Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-23 / 305. szám, kedd

$ 1952 december 23 UISZO Befejeződött a Népek Békekongresszusa Péntek délelőtti ülés A Népek Békekongresszusának fö munkája csütörtök óta a bizott­ságok tárgyalásain folyt, öt bi­zottság készttette elö a határozati javaslatokat, amelyeket a népek küldöttei a kongresszus záróülésén vitattak meg. A péntek délelőtti ülésen, — amelyen a brazíliai Chermont el­nökölt — Bandanaher ceyloni kül­dött hangsúlyozta: a gyarmati és félgyarmati országok népeinek szabadsága szorosan összefügg a béke biztosításának kérdésével. Az imperialisták a többi között azért akarnak háborút kiprovokálni, hogy letörjék a gyarmati szabad­ságmozgalmakat. De La Cruz algíri küldött java­solta: követelje a Népek Békekon­gresszusa Észak-Afrika békéjének biztosítása érdekében a faji meg­különböztetés kiküszöbölését, a nemzetiségi kérdés demokratikus megoldását. De Rivera mexikói festőművész, hazája képzőművészeinek 'és más értelmiségi dolgozóinak önfeláldozó békeharcát ismertette és hangsú­lyozta, hogy Mexikó népe támo­gatja a Béke Világtanács pro­grammját. Donini olasz egyetemi tanár ki­fejtette, hogy a népek küldötteinek legnehezebb, de legszebb munkája a bécsi kongresszus után otthon, a népek körében kezdődik a hatal­mas jelentőségű béketanácskozás határozatainak ismertetésével és megmagyarázásával. »A nagyha­talmak megegyezése alapján a má­sodik világháború után Nürnberg­ben. megbüntették a háborús bű­nösöket. A legigazságosabb ítélet sem támaszthatta fel azonban a német fasiszták által meggyilkolt I áldozatokat. A népeknek ezért most preventív Nürnberget kell kö­vetelniök: börtönbe kell juttatniok a háborús uszítókat, még mielőtt gaztetteiket végrehajtanák« — mondotta Donini tanár. Karaccsi, az iráni küldöttség tagja Kasaninak, az iráni parla­ment elnökének békeüzenetét olvas­ta fel. Kasani a Korán tanításaira hivatkozva megállapítja, hogy a béke a legnagyobb kincs, amely­nek megmentéséért minden áldoza­tot meg kell hozni. • . Ezután Emil Zátopek csehszlovák küldött, többszörös olimpiai futó­bajnok lépett a szónoki emelvény­re. Hangsúlyozta, hogy a sport a béke eszköze. Helsinkiben az idei olimpia! játékokon • a világ csak­nem valamennyi nemzete résztvett és a különböző országok verseny­zői között őszinte baráti viszony alakult ki, a sportolók nemzetisé­gétől, bőrük színétől, politikai fel­fogásától, vagy vallási meggyőző­désétől függetlenül. Zátopek végül felhívta a világ sportolóit és sportegyesületeit, hogy tevékeny békeharccal járuljanak hozzá a harmadik világháború megakadályozásához. Žátopek sza­vait a kongresszus lelkes tapssal fogadta. Bonnard tanár, a svájci küldött­ség tagja kijelentette: »Amíg Ko­reában vagy másutt háború folyik, Svájc népe sincs biztonságban. A svájci küldöttség ezért követeli a már kirobbantott háborúk azonnali megszüntetését. A világnak háború helyett békére van szüksége!