Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-21 / 304. szám, vasárnap

10 U J SZO 2962 december SI BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG jf „En a íiépi demokratikus Csehszlovák Köztársaság polgára, ünnepélyesen esküszöm „. Néohadseregünk újonc tagjai ün- párt, Gottwald elvtárs és dolgozó né­nepélyes keretek között letették az esküt. A munkásosztály fiai esküté­telükkel bátor tanúbizonyságát ad­ták annak, hogy méltók a dolgozók bizalmára, mert egyesülve a néppel mindenkor készek megvédeni hazánk szabadságát. A dolgozó nép kezébe letett eskü szavai, melyek az újon­cok ajkán elhangzottak nem csak puszt a szavak, hanem teljesítésük é s megtartásuk első és legfőbb köteles­sége néphadseregünk minden egyes tagjának. KOCKA ISTVÁN tizedes elvtárs szerkesztőségünkhöz intézett levelé­ben többek közt ezeket írja: „Én, a népi deomkratikus cseh szlovák köztársaság állampolgára, ünnepélyesen esküszöm, hogy derék, becsületes, fegyelmezett katona le. szek ..." így kezdted esküdet feszes vigyázzban állva, fegyverrel a kezed­pünk iránt. A katonai eskü után már fegyver­ben,-szemben a parancsnokoddal és a dolgozó nép képviselőivel, akik eljöt­tek a gyárakból, az EFSz-ekböl erre a napra. Eljöttek, hogy tanúi legye­nek esküdnek, hogy tanúi legyenek életed egyik legboldogabb percének, mikor a néphadseregünk felesküdt tagjává válsz. Esküdben megfogadtad, hogy ellen­kezés nélkül teljesíted feljebbvalóid parancsát, hogy hü leszel hazádhoz s mindenkor megfogod védeni a nép vagyonát. Egyszerű szavak, de nagy szavak! Te talán nem is tudtad az első perc­ben megfontolni ezeknek a szavak­nak az értelmét, talán nem is gondol­tál arra, hogy az esküdet, a fogadal­madat a dolgozók kezébe tetted le, hogy az esztergályosnak, bányász­nak, a kis pioníroknak ígérted meg, hogy becsületes, derék és fegyelme­zett katona leszel. Gondoltál-e arra, amikor kimondtad ezeket a szava­kat „utolsó leheletemig ragaszkodni fogok népemhez", gondoltál-e arra, hogy a nép közé tartoznak szüleid, testvéreid és te is, elvtársam, — érez­ted-e ezeknek a szavaknak a nagy­ságát és tudtad-e, hogy mit fogad­tál meg, mikor e szavakat kimond­tad? Gondoltál-e arra, hogy ha neta­lán megszegnéd esküdet, ezzel azt a sorstól megtört arcú öreg munkást vagy azt a bányászt, akinek talián a meghatottságtól könnyek ragyog­nak a szemében, mikor hallja az es­küdet, vagy azt a kis mosolygós arcú pionírt csalnád meg, vagy szüléidét, az édesanyádat, aki reszkető kezével törülgeti örömkönnyektől úszó sze­meit, mert boldoggá tette a hír, amit megírtál neki, hogy már te ís felesküdt katonája vagy népünknek? Most, amikor már felesküdt tagja vagy hadseregünknek, érezned kell, hogy milyen nagy felelősségteljes munkát vállaltál magadra, hogy most már te is tagja lettél annak a had­seregnek, amely szocialista hazánk felett őrködik. Éppen ezért még több odaadással és lelkiismeretességgel kell tanulnod a katonai tudományt s még öntudatosabban és pontosabban kell teljesítened a parancsokat. Sose szabad elfelejtened, hogy a dolgozók szeme állandóan rajtad függ, úgy néznek rád, mint szabadságuk s a jó­létük védelmezőjére, ki bátran áll őrt hazánk boldogsága felett. Igen, bíznak benned, mert megfogadtad, hogy férfiasan s a legjobb tehetséged szerint, becsületesen s méltóan fogod védelmezni hazánkat, hogy sosem ha­gyod cserben a munkásosztályt, a kományunkat, s h a kell, az életedet is feláldozod a haz a védelmében." KÉRI FERENC közkatona bajtár­sunk így számolt be az eskütétel ün­nepélyes napjáról. „Nagy őrömmel készülődtünk az