Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-20 / 303. szám, szombat

6 ül SZÖ 1962 december 30 Csehszlovákia Kommunista országos konferenciája V. Kohout eivtái> felszólalása Elvtársak és elvtársnök! Mint a plzeni Lenin-üzemek kohásza, arról szeretnék nektek beszámolni, hogy milyen segítséget nyújtanak nekünk a pártcsoportok az üzemekben. A CsKP Központi Bizottsága szervezési titkársága »A Sigma-Lutin-üzem CsKP üzemi szervezetének munkamódszereiről« szóló határozata kiadása után nálunk ezen határozat alapján hozzáláttunk munkarészlegünk pártszervezeteinek újjászervezéséhez. Megszüntettük a rész-szervezeteket, amelyek igen keVés tagból állottak és amelyeknek munkája elaprózódott. így például az acélgyártó részlegnél három rész-szervezet helyett egy alapszervezetet létesítettünk. Úgyszintén egy alapszervezetet alapítottunk az acélöntödében és az elektroacél részlegen, ahol azelőtt több rész-szervezet működött. A bizottságba a legjobban bevált és önfeláldozó funkcionáriusokat választották be. Figyelembe vettük azt, hogy a szervezeteket a termelési érdek, a műhelyek és a munkahelyek szerint alakítjuk ki. Elükön a párt mühelybizottsága áll. A pártcsoportok a pártmunka szervezésénél legjobb . segítőtársainknak bizonyultak. Mindjárt az elején igen jól mutatkozott meg ténykedésük. így például az acélcsiszoló részlegen dolgozó pártcsoport, amelynek vezetője Cseh elvtárs, gyűlésén megtárgyalta körülbelül 180 vagon öntvény jelentős mértékű szétdolgozottságát. A kommunisták nekiláttak a munkának, meggyőzték az összes alkalmazottakat és a szétdolgozottság mértékét megfelelő színvonalra csökkentették. És ez* jelentős mértékben hozzájárult e munkahely tervtelj esitéséhez. Vagy például vegyük Smrzs elvtárs öntő csoportját. Hetente megtárgyalja a szocialista munkaverseny állását, a formáló anyag megtakarításának és a selejt kiküszöbölésének kérdését. A pártcsoportok létesítése óta fokozódott a politikai szervező munka színvonala a kohókban és figyszintén a gyűlések színvonala és látogatottsága is jobb. így példáid az acélgyártó részleg kemencéinél a kommunisták munkája rosszul alakult. A gyűlések látogatottsága igen gyenge volt. Ez azután megmutatkozott a komoly termelési nehézségekben is. Egyszóval a kemencéknél nem ment a munka. Csak kevés funkcionárius dolgozott és azok távolról sem tudták teljesíteni az összes feladatot. Ezért következetesen figyelemmel kísértük a kemencerészleg mellett működő pártszervezet munkáját és ez segített. Ma ott pártcsoportjainfc vannak és az elvtársak kezdik dicsérni. A pártcsoportok I létesítése előtt a taggyűléseken átlag az elvtársak 35 százaléka jelent meg, ma már 78 százaléka. Megjavult a pártiskolázási év lefolyása is, amelyben a mult évben jelentős hiányok voltak. Négy csoport az újévig meg se kezdte az iskolázást, amit a megszakítás nélküli munkával indokoltak. A pártiskolázási év során a részvétel átlagosan 50 százalékos volt. Ez évben ugyanolyan feltételek között a pártiskolázási év minden csoportja októberben megkezdte munkáját és a részvétel a következő: az alaptanfolyamoknál 65 százalékos, a Lenin és Sztálin életrajzát tanulmányozó köröknél 72 százalékos, az SzK(b)P történetét tanulmányozó köröknél 88 százalékos. Megjavul'. a tagdíjfizetés morálja is. I<ry például az elektroacél részles-én a ténylegesen befizetett tagilleték 41 korona volt átlagosan, ami a csoportok megalakítása után 9 koronával, 50 koronára emelkedett. Jelentős mértékben megjavult a helyzet a termelésben is. Az acélnak eddigi gyakori kiömlése a földre csaknem teljesen megszűnt. A legjobb csoport Fi«la elvtársnál, a javításokat végző