Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-20 / 303. szám, szombat

4 WI5Z0 1952 december 20 Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciája Dolánszký elvtárs vitaielszólalása (Folytatás a 3. oldalról.) zetességgel gondoskodni kell lakások építéséről. Nehéziparunk (energetika, fűtő­anyag- és vegyiipar) építése, továb­bá a Szovjetunióval és a népi demo­kratikus országokkal szemben való szerződéses kötelezettségeink telje­sítése. valamint a honvédelem fel­adatainak teljesítése is a gépipar to­vábbi fejlődésétől és elsősorban a fémüzemek és az acéltermékek ön­tődéi kapacitásának növelésétől és további kibővítésétől függ. Az 1953. évi terv feltételezi a termelés meg­szervezésének és központi irányítá­sának lényeges javulását a fémüze­mekben és öntödékben, többek kö­zött az együttműködés elmélyítésé­nek alapján. E probléma teljes meg­oldásához szükséges azonban az ösz­szes fémprések teljes megterhelése, és az, hogy megvalósítsuk az új olvasztókemencék építését s kibövít­sük az appre túrát, mentesítsük a fémüzemeket a préselő munkától, présmühelyeket építsenek fel és mindjobban mélyítsék el az együtt­működést. A nehéz gének maximális kihasználásának érdekében, amelyek­ben hiányunk van. be kel! vezetni pontos nyilvántartásukat. A gépbe­rendezés legnagvobbfokú kihasználá­sának szempontjából végre kell haj­tani a gépüzemek spec'alizálását A vegyiiparban, amely még min­dig nem tart lépést a többi ipar fejlő­désével, arra kell erőinket összponto­sítani, hogy biztosítsuk a nyers­anyagkészletet a nehéz szerves ve­gyületek fejlesztésére, főleg a nitro­gén vegyészeiének fejlesztésével, to­vábbá a mesterséges üzemanyagok termelésének további fokozására, a műanyagok és mürostok. puhító és oldószerek gyártásának fokozására. Annak érdekében, hogy a nem kel­lőképpen megvalósított beruházási építkezés ne gátolja a vegyiipar fej­lődését, ki kell küszöbölnünk a je­lentős méretű tervezési felkészült­lenséget. A vegyészet fejlődése meg­követeli a pirit" barnaszén és föld­gázféjtés növelését. Az 1953. évi terv szoros feladatai közé tartozik' a munkaerők kérdése is. Ezért a népgazdaság fejlődése 1953. évi tervének nagy feladatai kategorikusan megkövetelik a .mun­katermelékenység növelését, mert máskülönben az új munkaeröforrá. sok korlátolt lehetősége mellett nem tudnánk megvalósítani e fel. adatokat. Ily viszonyok közt első­rendű feladat az új technika be­•vezetése, az újítómozgalom ered­ményeinek legazélesebbméretü al­kalmazása, a szocialista munkaver­seny fejlesztése, valamint a munka, fegyelem megszilárdítása. Az üze. mek igazgatóinak, a szakszervezet­nek most a mfiszaki-ipari és pénz­ügyi tervek összeállításának idején figyelmüket éppen az új technikát biztosító szervezési-műszaki intéz­kedésekre, valamint javítóberende­zésekre kell összpcmtosítaniok, ame. lyek lehetővé teszik munkaerő és anyag megtakarítását és a gépbe­rendezés kímélését. Üzemeink veze­tői jobban tennék, ha éppen e dol­gokra fordítanának nagyobb figyel­met, mint hogy a munkaerőknek egyik üzemből a másik üzembe való átvonására támaszkodnak. Az 1953. évi terv által a munkatermelékeny­ség növelésében megszabott feladat megköveteli, hogy véget vessünk termelésünk rákfenéjének, a nagy munkamulasztásnak és munkaerő­hullámzásnak. A munkaarőhullám. zás és a munkamulasztás elleni harc szemszögéből meg kell gyorsíta­nunk a lakásépítést. . A dolgozók élet- és kulturális i i; sta törvényességünk megőrzése és 12 százalékkal, lábbeli 9.8 százalék­kal, bútor 19 százalékkal; házimosó­gépek 209 százalékkal, hütőszekré nyek 84 százalékkal, kerékpárok 33 százalékkal fémedények 20 százalék kai. 1953-ban a falvakon nyolc nem­zeti és középiskolát, munkástelepe­ken é s városokban 38 iskolát építe­nek. Kibővül a munkáskáderek elő­készítésének hálózata a tanfolyamo kon és növekszik a résztvevők szá ma. Az ipar irányításában a dolgo­zóknak vezető funkciókra válj elő­készítésére Ipari Akadémia létesül. A könyvtárak számának 40 szá­zalékkal. a klubokénak 62 százalék­kal, a falusi mozik számának 4 szá­zalékkal és az összes filmelőadások számának 7 százalékkal kell emel. kednie. Az óvodák számának 9.5 százalékkal, a gyermekek számának bennük pedig 10 százalékkal kell növekednie. A kórházi ágyak szám a 6 száza, lékkai növekszik, ebből Szlovákiá ban 12.6 százalékkal. A messzefek­vö földműves telepeken 39 kis szülő­otthont kell létesíteni. A területi egészségügyi központok száma fal­vakon 19 százalékkal, a városokban é s munkástelepüléseken 13 százalék­kal növekszik. Az élet- és kultúrális színvonal növekedésének lendülete attól függ, hogyan növeljük a termelést és a munk a termelékenységét. Nem épít hetnők a szocializmust, ha nem ter. melnénk többet, mint amennyit el­fogyasztunk. Azért törekszünk a termelés és a munka termelékeny­ségének növelésére, hogy meggyor­sítsuk a szocializmus építését és ez­által biztosítsuk az élet- és kulturá­lis színvonal szüntelen emelkedését. 1953. évi tervünk magas és feszült feladatainak teljesítése feltételezi a nagyobb é s kisebb hiányosságok és a termelésünkben, valamint egész gazdaságunkban előfordulj h'hák egész sorának kiküszöbölését, ame. lyek naponta okoznak nehézségeket é s amelyek azon okok egyikét ké­pezik, amelyekért néhány komoly feladatot 1952-ben nem teljesítet­tünk. Gottwald elvtárs beszámolójá­ban tíz pontban foglalta össze az általunk teljesítendő előfeltételeket, amelyekkel biztosítani akarjuk terv­feladataink teljesítését. Engedjék meg, hogy befejezésül rámutassak legalább két olyan prob. lámára, amelyek feladataink biztosí­tásában naponta sok bajt okoznak nekünk. Ez az állami fegyelem hiá­nya és az elégtelen ellenőrzés. Mindnyájan tudjuk, hogy a szo­cializmus építése szorosan összefügg az új munkafegyelemmel, az ember­nek a munkához, az állami és a kö­zös tulajdonhoz való új viszonyával. Mindnyájan tudjuk, mily fontos esz­köz az új társadalom építésében a szocialista törvényesség. Mégi s min. den nap tanúi vagyunk annak, mi­ként nem teljesítjük és szegjük meg saját utasításainkat, a párt és a kor­mány határozatait. És tesszük ezt fentről egészen le. Képzeljük csak el, mennyivel könnyebbek lennének m a 1953. évi tervfeladataink, ha né­hány iparágazatunkban következete­sen túlteljesítettük volna a munka javításáról szóló ismert párt- és kor­mányhatározatokat. S ez mit köve. telt volna meg? Harc indítását a párt. és kormányhatározatok teljesí­téséért a legkisebb dolgokig. Küzde­lem folytatását a nagy kohóknál és Mantin-kemencéknél, a technoló­giai előírások betartásáért, a bá­nyákban a ciklusos grafikon betar­tásáért, a villanytelepeken a javítá­sok tervének betartásáért, stb. Az államfegyelem betartása, új szocia színvonalának növekedését a követ, kező feladatok biztosítják a terv­ben: az állami és szövetkezeti ke­reskedelem kiskereskedelmi árufor­galmának terve feltételezi, hogy 1953-ban egyes termékek lakosság számára való eladása a következő­képpen fog növekedni: kenyér 5.3 százalékkal, búzalisztből készült péksütemények 11.7 százalékkal, hús 16.6 százalékkal, hústermékek 10%-kal, műzsiradékok 7 száza­lókkal, zsír 28 százalékkal, tej 6.7 százalékkal, tojás 5 százalékkal, zöldség 57 százalékkal, friss gyü­mölcs 102 százalékkal, selyemfonál megszilárdítása harcot jelent az emberek tudatában élő kapitalista csökevények, a kispolgári anarchiz­mus ellen, amely azt hiszi, hogy az új szocialista