Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-23 / 305. szám, kedd

1952 december 23 m szo i 5 Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciája J. Nepomucky elvtárs felszólalása Elvtársak és elvtársnök! Ma a gottwaldi ötéves terv ne­gyedik évének vége felé azt mond­hatjuk, hogy mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés szakaszán és a mezőgazdasági politikában a további örömteli sikerek sorát lát­hatjuk. Kihasználva a szovjet kol­hozparásztok és a dicső gép- és traktorállomások gazdag tapasztala­tait és főleg a szovjet kormány és a szovjet nép nagy segítségét a pártkonferenciának, — amint azt már beszámolójában Klement Gott­wald elvtárs pártelnök és a köz­társaság elnöke megtette, — azt jelenthetjük ,hogy a cseh és szlo­vák falvak további elöhaladást tet­tek hazánk szocialista építésében. Az amerikai imperialista háborús uszítók által vezetett nyugati re­akció hiába igyekezett és igyekszik a hazugságok és rágalmak árada­tával, valamint gyilkosok és kár­tevők kiküldésével is megváltoztat­ni ezt a tényt. Hiába törékedett er­re fiókszervezetük — a Szlánszky­banda. A gyárak, bányák és üze­mek dolgozói mellett, a kis- és kö­zépparasztok tömegei, asszonyaink és a falusi ifjúság tömegei hűsé­ges szövetségben a dolgozó néppel kormányunk mellett állanak, hisz­nek Csehszlovákia Kommunista Pártjában és örömteli lelkesedéssel követik elnökünk, Klement Gott­wald útját. Ebben a szellemben, ebben a hit­ben és ebben a Szovjetunió, a nagy Sztálin és Klement Gottwíid köz­társasági elnök iránti szeretetben és hűségben folytak az idei tavaszi aratási és öszi munkák az egysé­ges földműves szövetkezetekben, a gép- és traktorállomásokon, az ál­lami birtokokon és minden egyes kis- és középparaszt becsületes csa­ládjában a falvakon. Nagy erősítést és tanulságot je­lentettek számunkra ezekben a mun­kákban, a mezőgazdasági termelés­ben és a mezőgazdasági politikában is az összes párt- és kormányhatá­rozatok, amelyeket ennek az évnek folyamán hoztak abból a célból, hogy megerősítsék a szocializmus építését a falvakon, hogy nagyobb hozamokat érjenek el és az állatok nagyobb hasznosságát, és hogy a falusi gazdagok ellen sikeresen har­coljanak. Főként az állattenyésztési termékek termelésének fokozásáról és a dolgozó lakosság hússal való ellátásáról szóló párt- és kormány­határozatok voltak azok, amelyeket az összes kis- és középparasztok és főleg az egységes földműves szö­vetkezetek közreműködésével ki­elégítően teljesítettek. Az e téren elért eredmények kell, hogy példa­képül és buzdításul szolgáljanak nekünk az összes többi párt- és kormányhatározatok végrehajtásá­ban, amelyek közül különösen fon­tos az EFSz-ek megszilárdításáról és további fejlesztéséről szóló hatá­rozat. Hogy ezt a határozatot sok­kal gyorsabban teljesítették, mint ahogy ezelőtt lehetséges volt, ar­ról tanúskodifak az ez év folya­mán újonnan alakult egységes föld­műves szövetkezetek ezrei, amelyek nagyrészt magasabb típusúak és amelyekbe földjükkel a köztársa­ság minden részében a kis- és kö­zépparasztok tízezrei léptek be. Ebből a szempontból mindnyájunk előtt további nagy, de örömteli fel­adatok állanak. Bizonyos az és sem­miképpen sem szabad takargatnunk, hogy már messzebb lennénk, ha nem követnénk el hibákat és hogy ha jobban és határozottabban tud­nánk harcolni az EFSz-ek fö ellen­ségei, a szocializmus falvakon va­ló építésének megrögzött kártevői, a falusi , gazdagok ellen. Fokozni kell az éberséget és elővigyázatos­ságot meg kell erősíteni a kis- és középparasztok nyomását a falu­si gazdagok korlátozására és kiszo­rítására, lehetetlenné kell tenni a falusi gazdagok befurakodását az EFSz-ekbe és mindenütt, ahol ez sikerült nekik, meg kell tőlük tisz­títani az egységes földműves szö­vetkezeteket: ez az út vezet az