kőműveseknél működik. Ezek minőségi munkát végeznek a kemence javításánál, meghosszabbítják annak működési tartamát és így népgazdaságunknak sok tonna acélt adnak. A pártcsoportok munkájával és szervezésével kapcsolatban jó tapasztalatokat szereztünk az elektroacél öntödében. Itt két gyenge rész-szervezetünk működött és különösen egyikük munkája volt igen gyenge. Ennek az volt az eredménye, hogy a tervet nem teljesítették. A taggyűlés javaslatára a szervezet bizottsági tagjai mélyremenő kritikát és önkritikát gyakoroltak. Az eredmény azonnal jelentkezett. A bizottság jól kezdett dolgozni, megtartották a reggeli ötperceket, ami azelőtt nem volt, pártcsoportokat létesítettek az egyáltalában nem mfiködö tízes csoportok helyett. A bizottság gondoskodott a pártcsoportok vezetőinek hetenkénti rendszeres egybehívásáról. Mivel a termelési szakaszok alapján szerveztük meg a csoportokat, nem nehéz azoknak egybehívása, különösen a munkasztinetekben. A gyakorlat megmutatta nekünk azt is, hogy jó. ha a csoportokban a vezetők segítőtársának olyan elvtársat jelölnek ki, aki ezenkívül foglalkozik a pártiskolázási év csoportjaiban a tagok ideológiai nevelésével. Az elmúlt időszak legfontosabb feladata a párt alapszabályzatának megvitatása volt. É célból minden csoport egybegyűlt, néhány közülük kétszer-háromszor. Habár meg kell jegyeznünk, hogy nem minden csoportban vezették helyesen a vitát és nem mindenütt ért el jó színvonalat, mégis fő vonalaiban még a taggyűlés előtt minden tag tájékoztatva lett mindenekelőtt a párttag kötelességeit és jogait illetően. A párttagok nálunk a kohómüvekben nagy megelégedéssel fogadták az új alapszabályzat tervezetét. Nagyon dicsérik azt és azt mondják, hogy idejében adták ki. Hangsúlyozták, hogy ez már nagyon szükséges volt és köszönik a pártnak és Gottwald elvtársnak. Mi munkások olyan makulátlan és harcos pártot akarunk, mint az SzK

p. Lenin és Sztálin pártja. Végezetül is be akarom jelenteni azt az örömteli hírt, hogy részleTünk, az acélöntődé, 1952 december 9-én teljesítette a tervet. Ez a pártszervezet és az üzem vezetőségében doleozó kommunisták javuló munkájának eredménye és így az eredeti kötelezettségvállalás határidejét, amely Sztái-'n elvtárs születése r.apía volt, lerövidítettük. A siker a legnagyobb mértékben a szocialista munkaverseny és kezdeményezőnek. különösen a Smrzs elvtárs ált?l vezetett ifjúmunkáskommunisták munkacsoportjának érdeme, f Taps.) Februárban Smrzs elvtárs csoportja versenyre hívta fel Rys elvtárs példás dolgozó csoportját. Feladatul azt tűzték ki, ho-ry kiküszöbölik az igazolatlan kimaradást, teljesítik az ötéves terv negyedik évét november 30-ig, az 1951-es évhez viszonyítva minden 100 kg öntvénynél 2 kg-mal csökkentik a mintahomok fogyasztását, vagyis 81.7 kg-ra szorítják le és hogy nem lesz több selejtjük, mint 1.3 százalék. Ez a verseny elterjedt a többi munkacsoport körében is. És milyenek az eredmények ? A formáló anyag fogyasztása, amely 100 kg öntvénynél 100 kg körül mozgott, 76.5 kg-ra csökkent. A versenyt most főleg a minőségi munkára kell irányítanunk. Ebben kell főleg jobb eredményeket elérni. És ezeket a szocialista munkaverseny segítségével bizonyára el is érjük. A jó eredményeken kívül nálunk még sok hiány van, de meg van az akaratunk ezeket kiküszöbölni. Népünk szereti pártunkat, szereti Gottwald elvtársat, tudja. Hogy a Szovjetunió és Sztálin elvtárs a támaszunk. Ezért kijelentem, hogy ránk, a V. I. Lenin üzem acélmunkásaira pártunk és kormányunk számíthat, mivel tudjuk, hogy munkánkkal segítséget nyujtunk a világbékéért folytatott harcban és megszilárdítjuk népidemokratikus államunkat. (Taps.) F. Plechatv elvtárs felszólalása Az új alapszabályzattervezet minden párttag feladatává teszi, 'hogy tevékenyen harcoljon a párthatározatok teljesítéséért. És mi a helyzet a valóságban? A valóságban az a helyzet;' hogy nem minden párttag harcol tevékenyen a párthatározatok teljesitéséért. És miért van ez így? Vizsgálódtunk e kérdésben és megállapítottuk, hogy némelyik pártszerv olyan határozatokat hoz, amelyek nem pontosak, homályosak, nem konkrétek és ezért nehezen lehet őket elenörizni és teljesíteni is. Olyan pontos és világos határozatokat kell hozni, mint amilyenek a párt- és kormányhatározatok. Elvtársak, miért történik ez így az alsóbb pártszerveknél? A helyes határozatok hozatala azoknak a káderelcnek fejlettségétől függ, amelyek ezt a választott pártszervet alkotják. És a mi pártszerveink és öszszes választott tagjaik nem állanak mindig a kellő magaslaton, sem politikai. sem szakmai téren. Jó határozat meghozatala továbbá azoknak a problémáknak alapos ismeretétől függ, amelyekkel kapcsolatban a határozatot hozzák. És a választott szervnek nem minden tagja ismeri alaposan a problémákat. Miért? Ennek egyik oka a vezető káderek gyakori cserélgetése, úgyhogy az elvtársak nem ismerik jól munkahelyüket, a kerület és a járás problémáit, ami megnehezíti nekik a politikai-szervezési munka kifejtését. A kerület és a járás megismeréséhez hosszabb idő szükséges. És nekünk egész sor olyan vezető titkárunk van, akik a járásban egy éve vannak és azt lehet mondani, hogy a funkciókban egyik konferenciától a másikig váltakoznak. Ez nem egészséges jelenség a mi kádermunkánkban és káderpolitikánkban. A járást ismerni azt jelenti, hogy hoszszabb ideig kell dolgozni a járásban és ez éppúgy érvényes a pártszervek dolgozóira, mint az állami igazgatás és tömegszervezetek funkcionáriusaira is. A másik kérdés az, hogy funkcionárius kádereinket munkájukra és funkciójukra nem oktatják ki és nem készítik elö kellőképpen. Járási titkáraink nagyrésze két-háromhónapos bennlakásos oktatáson vett részt. Ugy vélem, hogy ez nem elég. A járás munkáját irányítani ma nagyon bonyolult dolog. Ahogy a szocializmust építeni fogjuk, e munka mindig bonyolultabb lesz és fejlettebb, nagyobb szakképzettségű kádereket fog megkövetelni. Ajánlanám, hogy vegyék fontolóra a járási bizottságok vezető dolsrozóinak hosszú időtartamú oktatását. A járás vagy kerület helyes irányítása és vezetése a kerületben, illetve járásban levő vezető pártszervek helyes összetételétől is függ, vagyis a jé.rási, kerületi pártbizottságok és azok elnökségeinek helyes összetételétől. Ha a párt a járásban vagy kerületben helyesen akarja teljesíteni az élcsapat funkcióját, akkor vezető szerveinek eszerint kell öszszetevődniök. A járási és kerületi szervezet élére a legtehetségesebb és politikailag legfejlettebb pártfunkcionáriusokat kell kiválogatni életünk döntő fontossági! szakaszairól, aminők a nemzeti bizottságok, szakszervezetek, az ifjúság, az egységes földműves szövetkezetek. Ez azt jelenti, hogy vezető dolgozói legyenek ezeknek az állami és tömegszervezeteknek. Ez azonban gyakran nincs így, Ezért úgy vélem, hogy az országos konferencia után és a járási pártkonferenciák után meg kell változtatnunk a járási irodák összetételét is, mégpedig úgy, hogy a legfejlettebb pártfunkcionáriusokból álljanak, akik a járás életének egész gépezetét tudták irányítani. Ugyanígy segítenünk kell majd az évzáró taggyűlések kampányában a párt alapszervezeteinek. hogy mind a falusi mind az üzemi pártszervezetek bizottságai helyes összetételüek legyenek. (Taps) B. Prokes elvtárs, államdíjas felszólalása