Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)
1952-12-18 / 301. szám, csütörtök
8 ül %w 1952 december 18 Ta nác*kozik a Népek Békekongresszusa (Folytatás a 7. oldalról) veit volt az, aki a sanfranciscól alapokmány aláírásakor elítélte az erőszak alkalmazását, amely a népeket függő helyzetben és elnyomás alatt akarja tartani. így ama kötelességünk, hogy harcoljunk a függetlenségért, annak megfontolására késztet bennünket, hogy vannak közöttünk és az Egyesült Államok között kapcsolatok, amelyeket nem altarunk megszakítani és a múlton alapuló megértésnek olyan okai, amelyeket senki sem felejthet el. így, miközben függetlenségünket követeljük az Egyesült Államoktól, egyidejűleg hűek maradunk azokhoz a mélyen gyökerező megfontolásokhoz, amelyeken népünk és az amerikai nép barátsága nyugszik. Ilivel megemlítettük az ENSz alap. okmányát, vizsgáljuk meg, milyen h-'yzetben van ma ez az intézmény. Az Egyesült Nemzetek zászlaja alatt folytatják harmincadik hónapja a koreai háborút, e szép és bátor országon próbálják ki a nemzetközi meg'd'apodások értelmében eltiltott új, tömegpusztító fegyvereket. A biztonsig hazug értelmezése, amelyet már lelepleztem, arra vezette az ENSz-et, hogy a „béke" jelszavával támogassa és fedezze a legszörnyűbb háborút, amelyet a világ valaha is ismert. Vagyunk itt jônéhányan, olyan országok küldöttei, amelyéknek kormányai támogatást nyújtanak a béke védelmének e különös felfogásához és résztvesznek az elpusztított és felperzselt föld szégyenletes vállalkozásában. Minden Koreára eső bombának emlékezetünkbe kell idéznie saját felelősségünket, minden Koreában alkalmazott új fegyvernek arra kell emlékeztetnie bennünket, milyen lehet sorsunk holnap, ha küzdelmünk minden pillanatában nem gondolunk arra, hogy visszanyert függetlenségünk egyengeti az igazi biztonság útját. „Az önök függetlensége a mi függetlenségünk is" — mondhatnám a lengyel hazafiak felhívásának szavaival; ezt kell hangoztatni, amikor Vietnamról beszélünk, ahol olyan háború folyik, amelyet már csaknem az egész francia nép elítélt, erről kell beszélnünk Tunisszal és Marokkóval kapcsolatban, azokkal a gyarmati országokkal kapcsolatban, amelyeknek azáltal, hogy elismerjük jogos érdekeiket, lehetőséget nyujtunk az általános biztonsághoz való hozzájárulásra. Ehhez a. problémához meg akarom jegyezni, lehetnek ebben a teremben olyan emberek, akik elvi alapon ítélik el a gyarmatosítást, de lehetnek olyanok is, akik csupán a gyariAati rendszer visszaéléseit ítélik el. Bárhogy áll is ez a kérdés, a béke védelmezője mindkét esetben mélységesen felháborodik, amikor ÉszakAfrikában az eröszakot erőszakkal tetézik; nem nyugodhat bele, hogy gyűlölet fakadjon ott, ahol még mindig megvan a lehetőség a kölcsönös érdekeket szem előtt tartó és némely esetben kézenfekvő tárgyalásokra. Az elmondottak különösen azokat a mély érzéseket tükrözik, amelyeket a francia nép a vietnami nép iránt táplál, de szükséges még az is, hogy ezt az érzést a nép igazi képviselői előtt is kifejezzük. A vietnami nép és nemzet törvényes érdekeinek lojális elismerése kell, hogy a tűzszünetet követő tárgyalás alapját képezze — és mi az azonnali tűzszünetet követeljünk. Ez lehetővé ten. né olyan egyezmények megkötését, amelyek a két fél gazdasági és erkölcsi érdekeit szem előtt tartva, végül is termékeny együttműködéshez vezetnének. Meg kell itt mondanom: szenvedünk a vietnami háborútól, kegyetlenül megérezzük a testvérgyilkos háborút. Küldöttségünkben vannak professzorok, akik ifjú vietnamiakat tanítottak és akik feljogosítva érezték magukat, hogy beavassák ezeket a fiatalokat a humanizmustól átita tott francia örökségbe. Ezek a professzorok azon a véleményen vannak, hogy az elképzelhető leggonoszabb dolog mégis csak a szellem elárulása. (Taps.) Bár ^anciaországot megcsalják, Fra""'Tot elárulják: vietnami baráti"'-, bízzatok a francia népben, a francia nép méltó akar maradni és méltó is marad mindahhoz, amit eddig gondolhattatok róla, nagy hasyományaihoz. (Taps.) Amit mondottam, egyaránt vonatkozik valamennyi gyarmati sorban élő és függő népre, a gyarmati népekre és az európai népekre — mindenfajta népre. A háborútól oly sokat szenvedett népek számára a függetlenség elsősorban a béke érdekében való cselekvési szabadságot jelenti; ez az egyetlen olyan állapot, amelyben ezek a népek biztonságban érezhetik magukat szomszédjaik részéről. Frederic Joliot-Curie megnyitó beszédében különösen kiemelte ezt a törvényt. Azt mondotta: „Nincs igazi bizton, sig egy olyan ország számára, amely föladja függetlenségét. Ezzel szemben azok a nemzetek, amelyek viszszaszerzik függetlenségüket, megta' íjják a lehetőségét annak, hogy más nemzetek részéről megfelelő bizton"'-gi garanciát kapjanak". Hozzá kell azonban tennem: hogyan lehet megtalálni a biztonság g-aranciáját ? Nem lehet másképpen, mint általános tárgyalás keretében. Wirth kancellár megrázó és megható szavakkal emlékezett meg arról a nemzetközi konferenciáról, amely a námet kérdés békés megoldásával foglalkozott. Örömmel kell üdvözölnöm ezt felszólalást. Ezen a. konferencián Kelet-Németország és NyugatNémetország küldöttségei 13 európai ország képviselőivel tárgyalva megállapították, hogy békés alapokon egyesítendő országunknak le kell mondania az agresszív katonai szövetségekben vagy blokkokban való részvételről, ezáltal országunknak, és Európának hatalmas békelehetőséget nyújtanak. Ezen a konferencián olyan Németország képét festették meg, amely lényegcsen hozzájárulna az európai feszültség enyhítéséhez és kiindulópontja lehetne egy különösen hatékony biztonsági rendszernek. — Ha Németországban — Kelet és Nyugat-Németörszágban egyaránt — megvannak azok az erők, amelyek helyeslik ezt a megoldást, annál inkább be kell vonni még hatásosabb akcióba Európa valamennyi népét. Ezáltal el kell érni, hogy soha többé ne merjenek a bonni és párizsi szerződésekről beszélni. Jean Paul Sartre joggal mondotta ezekről a szerződésekről, hogyha szentesítenék Németország tartós megosztottságát Németország ebben az esetben háborút vélhetne szükségesnek egysége helyreállítása érdekében. Ha ezeket az egyezményeket elutasítják — és Franciaország valamennyi politikai pártjában vannak politikusok, akik el akarják utasítani — Németország sorsát egy négyhatalmi konferencián kellene rendezni, vagyis meg kellene valósítani a német kérdés békés megoldásával foglalkozó nemzetközi értekezlet helyes javaslatait. Az itt jelenlévő németek: Wirth kancellár, Elfes úr, Franz Dahlem nagy érdeme — és ezt meg kell mondani — hogy kompromisszumot dolgoztak ki Kelet- és Nyugat-Németország között. Ez a kompromisszum az európai biztonság egyik pillérévé és a Kelet, és Nyugat-Európa közöt. ti megértés elérésének egyik legbiztosabb eszközévé válhat. Ami itt elérhető, elérhető másutt is. A hékeharcban kivívott minden győzelem megtízszerezi a béke híveinek erejét. A nemzeti függetlenség ellenállhatatlan vágya felrázhatja és fel is kell hogy rázza a világot. E szükségességnek arra kell kényszerítenie a nemzetközi feszültségért fele lős , tényezőket, hogy kicsit több hidegvérrel vizsgálják még, mit kockáztatnak é s kicsit több higgadtsággal mérlegeljék azokat az előnyöket, amelyek a bölcs emberek számára kínálkoznak, illetve amelyeket mi kínálunk. A négyhatalmi konferencia, amely a német kérdés megoldásáról, azaz Európa biztonságáról döntene — szükségessé tenné öthatalmi konferencia összehívását is, amelyen a nagyhatalmak köteleznék magukat, hogy tárgyalás útján rendezik -a fennálló nézeteltéréseket még akkor is, ha ez a tárgyalás hosszú és nehéz volna. Állítjuk, hogy ez mindenképpen jobb a háborúnál Ki ne látná egy ilyen esemény fel. becsülhetetlen következményeit? Véget érne a fegyverkezési hajsza, megszűnne a hidegháborús izgatás. Ez az, amit mi Békepaktumnak nevezünk és ne feledjük el, hogy már 600 millió ember foglalt állást e közös ügy mellett. Ezen a kongresszuson, amely elsőként egyesíti a világ népeinek legkülönbözőbb meggyőződésű küldötteit, az a feladatunk, hogy megállapodjunk egy közös akció elindításában. Mert — ellentétben azzal, amint erről kiváló barátunk, René Bovard úr vélekedik — én meg vagyok győződve arról, hogy befolyásolhatjuk a parlamenteket és a kormányokat. Ennek a közös akciónak véleményem szerint egy egyetemes érvényű okmányra kell támaszkodnia, amelyet átnyújtanánk az öt nagyhatalom kormányainak, azt kérve tőlük, hogy válaszoljanak nekünk, azaz tegyenek eleget annak, amit a népek várnak tőlük. Miért éppen az öt nagyhatalom? Azért, mert ezek rendelkeznek a legnagyobb hadsereggel, mert a sanfranciscói alapokmány értelmében ők vállalták a világbéke megőrzését; mert a jelen pillanatban, amikor mindenki tisztában van az ENSz-et fenyegető veszélyekkel, vissza kell térni az Egyesült Nemzetek Szervezetének kiindulópontjához, vagyis a nagyhatalmakhoz, amelyeket felelőssé tettek a világbéke helyreállításáért és fenntartá sáért. Ebben a békés küzdelemben, amelyben fel kell használni az ész minden eszközét, vissza fogjuk nyerni függetlenségünket, amelyet elvesztettünk és erőfeszítések útján eljutunk a valódi biztonsághoz. Ugy vélem, hogy e néhány gondolat alkalmat ad mélyreható vita kibontakozására. Talán — és én így gondolom — a jelen pillanatban még nem minden jelenlévő ért egyet velem. Mondják meg, állítsák szembe egymással a különböző nézeteket é s közösen vizsgálják meg, mit tehetnek a becsületes emberek. Nem szabad ugyanis megfeledkeznünk arrjl, hogy országainkba visszatérve mindannyiunknak éreznünk kell, hogy valamennyi nép belénk helyezte bizalmát. Kicslu úr, elnökünk, tegnap India nevében kijelentette, hogy az egész emberiség gyülekezetének kell tekintenünk magunkat. H a ez így van — é s munkánktól függ, hogy így legyen — felelősségünk súlyos é s lelkesítő lesz, s ez megnöveli erőinket Végezetül szükségesnek tartom, hogy az alábbiakban összegezzem a vitár a bocsátott néhány gondolatot. Az atlanti rendszer Európában a legteljesebb bizonytalanságot teremtette meg. Ez a meghatározás érvényes mindazokra a kontinensekre, ahol hasonló rendszer létezik. Minden ország biztonsága a függetlenség elnyerésére irányuló akaratától függ, s e biztonsáig alapelemei: a folyamatban lévő háborúk megszüntetése, lemondás Nyugat-Németország és Japán felfegyverzésér 1 és az öt nagyhatalom közötti tárgyalás. Jól tudom, hogy igen sokan tekintenek Franciaországra, ahol a veszélyeket jól ismerő és a megoldást kereső közvélemény nyomása alatt mélyreható változások történnek. Máris megmutatkoznak e változások látható jelei. Biztosíthatom önöket, mindent elkövetünk, hogy ez a remény ne váljon semmivé. (Hosszú és lelkes taps, a küldöttek felállnak.) A Népek békekongressEusának hétfő délelőtti ülése A népek békekongresszusa hétfőn tU.e.óU folytatta tanácskozásait. A délelőtti ülés első szónoka Laosz 'dötte, Tao Nuak volt. Laosz nép« — mondotta — nem kér a gyarmatosító uralomból, s ha ez a nép, ameiy szabadságá,iak védelmére kel, borzalmas szenvedéseket él is át, a győzelem csakis Igazságos követeléseinek oldalán lehet. — Hiába teszik tönkre a francia gyarmatosítók a rizsültetvényeket, .'iba próbálják a lakosságot éhhajlra' ítélni: tankokkal, repülőgépekkel sem lehet megtörni azt a népet, amely Ugget'ensčj'óórt és szabadságáért küzd. Ugyanakkor Laosz népe szolidaritást vállalt a francia néppel, amely szintén felemeli szavát az indokínai háború ellen. Ezután Isabe'.Ie Blume belga küldött lépett az emelvényre, hogy beszámoljon a kongresszus elnökségének elmúlt esti üléséről és az ott hozott határozatokról. Közölte, hogy az elnökség igen alaposan elemezte d'Astier de la Vigérie francia küldöttnek a vasárnap esti ülésén tett javaslatait, amelyek a kongreszszus munkájának előbbrevitelét szolgálták. Ezzel kapcsolatban arra kérte a résztvevőket, hogy az egyes küldöttségek vezérszónokai ne csupán saját országuk helyzetéről és állásfoglalásáról beszéljenek, hanem tegyenek javaslatokat a vitás kérdések megoldására," a nemzetközi feszültség enyhítésére és a földkerekség különböző részein dúló háborúk megszüntetésére. A. kongresszus munkájának eredményesebbé tétele érdekében a három napirendi pontnak megfelelően három bizottságot alakítanak a kongresszus küldötteinek sorából. Az egyik bizottság a népek függetlenségének és biztonságának kérdéseivel foglalkozik, a másik a koreai háború és a többi, már dúló háború befejezésének kérdéseivel, a harmadik bizottság pedig a nemzetközi feszültség enyhítésének problémájával. Isabelle Blume nagyjelentőségű közlései után Frantini, az argentin nép képviselője szólalt fel. Igen élesen megbélyegezte az amerikai imperialistáknak azt a törekvését, hogy háborús előkészületeiket, agressziós terveiket a különböző háborús szerződéseket és gazdasági blokádintézkedéseket úgy tüntessék fel mint a békéhez vezető utat. — Amerika urai — mondotta — törvényeket és szerződéseket alkottak, amelyek állítólag a b(3?e és a biztonság megóvását szolgálják, a valóságban azonban egészen más terveik vannak. Az egyes országokat, amelyekkel valamiféle szerződési kapcsolatra léptek, rabszolgáikká akarják tenni. Argentína népe nem adja hozzájárulását olyan egyezmény aláírásához, amelyet ilyen feltételekhez kötnek. Argentína a béke egyik bástyája akar lenni, azért követeli, hogy az öt nagyhatalom kössön egymással békeegyezményt. A résztvevők hatalmas tapsa, éljenzése fogadta az ezután emelvényre lípő Le Dinh Tham-ot, a győzelmesen harcoló Vietnam képviselőjét. Le Dinh Tham rövid felszólalásában ismertette népének harcát és hangsúlyozta: a békéért folytatott harcban a népek szolidaritása olyan hatalmas erőt képvisel, amely megtudja akadályozni egy új háború kitörését. Hasonló szellemben nyilatkozott az utána felszólaló Kolinarita aszszony, Thaiföld képviselője. Kiemelte, hogy minden ellentétet meg lehet oldani békés úton. „A béke megóvása és megszilárdítása érdekében — mondotta — a thaiföldi küldöttség a következő javaslatokat teszi: Békés eszközökkel be kell fejezni a koreai háborút, ki kell vonni az országból minden idegen csapatot, vissza kell küldeni szülőhazájukba a harcokban ejtett hadifoglyokat és lehetővé kell tenni, hogy Korea népe szabadon döntsön sorsáról. Hasonlóképpen ki kell vonni minden idegen csapatot Vietnamból, Laoszból, Kambodzsából, Malájföldről. Meg kell semmisíteni a különböző különszerződéseket és katonai egyezményeket. Japánnal az ENSz alapokmányának elvein felépülő békeszerződést kell kötni. Meg kell semmisíteni a nyugatnémet kü!önszer7ődést és békeszerződést kell kötni Németországgal. Az öt nagyhatalom kössön egymással békeegyzeményt. Valósítsák meg a lefegyverzést, szereljék le a világ bármely pontján lévő katonai támaszpontokat és hadi repülőtereket, valósítsák meg a teljesen szabad kereskedelmet Kelet és Nyugat között. A javaslatokat a kongresszus résztvevői nagy tapssal fogadták. Ezután Giuseppe Nitti olasz képviselő szólalt fel. A kongresszusi delegátusok nagy taps a közepette bejelentette, hogy a béke olaszországi hívei — az oiasz kormány minden tilalma ellenére — népes delegációval képviseltetik magukat. — Abban a társadalmi körben, amelyben mozgok — mondotta Nitti — azzal szoktak gyanúsítani, hogy a béke érdekében kifejtett tevékenységemmel a kommunisták malmára hajtom a vizet. Én erre azt szoktam válaszolni, ha a kommunisták őszintén akarják a békét, hajlandó vagyok a malmukra hajtani a vizet. Nitti ezután rámutatott, hogy a békemozgalom igen nagy eredményeket ért el a párizsi és bonni megállapodások elleni küzdelemben. A közvélemény határozott állásfoglalása folytán jelenleg a francia képviselőknek csupán 20 százaléka volna hajlandó megszavazni a NyugatNémetország felfegyverzésére irányuló egyezményeket, amelyek teljessé tennék Németország kettészakadását és így háborús helyzetet teremtenének. — Nem tagadom — mondotta a továbbiakban Nitti, — hogy bizonyos gyanakvással mentem el megfigyelőnek, a Béke Világtanács júliusban Berlinben tartott ülésére, de azután, amit ott láttam és hallottam, gyanakvásom teljesen eloszlott. Nitti javasolta, hogy a nagyhatalmak üljenek össze a német kérdés rendezésére és szabad választások alapján hozzanak létre össznémet kormányt és egységes, független, demokratikus Németországot. A nagyhatalmak között első lépésként öt vagy tíz évre szóló „fegyverszünet" megkötését javasoltam, amely maga után vonná a fr«ryvrmegszűnését és a gazdasági és kulturális érintkezés felélénkülését. Üdvözölte azokat az amerikai anyákat és feleségeket, akik nem hajlandók a kormánytól elfogadni a koreai háborúban elesett fiaik vagy férjeik kitüntetéseit. Nitti befejezésül kijelentette: „Figyelmeztetjük a kormányokat, hogy a mi akaratunk erősebb lesz az övéknél". A hétfő délelőtti ülés utolsó három szónoka Elsa Triolet francia írónő, Michel Drougiet a német kérdés békés megoldására alakult bizottság francia képvisslője és Ked Meas, Kambodzsa képviselője volt. Elsa Triolet beszédlében követelte a hidegháború megszüntetését és a népek közötti baráti kapcsolatok kiépítését. Michel Drougiet beszámolt a Berlinben nemrég lezajlott nemzetközi értekezletről, amely megvitatta a német kérdés békés rendezésével kapcsolatos kérdéseket. Az értekezlet résztvevői nevében felszólította a világ népeinek a Népek bélcko-ngresszusán összegyűlt képv'selöit; követeljék kormányaili tói a berlini értekezlet határozatainak megvalósítását. Ismertette ezután a határozatot, amely kimondja a többi között, hogy tiltsák meg a militarizmus és nácizmus újjáélesztését, kezdjenek négyhatalmi tárgyalásokat Németország jövőjéről, a potsdami egyezmények elveinek alapján s e tárgyalásokon legyenek jelen a német nép képviselői is, végül pedig- tartsanak rövidesen általános titkos választásokat egész Németország területén és így teremtsék meg a központi német kormányt. Michel Drougiet e javaslatokat írásban is átnyújtotta az elnökségnek. Az utolsó felszólaló Ked Measz kambodzsai küldött volt, aki beszámolt Kambodzsa népének imperialistaellenes harcáról. Az ülés elnöke ezután bejelentette, hogy a kongresszus elnökségét több olasz és holland küldöttei egészítik ki, majd berekesztette az ülést. ÜJ SZÖ. Szlovákia Kommunista Pártjának napilapja — SzerkeztőséK- Brntis'laIo ,q R9 e Sí n n SK t ho 8_l ü- rel( >fon: H47-16 és 352-10. Főszerkesztő USrinez Gvula. Kiadóhivatal: Pravda. lapkiadóvállalata. Jesenského 12. Telefón- üzem! előfizetés és lapárusítás 274- 74 ecvév.' előfizetés 262—77. Az UJ SZÓ .n.-irrendejhető a _ postai kézbesítőknél vajrv a postahivatalokon is - Előfizetési dfi M évre 120 Kčs Feladó és irányító postahivatal Bratislava II. — Nyomia a Pravda n. s. nvomdá:a. Bratislava.
