Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-20 / 303. szám, szombat

2 III SZO 1952 december 20 A Zápotocký kormány elnök záróbeszéde a CsKP országos konferenciáján ytatás az í. oldalról) Válaszom így hangzott: „Elvtársak, tanulnotok mezőgazdasági termelésünkre is. H (Folytatás az 1. oldalról) Ez annyit jelentene, hogy teljes négy napra beszün­tetnénk az egész állami és közéletet a köztársaságban azért, mert ez sok embernek kényelmes volna. Hogy ez másokat hogyan érintene, erre önzésükben nem gondilnak és ezért a kormányhatározat ellen tilta­koznak. Emellett érthetően ugyanazok a kommunisták és funkcionáriusok, akik az állami és pártfegyelem be­tartása ellen tiltakoznak, lelkesen fognak tapsolni Gottwald elvtárs szavainak és alapszabályzatunk ama megállapításainak is, hogy be kell tartani az állami-, párt- és munkafegyelmet. Az állami-, párt­és munkafegyelmet nem tarthatjuk be csak akkor, ha az, amint népiesen mondiák „jól jön nekünk", ezt a fegyelmet akkor is be kell tartani, ha ez nem ké­nyelmes nekünk és ha e fegyelem megőrzése érdeké­ben esetleg bizonyos áldozatokat is kell hoznunk és korlátoznunk kell kényelmünket. Ezért kell a karácsonyi ünnepek alatti munkaidőt a könnyűiparban is úgy beosztanunk, ahogy azt a kormány elhatározta. Egy másik kérdés, amelyet végül érinteni szeret­nék, a káderek és a káderpolitika kérdése. Tagadhatatlan, hogy Szlánszky a káderpolitikát kártevő céljaira használta ki. De miért tehette ezt? Azért tudta kihasználni, mert ebben több elvtárs és funkcionárius a kezére járt és azért, mert ez a poli­tika — a személyes diktátum felelőtlen politikája a káderpolitikában, — tetszett nekik és azt nagyon gyakran, ha nem is kártevő okokból, saját helyükön segítettek megvalósítani. Ismert Sztálinnak az a kijelentése, „hogy a káde­rek döntenek el mindent" és ezért a helytelenül foly­tatott káderpolitika mindent elronthat. Szlánszky ' a helytelenül végzett káderpolitikával valóban elron­totta a kádereket, főleg, — ami az én nézetem sze­rint legnagyobb gaztette volt, — elrontotta jó mun­káskádereinket. Nem sorolhatok itt fel sok példát. Ezzel nagyon elnyújtanám záróbeszédemet. Csak egy jellegzetes­ségre mutatok rá: munkáskádereinket műszaki és szakmai főiskolákra küldjük. Nevelésükre nem saj­nálunk pénzügyi áldozatokat. Nemrégiben egy alka­lommal e hallgatók közül valaki feltette nekem a kér­dést: „Zápotocký elvtárs, szeretnénk tudni, tulajdon­képpen mit is kell itt tanulmányaink folyamán ten­; "ni?" E kérdés feletti csodálkozásomra azt felelték nekem: „Tudnunk kellene, hogy a párt milyen ma­gas funkciókat szán nekünk." Válaszom így hangzott: „Elvtársak, tanulnotok kell és ismét tanulnotok és csupán aszerint, hogy mennyit tanultok, milyen fejlett szakemberekké vál­tok, fogunk benneteket'műveltségeteknek, képessé­geiteknek és gyakorlatotoknak megfelelő funkciók­ba helyezni." (Taps.) Az, aki azt hiszi, hogy ha a párt kiválasztotta őt és lehetővé tette neki, hogy tanuljon és művelődjön, mert, amint mondják „munkáskáder"', ez már előre valamüyen magas funkciót és ehhez hasonlót biztosit neki, — az nagyon téved. Azért neveljük a tehetséges munkáskádereket, hogy a termelésnek jobb szakemberei és tervezői le­gyenek, mint a régi burzsoá specialisták. Ugyanez a helyzet a munkásigazgatókkal is a termelésben. Ha a munkásigazgató nem jó műszaki szakember, akkor legalább is a termelés jobb gazdájának és szervezőjé­nek kell lennie, ha azonban sem szakember, sem jobb szervező és gazda, akkor az ilyen munkásigazgató számunkra a szocializmus felépítésében semmit sem ér. Sokkal többet árt, mint használ, még ha emellett a legnagyobb érdemeket szerzett elvtárs is. A káderpolitikával kapcsolatban különösen fontos­nak tartom még felhívni a figyelmet Gottwald elv­társ beszámolójának ezekre a szavaira: „A káderek kiválogatásánál minden éberség mellett nem szabad abba