« Péntek délutáni ülés A Népek Békekongresszusának péntek délutáni ülésén az amerikai békeküldöttség tagja, Minnie Car­ther asszony a következő javasla­tokat terjesztette a kongresszus elé: »A népek gyakoroljanak nyo­mást a kormányokra, a hideghábo­rú megszüntetése érdekében. A potsdami és jaltai egyezmények szellemében meg kell indítani a tárgyalásokat a nagyhatalmak kö­zött. Az ENSz a nemzetek közötti tárgyalások színhelye legyen és ne a háború eszköze. A Kínai Nép­köztársaság kaipja meg helyét az ENSz-ben. Tiltsák be a tömeg­pusztításra alkalmas fegyvereket és nemzetközi bizottság ellenőrizze a tilalom szigorú betartását. Vala­mennyi országot kötelezzenek a genfi-egyezmény aláírására és vé­gül: terjesszék ki a szabad keres­kedelmi és kulturális kapcsolatokat a népek között.* Ezután Bosilka asszony, a jugo­szláv nép képviselője lépett a szó­noki emelvényre. Arról beszélt, mi­lyen aljasul árulta el a Tito-kor­mány Jugoszlávia népeit és szol­gáltatta kl az amerikai imperia­listáknak. — A Tito-banda a nép akarata ellenére kényszeríti háborús szer­ződésekbe az országot és háborús előkészületekre fordít minden ren­delkezésére álló eszközt. A jugo­szláv dolgozók, akik a második vi­lágháborúban oly hősiesen harcol­tak a náci-íasizmus ellen, nyiltan és keményen szembeszállnak a ti­tóisták mesterkedéseivel. A jugo­szláv nép haladó erői tömörülnek a Titó-banda ellen, a nép függet­lenségéért vívott harcban — mon­dotta. Hatalmas taps fogadta az emel­vényre lépő Gusta Fucsikovát, Csehszlovákia népének békeküldöt­tét, a csehszlovák nép nemzeti hő­sének, , Július Fucsíknak özvegyét. Fucsíková a Prágában nemrég le­zajlott Szlánszky-perről beszélt. A küldöttek felállva, forrón ün­nepelték a nagy író özvegyét. Az ülés következő szónoka a francia Pierre Cot volt. Pierre Cot üdvözölte a nemrég Berlinben megtartott nemzetközi értekezlet határozatait a német egység kérdéséről. Ezekhez a ha­tározatokhoz csatlakozva javasla­tott tett arra, hogy az öt nagy­hatalom kezdjen tárgyalásokat a német kérdésről azon az elvi ala­pon, hogy Németországnak füg­getlennek kell lennie és nem sza­bad csatlakoznia semmiféle katonai szerződéshez. Felszólalásában összefoglalta a kongresszus eddig elhangzott kü­lönböző javaslatait és megállapí­totta, hogy szükséges az öt nagy­hatalom közötti tárgyalások meg­indulása a békeegyezmény megkö­tése céljából. Pierre Cot e tárgyalások megin­dítása érdekében javasolta, hogy bízzák meg a kongresszus elnöksé­gét egy bizottság életrehívásával, amelynek tagjai köztiszteletben ál­ló személyek lennének s e bizott­ság tolmácsolja majd megfelelő helyeken a népek követeléseit. , A kongresszus résztvevői hatal­mas lelkesedéssel fogadták a ja­vaslatot. Kendőket lobogtattak a francia küldött felé, köréje sereg­lettek é s a Marseillaise.t kezdték énekelni. Percekig tartott a lelkes ünneplés. A délutáni ülés utolsó szónoka Vernel Overoe dán küldött volt. Az ülés elnöke ezután közölte, hogy az elnökségnek a legjobb akarat mellett sem volt módja szót adni minden jelentkező szónoknak a kongresszus plénuma előtt. Az elnökség nevében azt a javaslatot tette, hogy zárják le a vitát azzal a megállapodással, hogy a kon­gresszusi jegyzőkönyvben ugyanúgy közlik az el nem hangzott beszé­deket, mintha azok elhangzottak volna és így ezek eljutnak a világ közvéleményéhez. A kongresszus résztvevői elfogadták ezt a javas­latot. Az elnök ezután egy órás időtartamra felfüggesztette a dél­utáni ülést. Szünet után a bizottságok a kon­gresszus plénuma elé terjesztették jelentésüket. A x népek küldötteinek nagy tanácskozása nyolc napon át tartó széleskörű vita után befejez­te a kongresszus napirendi