Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-06 / 291. szám, szombat

m szo 1952 december 12 PÁRTÉLET •A Matador üzemi pártszervezete a CsISz-szel karöltve aktivizálja a dolgozókat Ä Matador-üzem dolgozói nagy lelkesedéssel dolgoznak a szocia­lizmus építésén és az ötéves terv negyedik évét Sztálin elvtárs szü­letése napjáig teljesítik. Az üzem­ben a pártszervezet vezetéséve) sajtőtízperceken vitatták meg Szlánszkynak és hazaáruló csoport­jának tetteit. Az üzem dolgozói megelégedéssel vették tudomásul az ítéletet és ezek után még job­ban fogják fokozni munkájukat. A Matador-üzem pártszervezete a CsISz-el karöltve dolgozik és aktivizálja a dolgozókat a termelő munkába. Pártunknak egyik leg­fontosabb feladata a fiatalok bevo­nása a politikai munkába. Sok üzemben a pártszervezet nem tud­ja a fiatalokat beVonni a politikai életbe. Pedig a pártnak nagy szük­sége van a fiatalokra. Fokozni kell öntudatukat és beléjük kell nevelni a szocialista hazafiságot hogy a CsISz-böl olyan odaadó harcosok nőjenek ki, mint a szov­jet komszomolisták, akik elöljár­nak a termelőmunkában és elöl­jártak a Nagy Honvédő Háború­ban is a fasiszták elleni harcban. A Matador üzemi pártszervezete a vezetőségbe meghívja mindig a CsISz-vezetöket is, és tanácsokkal látja el-a CsISz-tagokat és rámu­tat hibáikra és figyelmezteti őket az egyes kampányok alatt az idő­szerű problémákra. A CsISz-tagok maguk között is tartanak politikai oktatást. A politikai oktatáson át­veszik a XIX. kongresszus anya­gát és a párt új szervezeti sza­bályzatainak javaslatát. Ezen az oktatáson megvitatták és elítélték Szlánszky hazaáruló tetteit is. Meg akarják mutatni, hogy ők az újtípusú fiatalsághoz tartoznak és a termelőmunkából nemcsak kiveszik részüket, hanem szívükön viselik az egész üzem munkájának menetét és a munka termelékeny­ségének emelését. A CsISz-tagftk, mivel eddig nem volt kiértékelve ä munka minden nap, javaslatot ter­jesztettek a pártszervezet elé, hogy alakítsanak egy bizottságot, amely ellenőrzi a munkateljesítményeket. Ebben legyen egy CsISz-tag, egy kommunista, egy szakszervezeti tag és egy mester. Ez a bizottság minden nap fel fogja mutatni a munkában elért eredményeket és ez nagyban hozzá fog járulni a termelés emeléséhez. Az üzem min­den részében megtartják a sajtó­tízperceket. A pártszervezet jól dolgozik; csak egyes idősebb elvtársak nem vesznek aktiv részt a politikai munkában. Pedig a passzivitás tulajdonképpen megalkuvás és az opportunista elemek csak gyengí­tik a párt munkáját. A pártokta­táson átveszik a XIX. kongresszus anyagát, amelyből különösen Ma­lenkov elvtárs beszámolóját vitat­ják meg. A pártoktatás elég jó eredményekkel folyik de egyes kö­rökben nincs vita, ahogy Matusi­ková Vilma elvtársnö mondja. A mj körünk vezetője, Jánoska elv­társ, a pártoktatás ideje alatt csak felolvas és vita nincsen. Ez pedig nagy hiba mert a vitából lehet legtöbbet tanulni. A pártoktatás leghelyesebb me­nete az, ha az oktató a kitűzött anyagból egy összefoglaló előadást tart. Kiemeli a fő pontokat és rész­letesen megmagyarázza, az elő­adás ne legyen túl hosszú. Ha a pártoktató gépiesen felolvas két órán keresztül, ez a hallgatókra fárasztó és unalmas és mire az oktató végigolvassa előadását, az elejét már elfelejtették a hallga­tók. Ha azonban az előadó az anyag főbb részeit összefoglalja, azt érdeklődve hallgatják a tanu­lók. A rövid előadás után pedig a vitára kell fektetni a fősúlyt. Be­vált módszer az, mert ha valaki hozzászól az anyag valamelyik ré­széhez, jobban az emlékezetében marad az anyag. Ha ellenben csak felolvasnak, azt hamarabb elfelej­tik. A pártoktatónak tehát nagyon kell ügyelni arra, hogy élénk vita fejlődjön ki az anyag körül. Matusiková Vilma elvtársnö. még megjegyzi, hogy üzemükben ugyan jól folyik a pártélet, de még sokkal jobb tömegpolitikai "munkát lehetne kifejteni a dolgozók kö­zött, ha az üzemi mikrofon ma­gyar nyelven is közvetítené a főbb politikai eseményeket. A Matador­üzem dolgozóinak fele magyar és nem értik, ha szlovákul beszél hangszóró. Az üzem magyar dol­gozói kérik, hogy a mikrofonon magyarul is közvetítsenek, hogy ők is jobban belekapcsolódhassanak a politikai munkába. Matusiková elvtársnö Korabelnyiková módsze­rével dolgozik, huiladékanyagből és ezzel sok nyersanyagot takarít meg. Bielik András a présélömühely­ben dolgozik. munkahelyén még munka közben is agitál és még ebédidő alatt is agitációs munkát fejt ki. Egy percet sem veszít munkaidejéből és úgy felel kérdé seinkre munka közben. Minden percet felhasznál, hogy munkater­melékenységét emelje és most, hogy Szlánszky és bandája elnyer­te méltó büntetését, még jobban fokozza munkáját. — Mi, Marx, Lenin, Sztálin ta­nai szerint és a párt irányvonala szerint akarunk tovább haladni — mondja Bielik elvtárs. — Annak tudatában, hogy pártunk megerő­södött és megtisztult az árulók kártevő munkájától, fokozom mun­kámat a szocializmus építésére. Csóka elvtárs párttag a gépész műhelyben dolgozik és felháborodva beszél Szlánszky gaztetteiről. Az üzemrészen jól folyik az agitációs munka és mindig megbeszélik az előző napokon felmerült hiányos­ságokat. Az üzem dolgozói a Szovjet Ba­rátság Hónapjában kötelezettséget vállaltak, hogy a nehézipar számá­ra készített tíz szalagot tíz nap pal előbb elkészítik, B. J. Ribár József, a handlovai bányaüzem legjobb újítóía A handlovai bányaüzem a város szélén terül el és mindig zajos. Fém­mel telített csillék zörögnek, nehéz vasdarabokkal, daruk mozognak, dol­gozóink a rájuk háruló gottwaldi öt­éves terv feladatán munkálkodnak. Ribár Józsefjei, a handlovai bánya­üzem legjobb újítójával a kapuban találkoztunk és egy szélcsendes utcá­ban húzódtunk meg. A felszabadulás előtti életéről beszélgettünk. Ribár István arcvonásai megkemé­nyedtek, mintha čsak azt akarták vol­na kifejezni, hogy iái esik idézgetni a múltból, mert a'2 akkori tűrhetetlen viszonyokra való visszaemlékezés ma szenvedélyesebb munkár a ösztönöz minden becsületes embert. Felvillan­tak emlékében Tatabányán eltöltött gyermekévei, így beszélt ezekről az időkről: — Apám annyit sem keresett, hogy a szűkös megélhetést biztosithassa családjának. Délelőtt iskolába jártam, délután a, bánya körül ácsorogtam Sokszor a szénporból szedegettem da­rabos szenet és fillérekért árultam a piacon. Családunk 1920-ban kertel Handlovára. A megélhetés itt sem volt könnyebb Apám a bányába, én pedig a' párkányt mezőgazdasági gépgyárba jártam dolgozni. Ribár elvtárs borúsabb let*, ahogy folytatta: — Itt mint inas naponta 14-18 órát dolgoztam A mannámért egy koro­nát sem kaptam A betegsegélyző minden évben megkövetelte a 960 ko­ronát. még a, segédlevét megszerzé sét is ettől tették függővé. — A munkaórák nagy száma es a mesterek kibírhatatlan basáskodása ellenállást váltott kl belőlem, osztály­érzetemtől fűtve harcba szálltam a kizsákmányolók ellen. Pártunk ideo­lógiáját ebben az időben ismertem meg. 1923-ban inasszrájkot szervez­tünk a nyolcórai munka bevezetésére. — Megszereztem a segédlevelet, de semmire sem mentem vele, mert az 9,lső ^urzsoa köztársaság, mint sok munkásfiút. engem is a munkanélkü­liek táborába sodort. Bekóboroltam Magyarországot, Romániát, rrýg 1929­ben végre munkát kaptam Handlován. Ebből a hányatott sorsból fakadt Ribár József határtalan szeretete a nagy Szovjetunió iránt. A Vörös Had­sereg felszabadította hazánkat és le­hetőséget adott arra, hogy pártunk vezetésével a dolgozó nép vegye ke­zébe az ország irányítását. Ez a fe­lejthetetlen tény fordulópontot jelen­tett Ribár József életében és a mun­kaviszonyában is. Üj munkakedvvel, hatalmas lendülettel tátott a munká­hoz, mert tudta, hogy most már ma­gának és a,z egész dolgozó népnek termel. 1 Amikor újításairól érdeklődtünk, elővette zsebéből jegyzeteit, hogy hét újítása közül a leghasznosabbról be­széljen. Bányászaink egyik legnagyobb problémája — kezdte — a szén elszál­lításához használt gumiszalagok ösz­szekötése volt. Az összekötéshez ed­dig Adler-kapcsokat használtak, ame­lyeknek a beszerzése nagy nehézsé­gekbe ütközött. Jól emlékszem, az egyik elvtárs arról beszélt, hogyha nem találjuk meg az összekötés új módját, akkor könnyen megesik, hogy be kell szüntetni a fejtést. Kötelessé­gemnek tartottam minden tőlem tel­hetőt megtenni a termelés érdekében. A gumiszalagoknál figyelmesen ta­nulmányoztam, hogy miről van szó, aztán otthon sok estét töltöttem el tervezgetésekkel. Egyszercsak rájöt­tem a megoldásra. A gumiszalagot a ké( széltől 14— 14 mm-re kilyukasztottam és elhelyez­tem od a egy-egy jobb- és balmenetű rúgóhajtású drótot. Ezt a két rugót egymásba kapcsoltam és dróttal ösz­szeerősítettem. Az összekötés így mi­nimális összegbe kerül. — Mi segített a munkádban? Röviden válaszolt. — A könyvek. — Milyen könyveket szoktál olvas­ni? / Szakirodalmat és szépirodalmat. Néha történelmi könyvekbe is bele­lapozgatok. 1200 könyvem van, — felelte Ribár elvtárs büszkén. — Mi a legkedvesebb olvasmányod? — Az SzK(b)P története. Minden­nap elolvasok belőle egy részt, mert érzem, hogy nagy segítséget nyújt a gyakorlati életben. Jól ismerem Le­nin és Sztálin elvtársak életrajzait is. Olvasni, olvasni, ezt tartom szem előtt, mert a munkásember csak a lá­tóköre kiszélesítésével tudja tökélete­síteni munkáját. Végül fiára, a 21 eves Ribár Jó­zsefre terelődött a szó. Büszkén be­szélte el nekünk, hogy már több mint egy éve néphadseregünk tisztje. — Azóta még vidámabban végzem a munkám, — mondotta boldogan, — mert elért eredményeink felett fiam és néphadseregünk tagjai őrködnek. A város elcsendesült, az utcán csak a szél "neszelt. Elköszöntünk egymás­tól. Ribár elvtárs sietett haza, hogy könyvet vehessen a kezébe, amelyből új ismereteket szerezhet magának, hogy felhasználhassa aztán őket a maga és dolgozó népünk javára. MÁCS JÓZSEF Tiranában aláírták a csehszlovák-albán kultúregyezményt December 1-én az Albán Népköz­társaság fővárosában, Tiranában aláírták az Albán Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság kö­zött megkötött kulturális együtt­működésről szóló szerződést. Az Albán Népköztársaság nevében Bedri Spahiu iskolaügyi miniszter a minisztertanács elnökhelyettese, a Csehszlovák Köztársaság nevében dr. Jozef Kiszely kormányelnök­helyettes írták alá a szerződést. A szerződés ünnepélyes eláírásáná] al­bán részről résztvett Koco Tashko külügyminiszterhelyettes, Fadil Pacs­rami, a külfölddel való kultúrális kapcsolatok bizottságának elnöke, Fatmir Gjato, a kultúr- és művé­szeti bizottság elnöke, Petn Kito, az albán rádióbizottság elnöke és sok má s neve a személyiség. Cseh­szlovák részről jelen voltak dr. Jo­zef Kiszely kormányelnökhelyettes, dr. Vladimír Pavlicsek, a Csehszlo­vák Köztársaság rendkívüli követe é s meghatalmazott minisztere, Lu­mir Csivrny iskolaügyi miniszter- 1 helyettes és Václav Lacina Ir6, <9 csehszlovák rádióbizottság tagja. Az Albánia é s a Csehszlovák Köztársaság közti kultúráiig együtt­működésről szóló szerződés lehetővé teszi a két ország közti baráti kap­csolatok megszilárdítását és. meg­erősítését, a z együttműködés és a kölcsönös megismerés további ki­mélyítését a kultúra, tudomány és művészet terén. A szerződés egy­úttal kifejezi mindkét kormány és nép kívánságát, hogy még jobban hozzá akar járulni a djcső Szovjet­unió vezette béke, demokrácia és szocializmus világtáborának meg­erősítéséhez. A szerződés tartozékaképpen alá­írták az Albán Népköztársaság mi­nisztertanácsa mellett működő rá­dióbizottság és a csehszlovák rádió­bizottság köztj együttműködésről szóló jegyzőkönyvet, amelyet az al­bán rádióbizottság nevében annak elnöke, Petro Kjto, a csehszlovák rádióbizottság nevében pedig annak elnökhelyettese, Václav Lacin a író írták alá. József Attila emlékest Kassán A Csehszlovák írók Szövetségének 1 dettel a kassai Szlovan nagytermében •Irmnkiai tnanvntn ic n —; x sa-" szlovákiai tagozata és a Csehszlová kiai Magyar Dolgozók Kult úr egye­sületének kassai helyi szervezete ked­den, december 9-én este 19 órai kez­József Attila-emlékestet rendez a nagy proletárköltő halálának 15. évforduló­ja alkalmából. A belépés díjtalan. A Sztálini Alkotmány (Folytatás az 1. oldalról) kotmány igazi demokratikus alkot­mány, nem rejteget semmiféle korlá­tozásokat és „hátsó ajtókat", me­lyek nélkül a burzsoá alkotmányok nem tudnának létezni. Ezért szilárd alap a szocialista társadalom fejlő­désének további folyamatára — a szocializmusból a kommunizmusba vezető úton. A Sztálini Alkotmány zászlaja alatt a szovjet nép az építő sikerek útján haladt, fejlesztette a szovjet föld hatalmas erejét, e zászló alatt a szovjet nép országát a világ tech­nikailag legfejlettebb országai közé állította. A Sztálini Alkotmány zászlaja alatt erkölcsileg megszilárdult a szovjet társadalom politikai egysé­ge, a Szovjetunió népeinek barát­sága, megerősödött a szovjet ha­zafiság, amely a Szovjetuniót rab­szolgaságba dönteni törekvő ellen­ségekkel szemben bevehetetlen erőddé vált. A Sztálini Alkotmány erőforrás­sá vált minden szovjet polgár szá­mára, lankadatlan lendületet, szí­vósságot és lelkesedést kölcsön­zött nekik minden akadály leküz­désére az emberiség legmagasabb célja, — a kommunizmus felé való átmenet alapjainak építésében. A Sztálini Alkotmány megszilár­dította a Szovjetunió helyzetét a béketábor élén, rendkívül megnö­velte az elnyomott és rabságba süllyesztett népek általa betöltött védelmezőjének és oltalmazójának szerepét, »az első rohambrigád«­nak szerepét, amely az egész dol­gozó emberiségnek utat tör az új, boldog jövő felé. Sztálin elvtárs az alkotmány el­fogadásához fűzött bevezető be­szédében rámutatott ennek mérhe­tetlen nemzetközi jelentőségére. A Sztálini Alkotmány » ... olyan ok­mány, amely arról tanúskodik, hogy az, ami a Szovjetunióba^ már megvalósult, éppúgy megva­lósítható más országokban is«. A Sztálini Alkotmány olyan okmány, amely arról tanúskodik, hogy a szocializmus és a demokrácia le­győzhetetlenek. Ha a Szovjetunió népei számára a Sztálini Alkotmány a felszaba­dult emberiség útján elért győzel­mek mérlege, akkor a kapitalista világ népei számára egyszersmind hatalmas erkölcsi rúgó a halódó kapitalizmus kizsákmányoló kar­maiból való felszabadulásukért folytatott harcukban. Akciópro­gramm ez, amely életre kelti a haladás összes erőit — évszázados álmuk — a kizsákmányolás nélküli társadalom megvalósítására, olyan társadalom megvalósítására, amely­ben az ember nem farkasa az em­bernek, olyan társadalom megváló- ( \ sítására, amelyet a dolgozó ember már évszázadok óta hiába keresett és amelyet az orosz proletáriátus váltott valóra — a szocialista tár­sadalom megvalósítására. A népi demokratikus országok és új alkotmányaik, amelyek nagy mintaképükre, a Sztálini Alkot­mányra támaszkodnak, teljesen megerősítik a Sztálini Alkotmány nemzetközi jelentőségét. A Sztálini Alkotmány számukra a tapaszta­latok nagy forrása volt, bölcseség könyve volt, amelyből merítettek és amelyre támaszkodott ezen or­szágok népe alkotmányuk megal­kotásában. Ezért Lengyelország, Románia alkotmányai is, amelye­ket ezen országok népe az idén alkotott meg, valamint más népi demokratikus országok alkotmá­nyai is, magasabb típusú alkotmá­nyok, melyek egyre jobban meg­közelítik nagy mintaképüket, a Szovjetunió alkotmányát. Éppen így a mi május 9-í Al­kotmányunk, amely magában fog­lalja dolgozó népünknek 1948 feb­ruárjában a reakció fölött aratott győzelmével kivívott jogait, a Sztálini Alkotmány alapelveire tá­maszkodik, amelyekből néhányat már átvett. E jogok biztosításával lerakta a szocializmus felépítésé­nek alapjait hazánkban. Dolgozó népünk ezen az úton szép darabot tett meg. A szocializmus építésé­ben elért minden új siker közelebb visz bennünket célunkhoz, — a' szocializmushoz és ahhoz a rend­szerhez, amely a Sztálini Alkot­mányban gyökerezik. A Sztálini Alkotmány fennállá­sának 16. éve a szovjet szocialista polgárok kíméletlen, de győzedelmes harcának 16. éve. annak a győze­lemnek 16. éve, amely megszilár­dította és növelte a Szovjetunió erejét, az a 16 év, amely a Szov­jetuniót az egész világ haladó em­beriségének élére állította. A Sztálini Alkotmány 16. éve — a kapitalista világrendszer hanyat­lásának és bomlásának 16. éve, amely az államapparátus fasizá­lásával, a militariZációval és végül háborús agresszióval igyekszik fenntartani széteső uralmát. A Sztálini Alkotmány fennállása 16. évének mérlege a napnál vilá­gosabban szól. A demokrácia, a szocializmus és a béke ereje le­győzhetetlen. Az imperialisták minden dühöngése és minden intri­kája ellenére a Sztálini Alkotmány egyre fényesebben • világítja meg azt az utat az egész világ elnyo­mott emberiségének, amely min­denhonnan egy cél — a kommu­nizmus felé vezet. (A Rudé Právo vezércikke.)!

Next

/
Thumbnails
Contents