rendszerben semmifé­le törvény nem érvényes, tehát nincs semilyen rend. Ügyelni az államfegyelem betartására és a szocialista törvényesség bevezetésé­re, ez elősegíti valamennyi dolgozó­nak a szocialista társadalom öntu­datos, aktív építőjévé való gyorsabb átalakulását és segíti a tömegek szocialista nevelését. Különben itt-ott néhányan tudjuk és ismét az összeesküvők és árulók bandájával szerzett tapasztalat ta­nított meg bennünket erre, hogy minél gyorsabb a szocializmus épí­tésének üteme és minél nagyobbak a sikerei, annál jobban nő nálunk a kapitalizmus maradványainak el­lenállása és szaporodnak az impe­rialista ellenség részéről a felforga­tó kísérletek. Tegyék fel e kérdést: a szocializmus építésének és a dol­gozóknak érdekét szolgálja-e az, hogy ily helyzetben erős legyen-e az államfegyelem, vagy nem? Ha erősnek kell lennie, akkor mindnyá­junknak ügyelnünk kell arra. hogy megszilárduljon az új rend. az új törvényesség. Országunk és népe­ink történelmében első'ízben válta törvény a nép akaratának igazi ki­fejezővé. Saját törvényeinknek éa rendeleteinknek, utasításainknak pon­tos betartása, a törvényeinket meg­szegő emberekkel folytatott követ­kezetes harc, akik megszegik új népi demokratikus törvényességün­ket — a szocializmus építésének biztosítását jelenti az osztályellen­séggel szemben. Az államfegyelem kérdésével szo­rosan összefüg a határozatok tel­jesítésének ellenőrzése. Tavaly vég­rehajtottuk gazdaságunk irányítá­sának újjászervezését. A viszonyok sokban megjavultak. Amennyiben azonban az ellenőrzésről, annak fe­lülvizsgálásáról van szó, hogyan teljesítik az utasításokat, határo­zatokat és rendeleteket az egész apparátusban, minden ágában és minden vonalon, majdnem minden a régiben maradt. Sztálin elvtárs azt mondja, hogy a szocializmus vagy annak kiépítésének körülmé­nyei között kilenctized részben az­zal lehet megmagyarázni az összes hiányosságokat és zavarokat, hogy nem hajtják végre helyesen az el­végzetteknek ellenőrzését. Hogy az ellenőrzés hatékony legyen, meg kell szerveznünk éspedig úgy, ho^y ne esetleges és epizódszerü, hanem rendszeres letyen. Nem szabad az­tán azt hinni, hogy csak a nagy feladatokat kell ellenőriznünk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az el­lenőrzésnek az apró dolgoknál kell kezdődnie. Éppen a kis dolgok fö­lött nem szabad elsiklanunk. Na­gyon gyakran kis dolgokból támad­nak nagy és komoly hiányosságok. Az orosz közmondás szerint: a cér­nafonál útján kerülsz a gombolyag­hoz. Az ellenőrzést azoknak kell végrehajtaniok, akik az illetékes ágazatban, az illetékes fokon felelő­sek a vezetésért. Lenin elvtárs azt mondja, hogy a politikai vezető nemcsak azért felelős, hogyan ve­zet, hanem azért is, hogy mit csi­nálnak azok, akiket vezet: Nem szabad tehát az ellenőrzést elszige­telt és öncélú -funkcióként megszer­veznünk, hanem az ellenőrzésért annak kell felelnie, aki felelős a ve­zetésért és irányításáért akár a minisztérium, akár a föigazgatás, az osztály élén, az üzemekben és egyes munkahelyeken. Végül a fel­adatok teljesítését nem szabad akkor felülvizsgálni, amikor a ké­sedelmeskedés és a feladatok nem­teljesítése következtében zavar áll elő a tervben. Az ellenöí zést mind­járt a parancs vagy utasítás kia­dása után kell megszervezni, pre­ventiven kell hatnia, jeleznie kell a fenyegető veszedelmet és akadályo­kat, meg kell azokat előznie és se­gítenie kell őket kiküszöbölni. Ha megjavítjuk állami é mun­kafegyelmünket, ha tökéletesítjük a határozatok és feladatok teljesí­tésének ellenőrzését, ezzel már gaz­daságunk irányításának és vezeté­sének színvonalát is javítjuk. Ná­lunk sok helyen és sok fokon ala­csony az irányítás színvonala. Ab­ban nyilvánul ez meg, hogy a ve­zetők nem ismerik a tényeket, nem hajtják végre a viszonyok kellő elemzését. Az irányítás alacsony színvonala megnyilvánul továbbá a számadatokkal szembeni tiszteletlen ségben, az intézkedések nem kon­krét jellegében, az ellenőrzés hiá­nyosságában, a felelősségtől való menekülésben stb. Mindezen bajok ellen naponta kell harcolnunk, ha jobban akarjuk biztosítani felada­taink teljesítését. Ennyit, elvtársak, a népgazdaság fejlődése 1953. évi állami tervének néhány kérdéséről. A feladatok nagyok és a nehéz­ségek sem fognak hiányozni. Min­den erőnket kifejtjük, hogy az aka­dályokat leküzdjük és a feladato­kat teljesítjük a párthoz, Gottwald elvtárshoz és nagy tanítónkihoz s barátunkhoz, Sztálin elvtárshoz hűen. 7. Fieriin ?er elvtárs felszólalása Elvtársnók és elvtársak! A pártnak sikerült felszámolnia egy rendkívül veszélyes államelle­nes összeesküvést. És pedig koráb­ban, még mielőtt ez a veszély va­lamilyen aktív módon kifelé is .megmutatkozhatott volna. És ez jelentős nyereséget jelent a párt, az állam és az egész világ' békéje számára, mert ne feledkezzünk meg arról, hogy a háborús gyujto­gatók mindig számoltak a népi de­mokratikus országok belső bom­lasztásával és különösen Csehszlo­vákia felbomlasztásával. De amint látják, első kártyájuk, Benes, Zenkl, Ripka csődöt mondott és most csődöt mondott a második gondosan előkészített és gondosan titkolt kártya, Szlánszky, Clemen­tis és Reicin személyében, ahogy ezt itt Gottwald elvtárs lefestet­te. És így a háborús gyujtogató­kat újra megfosztottuk egy illú­ziótól. Ezért az utóbbi hónapok esemé­nyeit mint nagy sikert, pártunk és egész népi demokráciánk nagy győ­zelmét kell értékelnünk, anélkül természetesen, hogy másrészt lebe­csülni akarnánk azokat a károkat, amelyeket a kártevő tevékenység okozott. De mondjuk meg' őszin­tén, olyan jellegűek ezek a károk, hogy pánikot kelthetnek nálunk? — Ugy vélem, nem. A gottwaldi ötéves terv további örömteli mun­kánk rendíthetetlen programmja, s államunkban a szocializmus to­vábbi felépítésének vezérvonala ma­rad. És ezt a programmot minden körülmények között teljesítenünk kell és meggyőződésem az, hogy lényegében teljesítjük. És ha ma, elvtársnök és elvtár­sak, fokozott nehézségekkel talál­kozunk népgazdaságunk néhány szakaszán, akkor ez is következ­ménye a mai nemzetközi helyzet­nek, a világban uralkodó nagy fe­szültségnek, amelyet a támadó amerikai imperializmus kelt életre. Ez természetesen fokozott követel­mények elé állítja államunk védel­mét. És ezért minden erőnket meg kell feszítenünk, hogy jól teljesít­sük feladatainkat. Vájjon a kapi­talista államok és különösen Anglia és Franciaország gazdasága nem roskadozik-e az örült fegyverkezés borzasztó terhe alatt? Igaz, hogy ott minden a dolgozó nép vállaira nehezedik, míg mi sikerrel fent­tartjuk dolgozó népünk életszínvo­nalát és minden szociális vívmá­nyát, s azokat a lehetőség szerint tovább fejlesztjük, ahogy azt a szocializmus alapvető törvénye megköveteli. De elvtársnök és elv­társak, valljuk be, hogy ez a fel­adat nem könnyű. Nem akarok részletesen beszélni népgazdasági gondjainkról, ki aka­rom itt fejezni a pártba, Gottwald elvtársba, Sztálin elvtárs bölcses­ségébe vetett törhetetlen hitünket, Sztálin elvtárs bölcsességébe; amely mint tündöklő csillag biztosan és jól vezet minket. Csak meg akarom itt állapítani, hogy a mai gazdasá­gi gondok nem szabad, hogy elté­rítsék figyelmünket a kultúra sza­kaszáról. Hiszen mindkét szakasz a. kulturális és a gazdasági kölcsö­nösen összefügg egymással. Mind­az, amit kulturális téren megváló' situnk, minden szociális vívmá­nyunk közvetlenül, vagy közvetve segítséget nyújt népgazdaságunk­nak, tulajdonképpen minden dolgo­zó bérének egy részét képezi. Ve­gyük például egészségügyünket. Gottwald elvtárs ezen a téren nagy és meglepő sikereket szögezett le. Ez igen széles terület és eddig még nincs eléggé megdolgozva, de az elkövetkező években gyönyörű termést hozhat nekünk, ha helye­sen kezünkbe vesszük az ügyet. Fel kell számolni a kapitalista rendszer utolsó maradványait, ami­kor, ahogy tudják, az orvosi tudo­mány üzlet volt, mint bármily más foglalkozás. A szovjet példa sze­rint ki akarjuk építeni az egysé­gesített egészségügy példás rend­szerét. Ez annyit jelent, hogy ak­tívan és következetesen gondos­kodni fogunk minden dolgozó pol­gárról, közelebb hozzuk az orvost a dolgozó emberhez, még jobban kiszélesítjük az anyáról, a gyerek­ről való gondoskodást, jobbá tesz­szük a higiéniai viszonyokat, ame­lyek nálunk még nem mindenütt megfelelőek. Lehetőségünk van ezeket a gyönyörű és nagyszerű feladatokat teljesíteni, meg van er­re minden eszközünk. A párt fog­lalkozott ezzel a kérdéssel és nem­sokára ezzel kapcsolatban nagyobb terjedelmű okmány jelenik meg. Vegyük továbbá iskolaügyünket amely sikeresen fejlődik Nejedlý elvtárs vezetésével. Itt is néhány elvi jelentőségű intézkedést kell foganatosítanunk, amelyeket nép­gazdaságunk viharos fejlődése kö­vetel meg. Azt akarjuk, hogy ifjú­ságunk már 14 éves korától szak­tanhelyeken tanulhasson, hogy szak­tudással korán felfegyverkezve lép­hessen be a termelőmunkába és ott jól érvényesülhessen. Azt akarjuk, hogy ifjúságunk már 17 éves korá­ban főiskoláinkra kerülhessen, ahonnan hovatovább több és több jó szakembert várunk minden tu­dományos ágazatban, -mérnököket, műszakiakat, stb. Ha szükséges az, hogy következetes tervvel rendel­kezzünk minden anyagi eszközünk­nél és forrásunknál, akkor termé­szetesen szükséges« az is, hogy pontosan kidolgozott, hosszú ütemű tervünk legyen a nemzet minden élő erejének, egész tanuló ifjúsá­gunk nevelésével kapcsolatban és az egész nemzetnek lehetőséget kell nyu j tanunk, hogy tovább ta­nulhasson és művelődhessen, amint az a Szovjetunióban van. Köteles­ségünk főiskolai tanulásra mozgó­sítani fiatal munkáskádereinket, hiszen új, müveit dolgozó értelmi­séget kell nevelnünk, amely szoro­san összeforr a néppel és azt szol­gálja. Még jobban akarunk gondoskod­ni kultúr-dolgozóinkról, képzőmű­vészeinkről és íróinkról, jobb meg­élhetésük biztosításáról és arról, hogy szoros kapcsolatban a néppel megtalálják az alkotó munka, a szocialista realizmus szellemében végzett munka útját. Filmművészetünknek még jobb és élettelj esebb tartalmat akarunk adni, amely hangsúlyozná a nem­zettől a múltban megteremtett leg­jobb tudományos és nemzeti érté­keket, a legjobb nemzeti és népi hagyományainkat — olyan tartal­mat, amely élénk visszhangot kel­tene minden polgárunk szívében és a kommunizmus nagy céljainak el­érésére ösztönözze. Népnevelésünk eddigi szűk jelle­gét is meg akarjuk szüntetni és minden aktív kommunista és nép­művelési dolgozó kezdeményező ön­kéntes munkájának széles alapjára akarjuk helyezni. A népmüvelés csak így teljesítheti nagy küldeté­sét. hozhatja a néphez közelebb pártunk programmját és eszméjét és nyerheti meg ennek segítségével a szocializmus felépítésének minden becsületes polgárunkat. Sok elvtárs úgy véli, hogy a pol­gári tömegnek nem kell semmit sem magyarázni, hogy nem kell fenntartani a kapcsolatot a tömeg­gel, hogy követni lehet azt a ké­nyelmesebb utat, a felülről való diktálás útját. Ez hiba, nagy vétek mindazon elvekkel szemben, ame­lyeket ma újra ki akarunk dom­borítani alapszabályzatunk szöve­gében. Ezek az elvtársak azt hi­(Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents