sem rendelkező népekből magas kultúráltságú, élenjáró és haladó technikával rendelkező modern szocialista nemzetekké fejlődtek. Berija elvtárs felvetette a kérdést, s Sztálin elvtársnak a szocialista nemzetekről szóló tanítása, hette önálló nemzeti és állami életét. Jellemző a nemzeti elnyomásra, a nemzetiségeknek az állami életből való kiszorítására, hogy — mint Berija elvtárs is megállapította — „minden hivatalban orosz nyelven vezették az ügyeket, amelyet nem értettek a helyi népcsoportok." A cári Oroszországban fennálló állapotokkal szöges ellentétben álló helyzet alakult ki a szovjet rendszer alatt a nemzetiségi kérdést illetően. A burzsoá hatalom megdöntése, a lenini-sztálini nemzetiségi politika következetes alkalmazása megteremtette a lehetőségét annak, hogy a Szovjetunióban lévő összes nemzetek, nemzetiségek és népcsoportok saját nemzeti életüket és államiságukat éljék. A gyarmati és félgyarmati sorsban tartott népek élenjáró szocialista nemzetekké fejlődtek, önálló szovjet szocialista köztársasággá alakultak át a saját állami és nemzeti élet minden követelményével, nemzeti autonómiával, saját törvényhozással, saját alkotmánnyal rendelkeznek. Az államhatalmi és a helyi szervezetekben a saját népükből a nép által választott emberek vannak, akik — mondotta Berija elvtárs — ismerik „a helyi lakosság életét, szokásait és lelkivilágát" s akikkel a nép az ügyeit, „édes anyanyelvükön, az egész lakosság számára érthető nyelven" intézheti. Nem lehet itt megtalálni a nemzeti élet legkisebb korlátozását sem. sző sincs uralkodó és elnyomott elsőbbségeket élvező és elmaradt nemzetekről, — e' mkezőleg — s ez adja az élenjáró szocialista nemzet második fő vonásának meglétét — a politikailag, gazdaságilag és kultúrálls téren elmaradott nemzetek fejlődése, hogy felszámolják a Szovjetunió népei között fennálló egyenlőtlenséget, sokkal gyorsabb és nagyobb volt, mint az előrehaladottabb nemzeteknél. így pl. 1940-ben az 1913-as színvonalhoz mérten a Kirgiz Köztársaságban 160szor, a Tádzsik Köztársaságban 242-szer volt nagyobb az ipari termelés, holott ugyanezen idő alatt a Szovjetunió egész nagyipari termelése a 12-szeresére emelkedett. A cári uralom alatt a kirgizek, tadzsikok, kazakok primitív, nomád, állattenyésztéssel foglalkozó népek voltak, ma pedig ezek a köztársaságok a népgazdaság egész termelési értékének majdnem a háromnegyedrészét adják. Az említett köztársaságok nagyipari termelése 1928-tól 1951-ig a 22-szeresére nőtt, — ugyanezen idő alatt a Szovjetunió nagyipari termelés* a 16-szorosára emelkedett. Hasonlóan gyorsütemű a fejlődés az 1940-ben a Szovjetunió államai kötelékébe lépett balti-államokban, az Észt-, Lett- és Litván Köztársaságokban is, amelyeknek ipari termelése az 1940-es évhez viszonyítva 2.8-szeresére emelkedett. Szemléltető példája a szocialista rendszernek és a sztálini nemzetiségi politika hatalmas erejének Lettország ipari termelése. A kapitalista Lettország ipari termelése 1913-tól 1939-ig, tehát 26 év alatt mindössze csak a másfélszeresére emelkedett. A szovjet Lettországban 1940-től 1951-ig, tehát 11 év alatt — a háború súlyos rombolásai ellenére is — a 3.6szeresére növekedett az i pár; termelés. Az ipari termeléshez hasonlóan fejlődött . a mezőgazdaság is a Szovjetunió nemzetiségi területein. Az egykor primitív mezőgazdasággal és állattenyésztéssel rendelkező nemzetiségek a kolhozrendszer megvalósításával virágzó, nagyüzemi, a legkorszerűbb technikával felszerelt gépesített és magas termelékenységű mezőgazdaságot, magasabb hasznossággal bíró állattenyésztést teremtettek. Nijazov elvtárs, az Üzbek Szovjet Szocialista Köztársaság kongresszusi küldötte, felszólalásában beszámolt arról, hogy az elmúlt három év alatt köztársaságukban háromszorosára növekedett a kolhozok jövedelme. Most a köztársaságban majdnem 2000 milliomos kolhoz van. Hasonló eredményekről, az ipari termelés rohamos fejlődéséről, virágzó mezőgazdaságról számoltak be a többi küldöttek is felszólalásaikban. Figyelemreméltóak azok az összehasonlítások, amelyeket Berija elvtárs tett a Szovjetunió egyes köztársaságai és a kapitalista országok ipari és mezőgazdasági termelése, valamint a nép anyagi és kulturális színvonala között. A homlokegyenest éles ellentéteket, a két rendszert, a szocialista és a kapitalista rendszert és a két rendszer nemzetiségi politikáját mi sem jellemzi jobban, mint ezek az összehasonlítások. Jellemző például a villamosenergia termelése. Az üzbék. kazah, kirgiz, turkmén és tádzsik köztársaságokban, amelyeknek lakossága mindössze 17 millió, háromszor annyi villamosenergiát termelnek, mint a 156 millió lakossággal biró Törökország. Irán, Pakisztán, Egyiptom. Irak. Szíria és Afganisztán együttvéve. Még szembetűnőbb a fejlett kapitalista országokkal való összehasonlítás. „Szovjet-Ukrajna — mondotta Berija elvtárs —, amelynek fennállása alatt két ízben kellett a külföldi területrablók hadjárata után romokból és üszőkből újjászületnie, ma lényegesen több nyersvasat termel, mint Franciaország és Olaszország együttvéve, több acélt és hengerelt árut ad, mint Franciaország és több, mint háromszor annyit, mint Olaszország, másfélszer több szenet termel, mint Franciaország és Olaszország együttvéve teljesítőképességét számítva majdnem háromszor annyi traktort gyárt, mint Francia ország és Olaszország együttvéve; lényegesen több gabonát, burgonyát, gabonát. cukorrépát és cukrot termel, mint Franciaország és Olaszorszá együttvéve," Ami a mezőgazdaság gépesítését illeti, jellemző, hogy „míg az Üzbék Szovjet Szocialista Köztársaságban 70 hektárnyi vetésterületre jut egy traktor, addig Pakisztánban csupán minden 9000 hektár, Indiában 13.000 hektár, Iránban 18.000 hektár vetésterületre jut egy traktor." A Szovjetunió köztársaságai mezőgazdaságának korszerű technikával való ellátása, gépesítése, nemcsak a parasztok munkájának megkönnyítését jelentette, hanem jelentette ez a terméshozamok rohamos növekedését is. A keleti szovjet köztársaságok egyik legfontosabb ipari növénye a gyapot, amelyből 1951ben hektáronként 21 mázsás átlagtermést értek el. Ezzel szemben a fő gyapottermelő kapitalista országokban, mint Egyiptomban 11.5 mázsa, az USA-ban 8.3, Indiában 3.4, Törökországban 7.2 mázsás hek-« táronkénti átlagtermést értek el a gyapotból 1951-ben. Az óriási arányú, ugrásszerű fejlődés az ipar és a mezőgazdaság területén hasonló arányú fejlődést vont maga után a. nép anyagi é3 kultúrális színvonalának növekedésében is. Az 1940-től 1951-ig terjedő 11 év alatt a munkások .alkalmazottak és parasztok jövedelme 78 százalékkal emelkedett. Míg a cári Oroszországban mindössze 96 főiskola volt, 117.000 hallgatóval, addig ma a Szovjetunióban 887 főiskola van, 1,400.000 hallgatóval. A cári Oroszország legelmaradottabb népei a turkmének, tadzsikok, kirgizek voltak. Ezekben a köztársaságokban ma a tadzsikoknál minden 10.000 lakosra 58, a turkméneknél 60, a kirgizeknél 64 főiskolai hallgató jut. Ezzel szemben Olaszországban minden 10.000 lakosra 32, Franciaországban 36, Indiában pedig 9 főiskolai hallgató jut. Jelentős mértékben fejlődik az iskolai oktatás az új ötéves tervben is, aminek egyik legfontosabb része, hogy a fővárosokban, a nagyobb városokban és az ipari központokban bevezetik a kötelező tíz osztályos oktatást. Hatalmasat fejlődött a szovjet hatalom ideje alatt a nép egészségvédelmét szolgáló intézmények hálózata, az orvosok számai is a nemzetiségi területeken. A cárizmus alatt Üzbekisztánban 31.000 lakosra egy orvos jutott, mig ma 895 lakosra jut egy orvos. Ezzel szemben Franciaországban minden 1000, Hollandiába minden 1160 és Egyptómban minden 4350 lakos, a jut egy orvos. Emellett figyelembe kell vennünk azt a nagyon is fontos körülményt, hogy a Szovjetunióban az orvosi segítség ingyen áll a lakosság rendelkezésére, mig a kapitalista államokban pénzbe kerül, mégpedig olyan pénzbe, — emlékezzünk csak vissza a kapitalista Csehszlovákiában uralkodó helyzetre — hogy a dolgozó ember, különösen a falusi ember „istenverésnek" veszi, ha orvoshoz kell fordulnia. Legjobban jellemzi a kapitalista viszonyokat a régi magyar szőlásmondás: „Drága, mint a patika." A nép ezzel a mondásával azt a keserves tapasztalatokon szerzett megállapítását juttatta kifejezésre,* hogy az orvos és.a patika a dolgozók zsebének elbírhatatlan. A Szovjetunió különböző nemzetiséghez és fajhoz tartozó népeit szoros, elszakíthatatlan kapcsolatok kötik össze. A Szovjetunió népei számára az alkotmány biztosítja a szó teljes értelmében vett egyenjogúságot. A világ legdemokratikusabb alkotmánya, a szovjet alkotmány, mint Sztálin elvtárs mondotta; ..abból indul ki, hogy minden nemzet és faj egyenjogú." A Szovjetunió népeit a proletárnemzetköziség mélységes eszméje hatja át, amely mindennapi életük cselekvésének a vezérfonalát képezi. A sok nemzetiségű Szovjetunió népeit összeköti létérdekeik közössége „az a törekvés és eltökéltség egyesíti" őket, „hogy a szovjet hatalom feltételei között szerzett szabadságukat, függetlenségüket, boldog életüket mindenfajta ellenségtől megvédjék" és „tudják, hogy a megbonthatatlan sztálini barátság révén egységes szovjet államban — a köztársaságok szövetségében — tömörülve legyőzhetetlenek, sikeresen építik a kommunizmust és védelmezhetik vívmányaikat bármilyen fenyegetéssel szemben". Bátky László.