Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-20 / 303. szám, szombat

2 III SZO 1952 december 20 A Zápotocký kormány elnök záróbeszéde a CsKP országos konferenciáján ytatás az í. oldalról) Válaszom így hangzott: „Elvtársak, tanulnotok mezőgazdasági termelésünkre is. H (Folytatás az 1. oldalról) Ez annyit jelentene, hogy teljes négy napra beszüntetnénk az egész állami és közéletet a köztársaságban azért, mert ez sok embernek kényelmes volna. Hogy ez másokat hogyan érintene, erre önzésükben nem gondilnak és ezért a kormányhatározat ellen tiltakoznak. Emellett érthetően ugyanazok a kommunisták és funkcionáriusok, akik az állami és pártfegyelem betartása ellen tiltakoznak, lelkesen fognak tapsolni Gottwald elvtárs szavainak és alapszabályzatunk ama megállapításainak is, hogy be kell tartani az állami-, párt- és munkafegyelmet. Az állami-, pártés munkafegyelmet nem tarthatjuk be csak akkor, ha az, amint népiesen mondiák „jól jön nekünk", ezt a fegyelmet akkor is be kell tartani, ha ez nem kényelmes nekünk és ha e fegyelem megőrzése érdekében esetleg bizonyos áldozatokat is kell hoznunk és korlátoznunk kell kényelmünket. Ezért kell a karácsonyi ünnepek alatti munkaidőt a könnyűiparban is úgy beosztanunk, ahogy azt a kormány elhatározta. Egy másik kérdés, amelyet végül érinteni szeretnék, a káderek és a káderpolitika kérdése. Tagadhatatlan, hogy Szlánszky a káderpolitikát kártevő céljaira használta ki. De miért tehette ezt? Azért tudta kihasználni, mert ebben több elvtárs és funkcionárius a kezére járt és azért, mert ez a politika — a személyes diktátum felelőtlen politikája a káderpolitikában, — tetszett nekik és azt nagyon gyakran, ha nem is kártevő okokból, saját helyükön segítettek megvalósítani. Ismert Sztálinnak az a kijelentése, „hogy a káderek döntenek el mindent" és ezért a helytelenül folytatott káderpolitika mindent elronthat. Szlánszky ' a helytelenül végzett káderpolitikával valóban elrontotta a kádereket, főleg, — ami az én nézetem szerint legnagyobb gaztette volt, — elrontotta jó munkáskádereinket. Nem sorolhatok itt fel sok példát. Ezzel nagyon elnyújtanám záróbeszédemet. Csak egy jellegzetességre mutatok rá: munkáskádereinket műszaki és szakmai főiskolákra küldjük. Nevelésükre nem sajnálunk pénzügyi áldozatokat. Nemrégiben egy alkalommal e hallgatók közül valaki feltette nekem a kérdést: „Zápotocký elvtárs, szeretnénk tudni, tulajdonképpen mit is kell itt tanulmányaink folyamán ten; "ni?" E kérdés feletti csodálkozásomra azt felelték nekem: „Tudnunk kellene, hogy a párt milyen magas funkciókat szán nekünk." Válaszom így hangzott: „Elvtársak, tanulnotok kell és ismét tanulnotok és csupán aszerint, hogy mennyit tanultok, milyen fejlett szakemberekké váltok, fogunk benneteket'műveltségeteknek, képességeiteknek és gyakorlatotoknak megfelelő funkciókba helyezni." (Taps.) Az, aki azt hiszi, hogy ha a párt kiválasztotta őt és lehetővé tette neki, hogy tanuljon és művelődjön, mert, amint mondják „munkáskáder"', ez már előre valamüyen magas funkciót és ehhez hasonlót biztosit neki, — az nagyon téved. Azért neveljük a tehetséges munkáskádereket, hogy a termelésnek jobb szakemberei és tervezői legyenek, mint a régi burzsoá specialisták. Ugyanez a helyzet a munkásigazgatókkal is a termelésben. Ha a munkásigazgató nem jó műszaki szakember, akkor legalább is a termelés jobb gazdájának és szervezőjének kell lennie, ha azonban sem szakember, sem jobb szervező és gazda, akkor az ilyen munkásigazgató számunkra a szocializmus felépítésében semmit sem ér. Sokkal többet árt, mint használ, még ha emellett a legnagyobb érdemeket szerzett elvtárs is. A káderpolitikával kapcsolatban különösen fontosnak tartom még felhívni a figyelmet Gottwald elvtárs beszámolójának ezekre a szavaira: „A káderek kiválogatásánál minden éberség