Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-25 / 307. szám, csütörtök

6 üi s m 1962 december 25 Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciája Z. Ne jed.y eívtái> felszólalása Elvtársak és elvtársnök! Gottwald elvtárs bizonyosan meg­gondoltan és körültekintően kezdte meg magyarázatát arról, hogy amit a mult napokban átéltünk és ma át­élünk, a két világ, a kapitalista és a szocialista világ közti nagy harc ré­sze. Annak a harcnak része, amelye ben a kapitalista világ, amely tudja, hogy mindene kockán forog, nem ret­ten vissza a leggonoszabb, legbecste­nebb gaz eszközök alkalmazásától sem a szocialista világ ellen. Ezért nekünk is fel kell fegyverkeznünk és meg kell feszítenünk erőnket, ahogy csak bírjuk és tudjuk. Ide tartozik az új emberért folytatott harc is. Bárki látogatja meg a Szovjet­uniót és ott jól körülnéz, azzal a felismeréssel érkezik haza, hogy nemcsak az az új ott, ami ott teremtődik, hanem, hogy maga a szovjet ember is valahogyan más. És éppen'igy, ha szovjetember láto­gat hozzánk, úgy hat embereinkre a vidéken és mindenütt, ahová elmegy, jól érzik, hogy ez más, új ember. És miért annyira más? Azért, mert már teljesen egy új osztálynak, a mun. kásosz-tálynak embere. Minden osz. tály kialakítja a maga emberét. Megvolt a nemességnek a maga em­bere, megvolt és megvan a polgárok­nak az emberük, a munkásosztály, nak is megvan és kell hogy megle­gyen a maga embere. A szovjet em­ber az, mig nálunk még sok a pol­gári, kispolgári maradvány. Ezt már az hozza magával, hogy nálunk a fejlődés folyamata a mult osztály ból az új osztályba nem volt oly éles, mint a Szovjetunióban. Annál jobban kell ezért erre törekednünk most és elsősorban a pártban, amelyben e csökevények kétségkívül még meg. maradnak és gyöngítik. Mennyire jól számol ezzel az új pártalapszabály­zat is, amely egyebek közt arra is kitér, hogy a kommunista mint em_ ber az új osztálynak, a munkásosz. tálvnak embere legyen És ml az az új, ami ennek az osz. tálynak emberét jellemzi? Mindenek, előtt az erős osztályöntudat — an­nak a tudata, hogy mi a munkásosz­tály és milyen a történelmi kiildeté. se Ahogy ezt ma éppen a szovjet emberben látjuk, aki ennek a kül­detésnek teljes tudatában van. Ezért olyan öntudatos, örömmel és opti­mizmussal teli. Semmi akadály nem gátolhatja az új győzelmes osztály emberét. „Akadályok azért vannak, hogy leküzdjülc", mondják a Szov. jetunióban. És a szovjet ember ilyen, mert tudatában van annak a nagy és gyönyörű távlatnak, amilyet ma­ga előtt lát, éppen mint a munkás­osztály tagja. Nekünk is meg kell ezt tanulnunk. Nekünk is örömmel és osztálybüszkeséggel telteknek keli lennünk, hogy mi is az új kornak ezt az új és nagy életét éljük, és fényes é3 örömteljes érzéssel kell előre ha­ladnunk. Igaz, nem szabad azonban csak büszkélkednünk. E nagy feladatból nagy kötelességek is erednek. Az első közülük az, hogy amennyire csak le. hetsége3, a legjobban fel kell fegy. verkezniink eszmeileg e nagy fel­adatunkra. Pártunk bizonnyal sokat tesz e téren és főleg az utolsó évben sokat tett a pártoktatás elmélyítésé­vel és a marxizmus leninizjnus meg­ismertetésével, ami nagy fegyverünk. Mégis itt is sokat kell még behoz­nunk. Nehezen küzdünk ezzel isko. Iáinkban is, ahoi noha mindenütt ta­nítják a marxizmus-leninizmust, de kis híja, hogy nem lett belőle csak olyan új tantárgy, mir-t a többi. Per. sze, így a marxi-lenini tanítások puszta elmondásával nem érnénk el azt. amire szükségünk van. A marx izmus.leninizmus a munkásosztály emberének, a szocialista embernek más gondolkozási módját jelenti. Ezért be kell hatolnia egész gondol, kozásunkba és ezzel egész életünk, be. mindenbe, a napi éietbe is. Min­denütt materialista módon, a' reális valóságok alapján, továbbá logiku, san kell gondolkodnunk, ez azt jelen­ti hogy tudományosan Második kötelességünk: tanulnunk kell, sokat kell tanulnunk, hogy so­kat tudjunk. Itt is rámutathatok is­kolai tapasztalatainkra hogy ezt pél. dául a diákok nem mindig fogják fel jól. Az a vélemény terjedt el ott, a fődolog, hogy politikailag tevé. keny legyen a diák, hogy a szak. tanulás nem olyan fontos. Másutt is találkozunk ezzel a tünettel. És mé­gis, Lenin nem hiába intette az ifjú­ságot és minden kommunistát: tanul, ni, tanulni, tanulni. Sokat és sokat kell tudnunk, ha vezető osztály aka. runk lenni és ha azt akarjuk, hogy a mi világunk még jobb legyen, anint a régi világ volt. Ezért nem jó kom­munista az, aki semmit sem "tud, mert mi hasznunk lesz abból a diák­ból, aki nem tanul és elbukik, s mi hasznunkra lesz más ilyen kommu. nista. Ellenkezőleg, a kommunistá­nak sokat kell tudnia és jobban, mint másoknak. A harmadik dolog, amire különös képpen szeretném felhívni a figyel­met, az ember erkölcsi oldala, amely talán minden közt a legfontosabb. Minden mást meg lehet tanulni, de ezt magának a munkásosztály embe­rének a jelleme alakítja ki, amire ezért különösen vigyáznunk kell és aminek megrontására spekulál első­sorban ellenségünk, ellenségünk. A munkásosztály embere mindé, nckelőtt becsületes. Becsületes min­den téren, a közéletben és magán, csínyben. A nemzetközi poiltikában is mindent aszerint magyaráz, hogyan válik hasznára és ezért mindent ki­forgat, hazudik, csal nagyban és ki­csiben. A nemzetközi politikában is látjuk ezt naponta az Egyesült Nem­zetek Szervezetének ülésein. Hogyan pletykáznak a polgári táborban, de villámként hat, ha fellép Vi­sinszkij elvtárs és világosan, nyu­godtan szemükre veti ezt, semmit sem titkol el, semmit sem forgat ki. Ki ne emlékeznék vissza a válaszok­ra, amelyeket Sztálin elvtárs a neki egykor feltett kérdésekre adott, milyen világosak, biztcsak ezek is. És ilyen a Szovjetunió egész politi. kája is, ilyen a szovjet ember gon­dolkozása és cselekvése és ilyennek kell lenni a mi gondolkozásunknak é3 cselekvésünknek. A második ismertetőjel: az áldo­zatkészség. Azt hiszem, elvtársaink nem mindig vannak tudatában an. nak, hogy minden új rend, ha. . meg kell valósítani, nem egyszer áldoza­tokat is követel. S hogy ez mit jelent, azt ismét a szovjet emberen látjuk Mit követelt a szovjet embertől az első szovjet öt­éves terv! A legáltalánosabb szűk. ségletekben, a mindennapi életben szükség volt szerénységre, „a nad­rágszíj behúzására!" — mondogat, ták ott. A szovjet munkások össze­húzták . nadrágszíjukat. szerényen meghúzták magukat, tudták, hogy erre szükség van, ha a munkásosz­tálynak tovább kell haladnia, ha meg kell nyernie harcát. És ha tudjuk, miért küzdünk, akkor semilyen áldo. zat nem nehéz, mert nem hiábavaló. Nekünk azonban, azt hiszem, éppen e téren még sok hiányunk van. Mi nem is követelünk népünktől külön­leges áldozatokat. Ellenkezőleg, gon­doskodtunk arról, hogy mindenki rendesen élhessen nálunk, nem erről van tehát szó, hanem arról, hogy ne gondoljuk azt, hogy mindenért, amit teszünk, minden lépésért, minden kézmozdulatért külön fizetség jár nekünk, ahogy ez nálunk sajnos igen el van terjedve, ami egyenesen ve. szedelmes jelenség. Nincs tehát itt szó pénzről sem, hanem magának a gondolkozó embernek jelleméről. A jellem megtöréséről, ha az ilyen em­ber csak azt tartja szem előtt, ki mit fizet neki. A munkaerkölcsöt és a munka értékét is csökkenti ez, mert ha valaki csak pénzért dolgozik, ke­veset ér el. Az ilyen emberek, ahogy azt nemrégen másutt is mondottam, olyanok, mint a zsoldosok, akik szin­tén aszerint harcoltak, hogy meny. nyit kaptak érte. De Zsizskának is éppen ezért elegendő volt rájuk ereszteni az eszmétől lelkesített pa. rasztokat és ezek szétverték őket. (Taps.) A Szovjetunió iránti szeretetet nem szabad megindokolnunk csak azzal, hogy a Szovjetunió sokat adott és sokat ad nekünk. Valakit szeret­ni azért, amit tőle kapok, ez polgári szeretet. Mi azonban a Szovjetuniót, mint az első és vezető szocialista ál. lamot és osztályeszményképünket szeretjük, amelyből megfizethetetlen értékeket merítünk. Ugyanúgy ra­gaszkodnánk hozzá, ha semmit sem adna nekünk és semmit sem adhatna, igen, ha megmutatkozna annak a j szüksége és mi valamivel hozzájárul­hatnánk, mindent megadnánk, neki, ami csak erőinkből telne. (Taps.) Feladatunk ezért most az, hogy ezt az erkölcsi alapot, amennyire csak lehetséges, sorainkban megerősítsük. Valaki talán azt mondja: szép erről beszélni, de a széles rétegekben nincs erre keflö megértés. Azt hiszem, elég tapasztalatom van a széles népi ré. t ige k ről és nem habozom kijelenteni, hogy éppen ez a népi. Ott mindig élénk visszhangot és megértést talál, tam az ilyen magasabb célok iránt. Az értelmiséggel rosszabbul állt a dolog, az előbb kérdezősködött és számítgatta, hogy haszna van a do. logbél. (Taps és nevetés.) Igaz ugyan, hogy a kapitalista rendszer nem egyszer elhajlította ettől a nép emberét is és a második központ is számított e "re. Amire épített, éppen emberünknek ez a megrontott erköl. cse volt. De elszámította magát. Né­pünk magva egészséges. Itt ülnek an öreg dolgozók, akik akkor is dolgoz­tak, ha ezért már semmi más nem várt rájuk, tán csak Pankrác, ahogy •azt akkor mondták. De igy is mentek és harcol­tak és senki sem kérd az te, mit kap érte. (Taps.) Ma is szükségünk van ilyen erős erkölcsi alapra küz­delmünkben és munkánkban. Mindezt szintén megtanulhatjuk a szovjet embertől, ahol megmu­tatkoztál: ennek nagy következmé­nyei is. Akinek lehetősége volt át­élni a legutolsó borzalmas háborút a Szovjetunióban, biztosan jól tud­ja, mivel nyerte meg a szovjet em­ber ezt a háborút, hogy éppen az ő n?;ry erkölcsi erejével. Fél évig vonult vissza a szovjet hadsereg és r-gdss Mozskyáig hátrált és ez olyasmi, amit egy polgári hadsereg sem bírt ki, amint a hadászat tör­ténelméből tudjuk. De a szovjet had­sereg kibírta c-zt, mert a Vönön katonák más emberek vo'tak, alsák tudták, miről van sző, hogy a Szov­'-'"ÍV'Ó jövíjíről és az eglsz szo­c'alista rendszer jövőjéről van szó, hogy .v.ús. rvoi van sző és cz olyan hősöl£:3 tette őket, amilyeneket eddig nom ismert a tü-ténelem. S így van ez minden másban is. A Szovjetunió legnagyobb, ereje eb­ben van, a szovjet embernek ebben az erkölcsi erejében. Tőlünk függ. hegy mi is megtanuljuk a szovjet embertől ezt, igen, éppen ezt és minál többet tanuljunk tőlük. Van még egy más dolog is, ami nem kevésbbé nagy erőt ad a szovjet embernek. Van hazája és tudja, hogy hazája van és milyen ez a haza. Elég előtte csak kimon­dani ez; a szót: Szovjetunió és ezt a nevet: Sztálin és szemében rög­tön tűz gjTíl ki és egész arca fel­ragyog. Annyi szeretet van ebben, hogy meghat forró odaadása. Igen, a szovjet embernek, a munkásosztály emberének nxa már van hazája. Nagy és gyönyörű hazája, amelyet büszkén vállhat magáénak, amely­ben boldog és amelyet határtalanul szerethet is. És hogyan állunk mi Csehszlovákiában? Nekünk is van már hazánk, szocialista Csehszlová­kiánk, és Gottwald elvtársunk. (Vi­haros taps.) Nagy erőforrás lehet ez számunk­ra is és az is. Ezzel szemben me­nyire megmutatta nekünk a pank­ráci bünper^ hogy milyen nagy ve­szedelem rejlik a kozmopolitizmus­ban. Nem véletlen, hogy az ott el­ítélt árulók egyebek közt hazátlan emberek is voltak. Közülük egy sem mondhatta, hogy igazi hazája volt, mert ha lett volna, nem cse­lekedhetett volna úgy, ahogyan cselekedett. Mennyire hazátlan és ezért áruló külföldi emigrációnk is. Emellett az is erősít bennünket, hogy nem vagyunk egyedül, hogy a Szovjetunió is. az új munkásosz­tály országa, mintha második hoz­zánk közeálló szülőföld volna, a né­pi Kína, a népi demokratikus orszá­gok, az egész világ munkásosztá­lyának munkásai és emberei is, hogy mindez mintha a miénk volna, mi­vel ez mind szocialista, kommu­nista világ. Sok feladat áll előttünk. De büszkék lehetünk és büszkéknek kell lennünk arra, hogy ilyen fel­adatok előtt állunk. Nálunk az em­berek, ha olvastak vagy hallottak a huszita korról, gyakran irigyel­ték az akkori embereket, hogy oly nagy időben élt,ek. Ne tévedjünk azonban, az akitori emberek nem éltek mindig kellemesen. Erősítette őket azonban Az a tudat, hogy mi­lyen időben élnek s ezért kitartottak és 'győztek. Ma sincs ez máskép. Mi is ab­ban a szerencsében részesültünk, hogy nagy időben élhetünk ás tő­lünk függ, hogy méltók legyünk rá. A pártalapszabályzat helyesen gondol erre. Csehszlovákia Kommu­nista Pártja harcos párt. harcos csoportosulás és annal^ is kell len­nie. Nem polgári értelemben vett párt és nem is szabad azzá válnia. A munkásosztály hodserege. Innen van fegyelme, amely nem drasszu­rából, hanem abból a tudatból ered, hogy mindegyikünknek teljesítenünk kell a párt által megszabott kö­telességeinket. És kell, hogy éljen bennünk az a tud"t, hogy nemcsa'­így kc'l cselekednünk, de hogy más­kénpen nem is cselekedhetünk. És mindehhez az új szocialista ember­re van szükség. Nem fogják ta­lán puszta dicsekvésnek vinni, ha azt mondom, hogy nemcsak igyek­szünk felnevelni, hanem már sike­rült is felnevelnünk új ifjúságot. Aki ismeri gyermekeinket, ifjúsá­gunkat, pionírjainkat és