Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-13 / 297. szám, szombat

1952 december 13 US szo 3 Befejezzük pénzügyi politikánk szocialista átépítését Jaroslav Kabes pénzügyminiszter nemzetgyűlési beszéde tizennégy új pénzügyi és adótörvényről A nemzetgyűlés e hó 11-én, csütörtökön megtartott ülésén elvi jelentőségű beszédet mondott Jaroslav Kabes pénzügyminiszter pénzügyi politikánkra vonatkozó tizennégy új törvényjavaslatról. Beszéde elején hangsúlyozta a pénzügyi politika jelentőségét a szocializmus építésében, a társadalom termelő erőinek hallatlan fejlődésében, az iparosításban, valamint a kapitalista elemek korlátozására és elszigeteltségére irányuló politika megvalósításában. Beszédében a továbbiak során ezeket mondatta: Azok a törvényjavaslatok, amelyeket ma a nemzetgyűlés megtárgyalt, nem összefüggéstelen szabályok véletlenül csoportosított tömege, hanem olyan intézkedések rendszere, amelyek a költségvetési rendszerünk, adórendszerünk, pénzügyünk és biztosításügyünk újjászervezésére irányuló munkánkat betetőzik. E javaslatok segítségével akarjuk rendezni tervezésünket, pénzügyünket és a biztosítás ügyét, a tényleges szükségletek szerint amelyek mostani rendszerünk tapasztalatai szerint fennállnak. Továbbá segítségükkel el akarjuk mélyíteni szocialista állami költségvetésünk főelveit éspedig úgy, hogy az alapelv: a költségvetés egységessége, amely az összes költségvetési szervek jogaiban és kötelességeiben való széleskörű demokratizmuson alapul, következetesen végre legyen hajtva. Eddig hiányzott nálunk a költségvetésbe besorolt és teljesítéséért felelős intézmények feletti rugalmas és hatékony pénzügyi ellenőrzés. A kormány által javasolt törvények magvát az a tíz adótervezet alkotja, amelyek az új adórendszert képviselik. és megfelelnek annak a fejlődési foknak, amelyet építő útunkon elértünk. Az előterjesztett törvényjavaslatoknak szocialista jogrendszerünk részévé kell válniok. Máskép ez nem is lehetséges, mivel ezek a javaslatok magukban hordják társadalmunk fejlődési fokozatának, népi demokratikus államunk fejlődési fokozatának jellegét. Ezek a törvények céltudatosan osztályjellegüek, feladatuk egyrészt a munkásosztály és a parasztok osztálya közti szövetség megszilárdítása, másrészt a kapitalista elemek korlátozása és elnyomása, amelyek még társadalmunkban léteznek. Ez az osztályjelleg a legkidomborodóbban az adótervezetekben mutatkozik meg. Valamennyi törvény a maga szakaszán abból a tényből indul ki, hogy közös nemzeti jövedelmünk az anyagi termelés ágazataiban végzett produktív munka következtében növekszik. Forgalmi adó Üj adórendszerünk magjává azok az adók válnak, amelyek segítségével az állam közös szükségletei fedezésére az állami költségvetésbe a nemzeti jövedelem döntő nagyságú összegei folynak be. Ez elsősorban a forgalmi adó, amely csak névleg adó, mivel a valóságban ez az egyik formája a nemzeti és közüzemekben kialakított tőkefelhalmozás kimerítésének. Az 1949 évben bevezetett általános adó, mint a vásárlási árakhoz csatolt adó és a kereskedelemben szedett adó, nem teljesíthette ezt a funkciót, mivel igen távol állt a termeléstől, tehát nem gyakorolhatott rá hatást. Az általános adó bevezetésének idejében önálló eladási árak keletkeztek a termelésből, tőlük függetlenül kereskedelmi ártöbblet járult ezekhez az árakhoz és függetlenül ezektől határozták meg az adót is. A kiskereskedelmi ár lényegében a nagykereskedelmi ár, a kereskedelmi árkülönbözet és az adó gépies összeadásából keletkezett és így azután az adó a termelési árhoz függesztett árpótléknak tűnt fel. A népgazdaság szocialista szektorának fejlődésénél a termelési árak jrínr

1"?

5rí kikénvszeritette az áltpJános n<W? sokszoros rendezését, ami technikai bonyodalmakat jelentett és megnehezítette az adminisztratívát. Nem lehetett kiküszöbölni a kiskereskedelmi árak nemkívánatos ingadozását sem. Ez évben a párt és kormány március 18-i határozata a nagy- és kiskereskedelmi árak kialakításának megszervezésével kapcsolatban lerakta az új árpolitika alapjait. Sor került az állami nagykereskedelmi árak árjegyzékének kialakítására, amelyet az állami tervhivatal hagy jóvá és az állami kiskereskedelmi árak megszabására, amelyeket a kormány hagy jóvá. Ezek az árjegyzékek kezdeti alapot jelentenek az árpolitika szilárdvonalú vezetése szempontjából, amelynek főfeladata lesz, hogy a termelés önköltségének csökkentése és a termelés fokozása irányában hasson és ezzel folyamatosan csökkentse az árucikkek kiskereskedelmi árait. Az árak és a helyes árpolitika megfelelő kialakításához csak akkor láthatunk hozzá, ha kiküszöböljük a kötött piacot és ezzel minden árúcikk árát egységesítjük. A kettős árrendszer megköveteli az adóbeszedés új rendszerét is. Az új forgalmi adót, amely helyettesíteni fogja az eddigi általános adót, a jövőben következetesen úgy fogják beszedni, mint a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árkülönbséget a kereskedelmi árkülönbözet levonása után. Az adó az ár része lesz, nem úgy, mint eddig, ártöbblet. A töke felhalmozódás, az akkumuláció elvonásának folyamata a nagykereskedelmi és fogyasztási ár közötti különbség útján folyamatosabb és biztosabb lesz. További fontos körülmény, amely döntő jelentőségű az új forgalmiadó szempontjából, az árúforgalom eddigi rendszerének átépítése. A párt és kormány ez év augusztus 8-i határozata szerint sor kerül a termelési ágazatok fogyasztási központjainak kiépítésére, amelyeknek főfeladatuk az, hogy lerövidítsék és gazdaságosabbá tegyék az árúforgalmat a termelés és a fogyasztók között. Ez a tény áthelyezi az adóbeszedést a termelésbe. Ez annyit jelent, hogy az adóbeszedés eléri azt a fokot, ahol a tökefelhalmozás keletkezik, ahol tehát az adó teljesítheti közgazdasági küldetését. Az új forgalmi adó, mint amely szilárd alkatrészként. áll a nagy- és kiskereskedelmi árak között és mint amelyet közvetlenül a termelésben szednek be, arra fogja kényszeríteni a termelést, hogy gazdaságosabbá tegye a termelési folyamatot. Rendkívül nagy jelentőségű lesz az új forgalmi adó ellenőrző funkciója. A forgalmi adónak azzal kell hatást gyakorolnia a nagykereskedelmi árak csökkentésére, hogy hatni fog a termelés önköltségének csökkentésére. Ennek a módszernek segítségével lehetőség nyílik számunkra a jövőben leszállítani a kiskereskedelmi árakat. A forgalmi adó segítségével lehetővé válik az eladási terv teljesítésének, az egyes árúfajták betartásának, az idejében történő kicsomagolásnak és számlázásnak ellenőrzése. Az új forgalmi adót következetesen a termelési ágazatok forgalmi alakulataiban fogják beszedni és amíg azok még nem léteznek felállítva, közvetlenül a termelési üzemekben. Csak a kétféle piac számára készített árucikkeknél, amelyeknél nem határozzák meg közvetlenül a termelésben, hogy a szabadpiacra kerülnek, vagy nem, szedik be az adót úgy, mint eddig, a nagykereskedelmi fokon. A kifejtett elvek alapján kialakított forgalmi adó tehát az általános adó elvi jelentőségű átformálását jelenti, ami azonban semmiképpen sem gyakorol hatást a fogyasztási árakra. Szocialista üzemeinknek ez az adója az állami bevétel leghatalmasabb forrása lesz és olyan arányban fog növekedni, amilyen arányban ezek az üzemek javítani fogják munkájukat, fokozni fogják tőkefelhalmozásukat és csökkenteni önköltségüket. A forgalmi adóról szóló törvény segítséget nyújt falvaink szocializmus felé való fejlődésében is azzal, hogy az EFSz-ek segítségével mentesülnek saját termésük eladása során a forgalmi adótól. Teljesítmény adó A forgalmi adó egyik válfaja lesz a teljesítmény-adó. A szocialista szektor üzemei, szervezetei és berendezései a lakosság megrendelésére árútermelést folytatnak, javításokat eszközölnek, ellátják a közlekedést és a legkülönfélébb szolgálatokat végzik. Ténykedésüknek éppoly ökonomiai jellege van, mint az anyagi termelésnek. Tehát ezekben az üzemekben is tökefelhalmozás folyik, amelyet az állami költségvetésbe kell átvezetni. A teljesítmény-adó azt a módot rendezi, amelynek segítségével ez az átvezetés végbemegy. Ennek az adónak lényege és struktúrája rendkívül hasonló a forgalmi adóhoz, úgyhogy a törvényjavaslat csak a főelv kitűzésére szorítkozik, míg a technikai oldalát teljes mértékben átveszi a forgalmi adó tervezetéből, amelyre utal. Ahogyan a forgalmi adó jelezni fogja az üzemi tőkefelhalmozás növekedését vagy csökkenését népgazdaságunk fö ágazataiban, úgy a teljesítményadó eszköz lesz, amelynek segítségével ellenőrizhetjük, hogyan teljesítik elsősorban közüzemeink, amelyek ennek az adónak fö lerovói, a fö ágazatokban funkcióikat nemcsak az állami költségvetéssel szemben, hanem a lakossággal szemben is. Az adótétel a teljesítmény árának 1—20 százalékát fogja kitenni. Ez a két adó csak a szocialista gazdasági alakulatokra vonatkozik, úgyhogy hatásterületükből kizárják a magánszektort. Ez azért történik, hogy .ne legyen megbontva a forgalmi adó és a teljesítmény-adó egységes összetétele. A nem szocialista adóalanyok eddigi adómegterhelése áthelyeződik új adórendszerünk további láncszemébe, az iparűzési adóba, amelyről a továbbiak során szólok. Az új forgalmi- és teljesítményadót nemcsak nemzeti vállalataink és közüzemeink szolgáltatják be, hanem a szövetkezeti szektor is, kivéve az EFSz-eket. Fontos azonban tudatosítani a szövetkezetek és a nemzeti vállalatok, valamint közüzemek helyzetének különbségét. Míg a nemzeti vállalatoknál és a közüzemeknél állami szocialista tulajdon van és ennek következtében ezeknek az üzemeknek jövedelme az államé, amely azt egyrészt közvetlenül a nyereség átvételével, másrészt a forgalmi adó, vagy teljesítmény-adó segítségével veszi át, nincs ez így a szövetkezeteknél, amelyek nyereségeiket nem adják át közvetlenül az államnak. A szocialista tulajdon itt szövetkezeti és a szövetkezetek tőkefelhalmozását nem lehet másképp átvenni, mint adó formájában. A szövetkezetek jövedelmi adója Ezért a szövetkezeti szektor még a szövetkezetek és más szervezetek jövedelmi adója alá tartozik, amely a szövetkezetnél helyettesíteni fogja az eddigi különleges adót, a kereseti adót, az egyenes adókról szóló törvény értelmében. Ez alá az adó alá a szövetkezeteken kívül — kivétel itt az EFSz-ek tartoznak a nép önkéntes szervezeteinek gazdasági szervezetei és üzemei és végül a kapitalista vállalkozó alakulatok jelentéktelen maradványai, amelyek jogi személyek alakjában működnek. Az adótétel a szövetkezeteknél 40—60 százalékig terjed, a nép önkéntes szervezetei gazdasági üzemeinél 10 vagy 20 százalékot tesz ki és a magánkapitalista jogi alakulatoknál 75—90 százalékot is elér. Az adótörvények azon tervezete, amelyekről eddig beszéltem, rendezik a szocialista szektor megadóztatását. A tervezetek másik csoportja a lakosság jövedelmének megadóztatásával kapcsolatos. Béradó Az adótervezetek ezen második csoportjában a legnagyobb figyelmet érdemli meg a béradóról szóló törvénytervezet, mivel itt új társadalmunk leglényegesebb alkotórészének, a munkásoknak és minden kategóriájú hivatalnokoknak megadóztatásáról van szó. Éppen ennél a megadóztatásnál érvényesülni kell azoknak az elveknek, amelyeken új társadalmi és gazdasági rendünk alapul: az érdem szerinti jutalmazás elvének és annak az elvnek, hogy a szocialista társadalom építéséhez és erősítéséhez mindenki lehetőségei szerint járuljon hozzá. Mi ugyan már szocialista építésünk kezdetén ráléptünk erre az útra, azonban az 1947. év so-' rán uralkodó viszonyok, amikor is a béradóról szőlő eddig érvényes törvényt bevezették, nem engedték meg még teljes mértékben megvalósítani ezt a gondolatot. A béradóról szóló jelen törvényben tekintetbe vettük azt, hogy a béradó emelje mind a háborús megszállás által megbontott munkaerkölcsöt, mind az emelkedő keresetre irányuló érdeket. Ezzel kapcsolatban néhány ellentétes irányzat összeütközése következett be, ami végül is fékező elemként hatott. Ugyanis hogy megterheljük az akkor és később is nyújtott magas fizetéseket, amelyek gyakran nem álltak arányban a teljesített munkával, az 1947-es béradótörvényben élesen progresszív adótételeket állapítottunk meg, amelyek elérték egészen a fizetés 85 százalékát. Mivel azonban másfelől érdeklődést akartunk kelteni a magasabb teljesítmény iránt, a törvénybe az az intézkedés került, amelynek értelmében adómentes volt a túlórákért és a magasabb teljesítményért járó jutalom. Ezzel a felszabadítással ki akartuk egyensúlyozni az adótételek egész progreszszivitását, azonban a gyakorlat végül is a bérek és fizetések egységes megadőztatási vonalának megbontását eredményezte, aminek következtében az adóterhek egyenlőtlenül voltak elosztva. Ez azután visszatükröződött a bérpolitikában is, amelynek alapvető elvét — az érdem szerinti jutalmazást — a gyakorlatban megbontotta az, hogy a szilárd napi és havi béreket és fizetéseket teljes mértékben megadóztatták, míg a munkáért járó jutalmazás változó részeit, mint pl. az akkordbéreket, a prémiumokat, a túlóradíjakat, stb. csaknem teljes mértékben mentesítették a megadóztatástól. Ez a helyzet még rosszabbodott, amikor a párt és kormány intézkedésére a legfontosabb termelési ágazatokban a béreket úgy rendezték, hogy a lehető legnagyobb mértékben támogassák a. munkateljesítmény fokozását. Az említett következmények az eredetileg rendkívül progresszív adórendszerből eredtek, amit a túlóradíjak és magasabb teljesítményekért járó jutalmak adómentesítésével egyenlítettek ki. Ez az adómentesítés arra vezetett, hogy több ágazatban — de mindenütt más formában — a keresetek jelentékeny része adómentes volt. Előfordult például, hogy az alkalmazott, akinek egész havi keresete — beleértve a magasabb teljesítményért járó jutalmakat is — túllépte a 20.000 koronát, a béradó fejében mindössze 77 koronát fizetett, míg más alkalmazottól, akinek a keresetét teljes mértékben megadóztatták, adó címén 6000 koronát vontak le. Éppen az adómegterhelés ezen egyenlőtlenségét távolítjuk " el a béradó új rendezésével. Az új béradó alapelve az, hogy megadóztatjuk a bér minden részét, tehát a túlórákért és a magasabb teljesíményért járó bért is, és hogy ennek következtében valamennyi dolgozó egyenlő jövedelemből egyenlő adót fizet majd. Az adóalapnak ezen emelésével szemben lényegesen csökkenni fognak az adótételek és ezekbe beszámítják a nemzeti biztosításra fizetett alkalmazotti járulékot is. Míg az eddigi adók 2.7%-tói 85%-ig terjedtek, az új béradó 5%-tói nem egész 20%-ig terjed. Ezzel kapcsolatban tudatosítani kell azt, hogy ezekbe az adótételekbe, ahogy azt már említettem. bele vannak számítva a nemzeti biztosítást szolgáló alkalmazotti járulékok is, amelyek a 10.000 koronáig terjedő béreknél havonta 8.9%-ot tesznek ki. Ha az adótételből ezt a részt kizárjuk, csak akkor láthatjuk meg lényegében azt, hogy milyen mértékben csökkentettük az adótételeket. Habár néhány kategóriában az átmenet ezekhez az egyedül helyes elvekhez a mai helyzettel szemben az adómegterhelés fokozódását fogja jelenteni, ezt a régi, rendszertelen adózási állapotból a szilárd, szocialista rendszerbe való átmenetnek kell tekinteni, amely tartós alapjává lesz további bérpolitikánknak. Bérpolitikánk a munkások munkáját az érdem szerinti jutalmazás, az elért teljesítmény, a munka fontossága alapján értékelte, és lehetőséget nyújt sok munkáskategóriának, a sztahanovistáknak, élmunkásoknak és újítóknak olyan keresetek é

a olyan életszínvonalemelkedés elérésére, amelyről a kapitalista rendszerben soha nem is álmodhattunk. Ezért helyes az, hogy ezek az előnyben részesített kategóriák, mint pl. a bányászok. éppúgy, mint a többi alkalmazottak jövedelmük nagysága szerint fizessék az adót. Éppen tekintettel ezekre a munkásjövédelmekre küszöböljük ki az eddig érvényben volt és ma fenn nem tartható adótételeket, amelyek elérték a 85%-ot is és igazságos, egyenletes adóteherkivetést vezetünk be. Munkásosztályunk, különösen bányászaink politikai szempontból bizonyára jól megértik, hogy ez a régen előkészített reform azzal, hogy a bérek és fizetések megadóztatásának szilárd és igazságos alapú rendszerét alakítja ki, feltétlenül szükséges, mivel az adók igazságos elosztása alapvető vonása szocialista jogrendszerünknek, amelyet minden fronton folytatott harcunkkal valósítunk meg. Az új, lényegesen alacsonyabb béradőtételek egyik következménye volna a magas bruttófizetésű hivatalnoki kategóriák adómegterhelésének csökkenése és így nettó fizetéseik emelkedése. Ezért a kormány fel lesz jogosítva arra, hogy ezeket a fizetéseket úgy szabályozza, hogy a nettó jövedelem ne legyen magasabb, mint ma. Ezt a felhatalmazást felhasználják esetleges más egyenlőtlenségek kiküszöbölésére is, amelyek néhány alacsonyabb szilárd havifizetésnél is előfordulhatnak éppen az okból, hogy az új béradó tételeiben az alkalmazottak nemzeti biztosítását szolgáló eddigi járulékokat is tartalmazza. Ennek a járuléknak a magassága ugyanis eddig nem volt egységes. Lényegesen más volt a gazdasági ágazatokban dolgozó alkalmazottaknál, ahol 8.9%-ot tett ki és a közigazgatásban, ahol csak 2%-ot tett ki. Most a minden ágazatban dolgozókat egyenlő magasságba sorolják be az adómegterhelésbe. A nemzeti biztosítási járulék és az adó egyesítésével kedvezőbb helyzetbe kerülnek a legalacsonyabb keresetek, mivel ezeknél csak a nemzeti biztosítást szolgáló járulék többet tett ki (8.9%-ot) mint a mostani adó. Az adó és a nemzeti biztosítási járulék egyesítésével kifejezésre juttattuk azt az elvet is, amely következetesen áthátja új adórendszerünket, hogy ugyanis az adóztatási eljárásnak a lehető legegyszerűbbnek kell lennie. Az adó és a járulék beszedésének egyesítésével sor kerül a bérelszámolásban, a nemzeti biztosítás és a nemzeti bizottságok szerveiben dolgozók munkájának egyszerűsítésére és csökkentésére, tehát egyszerűbb lesz a munka azon szerveknél, amelyeknek feladatuk igazgatni, elszámolni és ellenőrizni a béradót. Az új béradónál is meglesz az adózási minimum annak ellenére, hogy eddig a nemzeti biztosítási járulékot még a legkisebb fizetésből is levonták. 1000 koronáig terjedő jövedelem után egyáltalában nem kell adót fizetni. Az új adó szem előtt tartja az adófizető családi körülményeit is, mivel tételei családos egy-gyermekes adófizetőre vannak számítva; nagyobbszámú eltartott családtag esetében az adó 15, 30. 45%-kai csökken és ellenkezőleg a nemcsaládosoknál 40%-kal emelkedik, a gyermeknélküli családoknál vagy olyanoknál, akik senkit sem tartanak el, 20%,-kal. Ez úton is szem előtt tartjuk a polgárság közös állami kiadásainkhoz való hozzá iá rulása igazságos elosztásának elvét.