mellett nem szabad abba a végletbe esnünk, hogy mindenkivel és mindennel szemben gyanakvóak legyünk." Egy másik figyelmeztetés ehhez a ponthoz: Ha már valakit meg kell fosztanunk állásától és cserét kell végrehajtanunk, nem helyes az embert egyszerűen kidobni az utcára és nem gondoskodni arról, hogy képességeinek megfelelően alkalmazást találjon. Ez szintén nagy vétke és nagy hibája elvtársainknak. A kádereket nevelnünk kell. Ha eg>" ember egy állásban nem válik be és hibát követ ei, ez nem jelenti azt, hogy örökre pálcát kell törni felette. Szeretnék még megemlékezni a takarékosság és gazdaságosság rendszeréről, amelyre beszámolójában Gottwald elvtárs szintén különös súlyt fektetett. Tény az, hogy sikereink, amelyeket a szocializmus felépítésénél már kivívtunk és amelyekért már nem kell olyan áldozatokat hozni, amilyeneket a Szovjetunió dolgozó népének kellett meghoznia, arra vezetne bennünket, hogy sokan állandóan fokozzák követeléseiket és amint mondják „nagylábon" szeretnének élni. Állandóan újból és újból hangsúlyoznunk kell, hogy életszínvonalunkat csupán a munkatermelékenységfokozásával arányosan tudjuk emelni. Mi magunk vagyunk a gazdák. Ott, ahol rosszul gazdálkodunk, korlátoznunk kell igényeinket. Ez érvényes ipari és mezőgazdasági termelésünkre is. Ha nem terem, csökken a fogyasztás, erről újból meggyőződünk, ha felállítjuk a cukortermelés idei mérlegét. Érezzük ezt ma a vaj, tojás, stb. fogyasztásban. A rossz gazdálkodás mindig ki fog hatni az életszínvonalra. Ha többet akarunk fogyasztani, többet kell termelni. Ott, ahol többet nem nyerhetünk, takarékosobban kell gazdálkodni. Semilyen panaszkodás és átkožódás sem segít ebben. Arról, hogyan lehet gazdálkodni és hogyan lehet a termelékenységet fokozni, itt mindnyájunknak szemléltető tanítást és magyarázatot adott Mária Szoukupová, a cseszkolipszkói EFSz tagja. Állami birtokaink számos igazgatója elmehetne hozzá tanulni, hogyan kell gazdálkodni. (Taps.) Elvtársak, én befejezem. Mai konferenciánkon leplezetlenül beszéltünk számos fogyatékosságunkról és hibánkról. Ezekről továbbra is nyíltan fogunk beszélni. Ellenségeinket az a remény fűti, hogy hibáink feltárásával és bírálásával gyengeségünket mutatjuk. Ez ostobaság. Lenin elvtárs az SzK(b)P XI. kongresszusán azt mondotta: Mindazok a forradalmi pártok, amelyek eddig elpusztultak, azért pusztultak el, mert nagyzásokba estek és nem tudták megkülönböztetni azt, miben áll erejük és féltek beszélni gyengeségeikről. Mi azonban nem pusztulunk el, mert nem félünk beszélni gyengeségeinkről és megtanuljuk a gyengeségeket leküzdeni. Mi sem pusztulunk el és nem gyengülünk meg, jóllehet beszélünk gyengeségeinkről, ha szilárd akarattal fogjuk e gyengeségeket kiküszöbölni. Hogy e gyengeségeket hogyan kell kiküszöbölni, erre nagy és tündöklő példát mutat nekünk a Szovjetunió nagy tapasztalatai a Kommunista Párt, valamint a szocializmus építésében. Erre tanítanak bennünket a szocializmus nagy tani' ói, főleg ma, barátunk és tanítónk, a nagy Josszif Visszárionovics Sztálin. (Hosszantartó, viharos taps, a küldöttek felállnak helyükről és azt kiáltják: „Éljen Sztálin elvtárs!") Gyenge pontjaink és hibáink kiküszöbölésében a jelenlegi időben megsegítenek bennünket országos konferenciánk határozatai és elnökünk és pártvezérünk, Gottwald elvtárs beszámolójának irányelvei is. (Viharos taps, a küldöttek felállnak és ezeket a jelszavakat kiáltják: „Sztálin, Gottwald — béke!"' „Éljen Sztálin elvtárs!" Végül hatalmas „Hurrá "-t kiáltanak. Az országos konferencia végén elénekelték áz Internacionálét, és utána a küldöttek újból viháťbMn üdvözölték Gottwald elvtársat és azt kiáltották: „Éljen a CsKP", „Éljen Gottwald elvtárs", „Hurrá!". " Csehszlovákia Kommunista Pártba országos konferenciájának 1952 december 17-i ülése December 17-én, szerdán 