Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-04 / 289. szám, csütörtök

4 UJSZ0 1952 december é A Szovjetuniónak, Sztálin országának köszönhetjük Ahogy épül az ország, fejlődnek az emberek, soha nem ismert ütemben haladunk kitűzött célunk, a szocialis­ta holnap felé — úgy válik hazánk minden becsületes dolgozója előtt mind szembetűnőbbé, hogy fejlődé­sünk, a Szovjetunió segítségének tti körképe, hogy gyáraink számának óriási emelkedését, falvaink kibonta­kozó új életét, kultúránk szárbaszök­kenését, egyszóval mindazt, ami a ma szerves része és magában hordja a holnap csiráját — Sztálin országá­nak, a szovjet ember hazájának kö­szönhetjük. Ezért fejezik ki országunk munkásai, parasztjai és értelmiségi dolgozói a Csehszlovák-Szovjet Ba­rátsági Hónap során hálájukat és szeretetüket a legszebb módon. mun kájuk tökéletesítésével, új eredmé­nyekkel, felajánlásokkal. És van mit köszönni. Csehszlovákia népei a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak köszönhetik, hogy megalakult az önálló Csehszlovák Köztársaság, — és csak a szociálde­mokrácia vezetőinek aljas árulása akadályozta meg azt, hogy az állam­hatalom az oroszországi példa lát­tán forradalmasított munkásosztály kezébe kerüljön. A burzsoá köztársa­ság ideje alatt is a dolgozók mindig az állandóan szilárduló és erősödő Szovjetunió felé tekintettek, mert tud­ták, hogy egyszer onnan jön el a szabadság. Csehszlovákia Kommu­nista Pártja következetesen harcolt a Szovjetuniót gyalázó burzsoázia el­len és ebben a küzdelemben népeink, pártunk legjobbjai leplezték le az urak, a tőkések minden hazugságát, öntudasították a proletáríátust, amely látta, hogy a világ szocialista egyha­todán az ő jövőjét is formálják és hogy ez a jövő elérhető s fettétele csak a burzsoáziával való kérlelhetet­len leszámolás. Július Fucsik, a nagy ember, hazafi és kommunista, egyik Szovjetunióban írt mesteri riportjában ezekkel a sza­vakkal fordult a csehszlovák proletá­riátushoz: „Csak a proletáriátus, az egyedüli végsőkig következetesen for­radalmi osztály valósíthatja meg a demokráciát, éppúgy, ahogy csak S vezetheti el a társadalmat azokhoz a nagy célokhoz, amelyeket a történi lem legnagyobbjai csak álmoknak tar­tottak. Es éppen ezért a Szovjetunió proletáriátusának minden lépése, amely közelebb visz ezeknek a nagy álmoknak megvalósításához, — táma­dó fegyvert kell, hogy jelentsen ke­zünkben. Mert az álmok megvalósí­tása nem az álmodozás kérdése, ha­nem a konkrét, teljesen pontos irányú erő, harc és alkotás kérdése így szólt Fucsik a munkásosztály­hoz, a néphez. így szólt mindennap és minden órában a párt. A párt, amely harcában Lenin és Sztálin hat­hatatlan tanítására, a bolsevik párt harci tapasztalataira támaszkodott. A kommunista párt, amely győztes küz­delmet vívott az opportunistákkal szemben és 1929-től Gottwald elvtárs vezetésével folytatta harcát a szocia­lista Csehszlovákiáért. Milyen nagy­szerűen fejezte ki Gottwald elvtárs a csehszlovák proletáriátus és a szocia­lista Szovjetunió közli viszonyt, 1929. december 21-én mondott első parla­menti beszédében: „És mi. mi a cseh. szlovák proletáriátus pártja vagyunk, és a ml legfelsőbb forradalmi vezér­karunk valóban Moszkva. Es mi el­megyünk Moszkvába tanulni, tudják, hogy mit? Mi elmegyünk Moszkvába, hogy megtanuljuk az orosz bolsevistáktól, hogyan tekerjük ki az önök nyakát". Csak a Szovjet Hadsereg általi fel­szabadulásunk tette lehetővé, hogy végérvényesen leszámoljunk azzal a burzsoáziával, amely — amikor azt érdeke megkívánta — egy pillanatig sem habozott, a második világháború előestéjén, szőröstül-bőröstül átadni az országot Hitlernek, annak ellené­re, — és ezt nagyon fontos újra és újra felidézni, — hogy Sztálin elvtárs 1938 legsorsdöntőbb napjaiban Cseh­szlovákiának felajánlotta a szovjet segítséget, még arr a az esetre is, ha a burzsoá Franciaország nem teljesí­tené szerződéses kötelezettségeit. A világháború éveiben is a Szov­jetunió volt az egyedüli nagyhatalom, amely elejétől kezdve nem ismerte el a náci megszállást és következetes segítséget nyújtott, hogy Csehszlová­kia visszanyerje állami függetlensé­gét, amit bizonyít az 1943. decembe­rében megkötött csehszlovák-szovjet szövetségi szerződés jövőnket reáli­san biztosító minden egyes sora is. Végül is 1945-ben a szovjet katona harcos kezéből fogadtuk el a szabad­ságot, a szovjet ember tette lehetőve számunkra, hogy a nép fogja kezébe a kormányrudat. Felszabadulásunk első pillanatától kezdve ott állt mel­lettünk a Szovjetunió, amely minden lépésünket megkönnyítette mind gaz­dasági, mind politikai téren, úgy ha­talmas anyagi segítségével, mint ki­meríthetetlen tapasztalatainak önzet­len rendelkezésünkre bocsátásával. Nem feledkezhetünk meg az 1947. évi katasztrofális szárazság után nyáj• tott segítségről sem, amely keresztül­húzta a népi demokrácia csődjét váró belső és külső reakció minden tervét és megszilárdította népünknek a kom­munista pártba vetett bizalmát. 1948. februári győzelme lehetővé tette, hogy lényegesen meggyorsítsuk utunkat a szocializmus felé. A szovjet nép egyedül állt a kapitalizmus ten­gerében, amikor megkezdte a szocia­lizmus építését. Mi ma a 35 éves Szovjetunió útján haladunk és ezt az utat sok nélkülözés és szenvedés, har­cos munka árán a szovjet ember tette számunkra járhatóvá. Nincs olyan kérdés, nincs életünknek egy olyan területe sem, amelyben nem meríthet­nénk a Szovjetunióból. A sztahanovisták, az élmunkások, a szövetkezeti tagok ezrei és tízezrei használják a szovjet munkamódszere­ket. A szovjet kezdeményezések lendí­tik előre üzemeink munkáját. Szovjet szakemberek, kiváló dolgozók, tudó­sok, művészek és írók látogatnak el hozzánk, hogy beszéljenek nekünk ar­ról, hogyan kell az akadályokat le­győzni, hogyan kell az új életet épí­teni. Hatalmas segítséget nyújt nekünk a szovjetek országa és meg kell tanul­ni, hogy az adott lehetőségeket még jobban kihasználva, még többet ve­gyünk át. így válik lehetővé az, hogy egy év múlva, az ötéves terv végéig — célkitűzésünk szerint — majdnem kétszer annyit termelünk, mint 1948­ban, hogy gépipari termelésünk a há­borúelőtti színvonal négyszeresét te­gye ki, a barnaszéné kétszeresét, a villanyenergiáé háromszorosát, a ce­menté kétszeresét, stb. így válik or­szagunk az acél, vas, szén — a fejlett ipar és modern szövetkezeti mezőgaz­daság, az öntudatos, harcos emberek országává. Nem csodának köszönhetjük az utóbbi évek hatalmas előretörését, nem álom a szemünkben minden ki­tűzött nagyszerű terv. Az élet szépsé­gét a Szovjetunió tárta ki előttünk és dolgozóink munkáskeze formálja, védt Az életet mi tesszük széppé, igazivá, életté és hogy azzá tehettük és tehet­jük, ez Sztálin elvtárs és Sztálin né­pének érdeme. G. I Szocialista iskoláink a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjának tiszteletére Egyrj nagyobb és «zéle,;ebb ala­pokon kapcsolódnak be hazánk dol­gozói a Csehszlovák Szov!*' Barát­ság Hónapjának sikeres munkálatai­ba. A perbetei magyar tannylevü nem­zeti fkj-la tar. ulót tanítói értékes kötelezettségvállalásokkal! erősítik és mélyítik el a csehszlovák-szovjet dolgozók örök barátságát. A tanulók csipkebogyó, papír és vashulladék gyűjtésben versenyeznek egymás között. Csökkentik a tanulók késésének és mulasztásának számát. Az I. és V. évfolyamok tanulói­nak 80 százaléka megrendelte a „Kis építő" című ifjúsági folyóiratot. Egyes pionírok segítik a gyen­gébb tanulókat a tanulásban. A tantestület tagjai közösen ta­nulmányozzák és megvitatják a Szovjetunió Kommunista Pártja XJX. kongresszusán elhangzott nagyje­lentőségű beszámolókat. Magukévá teszik az emberiség nagy tanítójá­nak, Sztálin elvtársnak szavait: „Éljen a népek közötti béke! Le a háborús gyujtogatőkkal!" Ne legyen egy olyan tanitó sem, aki ne tanul­mányozná a baráti szovjet dolgozok élcsapatának, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XIX. kongresz­szusán elhangzott beszámolókat, amelyek lendületet és szilárd aka­ratot adnak nekünk, tanítóknak, hogy munkánkat minél sikereseb­ben tudjuk elvégezni. Fel kell vér­tezni magunkat a szocialista tudo­mány fegyverével, a marxi-lenini, sztálini tanokkal, hogy szocialista hazáját szerető ifjúságot nevelhes­sünk fel, akik hivatva lesznek a végső cél, a szocialista-kommunista társadalom megvalósítására. Fördős Kálmán, Perbete A tachti nemzeti iskola kötelezettségvállalása a B arátsági Hónap alkalmából A tachti magyar nemzett iskola tanulói fokozott munkával építik a békét. A Szovjetbarátság Hónapjá­ban fáradságot nem ismerő munká­val még a nagy hóviharban is gyűj­tötték a vasat. Pocsa Sári elsöosz­tályos tanulőlány ezekkel a szavak­kal állt meg tanítója előtt: „Tanító elvtárs, fázik a kezem, de nem bá­nom, hiaz ezzel is a békét éipitjük. Ugye?" A mai napon 1000 brigádórát ajánlunk fel hulladékvas, papir és rongygyüjtésre, 740 órát a sajtóter­jesztésre. Három kultúrelöadást rendezünk a Szovjetbarátság Hónap­jában, 40 százalékkal Javítjuk osz­tályunk előmenetelét a tanulásban, hogy ezáltal is kifejezzük hűségün­ket és szeretetünket felszabadítónk, a nagy Szovjetunió iránt. Huszti István, tanító. A nagysallói pionírok a Szovjet Barátság Hónapjáért A nagysallói magyar középiskola pionírjai tudva azt, hogy szocialis­ta hazafiasságuknak az lesz a leg­szebb példája, ha megmutatják há­lájukat és szeretetüket felszabadí­tónk és védelmezőnk, a nagy Szov­jetunió iránt. Ezért már előre komo­lyan készülődtek a Csehszlovák­Szovjet Barátság Hónapjára. Minden olyan akcióból, amellyel a szocialis­ta építést előmozdítjuk, kivették ré­szüket. Különösképpen a pártsajtó terjesztésére fordítottak nagy gon­dot. Nem feledkeztek meg azonban a szocialista magyar kultúra ter­jesztéséről sem. Közösen a szlovák pionírokkal, kultúrestet rendeztek. A közeljövőben meglátogatják kul­túrműsorral a környező falvakat. A pionírok hálájuk jeléül mindkét előadás bevételét a Szovjetbarátok helyi szövetsége elnökségének aján­lották f él. Balog Eszter és Luky Magda. n A szovjet föld különböző vidékeiről érkeztek a Turkmén főcsatorna építő­munkásai az Amu-Darja partjaira. A képen (balról jobbra) Vaszilij Bel­jakin novokuznyecki ekszkavátor-kezető, Vaszilij Szamorokov angrenl és Michail Rabinovics volga-doni gépészek. -HÍREK A SZOVJETUNIÓBÓL—, A szárnynélküli repülőgép a szovjet nép szolgálatában A Szovjetunióban a technika és tu­domány minden eredményét az em­ber, a gazdaság és a kultúra fejlesz­tésének szolgálatába állítják. Mind több területen alkalmazzák például a helikoptert. A légierők ünnepségein a moszkvaiak gyönyörködve nézték a helikoptereket — ezeket a szárny­nélküli repülőgépeket, amelyek vá­ratlanul megállnak a levegőben, a föld felett, 5—6 méter magasságban „függve" kötélhágcsót engednek le és utasokat vesznek fel. A Lenin-csa­torna megnyitásakor helikopter emel. kedett a magasba, megállt a levegő­ben és onnan fényképezték és filmez­ték, hogyan működnek a kommuniz­mus első elkészült nagy építkezésé­nek zsilipjei. A helikopterek szerkesztésével rég­óta foglalkozik az orosz tudomány. Már M. V. Lomonoszov épített 1754­ben egy kis őrarúgőval működő mo­dellt. N. J. Zsukovszkij az aero-dina­mika megalapítója, az orosz repülés atyja, a világon elsőnek teremtette meg a ferde lapokból készített lég­csavarok működésének elméletét. En­nek alapján dolgozták ki a helikopter légcsavarját. A helikopterek igen sokféle fel­adatra használhatók fel. Helikopte­rekről hatékonyan lehet irtani a me­zőgazdasági kártevőket, a kolhozok és szovhozok termőföldjein és az er­dőövezetekben. A korszerű helikop­terek még az erősen tagozott tere­pen, a,meredek domboldalakon, a he­gyeken és völgyekben is be tudják permetezni a gyümölcsösöket és sző­lőket. Ezeken a gépeken gyorsan el lehet szállítani a nehezen elérhető helyekre a postát és az utasokat. Bármilyen erdős, hegyes vagy mocsa­ras területű helyről egyenesen a kór­házba lehet szállítani a betegeket. A helikopterről nagyszerűen meg­figyelhető a tenger mélye. A levegő­ből ki lehet fürkészni, hol rajzanak a halak, helikopterrel a, jég által el­ragadott halászokat is meg lehet menteni. Segítségükkel a sarki vize­ken eredményesen lehet jégfelderítést végezni. Vagyis az, ami régebben csak fan­tasztikus regényekben fordult elö, most valósággá lett. A helikopter a szovjet jövő gépe, amelyet a Szov­jetunióban tömegesen fognak alkal­mazni. Az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság hidrotechnikai építkezéseiről A szovjet hatalom éveiben az Ör­mény Köztársaságban egész sor ví­zierőmüvet építettek, amelyek együtt­véve többszáz millió kilowattóra vil­lanyenergiát termelnek. Erre az energiabázisra támaszkodva Örmény­országban nagy ipari üzemeket léte­sítettek. Megkezdték a kompresszo­rok, transzformátorok, generátorok, vízturbinák, esztergapadok és elektro­mos mérőműszerek tömeges gyártá­sát. Szovjet Örményország üzemei ma már villamosenergia felszerelést szállítanak a kommunizmus nagy építkezései részére. Az örmény kolhozfalvakba is be­vezették a villanyt. A köztársaság kolhozainak mintegy 80 százalékát villamosították. A villanyáramot a kolhozokban nemcsak világításra, ha­nem a mezőgazdasági munkák gépe­sítésére is felhasználják. Széles kör­ben alkalmazzák a villamos fejögé­peket és a villamos juhnyírást. A me­zőgazdasági munkák villamosításá­nak és az élenjáró micsurini agrobio­lógiai tudonjány alkalmazásának eredményeként nagymértékben emel­kedett a terméshozam. 1946-hoz vi­szonyítva a kolhozok összjövedelme megnégyszereződött, a holhozok oszthatatlan alapja pedig több mint megháromszorozódott. Sok kolhoz évi jövedelme eléri a 4—8 millió rubelt. Gyors ütemben folyik a Szevan hegyi tó vizét felhasználó erőmüvek épitése. Két szavani vízierömü már ipari áramot szolgáltat a köztársa­ság nagy üzemei számára. A szovjet emberek akaratából a Szevan életet adó vize az Ararát-völgy termékeny földjeit öntözi. A kahovkai vízierömü építkezésén éjjel-nappal dolgoznak. A kotrógé­pek, amelyek jelenleg az alapgödrö­ket ássák, három hónap alatt 1 mil­lió köbméter földet emeltek ki. Az energetikai földszivattyú kezelői vál­lalták, hogy a Sztálini alkotmány napjára elkészítik a vízierömü állo­másépületét és a duzzasztógát alap­gödrét. Vagyim Andrejev (balra) és Amanaz Mamadnyijazov műszaki földkutatik az amu-darjai építkezési terep földtani vizsgálatánál.

Next

/
Thumbnails
Contents