Mi, művészek ismerve pártunk harcainak történelmét alapításától kezdve egészen napjainkig, megtanultunk rendületlenül és miniig hinni pártunkban és szeretni. Ezért lelkesedéssel fogadtuk e konferencia összehívását, amelytől azt várjuk, hogy határozatai még biztonságosab. ban vezessenek bennünket a Gottwaldi úton előre a szocializmus felé. Azt hiszem mindé1, színházi dolgozó nevében elmondhatom, hogy főleg számunkra a népi demokratikus köztársaságban bekövetkezett „országunkban minden kultúrának az az aranykora", amelyet pártunk IX. kongreszszusán V. Kopecký elvtárs említett. Tudatában vagyunk annak, pártunk iránti mérhetetlen há'ával telve, hogyan változott meg alapjaiban a színművész élete és alkotásának feltételei. A pártkonferencia azonban egyúttal alkalom is arra hogy éppen ma felhívjam a figyelmet arra a néhány hiányosságra és problémára, amelyek a művészet* dolgozók közt előfordulnak, fel kel! hlvno r. a figyelmet Szláns'/kv káros hatásainak leküzdésére a kultúra és a művészet terén, ahová kétségtelenül épp olyan kártevők jutott tk be mint életünk más területére Azt hiszem, m'nd:>r-ek a h'ányossAgofc és hibák a legkomolyabb okból: a CsKP IX. kongresszusán az ideológiai munkára kitűzött főiránvvanal helytelen és gyakran hamis aikal nazasából erednek. Egyre sürgősebb szükségünk van ezen irányvonal új és mélyebb megvilágítására, főleg konkrét elemezésére azokkal az eseményekkel kapcsolatban, melyeket pártunk Szlánszky összeesküvő központjával folytatott harcában élt át. Mövészeti élesünkben érezzük, hogy eddig nem folytattak következetes harcot a szektásság ellen és mindeddig nem irtották ki mindazokat a káros és mérgező hatásokat am »'yek gátolják előrevezető útunkat és fojtó légkört teremtenek a művé ^világban. Igazságos harc b-\ntako»6dott ki mindezen káros jelenségek ellen Nem irryszer történik meg azonban, hogy e harcos ürügyek alatt „az alkotó szabadság" jelszavaival né."íny ember igyekszik számunkra idegen, helytelerl. jo;gári, eszmenélkill; nézeteket megvalôsitani. így következnek be az olyan jelenségek, hogy amíg a baloldaliak főleg a kulisszák mögött jobboiisl* elhajlásokról kiabálnak, másfelől olyan emberek lépnek fel akik konkrét alap nélkül egyes elvtársakat úgy jelölnek meg mint a másik központ tagjait. így az Ideológiai harc zászlaja alatt számos esetben közönséges pletyka bújik meg, amely megmérgezi a művész; életet. Mindezzel közvetlenül-összefügg a sz: vjet művészet tapasztalatai elégtelen átvételének fcérléss. A színházi dolgozók küldöttsége 1951 őszén a Szovjetunióban tett látogatásának eredményeit nem értékelték kellő módon és így eddig alkotó munkánk számára nem hozták meg azt a hasznot, amit elvártunk. Nem tanultunk eddig a szovjet tapasztalatokból a színház szervezési felépítése és struktúrája terén sem. Ezeket és számos más komoly és veszedelmes hibákat csak az igazán alapos harcos elméleti vita kifejlesztésével lehet kiküszöbölni, amelyben egy hangot sem hallgattatnánek el, melyből kiindulna művészi gyakorlatunk számos kérdésének megvilágítása. Ide tartoznak például a művész káderek marx-lenini nevelésének kérdései, a művészet eszmeiségének kérdései, a művészetben a realizmus kérdései, a hazafiság kérdései, a kultűrörökség kérdései, a pozitív hősök, és negatív típusok alakításának problémái és számos más egyéb dolog. E hiányosságok közül egyet sem lehet kiküszöbölni ha a színházaink életében a párt nem fogja betölteni az öt megillető helyet. E kérdésben is fel kell hivnom a figyelmet néhány hiányosságra. Szűkségünk van arra, hogy nagyobb gondot fordítsanak a színházak alapszervezeteinek munkájára, főleg meg kell tanulnunk az emberekkel folytatott munka helyes bolsevik módszereit, főleg a pártonkívüliekkel és különösképpen a kiváló művészekkel végzett munka módszereit. Ez a munka a kommunisták és a színházak összes dolgozói ideológiai és politikai színvonalának rendszeres növeléséhez vezet. A hiányosságok kiküszöbölésének alapfeltétele a bírálat és az önbírálat feltételeinek céltudatos megteremtése. A bírálat és az önbírálat nem fejlődik eléggé elvszerüen. így például eddig még nem hidalták át az abban levő komoly akadályt, hogy a színházi dolgozóknál — kommunistáknál — még mindig csak saját szakaszukat vagy saját színházukat érintő szűk helyi érdekek merülnek fel. Még mindig fennáll egyes színházak közti torzsalkodás. A fő felelősséget ezért a színházak pártszervezetei a magpsabb pártszervek és a Központi Bizottság apparátusa viseli, akik nem elég helyesen fejlesztik a bírálatot és önbírálatot és ezzel mindeddig nem segítettek felkelteni a kommunista színházi dolgozókban az együttes felelősség érzetét nemcsak saját színházuk színvonaláért, hanem az egész csehszlovákiai színészet színvonaláért. A bírálat hiányosságai a sajtóban is megnyilvánulnak beleértve a Rudé Právot is. A művészeti munkában a seocialista realizmusról mint módszerről általánosságban és nem konkréten beszélnek, nem igazi elvi elemzés alapján. Ez irányban megdöbbentő pártunk központi lapjának a Rudé Právónak állásfoglalása is, amelytől színi dolgozóink mindig jogosan várják a döntő szót. A Rudé Právo gyakran rövid újságjelentéseket közöl a bemutatók után, amelyekben kritikai elemzés nélkül értékel. E jelentések azután oly értelemben hangzanak, hogy minden kiváló vagy jelentős stb. E kiküszöbölendő hiányosságok ellenére, annak ellenére, hogy még mindig útunkban áll az ellenséges ideológiák hatása, melyeket még nem irtottak ki életünkből, színi életünkben becsületes és tisztességes emberek túlnyomó többsége pártunk mellett áll és figyelmesen hallgatja tolmácsolóink szavát, a kultúra és művészet terén Zdenek Nejedlý és Václav Kopecký elvtársak szavát és főként az új és jobb életért folytatott harcunk őrének és vezérének Klement Gottwald elvtársnak szavát. (Taps.) V. Turjaniea elvtárs felszólalása Tisztelt elnökség, tisztelt elvtársak és elvtársnők! Mint kladnoi bányász pár szót szeretnék szólni e konferenciánkon arról, milyen volt gyermekkoromban az életem a kapitalizmus alatt. Nem voltak szüleim, elestek a háborúban, és gazdagoknál, kulákoknál kellett szolgálnom. Azt 3em tették lehetővé, hogy iskolába járhassak. Nem szívesen beszélek erről ma. Amikor 1945-ben pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja megkezdte országunk építését, számomra mindent megadott. A párt adott nekem munkát, a párt adott lehetőséget — elvtársak, — hogy tanulhassak, hogy tanulhassam Gottwald elvtárs és Sztálin elvtárs nagy müvét. A párt megadott mindent, hogy igazán tanulhassak a marx-leninizmusból, hogy tudjam, elvtársak, mi a népgazdaság stb. Ma már úgy mutatkozhatok be. mint üzemünknek, a Gottwald-bányának pártagitátora és ezt büszkén jelentem be. Miért? azért, mert úgyszólván anyám után pártunk adott nekem életet, elvtársak és elvtársnök. Elvtársaink ezt üzenik: „Ha a Szlánszky banda után üzemeinkben maradtak még valamilyen szabotálók. ezekre is rátalálunk. elővesszük a pálcát és egyszerre elbánunk velük. És most igazán olvan idők következtek el, hogy teljesíthetjük és túlléphetjük tervünket. Én hiszem, elvtársnök és elvtársak, hogy mi mindnyájan Kladnóban előrehaladunk és nem engedjük meg, hogy nártunkat és Gottwald elvtársat veszélyeztessék, mert Gottwald elvtársért életünket adjuk. (Taps.)