9 órá- laltak a kővetkező elvtársak: T. tói folytatta munkáját Csehszlová- j Bohdanovszky, a besztercebányai kia Kommunista Pártjának országos konferenciája. Elsőként Viliam Široký elvtárs külügyminiszter, kormányelnökhelyettes, a CsKP KB elnökségének tagja, Szlovákia Kommunista Pártjának elnöke szólalt fel a konferencia összes résztvevőitől melegen üdvözölve. Beszédében összefoglalta a párt új alapszabályzattervezete körül kifejlődött széleskörű pártvita eredményeit, elemezte a föproblémákat, melyek a vitában felmerültek és indokolta a Központ; Bizottság elnökségének javaslatát a pártalapszabályzat végleges formájára. Široký elvtárs befejező szavait, amelyet a Gottwald elvtárs által vezetett pártunk felbonthatatlan egységéről, Lenin-Sztálin zászlaja iránti Maf°éről mondott, újra viharos taps és a küldöttek éljenzése kísérte. A Klement Gottwald elvtárs beszámolója körüli vitában felszólaltak aztán a következő elvtársak: L. Lisz, a CsISz KB titkára, J. Kolár, a Központi Szakszervezeti Tanács titkára, J. Harusz, a párt ellenőrzési bizottságának elnöke és állami ellenőrzésügyi miniszter, J. Nepomucky földmüvelésügyi miniszter, J, Majcsinik, a lévai Sz. M. Kirov-üzem munkása, V. Kolár, a gottwaldi kerületi pártbizottság vezető titkára V. Uhlir, az olomuci kerületi pártbizottság vezető titkára és K. Zika, az ústí nad labeml kerületi partbizottság vezető titkára. A konferencia második napia zárórészében a konferencia résztvevői lelkesen fogadták Zdenek Nejedlý elvtárs egyetemi tanár iskolaügyi miniszter vitafelszőlalását. A december 17-i délutáni ülés elején felolvasták a Csehszlovák szocialista párt üdvözlő levelét. A 19 óráig tartó vita során felszókerületi pártbizottság vezető titkára, K. Innemann, az osztravai kerületi pártbizottság vezető titkára, V. Noszek belügyminiszter, Zd. Bludovszky, a plzeni kerületi pártbizottság tagja, M. Szulek, a kassai kerületi pártbizottság titkára, dr. J. DolansZky kormányelnökhelyettes, Fr. Pecha, a pardubicei kerületi pártbizottság vezető titkára, G. Kiiment, a Központi Szakszervezeti Tanács elnöke, J. Lukavszky a prágai kerületi pártbizottság titkára, Fr. Padalik, a zsdári járási pártbizottság elnöke, J. Prokop, a hradec královei kerületi pártbizottság elnöke, J. Zeman brigádtábornok, a csehszlovák hadsereg politikai főigazgatásának főnöke, A. Pimpara, a határőrség őrnagya, K. Szarauer, a Prága XVI. járási pártbizottság vezetőtitkára, A. Michalicska. a pozsonyi kerületi pártbizottság vezető titkára, O. Beran, a prágai kerületi Nemzeti Bizottság elnöke, H. Csízsek, a karlové ýaryi kerületi pártbizottság elnöke, J. Hőnek, a csehszlovák hadsereg őrmestere, L. Stoll iskolaügyi miniszterhelyettes. A CsKP országos konferenciájának utolsó napja Csütörtökön. 1952 december 18án reggel 9 órától folytatódott a Gottwald elvtárs beszámolója körüli vita. A vitában felszólaltak a következő elvtársak: R. Belec Munkaérdemrenddel kitüntetett mozdonyvezető, Prága, dr. Oldrich John, a nemzetgyűlés elnöke, A. Kapek,' a prágai főiskolák járási pártbizottságának elnöke, R. Lorenc, a litvinov járási Centrumbánya bányásza, a Köztársasági érdemrend tulajdonosa, Fr. Nádeník művezető, a ČKD Sokolovoüzemi tanácsának elnöke, Prága, Fr. Kavan, Brno, J. Kothánek, a vodnany-i járási pártbizottság vezető titkára, J. Csema, a sztropkoi (eperjesi kerület) járási pártbizottság vezető titkára, Fr. Sobr, a jihlavai városi pártbizottság elnöke, Nagy István, a füleki í besztercebányai kerület) járási pártbizottság elnöke, M. Szoukupová, a horní policei EFSz-tagja, Cs. lipai járás, J. Gabal, Eperjes, J. Horák, a kyseloviceí EFSz-tagja, kromerizsi járás, Dénes F., a kassai kerületi Nemzeti Bizottság alelnöke, M. Szova, a Szigma-Lutin I. üzemi szervezetének elnöke, (olomouci járás), Bús István, a dunaszerdahelyi járási