Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-05 / 290. szám, péntek

1952 december 5 m szo A koreai kérdés vitá a az ENSz politikai bizottságábaa December l-én az ENSz-közgyűlét. politikai bizottságában befejeződött a hadifoglyok hazatelepítéséről száló indiai határozattervezet és az eh hez fűzött szovjet módosítások vitája és megtörtént a szavazás. Az indiai határozattervezethez fűzött szovjet módosítások megvitatá s

a megerősítette azt a tényt, hogy az Egyesült Államok és az agreszszív amerikai politikát követő országok nem akarják a koreai háború befejezését, ellenzik a koreai kérdés békés rendezését. Ami a közvetítő szerepét játszani akaró indiai küldöttséget illeti, bebizonyosodott, hogy ez a küldöttség az amerikai-angol táborba tartozik. Krisna Menőn, az Indiai küldött felszólalásaiban nem tudta megcáfolni a szovjet küldöttségnek az indiai határozattervezet ellen emelt egyetlen kifogását sem és egész beszédével csak megerősítette, hogy ez a tervezet csupán a közvélemény félrevezetése érdekében bizonyos fokig leplezett amerikai javaslat. Az indiai küldött semmit sem tudott felhozni a koreai tüzszünetről szóló szovjet javaslat ellen. Alaptalanul kijelentette, hogy az indiai határozattervezetnek ugyanez a célja és egy szót sem szólt arrjl, hogy ebben az esetben küldöttsége miért ellenzi olyan állhatatosan, hogy a határozattervezetbe felvegyék a haladéktalan tűzszünet követelését. A. J. Visinszkij felszólalása Ezután A. J. Visinszkij, a szovjet küldöttség vezetője szólalt fel. — Menőn úr legutóbbi beszédévei kapcsolatban — kezdte felszó alácá^ A. J. Visinszkij — meg kell mondanom: az indiai küldöttség határozattervezetéhez fűzött magyarázata és a Szovjetunió módosításaira vonatkozó nyilatkozata ismét bebizonyítja, hogy az indiai küldöttség hatá rozattervezetét illető bírálatunk tökéletesen megalapozott, helyes és igazságos volt. Menőn úr be akarta bizonyítani, hogy az indiai küldöttség határozattervezete utat nyit a béke felé. Vájjon Menőn úr és az egész indiai küldöttség, vagy bárki az itt jelenlévök^özül tagadni fogja-e, hogy ha már út nyílik a béke felé, akkor az ügyet a hadmüveletek befejezésével kell kezdeni? A valóságban nem lehet azt mondani, hogy utat nyitunk a béke felé es ugyanakkor megtagadni a szovjet küldöttség határozattervezetének támogatását, amely tervezet javasolja. hogy azonnal és teljesen szüntessenek tüzet Koreában, szárazföldön, tengeren és levegőben. A békéhez vezető utat nem lehet megkezdeni a tűzszünet nélkül. — Menőn úr a fegyverszüneti egyezmény tervezetére hivatkozott, amelyben már megegyeztek Panmindzsónban. Abból, amit mondott, úgy lehetett érteni, hogy az első lépést a béke felé azzal fogják megtenni, hogy egyezményt kötnek a fegyverszünetről, amely egyezmény előírja a tüzszünetet. Ebben az esetben megkérdezem: mikor lesz ez? Holnap, egy hét múlva, egy hónap múlva, egy év múlva, öt év múlva? Minden adat arról beszél, hogy semmi alap sincs arra számítani, hogy a fegyverszüneti egyezményt legalább is a közeljövőben megköthetik, mert ilyen egyezmény megkötése nem érdeke az Egyesült Államok uralkodó köreinek, amelyek minden eszközzel meg akarják hiúsítani ezt az egyezményt. Menőn úr elmélkedésének logikája annál kevésbbé érthető, mert jól ismert a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának álláspontja az indiai küldöttség határozattervezetével szemben. — Csou En lajnak, a Kinai Népköztársaság külügyminiszterének nyilatkozata és Pak Hen En-nek, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küliigyminiszteréneki nyilatkozata teljesen pontosan és vilá gosan meghatározza ezeknek az országoknak álláspontját a koreai béke eléréséhez vezető út kérdésében — mondotta A. J. Visinszkij, majd idézte Csou En-laj és Pak Hen En nyilatkozatainak az azonnali tüzszünetet követelő szovjet javallatot teljes mértékben helyeslő részét. Ezután így folytatta: — A mondottakból világos, hogy az Egyesült Államok határozattervezetében szereplő javallatokat, amelyeket néhány küldöttség támogat, valamint a perui, a mexikói, vagy az indiai tervezet javaslatait nem lehet alapul elfogadni a fegyverszünetről és a hadifoglyok hazatelepítéséröl szóló egyezmény elérése érdekében. Mindezek a határozati javaslatok ugyanannak az amerikai tervezetnek a változatai. Menőn úr szavaiból úgy tűnik, mintha a szovjet küldöttség azt javasolná, hogy a tüzet azután szüntessék be miután a fegyverszüneti egyezményt megkötötték. Ez azonban csak Játék a szavakkal, nem több. Javaslatunkban ez van: „Javasoljuk a Koreában harcoló feleknek, hogy a harcoló felek között a fegyverszünet kérdésében már létrejött egyezménytervezet alapján haladéktalanul és teljesen szüntessék be a tüzet.., szárazföldön, tengeren és levegőben ..." stb. Ebből látható, hogy mi azonnali tüzszünetet javasolunk és nem valamilyen egyezmény alapján, amelyet valamikor megkötnek, hanem a már elért egyezménytervezet alapján. — Menőn úr — folytatta A. J. Visinszkij — azt mondja, hogy az indiai tervezet ugyanezt javasolja. Nem, önök nem ugyanezt javasolják, sőt mi több, önök általában nem javasolják a tüzszünetet. Az önök határozattervezetében a bevezetés 2. cikkelyében azt javasolják, hogy csupán helyesléssel állapítsák meg. hogy a panmindzsonj tárgyalások útján, valamint a koreai hadmüveletek befejezésére és a koreai kérdés rendezésére irányuló előzetes egyezmények útján jelentős sikert értek el a fegyverszünet irányában. Ilymódon az önök határozattervezetében semmiképpen sem javasolják a hadműveletek befejezését, csupán a panmindzsoni tárgyalásokra való ilyen hivatkozásra korlátozódnak. A mi határozattervezetünkben teljesen világos javaslat szerepel: „Javasoljuk a Koreában harcoló feleknek, hogy ... haladéktalanul és teljesen szüntessék he a tüzet". Ezért határozottan visszautasítom az indiai küldöttség képviselőjének azt a kísérletét, amellyel úgy akarja feltüntetni a helyzetet, mintha az indiai határozattervezetben valamilyen követelés volna a tüzszünetről. Ilyen követelés nincs sem az indiai határozattervezetben, sem az Egyesült Álllamok határozattervezetében éppúgy, mint ahogy a perui és a mexikói határozattervezetekben sem szerepel ez. — Az indiai határozattervezet — hangsúlyozta A. J. Visinszkij — amint látjuk, nem írja elö a tüzszünetet, azaz nem teszi meg a legfontosabbat, amit meg kell tenni és ennek következtében nem segíti elö a koreai kérdés valódi rendezését, mert a tűzszünet nélkül — a mi a legfontosabb, legégetőbb és a legszükségesebb — természetesen nem lehet előrejutni ebben a kérdésben. — Dzsemali úr. Irak képviselője, ugyancsak kijelentette, hogy a tűzszünet híve és ennek bizonyítékául még saját határozattervezetét, vagy javaslatát is kihúzta a zsebéből, amelyet állítólag be akart terjeszteni a tüzszünetről. Miért nem terjesztette be ezt a határozattervezetet. Dzsemali úr? Miért tartotta ön ezt a zsebében? Dzsemali űr ezt azzal próbálja magyarázni, hogy később csatlakozott az indiai határozattervezethez és ezért a kérdés elesett. De csatlakozni ahhoz, ami nincs az indiai tervezetben és azt mondani, hogy a kérdés elesett, teljes értelmetlenség. Azt mondják nekünk, hogí itt mindenki a koreai háború befejezését kívánja. Azt mond ják nekünk, hogy most minden a Szovjetunió álláspontjától függ. De uraim, gondolják me'g, hogy mit mondanak Azokhoz fordulok, akik ezt mondják, többek között Menőn úrhoz. Hisz a Szovjetunió nemcsak beszél arról hogy a koreai háború befejezését kívánja, de javasolta is az azonnali tüzszünetet. Ha önök elfogadják ezt a javaslatot, ez lépés lesz és igen komoly lépés a háború befejezése felé. Önök azonban nem akarják elfogadni ezt a javaslatot. megelégednek kibúvókkal, amelyek szerint a koreai háború befejezésének kérdése teljesen a Szovjetunió álláspontjától függ. De hiszen éppen mi vagyunk a tűzszünet mellett, fippen mi javasoljuk, hogy fogadjanak el ma határozatot a tüszünetről. Es éppen önök nem akarják elfogadni ezt a határozatot. A második kérdés, amellvel Menőn úr foglalkozott, az indiai határozattervezet bevezetésének 8. cikkelyéhez fűzött módosításunk kérdése, j Menőn úr kijelentette, hogy — lé1 nyegében szólva — a bevezetésnek ehhez a cikkelyéhez fűzött módosításunkon már maga ez a cikkely túlmegy. De az indiai küldöttség határozattervezetének ebben a cikkelyében az áll, hogy „nem szabad erőszakot alkalmazni a hadifoglyokkal szemben abból a célból, hogy hazatérésüket megakadályozzák, vagy hazatérésre kényszerítsék őket". Mi azt javasoljuk, hogy a hadifoglyokkal szemben állandóan emberies magatartást kell tanúsítani a genfi egyezmény közvetlen megállapításainak és az egyezmény általános szellemének megfelelően. A.' J. Visinszkij ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy az amerikai parancsnokság a legdurvább eröszakot alkalmazza a hadifoglyokkal szemben. Ilyen körülmények között „az erőszaktól mentes hazatelepítés" követelésének az a célja, hogy az erőszakos visszatartást leplezze. A továbbiakban A. J. Visinszkij emlékeztetett arra, hogy már november 10-én megcáfolta Lloyd angol küldött „személyes benyomásait" arról, hogy két vagy három hadifogoly nem akar hazatérni. A cáfolatnak Colson és Dodd amerikai tábornokok jelentései, az úgynevezett' Nemzetközi Vöröskereszt bizottság jelentése és Lloyd saját beszéde volt az alapja. Olyan okmány van most kezemben — folytatta A. J. Visinszkij — amelyet szükségesnek tartok a bizottság tudomására hozni. William Stevenson Koreában működő haditudósítónak a „Star Weekly" című lapban megjelent közleményéről van szó. William Stevenson beszámol arról, hogy Lloyd úrral együtt meglátogatott egy hadifogolytábort. William Stevenson leírja a hadifogolytáborban Lloyd úrral együtt tett látogatását és megírja, hogy a táborban az amerikai parancsnokság cs'angkajsekista és liszinmanista kalandorokat arra használt fel, hogy kényszerítsék a koreai és kínai hadifoglyokat:' mondjanak le a hazatérésről. A közlemény rámutat, hogy Kocsedo-szigetén úgynevezett kommunistaellenes liga működik, amely terrorizálja a hadifoglyokat. íme a tudósító szavai: „A kínai nacionalisták (azaz a csangkajsekisták) koreai beavatkozásának hatékonyságáról akkor nyertem némi fogalmat, midőn egyetlen tudósítóként bebocsátottak egy kocsedoszigeti hadifogolytáborba, amelyet a kommunistaellenes ifjúsági liga ellenőrzött. Velem együtt volt Selwyn Lloyd angol államminiszter. .. Az Egyesült Államok csapatainak ellátásával és elszállásolásával foglalkozó úgynevezett második parancsnokság egyik beosztottja, Joseph James, ezredes megmagyarázta: A kommunistaellenes ifjúsági liga tartja fenn itt a fegyelmet és mindenkit megbüntet, aki áthágja a kereteket. A táboron belüli biztonságunk valóban e liga vezetőinek jóakaratától függött. E vezetők a gomblyukukban viselt fémjelvényről voltak felismerhetők. Ezek az emberek „zászlóaljparancsnokok"-on keresztül gyakoroltak ellenőrzést ' hadifogolytársaik felett. Ilyen „zászlóaljparancsnokok" vezettek be bennünket a táborba. E táborbán 10.400 kinai és északkoreai hadifogoly volt, akik a hazatérés ellen szavaztak ... Rövid vizsgálat megmutatta, hogy ez a szavazás egyhangú volt azoknak a fizikai fenyegetéseknek eredményeként. amelyekhez a liga tagjai az elégedetlenekkel szemben folyamodtak és amely fenyegetéseket gyakran valóraváltották. Nagyobbá, ra ugyanilyen volt a helyzet a többi ' „kommunistaellenes" hadifogolytáborban is. E táborokban a kínai in( struktorok kijelentették a hadifog' lyoknak: Formozára kéredzkedsz, vagy ittmaradsz és elrothadsz". — Ezzel kapcsolatban nem hallgathatom el a következő tényt sem. November 30-án Torontóból megkaptam annak a levélnek a másolatát, amelyet a Torontóban megjelenő 1 „Canadian Tribúne" című lap szerkesztője Pearsonnak, a közgyűlés mostani ülésszaka elnökének küldött. A levél igy hangzik: „Tiszteletreméltó uram! Csak egyetlen dolog akadályozza azt, hogy bekövetkezzék a béke Koreában, hogy Kanada fiai visszatérjenek hozzátartozóikhoz a koreai frontról — és ez az egyetlen dolog az, hogy a Koreában lévő amerikai parancsnokság szörnyű módon lábbal tiporja az emberiesség és a nemzetközi jog minden elvét. Felhívjuk az Önök figyelmét William Stevenson Koreában működő haditudósítónak a „Star Weekly'' című torontói lap november 22-i számában közölt szenzációs beismeréseire. Ez a tudósító és Selwyn Lloyd angol államminiszter meglátogatta a kocsedoszigetá hadifogolytábort és látta annak megcáfolhatatlan bizonyítékát, hogy az Egyesült Államok hadseregének kulturális és oktatásügyi kérdésekkel foglalkozó szolgálata terroristákat küldött a hadifogolytáborokba, hogy a hadifoglyokat Csang Kaj-sek hadseregébe kényszerítsék és látta, hogy a koreai és kínai hadifoglyok többsége haza akar térni. Kérjük Önöket, Iktassák be Stevenson cikkét az ENSz-közgyülésének jegyzökönyvébe és foglaljanak állást a haladéktalan koreai tűzszünet és a hadifogolykérdés rendezése mellett a genfi egyezménynek megfelelően. Ilymódon támogassák Kanada nemzeti érdekeit, az emberiesség és a nemzetközi jog elveit". —\ Ezek az okmányok véget kell, hogy vessenek annak a mesének, hogy a koreai és a kínai hadifoglyok nem akarnak hazatérni, hogy — állítólag — úgy határoztak, erőszakkal is szembeszállnalj minden hazaszállítást kísérlettel. Meglepő, hogy Lloyd úr — aki a bizottságban kijelentette: kormányának különleges megbízása alapján utazott Koreába, hogy megállapítsa, mi történik a valóságban Dél-Koreában a hadifoglyokkal — semmit sem közölt velünk ezekről a tényekről. Olyan viszonyok között azonban — mutatott rá a továbbiakban a szovjet küldöttség vezetője — amilyeneket az amerikai terror a hadifogolytáborokban teremtett, játék a szavakkal, ha az indiai küldött az erőszak alkalmazásának megengedhetetlenségére hivatkozik. E szavakkal való játéknak az a célja, hogy rejtegessék az amerikai parancsnokság vadállati módszereit és hogy a hadifoglyoknak a hazatérésről való állítólagos lemondása ürügyén az Egyesült Államok uralkodó köreinek érdekében meghiúsítsa a fegyverszüneti egyezményt. A. J. Visinszkij ezután így folytatta: — A szovjet küldöttség kötelességének tartja, hogy leleplezze ezt a csalást és ezért nem támogatja az indiai küldöttség javaslatát. Kötelességünknek tartjuk, hogy leleplezzük a genfi egyezménynek és a nemzetközi jog szabályainak durva megsértését. A genfi egyezmény és a nemzetközi jog szabályai valamennyi hadifogoly feltétlen hazatérését követelik. E követelés megtagadásának egy célja van: a koreai fegyverszüneti tárgyalások meghiúsítása az Egyesült Államok uralkodó köreinek érdekében. — Ezzel kapcsolatban helyénvalónak tartom, hogy emlékeztessek a »Journal of Commerce« című lap közleményére, amely szerint az esetleges tüzszünetről folyó tárgyalások tőzsdei áresést okoznak. Vájjon nem a New Yorkban 'megjelenő »Business Week« című folyóirat jelentette-e ki november 28-án, hogy »a fegyverszünet majdnem kikeriilhetetlenné teszi az üzleti tevékenység bejósolt hanyatlását?® • ' Mit jelent ilyen körülmények között azok állásfoglalása, akik tiltakoznak a koreai tűzszünet ellen? Csakis egyet jelent: a koreai háború folytatását, ami annyira érdeke az embervéren, a kínai, koreai és amerikai vérözönön gazdagodó amerikai milliárdosoknak. Mit jelent ilyen körülmények között az, hogy mi a koreai tüzszti- ' netet követeljük? A vérontás megszüntetését jelenti. Ezért állítjuk. hogy a Szovjetunió határozati javaslata gyökeresen különbözik az indiai határozati javaslattól, semmi köze sincs ahhoz. Menőn úr arról beszélt, hogy az J indiai határozati javaslat azonos a mi koreai tüzszüneti javaslatunkkal. Nem, India határozati javaslata nemcsak nem azonos, hanem éppen ellentétes a mj koreai tüzszüneti javaslatunkkal. India határozati javaslata nem segíti elö, hogy a koreai háború megszűnjék, hanem ellenkezőleg, a háború elhúzását. a koreai hadmüveletek folytatását segíti elö. Határozottan fenntartjuk a koreai tüzszünetre vonatkozó javaslatunkat. Az indiaj határozati javaslat elutasítja a koreai háború megszüntetését. Sem hamis nyilatkozatokkal, sem hazug szólamokkal nem lehet bennünket megtéveszteni. Az Egyesült Nemzetek Szervezete arra hivatott, hogy ne szavakkal harcoljon a békéért. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a koreai kérdés békés rendezése céljából történő aktív beavatkozással ki kell vívnia a Koreában folyó háború haladéktalan megszüntetését. A Szovjetunió volt a kezdeményezője a koreai fegyverszüneti tárgyalásoknak és ez büszkeséggel tölt el bennünket. Most felhatalmazásunk van itt kiv*rai azt, hogy határozatot hozzanak a haladéktalan és teljes tüzszünetről Koreában. Minden erőnket latbavetjük ennek érdekében és ezért mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy ez az igazi út, amely a koreai békéhez vezet. Felszólítunk minden küldöttet, hogy támogassa a Szovjetunió javaslatát, amely megnyitja az utat a Koreában folyó hadmüveletek igazi és mielőbbi megszüntetése, az egész koreai kérdés rendezése felé — mondotta befejezésül A. J. Visinszkij. Sekaninová, a csehszlovák küldöttség vezetője felszólalásában elítélte az indiai tervezetet és kijelentette: »Küldöttségünk szilárdan a koreai hadmüveletek haladéktalan és teljes beszüntetésének állás- í pontján áll, amint ezt a szovjet küldöttség módosításai javasolják. A csehszlovák küldöttség határozottan támogatja az indiai határozattervezethez fűzött szovjet módosításokat«. Skrzeszewski, a lengyel küldöttség vezetője rámutatott: nem véletlen, hogy az indiai tervezetet támogatta az Egyesült Államok, Anglia és mindenki, aki a koreai kérdés amerikai ^megoldásának* híve. A lengyel küldött határozottan támogatta a szovjet módosításokat. Az ülés végén szavaztak az indiai határozattervezethez fűzött szovjet módosítások felett. Az első szovjet módosítás az indiai határozattervezetnek arra a pontjára vonatkozik, amelyben az a kétszínű kijelentés van, hogy a hadifoglyokkal szemben nem szabad eröszakot alkalmazni, sem hazatelepítésük megakadályozására, sem erre valő kényszerítésük érdekében. A szovjet módosítás előírja, hogy töröljék a határozati javaslat szövegéből »az erőszak elkerüléséről« szóló hazug elmélkedéseket és határozottan követeli, hogy a hadifoglyokkal mindig emberiesen bánjanak. A bizottság amerikai-angol többsége elvetette ezt a módosítást. A módosítás mellet a Szovjetunió, Ukrajna, Csehszlovákia. Bjelorusszia és Lengyelország szavazott. Nyolc küldöttség tartózkodott a szavazástól (Afganisztán, Irán, Szaudi-Arábia, Szíria, Egyiptom, Jemen, Burma és Indonézia.) Ezután azt a szovjet módosítást tették fel szavazásra, amely javasolja a Koreában harcoló feleknek, hogy a harcoló felek között már létrejött egyezménytervezet alapján haladéktalanul és teljesen szüntessék be a hadmüveleteket és a hadifoglyok teljes hazatelepítésének kérdését adják át a koreai (Folytatás a 4. oldalon) «