CsISz-tag­jainkat, nem csodálkozhat, hogy itt nemcsak új káderek, hanem általá­ban új emberek nőnek. És- erről kell gondoskodnunk mindenütt más­hol is, a ma már felnőtteknél is. abban a tudatban, hogy ez egyik legnagyobb erő. Mindegyikünket érhet sikertelenség. Ha azonban kellő jeílemszilárdsággal rendelke­zünk, nemcsak leküzdjük, hanem olyan falat és erőt alkotunk, ame­lyen megtörik minden ellenség, akár nyílt, akár Jitkos, akár kíviü­ről, akár belülről jövő, mert ügyünk igaz ügy. És ezért győzedelmes­kedik is és ma, mint már látjuk, győzedelmeskedik és dicsőséresen diadalmaskodik itt és az egész vi­lágon is. (Hosszantartó, viharos taps.) A. Pimpara őrnagy elvtárs felszólalása Gottwald elnök elvtárs, Bacilek miniszter elvtárs és Csepicska mi­niszter elvtárs beszámolója ezen a konferencián megmutatták, hogy az árulók bandája mily raffinált mó­don helyezte szét embereit "az ál­lamapparátus legfontosabb helyeire. A fal számolt összeesküvő banda a pártszervezetet is befolyása alá igyekezett keríteni. Igy volt a nem­zetbiztonságügyi minisztériumban is, ahol az alakulati szervezet párt­vezetőségében ott voltak e banda cimborái, Sváb, Závodszky, Vales, Cserny, Valásek é s Pavel. Ezek az alakulati szervezetekbe olyan irány­zatot vittek, hogy a nemzetbizton­sági testület a párton felül áll, hogy ellenőriznie kell a párt és az egyes funkcionárius ok tevékenysé­gét és mesterségesen ellentéteket szítottak alulról a nemzetbiztonsá­gi testület és a párt szervei között. Lehetetlenné tettek bármilyen po­litikai oktatást és arra hivatkoztak, hogy a nemzetbiztonsági testületbe a legfejlettebb munkáskáderek men. nek, amelyeknek nincs szükségük állítólag politikai oktatásra. Azt ajánlották azonban, hogy szakokta­tásnak szenteljék magukat. Ez a „szakoktatás", amint Sváb ajánlot­ta, a troclü-sta és titóista irodalom tanulmányozása lett volna. Amikor ellenvetették, hogy nem lehetséges az, hogy az állambiztonsági szer­vek trockista irodalmat tanuljanak és tanulmányozzanak é s hogy kell, hogy az legyen irányadó számukra, amit a trockistáktól Sztálin elvtárs és a Párt mond, Sváb azt válaszol­ta, hogy ezt már a párttagok isme­rik, mert gyáraliiból érkezett jó, politikailag fejlett káderek. A kár­tevő formákat Pavel átvitte a ha­tárőrség alakulataiba is. Ügy dol­goztak, hogy a határőralakulatok harcképessége meggyengült. A kártevő tevékenység megnyil­vánult a szovjet határőrség tapasz, talatainak átvételében is. A lelep­lezett farizeusok ugyan nyilváno­san nagyon szépen beszéltek arról, hogy a határőrség számára mit je­lentenek a szovjet határőrök ta­pasztalatai, de semmit sem tettek annak érdekében, hogy ezek a ta­pasztalatok érvényesüljenek nálunk. Milyen célra törekedett ezzel a reakció? A reakció ezzel arra töre­kedett, hogy szabadok legyenek számára a határok, hogy nyitva áll­jon a kapu a nyugati imperialisták ügynökei előtt és ezt akarták a le­leplezett összeesküvő árulók a nem­zetbiztonsági testületben és a határ­őrségben is. A határőrség tagjai nagy öröm­mel fogadták az aljas banda lelep­lezését, amely oly súlyosan meg­károsította és megbénította mun­kájukat. * Ma már a határőrség másképp néz ki Az árulók leleplezése után több intézkedés történt a határőr­ségben és a parancsnoki testületben is. A határőrségben ma új néphad­seregünk szabályzata érvényesül, amelyben a szovjet hadsereg leg­jobb tapasztalatai érvényesülnek. Ma a határőrség a szovjet határ­őrök szolgálati tapasztalataiból me­rít é 3 azokat érvényesíti. A határ őrséget is új káderekkel egészítet­ték ki, a tisztikar csaknem 90 szá­zalékban munkások és dolgozó pa­raszták soraiból tevődik össze, aki­ket " iskolákb a és tanfolyamokba küldenek mind parancsnoki, mind pedig politikai iskolákba. A párt­szervezet munkájában és általában a politikai életben gyökeres válto­zások állottak be. A határőrség tagjai magasfokü harci felkészültségének, szilárd fe­gyelmének és politikai fejlettségé­nek bizonyítéka volt az a siker, amelyet a határőrség egységei, fegyveres erői miáijus 9-iki prágai szemléjén értek el. Hála a pártnak és hála Gottwald é s Ba oílek elvtársaknak, egy éves magasfokú tanulóhelyeket létesít­hettünk a határőrség szániára, hogy még jobban megjavuljon a politikai dolgozók munkája és minősége és ezzel az egész határőrség mu:tkája is. Hála a pártnak, Gottwald elv­i társnak és Bacilek miniszter elv­társnak, széleskörűen fejlődhetik a határőrség tagjainak kultúrélete is. j Iíála a pártnak és Gottwald elv­' társnak, a határőrség tagjai tökéle. tes anyagi felszerelést kaptak, ami szükséges ahhoz, hogy sikerrel tel­jesíthessék felelősségteljes felada­taiitat — az államhatárok őrzését a nyugati imperialisták ügynökei el­len. A határőrség tagjai tudatában vannak, hogy mily nagy gondot fordít rájuk pártunk, kormányunk, Gottwalá elvtárs é s Bacilek minisz­ter elvtárs is. Ezt a hálájukat és szeretetüket pártunk, Gottwald elv­társ, a Szovjetunió és Sztálin elv­társ iránt, bebizonyítják azzal, hogy a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 35. évfordulója és az SzKP XIX. kongresszusa tiszteletére Gott­wald elvtárs születésnapja alkalmá­ból a határőrség tagjainak nagy­része kötelezettségvállalást tett, hogy példás katonákká, példás lö­vészekké stb. válnak. Határőreink imajdnem naponta harcban állnak a nyugati imperia­listák ügynökeivel é s az ő ébersé­güknek és báitorságuknak következ. tében nem egy bevetett ügynök szabotázscselokménye hiúsult meg é s nem egy ügynök siratta kenyerét azért, mert a határőrség járőrei le­tartóztatták é s átadták az állam­biztonsági szerveknek. Mag a a határőrség azonban nem képes megvédelmezni államhatárain­kat a polgári lakosság segítsége nélkül. Ezért szükséges, hogy a ha­tárőrség és a polgári lakosság együttműködése tovább elmélyüljön és kibővüljön. Meg kell mondani, hogy az áru­lók leleplezése után a határőrse;, jó sikereket ért "el. Másrészt azonban be kell vallani a hiányosságokat is, amelyek nálunk mutatkoznak. Legyünk tudatában e fogyatékos­ságoknak és igyekezzünk kiküszö­bölni őket! Tanulságot vonva le a bünperből, felfegyverkezve Gott­wald elvtárs beszámolójával é s az új szabályzattal, gottwaldi Köz­ponti Bizottságunk segítségével felépítjük a politikailag öntudatos szakképzett határőrséget, amely mindig, minden körülmények között meg fogja védelmezni államhatá­raink érintetlenségét é s e feladatok megoldása céljábó állandóan tanulni é s meríteni fog a szovjet határőrök tapasztalataiból. (Taps.)

Next

/
Thumbnails
Contents