a végletbe esnünk, hogy mindenkivel és minden­nel szemben gyanakvóak legyünk." Egy másik figyelmeztetés ehhez a ponthoz: Ha már valakit meg kell fosztanunk állásától és cserét kell végrehajtanunk, nem helyes az embert egysze­rűen kidobni az utcára és nem gondoskodni arról, hogy képességeinek megfelelően alkalmazást találjon. Ez szintén nagy vétke és nagy hibája elvtársainknak. A kádereket nevelnünk kell. Ha eg>" ember egy állás­ban nem válik be és hibát követ ei, ez nem jelenti azt, hogy örökre pálcát kell törni felette. Szeretnék még megemlékezni a takarékosság és gazdaságosság rendszeréről, amelyre beszámolójá­ban Gottwald elvtárs szintén különös súlyt fektetett. Tény az, hogy sikereink, amelyeket a szocializmus felépítésénél már kivívtunk és amelyekért már nem kell olyan áldozatokat hozni, amilyeneket a Szovjet­unió dolgozó népének kellett meghoznia, arra vezetne bennünket, hogy sokan állandóan fokozzák követelé­seiket és amint mondják „nagylábon" szeretnének élni. Állandóan újból és újból hangsúlyoznunk kell, hogy életszínvonalunkat csupán a munkatermelékenység­fokozásával arányosan tudjuk emelni. Mi magunk vagyunk a gazdák. Ott, ahol rosszul gazdálkodunk, korlátoznunk kell igényeinket. Ez érvényes ipari és mezőgazdasági termelésünkre is. Ha nem terem, csök­ken a fogyasztás, erről újból meggyőződünk, ha fel­állítjuk a cukortermelés idei mérlegét. Érezzük ezt ma a vaj, tojás, stb. fogyasztásban. A rossz gazdál­kodás mindig ki fog hatni az életszínvonalra. Ha töb­bet akarunk fogyasztani, többet kell termelni. Ott, ahol többet nem nyerhetünk, takarékosobban kell gazdálkodni. Semilyen panaszkodás és átkožódás sem segít ebben. Arról, hogyan lehet gazdálkodni és hogyan lehet a termelékenységet fokozni, itt mindnyájunknak szem­léltető tanítást és magyarázatot adott Mária Szouku­pová, a cseszkolipszkói EFSz tagja. Állami birtokaink számos igazgatója elmehetne hozzá tanulni, hogyan kell gazdálkodni. (Taps.) Elvtársak, én befejezem. Mai konferenciánkon lep­lezetlenül beszéltünk számos fogyatékosságunkról és hibánkról. Ezekről továbbra is nyíltan fogunk be­szélni. Ellenségeinket az a remény fűti, hogy hibáink feltárásával és bírálásával gyengeségünket mutatjuk. Ez ostobaság. Lenin elvtárs az SzK(b)P XI. kongresszusán azt mondotta: Mindazok a forradalmi pártok, amelyek eddig elpusztultak, azért pusztultak el, mert nagy­zásokba estek és nem tudták megkülönböztetni azt, miben áll erejük és féltek beszélni gyengeségeikről. Mi azonban nem pusztulunk el, mert nem félünk be­szélni gyengeségeinkről és megtanuljuk a gyengesé­geket leküzdeni. Mi sem pusztulunk el és nem gyengülünk meg, jól­lehet beszélünk gyengeségeinkről, ha szilárd akarat­tal fogjuk e gyengeségeket kiküszöbölni. Hogy e gyengeségeket hogyan kell kiküszöbölni, erre nagy és tündöklő példát mutat nekünk a Szov­jetunió nagy tapasztalatai a Kommunista Párt, valamint a szocializmus építésében. Erre tanítanak bennünket a szocializmus nagy ta­ni' ói, főleg ma, barátunk és tanítónk, a nagy Josszif Visszárionovics Sztálin. (Hosszantartó, viharos taps, a küldöttek felállnak helyükről és azt kiáltják: „Él­jen Sztálin elvtárs!") Gyenge pontjaink és hibáink kiküszöbölésében a je­lenlegi időben megsegítenek bennünket országos kon­ferenciánk határozatai és elnökünk és pártvezérünk, Gottwald elvtárs beszámolójának irányelvei is. (Vi­haros taps, a küldöttek felállnak és ezeket a jelszava­kat kiáltják: „Sztálin, Gottwald — béke!"' „Éljen Sztálin elvtárs!" Végül hatalmas „Hurrá "-t kiálta­nak. Az országos konferencia végén elénekelték áz Internacionálét, és utána a küldöttek újból viháťbMn üdvözölték Gottwald elvtársat és azt kiáltották: „Él­jen a CsKP", „Éljen Gottwald elvtárs", „Hurrá!". " Csehszlovákia Kommunista Pártba országos konferenciájának 1952 december 17-i ülése December 17-én, szerdán 9 órá- laltak a kővetkező elvtársak: T. tói folytatta munkáját Csehszlová- j Bohdanovszky, a besztercebányai kia Kommunista Pártjának orszá­gos konferenciája. Elsőként Viliam Široký elvtárs külügyminiszter, kormányelnökhelyettes, a CsKP KB elnökségének tagja, Szlovákia Kommunista Pártjának elnöke szó­lalt fel a konferencia összes részt­vevőitől melegen üdvözölve. Beszé­dében összefoglalta a párt új alap­szabályzattervezete körül kifejlő­dött széleskörű pártvita eredmé­nyeit, elemezte a föproblémákat, melyek a vitában felmerültek és indokolta a Központ; Bizottság el­nökségének javaslatát a pártalap­szabályzat végleges formájára. Ši­roký elvtárs befejező szavait, ame­lyet a Gottwald elvtárs által veze­tett pártunk felbonthatatlan egysé­géről, Lenin-Sztálin zászlaja iránti Maf°éről mondott, újra viharos taps és a küldöttek éljenzése kísérte. A Klement Gottwald elvtárs be­számolója körüli vitában felszólal­tak aztán a következő elvtársak: L. Lisz, a CsISz KB titkára, J. Kolár, a Központi Szakszervezeti Tanács titkára, J. Harusz, a párt ellenőrzési bizottságának elnöke és állami ellenőrzésügyi miniszter, J. Nepomucky földmüvelésügyi mi­niszter, J, Majcsinik, a lévai Sz. M. Kirov-üzem munkása, V. Kolár, a gottwaldi kerületi pártbizottság vezető titkára V. Uhlir, az olomu­ci kerületi pártbizottság vezető tit­kára és K. Zika, az ústí nad labe­ml kerületi partbizottság vezető titkára. A konferencia második napia zárórészében a konferencia résztvevői lelkesen fogadták Zde­nek Nejedlý elvtárs egyetemi tanár iskolaügyi miniszter vitafelszőlalá­sát. A december 17-i délutáni ülés elején felolvasták a Csehszlovák szocialista párt üdvözlő levelét. A 19 óráig tartó vita során felszó­kerületi pártbizottság vezető tit­kára, K. Innemann, az osztravai kerületi pártbizottság vezető titká­ra, V. Noszek belügyminiszter, Zd. Bludovszky, a plzeni kerületi párt­bizottság tagja, M. Szulek, a kas­sai kerületi pártbizottság titkára, dr. J. DolansZky kormányelnökhe­lyettes, Fr. Pecha, a pardubicei ke­rületi pártbizottság vezető titkára, G. Kiiment, a Központi Szakszer­vezeti Tanács elnöke, J. Lukav­szky a prágai kerületi pártbizott­ság titkára, Fr. Padalik, a zsdári járási pártbizottság elnöke, J. Pro­kop, a hradec královei kerületi pártbizottság elnöke, J. Zeman brigádtábornok, a csehszlovák had­sereg politikai főigazgatásának fő­nöke, A. Pimpara, a határőrség őrnagya, K. Szarauer, a Prága XVI. járási pártbizottság vezető­titkára, A. Michalicska. a pozsonyi kerületi pártbizottság vezető tit­kára, O. Beran, a prágai kerületi Nemzeti Bizottság elnöke, H. Csí­zsek, a karlové ýaryi kerületi párt­bizottság elnöke, J. Hőnek, a cseh­szlovák hadsereg őrmestere, L. Stoll iskolaügyi miniszterhelyettes. A CsKP országos konferenciájának utolsó napja Csütörtökön. 1952 december 18­án reggel 9 órától folytatódott a Gottwald elvtárs beszámolója kö­rüli vita. A vitában felszólaltak a következő elvtársak: R. Belec Munkaérdemrenddel kitüntetett mozdonyvezető, Prága, dr. Oldrich John, a nemzetgyűlés elnöke, A. Kapek,' a prágai főiskolák járási pártbizottságának elnöke, R. Lo­renc, a litvinov járási Centrum­bánya bányásza, a Köztársasági érdemrend tulajdonosa, Fr. Náde­ník művezető, a ČKD Sokolovo­üzemi tanácsának elnöke, Prága, Fr. Kavan, Brno, J. Kothánek, a vodnany-i járási pártbizottság ve­zető titkára, J. Csema, a sztropkoi (eperjesi kerület) járási pártbizott­ság vezető titkára, Fr. Sobr, a jih­lavai városi pártbizottság elnöke, Nagy István, a füleki í beszterce­bányai kerület) járási pártbizott­ság elnöke, M. Szoukupová, a horní policei EFSz-tagja, Cs. lipai járás, J. Gabal, Eperjes, J. Horák, a kyseloviceí EFSz-tagja, kromerizsi járás, Dénes F., a kassai kerületi Nemzeti Bizottság alelnöke, M. Szova, a Szigma-Lutin I. üzemi szervezetének elnöke, (olomouci já­rás), Bús István, a dunaszerdahe­lyi járási pártbizottság vezető tit­kára M. Voda, a hradec královei járási pártbizottság vezető titkára, E. Szikora iskolaügyi megbízott, Pozsony. Kevéssel tizenkét óra után véget ért a vita, amelynek során össze­sen hatvanhárman szólaltak fel, valamennyi kerületi pártszervezet­ből. A konferencia azután tudo­másul vette a küldötteit összetéte­léről szóló jelentést, amelyből ki­tűnik, hogy a küldötteket szabály-, szerűen választották meg és a kon­ferencia határozatképes. Zápotocký elvtárs ezután átadja a szót Jezef Jurán elvtársnak, a brnoi kerületi pártbizottság elnö­kének, aki előterjeszti azt a javas­latot, hogy Klement Gottwald elv­társnak a párt politikai és szervező munkájáról a konferencián elmon­dott beszámolóját hagyják jóvá irányelvként pártunk további mun­kájában. Egyhangú szavazattal és lelkes tapssal hagyták jóvá a kül­döttek ezt a javaslatot. Hosszú ideig hallatszott az ünneplés: »É1­jen Gottwald elvtárs!*, »Éljen a CsKP!«, »Hurrá!<; L. Benada elvtárs azután indít­ványozza, hagyják jóvá a párt alapszabályzatának előterjesztett tervezetét a Široký elvtárs jelenté­sében feltüntetett kiegészítésekkel. A CsKP Központi Bizottsága megerődítette az országos párt konferencia határozatát A Központi Bizottság egyhangú­lag megerősítette a páu országos konferenciájának arról hozott ha­tározatát, hogy Klement Gottwald elvtársnak' a konferencián mondott Csütörtökön, december 18-án, nyomban a párt országos konferen­ciájának befejezése után megtartot­ták a CsKP Központi Bizottságá­nak ülését, amelyen Klement Gott­wald elvtárssal, a párt elnökével az élen résztvettek a Központi Bizott­ság tagjai és a KB újonnan válasz­tott jelöltjei. A Központi Bizottság tudomásul vette a konferenciának határozatát az új tagok behívásáról a Központi Bizottságba, a Központi Bizottság eddigi jelöltjeinek soraiból és a CsKP KB új jelöltjeinek a konfe­rencián végrehajtott választását; továbbá tudomásul vette a KB né­hány tagjának és jelöltjének a kon­ferenciától jóváhagyott lemondását és visszahívását. beszámolója a párt további munká­jának irányelve lesz, valamint az a határozat is. amellyel jóváhagyják Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak új alapszabályzatát. Ezt az indítványt, amellyel a kon­ferencia elfogadja pártunk új alap­szabályzatát és amely szilárdan di­cső tanítónk — a Szovjetunió Kom­munista Pártja mintaképére támasz­kodik, viharos tapssal, a párt és Gottwald elvtárs éltetésével egyhan­gúlag jóváhagyták. A konferencia délelőtti ülése ezzel befejeződött. A délutáni ülésen a konferencia megtárgyalta a Központi Bizottság egyes tagjai és jelöltjei lemondásá­nak és visszahívásának elfogadására, a Központi Bizottságnak a KB je­löltjei soraiból új tagokkal való ki­egészítésére és a, Központi Bizottság új jelöltjeinek megválasztására tett javaslatokat. A konferencia e javas­latokat is jóváhagyta, amelyeket a Központi Bizottság elnökségének ne­vében Antonín Novotný elvtárs adott elö. Azután felolvasták a testvéri Ro­mán Munkáspárt Központi Bizottsá­gának üdvözlő táviratát. A konferencia tárgyalásának zá­rószavait Antonín Zápotocký elvtárs mondotta, aki kiértékelte és lezárta a vitát és összefoglalta az országos pártkonferencia, eredményeit. A kon­ferencia, amely jelentős határkő pár­tunk életében, amely megszilárdítot­ta a párt egységét és harcképességét és amelynek határozatai — Gottwald elvtárs beszámolója és az új párt­alapszabályzat — a párt további még bátrabb és elszántabb harcbalépésé­nek irányelvét' képezik a szocializ­mus győzelméért hazánkban. 17 óra­kor feje-.ödött be. A konferencia üléstermében viha­ros, meg nem szűnő éljenzés hang­zik: „Éljen Gottwald elvtárs!" „Él­jen Sztálin elvtárs!", „Sztálin — Gottwald — béke!" Valamennyi kül­dött ajkán felhangzik az Internacio­nálé. Üjra és újra kitör a taps és a küldöttek éljenzésben törnek ki: „Él­jen a CsKP!". „Éljen Gottwald elv­társf", „Hurrá!"

Next

/
Thumbnails
Contents