pontjai­nak megvitatását, és a péntek éj­szakai ülésen megvitatta, majd el­fogadta a határozati javaslatokat, amelyeket a bizottságok dolgoztak ki. Szombaton hajnali 3 órakor vé­getért a Népek Békekongresszusa, amely nyolc napig folytatta ta­nácskozásait a bécsi Konzerthaus­ban. A záróülésen Jean Laffitte, a Béke Világtanács főtitkára érdekes adatokkal világította meg minden idők legnagyobb béketanácskozásá­nak átfogó jellegét. A Népek Bé­kekongresszusa munkáját feszült érdeklődéssel figyelte az egész vi­lág közvéleménye. Jean Laffitte közölte, hogy a Népek Békekon­gresszusán 1880 személy vett részt 85 országból. A tanácskozásokon a legkülönbözőbb nemzetközi szerve­zetek 46 képviselője- is résztvett. A kongresszus hivatalos munká­jában résztvevő küldöttek — mint Jean Laffitte mondotta — a világ valamennyi országának képvisele­tében jöttek el Bécsbe a keleti or­szágokból éppen úgy, mint a nyu­gatiakból. A statisztikai adatok tanúsága szerint a kongresszus résztvevőinek többsége a nyugati országok la­kosságát képviselte. Ezt a követke­ző adatok mutatják: a Szovjetunió népeit a kongresszuson 52 tagú küldöttség képviselte, a népi de­mokratikus országok hat küldött­sége közel 150 tagot számlált. Európa többi országa lakosságának képviseletében 1042 küldött vett részt a Népek Békekongresszusá­nak munkájában. A Kínai Népköz­társaságból csaknem 60, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból 19, a Vietnami Demokratikus Köz­társaságból 11 küldött jött el a bécsi Békekongresszusra, Ázsia többi országának lakosságát 18 küldöttség képviselte, összesen 150 taggal. Amerikából 23 küldöttség csak 300 taggal vett részt a béketa­nácskozáson. Afrika és az óceáni szigetek békeszerető, népeit 10 kül­döttség képviselte, összesen mint­egy 90 taggal. Egyes rosszul tájékozott lapok azt állították, hogy a kongresszu­son csupán a béke világmozgalom­hoz tartozó küldöttek vettek részt — mondotta Jean Laffitte — majd így folytatta beszámolóját: »A Népek Békekongresszusán résztvett küldöttek közül 250 kí­vüláll a nemzetközi békemozgalom keretein. Senkitől • sem kérdeztük meg, vájjon hisz-e a túlvilági élet­ben, vagy sem, kommunista-e vagy más pártállású. A kongresszus le­folyása szemléltetően bizonyította, hogy a történelem legnagyobbsza­bású béketanácskozásán minden eszmei és társadalma csoport kép­viselői szabadon nyilváníthatták vé­leményüket^ Jean Laffitte ezután ismertette a kongresszus szociális összetételét. A kongresszuson résztvett a többi között 326 munkás, 55 paraszt, 160 alkalmazott, 75 technikus, 63 gyá­ros, kereskedő és földBirtokos, 8 sportember, 19 zenész, zeneszerző és énekes, 189 költő és Író, 20 szí­nész, 56 szobrász, műépítész, festő­művész és Iparművész, 157 termé­szettudós és orvos, 94 tanító, 84 jogász, 65 lelkész, 20 polgármester és más közigazgatási tisztviselők, a nemzeti szervezetek, 92, a nem­zetközi szervezetek 46 vezető funk­cionáriusa 10 katonai személy, 46 államférfi és parlamenti képviselő. A kongresszuson 440 nö vett részt. Jean Laffitte statisztikai felvi­lágosításait ezután még a köyet­kező adatokkal egészítette ki: a Népek Békekongresszusának mun­káját 178 újságíró követte a világ 30 országából. Az újságírók 113 lapot és 18 hírszolgálati irodát képviseltek. A kongresszus techni­kai