Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-24 / 306. szám, szerda

U J szo 1952 december 23 ZTAUM-BEK'EDIJASOK Szkobelcin akadémikus cikke a „Pravdá"-ban Odaítélték a „Népek közötti béke megszilárdításáért" elnevezésű Nem­zetközi Sztálin-díjakat. A világ kü­lönböző országai demokratikus erői kiemelkedő képviselőinek új csoport ja — Yves Farge, Szajfuddin Kicslu, Elisa Branca, Paul Robeson, James Endioott, Johannes Becher, Hja Eren­burg — kapja meg a megérdemelt kitüntetést, amely kifejezi a világ bé. kéje fenntartásáért és megerősítésé­ért folyó harchoz történt nagy hoz­zájárulásukat. Ebben az évben a Nemzetközi Sztálinbékedíjak odaítélése egybe­esett a népek bécsi kongresszusának befejezésével, amely fényesen bizo­nyította a béke erőinek növekvő ha­talmát és a nemzetközi békemozga. lom sorainak további kiterjedését. Valamennyi népnek a békés együtt­működésre való leküzdhetetlen törek­vése képezi ennek a hatalmas, az egész v : ,ágra kiterjedő erkölcsi és poli tik n j mozgalomnak az alapját. Minden évben újabb és újabb bátor békeharcosokat ismerünk meg. A Nemzetközi Sztálin Békedij Bi­zottság, amikor odaítélte az 1952. évi díjakat, meg volt győződve arról, hogy a világ sokmillió emberének ér­zéseit fejezte ki, azokét, akik elisme­rik és lelkesen helyeslik a bizottság határozatában felsorolt békeharco. sok tevékenységét. A francia hazafiak megelégedés­sel olvassák a kitüntetettek között Yves Farge, francia haladó személyi­ség nevét. Ez a név minden francia számára a lelkes hazafit jelenti, aki már sok év óta küzd hazája nemzeti becsületének és szabadságának leg. tevékenyebb védelmezői között. Ilyen­nek ismerik Yves Farget a francia nép széles körei. A hitlerista meg­szállás éveiben élén állt annak az or szágos bizottságnak, amely a fran­ciák erőszakos Németországba hur­colása ellen küzdött. A háborúutáni években, amint a láthatáron megjelent az amerikai, im. perialisták által előkészített új világ­háború veszélye, Yves Farge az elsők között állt a békeharcosok soraiba. Ő a francia békeharcosok országos szervezetének vezetője és tevékenyen résztvesz a nemzetközi békekon­gresszuson. Minden hazafival együtt küzd Franciaország nemzeti függet lenségéért. azért, hogy Franciaország kilépjen a megalázó agresszív szövet­ségekből és együttműködjék a béke­szerető államokkal. 1952 ben Yves Farge Koreában és Kínában járt. Utazásának eredménye „Tanúságté­tel Kínáról és Koreáról" című köny­ve volt, amely hatalmas benyomást tett a francia közvéleményre, mert olyan ember írta, akinek tárgyila gossága és önzetlensége kétségen fe­lü" áll. Yves Farge azoknak a társa­dalmi köröknek képviselője, akiknek drága Franciaország becsülete és füg. getlensége. eleven megszemélyesítője a békemozgalom széleskörű demokra­tikus jellegének. E bben az évben kap elöször Sztálin-békedíjat India népeinek kép­viselője. Dr. Szajfuddin Kicslu széles körben ismert hazájában és Ázsia más országaiban, mint e világrész és a világ békéjének egyik aktív har. cosa, mint az amerikaiak koreai ag­ressziója ellen következetesen küzdő férfi és a japán imperializmus feltá­masztására irányuló politika hatá­rozott ellenzője. Dr. Kicslu az ázsiai és csendes­óceáni országok pekingi békeértekez. letén beszédében rámutatott: „Az im­perialista hatalmak az ázsiai orszá­gok jelentős többségének gazdasági elmaradottságát arr a akarják fel használni, hogy kényszerítsenek min­ket, fogadjuk el háborús politikáju­kat és