Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-19 / 302. szám, péntek

1952 december 19 us sm i Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciája (Folytatás a 6. oldalról) olyanok, akiket még a háború előt­ti időben kizártak a párt soraiból. Ezek a trockista árulók ki tudták használni a háború előtti idők óta eltelt sok évet, a háború éveiben az ellenőrzés hiányát és ki tudták használni a helyzetet 1945 májusa és 1948 februárja után arra, hogy Szlánszky segítségével a múltban folytatott bűnös pártellenes tevé­kenységüket a feledés homályába borítsák és hogy újra aljasan dol­gozzanak a párt ellen. Szlánszky, aki a bíróság előtt beismerte, hogy lelke mélyén öröktől fogva Trockij követője volt, összeesküvő cselszö­véseiben minden pozíciót a trockis­tálinak adott. Igen. megmutatko­zott az, mily szivósak a burzsoá ellenforradalom élcsapatát képező trockista árulók és hogyan kell gyökerestül kiirtani ezt az áruló trockista mételyt. Megmutatkozott továbbá, mily veszedelmet jelent a burzsoa-nacio­nalizmus, mint olyan ideológia, amelyre a nyugati imperializmus támaszkodik abbeli igyekezetében, hogy aláássa a népi demokratikus országok Szovjetunióhoz való vi­szonyát, és szétforgácsolja a béke, a demokrácia és a szocializmus tá­borát. Ugyanez vonatkozik a koz­mopolitizmusra. mint a burzsoa­nacionalizmus ikertestvérére is. Az államellenes összeesküvő központ vezetőségével lefolytatott bünper­ben szemléltetően kiderült, mily gaztettekre képesek az ellenség szolgálatában álló olyan emberek, akiket semmi sem fűz országunk­hoz és népünkhöz, akik számára hazánk idegen és akik eladták lel­küket a nemzettelen mammonnak és a kapitalista világ dekadens ci­vilizációjának. Az államellenes összeesküvő köz­pont vezetőségével folytatott bün­per szemléltető módon megmutat­ta, mily fondorlatos és veszedel­mes ellenséggé fajult a cionizmus, amellyel beszámolójában foglalko­zott Gottwald elvtárs és amelyről azt mondta, hogy új csatornát lep­leztek le benne, amelyen keresztül áramlott az árulás és kémkedés a kommunista pártba. Engedjék meg, hogy még külön megállják a cio­nizmus kérdésénél. Ismeretes, hogy a nemzetközi reakció dühödt lármát csapott és csehszlovákiaellenes kihívó uszítá­sokat is megkísérel azzal kapcso­latban, hogy a Rudolf Szlánszky vezette államellenes összeesküvő központ, vezetősége ellen lefolyta­tott bünper során zsidó eredetű em­berek fölött ítélkeztek és elítélték őket, mégpedig a nemzetközi cio­nizmussal és Izrael állammal kap­csolatban levő bűnös tevékenysé­gük miatt is. Az amerikai imperia­lizmus érdekeit szolgáló provoká­torok oly mértékben merészkednek hazudni, hogy megkísérlik az ál­lamellenes összeesküvő központ ve­zetősége ellen folytatott bünpert és a Szlánszky-banda megbünteté­sét azonosítani a náci antiszemi­tizmussal és fajelmélettel. Az el­lenség kampánya azonban kudarcot vall, mivel a nyugati országok ha­ladó nyilvánossága, beleértve a zsidó eredetű haladó embereket is, meggyőződik arról, hogy a Szlán­szky-banda gonosztevő tagjai meg­büntetésének semmi köze sincs sem a zsidó eredetű emberek, zsidó val­lási felekezetünk miatti üldözéséhez, sem az antiszemitizmushoz és faj­elmélethez, hogy itt olyan emberek bűnhődtek, akik a kapitalista mam­monhoz való viszonyuk miatt mint cionisták az amerikai imperializ­mus gaz ügynökeivé váltak a népi demokratikus Csehszlovák Köztár­saság elleni cselszövésben. Készek vagyunk teljesen tiszta lelkiiomerettel szembeszállni azon ellenségek provokatív uszításaival, akik, mint Hitler örökösei, az an­tiszemitizmus és fajelmélet hirdetői csak határtalan szégyentelenségük­ben igyekszenek a Szlánszky-banda megbüntetését antiszemita és faj­ellenes tényként feltüntetni. Egyet­len egy szemfényvesztőnek sem si­kerül felcserélni az antiszemitizmus fogalmát az anticionizmus fogal­mával. Egyetlen egy szemfényvesz­tőnek sem sikerül megdönteni azt az igazságot, hogy a cionizmus el­leni harcnak semmi köze sincs az antiszemitizmushoz és hogy amint Gottwald elvtárs mondotta, az an­tiszemitizmus és anticionizmus két olyan különböző dolog, mint ég és föld. Amíg az antiszemitizmus az amreikai »supermanek« által tá­mogatott barbár fajelmélet válfaja, az anticionizmus védelem az ame­rikai kém-, felforgató és bomlasztó ügynökség ellen. A zsidó burzsoa­nacionalizmust képviselő és a koz­mopolitizmussal összefüggő cioniz­mus ellenség, amely ellen elhatáro­zottan harcolunk. Gottwald elvtárs megemlítette, hogy a múltban nem volt oly nagy a cionizmus veszedelme, de a hely­zet lényegében megváltozott a há­ború után, amikor a cionista szer­vezetek és a cionisták az amerikai imperializmus szolgálatában álló ügynökökké váltak. Különösen az­zal függ ez össze, hogy Palesztina 1948. évi felosztásánál megalakult Izrael, a nacionalista zsidó állam. A cionizmus Izrael állammal kap­csolatban és az amerikai imperia­lizmus szolgálatában a népi demo­kratikus országok ellen, a béke, a demokrácia és a népek szabadsá­gának érdekei ellen irányuló bűnös tevékenység eszközévé vált. Ezt megcáfolhatatlanul bebizonyította a Szlánszky vezette államellenes ösz­szeesküvö központ vezetősége elleni bünper. A bünperben láttuk, mily gazul éltek vissza azzal, hogy dolgozó népünk a hitlerista faji üldözés ideje óta rokonszenvet tanúsított a zsidó eredetű emberek iránt. Cini­kusan úgy éltek vissza ezzel, hogy a zsidó burzsoa-nacionalisták az amerikai imperializmus szolgálatá­ban gaz fondorlatokat kovácsoltak köztársaságunk ellen, hogy a zsidó eredetű kapitalista elemek szemér­metlenül megrabolták r államunkat, hogy a zsidó gazdagok fiai betola­kodtak államunk fontos gazdasági helyeire, hogy a szocializmus vé­dőpajzsa alatt is pénzt keressenek, hogy nyereségeket hajhásszanak a nyugati üzéreknek és hogy orszá­gunk szocialista építését fékezzék, szabotálják, megkárosítsák és hogy megkíséreljék dolgozó népünk vív­mányait, hazánk szabadságát és függetlenségét dollárokért áruba bocsátani. E gaztettekért Szlánszkyt, Ge­mindert, Frejkát, Fischlt, Reicint, Slinget, Margoliust és a cionista törekvések többi képvisélőit elítél­ték é s megbüntették. Ezért érzik magukat találva Izrael állam té­nyezői és a nemzetközi cionizmus tényezői. Nevetséges, hogy Izrael állam és a nemzetközi cionizmus ténye­zői a nácikkal akarnák bennünket egy kalap alá vonni: Nevetséges ez olyan tényezők szájából, akik ma Nyugat-Németország náci urai­val ölelkeznek és akik a bonni Adenauer-kormánnyal tárgyalnak, hogy a hitleri gyilkosok által halál­rakínzott és a náci koncentrációs táborok kemencéiben elégetett zsi­dók millióinak hamvát márkáért és dollárokért pénzre váltsák, amelyre Izrael államnak az arab országok elleni felfegyverkezésére szüksége van. Nem igaz, hogy Izrael lakossága a gaz Szlánszky-banda megbünte­tését antiszemita cselekedetnek érezte, amint ezt igyekszik állítani az izraeli sajtó és a cionista pro­paganda. Az igazság az, hogy Iz­rael öntudatos dolgozó népe helyes­li Szlánszky és társai elítélését, azon gonosztevők elítélését, akik Izrael állam burzsoá tényezőivel összeköttetésben az amerikai im­perialisták cselszövéseit szolgálták, amelyek szerencsétlenséget hoznak Izrael zsidó lakosságára. Ha a nemzetközi cionista propaganda megkísérli is, hogy kampányt ren­dezzen a Csehszlovák Köztársaság ellen, ha nem átall fajelméletről beszélni a Szlánszky-banda meg­büntetésével kapcsolatban, a tények e kampány kezdeményezői ellen fordulnak és csak megerősítik, hogy ők ápolják a fajelméletet, amikor a különféle országok zsidó eredetű embereiben szolidaritást akarnak ébreszteni azon gonosztevők iránt, akiket köztársaságunk igazságszol­gáltatása jogosan megbüntetett. Annál szomorúbbak Zenklék, Prohászkáék, Lettrichék, Durcsan­szkyék, Szidorék, a csehszlovák reakciós emigránsok uszításai, akik antiszemitizmusukról hírhedtek és akik az amerikaiakkal és náci faj­elmélet-hirdetöivel vannak kapcso­latban. Ök nem azért dühöngenek, hogy a Szlánszky és társai fölötti ítéletnek valami köze lett volna az antiszemitizmushoz, hanem azért, mert a Szlánszky vezette trockista­cionista gonosztevők képében az amerikai imperializmus ügynökeit, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság megrögzött ellenségeit, a szocializmus árulóit é3 kártevőit büntették meg, akikbe hiába vetet­te minden reményét a csehszlovák reakciós emigráció. A Szlánszky-banda bűnös tevé­kenységével kapcsolatban a cioniz­mus valóban mint alattomos és veszedelmes ellenség mutatta meg magát. Elég bátorságunk van ah­hoz, hogy szemtől-szembe álljunk ezzel az ellenséggel is és el vagyunk szánva minden következetességgel an­nak elfojtására. Világos, hogy a cioniz­mus elleni küzdelmünk békén hagy­ja azokat a zsidó eredetű embere­ket, akiknek semmi közük sincs az ellenséges cionista irányzatokhoz, mivel, amint Gottwald elvtárs mondotta, a zsidó eredetű ember és a cionista nem egy és ugyanaz. »Döntő az illető osztályeredete és éppen úgy szülőföldjéhez való vi­szonya, a szocializmushoz való ra­gaszkodása és munkája.« Ezt fog­juk szem előtt tartani a cionizmus ellen folytatott küzdelmünkben. Országos konferenciánkon fel­adatunkkul kell kitűznünk azon je­lentős károk helyrehozását ideológiai téren is, amelyeket a Szlánszky­banda és segítőtársaik okoztak. A bizonyítékok egész sorát lehetne felhozni, mily kártevő módon dol­goztak, például a marxizmus-leni­nizmus tanítása iránti gyűlöletük­ből hogyan szabotálták Lenin és Sztálin írásainak kiadását, hogyan gátolták a párttagok öntudatoso­dását és funkcionáriusok nevelését, hogyan terjesztették a trockizmus és titóizmus mérgét, hogyan táp­lálták a burzsoá ideológia elemeit, hogyan engedtek be a párt soraiba szándékosan nagyszámú nemzeti szocialista, régi lidák-elemek, lu. dákokat, jobboldali szociáldemokra­tákat és kimondottan kapitalista ele­meket, hogyan engedték meg, hogy a pártba behurcolják a legkülönbö­zőbb polgári és kispolgári össze­visszaságot, a masarykizmus, re­formizmus és klerikalizmus egyve­legét; igen, milyen álláspontot fog­laltak. el, a valláshoz való viszony tekintetében, milyen alattomosan állították be a munkáskáderek kér­dését, hogyan igyekeztek a munká­sokat az értelmiség ellen hangolni, milyen szándékosan becsülték le a műveltséget, stb. És sok bizonyíté­kot lehetne felhozni arra is, hogyan igyekeztek Szlánszky államellenes központjának segítőtársai kártevő módon beavatkozni kultúrkérdések­be. Ezeket a károkat is jóvá kell tenni, le kell küzdeni az értelemnek bizonyos megzavarását, amelyet a szlánsžkizmus okozott és szilárd utat kell biztosítani a lenini-sztálini és gottwaldi szellemben folytatott ideológiai tevékenységünknek. A párt új ideológiai felfegyverzé­sének nagy feladata előttünk azzal kapcsolatban ehielkedik ki, hogy pártunk most új pártalapszabályza­tot alkot és hogy mintaképül a Szovjetunió Kommunista Pártjának új szervezeti szabályzatát vette, me­lyet az SzKb/P/ XIX. kongresszusa hagyott jóvá. És itt azt mondom: nehezen lehet értékelni, mily nagy­jelentőségű Gottwald elvtárs beszá­molójának az a része, amely a párttal és új alapszabályzatával foglalkozik. Mindnyájan a legna­gyobb lelkesedéssel hallgattuk. Gott­wald elvtárs gyönyörű és meleg szavakban fejezte ki, mi a párt és számunkra kell, hogy minden le­gyen, mivel, amint mondotta: »A pártban és csak a pártban volt meg népünk felszabadulásának biz­tosítéka. A pártban és csak a párt­ban van meg annak biztosítéka, hogy az urak soha sem jutnak vissza a hatalomhoz. A pártban és csak a pártban van meg annak a biztosítéka, hogy dolgozó népünk számára felépítjük a boldog szo­i cialista jövőt. Egyén, bármily ma­gas állású lehet is, csalhat, áruló lehet. A párt azonban sohasem árul el.