pártbizottság vezető titkára M. Voda, a hradec královei járási pártbizottság vezető titkára, E. Szikora iskolaügyi megbízott, Pozsony. Kevéssel tizenkét óra után véget ért a vita, amelynek során összesen hatvanhárman szólaltak fel, valamennyi kerületi pártszervezetből. A konferencia azután tudomásul vette a küldötteit összetételéről szóló jelentést, amelyből kitűnik, hogy a küldötteket szabály-, szerűen választották meg és a konferencia határozatképes. Zápotocký elvtárs ezután átadja a szót Jezef Jurán elvtársnak, a brnoi kerületi pártbizottság elnökének, aki előterjeszti azt a javaslatot, hogy Klement Gottwald elvtársnak a párt politikai és szervező munkájáról a konferencián elmondott beszámolóját hagyják jóvá irányelvként pártunk további munkájában. Egyhangú szavazattal és lelkes tapssal hagyták jóvá a küldöttek ezt a javaslatot. Hosszú ideig hallatszott az ünneplés: »É1jen Gottwald elvtárs!*, »Éljen a CsKP!«, »Hurrá!<; L. Benada elvtárs azután indítványozza, hagyják jóvá a párt alapszabályzatának előterjesztett tervezetét a Široký elvtárs jelentésében feltüntetett kiegészítésekkel. A CsKP Központi Bizottsága megerődítette az országos párt konferencia határozatát A Központi Bizottság egyhangúlag megerősítette a páu országos konferenciájának arról hozott határozatát, hogy Klement Gottwald elvtársnak' a konferencián mondott Csütörtökön, december 18-án, nyomban a párt országos konferenciájának befejezése után megtartották a CsKP Központi Bizottságának ülését, amelyen Klement Gottwald elvtárssal, a párt elnökével az élen résztvettek a Központi Bizottság tagjai és a KB újonnan választott jelöltjei. A Központi Bizottság tudomásul vette a konferenciának határozatát az új tagok behívásáról a Központi Bizottságba, a Központi Bizottság eddigi jelöltjeinek soraiból és a CsKP KB új jelöltjeinek a konferencián végrehajtott választását; továbbá tudomásul vette a KB néhány tagjának és jelöltjének a konferenciától jóváhagyott lemondását és visszahívását. beszámolója a párt további munkájának irányelve lesz, valamint az a határozat is. amellyel jóváhagyják Csehszlovákia Kommunista Pártjának új alapszabályzatát. Ezt az indítványt, amellyel a konferencia elfogadja pártunk új alapszabályzatát és amely szilárdan dicső tanítónk — a Szovjetunió Kommunista Pártja mintaképére támaszkodik, viharos tapssal, a párt és Gottwald elvtárs éltetésével egyhangúlag jóváhagyták. A konferencia délelőtti ülése ezzel befejeződött. A délutáni ülésen a konferencia megtárgyalta a Központi Bizottság egyes tagjai és jelöltjei lemondásának és visszahívásának elfogadására, a Központi Bizottságnak a KB jelöltjei soraiból új tagokkal való kiegészítésére és a, Központi Bizottság új jelöltjeinek megválasztására tett javaslatokat. A konferencia e javaslatokat is jóváhagyta, amelyeket a Központi Bizottság elnökségének nevében Antonín Novotný elvtárs adott elö. Azután felolvasták a testvéri Román Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözlő táviratát. A konferencia tárgyalásának zárószavait Antonín Zápotocký elvtárs mondotta, aki kiértékelte és lezárta a vitát és összefoglalta az országos pártkonferencia, eredményeit. A konferencia, amely jelentős határkő pártunk életében, amely megszilárdította a párt egységét és harcképességét és amelynek határozatai — Gottwald elvtárs beszámolója és az új pártalapszabályzat — a párt további még bátrabb és elszántabb harcbalépésének irányelvét' képezik a szocializmus győzelméért hazánkban. 17 órakor feje-.ödött be. A konferencia üléstermében viharos, meg nem szűnő éljenzés hangzik: „Éljen Gottwald elvtárs!" „Éljen Sztálin elvtárs!", „Sztálin — Gottwald — béke!" Valamennyi küldött ajkán felhangzik az Internacionálé. Üjra és újra kitör a taps és a küldöttek éljenzésben törnek ki: „Éljen a CsKP!". „Éljen Gottwald elvtársf", „Hurrá!"