engedjük nieg nekik készlete­ink ellenőrzését. Meg kell hiúsítanunk ezeket a kísérleteket, véget kell vet­nünk a háborúknak, amelyeket föl­dünkön folytatnak". Dr. Kicslu az indiai kormánypárt­hoz, az Indiai Nemzeti Kongresszus Párthoz tartozik. A békeharcosok so­raiban folytatott tevékenységével megerősíti azt az igazságot, hogy a béke védelme a legkülönbözőbb poli­tikai nézetű és pártállású emberek ügye India nagy népe megelégedés sel fogadja a Nemzetközi Sztálin­békedíj odaítélését egyik legkiválóbb képviselőjének, aki élete során több­ször bebizonyította hűségét a nép ér­dekei iránt. A világ másik részén önfeláldo zóan harcol Elisa Branca brazil ha­zafi. A múltban textilgyári munkás. nö volt, az élet kemény iskoláját jár­ta meg. A Brazil Nőszövetség sorai­ban lelkes tevékenységet folytat a béke és a nők jogainak védelméért. 1950 szeptember 7-én Elisa Branca neve az egész országot bejárta. Ezen a napon bátran felszólalt Sao Paulo államban a katonai díszszemlére fel­sorakozott katonák előtt. Zászlót bon. tott ki előttük, amelyen ezek a sza­vak álltak: „Fiaink nem mennek ka­tonának Koreába" és lángoló beszé. det intézett hozzájuk: „Katonák, fia­ink, ne menjetek Koreába! Nem en­gedjük meg szeretteink pusztulását. Nem akarjuk, hogy új árvák, új el­pusztított családi tűzhelyek támadja­nak, nem akarjuk, hogy az anyák sírjanak!" Elisa Brancát ezért a tettéért le­tartóztatták és börtönbüntetésre ítél­ték. Sem az embertelenségek, sem a megpróbáltatások nem tudták meg­törni ennek a bátor nőnek az akara tát. A börtönből szenvedélyes levele­ket küldött a brazil nőknek, harcra lelkesítette őket a békeért „Am°ritoa és Ázsia békeharcosai, akárhol is van nak, győzni fognak, — írja egyik le­velében — mert tudják, hogy mit akarnak — n békét. Eszménk diadalt arat, mert az Igazság a mi oldalun­kon van. Az életért harcolunk!" Elisa Branca neve a brazil haza fiak harcának jelképévé vált abban a küzdelemben, amelyet az ellen foly­tatnak, hogy országuk résztvegyen a koreai agresszív háborúban, amelybe ai amerikai imperialisták akarják bevonni Brazíliát. A latinamerikai or­szágokban széleskörű társadalmi mozgalom nyomására Elisa Brancát szabadlábra helyezték. A nép hatal mas tömegei kísérték őt a börtönből a Brazil Nőszövetség épületéig. Bra­zíliában Elisa Brancáról elnevezett díjat létesítettek, amelyet az aktív békeharcosoknak ítélnek oda. Elisa anca neve joggal áll a Sztálin­sedíjasok nevei sorában. S ztálin békedíjat kapott Paul Rcbeson, a világszerte ismert ameri­kai énekes és közéleti személyiség. Robeson neve az elnyomott néger nép zászlajává, minden becsületes ame­rikai zászlajává vált, az amerikai nép számára pusztító háborúra készülő imperialista reakció elleni harcban. Robeson bátran viseli el a hajszát és üldözéseket. Állhatatossága és az amerikai haladó erők végső győzel­mébe vetett meggyőződése lelkesítő­én hat a háborús hisztéria és rendőri terror légkörében élő amerikaiak millióira. Az amerikai reakciósok nem fogják elfojtani Robeson messze­hangzó hangját, amely magának a népnek, a háborús gyujtogatókat fe­nyegetően figyelmeztető hangjává vált. Sok gyűlésen, amelyet gyakran rendőrkordonok öveznek, rettenthe. tetlenül hangzanak Robeson dalai és beszédei, amelyeket a nép erejébe ve­tett mélységes hit hat át Az ameri­kai hatóságok, rettegve igazságos szavától, megfosztották Robesont at tói a jogtól, hogy kiutazzék az or­szágból. Paul Robeson. Sztálin-békedíj j? ; történt