Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-21 / 304. szám, vasárnap

10 U J SZO 2962 december SI BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG jf „En a íiépi demokratikus Csehszlovák Köztársaság polgára, ünnepélyesen esküszöm „. Néohadseregünk újonc tagjai ün- párt, Gottwald elvtárs és dolgozó nénepélyes keretek között letették az esküt. A munkásosztály fiai eskütételükkel bátor tanúbizonyságát adták annak, hogy méltók a dolgozók bizalmára, mert egyesülve a néppel mindenkor készek megvédeni hazánk szabadságát. A dolgozó nép kezébe letett eskü szavai, melyek az újoncok ajkán elhangzottak nem csak puszt

a szavak, hanem teljesítésük é

s megtartásuk első és legfőbb kötelessége néphadseregünk minden egyes tagjának. KOCKA ISTVÁN tizedes elvtárs szerkesztőségünkhöz intézett levelében többek közt ezeket írja: „Én, a népi deomkratikus cseh szlovák köztársaság állampolgára, ünnepélyesen esküszöm, hogy derék, becsületes, fegyelmezett katona le. szek ..." így kezdted esküdet feszes vigyázzban állva, fegyverrel a kezedpünk iránt. A katonai eskü után már fegyverben,-szemben a parancsnokoddal és a dolgozó nép képviselőivel, akik eljöttek a gyárakból, az EFSz-ekböl erre a napra. Eljöttek, hogy tanúi legyenek esküdnek, hogy tanúi legyenek életed egyik legboldogabb percének, mikor a néphadseregünk felesküdt tagjává válsz. Esküdben megfogadtad, hogy ellenkezés nélkül teljesíted feljebbvalóid parancsát, hogy hü leszel hazádhoz s mindenkor megfogod védeni a nép vagyonát. Egyszerű szavak, de nagy szavak! Te talán nem is tudtad az első percben megfontolni ezeknek a szavaknak az értelmét, talán nem is gondoltál arra, hogy az esküdet, a fogadalmadat a dolgozók kezébe tetted le, hogy az esztergályosnak, bányásznak, a kis pioníroknak ígérted meg, hogy becsületes, derék és fegyelmezett katona leszel. Gondoltál-e arra, amikor kimondtad ezeket a szavakat „utolsó leheletemig ragaszkodni fogok népemhez", gondoltál-e arra, hogy a nép közé tartoznak szüleid, testvéreid és te is, elvtársam, — érezted-e ezeknek a szavaknak a nagyságát és tudtad-e, hogy mit fogadtál meg, mikor e szavakat kimondtad? Gondoltál-e arra, hogy ha netalán megszegnéd esküdet, ezzel azt a sorstól megtört arcú öreg munkást vagy azt a bányászt, akinek talián a meghatottságtól könnyek ragyognak a szemében, mikor hallja az esküdet, vagy azt a kis mosolygós arcú pionírt csalnád meg, vagy szüléidét, az édesanyádat, aki reszkető kezével törülgeti örömkönnyektől úszó szemeit, mert boldoggá tette a hír, amit megírtál neki, hogy már te ís felesküdt katonája vagy népünknek? Most, amikor már felesküdt tagja vagy hadseregünknek, érezned kell, hogy milyen nagy felelősségteljes munkát vállaltál magadra, hogy most már te is tagja lettél annak a hadseregnek, amely szocialista hazánk felett őrködik. Éppen ezért még több odaadással és lelkiismeretességgel kell tanulnod a katonai tudományt s még öntudatosabban és pontosabban kell teljesítened a parancsokat. Sose szabad elfelejtened, hogy a dolgozók szeme állandóan rajtad függ, úgy néznek rád, mint szabadságuk s a jólétük védelmezőjére, ki bátran áll őrt hazánk boldogsága felett. Igen, bíznak benned, mert megfogadtad, hogy férfiasan s a legjobb tehetséged szerint, becsületesen s méltóan fogod védelmezni hazánkat, hogy sosem hagyod cserben a munkásosztályt, a kományunkat, s h

a kell, az életedet is feláldozod a haz

a védelmében." KÉRI FERENC közkatona bajtársunk így számolt be az eskütétel ünnepélyes napjáról. „Nagy őrömmel készülődtünk az eskü letételéhez. Először is átvettük a fegyvert, amelyet a dolgozó nép adott a kezünkbe. Türelmetlenül vártuk ezt a napot, mert tudtuk, hogy csak ezután válhatunk néphadseregünk igazán aktív tagjaivá. Végre elérkezett a várv

a várt pillanat, ami kor -esküszavainkkaj tanúbizonyságát adtuk hűségünknek és szeretetünknek, szeretett pártunk, a kommunista rel a kezünkben sorakoztunk fel a békevédők zászlaja alatt. Ekkor mindnyájan megfogadtuk, hogy még nagyobb erővel és lendülettel fogunk tanulni és fogjuk elsajátítani a hadászati módszereket. Éberek leszünk, hogy az ellenség soha többé ne furakodhasson be hadseregünkbe. Mi, a néphadsereg katonái, már tisztában vagyunk a katonai szolgálat jelentőségével és fontosságával. Nem a nagytőkéseket, hanem a nép vagyonát és szabadságát védjük. Ennek a feladatunknak az eskü szavai szerint i mindenkor eleget teszünk". GIRINYI ZOLTÁN bajtárs ezt írja: „1952. december 12-én nagy ünnepély volt a laktanyánkban. Már néhány nappal korábban készültünk erre a jelentőségteljes napra, amikor mint a néphadsereg tagjai letesszük az esküt a hazának és a népnek. Felejthetetlen volt ez a napunk. A korareggeli órákban felsorakoztunk a laktanya előtt, ünneplő ruhába öltözve és dobogó szívvel vártuk a nagy eseményt. Parancsnok elvtársunk . a himnusz elhangzása után szép beszédet mondott, majd kultúrotthonunkba vonultunk, ahol ünnepélyes keretek között letettük az esküt. Kedves vendégeink is voltak, dolgozó nők és férfiak. Nekik és egész dolgozó népünknek esküdtünk. Emelt fővel, erös szívvel megfogadtuk, hogy hűek leszünk eskünkhöz, védeni fogjuk drága hazánk szabadságát, s a dolgozó nép vagyonát. Ha kell, minden percben készek leszünk,, hogy még életünk árán is megvédjük boldog életünket, jövőnket s szľ.bads'gunkat a háborús-gyujtogatók ellen." BUCHLIK JÓZSEF közkatona elvtársunk írja: — A laktanya udvarán felsorakozva, dobogó szívvel vártunk az ünnepélyes eskütételre. Végre felhangzott a himnusz, majd utána száz és száz fiatal katona mondta el esküjét. „Esküszünk, hogy minden körülmények között helytállunk, a néphadsereg bátor és fegyelmezett katonái leszünk". Megfogadtuk,' hogy őrizni fogjuk dolgozó népünk kiharcolt jogait és öntudatosan fogunk szolgálni a néphadseregben. Ma máiminden katona tudja, hogy mit véd és hogy a szocializmus felépítéséhez kell, hogy a néphadsereg tagjai a szovjet katonák szerint példás katonák legyenek. Néphadseregünk minden egyes tagjának kötelessége, hogy legjobb tudása szerint szolgálja hazánkat és a dolgozó népet. „Örömmel vártuk azt a pillanatot — írja BREZINA LÁSZLÓ katonabajtársunk — amikor letehetjük az esküt szeretett Gottwald elvtársunknak és a dolgozó népünftnek. Az eskü elmondásával hűséget fogadtunk, hogy mindenkor készek leszünk megvédeni a dolgozó nép jólétét és békéjét Az eskütétel után ünnepélyes keretek között kötelezettséget vállaltunk, hogy minden parancsot hűen teljesítünk, s arra fogunk törekedni, hogy megszerezzük a Fucsík-jelvényt és a „példás katona" kitüntetést. Iparkodunk, hogy kiváló katonák legyünk, hogy megérdemeljük dolgozó népünk bizalmát és szeretetét. Mi tudjuk, hogy miért esküdtünk és eskünket meg is tartjuk, hogy igazi őrei lehessünk a világ béketáborának. Büszkén tekintettünk ezredünk piros színben tündölő zászlajára, örömmel néztünk parancsnokaink ra, akik tanítanak bennünket, hogy bátrak és erősek legyünk. A piros zászló vezessen továbbra is minket, úgy ahogy a szovjet katonákat vezette a világbékéért és hazánk boldogabb jövőjéért folytatott harcban." „Örömteljes izgalom fogott el bennünket — írja SKULANYIK BENŐ katonabajtársunk, mikor meghallottuk, hogy esküdni fogunk. Ki sem lehet fejezni ezt az örömet szavakkal. Készek vagyunk az eskü minden szavának betartásával me.gmu- : tatni hazánk dolgozóinak, hogy mél- | tók vagyunk belénk helyezett bizalmukra. Végre felvirradt az eskütétel napja, mikor ott álltunk a feldíszített mozihelyiségben, a piros' takaróval leborított asztal előtt. Az izgalomtól felhevült újoncok szájából keményen felhangzott az eskü: „Én, a népi de mokratikus Csehszlovák Köztársaság polgára ünnepélyesen esküszöm . .." Az eskü alatt szemünk az ezred zász- i laján függött, mely különösen kiemelte e nap ünnepi jellegét. A zászlót ugyanis ezredünk most október 6-án kapta. A zászlóra emelt szemek egyet fejeztek ki, azt, hogy mindenkor készek vagyunk az életünket is feláldozni az ellenség elleni harcban, de a zászlót, melyet a forradalmi munkásosztály kiontott vére festett pirosra. sohasem adjuk az imperialistái kezébe. Erre esküszünk!" LAKATOS JÁNOS közkatona szintén az eskütételük napjáról írt beszámolót. „Boldog nap volt számunkra, amikor fe'esküdtünk dolgozó népünknek, •a nép államénak, hogy megvédjük a munkások kiharcolt jogait és ha kell, életünket is feláldozzuk a békéért. Azért a nemes célért, melyet 1948Gottwalci elvtárs vezetéséve! kitüztünk magunknak. Felesküdtünk és az eskünket mindenkor meg is tartjuk. Odaadóan fogjuk tanulni a haditurlományt, mesterei leszünk a fegyvernek, melyet a munkásosztály adott a kezünkbe, hogy megvédjük hazánkat és szabadságunkat az ellenséges betolakodók el'.en. A kapitalista országokban is esküszik a katona, esküszik a királynak, Istennek, de pem a népnek. Urat sjzol'^ál,' a tőkések pénzeszsákjait védi . és gyilkol t>rte. A kapitalista orA magyar néphadsereg fiai közt a „Közös út" előadásán Október végén mutatta be a Magyar Néphadsereg Színháza lapunk szerkesztőjének, Egri Viktornak „Közös út" című színjátékát. Az államdíjjal kitüntetett színmű a Magyar Néphadsereg Színháza művészeinek kitűnő játékában már túljutott ötvenedik előadásán. Az alábbi, az „Érti Budapest"-ben megjelent cikk arról tanúskodik, hogy a „Közös út" a baráti Magyar Népköztársaságban is elvégzi küldetését: népeink közt a baráti érzés elmélyítését és a testvéri szálak megerősítését. szágokban a katona egy maroknyi 1 kizsákmányoló tőkés eszköze, akik igát raknak a békeszerető emberek nyakára és nyomorba taszítják őket. j Mi, a néphadsereg tagjai, hűek lesnünk eskünkhöz, a parancsokat min. dig beesü'etesen fogjuk teljesíteni és iparkodni fogunk, hogy elnyerjük a példás katona elnevezést." HOLLÓ LÁSZLÓ tizedes elvtárs a. századában lévő újoncbajtársak eskütételéről ír: „Nagyon várták újon caink az eskütétel nagy napját, mert ez sorsdöntő napjuk volt. Így lettek igazi katonái néphadseregünknek. Bátor sziwel, emelt fejjel esküdtek, mert tudták, hogy kinek és mire esküsznek. Tudják azt, hogy nem a tőkések vagyonának és hatalmának megvédésére, hanem a dolgozó nép szabadságának es jólétének megvédésére esküdtek fel. A néphadsereg katonáját nem kell a fegyelemre kényszeríteni, öntudatosan, önmagától tudja, hogy csak fegyelmezett és mindenben felvilágosult hadsereg védelmezheti meg népünk vívmányait. Hogy az eskü szavait hűen teljesíthessük, szorgalmasan és kitartóan kell tanulnunk, mert eskü szavainkkal ígéretet tettünk dolgozó népünknek, hogy mindenkor és minden tehetségünk szerint szolgálni fogjuk. Néphadseregünk minden egyes tagjának meg van a lehetősége ahhoz, hogy tanuljon és szakmai vonalon is képezhesse magát. A katonai idő letöltése után a megszerzett tapasztalatok segítségével mind szakmai és kulturális, mind a közélet terén is hasznosítani tudjuk a hadseregben tanultakat. Ma már nincs különbség katona és katona között, nincsenek kivételek. Mindenki tehetsége és tudása szerint kapja a rangot. Tisztjeink és altisztjeink, akik szintén a népből kerültek ki, a legnagyobb egyetértésben élnek katonáinkkal. Minden igyekezetükkel, fáradságot nem ismerve azon vannak, hogy a néphadseregnek olyan katonákat neveljenek, akik méltó követői a Szovjet Hadsereg katonáinak." HARSÁNY NÓTASZÓ ZENG, ütemes léptek döngenek a honvéd „Pe tőfi" Politikai Tiszti Iskola udvarán. A kultúrterem felé menetelnek a hallgatók. Arcuk vidám; várakozással teli pillantással foglalják el helyüket a hatalmas nézőtéren. A Magyar Néphadsereg Színházának művészei látogattak el az iskolába. A színmű, melyet ezen az estén bemutatnak, szlovákiai író müve: „Közös út". A szerző: Egri Viktor 'csehszlovák Ál!amdíjas. Színmüvét hetek, óta nagy sikerrel játssza az együttes néphadseregünk alakulatai előtt. Feszült figyelem, halk zsongás a nézőtéren. A fények kialszanak, felgördül a függöny s megkezdődik a találkozás a szlovákiai író, a magyar színészek és néphadseregünk ifjú tisztjelöltjei, harcosai között. 1949-ben Csehszlovákia egy határmenti falujában játszódik a színdarab cselekménye. A falu lakói: szlovákok és magyarok. A sovinizmus mérgét, amely mesterséges válaszfalat emelt a népek közé, újra vissza akarják csempészni azok, akik gyűlölködve figyelik, mint vette kezébe sorsának irányítását az új Csehszlovákia és az új Magyarország. A faluban a szövetkezet megerősödését gátolja az osztályellenség azzal, hogy egymás ellen próbálja uszítani a magyar és szlovák dolgozókat. Egri világosan és reálisan bemutatja színmüvében: nem szlovák és magyar áll egymással szemben, hanem az osztályellenség — mindkét néppel szemben. Erről szól a „Közös út"; emlékeztetve arra, hogy a sovinizmus az osztályellenség fegyvere, ezt használták magyar és szlovák kizsákmányolók, ezzel igyekezett rombolni 1945 után is mindkét országban az imperializmus ügynöksége: a szlánszkyk és rajkók, benesek és nagyferencek. S azt is híven ábrázolja a darab: ezeknek a szabotőröknek, árulóknak a leleplezése segítette és segíti mindkét népet ahhoz, hogy együtt haladjon a közös úton, a szocializmus felé. i gazdájáról. (Ez elismerés egyben Gaál János alakításáról is.) A szünetben megkezdődik a vita a nézőtéren is. Mindenki a színműről, mondanivalójáról beszél és máris elhatározzák hogy ankétot rendeznek a darabról. Kisebb csoportban magas, keménykiá'lású növendék viszi a szót: — Megfigyeltétek, elvtársak az ellenség módszereit? Ott is, nálunk is így dolgoznak az árulók! Éppen most olvasunk a Szlánszky-per tárgyalásáról. .Ugye, milyen ismerős a probléma? A magyarokat és a szlovákokat akarták egymásnak ugrasztani, hogy végül is a kulákok, a kizsákmányolók röhögjenek a markukba. — De lelepleződtek! — kiált közbe izgatottan egy másik növendék. — Bizonyos, hogy a harmadik felvonásban lefülelik őket. Egy harmadik folytatja: — Mesterséges gátat akartak emelni! Én azt tanultam eddig ebből az előadásból, hogy az egysizerü emberek összefogása leleplezi az osztályellenséget. így volt ez nálunk is a faluban, így volt a Szlánszky-bandával és legutóbb a Bálint-bandával is. Hiába próbálkoznak — úgyis rajtavesztenek. Megkezdődik a harmadik felvonás. A rágalmak, hazugságok szétpukkanak, az ellenség lelepleződik. Kiderül, hogy kik és miért szították a sovinizmust: a kulákok és szabotőrök. — az osztályellenség. S amikor a függöny előtt újra megjelennek a színészek, az ütemes taps, a győzelem elismerő, sét jelenti azok felé, akik a valóságban megvívták és vívják ma is harcukat mindkét nép ellenségeinek megsemmisítéséért; szól ez a taps a Magyar Néphadsereg Színháza színészeinek, Pándy Lajosnak, Kohut Magdának, Bodó Györgynek, Andrási Ilonának, Eőri Katónak, Gyarmati Anikónak, Siménfalvi Idának és a többieknek is, akik hitelesen ábrázolták a színmű jól jellemzett alakjait. Sokat tanultunk ma este" — foly. ... A SZÍNPADON megelevenedik a tatja valaki újra a vitát. S amint valóságos, mély probléma a művészek játékában, amint peregnek az események, úgy fonódik össze a színpad és nézőtér, színészek és a néphadsereg fiai. Taps köszönti Benkót, a szlovák szövetkezeti elnököt (Bakos Gyula alakítja kitűnően), aki fáradhatatlanul harcol azért, hogy megtisztuljon a mesterséges akadályoktól a közös út. „Benkó a párt útján halad" — így mondja az egyik hallgató. S gyűlöletteli pillantások, majd a felvonás végén, amikor a szereplők megköszönik a tapsokat, ütemes, haragos „kulák"-kiáltás jelzi a nézősereg véleményét a falu nagykifelé igyekeznek a kultúrteremből, az egyik növendék hangját hallani: „ .. Cikket akarok írni az újságunkba erről az előadásról. írok majd a népek összefogásáról, közös utunkról, s szeretném idézni Július Fucsik szavait: „Szerettelek benneteket emberek, legyetek éberek! . .." Ez a nagyszerű mondás — Fucsíké — élt a nézők szivében ezen az estén, a „Közös út" előadásán. „Legyetek éberek" — néphadseregünk jövendő politikai tisztjei tudják, mit jelent ez. S ebben segített a „Közös út" előadása is. Demeter Imre. A példás katona — hazánk biztos őre A néphadsereg tagjai közül nagyon sokan bekapcsolódnak a „példás katona" mozgalomba, hogy hazánk legöntudatosabb s a legfelkészültebb katonáivá váljanak. Kötelezettséget vállalnak, hogy elnyerik a példás katona jelvényt. Ezt azonban nem olyan könnyű megszerezni, mert nagyon sok mindenre kötelezi a katonát. Megköveteli tőle a katonai parancsok állandó, gondos és példás teljesítését, a katonai szabályzatok állandó tanulását, a politikai és harci kiképzés elsajátítását, s erős akaratot minden nehézség leküzdésére és a katonai eskü becsületes teljesítésére. Tisztában vagyunk azzal, hogy mit jelent e jelvény megszerzése. Ezzel a népet ajándékozzuk meg, örömet szerzünk neki, mert mindenki, a handlovai bányásztól kezdve, a HUKO-n dolgozó kőművesig tudja, ha ránéz a jelvényre, melyet büszkén hordunk, hogy nemcsak azt tettük meg, amit ők kértek tőlünk, hanem még többet, mert elértük a legnagyobb kitüntetést. Parancsnokaink nagyon sokat segítenek a jelvény megszerzésében folytatott munkánkban. Minden alakulatnál nagy gondot fordítanak a jelöltek nevelésére. Minden nap különórákat tartanak számukra, hogy jobban elmélyítsék tudásukat. A jelvénnyel már kitüntetett katonák előadásokat tartanak' nekik és átadják tapasztalataikat a legjobb tehet, ségük szerint. A mi alakulatunknál Szénási elvtárs Novotny és Rehák elvtárssal együtt kötelezettséget vállalt,' hogy elnyerik a példás katona jelvényt. Tudják azt, hogy amennyivel több lesz a példás katonánk, annyival eresebb lesz néphadseregünk. Büszke lehet minden katona, aki a példás katona jelvényt hordhatja, mert az igazolja, hogy néphadseregünk méltó tagja. K. I. tizedes.