egy­séges földműves szövetkezetek to­vábbi fejlesztéséhez és megszilárdí­tásához ,ez az út vezet magasabb hozamokhoz és az állatok magasabb­fokú hasznosságához, ez az út yezet a szocializmus győzelméhez a falva­kon. A nagy kongresszus előtti kam­pánynak mindazokban a falvakban, ahol már megalakult az egységes földműves szövetkezet, de azokban a falvakban is, ahol ez még nem történt meg, éppen ezeknek a fel­adatoknak jegyében kell folynia, mert az EFSz-ek új szabályzatának megtárgyalásával és elfogadásával a taggyűléseken és a járási konfe­renciákon és magán a kongresszu­son eleget teszünk a magas hoza­mok és az állati termelés magas­fokú hasznosságának alapvető kö­vetelményeinek. Ezért az EFSz-ek kongresszusa nagy felsorakozás lesz az EFSz-ek további megszilárdítá­sára és fejlesztésére, valamint a jö­vö évi gazdag termés elérésére. Elvtársnök és elvtársak! A fal­vakon is a mezőgazdasági ötéves terv utolsó évébe lépünk. E felso­rakozás élére a következő jelszót állítjuk: ,,Szovjet példa nyomán — magas hozamokért — magasabb hasznosságért" — csak így járul­hatunk hozzá döntö mértékben az alapvető kérdés megoldásához, amely hazánkban a szocializmust építő emberről való gondoskodásban áll és fog állani. Gondoskodásban az ö anyagi, kultúrális és szociális szükségleteiről. A szocializmus sikeres építésének érdekében az iparban, a kohászat­ban, a bányákban és mindenütt más­hol szükséges, hogy az összes dol­gozók gyomrát jól megtöltsük. Hogy ha a szocializmus ezen építőinek töb­bet akarunk adni, többet kell be­gyűjteni. Ha többet akarunk begyüj­tenni, többet kell termelni. Nemcsak több élelmiszert és takarmányt kell termelnünk, hanem több mindenféle ipari növényt is, mint nyersanya­got iparunk számára. Nem érnénk el ezt a célt, ha az egységes föld­műves szövetkezetekből, a gép- és traktorállomásokból, az állami bir­tokokról és saját munkánkból is mind a földmüvelésügyi miniszté­riumban, mind a népi igazgatásban, a földműves szakszervezetekben, a falusi ifjúsági csoportokban, mind pedig számos falusi pártszervezet­ben nem küszöbölnök ki az ösz­szea felmerülő fogyatékosságokat. Nem kevés ilyen fogyatékosság van, — ti mindnyájan tudtok róluk, — az egységes földműves szövetkeze­tekben, a gép- és traktorállomáso­kon és az állami birtokokon. Ezért tehát felesleges volna e fogyaté­kosságokat itt felsorolni, mert a fő­fogyatékosságokra felhívta a fi­gyelmet beszámolójában Gottwald elvtárs. Ezeket a fogyatékosságo­kat, ha sikerrel akarunk előre ha­ladni — és ezt mindnyájan akarjuk — a bírálat és az önbírálat egész­séges tüzében kell felszámolni. Ha a földeken és az egységes földmű­ves szövetkezetek istállóiban vala­mint az állami birtokokon a jövő évben többet akarunk elérni mint az idén, akkor ez eredmény érdekében jobban és többet kell dolgoznunk! A mezőgazdasági termelésben két­szeresen érvényesek i Gottwald elv­társ figyelmeztető szavai: „Munka nélkül nincsen kalács." Ez 3/Zt jelenti, hogy már most alaposan és jól fel kell készülni az egységes földműves szövetkezetek­ben, a gép- és traktorállomásokon, az állami birtokokon, a mezőgazda­sági ötéves terv utolsó évének ter­melési évére. Ez elsősorban az egész évi és a részleges termelési tervek előkészí­tését és kidolgozását jelenti. Másodszor e tervek szervezési biztosítását a szocialista munka­megszervezés által csoportokban és csapatokban az EFSz-ekben és az állami birtokokon és a gép- és trak­torállomások brigádjaiban, ami vál­tozatlan elvre, az érdem szerinti jutalmazás elvére támaszkodik és arra a nélkülözhetetlen hajtóerőre, amely a jól szervezett munkaver­seny minden munkaszakaszon, az egységes földműves szövetkezetek­ben, a gép- és traktorállomásokon és az állami birtokokon belül, va­lamint azok között ls. Végül harmadszor minden egyes terv, minden