eskü letételéhez. Először is átvettük a fegyvert, amelyet a dolgozó nép adott a kezünkbe. Türelmetlenül vár­tuk ezt a napot, mert tudtuk, hogy csak ezután válhatunk néphadsere­günk igazán aktív tagjaivá. Végre elérkezett a várv a várt pillanat, ami kor -esküszavainkkaj tanúbizonyságát adtuk hűségünknek és szeretetünk­nek, szeretett pártunk, a kommunista rel a kezünkben sorakoztunk fel a békevédők zászlaja alatt. Ekkor mindnyájan megfogadtuk, hogy még nagyobb erővel és lendülettel fogunk tanulni és fogjuk elsajátítani a hadá­szati módszereket. Éberek leszünk, hogy az ellenség soha többé ne fura­kodhasson be hadseregünkbe. Mi, a néphadsereg katonái, már tisztában vagyunk a katonai szolgálat jelen­tőségével és fontosságával. Nem a nagytőkéseket, hanem a nép vagyo­nát és szabadságát védjük. Ennek a feladatunknak az eskü szavai szerint i mindenkor eleget teszünk". GIRINYI ZOLTÁN bajtárs ezt ír­ja: „1952. december 12-én nagy ünne­pély volt a laktanyánkban. Már né­hány nappal korábban készültünk erre a jelentőségteljes napra, amikor mint a néphadsereg tagjai letesszük az esküt a hazának és a népnek. Fe­lejthetetlen volt ez a napunk. A kora­reggeli órákban felsorakoztunk a laktanya előtt, ünneplő ruhába öltöz­ve és dobogó szívvel vártuk a nagy eseményt. Parancsnok elvtársunk . a himnusz elhangzása után szép beszé­det mondott, majd kultúrotthonunk­ba vonultunk, ahol ünnepélyes kere­tek között letettük az esküt. Kedves vendégeink is voltak, dolgozó nők és férfiak. Nekik és egész dolgozó né­pünknek esküdtünk. Emelt fővel, erös szívvel megfogadtuk, hogy hűek leszünk eskünkhöz, védeni fogjuk drága hazánk szabadságát, s a dol­gozó nép vagyonát. Ha kell, minden percben készek leszünk,, hogy még életünk árán is megvédjük boldog életünket, jövőnket s szľ.bads'gun­kat a háborús-gyujtogatók ellen." BUCHLIK JÓZSEF közkatona elvtársunk írja: — A laktanya udvarán felsorakoz­va, dobogó szívvel vártunk az ünne­pélyes eskütételre. Végre felhang­zott a himnusz, majd utána száz és száz fiatal katona mondta el esküjét. „Esküszünk, hogy minden körülmé­nyek között helytállunk, a néphadse­reg bátor és fegyelmezett katonái le­szünk". Megfogadtuk,' hogy őrizni fogjuk dolgozó népünk kiharcolt jogait és öntudatosan fogunk szol­gálni a néphadseregben. Ma mái­minden katona tudja, hogy mit véd és hogy a szocializmus felépítéséhez kell, hogy a néphadsereg tagjai a szovjet katonák szerint példás kato­nák legyenek. Néphadseregünk min­den egyes tagjának kötelessége, hogy legjobb tudása szerint szolgál­ja hazánkat és a dolgozó népet. „Örömmel vártuk azt a pillanatot — írja BREZINA LÁSZLÓ katona­bajtársunk — amikor letehetjük az esküt szeretett Gottwald elvtársunk­nak és a dolgozó népünftnek. Az es­kü elmondásával hűséget fogadtunk, hogy mindenkor készek leszünk meg­védeni a dolgozó nép jólétét és béké­jét Az eskütétel után ünnepélyes keretek között kötelezettséget vál­laltunk, hogy minden parancsot hűen teljesítünk, s arra fogunk törekedni, hogy megszerezzük a Fucsík-jelvényt és a „példás katona" kitüntetést. Iparkodunk, hogy kiváló katonák le­gyünk, hogy megérdemeljük dolgozó népünk bizalmát és szeretetét. Mi tudjuk, hogy miért esküdtünk és eskünket meg is tartjuk, hogy igazi őrei lehessünk a világ béketá­borának. Büszkén tekintettünk ezre­dünk piros színben tündölő zászlajá­ra, örömmel néztünk parancsnokaink ra, akik tanítanak bennünket, hogy bátrak és erősek legyünk. A piros zászló vezessen továbbra is minket, úgy ahogy a szovjet katonákat vezet­te a világbékéért és hazánk boldo­gabb jövőjéért folytatott harcban." „Örömteljes izgalom fogott el ben­nünket — írja SKULANYIK BENŐ katonabajtársunk, mikor meghallot­tuk, hogy esküdni fogunk. Ki sem lehet fejezni ezt az örömet szavak­kal. Készek vagyunk az eskü min­den szavának betartásával me.gmu- : tatni hazánk dolgozóinak, hogy mél- | tók vagyunk belénk helyezett bizal­mukra. Végre felvirradt az eskütétel nap­ja, mikor ott álltunk a feldíszített mozihelyiségben, a piros' takaróval leborított asztal előtt. Az izgalomtól felhevült újoncok szájából keményen felhangzott az eskü: „Én, a népi de mokratikus Csehszlovák Köztársaság polgára ünnepélyesen esküszöm . .." Az eskü alatt szemünk az ezred zász- i laján függött, mely különösen kiemel­te e nap ünnepi jellegét. A zászlót ugyanis ezredünk most október 6-án kapta. A zászlóra emelt szemek egyet fejeztek ki, azt, hogy mindenkor ké­szek vagyunk az életünket is felál­dozni az ellenség elleni harcban, de a zászlót, melyet a forradalmi mun­kásosztály kiontott vére festett pi­rosra. sohasem adjuk az imperialis­tái kezébe. Erre esküszünk!" LAKATOS JÁNOS közkatona szintén az eskütételük napjáról írt beszámolót. „Boldog nap volt számunkra, ami­kor fe'esküdtünk dolgozó népünknek, •a nép államénak, hogy megvédjük a munkások kiharcolt jogait és ha kell, életünket is feláldozzuk a békéért. Azért a nemes célért, melyet 1948­Gottwalci elvtárs vezetéséve! kitüz­tünk magunknak. Felesküdtünk és az eskünket mindenkor meg is tart­juk. Odaadóan fogjuk tanulni a ha­diturlományt, mesterei leszünk a fegyvernek, melyet a munkásosztály adott a kezünkbe, hogy megvédjük hazánkat és szabadságunkat az ellen­séges betolakodók el'.en. A kapitalista országokban is eskü­szik a katona, esküszik a királynak, Istennek, de pem a népnek. Urat sjzol'^ál,' a tőkések pénzeszsákjait vé­di . és gyilkol t>rte. A kapitalista or­A magyar néphadsereg fiai közt a „Közös út" előadásán Október végén mutatta be a Magyar Néphadsereg Színháza lapunk szerkesztőjének, Egri Viktornak „Közös út" című színjátékát. Az állam­díjjal kitüntetett színmű a Magyar Néphadsereg Színháza művészeinek kitűnő játékában már túljutott ötvenedik előadásán. Az alábbi, az „Érti Budapest"-ben megjelent cikk arról tanúskodik, hogy a „Közös út" a ba­ráti Magyar Népköztársaságban is elvégzi küldetését: népeink közt a ba­ráti érzés elmélyítését és a testvéri szálak megerősítését. szágokban a katona egy maroknyi 1 kizsákmányoló tőkés eszköze, akik igát raknak a békeszerető emberek nyakára és nyomorba taszítják őket. j Mi, a néphadsereg tagjai, hűek le­snünk eskünkhöz, a parancsokat min­. dig beesü'etesen fogjuk teljesíteni és iparkodni fogunk, hogy elnyerjük a példás katona elnevezést." HOLLÓ LÁSZLÓ tizedes elvtárs a. századában lévő újoncbajtársak es­kütételéről ír: „Nagyon várták újon caink az eskütétel nagy napját, mert ez sorsdöntő napjuk volt. Így lettek igazi katonái néphadseregünknek. Bátor sziwel, emelt fejjel esküdtek, mert tudták, hogy kinek és mire es­küsznek. Tudják azt, hogy nem a tőkések vagyonának és hatalmának megvédésére, hanem a dolgozó nép szabadságának es jólétének megvé­désére esküdtek fel. A néphadsereg katonáját nem kell a fegyelemre kényszeríteni, öntuda­tosan, önmagától tudja, hogy csak fegyelmezett és mindenben felvilágo­sult hadsereg védelmezheti meg né­pünk vívmányait. Hogy az eskü szavait hűen teljesít­hessük, szorgalmasan és kitartóan kell tanulnunk, mert eskü sza­vainkkal ígéretet tettünk dolgozó né­pünknek, hogy mindenkor és minden tehetségünk szerint szolgálni fogjuk. Néphadseregünk minden egyes tag­jának meg van a lehetősége ahhoz, hogy tanuljon és szakmai vonalon is képezhesse magát. A katonai idő letöltése után a megszerzett tapasz­talatok segítségével mind szakmai és kulturális, mind a közélet terén is hasznosítani tudjuk a hadseregben tanultakat. Ma már nincs különbség katona és katona között, nincsenek kivételek. Mindenki tehetsége és tu­dása szerint kapja a rangot. Tiszt­jeink és altisztjeink, akik szintén a népből kerültek ki, a legnagyobb egyetértésben élnek katonáinkkal. Minden igyekezetükkel, fáradságot nem ismerve azon vannak, hogy a néphadseregnek olyan katonákat ne­veljenek, akik méltó követői a Szov­jet Hadsereg katonáinak." HARSÁNY NÓTASZÓ ZENG, üte­mes léptek döngenek a honvéd „Pe tőfi" Politikai Tiszti Iskola udvarán. A kultúrterem felé menetelnek a hall­gatók. Arcuk vidám; várakozással teli pillantással foglalják el helyüket a hatalmas nézőtéren. A Magyar Néphadsereg Színházá­nak művészei látogattak el az isko­lába. A színmű, melyet ezen az estén bemutatnak, szlovákiai író müve: „Közös út". A szerző: Egri Viktor 'csehszlovák Ál!amdíjas. Színmüvét hetek, óta nagy sikerrel játssza az együttes néphadseregünk alakulatai előtt. Feszült figyelem, halk zsongás a nézőtéren. A fények kialszanak, fel­gördül a függöny s megkezdődik a találkozás a szlovákiai író, a magyar színészek és néphadseregünk ifjú tisztjelöltjei, harcosai között. 1949-ben Csehszlovákia egy határ­menti falujában játszódik a színda­rab cselekménye. A falu lakói: szlo­vákok és magyarok. A sovinizmus mérgét, amely mesterséges válasz­falat emelt a népek közé, újra vissza akarják csempészni azok, akik gyű­lölködve figyelik, mint vette kezébe sorsának irányítását az új Csehszlo­vákia és az új Magyarország. A falu­ban a szövetkezet megerősödését gá­tolja az osztályellenség azzal, hogy egymás ellen próbálja uszítani a ma­gyar és szlovák dolgozókat. Egri vi­lágosan és reálisan bemutatja szín­müvében: nem szlovák és magyar áll egymással szemben, hanem az osz­tályellenség — mindkét néppel szem­ben. Erről szól a „Közös út"; emlé­keztetve arra, hogy a sovinizmus az osztályellenség fegyvere, ezt használ­ták magyar és szlovák kizsákmányo­lók, ezzel igyekezett rombolni 1945 után is mindkét országban az impe­rializmus ügynöksége: a szlánszkyk és rajkók, benesek és nagyferencek. S azt is híven ábrázolja a darab: ezeknek a szabotőröknek, árulóknak a leleplezése segítette és segíti mind­két népet ahhoz, hogy együtt halad­jon a közös úton, a szocializmus felé. i gazdájáról. (Ez elismerés egyben Gaál János alakításáról is.) A szünetben megkezdődik a vita a nézőtéren is. Mindenki a színmű­ről, mondanivalójáról beszél és már­is elhatározzák hogy ankétot rendez­nek a darabról. Kisebb csoportban magas, keménykiá'lású növendék vi­szi a szót: — Megfigyeltétek, elvtársak az el­lenség módszereit? Ott is, nálunk is így dolgoznak az árulók! Éppen most olvasunk a Szlánszky-per tárgyalá­sáról. .Ugye, milyen ismerős a problé­ma? A magyarokat és a szlovákokat akarták egymásnak ugrasztani, hogy végül is a kulákok, a kizsákmányo­lók röhögjenek a markukba. — De lelepleződtek! — kiált közbe izgatottan egy másik növendék. — Bizonyos, hogy a harmadik felvonás­ban lefülelik őket. Egy harmadik folytatja: — Mesterséges gátat akartak emelni! Én azt tanultam eddig ebből az előadásból, hogy az egysizerü em­berek összefogása leleplezi az osz­tályellenséget. így volt ez nálunk is a faluban, így volt a Szlánszky-ban­dával és legutóbb a Bálint-bandával is. Hiába próbálkoznak — úgyis raj­tavesztenek. Megkezdődik a harmadik felvonás. A rágalmak, hazugságok szétpukka­nak, az ellenség lelepleződik. Kiderül, hogy kik és miért szították a soviniz­must: a kulákok és szabotőrök. — az osztályellenség. S amikor a függöny előtt újra megjelennek a színészek, az ütemes taps, a győzelem elismerő, sét jelenti azok felé, akik a valóság­ban megvívták és vívják ma is har­cukat mindkét nép ellenségeinek megsemmisítéséért; szól ez a taps a Magyar Néphadsereg Színháza szí­nészeinek, Pándy Lajosnak, Kohut Magdának, Bodó Györgynek, An­drási Ilonának, Eőri Katónak, Gyar­mati Anikónak, Siménfalvi Idának és a többieknek is, akik hitelesen áb­rázolták a színmű jól jellemzett alak­jait. Sokat tanultunk ma este" — foly. ... A SZÍNPADON megelevenedik a tatja valaki újra a vitát. S amint valóságos, mély probléma a művé­szek játékában, amint peregnek az események, úgy fonódik össze a szín­pad és nézőtér, színészek és a nép­hadsereg fiai. Taps köszönti Benkót, a szlovák szövetkezeti elnököt (Ba­kos Gyula alakítja kitűnően), aki fá­radhatatlanul harcol azért, hogy megtisztuljon a mesterséges akadá­lyoktól a közös út. „Benkó a párt út­ján halad" — így mondja az egyik hallgató. S gyűlöletteli pillantások, majd a felvonás végén, amikor a sze­replők megköszönik a tapsokat, üte­mes, haragos „kulák"-kiáltás jelzi a nézősereg véleményét a falu nagy­kifelé igyekeznek a kultúrteremből, az egyik növendék hangját hallani: „ .. Cikket akarok írni az újságunk­ba erről az előadásról. írok majd a népek összefogásáról, közös utunkról, s szeretném idézni Július Fucsik sza­vait: „Szerettelek benneteket embe­rek, legyetek éberek! . .." Ez a nagyszerű mondás — Fu­csíké — élt a nézők szivében ezen az estén, a „Közös út" előadásán. „Le­gyetek éberek" — néphadseregünk jövendő politikai tisztjei tudják, mit jelent ez. S ebben segített a „Közös út" előadása is. Demeter Imre. A példás katona — hazánk biztos őre A néphadsereg tagjai közül nagyon sokan bekapcsolódnak a „példás ka­tona" mozgalomba, hogy hazánk leg­öntudatosabb s a legfelkészültebb ka­tonáivá váljanak. Kötelezettséget vállalnak, hogy elnyerik a példás ka­tona jelvényt. Ezt azonban nem olyan könnyű megszerezni, mert nagyon sok mindenre kötelezi a katonát. Megköveteli tőle a katonai parancsok állandó, gondos és példás teljesíté­sét, a katonai szabályzatok állandó tanulását, a politikai és harci kikép­zés elsajátítását, s erős akaratot minden nehézség leküzdésére és a ka­tonai eskü becsületes teljesítésére. Tisztában vagyunk azzal, hogy mit jelent e jelvény megszerzése. Ez­zel a népet ajándékozzuk meg, örö­met szerzünk neki, mert mindenki, a handlovai bányásztól kezdve, a HUKO-n dolgozó kőművesig tudja, ha ránéz a jelvényre, melyet büszkén hordunk, hogy nemcsak azt tettük meg, amit ők kértek tőlünk, hanem még többet, mert elértük a legna­gyobb kitüntetést. Parancsnokaink nagyon sokat se­gítenek a jelvény megszerzésében folytatott munkánkban. Minden ala­kulatnál nagy gondot fordítanak a jelöltek nevelésére. Minden nap kü­lönórákat tartanak számukra, hogy jobban elmélyítsék tudásukat. A jel­vénnyel már kitüntetett katonák előadásokat tartanak' nekik és átad­ják tapasztalataikat a legjobb tehet, ségük szerint. A mi alakulatunknál Szénási elv­társ Novotny és Rehák elvtárssal együtt kötelezettséget vállalt,' hogy elnyerik a példás katona jelvényt. Tudják azt, hogy amennyivel több lesz a példás katonánk, annyival ere­sebb lesz néphadseregünk. Büszke lehet minden katona, aki a példás katona jelvényt hordhatja, mert az igazolja, hogy néphadsere­günk méltó tagja. K. I. tizedes.

Next

/
Thumbnails
Contents