munkálatait körülbelül 2000 személy végezte. Ezek között 150 fordító, 80 gépíró, 37 tolmács volt. A kongresszuson elhangzott be­szédek tolmácsolása a felszólalással egyidöben német, francia, angol, orosz, kínai, clasz és spanyol nyel­ven történt. Ezután került sor a szavazásra a határozati javaslatok felett. A záróbeszédet Giuseppe Nitti, olasz parlamenti képviselő mon­dotta: A záróülés \ I — Barátaim! — mondotta. — Jól dolgoztunk és komoly ered­ményt értünk el. Büszkeséggel tölt el bennünket a tudat, hogy az itt végzett hatalmas és eredményes munka tiszteletet ébreszt még el­lenségeinkben is, akik eleinte gú­nyosan és hitetlenkedve nyilatkoz­tak a kongresszusról, de íjtóbb be­látták és nyilvánosan el is ismer­ték, hogy a népek hatalmas bécsi béketalálkozója mind nféreteiben, mind jelentőségében felülmúl min­den eddigi béketanácskozást. — Ma elmondhatjuk — folytat­ta, — hogy noha a legnagyobb re­ményekkel láttunk hozzá a népek békekongresszusának megrendezésé­hez, az eredmény minden várako­zásunkat felülmúlta. E béketanács­kozás valóban a népek, valóban az egész emberiség békekongresszusa volt, amelyen minden csoport kép­viselője a legteljesebb vélemény­nyilvánítási és szólásszabadságot élvezte, s a béke megvédésére irá­nyuló nagyszerű elszántság légkö­rében közölhette nézeteit és javas­latait. Kétségtelen, hogy a hatal­mas békekongresszus kezdeménye­zéséért, megrendezéséért és sike­réért múlhatatlan hálával tarto­zunk Joliot Curie tanárnak, a Bé­ke Világtanács elnökének, a nagy békeharcosnak, akinek neve ma el­választhatatlan a nemzetközi béke­mozgalomtól. (Nitti e szavainál a kongresszus résztvevői felemelked­nek helyükről és hosszasan ünnep­lik Joliot Curie-t, a nagy tudóst és békeharcost.) A Népek Békekongresszusának eddigi legnagyobb eredményét ab­ban látjuk, hogy a bécsi tanács­kozásokon sikerült közös nevezőre hozni az egész emberiség békevá­gyát, amely most anyagi erővé vál­tozik és lefogja a háborús gyujto­gatók kezét. Megrendülve hallottuk itt a beszámolókat a gyarmati és függő országok népeinek szörnyű­séges helyzetéről. Az elnyomott népek képviselői nem áldozatok­ként, hanem vádlókként beszéltek á kongresszus szószékéről. Biztosít­hatjuk ezeket a barátainkat, hogy számíthatnak mindannyiunk teljes "szolidaritására, mert tudjuk, hogy a népek szabadsága és független­sége nélkül nem érhetjük el a béke biztosítását. Nagyjelentőségű be­szédek és indítványok egész sorát hallottuk itt ebben a teremben. Ja­vasolom, hogy a kongresszus tit­kársága adja ki Fehér Könyvben a nagy béketanácskozásunkon el­hangzott alapvető fontosságú fel­szólalásokat, amelyek irányt szabnak jövendő békeküzdelmünk számára. A három bizottság jelentése, valamint az öt nagyhatalomhoz és a világ népeihez intézett felhívás megannyi nagyjelentőségű doku­mentum. A bennük lefektetett el­vek és kitűzött célok megvalósulá­sát lelkes és önfeláldozó harccal kell elérni. Hazatérése után sok küldött kétségkívül nehéz helyzet­be kerül majd, mert a béke ellen­ségei nem egy könnyen adják fel a mozgalmunk elleni elnyomó in­tézkedéseket. Mindannyian nyu­godtan és tiszta lelkiismerettel nézhetünk azonban mindenki sze­mébe, mert igaz ügyet, jó ügyet, szent ügyet védelmezünk. Nem va­gyunk érzelgős pacifisták, hanem harcosok. A hatalom birtokosaitól nem kérjük, hanem követeljük a béke biztosítását. Meggyőződésünk, hogy a különböző társadalmi rend­szerek békésen élhetnek egymás mellett és együttműködhetnek. Meggyőződésünk, hogy minden vi­tás kérdést meg lehet oldani tár­gyalások útján. Sikeres , további küzdelmet kívánok mindannyiunk­nak. Bízzanak nagy ügyünk erejé­ben. Az előttünk álló harc nehéz, de bizonyos, hogy győzelemmel fog végződni, — mondotta Giuseppe Nitti, akinek szavait a kongresz­szus résztvevői lelkesedéssel fo­gadták. Ezzel hajnali három órakor vé­get ért a Népek Békekongresszusa. A Népek békekongresszusának felhívása az öt nagyhatalom kormányához A Népek békekongresszusa a kö­vetkező felhívást intézte az 5 nagy­hatalom kormányaihoz.: ,,Napról napra sürgetőbbé válik, h»gy lemondjanak az erőszakról, mint a nemzetközi konfliktusok megoldásának eszközéről. Hatszáz­millió férfi és nő követelte a vilá­gon, hogy az öt nagyhatalom kezd­jen tárgyalásokat és kössön béke­egyezményt egymással. Ezek az emberek aláírásukkal erősítik meg ezt a követelésüket. A közvélemény legszámottevőbb áramlatainak képviselői azt a kí­vánságukat nyilvánítják, hogy az eró'sz#k alkalmazása helyett tár­gyalások útján rendezzék a vitás kérdéseket. A népek békekongresszusa, amely 1952 december 12-é>n ült össze Bécs­ben, az emberiség akaratát fejezi ki, amikor ünnepélyesen felhívja az Amerikai Egyesült Államok, a Szov. jet Szocialista Köztársaságők Szö­vetsége, a Kínai Népköztársaság, Nagy Britannia és Franciaország kormányát, kezdjék meg a tárgya­lásokat, amelyektől a béke sorsa függ. Az öt nagyhatalom közötti meg­egyezés, a békeegyezmény megkö­tése véget vet a nemzetközi fe-' szültségnek és a legnagyobb szeren­csétlenségtől menti meg a világot. Ezt követelik a népek." Az indiai Andhra-tartomány népe állami önállóságot követel Indiai jelentések arról számol­nak be, hogy a Madrasz állambeli Andhra tartomány lakossága tö­megtüntetéseket rendez, amelyeken követeli: alakítsák meg az önálló Andhra államot. Vizadaptam, Nellur, Guntur, Vidzsaiivada és Maszulupi­tam városokban a rendőrség meg­támadta a tüntetőket, könnyfakasz­tó és fojtógázokat alkalmazott elle­nük. Sok a halott és a sebesült. Nellur város valamennyi iskoláját és gyárainak töbségét bezárták. A munkások általános sztrájkot hir­dettek. A tüntetések átterjedtek Andhra tartomány más területeire, valamint Orissza állam számos vi­dékére is. Vidzsaiivada városában kihirdet­ték az ostromállapotot. Gunturban a tüntetők kövekkel do­bálták meg a fojtógázt alkalmazó rendőröket. Több rendőr megsebe­sült. Az Indiai Kommunista Párt po­litikai bizottsága az andhrai ese­ményekkel kapcsolatban nyilatko­zatot adott ki. amelyben Andhra ál­lam azonnali megalakítását köve­teli. A haladó franciák a vietnami háborúnak véget akarnak vetni A l'Humanité című lap jelenti, hogy Franciaországban megalakí­tották a vietnami háború békés megoldásáért folytatott harc bi­zottságát. A bizottság ideiglenes titkárságában vannak a francia ha ladó értelmiség képviselői, különbö­ző politikai meggyőződésű és vallá­sú emberek. A l'Humanité című lap közölte a gyűlés 73 résztvevő­jének határozatát is A hatá­rozat békekötést és baráti kapcso­latok felvételét követeli Franciaor. sz^g és 1 a Vietnami Demokratikus Köztársaság között.

Next

/
Thumbnails
Contents