egyes határozat és kö­telezettség teljesítésének állandó és rendszeres ellenőrzése amelyek kö­zött az első helyen a termelés gaz­daságossá tétele áll minden mun­kahelyen és minden gépnél. A fődolog az, és az is marad, hogy e tervekre és teljesítésükre meg kell nyerni és meg kell győz­ni a kis- és középparasztok töme­geit, valamint az állami birtokok és traktorállomások alkalmazottait — vagyis amint Gottwald elvtárs mondja az egész folyamat mögött az embert kell látni. A Szovjetunióban a szocialista mezőgazdaság felépítésében a nagy sikereket azzal érték el, hogy ez a gondolat és ez a programm a volt muzsikok tízmillióinak élénk ügyé­vé vált. Ezeknek a parasztoknak a kormány és a Szovjetunió Kom­munista Pártja nemasak földet és lelkesedést adott, hanem a szak­mabeli és politikai iskolázás so­ha sem látott lehetőségét nyújtot­ta nekik. Nekünk is e példa nyo­mán az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell szakmabeli és poli­tikai oktatást nyújtani az EFSz-ek valamennyi funkcionáriusának és tagjának, valamint a gép- és trak­torállomások és állami birtokok ve­zetőinek és alkalmazottainak. Hála a párt- és kormányhatározatoknak a földmüvelésügyi minisztérium jö­vő költségvetésében erre is gondol­tak. Tőlünk mindnyájunktól függ, hogy az újonnan szervezett külön­böző fokú mezőgazdasági iskolákat és a mellettük rendezett rövidlejá­ratú és néhány havi tanfolyamokat, jól kiválogatott tanulókkal és tan­folyamrésztvevőkkel töltsük be, akiket a fentemlített szakaszokból és a mezőgazdasági dolgozók so­raiból kell kiválogatni. Be kell venni munkaterveinkbe, minden járásban és kerületben a mezőgazdasági tudomány, a kutatás és propagáció megszervezéséről szól­ló kormányhatározatot is. Az ösz­szes becsületes dolgozóknak a me­zőgazdasági tudomány és kutatás terén nemcsak feladatokat kell ad­ni, hanem lehetőséget is arra, hogy elsajátítsák a szovjet mezőgazda­sági tudomány tapasztalatait a gyakorlatban is. Ez megtörténik már nemcsak azzal, hogy a szov­jet mezőgazdasági dolgozók látogat­nak el hazánkba, hanem azzal is, hogy számos tudományos és mező­gazdasági dolgozókból álló küldött­ségünk járt a Szovjetunióban és nemrégiben tért vissza onnan. Gott­wald elvtárs beszámolójában rámu­tatott arra, hogy a tudományos dolgozók és kutatók főleg az állat­tenyésztésben és a tenyészállatok fajtenyésztésében, és én hozzá te­szem, hogy a növényi termelésben is — főleg az ipari növények terme­lésében — mivel tartoznak mező­gazdaságunknak. Elvtársak és elvtársnök! Vitafelszólalásomban nem tudtam mindazt felölelni, amit a mező­gazdasági termelés és a mezőgaz­dasági politika szakaszán szerzett gazdag tapasztalataikból vitafel­szólalásaitokban bizonyára még ki­egészítetek. Ezért még csak néhány megjegy­zést fűzök azokhoz a közvetlen idő­szerű kérdésekhez, amelyek most állnak előttünk: 1. Mindenütt ,ahol ezekben a na­pokban még lehetséges lesz, főleg ott, ahol,még szántanak, be kell fe­jezni a téli búza vetését, amely ma­gasabb maghozamot ad és szalma­hozamot, mint a tavaszi búza. 2. Elvégezni a földek trágyázását és befejezni az elöhántőval végzett mélyszántást, mint a jövö évi ma­gashozam biztosításának első elő­készítését. Továbbá el kell végezni a mező­gazdasági termelési terv szétírását az összes szántó és mezőgazdasági földnek Maximális kihasználásával az egész köztársaságban és a köz­társaság határvidéki kerületeiben. Felszólalásom bevezető részében megemlékeztem a párt- és kormány­határozat sikeres teljesítéséről az állattenyésztési termeliésben. Gon­dot okoz nektikn a takarmányalap. Valamennyi járásban és kerületben gondot okoz nekünk a takarmányaiap. Ezek a mérlegek, amint tudjátok többnyire veszteségesek. Nincs re­J. Harus elvtárs felszólalása Elvtársak és elvtársnök! Amikor a mult év elején a párt­ból kiűzték Slinget és Svermánét, a Központi Bizottság ülésén Taussig­né a párt tisztaságának őrzőjeként és védelmezőjeként lépett fel. Akkoriban alig sejtette közülünk valaki, hogy ö ugyanazon kígyófé­szekből való hüllő, hogy éppen ö volt az, aki meg akarta téveszteni a pár­tot és elterelni arról a nyomról, amely közvetlenül a centrumba Szlánszkyhoz vezetett. Taussigova volt -az, aki azt a legendát terem­tette meg, hogy azoknak az emberek­nek pártellenes tevékenysége, akik­nek karmai már az SNB csapdájá­ba szorultak, Szlánszky ellen irá­nyul. Itt már szó volt arról, hogy Szlánszkynak ez a raffinált álcázója miért lépett fel és mire keüett volna ennek szolgálnia. Azoknak tett vol­na szolgálatot, akik már horogra kerültek, még pedig azzal, hogy 4pa­tronusaikat megvédte volna. Ez a manőver nem sikerült. Ezzel kapcsolatban még egy dolgot szeretnék mondani. Szlánszky, amint idhieretes, hatalmába akarta Keríte­ni és leigázni a Központi Bizottság, valamint a kerületi pártbizottságok apparátusát és főleg az útkeresztező­déseken akarta elhelyezni diszpé­csereit. Elvtársak, ha ma az idő távlatá­ból vizsgáljuk az ő káderpolitikájá­nak taktikáját, egy dolog szembeöt­lik, az, hogy ténylegesen nem sok üyen diszpécserre volt szüksége. Ha megnézzük például a párt ellenőrző bizottságát, ott elég volt neki egy „alkalmas" embert kikeresnie, amint azt oroszul mondják: „podhodjascsij" típust és ezt sikerült neki megtalál­nia Taussigová személyében. És ez elég volt, hogy az egészben véve nagyterjedelmü apparátust -— eny­hén mondva — „tévedésbe" ejtse, abba a hitbe, hogy a pártofés a jó ügyet szolgálja. Pedig a párt ellen­őrző bizottságában a régi és tapasz­talt párttagok egész sora volt. Ezeknek az elvtársaknak ugyan feltűnt, hogy Taussigová, amikor megtudta, hogy Szlánszkyt letartóz­tatták, elvesztette a talajt lába alól, a fejéhez kapott és sírva fakadt. De semmi több. Gyakran feltettem ma­gamban a kérdést, hogy lehet az, hogy egyébként jó és tapasztalt elv­társak, akik, — erről meg vagyok győződve — sutjjektíve nem akarták megkárosítani a pártot, TaussigoVá áruló munkájának céljait szolgálták. Ezt éppen figyelmeztetésül mondom, hogy tudatosítsuk, hogy subjektíve lehetséges egy pártpozíción állani, de objektíve tagádni lehet ezt a párt pozíciót. Főleg ha az ilyen típusuk­nak," mint Taussigová volt, nem se­gítjük idejében való leleplezését és eltávolítását. Ha számos ilyen elv­társsal beszélünk és megkérdezzük őket erről vagy arról a dologról, ak­kor látjuk, hogy itt nem volt elég éberség. Hogy itt nem volt éberség, hogy itt valóban nem volt elég, amint oroszul mondják „csutyija". Ök tudták, ők ismerték, ők érez­ték, ők sejtették stb. Mi lehetett te­hát itt? Én azt gondolnám elvtár­sak, hogy túl sok volt az elnézés, túlságos készséggel engedtek. És az nem kritikai, sem pedig elvszerü ál­láspont, ha valaki nem akar rossz­kedvet előidézni, ha valaki békessé­get és nyugalmat akar és nem akar maga ellen haragot kelteni, szóval, ha a dolgokat nem pártszempontbői, hanem ellenkezőleg túlságosan sze­mélyes szempontból ítéli meg. Lát­juk, hogy ebben egy adag gyávasag van, ennek néha valóban s. knyérféi­tés az oka. „Akinek kenyerét eszed, annak nótáját fújjad" jelszó alatt. Tudatosítani kell, hogy nem idegen kenyér az, amit eszünk, hanem a mi kenyerünk, amelyért dolgozunk, be­csületesen dolgozunk. Ez pártonbelü­li hiányosság. És ezért úgy vélem elvtársak, hogy itt nagyon erélyesen közbe kell lépni. Az új pártszabály­zat alapján a párttagnak nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a vezető pártszerveknek jelentse a munkában lévő hiányosságokat sze­mélyre való tekintet nélkül. A párt­tagnak nincs joga eltitkolni a dol­gok rossz állását. Ismét például vehetem a párt el­lenőrző bizottságát. Mondottam már, hogy az apparátus nagy volt. És gis 3 év alatt ez az egész apparátus, beszámítva Taussigovát, a Központi Bizottságnak, a szervezési titkárság­nak, 235 esetet terjeszthetett elő, ami több mint hat esetet jelenthet havonta. És az új bizottság, amely­nek a Taussigová apparátusának csu. pán egyötöde áll rendelkezésére, 9 hónap alatt a Központi Bizottság elé 435 megoldott, elintézett esetet ter­jeszthetett. Tehát az emberek egy­ötöde több mint tízszer több munkát tudott végezni és mégis ezek közül az elvtársak közül senkinek sem volt feltűnő, hogy keveset, nagyon keve­set dolgoztak. Elvtársak ennek is fel kellett volna tűnnie, ennek is indí­tékul kellett volna szolgálnia a bírá­latra. Nem állja meg helyét az a. ki­fogás sem, hogy az apparátus dolgo­zott, de Taussigová az ügyeket nem adta át és nem realisálta, (Taps.) . Az új alapszabályzat minden párt­tagnak, de főleg a fegyelmi szaka­szon dolgozóknak nagy támogatást nyújt. Nagy segítséget jelent és fog jelenteni számunkra, nagyobbat, mint pártunk bármelyik eddigi sza­bályzata. A fegyelmi szakasz, ha a múlttal összehasonlítjuk, ez alatt az utolsó év alatt is a legelhanyagol­tabb szakaszok egyike. A kerületek elnökei, akik a szakaszért felelősek voltak, csak nagyon keveset törődtek ezzel és csak nagyon kevesen gondos, kodtak igazán felelősségteljesen er­ről a dologról. Ez azt jelenti, hogy a kerületi elnökök, a kerületek ma­gas funkcionáriusai nem értették meg,\ hogy politikailag mennyire fontos minden egyes eset helyes és idejében való megoldása. Teljes 4—5 éven keresztül húzódtak az esetek és közülük mindegyik negatívan ha­tott a helyi, járási, valamint kerüle­ti szervezetben. Nincs egyetlen kerü­let, egyetlen járás és talán egyetlen szervezet sem, ahol ezen a téren fe­gyelmi kérdésekben ne volnának na­gyon 'komoly fogyatékosságok. Természetesen nincs sok olyan sú­lyos eset, mint Ciesler, Beran, Kubát, vagy Majtl esete volt Námestiben. De e megoldatlan esetek mindegyike' ártott a szervezetnek. Ügy vélem, hogy szükséges lesz nagyon jól elsa­játítani az alapszabályzatot, hogy a fegyelmi intézkedésekkel kapcsolatos kérdéseket helyesen tudjuk intézni. (Folytatás a 6. oldalon.) mény arra, hogy ezeket a hiányokat teljesen fedezni tudjuk a centrális alapokból. Ezért minden erőfeszíté­sünket arra kell irányítanunk, hogy takaréskodkodjunk minden fajtájú takarmánnyal egészen a zöld takar­mányozásig, hogy ne kelljen csök­kentenünk a tervezett állományo­kat, amelyeket oly nagy erőfeszítés­sel értünk el. Ugy intéztük el, hogy az első és részben a második ne­gyedévben emeljük a fejadagokat abból, amit ez év harmadik negyed­dében takarítottunk meg. Különösen a falusi gazdagokat kell szem előtt tartani, hogy ne tegyék tönkre szándékosan az állatokat azzal a kifogással, hogy nincs elég takar­mány. Ugyancsak törekedni kell a tavaszi munkák megkezdésétől fog­va a közönséges és magvas takar­mányok saját termelésére. Használjuk ki a téli kampányt a falvakon a következő hetekben és hónapokban az egységes földműves szövetkezetekben, a gép- és traktor­állomásokon és állami birtokokon arra, hogy mezőgazdasági termelé­sünk és mezőgazdasági politikánk 1953. évi tervét részletes megtár­megtárgyaljuk és kidolgozzuk min­den EFSz-ben, az állami birtokok minden gazdaságában, az állami traktorállomások minden brigádjá­ban a tagokkal vagy alkalmazóiak­kal és minden faluban. Egyszerű falusi népjnk a pártunk és kormánynak ezeket a terveit megérti és ezeket meg is valósítja minden ellenség ellenére győzelmes küzdelemben a falusi gazdagok el­len. A kis- és középparasztok cseh és szlovák falvai jól tudják, hogy ez azt út a békés élethez, ez az út a boldogsághoz, az erős köztársa­ság biztosításához, ez Sztálin és Gottwald újta a világbéke biztosí­tására." (Viharos taps.)

Next

/
Thumbnails
Contents