« Azt hiszem elvtársak és elvtárs­nők, Gottwald elvtársnak a pártról szóló szavai, amelyekből oly meleg atyai szeretet árad, különösképppen elterjedhetnének a két és félmil­liós párttag között úgy, hogy párt­mozgalmunk összes helyein ki kel­lene őket függeszteni és eljuthat­nának a legutolsó párttagig is, hogy mindenütt megerősítsék a pártunk, mint legdrágább kincsünk iránti szeretetet. Nagyjelentőségű Gottwald elv­társnak az új pártalapszabályzat­hoz fűzött magyarázata. Ez a ma­gyarázat programm, annak a pro­grammja, mit kell csinálni, hogy megvalósuljon pártunk új, mély át­alakulása, mit kell csinálnunk, hogy pártunk méltó legyen az SzKP szervezeti szabályzatának mintaké­pét követő pártalapszabályzatára, mit kell csinálnunk, hogy Csehszlo­vákia kommunistái olyan kommu­nisták legyenek, mint amilyenek a Szovjetunió kommunistái. Ez országos konferenciától kezd­ve másképpen kell néznünk pár­tunkra, úgy kell tekintenünk pár­tanukra, mint ;a munkásosztály, a dolgozó parasztok és a dolgozó ér­telmiség tagjaiból szervezett egy­formán gondolkodó emberek, — kommu,nisták önkéntes harci szö­vetségére.® Ebből ideológiai tevé­kenységünknek új feladatai szár­maznak. nagyfontosságú feladada­tok: Feladatul hárul ránk minde­nekelőtt a párt belső összetételének felülvizsgálása ideológiai egységé­nek szempontjából. Ránk hárul az a munka is, hogy minden párttag egyformán gondolkozó ember le­gyen, hogy minden párttag öntu­datos kommunista legyen. Ez azt jelenti, hogy ki kell irtani mindent, ami nézeteik szempontjából szét­választja a párttagokat, ki kell ir­tani a nemkommunista nézeteket, ki kell irtani a marxizmus-leniniz­mus alapelveivel ellenkező nézete­ket. Ez azt jelenti, hogy még na­gyobb gondot kell fardítani a marx-lenini nevelésre és gondos­kodni kell arról, hogy a párttagok és funkcionáriusok állandóan tökéle­tesebb kommunistákká fejlődjenek. Nagyjelentőségű a párt új alap­szabályzattervezetének az a meghatá­rozása, amelyben a párt alapszerve­zeteinek feladatul tűzik ki, a párt­tagok és tagjelöltek politikai műve­lődésének megszervezését és annak ellenőrzését, hogyan sajátítják el a marxizmus-leninizmus minimumát. Gondoskodni kell a párttagok rend­szeres előkészítéséről, kezdve a marxizmus-leninizmus ismereteinek minimumával, emellett a pártiskolá­zásnak olyan jelleget kell adni. hogy ne absztrakt és akadémiai jellegű legyen, ahogy arról Gottwald elv­társ beszélt, nehogy „öncélú iskolá­zás" legyen, nehogy elidegenítse, túlterhelje a párttagokat és ne kelt­sen bennük félelmet az elméleti mű­velődéssel szemben. Arra keü gon­dolni, hogy az iskolázás folyamán az a fontos, hogy a kommunisták el­sajátítsák a marxizmus-leninizmust, mint tevékenységük kézikönyvét, mint a tömegek között végzett alko­tó munkára való előkészületet; hogy az iskolázásnál az a fontos, hogy megértsék a marxizmus-leninizmus tanításainak mély igazságát és zse­nialitását, Lenin és Sztálin eszméi­nek emberi nemességét és Gottwald elvtárs vezérségének bölcsességét; hogy az iskolázásnál az a fontos, hogy a marxizmus-leninizmus taní­tása a felvilágosodás, a lelkesedés forrásává váljon, hogy megragadja minden mai párttag értelmét, szí­vét, egész lelkét, úgy ahogy megra­gadta a régi kommunistákat, akik évtizedek nehéz megpróbáltatásain és hősi küzdelmein estek át. Az SzKP ma számunkra minden irányban kötelező mintakép. Tanul­juk meg a szovjet kommunistáktól az ideológiai tevékenység módszereit is. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XIX. kongresszusa, Malenkov elvtársnak nagy beszámoló beszéde és az SzKP kiváló ideológiai és kul­túrtényezőinek a XIX. kongrerszu­son elhangzott más beszédei, sok nagyjelentőségű • tanulságot adnak nekünk, akár a párttagoknak a marxizmus-leninizmus szellemiben történő ideológiai előkészítéséről, akár a széles dolgozó tömegek szo­cialista nevelésének ideológiai tar­talmáról, akár a kultúrtevékenység, a tudomány, a művészi alkotás, az irodalom, színházak, film, stb. terén levő ideológiai irányvonalról van szó. Szorgalmasan és lelkesen tanuljunk, hogy egyre magasabbra emeljük pártunk sorainak ideológiai színvo­nalát és hogy pártunkat képessé te­gyük nagy. vezető feladatok teljesí­tésére a szocializmus építésében és a békeharcban. Vigyük be pártunk soraiba az SzKP XIX. kongresszusának szelle­mét, hogy megacélozzuk erejét és tulajdonává tegyük azokat az új eszméket, új gondolatokat, melye­ket Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjet­unióban" című müvében és a XIX. kongresszuson elhangzott történel­mi jelentőségű beszédében fejezett ki. Teljesítsük Gottwald elvtárs uta­sítását és az egész pártba tegyük tanulmányozás tárgyává Sztálin elvtársnak „A szocializmus közgaz­dasági problémái a Szovjetunióban" című új elméleti müvét, ezt a kor­szakalkotó jelentőségű müvet, amely a szocializmus alatti viszonyok fej­lődésének és a szocializmusból a kommunizmusba való átmenetnek nehéz kérdéseiben elméleti tanulsá­gokkal gazdagítja a marxizmus-le­ninizmus tanítását. Még jobban közelítsük meg a le­nini-sztálini eszmék nagy fényét, amely beragyogja célunkhoz, a szo­cializmushoz és a kommunizmushoz vezető utunkat. A Szovjetunió iránti legmelegebb odaadás, a Sztálin elv­társ iránti legforróbb szeretet szel­lemében mutassuk meg. hogy pár­tunk lelkesen követi ragyogó minta­képét, a Szovjetunió dicső Kommu­nista Pártját. Szorosan felzárkózva és a diadalmas erő tudatától eltel­ve sorakozzunk fel ez országos kon­ferenciáról, hogy drága szülőpár­tunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja zászlaja alatt, szeretett ve­zérünk, Klement Gottwald elvtárs vezetésével új sikerek, új győzelmek felé haladjunk! (Taps, az egybe­gyűltek felállnak és éljeneznek: „Éljen Gottwald elvtárs!") B. Közel ka elyfárs felszólalása A vita során felszólalat B. Ko­zelka elvtárs a CsKP prágai kerü­leti bizottságának vezető titkár­helyettese, aki a következőket mon­dotta: Sztálin elvtárs a demokratikus centralizmus bolsevik elveinek be tartásával kapcsolatos pártfegye­lem hangsúlyozásában rámutatott arra," hogy: „A párt csak abban az esetben irányíthatja a munkásosztály har cát és vezetheti egységes célhoz, ha az összes tagok egyetlen közös csa­patban lesznek magszervezve, ha egységes akarat, egységes cselek­vés, egységes fegyelem köti össze őket." Ezen elvek betartásának szem előtt tartásával Gottwald elvtárs biztosan vezette p-írtunka t a mun­kásosztály valamennyi' ellensége, az opportunisták és a likvidátorok el­leni harcban, akik meg akarták bon­tani pártunk egységét és fegyelmét Az új alapszabályzatban a párt felépítéséről ezért az első he', yen áll az, hogy „ a párt szervezeti fel­építésében vezető elv a demokrati, kus centralizmus." Nagy feladat fog előttünk állani abban, hogy megtanítsuk pártunk tagjait, de elsősorban funkcionáriu­sait a demokratikus centralizmus valamennyi elvére és nemcsak ezen elvek megértésére kell megtanítani őket, hanem főleg ez elvek szigorú betartására. Egy pártunk van, és ha a demokratikus centralizmus el­veinek egyike kimondja: „a felsőbb szervek határozatai feltétlenül kö­telezők az alacsonyabb szervekre", akkor hogyan lehet az, hogy a köz­biztonság némelyik alakulati szer­vezetében nem érvényesek a Köz. (Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents