Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-10 / 294. szám, szerda

1952 december 10 UJS20 A Népek Békekoogresszusának előkészületei elérték csúcspontjukat ROMANIA December 7-én Bukarestben véget­ért a román békekongresszus. A Michail Sadoveanu akadémikus és Gheorghe Stere professzor beszá­molójával kapcsolatos vitában 51 küldött szólalt fel. Az- összes fel­szólalók a román nép elszántságá­ról beszéltek, amely kész a végső­kig harcolni a békéért, a háborús uszítók ellen. A gyűlésen forró ün­neplésben részesítették az egész vi­lág békéjének zászlóvivőjét, J. V. Sztálint A kongresszus megválasztotta a békehlvek állandó román bizottsá­gát. A bizottság tagjai a követke­zők: M. Sadoveanu, akadémikus, Lu­cia Sturdza-Bulandra a Köztársa­ság nemzeti művésznője, Kopetín Géza sztahanovista bányász, Justi­nian, Románia pravoszláv egyházá­nak pátriárkája, Stoiana Stoiano­vá földmüvesnő, 12 gyermek anyja. Alexander Ionescu pap és mások. A kongresszus résztvevői üdvözlő táviratot küldtek a Népek békekon­gresszusának és felhívást intéztek a román néphez, amelyben felhívták a román dolgozókat, hogy az ötéves tervet négy év alatt teljesítsék, szi­lárdítsák meg a nagy Szovjetunió­val, valamint a népi demokratikus országokkal való baráti kapcsolatu­kat és az egész békeszerető emberi séggel való kapcsolataikat. A kongresszus a jelenlévők viha­ros lelkesedésével üdvözlő táviratot intézett J. V. Sztálin elvtárshoz. MAGYARORSZÁG December 7-én vasárnap a Demo­kratikus Ifjúsági Világszövetség nemzetközi stafétájának negyedik része Budapestre, Magyarország fő­városába érkezett. A békestafétának ez a része Bulgáriából indult és de­cember 4-én érte el a magyar-román határt. A stafétát a magyar határ­tól kezdve a városokon és falvakon át vezető útján a lakosság, a ma­gyar dolgozó ifjúság szövetségének szervezetei és a békehívek bizottsá­gai nagy lelkesedéssel üdvözölték és a staféta tagjaínak átadták üdvöz­leteiket és ajándékaikat. Budapesten a Szabadság-téren nagy békemanifesztációt rendeztek. A magyar főváros dolgozói lelke­sen üdvözölték a stafétát és meg­hallgatták Bozsik József beszédét, aki a magyar dolgozó ifjúság szö­vetségének nevében üdvözölte a bé­kestaféta tagjait A beszéd után a staféta tagjai az elesett szovjet hősök emlékmüvére koszorút helyeztek, valamint a sta­féta zászlaját, amely mellett hét főig díszőrség állott. OLASZORSZÁG Az ,,Unita" című lap beszélgetést közölt a Béke Világ-tanács elnőksé. gének tagjával és a Békehívek olasz­országi Bizottsága tagjával, Emilio Serenivei, a Népek békekongresszu­sának előkészületeiről és az olasz kormány azon határozatáról, hogy nem ad kiutazási engedélyt a kül­dötteknek Ausztriába. Sereni kijelentette, hogy sem a kormánynak bármilyen tilalma, sem pedig a háborús gyujtogatók részé­ről jövő üldözés nem akadályozhat­ja meg a békehívek világmozgalmá­nak fejlődését. Egyben emlékezte­tett arra, hogy a brit kormány ti­lalma, hogy a sheffieldi békekon­gresszust ne tartsák meg és e kon­gresszusnak Varsóba való összehí­vása a békehívek óriási sikerét je­lentette, aminek jelentőségét még ma guk a háború? uszítók Is elismer­ték. „De Gasperi kormányának ha­tározata ellenére — mondja Sereni — Olaszorság képviselői résztvesz­nek a Bécsi kongreszuson." Sereni hangsúlyozta. hogy az ausztriai kiutazási vízumok vissza­vonásáról szóló" botrányos döntés annak eredménye volt, hogy az ame­rikaiak közvetlenül beavatkoztak e dolgokba, ami már szokásossá vált. ANGLIA • A népek békekongresszusának előkészületeivel kapcsolatban ala­kult angol bizottság adatai szerint a kongresszusi delegáció tagjai kö­zül öt munkáspárti városi tanács­tag, tiz helyi szakszervezeti titkár, négy körzeti szakszervezeti bizott­sági tag, nyolc pap, tíz különféle pacifista szervezet képviselője és öt quaker szerepel. A küldöttségben minden fontos iparág dolgozói is képviselve vannak. Kudarcba fúlt tehát az Angol Munkáspárt jobboldali vezetőségé­nek az a kísérlete, hogy megakadá­lyozza a párt egyszerű tagjainak részvételét a bécsi kongresszuson. Ezt bizonyítja a többi között az a tény. hogy Yorkshire grófság fa legnagyobb angol grófsági tizenöt­tagú küldöttségének minden tagja munkáspárti. ARGENTÍNA A nők a világ minden részén lel­kesen készülnek a népek békekon­gresszusára. Az iskolákban, a piacokon, a szántóföldeken és a gyárakban az asszonyok megvitatják azokat a ja­vaslatokat és követeléseket, ame­lyeket országuk küldöttei Bécsben a népek békekongresszusa elé ter­1 esztenek. Az argentin nőszövetség a gyere keket is bevonja a népek békekon­gresszusának előkészítésébe. Rajz­és dolgozatpályázatot hirdettek 6—12 éves gyerekeknek. A legjobb béke­rajzokat és dolgozatokat elviszik majd Bécsbe a népek békekongresz­szusára, hogy megmutassák: az ar. gentin anyák a béke szeretetére ne­velik gyermekeiket. Növekedik a partizánmozgafom Délkoreában A Newyork Times hírt ad a dél­koreai partizánmozgalom növekedé­séről. Puszani tudósításában a kö­vetkezőket írja: „A koreai háború kezdete óta a partizánok az ENSz parancsnokságá­nak (t. i. az intervenciós egységek parancsnokságának) számos nehézsé­get okoztak. Némelyik időszakban a támadók olyan problémává váltak^ hogy a cenzorok a sajtóhírekben min­den „partizánokról" szóló említést töröltek." Mult héten — írja tovább a cikk — a partizánok egy negyven vagonos tehervonatot kisiklattak azon a vonalon, amely Puszant a frontraktárakkal köti össze ." A cikk továbbá rámutat arra, hogy néhány héttel ezelőtt éjjel a partizá­nok megtámadták a Szüul--puszani gyorsot, amely csapatokat szállított. November l-e és 15-e között a lap jelentése szerint Dél-Korea kilenc körzetében fejtettek ki tevékenységet a partizánok. A „Newvork Times" elismeri a partizánegységek magasfokú szerve­zettségét és ennek számát több mint harmincezerre becsüli. A partizánok elleni harc az ame­rikai megszállóknak nagy nehézsé­get okoz. Amint a „Newyork Times" című lap jelentéséből kitűnik, az amerikaiak a partizánegységek ellen a délkoreai bábrendőrség 15 zász­lóalját vetették be.- Az amerikai in­tervenciósoknak és liszinmanista se­gítőtársaiknak azonban nem sikerült megtörniök a délkoreai hazafiak el­enállását. December 5-én Párizsban a Len­gyel Népköztársaság ügyvivője át­nyújtotta az Unesco titkárságának a lengyel kormány jegyzékét. A jegy­zék rámutat, hogy Lengyelország kormánya támogatta az 1945-ben életre hívott Unesco szervezetet és tevékenyen résztvett munkájában. A lengyel kormány úgy vélte, hogy az Unesco a nemzetek közti kulturális, közoktatási és tudományos együtt­működés fejlesztésével a béke ügyét szolgálja majd. Kitűnt azonban, hogy mélyreható különbség van az Unesco alapszabályzata és gyakorlati tevé­kenysége között. Az Unesco a ,,hideg háború" fegyverévé vált, amelyet az amerikai imperializmus a világ bé­keszerető népei ellen használ fel. A szervezet békeellenes tevékenységére Franco kormányának az Unesco-ba való felvétele tette fel a koronát. Ez­zel az Unesco cinikus módon végkép­pen leleplezte magát, mint a demo­krácia, a béke és a kultúra ellensé­gét. A Lengyel Népköztársaság kormá­nya az Unesco legutóbbi szégyentel­jes lépése miatt kénytelen végérvé­nyesen szakítani ezzel a szervezettel, amely menedékül szolgál a kultúra és tudomány ellenségeinek, a fasisz­ta barbárságnak. Ezért a Lengyel Népköztársaság kormánya bejelenti, hogy kilép az Unesco-ból — mondja a jegyzék. • A „L'Humanité" jelentése szerint a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes ülésén meghall­gatták Georges Cogniot-nak „A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. Ŕongresszusa" című és Francois Billouxnak „A párt politikája és a demokratikus szabadságjogokért, a nemzeti függetlenségért, a békéért és a dolgozó tömegek jobb életfelté­teleiért vívott harc" című beszámo­lóját. A beszámolókkal kapcsolatos vitákban résztvett Fernand Dupuy, Fernand Greiner, Michel Vandel, André Voguet, André Lúnet, Jean Llante, Jean Cagne és Gaston Plis­sonier. A „Justicia" közli, hogy az Uru­guay-i Kommunista Párt Montevideó­ban országos értekezletet tartott, amelyen 200 küldött vett részt. Az ér­tekezleten Eugenio Gcmez, az Uru­guay-i Kommunista Párt főtitkára tartott beszédet. Az értekezlet határozatot hozott, amely hangsúlyozza: a pártszerveze­teknek arra kell törekedniök. hogy a dolgozók egyesüljenek a békéért és az ország nemzeti felszabadulásáért folytatott harcban. A „Daily Worker" közli Dixon­nak a Conventry-i szakszervezeti tanács a a Conventry-i békebizott •ság elnökének nyílt levelét. „Támogatom a népek békekon­gresszusát — hangzik a levél —, mert meggyőződésem, hogy csak az egyszerű emberek akarata akadá­lyozhatja meg a háborút " A továbbiakban rámutat, hogy a hatalmas fegyverkezési programm tönkreteszi az országot. Dixon csat­lakozik azokhoz az angolokhoz, akik követelik, hogy az angol munkás­párt végrehajtó bizottsága és a TUC (Szakszervezetek szövetsége) főta­nácsa vonja vissza azt a rendelke­zést, amellyel megtiltotta tagjainak, hogy résztvegyenek a népek béke­kongresszusgjj. Leszavaziák a gyarmattartó hatalmakat az ENSz gyámsági bizottságában Az ENSz-közgyülés 4. számú (gyámsági) bizottsága meghallgat­ta az Anglia »gyámsága« alatt lévő tanganyikai Vameru nevü törzs képviselőjét. A törzs megbí­zottja elmondotta, hogy az angol gyarmatosítók a Vame­ru törzs háromezer családját el­űzték földjéről és földművelésre, valamint állattenyésztésre egy­aránt alkalmatlan aszályos és terméketlen vidéken telepítették le. Az elmúlt év november 17-én a tartományi biztos és hét tiszt ve­zetésével több mint 120 rendőr ér­kezett a Vameru-törzs lakóhelyére és megparancsolták a törzs tagjai­nak, hogy készüljenek fel áttele­pülésre. A törzs tagjai megtagad­ták a parancs teljesítését. Erre a rendőrök több embert le­tartóztattak és felégették a bennszülöttek házait. Ez a ter­rorakció november 21-ig tartott. Ez idő alatt a törzs lakóhelyéhez vezető utakat lezárták. A benn­szülöttek éjszaka próbáltak ma­guknak főzni, de ha ezt a rend­őrök észrevették, megsemmisítették ételüket. Ezután a háromezer csa­ládot erőszakkal a már említett aszályos, terméketlen vidékre szál­lították, ahol ezek a családok most éheznek. Anglia képviselője az angol gyarmatosítók erőszakos politikáját és önkényes eljárását bizonyító té­nyek láttán is eredménytelen kísér­leteket tett a Vameru-törzs erő­szakos áttelepítésének igazolására. Az Egyesült Államok, Belgium, Ausztrália. Franciaország és Kana­da képviselője támogatta Anglia küldöttét és azt állítgatták, hogy, a gyámságí bizottság nem illetékes ennek a kérdésnek az eldöntésére, és nincs joga beavatkozni az igaz­gató hatalmak belső ügyeibe. O. O. Jurans. a Szovjetunió kép­viselője, a Lett SzSzK külügymi­niszterhelyettese a bizottság ülésén mondott beszédében kijelentette, hogy a bennszülött lakosság jogait durván megsértő, és a gyámsági egyezmény előírásait semmibevevö angol kormány elűzi földjéről a bennszülött lakosságot és a benn­szülöttektől elvett földet európai gyarmatosítóknak adja át. A Va­meru-törzshöz tartozó háromezer család helyébe tizenhárom európai családot akarnak letelepíteni. O. O- Jurans rámutatott arra, hogy amikor a gyámsági tanács 11. ülésszakán a Vameru-törzs ki­telepítésének kérdését tárgyalták, a Szovjetunió képviselője köve­telte a törzs tagjaitól elvett föl­dek visszaszármaztatását és fel­szólította 4. számú bizottságot, hogy hozzon határozatot a Va­meru-törzstől elvett földek hala­déktalan visszaadására. A bizottság a gyarmatosítók til­takozása ellenére elfogadta nyolc ország — Pakisztán, Indonézia, Szíria és más országok — határo­zati javaslatát. Ez a határozati javaslat indítványozza, hogy Ang­lia az elvett földeket haladéktala­nul adja vissza a Vameru-törzsnek és fizesse meg az erőszakosan át­telepítetteknek az okozott károkat A határozati javaslatra 32 kül­döttség szavazott, köztük a Szov­jetunió, az Ukrán SzSzK, a Bjelo­russz SzSzK, Lengyelország, Cseh­szlovákia, Pakisztán, India, Etiópia és Egyiptom. A határozati javas­lat ellen 14 küldöttség szavazott, köztük az Egyesült Államok, Fran­ciaország, Belgium, Ausztrália, Hollandia és Norvégia. Három kül­döttség tartózkodott a szavazástól. Tömegharc Nyugat-Németországban a háborús egyezmények ratifikálása ellen Nyugat-Németország dolgozói tüntetéseken követelik, hogy a bon­ni parlament ne ratifikálja a hábo­rús egyezményeket. Pénteken több­ezer hamburgi tüntetett a háborús egyezmények ratifikálása ellen. Az esti órákban a főpályaudvar előtt nagyarányú gyűlésen követelték a hamburgiak az Adenauer-kormány lemondását. Amikor a gyűlés részt­vevői között a Német Kommunista Párt elnökségének felhívását tartal­mazó röplapokat osztottak szét, a készültségi rendőrség erős egységei megrohanták az összegyűlteket A tüntetők hangszórókon felszólítot­ták a rendőröket, hogy csatlakoz­zanak a békegyűléshez. Erre a rend­őrök többsége — a rendőrtisztek parancsa ellenére — megtagadta, hogy erőszakosan lépjen fel a bé­kés polgárok ellen. A rendőrség ez­után visszavonult. Később újabb rendöregységek kísérleteztek, "ugyan­csak sikertelenül a gyűlés feloszla­tásával. A nürnbergi ifjúmunkások pénte­ken fáklyásmenetben vonultak fel a város utcáin, s Adenauer politikája ellfn aktív ellenállásra szólították fel' a lakosságot. A kivezényelt há­rom rendőrosztagnak nem sikerült a tüntetőket szétoszlatnia. Düsseldorf-Gelsenkirchenbeii gyű­lést tartottak. A gyűlésen felszó­lalt Christa Thomas ismert katoli­kus íránő é s felhívt a a német férfia. kat, asszonyokat és ifjakat: minden erejükkel akadályozzák meg a há­borús szerződések elfogadását és A jugoszláv hazafiak hősies harca a titóista rendszer ellen és a békéért A. titóista fasiszták a Jugoszláv ha­zafiak 'ezreit börtönözték be, mun­kásnőket, földmüvesnőket és értelmi­ségi dolgozókat — írja a jugoszláv forradalmi emigránsok lapja, „Az in­ternacionalizmus zászlaja alatt". A titóista fasiszta hóhérok a bebörtön­zött jugoszláv hazafiakat állati mó­don kínozzák. Több mint 100 ezer gyermek, akiknek anyja haláltábo­rokban sínylődik, sorsára van hagy­va, éhenhalásnak. megfagyásnak és betegségnek van kitéve. A mun­kásnőket, földmüvesasszonyokat és a dolgozó nőket kegyetlenül kizsák­mányolják. A termelésben dolgozó asszonyoknak, anyáknak naponta —14 órát kell dolgozniok és emel­lett béreik sokkal alacsonyabbak, mint a férfiaké. A titóista nagyfejü­ek naponta számos nőt bocsátanak el a munkából, főleg sokgyermekes anyákat, beteg és másállapotos aáz­szonyokat. 1949-től 1951-ig több mint 900.000 asszonyt, anyát bocsátottak el a munkából. „Az internacionalizmus zászlaja alatt" cimíi lap rámutat arra, hogy a titóista terror sem képes elnyomni a jugoszláv, hazafiak harcát a gyű­lölt titóista rendszer ellen és a bé­kéért, A jugoszláv nők, hűen forra­dalmi hagyományaikhoz, fivéreik, férjük és fiaik oldalán, akik a ju­goszláv hazafiak szövetségébe tömö­rültek, Jugoszláviának a fasiszta­titóista járom alól való felszabadítá­sáért harcolnak. Egész Jugoszláviá­ban a vállalatokban, intézményekben, városokban és falvakon a jugoszláv nők a békéért, gyermekeik jogaiért, hazájuk megmentéséért harcolnak. A lap példakép rámutat Olga Martino­va textilgyári munkásnö hősi harcá­ra, aki a titóistákat szemtől szembe elítélte azért, mert a Szovjetuniót és a népi demokratikus országokat rá­galmazták. követeljék a békeszerződés megkö­tését. A „Freies Volk", a Német Kom­munista Párt központi lapja, a bon­ni koalíciós páirtok parlamenti cso­portjának azzal a határozatával kapcsolatban, hogy a ratifikálás harmadik tárgyalását januárra ha­lasztják, vezércikket írt, amelyben a párt nevében felhívást intézett Nyugat-Németország dolgozóihoz: „Sztrájkkal semmisítsétek meg a különszerződést!" Adenauer .taktikájának megválto­zását a német nép széles tömegei­nek ellenállása idézte elő — írja a „Freies Volk" — az az ellenállás, amely ennek a szégyenteljes szer­ződésnek ratifikálásával szemben kibontakozik és mind eredménye­sebb lesz, noha a Német Szocialista Párt vezetőségének áruló politikája következtében még távolról sem érte el csúcspontját „Nem szabad azt hinni — folytat­ta a „Freies Volk" — hogy a har­madik olvasás elhalasztása Adenau­ernek azt a szándékát tükrözi visz­sza, hogy az amerikai parancsnak gyakorlati megvalósitás a januárig szünetel, vagy akárcsak elhalasztó­dik. Világos bizonyítéka ennek, hogy vízsugarakkal és gumibotokkal tá­madtak a népnek azokra a küldöt­teire, akik ezekben a napokban Bonnba mentek, hogy meggyőzzék a képviselőket: térjenek le végre a pusztulásba vezető útról. Blank hivatala ( a leendő hadügyminiszté­rium) teljes erővel dolgozik. A nyu­gatnémet hadsereg felállításának előkészületei a parlamenti esemé­nyektől függetlenül lázasan folynak. Nyugat-Németországban a gyakor­latban nincs többé szílás, gyüleke­zési és sajtószabadság. Éppen ezért erősíteni kell a tilta­kozó mozgalmat és nem szabad megállni a gyűléseknél é s küldött­ségének menesztésével." „Az elmúlt napok eseményei még világosabban megmutatták, hogy meg lehet dönteni az Adenauer rendszert, keresztül lehet húzni bű­nös számításait, ha a nép egységes! Sztrájkkal semmisítsétek meg a különszerződést!" — fejezi be cik­két a Német Kommunista Párt köz­ponti lapja.

Next

/
Thumbnails
Contents