kitüntetését ' megelégedéssel fogadja minden becsületes amerikai, aki számára a bizottság határozat." azt jelenti, hogy a nemzetközi hala­dó közvélemény elismeri erőfeszí­téseit. A nemzetközi Sztálin-díjasok névsorában áll Johannes Becher, is­mert német költő neve. Ma, amikor Németországot az angol-amerkai imperialisták mesterkedései meg­bontották és nyugati részét fél­gyarmati. az amerikai háborús ka­landorok ágyútöltelék szállítójának sorsára taszították, a német kultú­ra művelői jelentős szerepet játsz­hatnak és kell játszaniok országuk nemzeti feladatainak demokratikus megoldásában. A német kultúra ilyen művelői közé tartozik Joftan nes Becher, a rég' antifasiszta, a munka és a harc énekese, akinek irodalmi működését és gyakorlat 5 tevékenységét az egységes és bé­keszerető Németországért, a német nemzet demokratikus fejlődéséért folytatott harc eszméi lelkesítik. A költő verseskötetei és újságcikkei a német népet felhívják az új életre, a demokratikus köztársaság építé­sére, amely egyenjogú és megbe­csült a békeszerető államok család­jában. Í5 z t á 1 i n-dijat kapott James Endicott kanadai lelkész, a művé­szetek magisztere, a teológia dok­tora. Dr. Endicott sok évet töltött a kínai nép körében, mint a kana­dai egyesült egyház hittérítője Kí­nában. Itt meggyőződött az elnyo­mott népek követelésének igazsá­gáról, arról, hogy ezeknek a népek­nek éppen olyan joguk van a sza­badságra és a biztosított életre, mint minden embernek a földön. Kí­nában leleplezte a Kuomintang-ura­lom reakciós voltát és korruptsá­gát és üdvözölte a népi forradalom győzelmét. Visszatérve Kanadába, dr. Endi­cott csatlakozott az aktív békeharc­hoz, mert megértette, hogy milyen veszélyt jelent a népre az uralkodó körök politikája, amely az országot az amerikai imperializmus szekeré­hez kötötte. James Endicott rövide­sen a kanadai békeharcosok elismert vezetőjévé vált, aki tevékenységé­ben a nép java igazi szolgálatának példáját látják. 1952-ben dr. Endicott ismét ellá­togatott Kínába. Itt meggyőződött az amerikai imperialisták borzalmas gaztetteiről, a baktériumfegyver al­kalmazásáról. Otthon, Kanadában, dr. Endicott harcos könyvet írt, amelynek azt a címet adta: „Vádo­lok!" Megcáfolhatatlan bizonyíté­kokat idézett, amelyek megerősítik, hogy az amerikai csapatok barbár cselekményeket követnek el Koreá­ban és Kínában és felhívott minden jóakaratú kanadait, fokozza a har­cot annak érdekében, hogy a kana­dai csapatokat -visszahívják Koreá­ból. Dr. Endicottot nem félemlítet­ték meg sem az újságok hajszája, sem azok a kísérletek, amelyekkel bíróilag akarták felelősségre vonni, mert meg volt győződve a béke ügyének igazáról és bátran védel­mezőinek soraiba állt. Dr. James Endicott szóval és tettel küzd a vi­lág békéjéért, következésképpen Kanada népeinek érdekeiért, mert Kanada népeinek éppúgy érdeke az általános béke, mint más népeknek. S ztálin-békedíjat kapott Tlja Erenburg, szovjet író. Erenburg ne­ve elszakíthatatlan kapcsolatban áll a népek háború utáni békemozgal­mával. Ilja Erenburg, a ragyogó publicista és tehetséges regényíró elősegítette azoknak az eszméknek a széleskörű elterjedését a világon melyek a békeharcosok millióit lel­kesítik ma minden országban. A béke ellenségei gyakran érezhették Erenburg szatírájának leleplező erejét. Erenburg éles pamfletjeiben és „A legnagyobb hullám" című re­gényében leleplezte az amerikaj vi­lághatalomra török, a „kultúra vé­delméről" hangoztatott frázisok mö­gé bújó „nyugati kultúra" úgyne­vezett hordozóinak jelentéktelensé­gét és belső ürességét, a jövendő háború milliárdos profitjairól álmo­dó halálkereskedők önző érdekeit. A szovjet emberek, amikor ün­neplik Erenburgot, mint Nemzetkö­zi Sztálin-békedíjast, e kiváló szov­jet író kitüntetésében annak az el­ismerésnek a megnyilvánulását lát­ják, amelyet szocialista kultúránk az egész világon élvez; az a kultú­ra. amelynek alapvető tartalma az ember dicsőítése, a haladás erőinek gvözelme a reakció erői felett. A szovjet nép lelkesen üdvözli „A népek közötti béke megszilárdí­tásáért" elnevezésű Nemzetközi Sztálin-dijjal kitüntetettek új cso­portját és teljes sikert kíván nekik nemes tevékenységükben. A Szov­jetunió érdekei elválaszthatatlanok a világ békéjének ügyétől, mondot­ta vezérünk. J. V. Sztálin. Az a tény, hogy a Nemzetközi Sztálin­békedíjakat odaítélik különböző né­pek, különböző politikai meggyő­ződések és pártállások képviselői­nek. ismét újabb megnyilvánulása a szovjet nép békés törekvéseinek, annak, hogy a béke védelmezésér.ek "lemokratikus ügyében kész együtt­•nüködni minden nép széles rétegei­vel. Szovjet színmű bemutatója Föréven A mult hét folyamán a Faluszín­ház magyar tagozata nagy sikerrel mutatta be Föréven Hussein Muh­tarov türkmén író Sztálin-díjjal ki­tüntetett „A család becsülete" cí­mű müvét. A színmű cselekménye három bárány körül forog, oly iz­galmas, drámai feszültségű légkör­ben. amely teljes nagyságában érez­teti velünk a szovjet ember haza­fiságát, feltétlen hűségét a közös ügyhöz. a szocializmushoz. Ha­sonló drámai helyzettel találko­zunk a az .,Aratás"-ban. amikor Ez nem volt könnyű feladat ,ie meg kell állapítanunk, hogy luszínház együttese sikerrt .dot­ta meg és megérdemelte a undun­talan felhangzó tapsokat. Különö­sen a fiatalok játékával kell foglal­koznunk, akik elsőízben szerepel­tek mint hivatásos színészek és tudásuk legjavával szolgálták a szocialista kultúrát. Elsősorban ki kell emelnünk Né­meth Violát, Jazgul, a zeneiskola növendék szerepében. Színes, eleven játéka, a színpadon való otthonos Németh Viola, Deák Ferenc, Nádasdi Károly ,,A család becsülete" című Sztálin-díjas színműben. Vaszilij Bortnyikov nyilvános gyű­lésen felelősségre vonja az apját a malomból eltüntetett pohánka miatt vagy amikor Vaszilij kidobja Tráv­nickyt, aki szeretett volna a „Má­jus Elseje" kolhozból egy szép bá­rányt „elgalambozni". Ugyanez tör­ténik „Az aranycsillag lovagjá"-ban is, amikor az egyik funkcionárius kimustrált, meddő tehenét felcse­réli a kolhoz jóltejelö tehenére. Ez is a „galambozás" egyik vállfaja, amellyel egyesek megrövidítik a közös vagyont. Ezt az utóbbi kifejezést ,,Az ara­tás" című műből vettük kölcsön Valkintöl, a csendes, engedékeny kolhozelnöktöl, aki minden egyes kolhoztagnak azt mondta „lelkem galambom" és soha senkinek nem utasította vissza kérését. így mo­solyogva, jószívvel galambozta el a kolhoz vagyonát és amikor eljött a vetés ideje, hát nem volt mit vet­ni. Szándékosan foglalkoztunk bőveb­ben ezzel a problémával, hogy meg­érthessük ,,A család becsülete" cí­mű színmű központi problémáját. Ott sem történik egyéb, mint, hogy Bajram, a türkmén kolhoz kiváló elnöke, a kolhoz 18.000 juhából le­vág hármat, hogy gazdag lakomát csaphasson vendégeinek, akik a kolhozt meglátogatják. Tehát neki a három bárány csak arra kel­lett, hogy vendégeit jól tartsa. De mert a kolhoz elnöke felelős min­den egyes álatért, azt az utasítást adja a könyvelőnek, Alti Soltanov­nak, hogy könyvelje el a három bá­rányt mint elhullottakat. Alti, a könyvelő, aki komszomol-tag, vo­nakodik ezt megtenni, lelkiismerete tiltja és ehelyett jelentést tesz er­ről Bajram családjának. Itt, ezen a ponton bontakozik ki a dráma. A Merdanov-család min­den egyes tagja küzd a család be­csületéért. A küzdelem heves, el­szánt, s addig tart, amig meg nem győzik Bajramot, hogy ismerje be bűnét az egész kolhoztagság előtt és az utolsó kopekig térítse vissza a kolhoznak az okozott kárt. A küzdelem során megismerjük a f sztálini nemzetiségi politika nagy­szerű eredményeit és a Merdanov családon keresztül tiszta képet ka­punk arról, micsoda hatalmas utat tett meg ez a nomád türkmén nép a Nagy Októberi Forradalom vív­mányai révén. A Merdanov-család küzdelme a becsületéért, továbbá megmutatja nekünk, hogý a Szov­jetunió valamennyi népe egyöntetű­en felsorakozik Sztálin elvtárs kö­ré és szíve minden dobbanásával küzd a kommunizrr"" felépítéséért Komoly, müvész ; ' el jesítményre volt -"ükség, hogy ndezt a színé­szek alakításukkal megmutassák. mozgása arra mutat, hogy ha to­vább is tanulni fog. ha csiszolni fogja tudását, akkor komoly szí­nésznővé válhat és még sok örömet nyújthat alakító művészetével a ma­gyar dolgozóknak. Bugár Zoltán az agronomus sze­repében helyenkint olyan kiváló alakítást nyújtott, hogy nagy vá­rakozással tekintünk további sze­replése elé. Játéka meggyőző volt, fegyelmezett mozdulataival és kel­lemes beszédével jól tolmácsolta a szerző mondanivalóját. Sulka Gyula Bajramot, a színmű legnehezebb szerepét játszotta. ö volt a kolhozelnök, aki tettével a cselád becsületét veszélyezteti. Olyan bűnöst kell alakítania, aki bűne ellenére rendkívül rokonszen­ves, mert hiszen komoly érdemei vannak. Ezt a kettősséget kell ki. hoznia. Sulkának ez csak részben sikerült, de a jelek azt mutatják, hogy kétségtelenül tehetséges és idővel jó színész válik belőle is. Gombos Ilona mint orvosnő az első képben még kissé szögletesen mozgott, de a továbbiakban sze­münk láttára fejlődött, a szemünk láttára bontakoztak ki figyelemre­méltó színészi képességei. Ugyan­ezt mondhatjuk Nádasdi Károlyról is, aki Alti Soltanovot, a komszo­molistát alakította. Deák Ferenc és Jamrich Anna alakításáról annyit, hogy a tapasz­talt színészek nyugodt, határozott magatartásával sokat segítettek a fiataloknak. Kitűnő játékuk magá­val ragadta őket. A végére hagytuk Váradi Bélát, aki a Merdanov-család legfiatalabb csemetéjét, Kurbant alakította, egy matematikával foglalkozó diákot, aki éppen vizsgára készül.. Váradi­nak kitűnő volt a némajátéka is. Valamennyien éreztük, hogy Kur­bannak ott kell lennie figyelő, élénk tekintetével, mert mindent tudni, látni és hallani akar és mindenből aktívan kiakarja venni a részét. Az előadással kapcsolatban dicsé­retet érdemel Martin Gregor, aki kiváló rendezésével elősegítette az együttes játékának összeforrottsá­gát, elősegítette, hogy ezek a hú­szon aluli fiatal színészek jó játé­kukkal érzékeltessék egy szovjet család életét. A sikeres bemutatóval kapcsolat­ban megjegyezzük, hogy nagyon ajánlatos lenne, ha a Csemadok szí­niegyüttesei felvennék műsorukba ezt a Sztálin-díjas müvet. A szín­műben felmerülő problémák a mi problémáink is. Jócskán vannak ná­lunk is olyan tagok, akik a szövet­kezet közös vagyonának rovására itt-ott „galamboznak". Szabó Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents